Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-21 / 122. szám, szombat

4 U J §20 1955. május 21. PÁRTÉLET Tiszta már a szövetkezet házatája Sokszor még a piros almában is van kukac, tartja a szólás-mondás. Igy va.i ez némely esetben, hogy a külsőleg jónak látszó dolog alatt ott lapul a rossz. Ez volt a helyzet a nagygurabi EFSZ-ben is. Az egységes földművesszövetkezet nem volt rossz gazdasági helyzetben, látszólag minden a legnagyobb rendben volt, a megállapított előleget is rendszeresen fizették a munkaegységek után. De e szép lepel alatt az alapokat a kulákok igyekeztek megingatni. Hosszú időn keresztül végezték ezt a munkát, mert a falusi pártszervezet babérjain nyugodott, hiszen a nagygurabi EFSZ a szenei jarásban az elsők között állt. Azt gondolták, hogy nem kell sokat tenni, vannak nálunknál sokkal gyengébb szövetkezetek is. — Hát a húsz kulák ugyan mit csinál? — Mit is? — tették fel a kérdést maguk a kommunisták. Dolgoznak a szövetkezetben. — De hát tenni kéne valamit. Jó volna utánanézni, hogyan dolgoznak — ötlött fel olykor a párttagokban. Az idő telt-múlt, sok szó esett a kulákokról, de a kulákok továbbra is az EFSZ-ben maradtak. A pártszervezet gyengeségét a kulákok kihasználták és megkezdték bomlasztó munkájukat. Azzal kezdték, hogy: — Kilenc korona helyett csak 6-ot kapnak majd előlegként a tagok egy munkaegységre. Hiszen nem lehet jó termést várni, mert a földek üresek, meg az időjárás is rossz. Szalma sincs. Persze azért, mert a kombájn a felét a tarlón hagyta. Nap nap után hú esztelték ezeket az EFSZ-tagok között és elérték, hogy egypár becsületes kisés középparaszt beadta kilépési nyilatkozatát. A helyzet egyre rosszabbodott, a kulákok „agitációja" folytán. A falusi pártszervezet végre felocsúdott a sajtó bírálatára, amely pőrére vetkőztette a kulákokat, rámutatott arra, hogyan pazarolják a szövetkezet vagyonát. Taggyűlést hívtak ószsze, amelyen megvitatták a helyzetet. — Nem tűnjük tovább a kuiákok garázdálkodását — hatarozta el a taggyűlés. A kommunisták most már nyitott szemmel jártak és az EFSZ-tagok előtt leleplezték a kulákok igazi arcát. A szövetkezeti taggyűlésén a vezetőség beszámolt, hogy a tervezett kiadásokat eddig nem merítették ki, a bevételt viszont túlszárnyalták Ezzel megsemmisítő csapást merLek a kulákok érvelésére, hogy a munkaegységek értéke csökken. A kulákok második érvelését azzal döntötték meg, hogy a szövetkezet a munkálatokat idejében elvégezte és a határ olyan szép, hogy az irigység sem talál benne hibát. A szalmával valóban baj van. Ebben hibásak a kommunisták is, s az egész tagság, mert az ősszel nem hordták be idejében és elégették, mert gyorsan szántani kellett. De itt is ki lehe- I tett mutatni a kulákok rosszindulatú j tevékenységét, mert épp egy kulákcsemete volt a kezdeményező a szalma elégetésében. Igy dőlt meg a kulákok érvelése és nap nap után csúszott ki a talaj a lábuk alól. Persze ők saját munkájukról nem szívesen beszéltek. De beszéltek most már a párttagok. Világossá vált a szövetkezeti tagok előtt, hogy miért vannak a kulákok a közös istállók ellen. Eddig mindig azt hajtogatták, hogy az ő istállóikban el lehet helyezni az allatállonianvt és új istállók építésére kár pénzt költeni. Természetesen azt kikötötték, hogy az állatállományt ők gondozzák. Gondozták is, de hogyan. Rajkó Károlynál voltak elhelyezve az anyasertések, ó gondozta őket, de nagyon siralmas állapotban vannak. Viszont a maga számára kihizlalt két nagy sertést levágásra, egyet pedig eladott szabadon. Most is három sertése van és több kukoricája, mint ősszel a szedéskor. De nem különb a többi kulák sem. Mint pl. Smáhel, aki a teheneket gondozta, ezek alig adtak tejet, viszont ö szabadon adott el tejet. Az úgynevezett „jó kulákok" nem csináltak másként a mezei munkálatoknál sem. Például a tavaszon herét vetett Smáhal János, Andor Pál, Rajk Márton, Szénási Mihály, Rajk István. A kint járt csoportvezetőknek azt mondták, hogy nem lesz elég vetőmag estig sem. A két csoportvezető tudvp, hogy mennyi vetőmagot hoztak ki. Ismerték már ezeket az embereket, megfordultak és úgy tettek, mintha hazamennének. De közben, míg a kulákok tovább végezték munkájukat, a két csoportvezető körülnézett a környéken és megtalálták a 40—50 kg-os zsákokban eldugdosott herevetőmagot A kulákok tetteit a kommunisták ismertették a tagokkal. A pártszervezet az EFSZ vezetőségével megvitatta a helyzetet és szövetkezeti taggyűlést hívtak össze. A gyűlésen Ingeli elvtárs, a szövetkezet elnöke mégegyszer ismertette a tagokkal a kulákok gaztetteit. Kajos István fiatal traktorista, még az aznap történt esettel is megtoldotta a kulákok elleni vádat. — A minap is — mondotta — az egyik kulák kieresztette a traktor kerekéből a levegőt, hogy ne hordhassanak trágyát. A teremben lévők haragosan felmorajlottak. Még jobban meggyűlölték a kulákokat, mikor az elnök ismertette a tagsággal, hogy a kulákok átlagban csak 50—55 munkaegységet dolgoztak le. ami azt mutatja, hogy helyettük a többi EFSZ-tagok dolgoztak. A teremben többen kérték, hogy a kulákokat zárják ki a szövetkezetből. A szövetkezet elnöke szavazás alá bocsátotta a kérdést és a tagság egyhangúlag a kulákság kizárására szavazott. A falusi pártszervezet kemény tanulság árán megtette az első lépést. A kulákoktól megtisztult a szövetkezet. A mag, a kis- és középparasztok a szövetkezetben maradtak. Ezek gazdaggá fogják tenni szövetkezetüket, ha a kommunisták jól irányítják majd őket. Második sürgős lépés, hogy az állatállományt összpontosítsák, mert a szövetkezet állatállománya 30 helyen van elhelyezve. A falusi pártszervezet a legutóbbi bizottsági ülésen határozatot hozott erre vonatkozólag. Fontos most, hogy a kommunisták oda hassanak, hogy az EFSZ vezetősége kezdje meg a közös istállók építését és az állatállomány összpontosítását. A jövőben mindig szem előtt kell tartaniuk a nagygurabi kommunistáknak, hogy a taggyűlések határozatait teljesíteniük kell. A határozatok nemteljesítése a szociáldemokratizmus hínárjába vezet, amint ez megnyilvánult abban is, hogy a falusi pártszervezet a múltban nem harcolt kellőképpen az osztályellenség ellen. Csandal István, a szenei járási pártbizottság dolgozója. A Megbízottak Testületének elnöksége köszönetet mond a Csehszlovák Köztársaság felszabadításának 10. évfordulója alkalmából kapott jókívánatokért A Megbízottak Testületéhez és annak elnökségéhez Csehszlovákia a dicső szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulója alkalmából a különféle fokozatú nemzeti bizottságok tanácsaitól, a tudományos és művészeti intézményektől, az üzemektől és egységes földmüvesszövetkezetektől, az egyházak képviselőitől, valamint egyes polgároktól is számos szívélyes jókívánság érkezett. Mindezek az üdvözletek és jókívánatok kifejezésre juttatták dolgozóinknak a dicső felszabadító Szovjetunió iránti szeretetét és háláját és egyúttal azon ígéretüket, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével határozottan akarnak haladni hazánkban a szocializmus építésének és a világbéke megszilárdításának útján. Mivel minden levélre és táviratra lehetetlen külön válaszolni, a Megbízottak Testületének elnöksége ezen az úton mond legszívélyesebb köszönetet mindazoknak, akik az évforduló napjaiban üdvözletüket küldték. A Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége elutazott Prágából Csütörtökön, május 19-én elutazott Prágából a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége, amely részt vett Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulójavai kaposolatos ünnepségeken. A küldöttséget U Lan-fu, a Kínai Népköztársaság államtanácsának alelnöke vezette és tagjai voltak: Sao Li-dz, a népi képviselők összkínai gyűlése állandó bizottságának tagja, Van Lin tüzelöanyagügyi miniszterhelyettes és Cas Jin, a Kínai Népköztársaság prágai nagykövete. A ruzyni repülőtéren a kormányküldöttségtől Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Ľudmila Jankovcová mérnök, miniszterelnökhelyettes, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, Václav Pašek, a CSKP KB titkára és Václav Dávid külügyminiszter, valamint a párt és kormány további képviselői vettek búcsút. A dán követ a külügyminiszternél Václav Dávid külügyminiszter szerdán, május 18-án fogadta Birger T. V. Dons Moller urat, Dánia új rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét megbízóleveleinek átadásával kapcsolatban. A Magyar Területi Színház kitüntetése Hazánk felszabadításának 10. évfordulója alkalmából a nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa elismerő oklevéllel és érdem-éremmel tüntette ki a Magyar Területi Színház dolgozóit a szocializmus építésében kifejtett érdemeiért. A CSSZBSZ KB elnökségének ülése Prágában Csütörtökön, május 19-én tartották meg Prágában a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottsága elnökségének ülését. Az ülésen, melyet Václav Dávid külügyminiszter, a CSSZBSZ KB alelnöke irányított, közölték, hogy Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulója alkalmából 366 224 új tag lépett be a CSSZBSZ-be. Az elnökség értékelte a felszabadításunk évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekkel kapcsolatban a szövetség munkáját. Majd elhatározta, hogy május 27-re Prágába összehívja a Központi Bizottság ülését. A CSSZBSZ KB elnöksége felhívta a szövetség összes tagjait, funkcionáriusait és szervezeteit, hogy előadások, beszélgetések rendezése alkalmával ismertessék meg népünket a varsói értekezlet, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés és a közös parancsnokság megteremtésének jelentőségével. Á nemzetek közötti békés kapcsolatok ellenségei Az amerikai állami départament megfäiemifcési akciója a spartakiád látogatása iránt érdeklődőkkel szemben Az utóbbi hónapokban hazánkból több ezer meghívás ment külföldre az első országos spartakiádra. Számos meghívás érkezett tőlünk az Egyesült Államokba is, főleg kivándorolt honfitársainknak. Csehszlovákiai barátaik és rokonaik, szervezeteink és egyetemeink hívják meg őket. Az Egyesült Államok haladó lapjai olvasóikat tájékoztatják a csehszlovákiai látogatás lehetőségeiről és Csedokunk ez idén februárban felkért néhány amerikai utazási irodát, hogy működjenek együtt honfitársainknak a spartakiádra utazás megszervezésében. Számos honfitársunk már jelentkezett az utazási irodákban, repülőtársaságoknál, valamint a csehszlovák képviseleti hivataloknál is. Szeretnének ismét ellátogatni „régi hazájukba" és érdeklődnek a részletek iránt. Részünkről világos a felelet: Szívesen fogadják minden becsületes honfitársunkat, aki jelen akar lenni nagy nemzeti ünnepségünkön. Egészen más álláspontot foglalnak e! azonban az amerikai kormányhivatalok honfitársaink csehszlovákiai útjával kapcsolatban. Az amerikai útlevelek 1951. óta nem érvényesek Csehszlovákiába és számos honfitársunknak nincs is útlevele. Az útlevél kiadására, vagy felújítására, illetve érvényességének Csehszlovákiára való kiterjesztésére beadott kérvényekr

e az amerikai hatóságok sajátos módon válaszolnak. A kérelmezőket automatikusan a .kommunizmusra és felforgató tevékenységre gyanús" személyek kategóriájába sorolják, s buzgón látogatják őket a hívatlan vendégek — az FBI ügynökei — kihallgatásokkal gyötrik és fenyegetésekkel árasztják el őket. Hogy minden kétségen felül álljon, hogy nincs szó csak a pittsburgi, clevelandi, vagy chicagói rendőrigazgatók túlbúzgóságáról, maga az állami département — és természetesen teljesen azok szellemében — avatkozik be. Willis Young úr, az állami département (az amerikai Külügyminisztérium) helyettes igazgatója április kezdete óta a kérvényezőknek és az utazási irodáknak leveleket küld széjjel, amelyekben a többi között a következőket írja: „Uraim, válaszolok az Önök levelére a Csehszlovákiába való utazásra vonatkozó útlevél érvényességének megújítása ügyében. Elvárjuk, hogy az amerikai polgárok, akik olyan országokba utaznak, ahol nincs normális polgári védelem, továbbra is tanácsot kérnek hivatalunktót, vagy konzulátusainktól külföldön. Az utazás csak akkor engedhető meg, ha ezt a kockázatos utat megfelelő indokok támasztják alá. Az ilyen utazásnál az útlevél érvényességének megújítását vagy kibővítését kérvényezőnek részletesen meg kell indokolnia." Az állami départernentre nézve ez a levél nagyon is jellemző. Elsősorban is kiviláglik belőle, hogy az amerikai kormány fél. Nem polgárát," hanem önönmagát félti. Attól fél, hogy valamelyik becsületes amerikai a saját szemével győződhet meg róla, milyen az élet ma Csehszlovákiában. Fél, hogy lelepleződnének azok a hazugságok, amelyeket az amerikai sajtó és az Amerikai Egyetült Államok kormánytényezői a mi viszonyainkról terjesztenek. Az amerikai polgárt megtanítaná arra, hogy jobban megismerje az amerikai valóságot. Az állami département attól fél, hogy polgárai a spartakiádról elhoznák régi hazájuk igazi, mai képét. Az amerikai kormány és állami département, — mint ahogy azt a levél befejezése igazolja — még a Spartak névtől is retteg. Ebben jelképesen tükröződik vissza az amerikai politika alapvető mozgató erőinek egyike: rettegés a tömeg mozgalmából az uralkodó osztály ellen, a jövőtő' való félelem. Az amerikai kormány meg akarná akadályozni polgárainak Csehszlovákia meglátogatását és mivelhogy álláspontját nem tudja elfogadhatóan megindokolni, ezért egész egyszerűen fenyeget. Elsősorban Csehszlovákiában állítólag „nincs normális polgári védelem". Hogy jutott erre a megállapításra Young, ezt nem magyarázza meg. Levelében egy esetet sem tud felhozni, amikor amerikai polgárt bántalmaztak volna, mert nincs normális „polgári védelem". Mi egyebet is tehet? Felemlítse-e a Viliam Oatis körüli néhányéves kampányt? Dehogy is,az állami département csak remélhet:, hogy a címzett — és az egész amerikai közvélemény — már megfeledkezett erről a botrányos esetről., Oatist, amint az ismeretes, nálunk kémkedés miatt elitélték, később kegyelmet kapott és szabadlábra helyezték. Az Egyesült Államokban egyedül is beismerte, hogy nálunk olyan tevékenységet folytatott, amit a törvény szerint kémcselekményként büntetnek. A „Washington Evening Post" című lap azt írta, hogy azért a

vmunkáért, amit nálunk kifejtett, az Egyesült Államokban nem 16, hanem 20 évi börtönt kapott volna. A hazugság kiderült, és az állami département kampányában elvesztette fő érvét, hogy Csehszlovákiában állítólag „nincs normális polgári védelem." Oatis, aki az amerikai propagandát cserbenhagyta, a végén még abba a veszélybe került, hogy rajta fogják kipróbálni a polgári védemet, amelyet az amerikai kormány és igazságszolgáltatása nyújt azoknak, akik kiestek kegyéből. Young urat nem kell irigyelni; hiszen ez neim egyedüli eset, hogy az állami département a demokratikus országok elleni kampányban ilyen feltűnően magéra marad bármilyen argumentum nélkül. De miért is igyekszik annyira „meggyőzni" azokat az embereket, akik ezt nem kívánják? Honfitársaink útlevelet és nem tanácsot kémek tőle. ök nem félnek Csehszlovákiába utazni — • ha félnének, akkor nem kérnének útlevelet és Young úrnak nem volna alkalma nekik fenyegető levelet küldeni. Azonban az állami département maga sem vár sokat az ilyen buta rágalmaktól. Megérti, hogy az azzal való fenyegetéssel, ami nincs, semmit sem ér el, és szükséges áttérni az azzal való fenyegetésre, ami van — nem ugyan Csehszlovákiában, hanem az Egyesült Államokban. Mindem Inástudó ember tudja, hogy melyik államban fejezik ki „a polgári jogvédelmet" Matusov nevével, amely a lefizetett hamis tanú jelképévé vált a kényelmetlen emberek eltávolításánál. Amerikai honfitársaink nagyon jól tudják, hogy ha őket a Csehszlovákiába való utazással kapcsolatban valami fenyegeti, ez a veszély nem nálunk, hanem az Egyesült Államokban van. És hogy ez a tény az amerikai szabadságról szóló különféle nyilatkozatok áradatában valahogy el ne tűnjön, az állami département kellő hangsúlyt helyez rá az idézett levélben is. Az állami département a fenyegetés megfelelő adagjával egyidejűleg a levélben rögtön használati utasítást is ad ahhoz, hogy szerezhet be egy amerikai polgár utazási engedélyt Csehszlovákiába minden nehézség nélkül, sőt kellemes útiat kívánással. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a kérvényező az állami départementtel tanácskozzék, amely az kérvényezőnek (esetleg más szervekkel és intézményekkel egyetértve, mint pl. a CIA kémközponttal) „megfelelő okot" talál a népi demokratikus Csehszlovákiába való utazásra. Clyian okot, amely igazolná azt a „bizonyos rizikót". Az állami département egyrészt egész egyszerűen fenyegeti becsületes honfitársait, másrészt pedig ügynököket és provokatőröket akar toborozni. Aknamunkára felszólító röpiratokat tartalmazó léggömbök küldését szervezni a Csehszlovák Köztársaság területe fölé, erre az amerikai kormánynak van elég bátorsága, még ha ezzel durván meg is sérti a nemzetközi jogot és a nemzetközi tisztesség szabályait. De az amerikai polgárt Csehszlovákiába való látogatásra elengedni, erre nincs bátorsága. Amellett azonban propagandájában a léggömb és más bomlasztó akciókat azzal a hazug állítással támasztja alá, hogy állítólag a csehszlovák kormány megakadályozza a nemzetek közötti szabad érintkezést és hogy az amerikai nép ezért a csehszlovák néppel csakis léggömbök útján érintkezhet. Az amerikai állami département módszerei és manőverezése azonban ismét megmutatták mind az amerikai, mind a csehszlovák nyilvánosságnak, hogy ki az ellensége a nemzetek közötti békés kapcsolatoknak, ki fél attól, hogy e kapcsolatok bővülnek és ki az, aki valójában „vasfüggönyt" létesít, amelyet olyan gyakran emleget az amerikai propaganda. Ján Novák.