Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-04 / 106. szám, szerda

í Jól élnek, s bizakodva néznek a jövőbe Galaböcsát a múltban legjobban csak a végrehajtók ismerték. A község mindössze 50 szalmatetős házból állt. Egy-egy lakóház felépítése csak minden tíz évben egyszer fordult elő. A falu teljesen el volt zárva a külvilágtól. Ha véletlenül autó érkezett a faluba, még a felnőttek is megbámulták. A rádió is ismeretlen fogalom volt. Üzlet sem volt a faluban. A felszabadulás után új, boldogabb élet kezdődött a faluban. Bevezették a faluba a telefont. A földesúr kastélyában vegyeskereskedést rendeztek be. 1952-ben megalakult az EFSZ. A földművesek nehéz életét gépek teszik könnyebbé. A régi sáros utakat megjavították. Autóbuszjárat köti össze a külvilággal. Az ifjúság tanul. Eddig a falubői harmincan végeztek magasabb fokú iskolákat. Ma már 15 rádió van a faluban és 8 új lakás épült. A falu lakói jól élnek és bizakodva néznek a jövőbe. Gubáni Imre. A jó példa követőkre talál Az ipolysági CSISZ traktorosbrigád kiváló munkát végzett a tavaszon. Az öt fiatalból álló brigád hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy a tavaszi munkatervet május l-ig száz százalékra teljesíti. Hogy vállalt kötelezettségüket sikeresen teljesíthessék, egy lánctalpas traktorral két váltásban, a kerekes traktorral pedig hosszabbított műszakban dolgoztak. A brigád tagjai közül eddig a legkiemelkedőbb eredményt Pál János traktoros érte el. Pál József sem marad el öccse mögött. Škoda traktorával április 28-ig tavaszi munkatervét 162 százalékra teljesítette. A két testvér példája az egész brigádot fokozottabb munkára serkentette, úav, hogy vállalt kötelezettségüket május l-ig 105 százalékra teljesítették. Hója Imre. Ipolyság 1952 szeptemberében történt. Bahyl Márton bátorfalusi 7 hektáros gazda a késő esti órákban tért haza fiával a népgyülésről. felesége már ágyban volt, amikor hazatértek. — Annus — azólította meg feleségét. — Szóvetkezeti tag vagyok. Aláírtam. E pár mondat után nehéz csend ülte meg a szobát. A füstös petróleumlámpa homályosan pislogott. Az ósdi falióra elütötte a tizenegyet. Hosszú hallgatás után szólalt csak meg az asszony. — Jól van Márton. Te vagy a gazda, csak aztán meg ne bánd tt szövetkezést. Tudjál majd kenyeret adni a családnak. Az öreg ágy fájdalmasan megcsikordult, amikor az asszony a fal felé fordult. Több szó nem esett kettőjük között. Bahyl Márton ezen az estén nem igen tudott elaludni. Az ég már hajnalra szürkült, de a gazda még mindig nyitott szemekkel he-, vert. Az járt az eszében, hogy is lesz majd a szövetkezetben. Ódalesz a hét hektár, a két szép fejős tehene es üszője. Pedig hát mennyit gürcölt a hét hektár földért, a lóért, a szarvasmarháért. Bahyl Márton serdülő gyermekkora óta nehéz munkát végzett. Mint szolgalegény dolgozott a cseri és drányói külákoknál. Mikor már valamicskét megtakarított, elhatározta, hogy földet vesz, a maga embere lesz. A bankból is vett fel pénzt és hét hektár földet vásárolt a felparcellázott nagybirtokból. Nagy tervekkel fogott a gazdálkodáshoz, de nemsokára meggyőződött róla, hogy egy hektáros kezdő gazdának sem ,arany" az élete. A búzáját a falutól 30 kilométerre vitte, hogy eladja, de sokszor vissza is hozta, mivel nevetségesen alacsony árat kínáltak érte. Nemsokára a bank is kezdett követelőzni. Hajtotta a kamatot, de hát miből. Sötét felhők tornyosultak a Bahyl család fölé. Az asszony is betegeskedni kezdett. Az orvos megállapítása szerint a tüdejével volt baj. Tátrai levegőre, szanatóriumra volt szükség. Könnyű ezt mondani, azonban ehhez pénz is kell, de honnan, miből. Bahyl Márton szerette feleségét, aggódott érte. Hogy megmenthesse. 30 000 korona kölcsönt vett fel a bankból. Az asszony a Tátrába került, de már nem volt mentség. Elfogyott a 30 000 korona és az asszony is örökre elhervadt, mint a virág, melynek gyökerét férgek rágják. Elvitte a tüdőbaj. Az asszony meghalt, az adósság megmaradt. Gyakran járt a postás Bahylékhoz, hozta a fizetésii felszólításokat. Később a végrehajtók is gyakori vendégek lettek a Bahyl családnál. Nehéz napok voltak ezek. Bahyl Márton újból megnősült. Éjjel-nappal gürcölt második feleségével is, hogy ideig-óráig elodázzák a végpusztulást. Az elpusztulástól, az árveréstől csak a '•szovjet katonák hozta szabadság bentette meg a családot. A felszabadulás után szebb napok virradtak a családra. Eltörölték az adósságot. Kezdtek jobban élni. Bahyl Márton nyitott szemmel nézte a mennyezetet. Most már más képek jelentek meg előtte. Látta a hernyótalpas traktorokat, amint összefogják a barázdát. Oda a hét hektár föld. Hasonló álma lehetett Báhylnévak is, mert álmában felkiáltott: - Ne vigyétek az üszőt, nem adom! Csak a húszéves János aludt nyugodtan, ö azt álmodta, hogy hatalmas, nagy táblákon szánt a traktorával. Három év telt el azóta, hogy Bahyl Márton belépett a szövet1 llllllilll k.ezetbe. Most három év után a Tátrában találkoztam Bahyl nénivel. A fiánál volt látogatóban, aki a Tátrában teljesít katonai szolgálatot. Nagyon, .de nagyon sokat beszélgettünk Bahyl nénivel. Érdeklődtem az otthoni helyzet után. Bahvl néni így válaszolt: — Igazán jól élünk. Kenyerünk van bőven. Nem szűkölködünk. A múlt évben csak kenyérgabonából 30 mázsát kaptunk. Ezenfelül még sok mindent. Olyan hízót vágtunk, akár egy borjú. A beadási kötelezettség teljesítésével is jól állunk. Az idén terven felül 20 000 liter tejet adunk be. Erre készül minden szövetkezeti tag. Ezért is szép pénzt kapunk. Ezen a pénzen egy szép karórát veszek a fiamnak. Villanyt is kapunk, rövidesen veszünk rádiót is. Elvégre szövetkezeti tagok vagyunk — fejezi be mosolyogva. Bahyl nénivel végigsétáltam Smokovecen. Megmutogattam neki a szép üdülőket, szállodákat, ahol munkások pihenik ki fáradalmaikat. Nový Smokovecen egy ötemeletes szanatórium előtt álltunk meg. — — Itt üdült valamikor Márton gazda első felesége — mondom az asszonynak. •— Ide kellett az a rengeteg pénz, mégis meghalt — mondja az aszszony. — Ide — feleltem. — Most is vannak itt betegek, de ingyen kezelésben részesülnek. — Igazán ingyen kezelik őket? — Igen, az állam fizeti a költségeket. — Az állam? — csodálkozik el. '— Valamikor is volt állam, mégis fizetni kellett — mondja csodálkozva. — Az uram elSp feleségéért miért nem fizetett az állam. Hej, de sokat változott azóta a világ. Bartók János, Starý Smokovec Adott szavukat valóra váltották A csúzi állami gazdaság dolgozói még januárban kötelezettséget vállaltak hazánk felszabadulása 10, évfordulójának tiszteletére. A növénytermesztési csoportok kötelezték magukat, hogy a tavaszi munkákat 14 nap alatt elvégzik, a kukoricát agrotechnikai határidőben keresztsorosan vetik el és a párt X. kongresszusának irányelvei értelmében az összes trágyalevet felfogják és felhasználják répaöntözésre. Az állattenyésztésben az anyasertés gondozók vállalták, hogy május 9-ig 3,5 malacot választanak el minden egyes kocától. A sertésgondozók podig arra kötelezték magukat, hogy beadási kötelezettségüket száz százalékra teljesítik. A hizórnaiha gondozók pedig vállalták, hogy 80 dekás súlygyarapodást érnek el naponta. A gazdaság dolgozói, hogy kötelezettségvállalásaikat teljesíteni tudják, széleskörű munkaversenyt indítottak. Ennek köszönhetik, hogy amit vállaltak, minden szakaszon jóval túlteljesítették. A tavaszi munkákat 14 nap helyett 7 nap alatt végezték el és a kukoricát is a tervezett határidőn belül vetették el. A trágyáié felfogására már régen elkészítették a lecsapoló gödröket. A kocagondozók 4,2 malacot választottak el ez idáig minden kocától, a fejők tejbeadási tervüket 103 százalékra, a sertésgondozók pedig a húsbeadási tervüket 137 százalékra teljesítették. A hízómarháknál dolgozók pedig a vállalt 80 dekás súlygyarapodás helyett 1,40 kg-ot értek el naponta. H. A. -WQh iiiiilitiiiiiiii!i]||]i|]iiiiiiiiiii!]iii|]iii!iiiiiiiiiiniiii!!ititiiinii[i!ii]iiiii!iiiiiiiiMiiii!iBiii]iiiii!!iiiiniiiii!iiiinininiiii[[iii& iiiiiiiiaiiiiiinii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Akik ekevasat gyártanak a dolgozó parasztoknak Ne

m e'égsisk meg az elért eredménnyel A pelsőci Nagy-hegy tövében. — ahol a zöldbe csavarodó völgy a Csetnek, felé szűkül — fekszik a „Tatrasmalt" nemzeti vállalat pelsőci fióküzeme. A vidék népe azonban egyszerűen „Kapagyár"-nak nevezi. Régi település. A szájhagyomány azt mondja róla, hogy Rákóczi kurucainak már kardokat kovácsoltak benne a pelsőci mesterlegények. Ha az üzem felé visz az ember útja, egyszerre csak fülébe verődik a légfcalapácsok zöreje, a vasdarabok csengő hangja, a serény munka egybeolvadó ritmusa. A hangfoszlányok szétáradnak a völgyben, egybekeverednek a madarak csívitelésével, amelyek tavaszköszöntően röpködnek a rügyszeplős fákon, a kápráztató zöld vetések felett. A természet és az ember munkája ölelkezik itt egybe, az építő tavasz, s a holnapot formáló ember ereje, akarása. S ime, kitárulkozik, elibénk áll a kis üzem. Központi magját a kovácsműhely alkotja. Ha belépünk a műhelybe, elkápráztat bennünket a tüzes acéldarabok rőt fénye, a szikrát köpködő vasak izzasa. Füstös arcú, nekigyürkőzött emberek mozognak a tömzsi légkalapácsok mellett, hatalmas fogókkal csípik nyakon a sárgásfehérre hevített nyersacélt, s forgatják, formázzák, edzik, szerszámmá kalapálják. Lüktet és sziporkázik az egész csarnok, készül az ekevas, az ugartörő acél, amely majd megágyazza a földet a termő magknak. Fontos része még az üzemnek a csiszoló- és köszörülöműhely,ahol tovább szépítik, csiszolják a kalapácsok alól durván kikerülő szerszámot, s amelyet festékkel rozsdamentesítenek, majd ragyogóvá lakkoznak. A felszabadulás óta sokat fejlődött az üzem. Az alacsony, korhadt tetőzetű kovácsműhelyt újjáépítették, korszerű szellőztetőberendezéssel látták el. Megépült az égetően szükséges fürdő, zuhanyozó és öltöző is, ahol a munkában megfáradt dolgozók felfrissülnek, megmosdanak és átöltöznek. A meleg vizet villanymelegítő berendezés szolgáltatja. Megemlíthetjük a fürdő szomszédságában fekvő kultúrtermet is, amelynek szép díszítése arról tanúskodik, hogy az üzem dolgozói törődnek házuk tájával, kultúrhelyiségük rendbentartásával. Az üzemben jelenleg hatvan ember dolgozik. Országos viszonylatban csak törpeüzemnek könyvelhetjük el a néhány épületből álló telepet, jó munkájának híre azonban túlszárnyal Gömör szűk határain, s megbecsülést szerez dolgozóinak. Itt mindjárt meg kell említenünk, hogy a kapagyár minden dolgozója páros versenyben áll az év elejétől kezdve. A munkaverseny eredményét minden hónapban kiértékelik s megbeszélik a hiányosságok kiküszöbölésének legsürgősebb teendőit. A második országos szövetkezeti kongresszuson felvetődött az ekevasak fokozott gyártásának kérdése is. Mindezek ' következtében a pelsőci gyárban a tavalyihoz viszonyítva 403 százalékra emelték az ekevasak gyártásának tervét. Bizony ez nagy feladatot jelentett. De a dolgozók most sem hátráltak meg. Hogy a felemelt tervet teljesíteni tudják, az üzem vezetősége vállvetve a dolgozókkal mindent elkövetett a nehézségek elhárítására, s a szalagrendszerü ekevasgyártás bevezetésére. Szorgos, lelkes, s mindenekelőtt leleményes munkájuk sikerrel járt. A gépkarbantartó csoport élén Terpák István kovácsmesterrel átszervezte a gépi berendezést és ma már 100 százalékra teljesítik az ekevas gyártásának felemelt tervét. Az év első negyedének összüzemi tervét 100,7 százalékra, a múlt hónap tervét pedig 106,6 százalékra teljesítette az üzem. V De nemcsak mennyiségileg, minőségileg is teljesítik a tervet. Az üzemben a legszívósabb fejszék, kalapácsok, ekevasak, ácsszerszámok stb. készülnek. S erről közvetlenül meggyőződhet bárki, ha az itt készített szerszámokból vásárol. Pedig nehézségekkel is küzd az üzem. A legnagyobb nehézség az anyaghiány. A kohászati üzemek és a hengerművek nem szállítják le idejében az anyagot, többször selejtes vagy másfajta nyersvasat szállítanak, mint amilyet az üzem kért. Így van ez a segédanyagokkal is, a ragasztóval, lakkal, higítóval, stb., amelyeket ugyancsak pontatlanul küldik az üzemnek. Nagy kár, hogy ez így van, mert az üzem még szebb eredményeket is fel tudna mutatni. Az üzem dolgozói munkafelajánlásokkal sietnek a pelsőci földművesszövetkezet segítségére, sőt védnökséget is vállaltak a szövetkezet felett. A múlt évben például 840 órát dolgoztak le a legsürgősebb mezei munkák idején. De soronkívül végzik el az üzem dolgozói a környező szövetkezetek és gépállomások mezőgazdasági gépeinek javítását is, nehogy fennakadás rontsa a dolgőzó parasztok, traktorosok munkáját. S a kovácsmühelyben és a többi műhelyekben ' is tovább cseng, zeng a vasak zenéje. Regecz László, Krausz András, a jó munkájáért kitüntetett Dusza Sándor, Fodor Zoltán, Cegelszky József, Zselenszky Adqlf, Szojka István, Szojka Béla, Körösi Béla, Seres Zoltán és Roxer László kovácsmesterek lankadatlan lelkesedéssel s hangyaszorgalommal formázzák az ekevasat. De a többiek sem maradnak el mögöttük a munka frontján. Sofranko András, Körösi Barna, Barczy Is'tván és Had'usovszky József, a legjobb köszörűsök, csiszolók és gépészek is ott menetelnek az első sorokban. Jó munkát végez a vezetőség is. Meggyesi Dezső igazgató, Nagy Lajos, az üzemi tanács elnöke, Szkokan András és mások. Sok a dicséret? Megérdemlik. Megérdemli az üzem minden dolgozója, mert szépek az eredmények, mert összetartanak, s nem húzódoznak a munka nehezétől. Mindannyian szorgos munkával segítik dolgozó parasztjainkat, hogy jó szerszámmal építhessék tovább szocialista mezőgazdaságunkat, amely a jólét és a béke záloga. így köszöntik hazánk felszabadulásának 10 éves évfordulóját. Dénes György. Gyürek Ilona már három éve gondozza a borjúkat a szomotori állami gazdaságban. Az elmúlt években azonban ő is rászánta magát a tanulásra. Megismerkedett a rideg borjúnevelés technikájával. E módszer alkalmazása következtében a borjak elhullása lényegesen csökkent. Április elején Gyürek Hona kötelezettséget vállalt, hogy a napi átlagos súlygyarapodást az eddigi 55 dekáról 70 dekára emeli. Felajánlását már május l-ig teljesíti. Ez a siker újabb felajánlástételre serkentette. Elhatározta, hogy az elért eredménynyel nem elégszik meg, hanem a napi átlagos súlygyarapodást 80 dekára emeli. Zelenák István, Perbenyik Mennyivel jobban élnek most az emberek Ha visszatekintiinľaz elmúlt 10 esztendőre, tisztán láthatjuk, hogy községünk milyen fejlődésen mant keresztül mind gazdasági, mind kulturális téren. Hogy mennyi.-e megjavult a falu dolgozóinak kulturális' helyzote az elmúlt évek alatt — a felszabadulás előtti évekhez hasonlítva —, azt csak az tudja, aki közöttünk élt a múltban és ma ls. De nézzük meg most, mi volt falunkban 1945 előtt és mi van ma. Mennyivel jobban élnek most az emberek, r'int azelőtt. Az 1938—1940-es években naponta csak egy autóbuszjárat volt a faluban. Ma már nyolcszor veri fel az'út porát az autóbusz. A falut köti össze a városokkal, Besztercebányával, Losonccal. Az elmúlt években ritkaságszámba ment a mi falunkban kerékpár. Ma már minden családnak van egy, de van olyan család is, ahol négy kerékpár is van. 1903-ban történt. Még nagyon jól emlékszem rá. Sáros őszi nap volt. Rongyos cipőkben édesapámmal a balasagyarmati utcákat róttuk. Valamilyen lábbelit szerettünk volna venni. Sikerült is öt mázsa búzáért egy pár csizmát venni. Nagy volt az öröm. de csak két napig tartott. Két nap múlva levált a csizmának a talpa. Papírból volt. Se felvarrni, se megszögezni nem lehetett. Oda volt a csizma, meg az öt mázsa búza. Továbbra is lyukas cipőben kellett járni. Az öt mázsa búzát is nagyon megérezte a gyomrunk. Ma öt mázsa szabad piacon értékesített búzáért nem egy paplrtalpú csizmát, hanem két pár kitűnő minőségű csizmát vehetünk. Olyant, hogy egy-egy párat évekig lehet elhordani. A mi falunkban III. típusú szövetkezet működik, A szövetkezetben mindenkinek biztosítva van a megélhetése. Sportpálya áll a fiatalok rendelkezésére. Az idén a villany is kigyullad a faluban. Hajnár János, Bátcrfnlu.