Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-15 / 117. szám, vasárnap

1955. ma.íus 15. UISZO 5 MMMMM Szép eredmények követték az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetését Az üzemen belüli önálló elszámolás gyökeret vert a bratislavai magas­építkezési vállalat munkahelyein is. Az építkezési dolgozók jobban, gyor­sabban és főleg gazdaságosabban akar­nak dolgozni. E célkitűzés elérésében pedig elsőrendű segítség az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetése. A bratislavai magasépítkezési válla­lat üzemi hozrascsot bizottságának legfontosabb problémája, hogy az épí­tőiparban. különösen a lakásépítésben megteremtse a feltételeket a gazdasá­gosság elérésére, arra, hogy a vállalat minden dolgozója anyagilag érdekelve legyen az eredményekben. A bizottság tehát foglalkozik az üzemen belüli ön­álló elszámolásnak az egyes építkezé­si helyekre való bevezetése feltételei­nek megvalósításával. Az elmúlt év december 1-től a bra­tislavai szállítóközpontban is az üte­men belüli önálló elszámolás alapján dolgoznak és ez év március 1-től be­vezették az üzemen belüli önálló el­számolást a Blaho utcán készülő 29 lakásegység építésénél is. Az önálló elszámolás alapján kezdenek dolgozni a Svec utcán készülő 72 lakás építé­sénél és készek ennek a módszernek bevezetésére a Kertész utcán készülő 59 lakás és a Pöstyénben készülő 18 lakásegység építésénél is. Amint előbb említettük, a Blaho btcai 29 lakásegység építésénél elsö­tiex alkalmazták Szlovákiában az üze­men Xbelüli önálló elszámolást. Az építkezési munkálatokat, kezdve az alapásástól a kőműves munkákon ke­resztül egészen a vakolásig, a 19 ta­gú Május 1. munkacsoport végzi Ho­loška Florián vezetésével. Már az első hónapban bebizonyoso­dott, hogy a Hološka-csoport tagjai helyesen határoztak. Az első hónap folyamán elvégezték az alapásási munkálatokat, elhelyezték a betonalapokat, elvégezték a függő­leges szigetelést és a földalatti részek betonozását. A csoport tagjai kedvvel dolgoznak, mert az építőanyag folya­matos szállítása biztosítva van. A munkát pontosan szétírták minden nap­ra, előre elkészítették a teljesítmény­lapokat és a csoport minden tagja is­meri a napi és a dekad-tervet és így rendszeresen ellenőrizhetik a teljesí­tést. A munka ilyen megszervezésével időt nyertek és majdnem óraveszte­ség nélkül dolgoznak. Jobban gaz­dálkodhatnak az építőanyaggal is. És az eredmény? A munkaterme­lékenység előírt tervét a csoport már az első hónapban 144 százalékra tel­jesítette. A terv 4744 órára írta elő az említett munka elvégzését. Ezt a munka jó megszervezésével a csoport 3293 óra alatt elvégezte. A normál átlag 224 százalékra teljesítették Szép eredményeikért a csoport tagjai többezer korona jutalmat kaptak. A csoport jelenleg a vakoláson dol­gozik. Tagjai lelkesen dolgoznak, mert meggyőződtek róla, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás alapján vég­zett munka az építkezésnek is és ne­kik is hasznukra van. Állandó jobb eredmények elérésére tett célkitűzé­süket értékes szocialista kötelezett­ségvállalással támasztották alá. Vál­lalták, hogy teljesítménynormájukat rendszeresen 200 százalékon felül tel­jesítik, az időveszteséget a legalacso­nyabbra csökkentik úgy, hogy ez nem lesz több a ledolgozott órák két szá­zalékánál. Teljesen megszüntetik a munkából való távolmaradást és min­den munkát kifogástalanul elvégeznek. Ezenkívül a fő építkezési anyagoknál 5 százalékos megtakarítást érnek el. E célok elérését tűzték maguk elé a „Május 1." csoport tagjai, akik szilárdan eltökélték, hogy úttörői lesz­nek az építkezéseinken az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésé­nek. Az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésének eddig* eredményei szem. melláthatóan mutatják a lakásépíté­sek meggyorsítását, az önköltségek csökkentését, a gazdaságosság növe­lését és nem utolsó sorban a dolgo­zók Inyagi érdekeltségét az elvég­zett munkában. Ivan Pohovej A felajánlás teljesítése után újabb célok elérését tűzték ki A kékkői szénbányák bukoveci tár­Bájában Dulaj András munkacsoportja ÍÖ98 tonna szenet bányászott ki terven felül. A felszabadulási verseny során kötelezettségvállalásukat 100 tonnával túlteljesítették. Molnár József munka­csoportja pedig 968 tonna szenet fej­tett ki terven felül. Jeléntös eredmé­nyeket ért el Malachovszky György gyorsfejtő csoportja. Hovorka György csoportja a dolinái szakaszon 47 mé­ter folyosót fejtett ki terven felül. A kötelezettségvállalások teljesítése után a Hovorka-csoport tagjai újabb fel­ajánlást tettek, hogy a bányász-napig további 50 méter folyosót hajtanak ki terven felül. A bukovec-üzemben nemsokára új, teljesen gépesített kombájnfalat nyit­nak meg. Ez a szénfal 115 méter hosz­szú, a réteg vastagsága 2,20 méter s az eddigi legnagyobb szénfal lesz a pótori bányákban és a legnagyobb fej­tőhely Szlovákiában. A bukoveci bányászok szorgalmasan végzik az új munkahely előkészítését. Malachovszky György kilenctagú gyorsfejtő kollektívája 400 méter hosz­szú folyosó áttörésén dolgozik. A mun­ka befejezéséig még 40 méter áttörése van hátra. György József csoportja a múlt héten befejezte a segédtárna, vá­jását, amelyen a bányafát szállítják majd. František Janečka szerelőcso­portja befejezte a fejtőberendezés sze­relését, a karbantartók pedig szorgal­masan dolgoznak a szovjet „Donbas" kombájn javításán. A munkát úgy szervezték meg, hogy a bányászok Dulaj András elővájár vezetésével jú­nius 1-én megkezdhessék a fejtést. Az új szénfal fejtése a Bukovec-bánya egész eddigi tervezett fejtésmennyisé­gét fedezni fogja. Az üzemi pártbízottság tevékeny segítséget nyújt a feladatok megoldásában A dunaszerdahelyi Dunostrov kon­zervgyár dolgozói az áprilisi tervet 114,8 százalékra teljesítették. A mun­kaversenyben a legjobb eredményt Egri Pál, Csámán Irma és Gaza Vik­tor munkások érték el, akik tervüket egyaránt jóval túlteljesítették. Az üzem mezőgazdasági részlegén is szép eredmények kísérték a dolgozók jó munkáját. Az első negyedévben a tej­beadást 167,3, a sertéshúsbeadást 112,5, a marhahúsbeadást pedig 112 százalékra teljesítették. Az állatállo­mányban elért napi súlygyarapodással a gazdaság az első helyre került és szép eredményeivel vándorzászlót nyert. A jó eredmények elérésében jelen­tős szerepe van az üzemi pártbizott­ság által helyesen irányított népneve­ló munkának. A párttagok élenjárnak a terv egyenletes teljesítésében, a jó minőségért és a munka gazdaságos­ságáért vívott harcban. A pártbizott­ság szem előtt tartva a X. pártkong­resszus irányelveit, nagy gondot for­dít arra is, hogy az üzem a diósförge­patonyi EFSZ felett vállalt védnökségi kötelezettségeinek következetesen ele­get tegyen. Az üzemi pártbizottság az üzem vezetőségének tevékenyen segít az üzemen belüli önálló elszá­molás bevezetésében. Népnevelő mun­kával meggyőzi a dolgozókat arról, hogy az önálló elszámolás bevezetése nekik is, az üzemnek is előnyös. Patasi István, Dunaszerdahely. M. GEORGIEV: GEO MILEV a kiváló bolgár forradalmi költő 1895 1.15—1925 V. 15. Halálának 30. évfordulójára A bolgár népnek a fasiszta terror elleni elszánt harcában 30 évvel eze­lőtt áldozatul esett Geo Milev, a fia­tal, alig 30 esztendős tehetséges köl­tő, a bolgár nép forradalmi harcának részvevője és dalnoka, aki a jövő nemzedékek számára nevét fennen lobogó zászlóként hagyta örökül. Iro­dalmi hagyatéka nagy és tartalmas. Kimagasló műve, a „Szeptember" a fasiszta gyilkosok elleni küzdelmet örökíti meg. Geo Milev költészetére nagy hatás­sal voltak egyrészt Pencso Slavejkov bolgár költő, másrészt az pros r és ukrán irodalom kimagasló alakjai. Le­fordította Puskint, Nekrasszovot, Ler­montovot, Sevcsenkót és másokat. Geo Milev költészetében megtartot­ta egyéni irányvonalát. Az első im­perialista világháborúban nem tartott azokkal, akik a soviniszta irányzatú költészetet ápolták. 1919-ben Geo Milev, a szörnyű há­ború befejezése után visszatért Bul­gáriába. A háború folyamán egyik­szemét elvesztette. Az egy évig tartó berlini kezelés sem segített rajta. A Nagy Októberi Forradalom nagy hatással volt Geo Milevre. Őszintén hitt abban, hogy a művészetben is sor kerül forradalmi változásokra, ame­lyek kihatással lesznek a társadalmi átalakulásokra. Az 1923. évi szeptemberi forrada­lom Geo Miievet magával ragadja. Még hallható volt az anyák zokogása, még úgyszólván nem alvadt meg a kivégzett forradalmárok vére, amikor Geo Milev mennydörgő hangja bele­csapott a vérengző fenevadak falkájá­nak üvöltésébe. Három hónappal a forradalom le­törése után kiadja a „Láng" című fo­lyóiratot. Programcikkében így ír: „Jöjjetek — gyújtóanyagot gyűjteni a fasizmus máglyája alá." A „Láng" cikkei ragyogóak, ponto­sak és könyörtelenek. Geo Milev már nem tesz különbséget irodalom, kö­zélet és politika között. A cikkek azonban határtalan lendületéhez és lelkesedéséhez mérten szűkeknek bi­zonyultak. És így már a novemberi számban megjelent a „Szeptember" poéma. Až olvasók szétikapdosták á lapot. A gyilkosok lelkiismerete háborgott. A nemzeti bosszúállás kísértete Bul­gária szomorú útjait járta, szoroíjgat­tatást és félelmet keltve a fasiszta zsarnokok között. A hatalmat bitorló klikk ráveti magát a meztelen igaz­ságot ismertető költőre. Geo Miievet letartóztatták, majd szabadon bocsá­tották. Azután elitélték egy évre. A fasiszta hóhéroknak ez nem volt elég, lakásán rátörtek, elhurcolták és meg­gyilkolták. A fasiszta zsarnokok azt hitték, hogy Geo Milev megölésével megsem­misítik művei hatását is. Azonban si­ralmasan csalódtak. Geo Milev halá­lával nem halt meg költészete, hanem tovább él és hangja messze szárnyal Bulgária népe körében. A költő hangja ma lelkesen, örömtől és bol­dogságtól árad. Lelkesíti a munkáso­kat, földműveseket és a népi hadse­reg katonáit munkájukban, küzdel­tttiikben. A bolgár nép kegyeletteljes szere­tettel őrzi emlékét. Felejthetetlen percek József Attila özvegyével Féltizenkettő körül járt az idő. A tanítás javában folyt a Magyar Pe­dagógiai Iskolán. Diákjaink talán iz­gultak vagy éppen feleltek, amikor megszólalt a hangszóró és az igazgató elvtárs figyelmeztető szava: „A taní­tást azonnal fejezzük be és vonuljunk a rajzterembe Szántó Judit, a kiváló magyar költő özvegyének fogadtatá­sára." Mint a villám járta át ez a hír ta­nulóink szíyét. Hát itt van ő, végre valaki hozzátartozói közül, akivel el­beszélgethetünk szeretett költőnk éle­téről s müveiről. Ilyen váratlan, ked­ves meglepetés! Tegnap még sejtelmünk sem volt róla, hogy ő is itt lesz a József At­tila esten, melyre oly izgatottan ké­szülünk. Ma személyesen itt van köz­tünk. Hogyan fogadjuk? Valakit vi­rágért kell szalasztani. Lányaink erre nagy örömmel vállalkoztak. Ki fogja fogadni? Ez is megol­dódott, mert Štítnický elvtársnak, a Szlovák írószövetség vezető titkárá­nak kíséretében érkezett, s ő üdvö­zölte. De nem egyedül jött, két kivá­ló budapesti művész, Palotai Erzsi és Horváth Ferenc kíséretében érkezett. Nem lehet leírni azt a lelkes, szűn­ni nem akaró tapsot, amely megérke­zésüket jelezte. Már maga a gon­dolat is, hogy József Attila özvegye itt lesz köztünk, megható. Mindent egyszerre szerettünk volna kérdezni, de vendégünk szerényen csak ennyit válaszolt: — Előbb beszéljen ő maga, versei­vel, amelyeket kiváló művészeink, Pa­lotai Erzsi és Horváth Ferenc adnak elő. Aztán következtek a versek: Hazám, Harminckét éves lettem én, Szocia­listákhoz stb. Elhallgattuk volna órák hosszat. Az egyes költemények végén felviharzó taps azt jelentette, hogy megértettük és még jobban a szívünk­be zártuk a költőt. Aztán következett a kérdések szűn­ni nem akaró árja; diákjaink mindent szerettek volna hallani, különösen a nagy költőnek Szántó Juéittal való kapcsolata érdekelte őket. És Szántó elvtársnő egyszerű, őszinte szavakkal mondta el a vele töltött boldog na­pokat. Szántó Judit Csehszlovákiában való látogatása még jobban elmélyíti a két ország közötti barátságot. József Attila versei, melyek a ma­gyar társadalomban folyó osztályharc legfontosabb problémáit tükrözik, azt hirdetik, hogy a költő feladata az igazságot szolgálni. Igy válik a nagy proletárköltő nemcsak a magyar dol­gozók, hanem az egész szocialista vi­lág szószólójává. Szántó Judit: ď József /Qllila és a csehszlovák kölíészei József''Attila 1930-ban ismerkedett meg Anton Strakával, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi követségé­nek akkori sajtóattaséjával. Elmélyült barátságukat csak a költő tragikus haliila szakította meg. Nemcsak emléket idézek, hanem hazája földjén adózom Anton Straka éra,ékének, aki akkor állt a kommu­nis:a költő mellé, amikor Európa földjén tömörültek a fasiszta erők, hogy leromboljanak mindent, amit úgy hívunk humánum- — emberiesség. Anton Straka hallomásból már is­merte József Attila hányatott életét. A költőről úgy beszéltek akkor az irodalom jól értesültjei, mint „vad zseniről". Ez a jellemzés eljutott Stra­ká'ioz is. Ismeretségük elején szere­tettel vegyes csodálkozással kellett tapasztalnia, hogy semmi anarchiz­mus, semmi zseniskedés nincs Atti­lában. Az akkori társadalmi rend még a csäh és szlovák nép között is szítot­ta az ellentéteket, de már a kulturális front emberei is bontogatták a mes­terséges falakat. Ezek közé tartozott Straka is, aki a világirodalom nagyjai kézül is azokat fogadta szívébe, akik az emberi haladást szolgálták. Taná­ros pedantériája alól csak az Attila által kezdeményezett vitákban szaba­dult fel. A későbbi közös munka, a versfordításokkal járó „szakmai" fel­adatok megbeszélése is mind Straká­ék családi körében zajlott le. A la­kás műhellyé változott, a rímek és ritmusok műhelyévé. Szavak variánsai cseh és magyar nyelven, költők ismer­tetése verseiken keresztül és sok iro­dalmi probléma felvetése itt zajlott le Strakáéknál. És milyen hű volt Jó­zsef Attila emlékezőtehetsége! Hogy megtanulta az általa fordított költők verseit cseh nyelven! A vers ritmu­sával érzékeltette a másik nép édes anyanyelvének ízét, amit a költök ha­zai tájakról összegyűjtöttek, gondola­tokká formáltak, hogy szélesebb táv­latokat nyissanak a népek testvérie­süléséhez. Mennyi szeretette! fedezte fel ezeket a költeményeket önmaga számára is. Nem a fordításokért ka­pott tiszteletdíj lelkesítette, hanem a haladást szolgáló költők táborának növekedése, a műfordítás politikai je­lentősége. Akik nem szolgáltak „nyo­morító hatalmakat", a szenvedélyes hangú Petr Bezručnak vagy Jozef Ho­rának szép gondolati képei igézték meg József Attila intellektusát, Bed­nár és Pisa tájleíró költészetének mindegyik alkotása segítette József Attila költészetének kiteljesülését. Jifí Wolker költészetét külön kell megemlítenem. Szívébe fogadta és szenvedése a saját szenvedésével fo­nódott össze. Kemény fegyelmezett­séggel kívánta a harcot, a munkás­osztály felemelkedését, győzelmét. Mintha érezte volna, amikor Wolker sírversét idézgette „Meghalt, mielőtt kiránthatta volna szívét a harcban", hogy a saját életét eltipró hatalmak­kal nem tud megbirkózni. Wolker Ró­za Luxemburghoz írott versét nem tudta lefordítani, mert Sfrakát visz­szarendelték, Attila azóta szótár se­gítségével és a Strakától tanult nyelv­tudással vállalkozott a fordításra. A vers két utolsó versszakát fogalmaz­ványban még nem láttam. Egy korábban közölt tanulmányom szavaival fejezem be megemlékezése­met. 1932-ben Gödön elvtársaink között előadást tartott Attila a Szovjetunió­ról. Az előadás után összeborult fej­jel, körültekintő óvatossággal énekel­tük az Internacionálét... „Szavalj Attila" — kérlelték. És «ít hangzottak el először a ro­mán .-seh, német és orosz költők ver­sei Attila fordításában. Itt tágult a világ, itt fogták Attila kezét költők és munkások; a lélek mérnökei és a világ alkotói. És a boldogan eltöltött vasárnapi együttlét után az elvtársak a szür­külő ég alatt nekifutnak a langyos Dunának, hogy lelkierejüket növeljék munkához, harchoz. Attila kis homokbuckán ülve szere­tettel nézi őket, majd a város irányá­ba fordul elkomorultan, s a rájuk le­selkedő világ közepette versbe foglal­ja, hogy mit jelent számára ez az idő, ez a hely, és ež a közösség. Ezt a megemlékezést Szántó Judit, a költő özvegye, a buda­pesti József Attila-múzeum ve­zetője a Szlovák írók Szövetsé­gének 1955. május 12-én a Bel­ügyi Megbízotti Hivatal hang­versenytermében megtartott nagysikerű József Attila emlék­estjén mondotta el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom