Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-19 / 120. szám, csütörtök

1955. május 19. UJSZ0 7 A PÁRT É LE T H 1 RE I A pártoktatás éve Kassán • • • A szenei járásban teljes ütemben folynak . az előkészületek a pártoktatási év értékelésére A szenei járási pártbizottság az év folyamán is rendszeresen törődött a pártoktatással. Aktívákon bírálták a hiányosságokat és konkrét intézkedé­seket tettek ott, ahol a pártszerve­zetek elhanyagolták a pártoktatást. Most a pártoktatási év értékelése előtt a járási pártbizottság aktívára hívta össze a propagandistákat és a pártszervezeteket, hogy biztosítsa a záróértékelés sikerét. Megállapítást nyert, hogy egyes falusi pártszervezetek jól készülnek a záróértékelésre. Például a récéi pártszervezetben Gyorgyai elvtárs a hallgatókkal már több ismétlő beszél­getést tartott. Gyorgyai elvtárs köre egyike a legjobbaknak. Ügy készítik elő a beszélgetéseket, hogy ezzel a kommunisták ideológiai színvonalának emeléséhez hozzájáruljon. Gyorgyai elvtárs a hallgatókkal együtt válasz­totta az értékelés e helyes módszerét. A hallgatókkal együtt kiválasztotta a legfontosabb kérdéseket a záró­értékelésre és ezeket ismétlik A le­folytatott beszélgetések és az egész évi munka alapján Gyorgyai elvtárs egyénenként értékeli majd, hogy az egyes hallgatók elméleti színvonala mennyit fejlődött, hogyan kapcsolód­tak be a vitába és az oktatási kör­ben hallottakat hogvan valósították meg a gyakorlatban. Ezt a formát kell átvenni a többi pártszervezeteknek is, nehogy az ér­tékelés mechanikus legyen és csak abból a szempontbí! né:_ tik az elvtár­sakat, hogy hányszor vettek részt az oktatáson. Helytelen az is, h '•nyes helyeken iskolasz rű jelleget adtak az oktatásnak és az érttkelésr-* úgy gon­dolnak, mint vizsgáztatásra. Az ilyen módszer nem járul hozzá ahhoz, hogy a pártoktatási év hallgatói mélyebben n. igismerkedjenek a párt politikájá­tyi, aki urak bűnét mindig vissza­verte, úgy, hogy azt többé nem le­hetett letagadni, elkenni, kipurgálni, flastrommal ragasztani. A szégyen megmaradt, a dokumentum örök: ta­gadhatatlan. Móricz Zsigmond halha­tatlansága történelmi igazságtevés: elégtétel." Négy költő teszi teljessé a so­rozatot: Tóth Arpád, József Attila, Radnóti Miklós és Balázs Béla. Kel­lett, hogy végre valaki úgy írjon szlovákiai magyar líráról, mint aho­gyan Fábry tette: „Az egész magyar nyelvterületen mi, szlovenszkói magyarok éltük a legemberibb, legszabadabb életet és így nem csoda, ha a pesti baloldali írók hozzánk küldték cikkeiket, ver­seiket, melyek a Horthy-érában ott nem jelenhettek meg." A tanulmány alatt 1948-at jelez az évszám, de emlékezzünk, mert itt most a szlovákiai magyar hagyo­mányról van szó: emlékezzünk: való­ban volt idő, mikor az értékadó ma­gyar irodalom, magyar líra Szlovákiá­ban élt! Itt élt, nálunk, mert másutt nem élhetett! Az értéknyújtó ma­gyar irodalom Szlovákiából jutott el a paraszt-proletár, proletár-munkás irodalmi szemléleten keresztül a gon­dolat igazáig, a szellem erkölcséig, a tettig. Kellett, hogy végre valaki úgy ír­jon az Ibsen-mottóról — költeni any­nyit tesz, mint ítélőszéket tartani önmattunk felett, — mint ahogyan Fábry tette Radnóti Miklóssal kapcso­latban: „Költők az élet-halál dolgait ének­lik. A halállal szembenéző költő azon­ban nemcsak önmaga, de kora felett is ítéletet tart. Ez elkerülhetetlen és kikerülhetetlen. A halál: életösszege­zés és így végeredményben ítélet." Majd tovább: „Radnóti a halottak élén, éltetőn áll posztján. Őrszem, aki tudja, hogy val. Ezeket a hiányosságokat rövide­sen ki kell küszöbölni. A záróértékeléseket úgy szerveztük meg, hogy a megelőző beszélgetése­ken részt vesz a pártszervezet egyik bizottsági tagja, valamint a járási pártbizottság plénumának tagja. Az oktatási év értékelésében eddig azt a hibát követték el, hogy nem volt jól előkészítve a propagandisták és azok szemináriumi vezetőjének ér­tékelése. Ezért a járási pártbizott­ság aktívát készít elő az alapszer­vezetek részére, ahol megkapják a pártszervezetek az irányelveket arra vonatkozólag, hogyan értékeljék a propagandistákat. A járási pártbizott­ság felkészült az esti iskolák érté­kelésére is, ahol az értékelés vizsgák formájában fog történni, amelyeken részt vesz a pártbizottság irodájának egy tagja és a járási pártbizottság lektora. A múlt év tanulságai alapján az egyéni tanulók számára nem rende­zünk ismétlő beszélgetést, ezek érté­15 o propaganď unkájuk és po­litikai tevékenységük alapján törté­nik. Beszélgetéseket csak abban az esetben hívunk össze, ha az egyes egyéni tanulók valamilyen kérdésben nem látnak tisztán. A járási pártbizottság a pártoktatási év értékelését összeköti a politikai irodalom terjesztésével. Ezen a téren szép eredményeket tek el Puszta­födémesen, Királyfán és több más helyen, ahol a körök h-'^atói meg­rendelték a klasszikusok műveit és előfizettek a napi sajtóra. A járási pártbizottság törődik azzäl is, hogy ,az értékeléseknél előkészít­sék a jövő évi pártoktatási évet. Kubica Boris, a szenei járási pártbizott­ság dolgozója. nincs felváltás, nincs menekvés. De ki kell tartani. Az elveszett poszton állók becsülete mindig megmarad: a jövő számadásában ők a legtisztább tényezők." A kötet következő sorozata Bach­hal, Kanttal. Goethével, Nietzschével és a két Mannal foglalkozik. Itt újra az Örökségről van szó, — nem át­mentésről és megmentésről, egysze­rűen az örökségről, az átvételről. „Aki Bachot megérti, az egy lesz vele: emberteljesség, szabadság, har­mónia! És ha kell — keresztfa és passió." Itt Goethéről van sző, Goethéről, akiről Fábry így ír: „Goethe gránitban gondolkozott. Korunk évtizedek óta gránátban gon­dolkozik. A különbség irtó közébe belefér világunk egész katasztrófája. El a gránáttól! Vissza Goethéhez! Vissza a gránithoz! Grániton megtö­rik a gránát mesterséges, hazug ere­je. Aki elért Goethéhez, annak ide­gen, érthetetlen, ellenség minden gránát. Archimides gyilkos katonája ellen védekezni kell. Vond a bűv­kört magad köré, övezd magad Goe­thével." De a bűvkör hatósugara végtelen lehet. Stósz, apró eldugott szlovákiai község, létezik-e sok német, angol, francia, vagy bárki, aki ismerné ne­ved, aki tudná, hol, merre zöldülnek fenyveseid? Egy német minden­esetre ismerte! Heinrich Mann! Stósz belépett a bűvkör hatósugarába, Stósz maga is bűvkörré lett! A hatvanötéves Heinrich Mann ott­hont keresett. Csehszlovákia demok­ratikus állam és így az emigráns 1935-ben beadja honossági kérvényét a reichenbergi városházára. A hen­leinista többség azonban elutasítja a kérvényt. És most mi történt? Vajon Í polgári kultúra illetékesei összeáll­tak-e, hogy egyik legnagyobb érté­künknek elégtételt adjanak az itt el­Agitátorok a tervteljesítés kezdeményezői ; A dunttszerdahelyi GTÁ üzemi • pártszervezete már a téli javítások ' alkalmával foglalkozott a tavaszi • munkák biztosításával. Az üzemi ! szervezet bizottsága foglalkozott ' pártunk és kormányunk februári < > ülésének felhívásával, az agitációs [' munka fejlesztésével, valamint a 1 tavaszi munkák sikeres biztosítá­', sával. Erre a felhívásra a párt- > [ szervezet agitátorokat jelölt ki a • brigádközpontokba, akik népszerű- • " sítették az új haladó módszereket, • Az agitációs munkába bekapcsolód- [ tak a pártonkívüliek is. Az agitá- • ; torok gyakran látogatják a kijelölt \ brigádközpontot és segítenek ki- ' küszöbölni a hiányosságokat, to- ! ; vábbá részt vesznek a brigád heti ] ülésein, ahol közösen a szövet- • ', kezet vezetőségével értékelik az el- ! ; végzett munkákat és közösen ki­. dolgozzák a heti munkatervet, ' ] amelyet összhangba hoznak a szö­vetkezeti munka tervével. Ennek \.az agitációs munkának, eredménye ] megmutatkozik az első tavaszi ' kampány befejezésénél, mert elér­. tűk azt, hogy a GTÁ az összes ; tavaszi vetést sűrű vagy keresztso­rosan végezte. Úgyszintén a négy-' • - zetes és fészkes ültetésénél is biz- i ! tosították a tervet. Az üzemi párt­] szervezet bizottsága minden veze- • tőségi és tagsági gyűlésen értékéli • > az agitátorok munkáját és ellenőrzi [ [ a terv teljesítését, valamint a to­1 ;; vábbi feladatokat szétosztják. 1 A termelés ellenőrzését így va- ' lósítja meg az üzemi pártszervezet. , Az agitátorok szinte minden órá­ban a termelés ütőerén tartják a ke­züket, értesitik a pártszervezet ! bizottságát a munkálatok mene­téről és így a pártszervezet segít­séget'tud nyújtani a gép- és trak­terállomášnak a tervfeladatok si­keres teljesítésében. Sipos Mihály, a dunaszerdahelyi járási • ! pártbizottság dolgozója.' csattant hitleri pofonért? Semmi sem történt. Heinrich Mann esete egy-két napi újságszenzácíó volt csupán. És ekkor megmozdult a munkásság és cseh és német községek munkástöbb­séggel bíró képviselőtestületei felaján­lották községük illetőségi jogát.' Töb­bek között Stósz. Az író a kor lelkiismerete, — írja Fábry. És mi a nyelv? Ezt a tételt (a másik Mannal, Thoimas Manna! kapcsolatban) mintha pontosan ne­künk, szlovákiai magyaroknak, szlo­vákiai írók számára szövegezte volna meg Fábry: „A nyelv: erkölcsi adottság, mely­lyel az író sáfárkodik, melyet sem eltékozolni, sem meghamisítani nem szabad. A nyelv, a szó- az igazság edénye. Az író tisztessége a nyelv tisztaságén, a szó becsületén dől el. A szó épp azért sohse lehet eszköz, de mindig maca a lényeg. Tihoanas Mann a. szó becsület-sáfárja: ki­mondta a lényeget, igazságot tett." Rabelais, aki „müvét, szavát, örök­ségét a népi igazság végtelenségébe ágyazta", Rousseau, aki „mindig fel­tüzel, ha népnyúzó társadalmak em­bert gyaláznak", Zola, Anatole Fran­cé és Barbusse következnek soron. Németek után franciák, franciák után oroszok: Gogol, Herzen, Korolenko és Gorkij, Csehov, Makarenko, Tol­sztoj és Majakovszkij. És közben új igazságok, — Fábry igazságok leszű­rője, A gondolat igaza: igazságok kvintesszenciája. Oj emberi stiliszti­ka. Közeli nevekhez ér az emlékezés: Karel Čajpeik, Fučik, Szlovákia Mik­száth és Jilemnický tükrében, Petr Bezrúč . .. Aki kívülről akarja szem­lélni a világot, annak először befelé kell fordulnia. Forduljunk befelé, Fu­čík mondta egykor nekünk: „Önök nem szabadok. Mi sem. S nem szó­noki fogás, s azt mondom, hogy az A kassai városi pártbizottság az ez idei pártoktatást jól megszervezte és állandóan ellenőrzi annak menetét. A városban öt esti, száznyolcvan alapfo­kú és kétszáznyolcvan a párt történe­tét tanulmányozó kör működik. A körök vezetését 25 szemináriumban tanulmányozó propagandisták végzik. A szemináriumok vezetői állandó kap­csolatot tartanak fenn az oktatásban részvevőkkel. Azonban az oktatás lá­togatottsága sok kívánnivalót hagy fenn. A kezdeti időben 50, az utóbbi időben 60 százalékos a látogatottság. Sajnos, még sok olyan propagandista van, akik nem készülnek fel előadá­saikra, elhanyagolják a szemináriumok látogatását. Az oktatási évre kiadott tanfüzetek kifogástalanok, könnyen érthetők, de a füzetek a hallgatók számára vannak írva. A progagandis­ták, kik a párt bizalmából egy ilyen megtisztelő "feladatot kaptak, nem elé­gedhetnek meg a brosúrák elolvasásá­val, hanem ismereteiket a pártiroda­lom rendszeres olvasásával, tanulmá­nyozásával kell fejleszteniük. Az olyan propagandista, aki elhanyagolja a sze­mináriumok látogatását, nem tudja fel­adatát betölteni. A pártbizottság na­gyobb erélyére van szükség, hogy minden oktató kötelességének tartsa részt venni a szemináriumokon. Tapasztalataim igazolják, hogy az olyan propagandisták, kik teljesítik kötelességüket, részt vesznek a sze­mináriumi vitákban, jó eredményeket érnek el hallgatóiknál. Az ilyen elő­adók körei népesebbek, megvitatják a kérdéseket és jól alkalmazzák őket a mindennapi életben. A kassai nyomda pártszervezetének propagandistája Mi­hály elvtárs igazolja, hogy hallgatói, akik rendszeresen járnak az előadások­ra, üzemi kérdésekben bátran bírálnak és véleményt nyilvánítanak minden Az utóbbi napokban a királyhelmeci járás több egységes földművesszö­vetkezetében megkezdték a cukorrépa első kapálását. A bolyi szövetkezetben két nap alatt elvégezték a sarabolást 12 hektáron Utána azonnal megkezdték az egyelést. A tagság egyöntetűen kapcsolódott be a cukorrépakapálásba, hogy a növény­ápolás idejében való elvégzésével biz­tosítsák a magasabb hektárhozamot. A leleszi szövetkezetben befejezték kérdésben. A kassai malmok pártszer­vezetének propagandistája, Resatkó elvtárs úgy látja, hogy nagyon szíve­sen foglalkoznak gazdasági problémák­kal. A belőlük szerzett tapasztalatokat helyesen alkalmazzák a vállalatnál. A húsüzemben Barbarics elvtárs úgy látja, hogy a szocialista versenyt is elősegíti a pártoktatás. A kerületi ipari kombinát dolgozója, Kiss Gyula elvtárs arról számol be, hogy az isko­láztatás eredményeként éppen most javasolnak egy kiváló dolgozót tag­jelöltnek. A Chemontázs-üzem dolgo­zója, Kostya elvtárs jó eredményeket lát a munka folyamatában a pártokta­tás hallgatói között. Főként a fiatalok mutatnak nagy érdeklődést. Altalános érdeklődés kíséri a falu szocialista átépítésének nagy ügyét. Sokat vitáznak a nehézipar és a mun­kás-parasztszövetség jelentőségéről. Mind a szemináriumokon, mind az ok­tatásnál állandóan visszatérő problé­mák ezek. Meggyőződnek róla a hall­gatók — hogy a munkás-paraszt szö­vetség nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen A hallgatók maguké­vá teszik a munkásúparaszt szövetség gondolatát, helyes véleményeket alkot­nak róla. A viták az iskolákon ezekről a kérdésekről a legszínesebbek. Ha a városi pártbizottság kellő eréllyel lép fel az üzemi pártszerveze­tekben, hogy a látogatottságot emelje és ellenőrizzék, hogy az iskola ne csak sematikus és formális legyen, akkor a pártoktatási év nagy segítséget tud nyújtani a káderképzésben. Az oktatásban jó eredményeket ér­nek el azok a propagandisták, kik az új, szocialista szépirodalmat beviszik előadásaikba. Egy-egy jól megírt szépirodalmi munka nagyon megköny­nyíti és szemléltetővé teszi az oktatást. Stein Jenő a 22,5 hektár cukorrépa első kapálá-: sát. Azonkívül megkapáltak 3 hektár mákot és 5 hektár korai káposztát. A leleszi szövetkezetben ez évben 45 hek­táron termelnek zöldséget, melybői nagy bevételre számítanak. Teljes ütemben folyik a cukorrépa kapálása a nagygéresi, bodrogszerda­helyi és a többi szövetkezetekben is, valamint a járás állami gazdaságaiban. K. I. Önök feszabadulásának napja jelenti számunkra is a szabadság napját." Fučik mártírhalállal pecsételte meg i gondolat igazát, — Fábry erre £ pecsétre tett kézzel esküszik: „Mártírok halála az igazság folyto­nosságát, hazugság, zsarnokság hiá­bavalóságát jelenti. Mártírok halála a legnagyobb szenvedéssel hitelesített mérték, melyhez lépteinket botlás nélkül igazíthatjuk. Mártírok halála a jövő emberhalállal pecsételt bizonyos­sága. Halhatatlanság, mint örökké jelenlevő történelmi erő!" Fučik mártír-pecsétje óta egy év­tized pergett le. Tíz év a közös úton. Nehéz volt. az út, — voltak barátaink, de voltak ellenségeink is — és vol­tunk egymásnak ellenségei is ... De hallgasd: amott Ady szólal meg szlo­vákul, itt Bezručot, Hviezdoslavot szavalják magyarul, József Attilát már egyformán értjük és Fučik... Fučik egyaránt a tiéd és az enyém. írók és költők dolgai után a világ dolgai következnek Fábry könyvében: szegények kincse, karácsony, melyet Goebbelsék maguknak akartak kisajá­títani, Van Gogh, a tegnapi proletár­sors, a krumplisors festője, majd Kína és — Amerika, — Agnes Smed­ley és Emerson. Agnes' Smedley meghalt, Agnes Smedley Kínája él. Kína Agnes Smedley-e immár halhatatlan: „Egy asszony egyedül, egy nő, aki­nc4c semmije sem volt, mint egy árva tclla és tiszta lelkiismerete. Egy asz­szony, egyedül, kit most ötszázmillió kínai gyászol. Nincs, nem lehet e halálnál, e gyásznál nagyobb halha­tatlanság: egy asszony egyedül öt­százmillió lélekkel, ötszázmillió lélek­ben!" És Emerson? „Az amerikai forradalom évtizedek előtt csendben és visszhangtalanul zajlott le és e forradalmat — a szel­lem és lélek fellángoló vétóját — Emersonnak hívták. Ki tud róla? El­vetélt forradalom volt kezdettől fog­va, mely máig sem ágyazható be az' amerikai valóságba. Emerson, mint a szellemerkölcs elkötelezettje, megta­gadta az amerikai életformát és ez az egyre jobban merevedő világnézet az idők folyamán kivetette magából az emersoni ellenmérget. Az amerikai tragédia útjára indult..." Fábry könyve egy 1940-ben írt ka­rácsonyi üzenettel záródik. Ez a cikk egy egyéves írástilalom utáni első megszólalás lett volna akkor. Nem jelenhetett meg. író, aki erkölcsi kö­telességének és kötelezettségének tudja az írást, bilincsnek érzi a né­maságot. Ady érezte ezt: Szeretném magam megmutatni, hogy látva lás­sanak, — Karinthy érezte ezt: Nem mondhatom el senkinek, elmondom tehát mindenkineik, — gyilkos és to­rokfacsaró némaság ez, olyan csönd némasága, melybe még idegtépőe-i kattognak belé József Attila halálvo­natának kerekei, de közben már fű­tik az új vonatokat, amelyek emigrá­cióba, vagy gyűjtőtáborokba viszik a toll embereit, közben már tekerik a drótsövényeket, amelyekre a gondolat el jegyzettjeit fogják ráhajszolni. És közben — egy ember meg akart szó­lalni ... Ez a könyv utolsó fejezeté­nek címe. Egy ember meg akart szó­lalni ... De szólaljon meg ő maga, szólaljon meg az akkori pompéji sirázsa, őrtálló Fíöry Zoltán, mert ennél méltóbban úgy sem iehetne be­fejezni a szlovákiai magyar irodalom új, nagy értékének „A gondolat iga­záénak méltatását. Szólaljon meg — „mert a fasizmus által torokbafoj­tott szó mindennél hitelesebben jelzi a gondolat igazát: emlékezőn és em­lékeztetőn zárja be az írás „A gon­dolat igaza" címet viselő könyvet." Rácz Olivér Jól halad a cukorrépakapálás a királyhelmeci járásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom