Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-17 / 91. szám, vasárnap

1955. április 17. III $Ü0 A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve köztársaságunk gazdasági erejének és védelmi képességének megbízható és rendíthetetlen alapja lett, megbízható alapul szolgál a nép­gazdaság valamennyi ágának fejlesztéséhez, biz­tosítja egész népgazdaságunk felszerelését kor­szerű technikával, valamint a dolgozó nép jó­létének és kultúrájának további emelkedését. Csehszlovákia gazdasági erejének gyarapodása jelentősen hozzájárul a béketábor megszilárdu­lásához. Az ötéves terv során a kapitalista szektort teljesen kiszorítottuk a népgazdaság valameny­nyi ágazatából, kivéve a mezőgazdaságot. Je­lentős lépést tettünk előre a falu szocialista átalakításának útján. Az egységes földműves­szövetkezetek falvainkban biztos gyökeret ver­tek. Köztársaságunk falvainak közel felében ma már magasabb típusú EFSZ-ek gazdálkodnak és az állami gazdaságokkal együtt a termőföld kö­zel felét művelik meg. A mezőgazdaság szo­cialista szektorának részesedése a lakosság élelmiszer- és az ipar nyersanyagellátásában •gyre nő. Mindeme nagyszerű sikerek megteremtője a dolgozó nép, amely a kommunista párt veze­tésével lelkesen és önfeláldozóan dolgozik, hogy megteremtse a maga és gyermekei új, boldog életét. A nép forradalmi Jelkesedése és kezde­ményezése, a termelés szüntelen megjavításá­ban, szocialista fogadalmakban és szocialista munkaversenyben megnyilvánuló kimeríthetet­len alkotó erői e nagy történelmi mű megvaló­sításának múlhatatlan tényezői lettek. Az ipar sikeres fejlesztésének alapján lé­nyegesen emelkedett a dolgozók anyagi és kul­turális színvonala. A népgazdaságban foglalkoz­tatottak száma az ötéves terv során vagy egy­harmadával emelkedett. A nemzeti jövedelem rohamos emelkedése, amelynek elosztását nem szabják meg többé a kizsákmányoló osztályok érdekei, hanem a dolgozók érdekei, lehetővé teszik, hogy a múltban elképzelhetetlen nagy összegeket fordítsunk a társadalom rohamosan növekvő szükségleteinek kielégítésére. Ez ala­pon emelkedett a dolgozók életszínvonala, kü­lönösen a társadalmi fogyasztás terén. Az állam óriási gondot fordít az egészségügy, a kultúra, a művelődés, a tudomány, a testnevelés és a sport fejlesztésére, a dolgozók szociális bizto­sítására. Mindez jellemző bizonyítéka annak, hogy pártunk és kormányunk politikájának fő célja a dolgozó ember java. A társadalmi fo­gyasztás emelkedésével karöltve jelentősen nő az egy lakosra eső fogyasztás élelmiszerekben és iparcikkekben. A párt és a kormány a ter­melés növekedése alapján következetesen vég­rehajtja az árleszállítások politikáját. Emelked­tek a dolgozók munkabérei, megnőttek a szö­vetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó pa­rasztok jövedelmei, emelkedett a falu életé­nek anyagi és kulturális színvonala. Azokat a jelentős sikereket, amelyeket né­pünk a népgazdaság fejlesztésében elért, vilá­gosan bizonyította az 1953. június 1-i pénzre­form és a jegyrendszer megszüntetése. A pénz­reform szilárd pénzegységet biztosított népgaz­daságunknak, lehetővé tette a város és falu közti árucsere kiszélesítését, megteremtette a végzett munka mennyisége és minősége sze­rinti következetes díjazás előfeltételeit, az ön­álló elszámolás és a szocialista gazdálkodás el­ve érvényesítésének feltételeit. A pénzreform végrehajtása és a jegyrendszer megszüntetése fontos minőségi változást jelent egész népgaz­daságunkban, megteremtette a munkatermelé­kenység rohamos növekedésének és a dolgozók anyagi színvonala állandó emelkedésének felté­teleit. A pénzreform megsemmisítő csapást mért a kapitalista elemek maradványaira és az üzérekre. A szocializmus építése során rohamosan ha­lad előre kulturális forradalmunk. Oj kultúra jött létre, amely tartalmában szocialista és for­májában nemzeti. Oj, a népi demokratikus rend iránt odaadó értelmiség nő fel, amely a népből származik és a népet szolgálja. Tudományunk, irodalmunk és művészetünk, amelynek eddig példátlan fejlődési lehetőségeket biztosítottunk és amely gazdag kultúrörökségünkből merít, öntudatosan teljesíti felelős és megtisztelő tár­sadalmi feladatát a nép alkotó erőinek fejlesz­tésében és a nép szocialista nevelésében. A tu­dományos és kulturális munka minden ered­ménye a széles dolgozó tömegek tulajdona lesz, amelyeknek kulturális színvonala és igényel év­ről évre nőnek. Iskoláink széleskörű hálózata, beleértve a fő- és szakiskolákat is, minden dol­gozó számára hozzáférhetők. A sajtó, a rádió, a népnevelés és a propaganda többi eszköze kizárólag a nép érdekeit szolgálja. 11. Vitathatatlan sikereink ellenére azonban népgazdaságunk fejlődésében komoly arányta­lanságok álltak elő. Ipari fejlődésünk 1953-ban több mint kétszeresen felülmúlta a legmaga­sabb háborúelötti színvonalat, a mezőgazdasági termelés azonban az ötéves terv során csupán 14 százalékkal fokozódott és egészben még nem lépte túl a háború előtti színvonalat. En­nek az aránytalanságnak a legfőbb oka abban rejlik, hogy a termelőeszközök társadalmi tu­lajdonára támaszkodó és legkorszerűbb techni­kával felszerelt szocialista nagyipar gyors ütemben fejlődött a bővített szocialista újra­(1945-1955) termelés elvének megfelelően. A mezőgazdaság azonban, amelyben túlnyomó volt a kisterme­lékenységű felaprózott paraszti gazdálkodás, egészben véve egy helyben topogott. A mezőgazdaság lemaradásának oka továbbá abban állt, hogy a szocialista szektorban és az egyéni mezőgazdasági kistermelésben nem hasz­nálták ki a mezőgazdasági termelés fejleszté­sének minden lehetőségét. Nem érvényesítették mindig és mindenütt helyesen a párt politikáját, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítására irányult. A gaz­dasági szervező munka fogyatékosságai, a ki­tűzött feladatok és határozatok teljesítésében tapasztalható következetlenség komolyan hoz­zájárultak ahhoz, hogy a mezőgazdasági ter­melést nem sikerült a tervbevett színvonalra emelni. A mezőgazdasági termelés komoly le­maradása fékezi a dolgozók életszínvonalának, elsősorban a személyes fogyasztásnak még gyor­sabb emelkedését. Az ipar és a mezőgazdaság közti aránytalan­ságot csakis a szocialista mezőgazdasági nagy­termelés, a falu szocializálásával szüntethetjük meg. Csakis így küzdheti le mezőgazdaságunk elmaradottságát az ipar mögött. A mezőgazda­ság szocialista alapokon való átépítése azonban csakis a nehézipar támogatásával lehetséges, amely korszerű technikával látja el a mező­gazdaságot. A szocialista iparosítás megterem­tette a mezőgazdaság évszázados elmaradott­sága leküzdésének, az ipar és a mezőgazdaság közti aránytalanság leküzdésének előfeltételeit. A tüzelőanyag-, energetika- és ércalap fejlő­dése is elmaradt fejlődő népgazdaságunk szük­ségletei mögött. A CSKP Központi Bizottsága 1953 szeptem­berében mérlegelte iparunk kiépítésének és át­építésének sikereit; a pénzreformnak és a jegy­rendszer megszüntetésének eredményeit és irányelveket dolgozott ki a népgazdaságunkban fennálló aránytalanságok megszüntetésére, va­lamint a lakosság életszínvonala gyorsabb emel­kedésének biztosítására, egyrészt a nehézipar egyes kulcságazatainak (szén- és ércbányászat, villamos energia termelés), másrészt a mezőgaz­dasági termelésnek gyorsabb fejlesztése révén. A CSKP X. kongresszusa és a népgazdaság fejlesztésének további feladatai 12. Mialatt népünk sikerrel építi a szocializ­mus alapjait, ült össze Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának X. kongresszusa (1954 júniu­sában). A szocializmus építésében elért nagy sikerek, népi demokratikus rendünk gyarapodó ereje, köztársaságunk nemzetközi helyzetének megszilárdulása teljesen igazolták a párt fő irányvonalának helyességét. A komrňunista párt, a szocializmus gazda­sági törvényeinek ismeretére támaszkodva nem elégszik meg az elért sikerekkel, hanem harcra szervezi, összefogja és lelkesíti az egész dol­gozó népet a szocializmus további építéséért, a termelés további szüntelen gyarapításáért és tökéletesítéséért a legfejletteb technika alapján, hogy biztosítható legyen az egész társadalom szüntelenül emelkedő anyagi és kulturális szük­ségleteinek maximális kielégítése. A párt X. kongresszusa a szocializmus épí­tése továbi szakaszának fő feladatául azt tűzte ki, hogy még kitartóbban törekedjünk a nép­gazdaság arányos fejlődésének biztosítására, ami az életszínvonal emelkedésének előfeltétele. „A szocializmus végső győzelme és a dolgo­zók szüntelenül emelkedő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése érdekében a párt munkáját belpolitika terén a következő igen fontos feladatokra kell összpontosítani: Biztosítani a népgazdaság fejlesztési tervé­nek teljesítését az 1954—1955. években és meg­teremteni a gazdaság egyenletes fejlődésének előfeltételeit a második ötéves tervben. A legközelebbi 2—3 esztendőben biztosítani a mezőgazdasági termelés lényeges feljesztését. Sürgősen megszüntetni a tüzelőanyag-, ener­getikai és ércalap lemaradását a népgazdaság szükségletei mögött. Fokozni és minőségileg megjavítani a köz­szükségleti cikkek gyártását. Csökkenteni a termelési önköltségeket, ügyel­ni a legszigorúbb gazdaságosság elveinek be­tartására népgazdaságunk és állami közigazga­tásunk minden szakaszán. Egyre jobban kifejleszteni és érvényesíteni a dolgozók alkotó kezdeményezését a szocia­lista munkaverseny útján. Szüntelenül erősíteni az ország védelmi ké­pességét, az egész népet politikai éberségének fokozására ösztönözni." (A CSKP KB beszámo­lójából a CSKP X. kongresszusán.) 13. Népgazdaságunk szíve a nehézipar. El­sődleges fejlesztése a feltétele annak, h'jgy biztosítsuk a népgazdaság valamennyi ágaza­tának fellendülését és országunk védelmi ké­pességének fokozását. A nehézipar egyes ága­zatainak sikeres fejlesztésével kellő anyagi és műszaki bázist teremtettünk ahhoz, hogy a me­zőgazdasági termelést is megfelelő színvonalra emeljük. A nehézipar egyes ágazatainak hatal­mas arányú fejlesztése továbbra is múlhatat­lan előfeltétele a mezőgazdaság fellendülésének, amely csakis az egyre nagyobb mértékben ér­vényesülő gépesítés, villamosítás és chemizá­lás alapján lehetséges. A CSKP X. kongresszusa által az ipar terén kitűzött feladatok teljesítése megköveteli, hogy az állami, gazdasági, szakszervezeti és párt­szervezetek minden figyelmüket a meglévő gyártási berendezések teljes kihasználására, új és minél tökéletesebbb gyártási folyamatok be­vezetésére összpontosítsák. A termelés műsza­ki színvonalának további emelésében és a mun­katermelékenység növelésében kulcsfontosságú a nehéz és erőfogyasztó munkák további mesz­szemenő gépesítése, a termelés teljes gépesí­tésének és automatizálásának fokozatos beve­zetése, valamint a tudomány és a technika vív­mányainak, az újítók és élenjáró dolgozók ha­ladó tapasztalatainak széleskörű alkalmazása. A munkatermelékenység szüntelen növelése döntő jelentőségű a termelőerők nagyarányú fejlesztésében, a szocialista országépítés felada­tainak teljesítésében, és az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek minél tel­jesebb kielégítésében. „A munkatermelékeny­ség végeredményben a legfontosabb és a leg­főbb tényező az új társadalmi rend győzelme szempontjából." (Lenin.) Csak a nagyobb és ol­csóbb termelés gyarapítja társadalmunk javait és teszi lehetővé, hogy minden dolgozó többet fogyasszon. A vállalatok termelési kapacitásá­nak elsősorban a korszerű technika tel­jes kihasználása, a munkaszervezés és az egész gazdaság, valamint az egyes vállalatok vezetési módszerei színvonalának emelése és a dolgozók szakképzettségének szüntelen gyarapítása nagy tartalékokat jelentenek, amelyek kihasználásával növelhetjük a termelést és a munka termelé­kenységét. Gazdasági életünk valamennyi sza­kaszán következetesen érvényesíteni kell a dolgozók anyagi érdekeltségének elvét munkájuk eredményeiben és a szocialista munkaverseny, az újítómozgalom révén teljesen kifejleszteni a dolgozók kezdeményezését. Ez népi demokra­tikus államunk minden polgárának saját érdeke és hazafias kötelessége. 14. A szocializmus építése a falun éles osz­tályharcban megy végbe. A dolgozó parasztok tömegei a munkásosztály támogatásával és ve­zetésével kiszabadulnak a kulákok befolyása alól és szövetkezetekbe tömörülnek, amelyek a kizsákmányolóktól és a kizsákmányoltaktól mentes új szocialista falu alapját alkotják. A falusi pártmunkában döntő jelentőségű az a le­nini elv, hogy a kisparasztokra támaszkodjunk, megszilárdítsuk szövetségünket a középparasz­tokkal és egy pillanatra se feledkezzünk meg a kulákság elleni harcról. A X. pártkongresszus irányelvei népünk egyik legfontosabb, közvetlenül sürgető feladatává te­szik a mezőgazdasági termelés lényeges fej­lesztését a legközelebbi 2—3 esztendőben. A párt és a kormány megteremtette a mezőgazda­sági termelőerők fejlődésének és ezzel a me­zőgazdasági termelés növelésének biztos elő­feltételeit. Hatalmas és műszakilag fejlett ne­héziparunk, elsősorban gépiparunk van, amely képes magas műszaki színvonalra emelni a mezőgazdasági termelést. Az egységes földmű­vesszövetkezetek fejlesztésével megvetettük a szocialista falu tartós és szilárd alapjait. Szá­mos lényegbevágó intézkedést foganatosítottunk a begyűjtési és felvásárlási árak, begyűjtési normák, a dolgozó parasztoknak nyújtott pénz­ügyi támogatás és hitelek, a beruházási épít­kezések ngvelése terén, messzemenően leszál­lítottuk a közszükségleti, elsősorban az iparcik­kek állami kiskereskedelmi árait. Mindezek az intézkedések növelték a parasztok anyagi ér­dekeltségét a mezőgazdasági termelés gyarapí­tásában. A kommunista párt X. kongresszusán kitű­zött irányelvek valóra váltásának legfőbb útja a termőföld növelése, minden talpalatnyi föld gondos megművelése és kihasználása, a mező­gazdasági termelés belterjességének növelése a földek hozamának és az állatok hasznosságá­nak gyarapításával, a mezőgazdasági tudomány újabb vívmányainak, a szovjet és hazai haladó tapasztalatoknak felhasználásával. E lehetősé­gek kihasználásában döntő szerepe van an­nak, hogy emeljük a mezőgazdasági szervek gazdasági szervező munkájának általános szín­vonalát. A mezőgazdasági munka műszaki színvona­lának, kultúrájának és termelékenységének nö-. velése attól függ, hogy minden tekintetben megjavítsuk a gép- és traktorállomások mun­káját, lényegesen fokozzuk feladataikat a me­zőgazdasági termelés gyarapításában az egy­séges földmüvesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok földjein. A gép- és trak­torállomások a legfőbb eszközei annak, hogy a mezőgazdaságot szocialista nagytermeléssé fej­lesszük. Az állami gazdaságoknak az a feladata, hogy példát mutassanak a messzemenően gé­pesített, nagy termelékenységű és gazdaságos mezőgazdasági nagytermelésben, amely munká­jában felhasználja a tudomány legújabb vív­mányait. Ugyanakkor feladatuk az is, hogy hat­hatósan hozzájáruljanak a központi közellátási alapok biztosításához és a szövetkezeti nagy­termelés fejlesztéséhez. A szocialista falu építésének szempontjából, valamint a piaci termelés lényeges növelésének szempontjából rendkívül fontos, hogy belsőleg megszilárdítsuk az egységes földművesszövet­kezeteket és biztosítsuk további fejlődésüket. Ez feltételezi, hogy emeljük a termelés mű­szaki színvonalát és mindenekelőtt következete­sen érvényesítsük az EFSZ-ek minatalapszabály­zatát a szövetkezet mindennapi életében és munkájában. Ki kell szélesíteni a szövetkeze­tek tagságát és mindenütt, ahol megvannak a szükséges előfeltételek, új egységes szövetke­zéteket kell alakítani. A szövetkezeti termelés gyarapodása és a szövetkezeti tagok életszín­vonalának emelkedése a legmeggyőzőbben bi­zonyítja a szövetkezeti nagytermelés előnyeit. A mezőgazdasági termelés lényeges fejlesz­tése érdekében teljesen ki kell használni a még egyénileg gazdálkodó parasztok termelési lehe­tőségeit is. A párt és a kormány támogatja az egyénileg gazdálkodó parasztok termelő munkáját, mivel ez megfelel egyrészt közvet­len gazdasági érdekeinknek, másrészt hozzájá­rul ahhoz, hogy megszilárdítsuk szövetségün­ket a dolgozó parasztokkal. Minden paraszt és szövetkezeti tag hazafias kötelessége, hogy hat­hatósan elősegítse egész népünk életszínvona­lának emelését, szem előtt tartsa a termelési és begyűjtési feladatok lelkiismeretes és ide­jében való teljesítését. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének további megszilárdítása a kulá­kok egyidejű korlátozásával és kiszorításával, az állam gazdasági szervező munkájának lé­nyeges növelése, a falusi pártmunka színvona­lának emelése, a mezőgazdaság anyagi és mű­szaki alapjának további megerősítése — ezek a kitűzött feladatok sikeres teljesítésének és a szocialista falu további eredményes építésé­nek alapvető feltételei. A népi demokratikus köztársaság erejének forrásai 15. A népi demokratikus köztársaság ereje abban áll, hogy újtipusú állam, hogy valóban az egész nép demokratikus állama, amely egyre növekvő mértékben biztosítja társadalmunk sokoldalú fejlődését, anyagi és kulturális szükségletének kielégítését. A München előtti köztársaságtól eltérően, amelyben a finánc, ipari és agrár nagybur­zsoázia szűk rétege uralkodott, és amelyben az állam egész hatalma a kapitalisták uralmának biztosítását szolgálta, a népi demokratikus köz­társaságban megvalósult a munkások és a pa­rasztok kormánya. A népi demokratikus hatalom lényege a proletariátus diktatúrája. A kizsák­mányoló osztályokat egyszer s mindenkorra eltá­volítottuk az állam kormányától, minden csel­szövényük és összeesküvésük meghiúsult a dol­gozók megbonthatatlan egységén. A május 9-i alkotmány törvénybe' iktatja azt az elvet, hogy „az államban minden hata­lom egyetlen forrása a nép." Ezt az elvet az állam valamennyi szerve, alulról felfelé valóra váltja. Ezelőtt, a burzsoá köztársaság idején a parlament és más választott szervek rend­kívül korlátozott hatáskörrel rendelkeztek és arra szolgáltak, hogy a burzsoázia álcázza ural­mát és megtévessze a tömegeket. A burzsoázia az államhatalom gyakorlását járási főnökökre, iránta odaadó bürokratikus apparátusra bízta. Ezzel szemben a népi demokratikus köztársaság­ban a dolgozó nép választott szervei révén nemcsak meghozza, hanem végre is hajtja a törvényeket. Az államhatalom alapvető szer­vei a különféle fokú nemzeti bizottságok, ame­lyek biztosítják az államhatalom és az állami közigazgatás egész apparátusának szoros kap­csolatát a tömegekkel. A néphatalom szervei kitartóan arra törekesznek, hogy leküzdjék a népi demokratikus rend fejlődését fékező bü­rokratikus elemeket. Államunk az alkotmányban széleskörű jogokat biztosít a népnek: a munkára és a végzett munkáért járó igazságos díjazásra való jogot, a személyes tulajdon jogát, a művelődés, a pihenés jogát ás munkaképtelenség esetén az ellátottságra való jogot. E jogok valóra váltá­sával érvényesül a dolgozók igazi szabadsá­ga. Az állam valamennyi szervének az a kö­telessége, hogy megvédje a nép jogait és sza­badságát, gondoskodjék az ember boldogu­lásáról, tántoríthatatlanul tiszteletben tartsa a törvényeket és a kormány határozatait, ame­lyek kifejezésre juttatják a dolgozó nép aka­ratát és hogy küzdjön a szocialista törvényes­ség megszilárdításáért. A szocialista társadalmat építő nép egyre csendőrségre, rendőrségre, bíróságokra, az 1 erősbödő politikai és erkölcsi egységének ki t

Next

/
Oldalképek
Tartalom