Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

Sportolóink a spartakíádok jegyében ünneplik május elsejét iiiiiHiMiiiimimiiiiiimiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiimiiiimmimmHim'mimim^ Dolgozó népünk ma a munka ün­nepét üli. A munka ünnepéről em­lékeznek meg a mai dicső napon hazánk sportolói is, akik szintén részt vesznek a díszíelvonuáson. A járási, kerületi spartakíádok és az I. Országos Spartakiád szép fel­adatok elé . állítják sportolóinkat. Meg kell mutatniok jó felkészült­ségüket, akaraterejüket, a haza és a béke iránti nagy szeretetüket. Ennek a feladatnak a megoldásara odaadó és lelkes sportkáderekre van szükség, amelyek akadályokat nem ismerve haladnak kitűzött céljuk fel, örömmel h'-detve épitömunká­juk eredményeit. „ÜJ SZÖ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10, telefon: 347-16, 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatal­A-60144 nál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának' kiadóvállalata, Bratislava. Az első köztársaság május 1-i felvonulásai nem voltak ilyen öröm­teljesek, mint a felszabadulás utániak. A burzsoá államhatalom mindén lehe­tőt elkövetett, hogy meghiúsítsa a munkásság tömegmegmozdulásait. Minden igyekezetével azon volt, hogy a vezetők és szervezők bezárásával teljesen megbénítsa a munkásságot, így volt ez a sportmozgalom terén is. A Munkás Testedző Egyesületek szövetségének első kongresszusán, 1919 szeptemberében elhatározták, hogy 1921 júniusában megrendezik a munkás-olimpiádot. Az 1920—21 -es évek május 1-i felvonulásaiban táb­lák és jelszavak hirdették ezt a nagy­szabású forradalmi proletár testneve­lési sportünnepélyt. A munkás-olim­piádot a munkásság és elsősorban az ifjúmunkások úgy értelmezték, mint a proletariátus osztályöntudatös ak­cióját, a munkásság erejének mozgó­sítását a burzsoázia ellen. A szociál­demokrata vezetés alatt álló DTJ-ből osztályharcos, forradalmi magatartásá­ért nagyon sok sportolót ki is zár­tak. Az opportunista szociáldemok­rata vezetők szétverték az addig egy­séges proletár tesnevelő mozgalmat, mert tagságának nagy többsége a megalkuvásnélküli osztályharc politi­káját követelte. A kizárt sportolók ekkor alakították meg az FDTJ-t, amely a moszkvai Vörös Sportinternacionálé­hoz csatlakozott. Az FDTJ megalakí­tása után ez a szövetség továbbra is az I. munkás-olimpiád közös megren­rezéséért harcolt és azért is, hogy kihangsúlyozza ennek forradalmi jel­legét. A DTJ opportunista vezetői azonban elutasították a forradalmi munkásifjúság részvételét az olimpián. Néhány nappal a munkás-olimpiád megkezdése előtt az FDTJ központi vezetősége országos felhívást tett közzé, amelyben az egész köztársaság forradalmi munkásságát az I. munkás­olimpiád megrendezésére szólította fel. Leírhatatlan meglepetés és öröm töltötte el a munkássportolók ezrei­nek szívét erre a felhívásra. A fel­hívás napján, 1921. június 12-én ha­talmas tömegek keresték fel Prá­ga csendes zugában, a holešóvicei ki­kötő mögött elterülő térséget, ahol a kommunista önfeláldozásnak és a mun­kások szorgalmának • emberfeletti munkát kellett véghezvinnie: hét nap alatt kellett a semmiből, új, tágas sportstadiont építeni 7380 gyakorlatozó és 100 ezer néző számára. A. feladat nehéz és felelősségteljes volt. Sokan kételkedtek is a megvalósítás lehető­ségében. Hétfőn, június 13-án egész nap esett, kedden is szakadt az eső, szerdán, június 15-én végre megkez­dődhetett a nagy munka. Csütörtökön már a lelátókat ácsolták össze és szombatra, június 18-ára már készen ; állott a kommunista Kolosszeum. így bizonyította be a sok ezernyi munkáskéz, mire képes! Ezen a tör­ténelmi nevezetességű I. munkásolim­piádon 15 ezer gyermek-sportoló, 10 500 fiú és leány utánpótlási, s 14 000 fenőtt férfi és női sportoló mjitatta be gyakorlatait leírhatatlan nehézségek leküzdése után. A „For­radalom győzelme" című olimpiai je­lenetben 2000 munkás-műkedvelő lé­pett fel. A gyermek-tornászok bemu­tatóin 70 ezer, a felnőttekén 100 ezer néző vett részt. A munkásság nagy fegyelmezettség­gel és Készséggel állt neki a sport­stadion felépítésének — minden segély nélkül, csupán saját erejére támasz­kodva. Ez abban az időben volt, ami­kor a sztrájkok- és munkáskizárások napirenden voltak, amikor a heti liszt­adagot fél kilogrammra szállították le és a lisztet a szabad piacon kellett vásá­rolni 9—10 koronájával, amikor bele­lőttek a sztrájkoló munkástömegbe és a munkanélküliség nőttön nőtt. Az uralkodó államhatalom minden erejével arra törekedett, hogy meg­hiúsítsa a proletár testedző mozgal­mat. Sok egyesületet betiltottak, a vezetőket pedig bezárták. A kommu­nista párt a testnevelést nemcsak egészségi okok miatt támogatta, ha­nem benne látta a tömegnevelés egyik módját, a kollektív szokások, harci akarat kifejlesztésének egyik formáját. A múltban Szlovákiában nem volt egyetlen nyilvános munkásfellépés sem, ahol nem léptek működésbe a tűzoltó-fecskendők, gumibotok, csend­őrszuronyok, puskatusok, sőt gép­fegyverek is. Ennek ellenére sporto­lóink és funkcionáriusaink törhetetlen akarattal, lelkes kitartással szervez­ték a nagyszabású sportünnepélyeket. Ezek a sportbemutatók a munkásság erejének, egységének és szabadságáért vívott harcának seregszemléi voltak. A lelkesedés nagy volt a munkás­sportolók körében. Annak ellenére, hogy a nyilvános sportünnepélyeket a rendőrség betiltotta, mégis a tor­nászok százai sereglettek a bemutató helyére. Szlovákia minden részében a szlovákok és magyarok ttstvéri egyet­értésben tüntettek a betilts* ellen. Ha például Érsekújvárott betiltották a munkás sporttalálkozót, akkor újabb sportünnepélyeket rendeztek Csúzon, Szereden, Trnaván, Hlohovecen, Nyit­rán stb. A tornaünnepélyeken a dol­gozók ezrei jelentek meg és sporto­lóink teljesítménye nagy tetszésnyil­vánításra ragadtatta őket. A mai sportlehetőségeket szinte össze sem lehet hasonlítani a kapita­lista Csehszlovákiában engedélyezett lehetőségekkel. Éppen ezért sportoló­ink nagy hálája és köszönete nyilvá­nul meg pártunk és kormányunk iránt a mai díszfelvonuláson is. Ma minden polgárunk szabadon sportolhat. A sportegyesületek kiválóan fel vannak szerelve midazzal, amire szüksé­gük van. Kormányunk költségvetésé­ben nagy összegeket irányoz elő a sport fejlesztésére és népszerűsíté­sére. Az idén sportolóink nagy esemé­nyek előtt állanak: ez év júniusában eddig még példátlan nagy sportbemu­tatóra, az 1. Országos Spartakiádra kerül sor. Lakosságunk körében manapság gyakran felmerül a kérdés: Ha nem lépsz fél a spartakiádon, mivel járulsz hozzá e nagy sportünnepély biztos si­keréhez? Prešovon a KTSB és a helyi TSB kezdeményezésére akció indult meg, amelynek során az állami sóbá­nya dolgozói kötelezettséget vállaltak öt férfi sportfelszerelés megvásárlá­sára a ROH gyakorlatozói számára. A keletszlovákiai téglagyár dolgozói va­sárnapi műszakra tettek kötelezett­ségvállalást, amelynek hozamot, 2000 koronát, a járási spartakiádnak ado­mányozzák. Poprád üzemeinek sporto­lói a városszépítési akció keretében 2500 brigádórát dolgoznak le a poprá­di bányász-kolónián. A brigád bérét az I. Országos Spartakiád céljaira ajánlják fel. Az idei május elseje ünnepén is sze­münk előtt lebegnek feladataink: a gyakorlatozók jó és lelkiismeretes előkészítése, a gondos edzés, az elő­írt gyakorlatok pontos betanítása, a kollektív igyekezet, a gyakorlatozók lelkesedése, a sokezer önkéntes dol­gozó önzetlen munkája, a tömegesség és fegyelmezettség. Ezek voltak min­denkori tornaversenyeink, munkás­olimpiádjaink, proletár spartakiádjaink erkölcsi alapfeltételei, s ezek a szovjet fizkultúra ismertető jelei is. II. T. Május 2-án rajtol a Béke-verseny A Béke-verseny útszakaszának hosz­sza tehát 2182 km. Pihenőnapokat tartanak Karlovy Varyban, Lipcsében és Görlitzben. A Béke-verseny megelőző hét éve bebizonyította, hogy milyen közked­velt és népszerű ez a nemzetközi sportrendezés. Megállapítható azon­ban, hogy a ^erseny feltételei évről évre nehezebbek és mind nagyobb és nagyobb erőfeszítésre készteti a rész­vevőket. 1948-ban került sor az első Béke­versenyre. Két részbal állt: egy öt­szakaszos részből, amelynek hossza 872 km volt és Varsóból Prágába veze­tett. A második rész 8 útszakaszá­nak hossza 1104 km volt Prága és Varsó között. Az első részben hat, a másodikban pedig öt nemzet kerék­párosai indultak. A csapatverseny­ben mind a két részben Lengyelor­szág versenyzői győztek, az egyéni győztesek a jugoszlávok lettek 1949-ben a verseny osak a Prága— Vtrsó-i, 1 259 km hosszú útszakaszon haladt. Kilenc ország versenyzői áll­tak rajthoz. A csapatversenyt Fran­ciaország (FSGT) nyerte, az egyéni győztes pedig Ján Veselý lett. 1950: A harmadik Béke-verseny rajtja Varsóban volt. Innen indultak a versenyzők kilenc útszakaszon Prágába. Az útvonal hossza 1539 km volt. A csapatversenyben Csehszlo­vákia győzött, a leggyorsabb egyén: versenyző a dán Ernborg volt. 12 or­szág versenyzője vett benne részt. 1951. A verseny Prágából indult, a ; cél Varsóban volt. Az előző évhez ha­| sonlóan újra kilenc szakaszos volt i 1332 km távon. A csapatversenyben í Csehszlovákia megvédte elsőségét, a legeredményesebb egyéni versenyző ezúttal a dán Olsen volt. 11 nemzet !<: g jobbjai vettek részt ezen a talál­kozón. 1952. A Béke-verseny ötödik évé­ben már. az NDK versenyzői is részt vettek és így a varsói rajt után a versenyzők Berlinen keresztül érkez­tek Prágába. Az útszakasz hossza 2135 km volt és 12 útszakaszból állott. Iá ország versenyzői közül a csapat­versenyben Anglia győzött, az egyéni versenyben az angol Steel lett az első. 1953. A versenyzők száma ezen a találkozón megsokszorozódott és Prá­gában a rajtnál már 16 ország Itg^obfc kerékpárosait látjuk. Ugyancsak Ber­linen keresztül folyt a verseny 12 út­szakaszon, 2231 km-es távon. A csa­patversenyt ezúttal az NDK nyerte, az egyéni versenyt pedig a dán Pe­tersen. 1954. A varsói rajtnál az indulók száma eddig a legmagasabb volt, mi­vel 19 ország küldte el versenyzőit. Első alkalommal rajtoltak ezen a ver­senyen Európán kívüli kerékpározók, így például India versenyzői. Az út­vonal 13 útszakaszból állt, hossza 2105 km volt. A verseny mindvégig nagyon szép és érdekfeszítő volt. A csehszlovák csapat lett az első. Az egyéni versenyben a dán Dalgaard az utolso útszakaszon' elért teljesítmé­nyével győzött. A VIII. kerékpá­ros Béke-verseny útvonalának meg­állapítására gyűlést hívtak egybe, ame­lyen a három szom­szédos baráti ál­lam : Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK rendező bi­zottsága meghatározta a verseny pontos útszakaszait. Ez a nemzetközi kerékpáros verseny május 2-án kez­dődik Prágában és május 17-én vég­ződik Varsóban. A 13 útszakasz a kö­vetkező : I. Prága körül . .... 120 km II. Prága—Bmo .... 200 km III. Brno—Tábor .... 160 km IV. Tábor—Karlovy Vary . 215 km V. Karlovy Vary—Drezda . 160 km VI. Drezda—Kari Marx-Stadt 107 km VH. Kari Marx-Stadt—Lipcse 200 km VIII. Lipcse—Berlin . . . 200 km IX. Berlin—Cottbus . . . 130 km X. Görlátz—Wroclaw . . . 180 km XI. Wroclaw—Stalánogrod . 180 km XII. Stalinogrod— Lódž . . 3p5 km XIH. Lódž—Warszawa . . 1*5 km

Next

/
Oldalképek
Tartalom