Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-08 / 84. szám, péntek

UJSZG 1955. április 8. Hogyan segítse elő az értelmiség a CSKP X. kongresszusán hozott határosatok népszerűsítését (A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság I. országos kongresszusa alkalmából) illái és Tu- munkáját hivatott elősegíteni. További fogyatékosság az, hogy a rossz előké­szítés miatt a gyárakban tervbe vett előadások több mint 35 százaléka el­maradt. A Társaság előtt az a sürgető fel­adat áll, hogy megértesse a dolgo­zókkal, mily fontos szerepet játszik a nehézipar a termelőerők fejlesztésé­Holnap ül össze a Politikai és Tu­dományos Ismereteket Terjesztő Tár­saság I. országos kongresszusa. A kongresszus számot ad értelmiségünk vezető képviselőinek népszerűsítő tu­dományos munkásságáról a társaság keretében. Országunk rohamos gazdasági és kulturális fejlődése szükségszerűen megköveteli, hogy gyarapítsuk a dol­gozók széles tömegeinek politikai és szaktudását; e célt szolgálja a poli­tikai és tudományos ismereteknek a Társaság megszervezte népszerűsítése. A CSKP X. kongresszusa után a Társaságnak — tehát szlovákiai bi­zottságának is — az a feladat jutott, hogy hozzájáruljon a szocialista or­szágépítés alapvető feladatainak tel­jesítéséhez, amelyeket a kongresszus kitűzött. Ezzel kapcsolatban fokozni kellett falvainkon az előadás-propa­gandát, gyárainkban ki kellett fejlesz­teni a gazdasági és műszaki propa­gandát és meg kellett magyarázni a lakosoknak a belpolitikai és a nemzet­közi élet eszmei és politikai kérdéseit. A falusi elöadáspropagandának el­sősorban arra kell irányulnia, hogy konkrét segítséget nyújtson mezőgaz­dasági termelésünknek és ezzel való­ra váltsa a CSKP X. kongresszusának irányelveit a mezőgazdasági termelés­nek a legközelebbi 2—3 évben való fejlesztéséről. Ezek az irányelvek megmutatják, hogyan kell fejleszteni a növénytermesztési és az állatte­nyésztési termelést, hogyan kell szé­lesíteni és gondosan kihasználni a termőföldet, hogyan kell megjavítani a gépállomások, az állami gazdaságok munkáját és miben kell biztosítani a népgazdaság többi ágazatának, segít­ségét. A Társaság e kérdéseket állította a falusi előadások középpontjába, a ke­rületi székvárosokban pedig szeminá­riumokat szervezett a közművelődési lektorok és mezőgazdasági dolgozók támogatására. Kiderült azonban, hogy a kulturális ügyek megbízotti hivata­lának és a földművelésügyi megbízotti hivatalnak egyes dolgozói nem ismer­ték fel a falusi előadáspropaganda feladatait, mivel az egyes járásokban csak ritkán valósultak meg ilyen sze­mináriumok. Csak a nyitrai kerület­ben sikerült az SZLKP kerületi bi­zottságának kezdeményezésére vala­mennyi járásban módszertani szemi­náriumokat szervezni, amelyek fog­lalkoztak a tavaszi munkák előkészí­tésével, a kapásnövények agrotech­nikájával, a burgonya és a kukorica ültetésével, az istálló- és műtrágya felhasználásával stb. E fontos propa­gandista feladat teljesítésében jelentős segítséget nyújtottak a Társaság tag­jai, a nyitrai mezőgazdasági főiskola tanárai. Az SZLKP nyitrai kerületi bizottsá­gának dolgozói munkájukkal megmu­tatták, hogy ott, ahol a kommunisták veszik kezükbe a kezdeményezést, százszázalékosan biztosítható a Tár­saság ismeretterjesztő előadáspropa­gandája. A Társaság szlovákiai bizottsága azonban még sokkal maradt adósa fal­vainknak mind a haladó termelési módszerek népszerűsítésében, mind a mezőgazdasági gazdaságtan alapvető kérdéseinek, a nagyobb munkaterme­lékenység jelentősége, a gazdaságos­ság, az árpolitika stb. alapvető kér­déseinek magyarázatában. A CSKP X. kongresszusának hatá­rozatai értelmében a Társaság üze­meinkben fontos feladatot hivatott teljesíteni azzal, hogy kifejleszti a műszaki és gazdaságtani propagandát, bevonja munkájába a különféle ter­melési ágak, és tudományos kutatóin­tézetek szakembereit. Hiba azonban, hogy az előadásoknak csupán egyhar­mad része igyekezett konkrét segít­séget nyújtani a termelésnek. A Tár­saság lektorainak meg kell érteniük, hogy a műszaki-gazdaságtani előadás­propaganda elsősorban a termelés ben, a fejlettebb társadalmi formáció eléréséhez vezető úton. Ennek érde­kében munkájával hozzá kell járul­nia ahhoz, hogy üzemeinkben elter­jedjenek a munka magasabbrendű formái és módszerei, megszilárduljon a munkafegyelem és a gazdaságosság. CSKP X. kongresszusa központi esz­mei-politikai kérdésekként hangsúlyoz­ta a néptömegek, a kommunista párt jelentőségét a szocializmus építésében és rámutatott a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításának politikai és gazdasági jelentőségére is. A Társa­ság ezeknek az eszmei-politikai kér­déseiknek a megvilágításában is részt' vesz, bekapcsolódik a propagandista munkába; a marxizmus-leninizmus szakosztályának lektorai már többtu­catnyi gyárat, EFSZ-t, várost és fa­lut kerestek fel. Az időszerű eszmei-politikai kér­dések azonban nem lehetnek kizáró­lag a marxizmus-leninizmus szakosz­tálya érdeklődésének tárgyai, hanem vörös fonálként kell végighúzódniok a többi szakosztály előadásain is. Pél­dául a történelmi szakosztály tagjai a Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok évfordulója alkalmából meg­tartott előadásaikban rámutattak a néptömegek jelentőségére, a munkás­osztály döntő szerepére és a párt ve­zető szerepére is. Ez a szakosztály azonban a továbbiakban nem dolgo­zott kellő lendülettel. A központi tör­ténelmi szakosztály nem tartott rend­szeres üléseket és nem volt képes ki­használni a dolgozók természetes ér­deklődését a történelem kérdései iránt. A történelmi szakosztály vezető dolgozói nem fordítottak kellő figyel­met munkáik népszerűsítésére. Ideológiai vonalon a Társaságnak még kemény harcot kell vívnia külön­féle idealista, ál-materialista ideoló­giák ellen, amelyeket a burzsoázia szed elő fegyvertárából, hogy harc­bavesse őket a haladás ellen. A meg­döntött osztályok különösen népünk vallási érzelmeivel igyekeztek vissza­élni. Ezért a Társaságnak még na­gyobb gondot kell fordítania a ter­mészettudományi ismeretek népszerű­sítésére, hogy általuk megismertesse a dolgozókkal a tudományos igaz­ságot. E téren még sok a fogyatékos­ság. A természettudományi szakosz­tály lektorai nem kapcsolódnak be kellő mértékben a Társaság előadás­propagandájába. Az 1953. évi összesen 7200 előadásnak 41,2 százaléka fog­lalkozott természettudományi kérdé­sekkel, 1954-ben az arányszám a 20 százalékot sem érte el. Ez azonban részben a népművelési intézmények hibája is, amelyek alig terveztek ter­mészettudományi előadásokat. Emel­lett megállapítható, hogy a természet­tudományi szakosztály számos lektorát objektivista nézetek terhelik. A köz­ponti természettudományi szakosztály ezért több központi módszertani sze­mináriumot rendezett természettudo­mányi kérdésekről. Sajnos, a kerüle­tekben és a járásokban a szemináriu­mok nem jártak sikerrel, mivel kevés a lektor. A mindennapi gyakorlat azt mutat­ja, hogy a propaganda és az agitáció minden eszközét fel kell használnunk a körmönfont burzsoá ideológiák, a burzsoánacionalizmus, a kozmopolitiz­mus és a szociáldemokratizmus elle­ni harcban. A Társaság feladata, hogy az e kérdésekről rendezett előadások­kal hathatósan támogassa a párt pro­paganda-munkáját. A propagandista és népnevelő mun­ka sikerének alapja, hogy tettrekészen A párt- és kormányküldöttség visszaérkezett Magyarországból válaszoljunk az időszerű bel- és kül­politikai eseményekre. E téren is sok fogyatékosság tapasztalható a Társa­ság munkájában. így például mindkét választási kampányban a Társaság előadói nem világítottak rá kellően népi demokratikus államrendünk el­méleti alapjaira az országépítők mun­kájából vett időszerű példákkal. A békeharccal kapcsolatban a Tár­saságnak az a feladata, hogy megma­gyarázza a nemzetközi helyzetet, a Szovjetunió és a vele szövetséges ál­lamok békepolitikáját, a gyarmati né­pek békeharcát, a tőkés országok helyzetét és a Béke-Világtanács munkáját. A Társaság munkájában általános fejlődés tapasztalható; erről tanúsko­dik az a tény, hogy 1953-ban Szlová­kiában 324 ezer hallgató vett részt a Társasaág előadásain, 1954-ben pedig már 520 ezernél több. Szocialista országépítésünk roha­mos irama, a bel- és külpolitikai ese­mények sebes áramlása, dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése — mindez szüksé­gessé teszi, hogy a Társaság egyre nagyobb mértékben és egyre jobbár eleget tegyen feladatainak. Ennek ér­dekében kívánatos, hogy fokozott gondot fordítson új tagok toborzásá­ra, az előadók szaktudásának gyara­pítására, a tömegszervezetekkel való együttműködésének megjavítására és munkájában szüntelen a pártszervek és szervezetek támogatására támasz­kodjék. Igaz, 1953 óta a Társaság tagjai­nak száma több, mint kétszeresére emelkedett, de még sok vezető, tu­dományos dolgozónk, közéleti dolgo­zónk, írónk, művészünk, technikusunk, államdíjasunk nem értette meg, hjgy a Társaság keretében is leróhatja adóját a munkásosztálynak, amelynek győzelme nélkül munkájában sohasem érhetett volna el olyan eredményeket, mint amilyenekkel ma dicsekedhetik. A Társaság kommunista tagjainak úgy kell irányítani a Társaság szerveinek munkáját, hogy kellő gondot fordít­sanak megfelelő tagok toborzására és szemináriumok révén gondoskodjanak a tagok és lektorok állandó nevelésé­ről, szaktudásuk gyarapításáról. Ezzel szorosan összefügg az a feladat is, hogy a Társaság új kerületi bizottsá­gai nagjfobb gondot fordítsanak a ke­rületi szakosztályok munkájára, ame­lyet mindeddig túlnyomó részben a központi szakosztályok irányítottak. A kerületi szakosztályokat arra kell ösz­tönözni, hogy a központi szakosztály által kiadott előadásszövegeket a ke­rület kérdéseivel hangolják egybe és hogy önállóan feldolgozzák a kerület életének problémáit. A Társaság mun­kájának eddigi tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a Társaságnak biz­tosabban meg kell vetnie a lábát a já­rásokban és az eddigi járási meg­bízottak csoportjait a Társaság járá­si osztályaivá kell átalakítania. A Társaság és a tömegszervezetek együttműködése biztosabb alapot kap azáltal, hogy együttműködési szerző­déseket kötnek, együttes akciókat szerveznek. Még e téren is sok a fo­gyatékosság, amelyek abban gyöke­reznek, hogy gyakran nem értik meg a Társaság munkájának nagy politi­kai jelentőségét. A Társaság csak akkor nyerheti el a széles közvélemény elismerését, ha fáradhatatlan, szorgos, apró munkát végez a tömegek körében. A Politikai és Tudományos Ismereteket Ter­jesztő Társaság I. országos kongresz­szusa határkövet jelent a Társaság munkájában és megmutatja a Tár­saság szlovákiai bizottságának is, ho­gyan szíthatja magasra a marxista­leninista tudomány fáklyájának láng­ját és állíthatja fényét a nép, a béke és a szocializmus szolgálatába. Štefan Žolnay. Szerdán, április 6-án visszatért Prá­gába a párt és a kormány küldöttséga, amely részt vett Budapesten a Magyar Népköztársaság államünnepének meg­ünneplésén — Magyarország szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának alkalmából. A küldött­séget dr. Jaromir Dolansky, a CSKP KB politikai irodájának tagja, első miniszterelnökhelyettes vezette. A küldöttség tagjai a következők voltak: Ladislav Štoll tanár, a kulturális ügyek minisztere, dr. Jozef Plojhar egész­ségügyi miniszter és Štefan Major, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A ruzyni repülőtéren a küldöttséget Oldŕich Beran, dr. František Kahuda és Jozef Reitmajer miniszterek, to­vábbá a CSKP KB, a külügyminiszté­rium, a nemzetgyűlés képviselői, a miniszterhelyettesek és mások fogad­ták. A fogadáson jelen volt Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete és a nagykövetség további tagjai is. Zdenék Nejedlý miniszter, a CSTA elnöke Karol Bacíleknél, az SZLKP KB első titkáránál Zdenék Nejedlý, a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia elnöke, aki részt vett Kassán a kassai kormányprogram kihirdetése 10. évfordulójának ünnep­ségein, csütörtökön, április 7-én Bra­tislavába, Szlovákia fővárosába láto­gatott. A délelőtti órákban a becses ven­dég meglátogatta Karol Bacíleket, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága politikai irodájának tagját, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes, barátságos beszélgeté­sen jelen voltak Rudolf Strechaj és Pavol Dávid, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai, Jozef Kríž és Augustín Mi­chalička az SZLKP KB titkárai, az SZLKP KB dolgozói és az SZLKP története intézetének dolgozói. Ä spartakiádra másfélmillió tornász készül Szerdán, április 6-án Prágában, 2iž­kovon a Pritomnost-teremben orszá­gos sajtókonferenciát tartottak a Spartakiád előkészületeinek állásáról. A konferencián részt vettek a köz­társaság minden kerületének újság­írói, a prágai üzemi újságok szerkesz­tői, valamint az Állami Testnevelési és Sportbizottságának és testedzési tagozatoknak képviselői. A konferen­cián Vilt Mucha, az Állami Testneve­lési és Sportbizottság elnöke el­nökölt. Dr. Jaroslav Šterc, a Sparta­kiád tömegfellépéseinek vezetője az ülés részvevőinek jelentést terjesztett be a közös szabadgyakorlatok helyze­téről, különösen a járási és kerületi Spartakiádákra való előkészületekről A tornászok toborzása a Spartaki­ádra befejeződött. Ma a közös szabad­gyakorlatokat az összes testedzési ta­gozatok mintegy másfélmillió torná­sza végzi. A tornászok legtöbbje fel­lép a járási és kerületi Spartakiádon. A legfőbb feladat most az, hogy a gyakorlatokat tökéletesítsék és magas fokra emeljék. Ezt a tornászok járási közös gyakorlatai által akarják elérni, amelyeket április végén fognak meg­tartani az összes járásokban. Ezeken a gyakorlatokon összejönnek néhány egylet tornászai, hogy egységesítsék a gyakorlatok betanulását és hogy hoz­zászokjanak ahhoz, hogy szabad, szé­les téren a zene hangjaira tanulják be pontosan a program szerinti gyakor­latokat. A kerületi Spartakiádot a köztársa­ság összes kerületeiben május 29-én, június 5- és 12-én tartják meg. A spartakiádokat felosztják ifjúsági na­pokra és a felnőttek napjaira. Az egyes területi spartakiádokon fellép legalább 10 000 tornász; egyes kerüle­tekben, pl. Ostraván, Olomoucon és Bratislavában mintegy 30 000, Brnóban 35 000 tornász mutatja be gyakorla­tait. Az összes kerületi spartakiádokon ünnepélyes felvonulást rendeznek és a spartakiádok teljes lefolyása meg fog felelni a strahovi I. Országos Spar­tikád műsorának. A párt további megszilárdításáért (Folytatás az 1. oldalról.) helytelen volna, ha a pártszervezetek a kommunista párt tagsága kérdései­nek tüzetes magyarázata helyett ride­gen levonnák a következtetéseket azok magatartásából, akik nem fog­ják fel teljesen a páít tagságának jelentőségét, akik mind ez ideig nem sajátították el a párt alapszabályzatá­nak vezérelveit, akár a tagsági illet­mények rendszeres fizetését, akár a gyűléseken való részvételt, stb. te­kintve. Azok a sikerek, amelyeket együt­tesen értünk el a párt vezetése alatt, túlnyomó részükben a dolgozó milliók áldozatos munkájának eredményei, akiknek körében a kommunisták mű­ködnek. Az elért eredmények a párt és a nép szoros kapcsolatának gyü­mölcsei. Sztálin elvtárs meggyőzően beszélt arról, hogy a pártnak szeme­fényeként kell őriznie a néphez fűző­dő kapcsolatát. Sztálin elvtárs az An­teusról szóló , görög mondát idézi, aki győzhetetlen volt, míg el nem szakadt anyjától, a földtől, s megál­lapítja: „Amíg a kommunisták kap­csolatban maradnak anyjukkal, a nép­pel, megvan minden kilátásuk arra, hogy győzhetetlenek maradnak." Megszilárdítani a dolgozókhoz fűző­dő kapcsolatokat, a feladatok teljesí­tésére vezetni őket, megmagyarázni nekik a párt politikájának értelmét — fontos és mindennapi feladata mindazoknak, akik a párt tagsági iga­zolványának birtokosai. Egyes elvtár­sak úgy vélik, hogy a nép között vég­zett politikai munkához elég a párt népnevelőinek kollektívája és ezért nem szükséges, hogy e munkában minden egyes kommunista részt ve­gyen. Igaz, nem mindenki ért ahhoz, hogy előadást tartson, vagy vitát ve­zessen. A párt ezt nem is követeli mindenkitől. De mindenütt, megszokott beszélgetésekben, a szántóföldeken, a gép mellett és egyebütt szó esik éle­tünk kérdéseiről és nem egyszer hang­zanak el helytelen nézetek. Ha ilyen­kor egy kommunista van jelen, úgy kötelessége tisztázni a félreértéseket, megmagyarázni a szóbanforgó és hely­telenül értelmezett problémákat. Ezt a politikai tömegmunkát a párt min­den tagjától elvárja. A pártigazolvány minden kommu­nista legdrágább okmánya. Bizonyí­téka annak, hogy ahhoz a nagy elv­társi közösséghez tartozik, amelyet egy eszme, egységes szervezet és fegye­lem kovácsol össze. A pártigazolvány a munkásmozgalom legszebb hagyo­mányainak, a párt hősi harcának jel­képe, amelyet az emberiség jövőjéért vív. Nemhiába hangozta^a pártunk, hogy a párttag viszonya igazolványá­hoz a párthoz fűződő viszonyát tük­rözi. A párt szerveinek és szervezetei­nek fontos feladatot kell teljesíteniük a tagsági igazolványok kicserélése so­rán. Ojból meg kell magyarázni min­den kommunistának a párttag kitün­tető címének jelentőségét, hogy mind­egyikük munkájával tegyen bizonysá­got arról, hogy joggal ffleti meg ót a tagsági igazolvány. Ahhoz, hogy a tagsági igazolványok kicserélésének kampánya elérje kitűzött célját, a ke­rületi és járási pártbizottságoknak már most gondosan fel kell készül­niük mindazokra a feladatokra, ame­lyek a központi pártbizottság e fon­tos határozátából következnek szá­mukra, meg kell érteniük, hogy fel­adataikat csakis a legszélesebfckörű pártaktíva bevonásával oldhatják meg helyesen. A tagsági igazolványok helyes és gondosan végrehajtott kicserélése — állapítja meg a Központi Bizottság ha­tározata, — a párttagság jelentőségé­nek megmagyarázásával együtt hoz­zájárul ahhoz, hogy még jobban meg­szilárdítsuk a tagok viszonyát pár­tunkhoz. Elősegíti azt is, hogy pár­tunk még erősebb, még egységesebb legyen és még merészebben vezet­hesse dolgozó népünket a pártunk X. kongresszusán kitűzött nagy felada­tok teljesítésére. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom