Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-01 / 78. szám, péntek

4 fffSZO 1955. äpríBs I. Táróelőhajtáson A hazai és külföldi szénbányákban nagyon fontos szolgálatot teljesítenek a bratislavai légtisztító berendezéseket gyártó üzem dolgozói által készített szellőztető berendezések. A napokban fejezték be az üzem lakatosai a rosicei bányák részére szállítandó hatalmas ventillátor szerelését, amely percenként mintegy 1000 köbméter levegőt cserél ki. A rudnai bányászok betartják szavukat, egyenletesen teljesítik a tervet A vágányok, amelyek a póton Dolina-bányában a munkahelyekre vezetnek, alig látszanak ki a vízből. A munkahelyen, az elövájaton aztán már szárazabb hely fogad. Előkészítő munkálatok folynak itt. Koronczi József főaknász, az „Obersteiger" magyarázza meg a munkálatok jelentőségét. Drága volt a mi szenünk. Három külön bányából hoztuk fel a szenet, ezt pedig a közös iparvágányig, a vasúti kocsikig szállítani kellett. Ez sok autót, üzemanyagot, munkaerőt, időt igényel. Központi bányafolyosót építünk most. Oj rétegeket tárunk fel, új folyosókat hajtunk ki. A futószalagokról, csillékről egyenesen a vasúti kocsikba fog ömleni a szén. Nagyon okosan van tervezve most a fejtés kiterjesztése. A munkálatok ésszerű irányítását, munkájuk fontosságát látják a többi dolgozók is. Nincs talán jobb serkentője a munkakedvnek, mint az, hogy a bányászok látják a jó munkaszervezést, munkájuk eredményét és célját. Olyankor nem is igen hallani, hogy a bányászok szidják a folyton lecsurgó vizet... A 300-as elövájaton Hovorka György csoportja dolgozik. Teljesítménynormájának teljesítése az év elejétől 233 százalékot mutat. Március első dekádjának tervét 159 százalékra teljesítette. Ügy volt, hogy februárban a terv 30 méter előrehaladást írt elő csoportjának. Huszonhárom méterrel toldották meg altkor a tervet és így 53 métert hajtottak ki. Halgas Sándor csoportja szintén a Dolinán, de a 302-es elövájaton található meg. Teljesítményük nem igen marad el Hovorkáék mögött. 157 százalékot mutat az előrehaladási terv teljesítése. Ho vor ka G yörgy csoportja felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállalt. Azt, hogy május 9-ig, felszabadulásunk ünnepéig 43 méter folyosót hajtanak ki a tervezett métereken felül. Megfontolni való dolog ez. A pótori dombok belsejét kell fúrni, robbantani, csilléken kihordani. Az pedig nehéz, kővel, magas földnyomásokkal való munkát jelent. Nem elég azt mondani „folyosóhajtás". Hat ember elhatározása ez, hogy birkózni fog a heggyel, a természettel, a kővel. Március 12-én jelentették a főaknásznak: 47 métert haladtunk előre terven felül. Még nincs május 9-e, de a kötelezettségvállalást már március végén 206 százalékra teljesítik. Hogyan csinálják? Megkérdeztem tőlük, nem igen volt kedvük magyarázkodni, csak azt mondták: jól ment a munka. És ez a lényeg. Koronczi föaknász hozzáteszi: — Tudja, a szenet nagyobb lapáttal, a követ kisebb lapáttal szokták lapátolni. A kő nehéz. Feltárásnál — mint itt — csupa kő van. De ők nagy lapáttal viszik ... Először azt hittem, képletesen mondja, mint hogy „nagy kanállal" szokás enni, ha jól megy ja dolga az embernek. Hiszen itt is 256,90 koronát kerestek műszakonként, Csak azután tűnt ki, hogy helyes a mondás másképp is: szénlapáttal dolgoznak. Azért látogattunk el a táróelőhajtásra, hogy megnézzünk egy munkahelyet, ahol jól megy a munka. Mert bizony a kékkői bányák adósak maradtak. Zemánek elvtáfs, a vállalat igazgatója megmondja pontosabban: a Slatinka 2260 tonnával, a Bukovec (amely tavaly a legjobb volt) 296 tonna szénnel adós. A Hájbánya ellenben jól teljesíti a fejtési tervet és eddig 867 tonnát termelt ki terven felül. Segítenek a felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalások. Fajd Dezső elvtárs a Háj-bányában pl. 700 tonna szén terven felüli kitermelését vállalta, emellett 48 kg robbantóanyagot takarít meg. Negyvenkét egyéni és 23 kollektív kötelezettségvállalást tettek a bányászok és a vállalások értéke több mint félmillió koronát tesz ki. Miért nem mondják mégis A Veľké Čanikovce-i téglagyár dolgozói jól felkészültek az idei termelési idény megkezdésére. A múlt év hiányosságaiból tanulva a téglagyár dolgozói ez évben a Bratislava-kerületi téglagyárak legjobb üzemei közé akarnak kerülni. Az üzemben az idén először helyeznek üzembe gépi szállító berendezést, amely nagyban meg fogja mindenütt, hogy „jól megy". Miért ugrik fel a szénfejtési terv teljesítésének százaléka január 7-én pl. 132 százalékra, máskor 120, 124 százalékra is? Ha a bánya szakembereivel beszélünk erről a kérdésről, kitűnik, hogy azokon a napokon, amikor magasan túlteljesítették a tervet, mindig jól működött a bányák gépi berendezése, a futószalagok, a rakodógépek. A nagy lemaradások okozói szintén a gépek szoktak lenni. A futószalag szakadása egy egész részleg fejtését feltartóztathatja. Ezért szükséges, hogy a kötelezettségvállalásokból ne hiányozzanak a jövőben a gépi berendezés karbantartására irányuló pontok sem. Magverő Pál, a Háj-bánya előkészítő munkahelyén dolgozó csoport vezetője a következőket mondja a kötelezettségvállalásokról: — A legfontosabbak azok a vállalások, amelyekkel az aknászok kötelezik magukat, hogy biztosítják a jó munkafeltételeket. A kékkői szénbányák szocialista munkaversenyének egyik nagy eredménye az is, hogy az aknászokat hasonló kötelezettségvállalások megkötésére serkentette Bozó István aknász felhívása. Ebben a felhívásban .a Bukovec-bányában fejtésen dolgozó Bozó István megindította a versenyt a legjobb aknász címéért a kékkői szénbányák keretén belül. A szocialista mun' averseny eddig elért eredményei a pótori bányákban arra engednek következtetni, hogy Pótoron a szénfejtési tervet teljesíteni lehet és hogy néhány szervezési probléma megoldásával (hasonlóan, mint Handlován a kétmüszakos fejtés bevezetése) sikerül biztosítani a folyamatos tervteljesítést. Vilcsek Géza könnyíteni a nyers- és az égetett tégla szállítását. Az üzemben nem feledkeznek meg a dolgozók szociális es kulturális igényeinek kielégítéséről sem. A közelmúltban kultúrszobát rendeztek be a dolgozók számára és befejezték az üzemi fürdő építését is. Soltýsz György, Veľké Čanikovce A rudnai vasércbánya bányászai az év elején kötelezettséget vállaltak, hogy tervüket egész éven át egyenletesen fogják teljesíteni. Célkitűzésüket eddig sikeresen valóra váltották. Március első felében 105,7 százalékra teljesítették a tervet. A mai napig már sok száz tonna vasércet termeltek terven felül. A feltárási és kutatási munkák teljesítésében sem maradtak le. Palicska elvtárs, bányamester szerint a feladatok sikeres túlteljesítése főként a bányászok és a műszakiak közötti jó együttműködés, valamint a pártbizottság es a szakszervezeti bizottság jó működésének eredménye. A szakaszbizalmiak minden munkaszakaszon tanácsokkal, konkrét javaslatokkal segítik a bányászok munkáját, támogatják kezdeményezését és megteremtették a szoros kapcsolatot a bányászok és a vezetőség között. Az üzem dolgozóinak 85 százaléka bekapcsolódott a felszabadulás 10. évfordulója tiszteletére folyó munkaversenybe. A versenyző bányászok napnap után kiváló eredményeket érnek el. Kozsár János vájár munkacsoportja márciusban több mint 40 tonna vasércet fejtett terven felül. A folyosóhajtásnál Tóth Lajos munkatársával, Vanyó Lászlóval terven felül vállalt 3 és fél méter bányafolyosó kihajtása helyett közel 5 métert tört át. Szép eredmény kísérte számos más munkacsoport igyekezetét is. Lorko, Hlaváč, Kerekes, Kotlós, Vanyó, Cirbusz elvtársak csoportjai 15—20 százalékkal teljesítették túl normájukat. A rudnai bányászok igyekezetét minden bizonnyal továbbra is szép sikerek fogják követni. Szükséges azonban, hogy a rozsnyói bányaüzem vezetősége az egyenletes tervteljesítés érdekében elegendő üres csillét biztosítson a szállítás lebonyolítására. Az üres csillék hiánya ugyanis még mindig gyakran akadályozza a bányászok munkáját. K. L. Ez évben a kerület legjobb üzemei közé akarnak kerülni Gyozfimft Mrcojc jivoMü * * A kosos verrel ontosott J okion Lágy tavaszi napsugarak cirógatják a földanyát. Szinte percről percre éled a határ. A kopott, fakó szín helyett a vidék a tavasz átmeneti zöldes kabátját ölti fel. A szólásmondás azt tartja, hogy Sándor, József, Benedek — zsákban hozzák a meleget. Az idén egy kis hó is került a zsákba, lehet, hogy a három közül valamelyiket megvesztegették és ez okozta a hóesést. De a magasban daloló pacsirta hirdeti, hogy nincs megállás, itt a tavasz, a télnek pusztulnia kell. Ezen a szép, verőfényes napon barangolunk Galántán. A város végén egy hatalmas épület előtt állunk meg. Remekmű, nagyon sokba kerülhetett. Az oldalán lévő tábláról azt olvassuk, .hogy valamikor az Eszterházy grófoké volt. Kíváncsiságból bemegyünk. Vajon kik lakják most az ősrégi kastélyt. Az emeleten Kugler Józseffel, a járási nemzeti bizottság alelnökével találkozunk. Beszélgetünk egyről-másról, előkerül a múlt is. Szinte magunk előtt látjuk, ahogy Kuffler báró, Glaser, Miller Adi, Weiss Samu és a többi földbirtokosok, bérlők küldöttei tárgyalnak a nincstelen földmunkások képviselőivel. A földmunkások ügyében Steiner Gábor, Major István és az előttünk ülő Kugler elvtárs beszélt. Huszonnégy éve már ennek, de Kugler elvtárs még mindig jól emlékszik. A földbirokosok küldöttei igen hetykén beszéltek. Nem akartak béremelést adni. A földmunkásküldöttek válasza ez volt: „Nem engedünk követeléseinkből." A kastélyban nem egyeztek meg, a harc tovább folyt. A kommunisták nagygyűlést akartak összehívni, ahol megbeszélték volna a további teendőket. Először Galántán, majd Diószegen akartak gyűlést tartani, de nem engedélyezték. Végül úgy határoztak, hogy Kosúton tartják meg. A földmunkások 1931 pünkösd hétfőjén több faluból igyekeztek Kosútra, b„gy részt vegyenek a gyűlésen. Közben azonban az állami szervek sem aludtak és mozgósították a csendőröket. — Egy sofőrtől sikerült megtudnom — mondja Kugler elvtárs — hogy mi készül. Gyorsan bejöttem Galántára és éppen ennek a kastélynak a kcrtjébsn álltak a leponyvázott autók, amelylyel később a csendőröket szállították Kosútra. Mikor hazamentem, már lakásomon volt Major István és Száraz elvtárs a bratislavai fiatalokkal. Rövid megbeszélést tartottunk és aztán Hegyről Kosútra mentünk. A csendőrkordont szétnyomtuk és egyesültünk a gyülekező kosútiakkal. Major elvtárs beszélni akart, azonban a csendőrparancsnok karddal leütötte. Erre a csendörök belelőttek a tömegbe. Három sortűz dördült el. Az eredmény három halott és több sebesült. Ez volt az úgynevezett demokratikus köztársaság csendőreinek válasza. A nincstelen éhező tömegek béremelést követeltek és golyót kaptak. Kugler elvtárs is 17 sebet kapott. Később meglátogatjuk Kosútot is. A falura ma alig lehet ráismerni. A lakosok az EFSZ-ben és az üzemekben dolgoznak. A felszabadulás óta 60 új lakóház épült. A múlt koldusai modern berendezésű lakásokban laknak. Rádió, de még szőnyeg sem újság a lakásokban. Az Ábrahámfi-féle kastélyban idős emberek pihennek. Ezeknek nincsen hozzátartozójuk, itt gondozzák őket. Ojra Galántára megyünk. Aki tíz évvel ezelőtt járt itt, most nem ismer a városra. Közvetlenül a városban 160 középület épült. Első útunk a munkaerőtartalékok iskolájába vezet. Gyönyörű nagy internátusban laknak a fiatalok. Három napot tanulnak, hármat pedig az internátus mellett lévó üzemben töltenek. Nem messze az internátustól a felszabadulás előtt katonai barakkok sorakoztak. Itt képezték ki a hírhedt kakastollas csendőröket. A gyűjtőtáborból kísérték a foglyokat a halálba. Nap nap után hullottak az emberek. Tragikus történetekről beszélnek a galántaiak. Az aszszonyok még most is beszélik, hogy az egyik kajali embernek az volt az utolsó kívánsága, hogy szemtől szembe láthassa gyilkosait. Mikor a kivégző osztag parancsnoka tüzet vezényelt, a kendő lehullott szeméről. Egyetlen lövés sem találta. A fasiszta gyilkosoknak nem volt tiszta a lelkiismeretük. Az asszonyok azt tartják, hogy teljesült ennek az embernek az utolsó kívánsága. Az üzemben jó kedvvel dolgoznak a fiatalok. Otthonra találtak a volt sztrájkolok, nincstelenek fiai. A járásnak teljesen új képe van. Azelőtt Budapestre, Győrbe, Franciaországba jártak dolgozni innen a .,tunkanélküliek. Valamikor csak a diószegi cukorgyárban dolgoztak munkások. Ma a járásban több ezer munkás dolgozik különféle üzemekben. A járásban 123 középület épült, beleértve az iskolákat is. Az EFSZ-ek 192 gazdasági épületet építettek. 1949-ben még csak 29 kerekestraktor volt, a múlt évben már 100 lánctalpas traktort kaptak. Ezenfelül kombájnok és különféle mezőgazdasági gépek könynyítik meg a dolgozó parasztok munkáját. Csak az ötéves tervben Nagymácsédon 80, Diószegen 73, Kajaion 70, Vízkeleten 66, Alsószelin 50 és Nádszegen 46 családi házat építettek a múlt kisemmizettjei. Kulturális téren is hatalmasat lendült a járás. Azelőtt csak a nagygazdáknak volt rádiójuk, 1954-ben már 5440 rádió volt a járásban, ami azt jelenti, hogy csaknem minden második házban van rádió. A mozik száma ötről tízre emelkedett. Megyünk tovább a verőfényes napsütésben. Az internátustól nem meszsze gyönyörű sportpályát látunk. Jobbra tőle modern középiskola. Az áilomás felé a több száz munkást foglalkoztató bútorgyár látszik, ame'y már háromszor nyerte el a versenyzászlót. Ez a sok szép épület, ezek a nagy eredmények mind a közösen hullatott vér nyomán születtek. Soroljuk még tovább? Diószegen tüdőszanatórium, kendergyár, Alsószelin hatalmas szövetkezeti árúház épült. Eltűntek *». régi zsupfedeles házak. Miri már említettük, csak egy pár új lakásba mentünk be, mindegyikben a legmodernebb bútorok, rádió, villanyvasaló, szőnyegek találhatók. Ezen pillanatok alatt le lehet mérni azt a fejlődést, amelyen a járás 10 év alatt átment. Alig tudtunk betelni a sok újdonsággal, amit a galántai járásban láttunk. Befejezőben még betértünk a járási párbizottságra is. Középkorú, barna ember fogadott, a járási pártbizottság vezető titkára, ö is részt vett a kosúti áldozatok emiékére rendezett tüntetésen. A szeme alatt látható vonás arról tanúskodik, hogy igen keveset alszik, sok a munkája. Sokszor éjj lig kint van a falvakon, a nép között. Tíz évvel ezelőtt a kajali gyűjtőtáborból szökött. Akkor látta Tósnyárasd felszabadulását. — Még most is látom — mondja Sörös elvtárs —, ahogy a szovjet katonák rohamozták a falut. Elöl jött a kozákok végeláthatatlan hada, utána a gyalogság. Egy német géppuska a kertek alól lőtte az előrenyomuló katonákat. Az egyik fiatal szőke szovjet katona kezével meszelve jelezte a géppuskásoknak, hogy nem találtak. Közvetlen a gyalogság után jöttek az aknavetősök. Nem messze a falutól tüzelőállást foglaltak. Pár perc múlva az egyik akna a német géppuskafészekbe csapott. A németekből csak cafatok maradtak. A szovjet csapatok mindent elsöprő rohammal vették be a falut. Tíz évvel ezelőtt gránátok robbanásától volt hangos ez a vidék. Sok vér folyt azért, hogy a mai szép életet megteremthessük. A múlt koldusai, akik golyót kaptak, ha enni kértek, sohasem felejtik el a szovjet hadsereget, amely felszabadította őket. Megszabadultak a dőzsölő, henyélő uraktól. A kastélyokban, ahol azelőtt az Esterházyak, a Kufflerek, az Ábrahámfiak és a többi züllött életű herék éltek, ma a nép harcos fiai ülnek. Több helyen szanatóriumnak és agghajléknak használják őket. A szovjet csapatok meghozták a felszabadulást, a galántai járás legjobbjai is megtették azóta a magukét. A nép életszínvonala évről* évre emelkedik. A dolgozó nép napró! napra szebbé teszi járását. Hiszen azok vezetik most őket, akikkel együtt tüntettek, sztrájkoltak a múltban,. Összekovácsolta őket a múlt harca és a tudat, hogy a felszabadulás sok vérbe került. Vérrel öntözték a járás földjét a kosúti sortűz áldozatai és a szovjet katonák is. Ez a vérszerződés kötelezi őket, hogy továbbra is hűen küzdjenek az egész dolgozó nép életszínvonalának emeléséért. Balla József, / *