Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-29 / 101. szám, péntek

1955. 'április 23. IIISZO f/ ® «© r • ~m Kassai voros májusok MOST, amikor a 10. szabad májust ünnepeljük, illendő megemlékezni azokról a vörös májusokról, amelyeket valaha a kapitalista terror és üldözés idején rendeztünk és ünnepeltünk. Már a május .elseje előkészítése is emelt hangulatban folyt le. A ma már elfelejtett Munkásotthon tágas udvarán estenként lépést és tornagyakorlatokat végeztek az ifjak és forradalmi dalokat gyakoroltak be zenekari kíséret, mellett. Május előestéjén hat óra tájban a munkászenekar a munkásnegyedekben térzenét adott, amelyen a proletárok ezrei vettek részt. Az ifjúmunkások röplapokat osztogattak, amelyen meghívták a munkásokat a májusi tüntetésre, s a „Munkás" májusi számát és a májusi jelvényt árusították. Május elseje reggelén a fúvószenekar ébresztette a várost, a munKásneyyedeket. A zenészeket a dolgozók szeretettel és virágokkal fogadták. A barakktáborban volt a pihenő. A nyomortanya lakói frissítőkkel igyekeztek felüdíteni az elfáradt zenészeket. Amikor a nehéz munka után a zenekar a Munkásotthonba visszastandardok nagyrészét átlopták az engedélyezettek közé. A munkások és munkásnők ' a sorakozókra szervezett sorokban, énekelve és forradalmi jelszavakat hangoztatva vonultak fel. Maga ? felvonulás 'elejthetetlen élmény volt. Mindenkiben mély gyökeret vert az a hit, hogy a munkásosztály ereje legyőzhetetlen. Feldíszített lovasok nyitották meg a menetet ingujjban és lobogó gatyában, falusi cselédek és szállítómunkások. Utánuk gyönyörű allegorikus kocsik következtek, amelyek a kapitalista elnyomást jelképezték és az impertinens pénzes zsákokat gúnyolták ki. Azután több száz vörös színnel díszített kerékpáros következett vörös zászlócskákkal a kormánykerék fölött. Ezek után jöttek a vörös sportolók, fiúk és lányok fehér ingben. Utánuk következtek a nők, fejükön vörös kendővel. A menetet a szervezett munkásság beláthatatlan sora zárta be. "" A LEGMÉLYEBB BENYOMÁST azonban nem a külsőségek tették, hanem az elszánt harci kedv, ami a munkásosztályt eltöltötte. A munkásosztály Régi május 1-i felvonulás Kassán. tért, minden ZeViéäž és minden hangszer tele volt virággal. Az ébresztőhöz rendőrségi engedély kellett. A kísérők számát a rendőrség harmincra korlátozta. A munkások azonban az egész útvonalon mégis csatlakoztak, de tisztes távolban követték a zenekart, s a járdákon meneteltek. A FELVONULÁS előtt a rendőrség a Munkásotthonban ellenőrizte a standardokat. Különválasztotta az engedélyezett és külön a betiltott jelszavakat. Az elvtársak azonban a tiltó harci készsége abban jutott kifejezésre, hogy az utca zúgott a forradalmi jelszavaktól, a forradalmi daloktól. A verssorok gyújtottak, szikrát vetettek: „Bátran előre, vérvörös a, vérvörös a zászlónk." S a többi lelkesítő dal: „Széles ország, drága Szovjet földünk", a „Vörös kovácsok" stb. A végtelen sorok jelszavakat hangoztattak. Az utcák zúgtak a forradalmi daloktól és jelszavaktól. Minden dolgozó sok erőt merített egy ilyen májusi tüntetésből. A felvonulás után a menet visszatért a Légionárius térre. Emlékezetes marad előttem különösen az 1931. évi vörös május. Kosik elvtárs 11 napi éhségsztrájk után éppen akkor jött ki a börtönből, ő elnökölt a népgyűlésen. A tízezres tömeg, amikor a tribünön meglátta kimerült, sápadt ar~ cát, viharos lelkesedéssel üdvözölte szeretett pártjának szeretett képviselőjét. Az ünnepi szónok František Kubač elvtárs, a SZNT jelenlegi elnöke volt. Az óriási néptömeg orkánszerűen éltette a Szovjetuniót, a proletariátus reménységét, szemefényét. A rendőrtiszt tiltakozott a Szovjetunió dicsérete ellen. Kosik elvtárs erre a tömeg felé fordult: „Elvtársak, a rendőrtiszt azt akarja, hogy tegyetek szájkosarat a szátokra!" A "tömeg szitkokkal és füttyel válaszolt. Erre a rendőrtiszt feloszlatta a népgyűlést. A rendőrök kiugráltak rejtett helyükről, a kapuk alól és gumibotjaikkal ütlegelve szétkergették a népet. Aki nem nagyon sietett," azt letartóztatták. A karmester, Hoppentál Mátyás elvtárs sem nagyon sietett, a zenekarnak indulót vezényelt, — letartóztatták. Letartóztattak mintegy harminc tüntetőt. Letartóztatták Kohn Mária elvtársnőt is. Az egyik rendőr egy idősebb munkást hátulról ütött gumibotjával. Kohn elvtársnő rákiáltott: „Hogy meíi verni azt az öreg embert, hisz az apja lehet!" Mire őt is letartóztatták. A rendőrségen egyesek azzal védekeztek, hogy csak véletlenül kerültek oda. De Kohn elvtársnőnél röpiratok, röplapok, téglajegyek is voltak, rendezői karszallag is volt rajta. A kihallgatáson a rendőrtiszt megkérdezte: „Hisz maga komoly asszony, magának öt gyermeke van, maga miért kommunista?" „Éppen azért vagyok; kommunista, mert a gyermekeim jövőjét akarom biztosítani." Az elnyomás alatti vörös májusokat az jellemezte, hogy izzó osztálygyűlölet és elszánt forradalmi harc töltötte el a tüntetőket, és ezek az érzések mély nyomokat hagytak a dolgozók lelkében. AZ IZZÖ SZERETET érzésével ünnepeljük ma szabad vörös májusunkat, népi demokratikus hazánk forradalmi lendületét, szocialista építését — felszabadulásunk tízéves évfordulóján. Winkler Kornél, Kassa. A FORRADALMI GÖMÖR Hűvös áprilisi szél fúj. A város Fő terének ódon épületei között kirakatok üvegtáblái verik vissza a délelőtti napsugarakat. Rozsnyón vagyunk, Gömör bányavárosában. Kint a városháza bejárata' fölött emléktábla hirdeti, hogy két és fél évszázaddal ezelőtt innen indult meg a kurucok szabadságharca, a város falai között intézte hadvezéri és kormányzói teendőit Rákóczi Ferenc. Nézzük a teret, s a letűnt korok harcaira, az elnyomottak küzdelmeire, a gömöri bányászok tüntetéseire, sztrájkjaira gondolunk, régi májusokról beszélgetünk. Forradalmak gyújtópontja volt Rozsnyó évszázadokon át, s forradalmi fészek maradt a tőkés kizsákmányolás idején is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szele a gömöri bányavidékre is csakhamar eljutott. A vásártéri felvonulás, a forradalmi nemzeti tanács megalakulása, a 200 tagú munkás népőrség megszervezése volt az eredmény. A bányászok lámpákkal, bányafúrókkal felszerelve vonultak fel valahányszor jogaikat akarták érvényesíteni. S felvonult a csendőrség és a rendőrség is, s következtek a sorozatos letartóztatások, az üzemekből vald elbocsátások. Az ellenállási mozgalom új erőre kapott a harmincas évek fasizmus elleni harcaiban, a gazdasági krízis nyomasztó éveiben. A munkásvezérek: Steiner Gábor, Major István, Fábry és a többiek gyakran megfordultak a gömöri bányászok körében, hogy lelket öntsejjek a csüggedőkbe, kitartásra, harcra buzdítsanak. A májusi ünnepségek és tüntetések szónokait, Dénes Ferencet, Gátit és a munkásmozgalom többi elszánt harcosát a reakció terrorja, a letartóztatások ''és bebörtönzések sorozata sem félemlítették meg. Letartóztatták és elbocsátották a tüntető bányászok közül Drozsgyák Jánost, Filicky Istvánt, Tonhausert és feleségét, Kovács Lászlót és a többieket, összesen 14 férfit és asszonyt. A városháza emeletének egyik szobájában tabló van a falon: „Emlékezzünk és«ne feledjük" olvassuk rajta a felírást. Sorra vesszük a neveket, fényképeket az emléktáblán. A szabadságharcosok késői utódai ók, a forradalmak zászlóvivői, vértanúi. Régi pártharcosokkal, Kovács Lászlóval, Molnár Bélával, Filicky és Holuby elvtársakkal állunk a tabló előtt. Megilletődéssel beszélnek Rozsnyó forradalmi múltjáról, a dicső harcokról, a harcok áldozatairól. Az agilis Lakos Andrást, a minden áldozatra kész Kút Árpádot, Burdiga Mártont, Ignác Sándort, Pindró Józsefet, szlovákokat és magyarokat elhurcolták Németországba és meggyilkolták. Ez lett a sorsa sok ifjúmunkásnak, az ellenállás elszánt harcosainak. A fasiszták 270 gömöri bányászt tartóztattak le, akiknek nagyrésze nem tért vissza. Ez a sors érte Subovics Jánost, Vojtkovsky Andor partizánt, Juhász Pált, Lipták Lászlót, Drgos Rudolfot, Barc Józsefet, Lőrincz Mártont és a csucsomi Antimon-üzem munkásait: Kerekes Józsefet, Fehér Istvánt és Szliva Pált. A párt egyik alapító tagja, Róth Ernő, aki 14 éven keresztül Rozsnyó polgármestere volt, mártírhalált halt. A bányászok emlékezetében ma is él Cif Pál, a pártmozgalom odaadó harcosa, aki a spanyol szabadságharcban halt hősi halált. Régi május elsejék! Ezen a napon nem dolgozott kapitalista urának a proletár, ez az ő ünnepe volt. Ünneplőbe öltözött és úgy indult el otthonából. Tüntetett politikai és demokratikus szabadságáért, a gyülekezés jogáért, a sajtószabadságért, a nyolcórai munkaidőért. Csendőröket, rendőröket, kémeket és besúgókat öszpontosítottak a tüntetők köré, nem engedélyezték az ünnepélyek megtartását a város Fö terén, a fő útvonalakon. Zászlókat, jelszavakat koboztak el. Nagy ünnepünk az idei május, ünnepeljük nemrégi önállóságunkat, szabadságunkat, a munka szabadságát, nagy építő eredményeinket, a szocializmus győzelmét. A világ dolgozóinak százmilliós tömegeivel együtt a békét akarjuk. Tíz évvel ezelőtt hozták el szovjetíbarátaink nagy aján" dékukat nekünk: a szabadságot. Megvédjük szabadságunkat s tovább építjük az országot. Elért eredményeink hirdetik a májusi tradíciók dicsőségét. Mészáros Gyula Lév <: 1°35. május 1-én Csernák Gyula elvtárs 1935. május 1-én az Ozmány-téren beszédet mond a tüntetőknek. IIIIIMIIIIIIIIIIIIMIM!!lllllll!llllillillllllll!lllllilllllllllll!ll!lllllllllllllllll!lllllllllllllll Vasárnapi munkával pótolják az időjárás okozta késést A bátorkeszi szövetkezet tagjai minden alkalmas időt kihasználnak a tavaszi munkák mielőbbi elvégzésére. Hogy a vetemények agrotechnikai határidőben kerüljenek földbe, vasárnaponként is dolgoznak, hogy ezzel behozzák az idő késleltetését. Április 24-én, vasárnap, 8 hektár krumplit vetettek el négyzetes-fészkesen, hogy magasabb hektárhozamokat érhessenek el. A csoportvezető, Kubovics András, figyelmesen ellenőrzi a munkák minőségét és a gépek munkáját is. Tudatában vannak, hogy magasabb termést csak a jól elvégzett munka biztosíthat. Kovács Miklós, a bátorkeszi HNB titkára. Áz első negyedévben a besztercebányai kerület szövetkezetesei csaknem kétmillió koronát tettek be a takarékpénztárba A besztercebányai kerület szövetkezetesei az évvégi zárszámadások után örömmel vették tudomásul, hogy munkájuk évről évre eredményesebb. Igaz, sok szövetkezetben még meg kellett birkózni a régi gazdálkodási formákkal, le kellett győzni őket, de mindezek ellenére el kell ismerni, hogy a szövetkezeti gondolat már mély gyökeret vert a falvakban. A szövetkezeti termelés évről évre emelkedik és ezzel párhuzamosan a munkaegységek értéke is. Különösen az 1954-es évben állt be lényeges növekedés a szövetkezeti gazdálkodásban. A szövetkezeti tagok legnagyobb része a munkaegységek után járó jutalom nagy részét betétkönyvecskékre helyezte el a bankokban. A besztercebányai kerület szövetkezetesei az utolsó tíz hét alatt közel kétmillió koronát helyeztek el a bankban. A takarékosság terén a legjobb eredményt a korponai járás érte el, ahol 470 szövetkezeti tag 510 000 koronát helyezett el a bankban. Az ipolysági járásban csaknem 300 000 koronát helyeztek el a takarékpénztárban. Az idén már nem tartozott ritkaság közé, hogy egyik-másik szövetkezeti tag, 5000 vagy 10 000 koronát helyez el a takarékpénztárban. Az ilyen szövetkezeti tag, nemcsak, hogy ésszerűen tudja elhelyezni pénzét, de tudatában van annak is, hogyha nagyobb összeget tart odahaza, nemcsak magát, hanem az egész nemzetgazdaságot megkárosítja. Az egyéni takarékosság az idén szépen fejlődik, ami a takarékbetétek állandó emelkedésében nyilvánul meg. Sólyom László, a losonci járási takarékpénztár dolgozója. Ki Üj élet Virten icsi, egyetlen utcájú, csinos falucska búvik meg a Zsitva partján az akácfák között: Virt. Az udvarok, a házak eleje tisztára söpörve. A széles utcán dió, vagy akácfák büszkélkednek egyenesen, mintha őrséget állnának az apró, kicsi virágoskertekkel körülvett; muskátlis ablakú házal: előtt. A Zsitva kékesen hullámzik a falu alatt, a partján négy viharvert — némelyik már düledező — kastély, egykori nemesi kúria, mereng a nádas felé, hátat fordítva a falu apró házacskáinak. Sértődve, némán állnak; talán haragszanak, hogy most azokban a kicsi, zöld, fehér ablakos házakban laknak azok, akik a falu életét irányítják, talán méltóságos gazdáikra gondolnak, akik otthagyták őket, vagy porladva feküsznek a címeres kriptában. Délután csendes a falu, csak az egyik ház előtt, a kispadon ül két aszszony, az öreg Starovicsné meg Trencsikné. A falu népe a határban van, a falu ilyenkor ott él. A tavaszi munkákat végzi. A legtöbben az EFSZ földjén, Virt kicsi falu, de nem utolsó. Dolgos, m unkaszere tő, becsületes nép lakik itt. Tavaly elsőnek teljesítették az egész köztársaságban a beadási kötelezettségeket és az idén is az elsők között voltak a tavaszi munkák megkezdésében. A traktorosok, Páczer József, Gyurcsovics László, Jenek Emil, Vanek Miklós és a többiek és Kurucz brigádvezető értik munkájukat, lelkesen dolgoznak, hogy az idén is az elsők között lehessenek. jVIolnár András, a szövetkezet elnöke most jött haza Leleszről. Iskolázáson volt s az iskolát kiváló eredménnyel végezte el. Most újabb tapasztalatokkal felvértezve még jobb munkát akar végezni. Nem ül otthon, a határban jár, vagy az irodában végzi el a szükséges teendőket, beszélget a tagokkal, irányítja őket. Starovics József, a szövetkezet kertésze, Bernáth Ferenc, Máriássi Mária. Kurucz Mariska és az irodai dolgozók: Csernák Ica, Páczer Józsefné, id. Hajós János és mindnyájan tudják, mivel tartoznak hazánknak, mi a kötelességük, tudják, hogy munkájuk eredménye a jobb élet építésének egy-egy téglája, s e tudatból ered példás munkájuk. Az idén a virti EFSZ tagjai az elsőik között akarnak ismét lenni s ahogy ismerjük őket, biztosak lehetünk, hogy nem maradnak el. A virtieket nemcá&k jó munkájukról ismerik a környéken. Lelkes kultúrmunka folyt itt a télen. A falu lakosai nem „elmaradott falusiak". Virt a környék egyik legműveltebb faluja. Télen a nehézségeket leküzdve — eddig még nincs a faluban megfelelő kultúrhelyiség — több színdarabot, műsoros estét rendeztek, amelyek — hála Szetei József tanító és Hajós János, valamint a többi fiatal le-lkes munkájának — jól sikerültek. Virt új életre ébredt a felszabadulás után. Az első években nehezen ment a munka, ma azonban, ha vannak is nehézségek, a falu dolgozói lelkesen fognak kiküszöbölésükhöz. Ma e valamikor eldugott, kicsi falu országunk egyik legszorgalmasabb, legfelvilágosultabb falvai közé tartozik, ahol az új élet csíráit szorgalmasan gondozzák.