Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-28 / 100. szám, csütörtök

1955. április 28. J UISZO A szövetkezet zootechnikusa URBANCSOK MIHÁLY elvtársat, az Ifjúsági Falu zootechnikusát pár nappal ezelőtt a kiváló dolgozó címével tüntették ki. Hogy némi fogalmat kapjunk a munkájáról, egy napot ragadunk ki életéből. E hő 19-én például a reggeli óráktól délig a szárnyasokat oltotta a baromfifarmon. Ám. alighogy befejezte ezt a munkáját, sügősen egy nehéz elléshez hívták. Természetes, hogy azonnal a tehénistállóba sietett. Felgyűrte ingujját, szappannal megmosta kezét, karját, majd fertőtlenítő vízzel leöblítette, azután megvizsgálta a tehenet. Közel eqy negyedóráig várt, utána injekciót szúrt a tehén farába. Miután egy félóra elmúlt eredménytelenül, a tehén még egy Injekciót kapott és tíz perc múlva a több mint 60 kilós bikaborjú ott hevert elnyúlva az előre elkészített szalmán. Az újszülött gyönyörű állat. Urbancsok elvtárs és azok, akik nagy gonddal és körültekintéssel segítettek » borjú világrahozatalánál, most körülötte forgolódnak, jókedvvel dörzsölgetik hátát, hasát, fejét, hogy elősegítsék az állat normális vérkeringését. A borjú e szívélyes fogadtatásra méltó módon felel, már emelgeti is » fejét, nyújtogatja lábait, egyszóval gyakorlatokat végez, hogy három-néav óra múlva, mire megszárad, fürgén ugrándozhasson a Stejman-bódéban. E MUNKA UTÄN Urbancsok elvtárs ebédelni megy. Utána a bírta akolba siet, ahol a bacsáknak bemutatja a birkanyíró gépet. Több mint 400 birka vár e napokban nyírásra. A nyírás fogásait a zoctechnikus most tanulja és tanítja is egyben. A bacsák közt kézről kézre jár a gép, munka közben mindenki más és más fogást fedez fel, közben a birkáról úgy hámlik le a gyapjú, mint érett dióról a zölJ héj A próbanyírás közben derű es jókedv uralkodik az ólban, a rend és tisztaság közepette a kis birkák egymás hegyén-hátán ágaskodnak az akol előtt és vidáman rágcsálják az eléjük rakott szénát,, míg hátukon már az új gyapjú göndörödik. Bent a tehénistállóban közben már szoptatják az újszülött borjút lan gvosított anyatejjel. A távolból Urbancsok elvtárs elégedetten figyeli megbízható munkatársai ténykedését — Most már beszélhetünk — mondja. A pihenésnek párperces ideje következik, amikor rövid, tömör mondatokban beszél életéről. Negyvenkét esztendős, két gyermek apja. 1949-ben részt vett Brnóban egy négyhónapos állatorvosi segédtar, folyamon. Attól kezdve szakadal lanul tökéletesíti tudását, amit nemcsak a szövetkezetben, hanem másutt is hasznosít. A hároméves szövetkezeti iskolában szlovák és magyar nyelven ő tanítja a zooteohnikát. A hallgatók — amint mondják — igazi vizsgájukat munkahelyükön teszik le, mert a tanultakat munkaszakaszukon nyomban alkalmazzák. 1947 ÓTA PÁRTTAG. Urbancsok elvtárs hangsúlyozza, hogy párttagsága döntő módon segítette elő fejlődését és amióta az Ifjúsági Faluban dolgozik, azóta tudja, hogy nemcsak az ó. hanem a szövetkezet valamennyi dolgozójának fejlődését a párt segíti elő. A pártszervezet az, amely szilárdan kezében tartja az irányítást és a kommunisták példát mutatnak a párthatározatok megvalósításánál. Mihelyt pártszervezetünk határozatot hoz — folytatja —, a kommunisták azonnal összehívják a szövetkezet legjobb dolgozóit és az aktiván közösen megtárgyalják a teendőket, amelyeket sürgősen el kell végezni. — El is végezzük — mondja —, mert a pártirányítás olyan légkört teremt, hogy senki sem akar lemaradni. Szemléltető bizonyíték erre a takarmánynál tapasztalt eredmények. lí'52-ben például ugyanannyi hektárról takarítottuk be a takarmányt, mint 1954-ben, akkor még sem volt elegendő, idén viszont 250 mázsás szénafeleslegünk mutatkozik. Ezt pedig úgy értük el, hogy a pártvezetőség tanácsára bevezettük ezen a munkaszakaszon is az egyéni felelősséget. — A pártirányítás — folytatja némi szünet, után — rendkívül gazdagítja életünket. Tudni kell, hogy mi nagyon ü a mélyből kerültünk fel. Nekem már tizenkétéves koromban dolgoznom kellett a cukorgyárban és naponta 12 kilométert kellett gyalogolnom oda-vissza, hogy keresetemmel hozzájáruljak nagy családunk életfentartásához, mert nyolcan voltunk testvérek. Ma viszont, ha belepillantasz otthonomba, önömmel telik meg a sáved, mert pl. diófabútorom, amit a szövetkezetben végzett munkámmal szereztem, 9000 koronába került. Hol álmodtam én valaha arról, hogy nekem ilyen bútorom lesz, hol álmodtam én valaha arról, hogy az ilyen bútorhoz szükséges kellékeket, amelyek jóVal többe kerülnek 9000 koronánál, rövid négy esztendő alatt kezem munkájával megszerzem. így van ezzel mindenki, aki velem együtt a szövetkezetben dolgozik és aki velem egykorú, mert a mai fiatalok — szerencsére — a mi egykori keserves életünket nem ismerik. — Ezért tekintünk mindnyájan bizakodással a jövőbe. Ezért nem felejtjük el soha Bacílek elvtárs szavait, aki azt mondotta nekünk, hogy a párt úgy szeret bennünket, mint ahogy anya szereti gyermekét, aki beváltja a hozzája fűzött reményeket. AZ IDÖ ESTEFELÉ JÁR, a határból csoportosan érkeznek a napbarnított szövetkezeti dolgozók. Urbancsok elvtárs mosolyogva elsiet, mert még dolga van. A pártvezetőség ma este tárgyalja meg a május 1-i nagy ünnep előkészületeit. Sz. B. Több kezdeményezést, jobb szervezést a begyűjtési munkában Kunovszky Mihály évekkel ezelőtt is az érsekújvári begyűjtési apparátus dolgozója volt. Szorgalmas munkájáért a vezetőség tisztelte és állandó jó tanácsáért a járás Községeinek parasztjai szerették. Mondogatták: „Hej ennek az embernek olyan éles esze van, akár a borotva". Az ősz és tél folyamán hiányzott :s a parasztoknak Kunovszky elvtárs, aki 6 hónapos szaktanfolyamon vett részt és alig pár hete ismét elfoglalta munkahelyét. Jelenleg a begyűjtési minisztérium járási meghatalmazottja Naponta tömegével jönnek hozzá az emberek a járás minden részéből, hogy tanácsot kérjenek. Ő is kijár a falvak dolgozói körébe és elbeszélget a földművesekkel. Nemrég, egyik este Szemere község tejbegyűjtési központjában találkoztunk Kunovszky elvtárssal, ahol sokáig beszélgetett a köréje gyülekezett parasztokkal. Ebben a faluban ugyanis az a szokás, hogy este többnyire a férfiak viszik be a tejet a begyűjtőbe. A csendes tavaszi estéken hosszasan elbeszélgetnek a parasztok. Közben megvárják, míg az utolsó gazda is behozza a tejet és aztán a begyűjtő szemük előtt megállapítja a tej átlagos zsírtartalmát. Valamennyiük érdeke, hogy a tej kellő zsírtartalmú legyen, — mondja az őszhajú Slobodník István bácsi. Ugyanis a tejet zsírtartalma szerint fizetik. Ezért ellenőrzik egymást, nehogy valaki vizes tejet adjon a közellátásnak. — A vizes tej anyagi károsodásunkat jelentené, s figyelembe kell vennünk azt is, hogy az ilyen tej ártalmas az egészségre Slobodník István, 5 hektáros kisparaszt arról is beszél, hogy május 1,-ére teljesíteni akarja egész évi hús,tej- és tojásbeadását. — Kötelezettséget vállaltam erre, s eddig két és fél mázsa húst be is adtam. Az év végéig még két sertést szeretnék adni a közellátásnak. Szemerén többen is követik SloEgy állami gazdaság sertésgondozói között Ütemesen kattog a répavágógép. Villával a kezében pirosarcú ember tömi a gép szájába a sárgarépát. Amikor belépünk a kis nyit'vafelejtett ajtón, felém pillant. Két ujjával megérinti sapkája ellenzőjét, majd újból nekiereszti villáját a kupacba rakott sárgarépának. A gazdaság fiatal zootechnikusa rá is szól: — Hagyja már abba egy pillanatra, János bácsi! Mikulics János, mert hát ő volt az a pirosarcú ember, a dögösi állami gazdaság kiváló anyaeertésgondozÄja, szinte gépies mozdulattal kikapcsolja a villanymotort és felénk fordul: — Készítem a vacsoráravalót — mondja nevetve. — Aztán mi jót hoz- . tak? — kérdi tréfásan. Kölcsönös bemutatkozás után pillanatokig néztünk egymásra, aztán újból ő szólalt meg: — No csak minél gyorsabban, mert elkésem a vacsora készítésével. Ezt pedig nem szívesen fogadják a röfik ... — Mióta dolgozik a gazdaságban? — teszem fel az első kérdést. — Hát már elég régen. Harmincöt éve. — És most hány éves? — Negyvenhárom vagyok. — Egyszóval ez annyit jelent, hogy már nyolcéves korában kezdte el a munkát? — Nem jókedvemből tettem. Igaz, ezt a mai fiatalok el sem tudják képzelni. Mit tudják a mai fiatalok — mondja most már komolyan —, mit jelentett egy cseléd gyerekének lenni. Rák Árpád, a gazdaság zootechnikusa is beleszól a beszélgetésbe. — Ügy tudom, hogy János bátyám itt született a majorban. — Nem éppen ebben, hanem a szomszédosban. — És most itt lakik a gazdaságban a kijavított volt cselédházban? — teszem fel a további kérdést. — Nem — rázza meg a fejét tagadólag. — Két évvel ezelőtt építettem, az „Üj telepen." — Hol van az „Üj telep"? Még nem hallottam ilyen nevű faluról vagy gazdaságról. Mosolyogva adja meg a választ. — Alig pár száz méterre van. A falu és a major között lévő újonnan épült házcsoportot nevezzük Üj telepnek. Nevét is attól kapta, hogy ott csak új házak vannak. Még sok mindenről beszélgettünk, amikor észrevettük, hogy többen vagyunk, mint ahányan a beszélgetés kezdeténél voltunk. Társaságunk két emberrel megszaporodott. — János bácsinak a munkatársai — mutatja be az újonnan érkezőket a zootechnikus. — Most végeztek az állatok körül. Az „előszobából" most már beljebb kerülünk. A szép fehérre meszelt istálló rtjinden szöglete, a falak, a menynyezet, a ketrecek arról tanúskodnak, hogy az itteniek szeretik a rendet. A ketrecekben elnyújtózva hatalmas anyadisznők hevernek. Lépteink zajára csak füleiket mozdítják meg. Az állatok körül gyönyörű, rózsaszínbőrű malackák szundikálnak. Alig volt olyan ketrec, melyben tizen alul lett volna a malacok száma. Az egyik ketrecben érdekes dolog ragadta meg a figyelmemet. Nagy, szinte hízóhoz hasonló anyasertés nyújtózkodott. Gyönyörű állat volt, azt meg kell adni, de a körülötte lévő- malacok annál rosszabb bőrben voltak. Kérdezni akartam a rendellenesség okát, de János bácsi egyik munkatársa, Dobrí László már mondta is a magyarázatot. — Kevés ennek a disznónak a teje. Ezért soványak a malacok. No, de túl is adunk rajta rövidesen. A nézelődés befejezése után újból visszatérünk az „előszobába". — Ezek az emberek a múlt évben — kezdte meg a beszélgetést a zootechnikus — a gondjaikra bízott anyasertésektől átlag 17 malacot neveltek fel. Ilyen eset, tudom, még kevés fordult elő az országban — mondja büszkén. — Meg is dolgoztunk az eredményért — szólal meg most először Pukkai Ferenc. — Hasznát is vettük szorgalmunknak — válaszol Mikulics János. — Minden hónapban megkerestük a kétezer koronát. — Az utóbbit már nekem mondja. — Hogyan tudtak ilyen szép eredményt elérni? — teszem fel a kérdést Mikulics Jánosnak. — A bevezetőt majd én mondom el — szólt közbe Rák Árpád és már kezdi is. — Az eredmények titka először is abban rejlik, hogy nagy gonddal választjuk ki az apaállatokat és semmivel sem kisebbel a kocákat. Bevezettük az egymásutáni kétszeri pároztatást. Az anyadisznónak állandóan adunk takarmány sárgarépát. A sárgarépában mindazok a vitaminok megvannak, melyekre az anyaállatnak a legnagyobb szüksége van. Nálunk ritkaság, ha valamelyik anya hat malacnál kevesebbet ellik. Annál több az olyan, amely 13—14 malacot hoz a világra. Ilyenkor azt tesszük, hogy a sokból elvesszük és odatesszük, ahol kevesebb van. Ügyelünk arra is, hogy minden egyes koca évente kétszer malacozzon. — No de most már folytassa, János bácsi — fordul Mikulics felé a zootechnikus. — A többit már maguk tudják jobban. Mikulics János előbb hümmög, keresi a szavakat, majd megered belőle a szó, mint a tavaszi zápor. — Elöljáróban azt kell megjegyeznem, hogy szeretni kell az állatot, tudni kell bánni vele és nagyon, de nagyon fontos a tisztaság. Mi már az ellés bekövetkezését majdnem órára tudjuk. Erre az időre különösen gondosan kitisztítjuk a ketreceket és tiszta szalmát teszünk az állatok alá. Az újszülött malacokat gondosan megtörülgetjük és tiszta szalmával kibélelt „bölcsőbe" rakjuk. Hatnapos korukig minden órában szoptatjuk őket. Két hetes koruk után naponta kétszer, később pedig naponta ötször etetjük szemestakarmánnyal. A téli időszakban pedig, hogy hozzájuthassanak a különféle ásványi anyagokhoz, úgy szoktuk csinálni, hogy egy mázsa sárga agyaghoz 1 százalék rézgálicot, 1 százalék vasgálicot, 3 százalék konyhasót és jó adag faszenet keverünk és ezt tesszük a malacok elé. így tudtunk a múlt évben kétszeri elletés mellett 17,03 malacot felnevelni minden anyadisznótól, A múlt évben azonban még egy baj volt. Az elválasztási súly átlaga igen alacsony volt. Igaz, voltak 20—22 kilós elválasztott malacaink is, de az átlag 11 kg volt. — Az idén biztosan jóval több lesz — szólal meg Dobrí László. — Kell is, hogy legyen — feleli Mikulics János. — Kötelezettséget vállaltunk felszabadulásunk 10. évfordulójára, hogy az átlagos elválasztási súlyt 14 kilóra emeljük. — Az eddigi eredmények is már azt mutatják — veszi át a szót Rák Árpád —, hogy az év végén nem kell szégyenkezniük azért, hogy adott szavukat nem tartották be. Az egészhez még csak azt szeretnők hozzáfűzni, hogy a dögösi állami gazdaság dolgozói tettekkel bizonyítják be, hogy valóban megértették a mezőgazdasági termékek emeléséről szóló párt- és kormányhatározatot. Példaképül szolgálnak szövetkezeteinknek, sikeresen hozzájárulnak dolgozó | népünk egyre növekvő igényeinek ki- j elégítéséhez. Sok sikert kívánunk to- f vábbi munkájukhoz. | Sz. I. í bednik István példáját, s a község beadási tervében mégis lemaradás mutatkozik. A begyűjtés terén sokka' jobb munkát kellene kifejtenie a helyi nemzeti bizottságnak. A szomszédos Kolta község helyi nemzeti bizottságának is szem előtt kellene tartania ezt a feladatot. Ugyanis a koltaiak minden termékből a kitűzött mennyiségen alul teljesítették a tervet az első negyedévben. Mi a lemaradás oka ? Az — válaszol kérdésünkre Bujdák Miklós, a községi begyűjtési felelőse, — hogy a koltai helyi nemzeti bizottság mindmáig keveset foglalkozott a begyűjtési kérdésekkel. A koltai helvi nemzeti bizottságon senki sem tudja kinek mennyi földje van. Kinek mit, mennyit és mikor kell beadnia. Éppen ezért a nemzeti bizottság nem tudja ellenőrizni a község beadási tervének teljesítését. Koltán egyes egyénileg gazdálkodó parasztok kihasználják a helyi nemzeti bizottság tehetetlenségét, s az előírtnál jóval kevesebb állatot tartanak. Ilyen Svrček Mihály és Mária, akiknek 6—6 sertést kellett tartaniok, de ők csak egyet-egyet tartanak. Hasonló gazda Kopáč József, 9 hektáros paraszt, aki négy tehén helyett 4 ökröt tart. Ezek az okai annak, hogy a koltaiak az első negyedévi tervet sertéshúsból csak 28,5 %-ra, a tejbeszolgáltatást pedig csak 49,5 %-ra teljesítették. Gyenge munkát fejt ki a baromlaki helyi nemzeti bizottság és Chovan József, a község begyűjtési felelőse is. Az érsekújvári járásban az első negyedévben a baromlakiak teljesítették legrosszabbul a beadási tervet. Maga, Chovan elvtárs csak vállvonogatással és nem tudom, nem emlékszem szavakkal válaszol arra a kérdésünkre, hogy mi a baromlakiak lemaradásának az oka. Chovan elvtárs ezzel a válasszal saját gyengeségét árulja el. Munkáját nagyobb lelkesedéssel kellene végeznie hiszen minden adottsága megvan arra, hogy olyan ió munkát fejtsen ki, mint munkatársai, főképpen Mahor János elvtárs. Mahor János elvtárs csupán négy elemit végzett. A toll lassan mozog a kezében. De ha megkérdezzük, hogy milyen munkát fejtett ki az első negyedévben, büszkén mutathatja fel eredményeit. Mahor elvtárs körzetében a legszebb eredményeket érték el az első negyedévi beadási terv teljesítésében. Szímő község például március második dekádjában a marhahúsbeadást 108 %-ra, a tojásbeadást 185<>/o-ra, a tejbeszolgáltatást pedig 122 %-ra teljesítette. Az elért eredmények a helyi nemzeti bizottság és a begyűjtési felelős állandó felvilágosító munkáját dicsérik. Mahor János és az andódi, szímői, paiárikovói és a többi községek helyi nemzeti bizottságai is állandóan szem előtt tartják a beadási terv teljesítését: a dolgozók élelemmel való zavartalan ellátásának biztosítását. "Urbán József Május elsejéig elvetik a kukoricát A kisgéresi szövetkezet tagjai jól haladnak a tavaszi munkával. A tavaszi kalászosokon kívül már a cukorrépa, takarmányrépa, a korai és őszi krumpli ültetésével is végeztek. A tizedik szabad május l-ig a kukoricát is elültetik. Az ősziek ápolását is kiválóan elvégezték. A tavaszi munkák mellett az állam iránti kötelezettségüket is kiválóan teljesítik. Az első negyedévi tej-, tojás- és sertéshúsbeadásukat hiánytalanul teljesítették, s mi több, a marhahúsbeadási kötelezettségüket már egész évre teljesítették. Az államerdészeti hivatal kisgéresi facsemetenevelő kertészetének dolgozói május 1. tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy április 30-ig 441000 csemetét ültetnek ki. Zelenák István, Perbenyík