Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-19 / 120. szám, csütörtök

1955. május 14. ül S1 0 3 N. Á. Bylganyin beszéde az ipari dolgozók össz-szövetségi értekezletén Amint már jelentettük, Moszkvá­ban értekezletet tartanak a Szovjet­unió ipari dolgozóinak képviselői. Az értekezletet N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke nyitotta meg. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. Értekezletünket — mondotta N. A. Bulganyin elvtárs — a párt Közpon­ti Bizottsága és a kormány hívta ösz­sze, hogy megtárgyaljuk az ipar to­vábbi fellendítéséhez szükséges intéz­kedéseket, a tudomány, technika vív­mánvainak és a legjobb termelési ta­pasztalatoknak széleskörű bevezetést alapján. A szocialista ipar, amely a népgaz­daság vezető ágazata, az állandó emel­kedés útján halad. Iparunk fejlődési ütemének, főleg a nehézipar fejlődése ütemének gyorsasága többszörösen meghaladja a fő kapitalista országok ipari fejlődésének ütemét. Ebben az évben mintegy 80 száza­lékkal több ipari készítményt gyár­tunk, mint 1950-ben és több mint háromszor annyi készítményt, mint a háború előtti 1940-es évben. Iparunk fejlesztésének ötéves tervét a mennyi­ségi mutatókban sikeresen teljesítjük és így minden bizonnyal feltételezhet­jük, hogy az ötéves tervet túlszár­nyaljuk. A pár.t arra tanít bennünket, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit elér­tünk és hogy több figyelmet szentel­jünk a megoldatlan kérdéseknek s az eddigi hiányosságok kiküszöbölésének. Szem előtt kell tartani, hogy az egész termelésben a tervteljesítés általános számadatai mögött számos olyan vál­lalat rejtőzik, amelyek rendszeresen nem teljesítik feladataikat és orszá­gunknak sokkal adósak maradnak. Bulganyin elvtárs ezután rámutatott, hogy a kérdés, amelyet az értekezlet tárgyalni fog, rendkívüli, országos fontossággal bír. Csak azzal, hogy a termelésbe bevezetik a legújabb tudo­mányos és technikai vívmányokat, amelyek a technikai haladás alapjai, csak ezzel biztosíthatjuk a munkater­melékenység gyors növekedését, ami Lenin meghatározása szerint végső kö­vetkezményeiben a legfontosabb és legfőbb dolog az új társadalmi rend­szer győzelme szempontjából. Az utóbbi 26 év alatt a Szovjetunióban a munkatermelékenység az iparban több mint hatszorosára emelkedett. Országunk népgazdasága , további fejlődésének biztosításához szükséges a munkatermelékenységet új, maga­sabb fokra emelni. Ezt a feladatot csupán úgy" teljesíthetjük, ha az új technikát, a haladó technológiát szün­telenül és határozottan bevezetjük az iparba, korszerűsítjük az eddigi gé­peket és berendezéseket és lényege­sen megjavítjuk a termelés tervezé­sét. Meg kell mondanunk, folytatta Bul­ganyin elvtárs, hogy a munkaterme­lékenység fokozásának problémái nem csupán az eddigi technika mennyisé­gétől és állapotától függnek, hanem a technika helyes kihasználásától is. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa helye­sen figyelmeztet arra, hogy a haladó technika bevezetésében történő elma­radás sok ipari dolgozó önelégültségé­ből és öntetszelgéséből ered. Ezek a dolgozók elvesztették felelősségérzé­süket az állam iránt s a rájuk bízott feladatokért, nincsenek távlataik és nem tudnak tájékozódni a műszaki po­litikában. Számos dolgozó megfeledke­zett arról az irányvonalról, hogy a technikának állandóan előre kell halad­nia, mert enélkül a szocialista ter­melés fejlődése lehetetlen. A tudo­mány és a technika rendkívül gyors fejlődésének évszázadában, az atom­erő korszakában élünk. Ma az élet a vezető ipari dolgozóktól, mérnököktől és technikusoktol jobban megköveteli, mint bármikor azelőtt, hogy helyesen tudjek értékelni és érvényesíteni a jelenlegi vívmányokat, hogy előre lás­sák a tudomány és a technika további fejlődését. Fel kell használni a tudomány és a termelés termékeny együttműködését Bulganyin elvtárs továbbá rámuta­tott, hogy a haladó technika és a ter­melés tervezete megjavításának be­vezetését nem lehet elkülönítve, a termelésben dolgozó emberektől el­szigetelten értékelni. A munkások, technikusok, mérnökök, tervezők és technológusok nagyméretű részvétele nélkül, a tudományos és termelési dolgozók állandó termékeny együttmű­ködése nélkül nem érünk el semmit sem. Rendkívüli figyelmet érdemel a technológiai káderek helyzete. Fokozni kell szerepüket és a technológiai tu­dományt elő kell segíteni. A munkatermelékenység fokozása és az új technika bevezetése mellett to­vábbra is nagy jelentősége volt és van a szocialista munkaversenynek. Egy­ben meg kell jegyezni, hogy az utóbbi években gazdasági tényezőink, vala­mint a párt, szakszervezeti és Kom­szomol szervezetek tényezőinek figyel­me a szocialista munkaverseny iránt lanyhult. Ter-eszteni kell az élenjáró dolgozók tapasztalatait és sikereit A szocialista munkaverseny fő fel­adata ma az élenjáró termelési dolgo­zók tapasztalatainak és sikereinek ter­jesztése. A termelési újítókat és élen­járó dolgozókat azonban nem részesítik megfelelő támogatásban, tapasztala­taikat kevéssé terjesztik és ezek a tapasztalatok nem válnak a tömegek tulajdonává. Ami a termelés szervezését illeti, rendkívüli figyelmet kell szentelni az összhangba hozott munkának az üze­mekben és a belső tartalékok kihasz­nálásának. Sok ipari ágban a terme­lésnek majdnem fele a hónap harma­dik dekádjára esik. A párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa úgy véli, hogy az üzemek ilyen munkája szégyenteljes jelenség, amit nem szabad megtűrni. Az ipar szer­vezésének hiányosságai megnyilvánul­nak az üzemek igazgatásának struk­túrájában. A párt és a kormány megkövetelik a munkák irányítása bürokratikus pa­pírstílusának erélyes felszámolását, az igazgatási apparátus dolgozói számá­nak csökkentését, az apparátus mun­kájának tökéletesítését és az irányí­tás minőségének fokozását. Nem két­séges, mondotta továbbá Bulganyin elvtárs, hogy két társadalmi rendszer közgazdasági versengésében a szocia­lista rendszer győz, mint haladóbb rendszer. Ismeretes azonban, hogy a győzelem nem következik be magától, a győzelmet emberek készítik elő és vívják ki. Hogy győzzünk a kapitaliz­mus felett a közgazdasági verseny­ben, szükségünk van a haladó techni­kára, a termelés jobb megszervezésé­re és magasabb munkatermelékeny­ségre. Országunknak minden nélkülöz­hetetlen előfeltétele meg van e fela­datok teljesítésére. A népgazdaság további fejlődése — Jó úton jár a fűri szövetkezet mondotta Bulganyin elvtárs — megkö­veteli az állami tervezés megjavítá­sát. Ezért a Központi Bizottság és a kormány Intézkedések magvalósítását kezdték az állami tervezes megjaví­tása és az új technikának a népgazda­ságba való bevezetése érdekében. El­határozták a Szovjetunió Goszplán­jának, az állami tervhivatalnak átszer­vezését. Ennek az átszervezésnek az alapját a Szovjetunió népgazdasága távlati tervezésének lényeges megja­vítása képezi. Ezzel kapcsolatban el­határozták, hogy a népgazdaság fej­lesztésére irányuló távlati tervek ösz­szeállítását különválasztják a folyó tervezéstől és ebből a célból az ed­digi Goszplan alapján megalakult a Szovjetunió Minisztertanácsának Álla­mi Bizottsága a népgazdaság távlati tervezésére (a Szovjetunió Goszplanja) és a Minisztertanács Gazdasági Bi­zottsága a népgazdaság folyó tervezé­sére (a Szovjetunió Közgazdasági Bi­zottsága). Ugyancsak elhatározták állami bi­zottság létesítését az új technika be­vezetésére. Ez a bizottság fogja irá­nyítani és egybehangolni a miniszté­riumok munkáját ezen a téren. Továb­bi intézkedéseket is előkészítenek. Bulganyin elvtárs végezetül felhívta az értekezlet részvevőit, hogy fő fi­gyelmüket azokra a kérdésekre össz­pontosítsák, amelyek az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának nézete szerint rendkívül fontosak. Ezek a kérdések a következők: 1. A lehető leggyorsabban kidolgoz­ni és bevezetni a haladó technikát, tökéletesíteni a technológiát és a ter­melés tervezését a munkatermelékeny­ség lényeges fokozása érdekében. 2. Jobban kihasználni az eddigi be­rendezéseket és az eddigi termelési területeket. 3. Megszilárdítani az állami fegyel­met. A legközelebbi feladat az ötödik ötéves terv utolsó éve, az idei év állami tervének teljesítése és túlszár­nyalása minden üzemben, valamennyi mutatóban. 4. Az ipari adminisztratív igazga­tási apparátus korlátozása és olcsóbbá­tétele. A hiányosságok bátor bírálása — mondotta Bulganyin elvtárs — segít­ségére van a Központi Bizottságnak és a kormánynak abban, hogy mélyreha­tóan megvizsgálja, hogyan vezetik be az iparban a tudomány és a technika vívmányait, hogyan szervezik a ter­melést, továbbá segítséget nyújt ab­ban, hogy felkeltsék közvéleményünk érdeklődését e kérdések iránt és ki­tűzzük a jelenlegi hiányosságok gyors kiküszöböléséhez vezető utakat és esz. közöket. Mint ismeretes, a múlt években az érsekújvári járásban a fűri szövetke­zet volt talán a leggyengébb. Az idei év azonban nagy változást hozott. Űj vezetőket választottunk, akik fáradsá­got nem ismerve küzdenek a szövet­kezet felvirágoztatásáért. Teljes oda­adással irányítják a szövetkezetet. Pápes elnök és Qnodi agronómus munkája sikerrel járt. A tagok szíve­sen fogadják meg tanácsaikat, mert látják, hogy igaz harcosai a szövet­kezetnek. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. A tavaszi munkákat a rossz idő vi­szontagságai közepette is időben elvé­gezték. Május 15-ig a dinnyepalántá­kat is kiültették. Ami még ennél is fontosabb, a szövetkezet az idén be­adási kötelezettségének iš eleget tesz. Első negyedévre a disznóhúst 85, a marhahúst 130, a tej, tojás beadást százszázalékra teljesítették. Décsy István, Für. á szarvasmarhák gíimőkérjórél Irta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, - bratislavai Bioveta igazgatója V. ML Molotov hazatért Bécsből Moszkvába Május 17-én Bécsből elutazott Moszkvába V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyet­tese, külügyminiszter. V. M. Molotov elvtársat a Bad­Vöslau-i repülőtérre kikísérték: J. Raab, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi kancellárja, A. Schärf, a szövet­ségi kancellár helyettese, L. Figl, kül­ügyminiszter, B. Kreisky, a külügymi­nisztérium államtitkára, N. Bischoff, Ausztria szovjetunióbeli nagykövete, J. Schöner képviselő, a külügyminisz­térium politikai osztályának vezetője, továbbá a Bécsben akkreditált nagy­követségek és követségek hivatal ve­i ői és vezető dolgozói, valamint az osztrák közélet képvise'ői <;s az újságírók. V. M. Molotov kíséretében a követ­kezőK volcak: I. I. Iljicsev, a Szovjet­unió rendkívüli és meghat ' -/ott nagykövete és Ausztria főbiztosa, V. M. Kraszkevics és Sz. M. Kudrjavcev, a Szovjetunió ausztriai főbL. sának helyettesei, I. I. Bojkov altábornagy, az ausztriai szovjet megszálló csa­patok parancsnoka, valamint a Szov­jetunió nagykövetségének és főbiz­tosi hivatalának vezető dolgozói. A repülőtéren felsorakozott a díszőrség, majd elhangzott a Szovjetunió és Ausztria államhimnusza. V. M. Molotov és J. Raab szövet­ségi kancellár rövid beszédet tar­tott. V. M. Molotov beszédében a kö­vetkezőket mondotta: „A szovjet kül­döttség mielőtt elhagyja a vendég­szerető Bécs városát, még egyszer szeretné kifejezni nagy megelégedését az osztrák szerződés kérdésének si­keres rendezése felett. Nagy jelentőségű az a tény, hogy a jóváhagyott határozat megfelel az osztrák nép legmélyebb vágyainak. Szeretnők, ha a létrejött megegye­zés, amelyet az egyik legsürgetőbb kérdésben értünk el,' például szolgál­na minden más nemzetközi ügyben is. Engedjék meg, hogy szívélyes kö­szönötemet fejezzem ki az osztrák kormánynak és a bécsi l^Jrsságnak, a meleg fogadtatásért, és sok sikert és jólétet kívánjak az osztrák nép­nek." Raab szövetségi kancellár válaszá­ban hangsúlyozta, hogy a szövetségi kormány és az ország lakossága nagy örömmel üdvözölték Bécsben és Ausztriában a szovjet külügyminisz­tert és munkatársait. A szövetségi kancellár tolmácsolta V. M. Molotov­nak, az ősztrák lakosság háláját sikeres munkájáért. A gümőkór (tuberkulózis) az egész világon igen elterjedt betegség, mely mind az embereknek, mind a háziálla­toknak egyik legveszedelmesebb fer­tőző betegsége. Igen sok esetben fer­tőződnek főképpen gyermekek gümő­kóros tehenek tejétől, de fordítva is, főként szárnyas baromfiak, gümőkóros emberek váladékaitól fertőződnek meg. Nevezhetnőnk ezt a betegséget a kultúra kiváltotta betegségnek is mind embereknél, mind a háziállatoknál. A természetben szabadon élő álla­tokat fokozatosan domesztikáltuk, megváltoztattuk egész életmódjukat, elvontuk őket a szabad természetben való etetéstől és szűk nem hygienikus istállókba és ólakba zártuk őket. Ezek a nagy változások, valamint a takar­mányozás lényeges megváltoztatása háziállataink szervezetének meggyen­gülését váltották ki és hajlamossá tették őket a gümőkóros fertőzésre. Az embereknél a legutóbbi évek gyors ütemben biztosítják az egészsé­gas lakást, a vitamindús táplálkozást és főképpen a nagyfokú gondozást és el­lenőrzést az újszülött gyermekeknél, aminek szembetűnő eredményét a tu­berkulózis rohamos csökkenésében látjuk. Sajnos, háziállatainknál fordí­tott a helyzet. A gümőkór idült, rendszerint igen lassú lefolyású fertőző betegsége ösz­szes háziállatainknak, beleértve a szár­nyas baromfit is. Leggyakrabban azonban szarvasmarhánál fordul elő. Ennek oka, hogy a szarvasmarha igen fogékony a gümőkórt előidéző csíra iránt, s az istállóba egymás mellé ál­lítva a fertőzés állatról-állatra köny­nyen terjedhet. Nagy tehenészetek­ben gyakran a felnőtt állatok 60—80 százaléka fertőzött. A gümőkór felbecsülhetetlen nagy károkat okoz idült, hosszú ideig el­húzódó lefolyásával. Háziállataink közül — mint mon­dottam — legfogékonyabb a szarvas­marha és a sertés, kevésbé fogékony a ló, a bivaly, a juh és a kecske. Szárnyas háziállataink közül a tyúkok és a galambok fogékonyak, míg a pulyka és a vizibaromfi ritkán beteg­szik meg e betegségben. Az állati gümőkór elterjedésénél igen nagy szerepet játszik a hajla­mosság és a hajlamosító körülmények. Nagyban előmozdítja a fertőzést az állandó istállóztatás, különösen a tisz­tátlan, rosszul szellőzött, sötét istálló, a gyenge és egyoldalú takarmányozás, a tejelőképesség túlságos kihasználása, a nehéz megerőltető munka és a gya­kori elletés. A gümőkóros állatoknál a gümőba­cilus a beteg szervekben, kivételesen a vérben is megtalálható, azonkívül megvan azoknak a csatornáknak a tar" talmában is, amelyekbe a beteg szer­vekből fertőzött váladékok vagy ürü­lékek kerülnek. Ha ezek a csatornák közvetlenül a külvilágba ürülnek ki (pl. tőgygümőkórnál a tőgybimbó csa­tornáján, méhgümőkórnál a hüvelynyí­láson, tüdőgümőkórnál a légcsőn és szájon keresztül), úgy a beteg állat gümőkórját nyílt gümőkórnak nevez­zük. Ha a gümőkóros gócok és a kül­világ között nincs csatornaszerű ösz­szeköttetés, (pl. a m^-llhártya gümő­kórja, a bélfodrok vagy más mirigyek gümőkőrja, a csont és csontvelő gü­mőkórja), úgy zárt gümőkórról be­szélünk. A fogékony állatok vagy emberek közvetlenül vagy közvetve az ilyen nyílt gümőkórban szenvedő állatoktól vagy emberektől fertőződnek. A nyílt gümőkóros marha testéből kijutó gümőkór élőcsírák, akár a tőgyből kerülnek is ki, rövidesen megfertőzik a velük együtt istállőzott többi szarvasmarhát és b-irjút, s ha az ilyen nyílt tőgygümőkóros tehén for­ralatlan tejét a kisgyermek megissza, az is gyakran áldozatul esik a fertő­zésnek. A közös istállóban lévő állatok leg­gyakrabban a tüdőgümőkóros marha által kiköhögött hörgöválndékokkal fertőződnek meg közvetlenül. Az is­tálló távolabbi részén álló állat is fer­tőződhetik a takarmányba vagy ivóvíz­be jutott élőcsírából, sőt a beszáradt élőcsíra is az istálló levegőjében a porszemekhez, vagy páracseppekhez tapadva belejuthat az egészséges ál­lat szervf.ztébe s elkezdi lassú, de an­nál biztosabb roncsoló munkáját. N agy szerepe van a fertőzésben a gümőkóros állatok bélsarának is. A bélsár ugyanis nemcsak akkor tar­talmaz gümőkór bacilusokat, ha a gyomorban, a belekben és a májban van gümőkór, hanem akkor is, ha az állatnak tüdőgümökórja van, mert a felköhögött hörgőváladékot az állat lenyeli és így a fertőző anyag belejut a belekbe. A tej a tőgy gyümőkórja esetén mindig tartalmaz gümőkór-élőcsírákat, sőt már akkor is lehetnek gümőkór­bacilusok a tejben, amikor a tőgyön gümőkórra utaló elváltozásokat szabad szemmel, vagy felületes vizsgálattal nem is állapíthatunk meg. Mert a tőgygümőkór a legkezdetlegesebb alakjában is már nyílt szokott lenni, s minden nyílt gümőkórnál millió­számban ürülődik élőcsíra. Ezért tehéntejet nyersen csak ak­kor igyunk, ha teljes biztonsággal (bőrtuberkulin próbával) igazolva van, hogy az állat százszázalékban mentes a gümőkórtól. Tekintve, hogy egyetlen tőgygü­mőkóros tehén teje egy egész tehe­nészet összegyűjtött tejét fertőzheti, érthető, hogy a városokba szállított tejben igen gyakori a gümőkór élő­csíra jelenléte, s ezért csak 90 fokra való felmelegítés után engedélyezik közfogyasztásra. Az állatgyógyászatban a gümőkór elleni küzdelem elég sok nehézségbe ütközik; nem azért, mintha az állator­vosi tudomány nem ismerne eredmé­nyes eljárásokat a gümőkór elfojtásá­ra, hanem azért, mert a legeredmé­nyesebb és a leggyorsabb eljárások a gümőkór elterjedtsége miatt egyes gazdaságokban azok üzemképességét bizonyos időre megbénítanák. A káros tünetekben megnyilvánuló gümőkór gyógyíthatatlan betegség, ezért a beteg állatokat leghelyesebb levágás útján minél előbb húsra ér­tékesíteni. Levágásuk megokolt, mert az ilyen állatok állandó veszedelmet jelentenek társaikra. A gümőkór elleni hatásos küzdel­met csak az állatorvos közvetlen se­gítségével lehet felvenni, mert a leg­fontosabb feladat az, hogy idejében, lehetőleg az első megbetegedett állat­nál állapítsuk meg a bajt, ezt pedig csak állatorvos segítségével érhetjük el, az úgynevezett bőrtuberkulin pró­baoltással. Megállapított tény, hogy a gümőkór csak egészen kivételesen öröklődik, mert a megbetegedés majdnem minden esetben a meghűlés utáni Időszakban kezdődik. Ezért kell arra törekednünk, hogy az újszülött állatokat megvédjük a gümőkóros fertőzéstől. A llatállományunknak a gümőkór elleni megvédésében nemcsak a nem­zetgazdasági károk megelőzését kell látnunk, hanem gyermekeinket és sa­ját magunkat is védeni kell ily módon ettől a súlyos és igen veszedelmes betegségtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom