Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-29 / 101. szám, péntek

IJI %w 1955. április 29. Küfyofrtikai jegyietek Az osztrák állams* rződés ügyében folytatott moszkvai tárgyalá­sok sikeresen fejeződtek be. Raab kancellár s az általa vezetett küldött­ség azzal a felemelő tudattal térhe­tett vissza útjáról, hogy a független és szabad Ausztria közeli megterem­tésének reménységét hozza népének. A moszkvai tárgyalások még a leg­makacsabb hitetlenkedóket is meg­győzhették a Szovjetunió nemes és önzetlen békepolitikájáról. A szovjet kormány megelégedéssel vette tudomásul az osztrák kormány­küldöttség kijelentését, mely alapjá­ban véve három kötelezettséget tar­talmaz, mégpedig: Ausztria nem lép semmiféle katonai szövetségbe, területén nem enged sen! mek katonai támaszpontot épí­teni és minden állammal szemben megóvja nemzeti függetlenségét. Ennek ellenében a szovjet kormány beleegyezett abba, hogy a négy nagy­hatalom az államszerződés érvénybe­lépése után, legkésőbb 1955. december 31-ig kivonja Ausztriából megszálló csapatait. Ezenkívül a szovjet kormány igen jelentós gazdasági könnyítéseket helyezett kilátásba, melyek hozzájá­rulnák Ausztria szabad fejlődésének hathatós előmozdításához. És mindezt még betetézte azzal az ígérettel, hogy a megszálló csapatok visszavonása után minden osztrák hadifogoly vagy elítélt visszatér hazájába. A legújabb hivatalos sajtójelentés szerint a ha­difoglyok elbocsátására vonatkozó ígé­ret a kikötött határidő előtt betelje­sadik. Az osztrák népnek tehát minden oka megvolt, hogy boldogan fogadja a küldöttséget s zászlódíszbe öltöztes­se fővárosát. A moszkvai tárgyalások kétségtele­nül feíbuzdítják a szabadságszerető ! osztrák népet, melynek függetlenségi törekvéseit és békeharcát hazánk dolgozói is mély rokonszenvvel kísé­rik. A szovjet kormány baráti segí­tőkezet nyújtott Ausztriának, utat nyitott boldog jövője felé. Mint a moszkvai tárgyalások jegy­zőkönyvéből kitűnik, a nyugati nagy­hatalmak április 5-i nyilatkozatukkal hangsúlyozták, hogy az államszerződés gyors megkötésére törekszenek. Nos ez a lehetőség ma a legteljesebb mérték­ben fennáll. Ezért javasolta a minap V. M. Molotov az Egyesült Államok kormányának, hogy a négy nagyhata­lom külügyminiszterei és Ausztria képviselői mihamarabb üljenek össze Bécsben az osztrák államszerződés megvitatása és aláírása céljából. A hel z:t tehát tökéletesen megérett a cselek. ésre. A jelek azonban arra vallanak, hogy a nyugati nagyhatalmak dip­lomáciája nyilatkozatokra könnyen hajlik, de annál nehézkesebb az Ígéretek betartásában .. . A burzsoázia befolyásos körei hirtelen tartózkodók, óvatoskodók és „gyanak- j vók". Sajtójuk nem is titkolja, sót kifejezetten beismeri, mitől is tarta­nak. Véleményük szerint Ausztria semlegesítése meghiúsíthatná a párizsi egv zménveket, felboríthatná az at­lanti szövetség stratégiai terveit, és erős'thetné a demokrácia táborát. íme így gondolkodnak az imperialisták, akik borzadnak a béke megszilárdítá­sának gondolatától. Elvitathatatlan, hogy a moszkvai tárgyalásokból mind Nyugat-, mind Kelet-Németország népe új erőt merít a. párizsi egyez­mények végrehajtása ellen és Német­ország demokratikus, békés egyesítése érdekében folytatott harcában. Egyre több német hazafi veti fel a kérdést, vajon miért ne járhatna Németország azon az úton, melyet a moszkvai tárgyalások mutatnak. Legyen ez az út bármilyen göröngyös is, de kétségtelenül a győzelem útja lesz. A világpolitikai események sorában kiemelkedő helyet foglalt el Bandung is, vagyis az ázsiai és afrikai nemzetek értekezlete, ahol a világtörténelem egyik legszebb fejezetét írták meg. Most történt ugyanis először, hogy úgyszólván tegnap még teljes gyarma­ti elnyomatásban sínylődő, de ma már többé-kevésbé teljes nemzeti függet­lenséget élvező államok képviselői kö­zös érdekeik védelmében tárgyaláso­kat folytattak. Közel másfél milliárd embert felölelő 29 nemzet kormány­fér fiai tanácskoztak Bandungban. Meg­vitatták a békés együttélés és a nem­zetközi együttműködés alapelveinek és avgyarmatosítás elleni küzdelemnek kérdéseit, számos olyan problémát, melyekben a Kínai Népköztársaság, In­dia és Burma már régebben egyetér­tettek. Az értekezlet részvevői nemcsak kü­lönböző társadalmi rendszerű, hanem területre és lakosságszámra nézve is igen különböző országok képviselőiből kerültek ki. Elegendő rámutatni arra, hogy a 10 millió négyzetkilométernyi 600 milliós Kína oldalán nemcsak a közel 3 millió négyzetkilométer kiter­jedésű, 365 millió lelket számláló In­dia képviselői foglaltak helyet, nanerr. például a mindössze 9000 négyzetkilo­méteren elterülő, 1 millió főnyi Liba­non is, nem szólván Jordániáról, La­oszról és Líbiáról, melynek lakossága még kevesebb. De mindezen mozzanatokon kívül, Bandung történelmi jelentősége az összefogásra irányuló törekvésben rejlik. Az értekezlet megmutatta, hogy a Kínai Népköztársaság és In­dia mindjobban fejlődő barátsága ne'rn kis vonzerőt gyakorol Ázsia és Afrika népeire. A részvevők azonban nemcsak közös ügyeiket hányták-vetették meg, hanem felemelték szavukat a testvérnépekért is, amelyek még az imperialisták rab­igájában görnyednek. Malájföld, Kénia, Algír, Tunisz, Marokkó, stb. elnyomott­jainak függetlenségi törekvése ugyan­csak visszhangra talált Bandungban. A vendéglátó Indonézia kormányának kiállása nem hagy két­séget aziránt, hogy maga Indonézia népe is mélyen átérzi a gyarmatosítók uralmanak minden szörnyűségét. Ne feledjük el, hogy e szigetország csak­nem 300 évig viselte a holland gyar­matosítók rabláncait, majd a második világháború alatt a japán hódítók ke­gyetlen elnyomását szenvedte el. Az­után istnét évekig kellett harcolni a holland imperialisták ellen, míg végre 1951-ben sikerült lerázni magáról a holland uralmat. De a gazdasági füg­gőség még ma is fennáll. Szasztroamidzsozso kormánya, melyet egyébként az indonéziai kommunista párt is támogat, államosította ugyan egyes népgazdaságllag fontos válla­lalatokat és igyekszik a külföldi tőke befolyását fokozatosan visszaszorí­tani, de a monopóliumok hatalmi pozíciója még mindig igen erős. Az USA trösztjei bénítják Indonézia gazdaságát, mindent elkövetnek, hogy megkaparintsák hatalmas ásványi kin­cseit, a petróleumforrásokat, az ónbá­nyákat stb. s ugyanúgy a kaucsukot is. A holland gyarmatosítók által beveze­tett monokultúrás rendszer, mely arra szorította a parasztokat, hogy kizáró­lag egy-egy kivitelre szánt árufajtát, kávét, cukornádot, dohányt vagy indi­gót termeljenek, még „virul." A hol­land gyarmatosítók az Indonéziához tartozó Irian nyugati részét még min­dig kezükben tartják, sőt háborús tá­maszpontként építik ki. Az USA s az egykori holland „anyaország" sehogy­sem akarnak tehát beletörődni Indoné­zia elvesztésébe. Szüntelenül ármány­kodnak, de Indonézia harcos népe ébe­ren őrködik nemzeti szabadsága felett. Az ázsiai és afrikai országok értekezlete tehát termékeny talajon tárgyalt. Hiába igyekezett az USA, — amely eleinte azt a látszatot keltette, mintha Bandung se nem osztana, se nem szorozna —, később a Fülöp-szi­getek, Ceylon, Irak s néhány más „szö­vetségese" felhasználásával az értekez­let sikerét meghiúsítani. Ázsia és Af­rika népeinek érdekközössége számos kérdésben túlságosan reálisnak mutat­kozott, semhogy az Egyesült Államok elérhették volna sötét céljaikat. Az elfogadott közös határozati javaslatok bizonyítják, hogy Bandung eredményes, jó munkát végzett. Ha még nem egy kérdésben eltérők is voltak a nézetek, a részvevők komoly eredVnényeket értek el a gyarmatosítás elleni küz­delem, a világbéke biztosítása, to­vábbá a politikai-gazdasági és kul­turális együttműködés számos kér­désében. A határozati javaslatok határozottan elvetik az atom- és más tömegpusztító fegyverek használatát, síkra szállnak a leszerelésért, Indonézia teljes szuve­renitásáért, Észak-Afrika népeinek ön­rendelkezési jogáért, a tajvani térség­ben és általában a Távol-Keleten ural­kodó feszültség kiküszöböléséért stb. Bandung tehát az ázsiai és afrikai nemzetek barátságát és szolidaritá­sát lényegesen megerősítette és utat mutatott az átkos gyarVr.ati rendszer történelmileg feltartóztathatatlan, végleges felszámolása felé. S. J. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL MINDEN ERŐVEL r r A Szovjetunióban tavaly több mint 117 millió gyermekkönyvet adtek ki. A könyvújdonságokat gyakran kiállítják. Képünkön a moszkvai pionír házban kiállított legújabb gyermekkönyveket tekintik meg az Iskolások. „Nézze csak, nagyapó, hogy fejlődnek veteményeink:'" A Lemn-kolhoz fia­tal gyümölcstermesztönője Radion Csernyisevhez, a kolhoz régi és tapasztalt gyümölcstermesztőjéhez fordul tanácsért, akinek tudását nagyon becsülik nemcsak szülőfalujának lakói, hanem a környező kolhozok agronómusai is. A TAVASZI MUNKA MEGGYORSITASARA Szerte az országban már elvetették a kora tavasziakat, sőt sok szövetke­zet, állami gazdaság vagy egyénileg dolgozó paraszt már elvetette a cu­korrépát, krumplit és a kukoricát is. Most, hogy beköszöntött a kedvező időjárás, minden erőt mozgósítani kell a tavaszi munka csatájára, hogy minéi előbb földbe kerüljön a kukorica vető­magja, is. Dolgozó parasztságunk él az időjárás biztosította jó lehetősé­gekkel és amint képünkön is látható a gépi segítség mellett lófogatokkal is ve«r.'t:k. Új „mesterek" az ímetyi szövetkezetben Kora áprilisi reggel. Ezer pom­pában játszik a napfény a zöld, hullámzó gabonatáblákon. Szorgos munka folyik mindenfelé, az ime­lyi szövetkezet földjein. Az erdő fái alatt öreg juhász terelgeti nyá­ját a dúsabb legelő felé. Csenge­tyű csüingel a vezérkos nyakában, s nyomukban hömpölyög az egész birkasereg. Életre kelt körös-körül minden ... Másutt emberek szórják a trá­gyát, s vakító fénnyel verődik vissza a napfény a villák acélágairól. Nyomban utánuk lánctalpas trak­tor hasítja a fekete földet. Távo­labb innét, a kertészeti táblákon asszonyok palántáznak. Fiatál lá­nyok, fürge menyecskék és rán­cos szoknyájú idősebb nénik szor­goskodnak. Víg nóta csendül a fiatalok ajkán, s a jókedv magával ragadja az idősebbeket is. A kezek a nóta ütemére mozognak, s ha­marosan száz meg száz palánta ke­rül a porhanyós földbe. Minden táblán csoportok tevé­kenykednek. Bojtos András, a szövetkezet fiatál agronómusfi cso­porttól-csoportig jár. Egyik helyen utasításokat ad, a másikon az el­végzett munkát ellenőrzi, majd másutt jó tanácsokat oszt a szö­vetkezeteseknek. Jó szervező, kitű­nő szakember Böjtös András. Igaz, hogy gyermekkorától tanult, de tanul még ma is. Érti a munká­ját, tudja mit kell adni a földnek. A szövetkezet aranyat nyert vele. nőjtösi elvtárs azonban azt is tudja, hogy a nagy feladatokat, melyeket pártunk X. kongresszu­sa tűzött mezőgazdaságunk elé, egymaga soha sem tudná megvaló­sítani. Társakra, jó szakemberekre van szükség, hogy a termelést fokozni tudják. Belátta, hogy sok­sok szakembert keH nevelni, n dolgozókba öntudatosságot oltani, s csak azután lehet velük karöltve a célt megvalósítani. Mindezeket a lehetőségeket jó d őre számításba vette. Két eve megszervezte a szövetkezeti mun­kaiskolát, ahol a dolgozók gyara­pítják tudásukat, elmélyíthetik szakképzettségüket. A szövetkezeti tagok szívesen eljárnak az isko­lába, ahol Böjtös elvtárs es a többi előadó értékes előadásokkal neveli őket. Annyira megszeret­ték a dolgozók az iskolát hogy n második évben 15-ről 45-re emel­kedett a hallgatók száma. Böjtös András most záróvizsgára mozgó­sít valamennyi hallgatót, hogy hitet tegyenek tudásukról, amit az iskolában szereztek. A kultúrterem délután két óra­kor megtelik. Méo mielőtt a vizsgák elkezdőd­nének, a szlovák és magyar közép­iskola pionírjai köszöntik a rész­vevőket. Dallal, tánccal, s egyéb kultúrszámokkal szórakoztatnak, s a végén további sikereket kíván­nak a dolgozóknak munkájukban. Orom csillog a szemekben, s tett­rekészség feszíti a dolgozók ben­sőjét. A néma csendben is meg­erti az ember, hogy mindegyikük ajkára az a két szó kívánkozik: „Megálljuk helyünket!" Három órakor elkezdődik a vizs­ga. A legnagyobb rend, fegyelem uralkodik a teremben. Meglátszik mindenkin, hogy az iskolában megszokták. Figyelmesen hallgat­ják a feltett kérdéseket, s mind­egyikük helyes választ ad. Mind egyszerre szeretne beszélni, meg­mutatni, hogy nem hiába töltötték a sok-sok estet az iskolában. Va­lóságos mesterek lettek valameny­nyien. Aprólékosan elemezték a növény és állattenyésztési tudo­mány minden részét. Az az aka­raterő, tudni akarás, amely ben­nük lakozik, képes átvarázsdni az egész szövetkezetet. Nagy kincset jelent ez a 45 ember az ímelyi szövetkezetnek, így, közösen a többi dolgozóval nagy eredmények elérésére képe­sek. Kint a földeken, bent az ál­lattenyésztésben egyaránt tudato­san dolgoznak valamennyien. A ió munka pedig nem ma^xd siker nélkül, s ez meg is látszik minden szakaszon. Az állatállomány gon­dozásában szovjet módszereket, s kint a földeken haladó munkamód­szereket alkalmaznak. A szervezeti és gazdasági eredmények egyre nagyobbak, s ez elsősorban a szö­vetkezeti munkaiskolát végzett ta­aoknak köszönhető, akik úttnröi a mezőgazdasági termelés növelé­sének. A tudatos munka lehetővé tette, hogy az a szövetkezet, amely a múltban az utolsók között kul­logott, ma már az élen halad Az elsők közé küzdötte fel magát az ógyallai járásban, s megvan ra a lehetőség, hogy az év végéig a legjobbat is felülmúlja. A dolgozók kint a földeken mindazt érvényesítik, amit az is­kolában tanulták. Tudásukat, szak­képzettségüket gyakorlatban is to­vább fejlesztik. A szövetkezet töb­bi tagját is igyekeznek megnyerni a közös ügynek. Elhatározták, hogy mindegyikük tíz dolgozót vesz gondjaiba és megérteti velük a szövetkezeti munkaiskola fon­tosságát és rávezeti őket az új munkamódszerek alkalmazására. Ezek a szövetkezeti tagok megér­tették a mezőgazdasági termelés fokozásának fontosságát és har­colnak azért, hogy ezt a gyakor­latban is megvalósítsák. Példáju­kat követni fogja minden tag, mert tudják, hogy ez a szövetkezet gaz­dagodásához, a dolgozók életszín­vonalának emelkedéséhez vezet. HALÁSZ AMBRUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom