Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-27 / 99. szám, szerda

2 Hl SZO 1955. április 27 A szövetkezet élni fog, mert abban van a jövő Megalakulásának ötéves jubileumát ünnepelheti már ide s tova a szalóci szövetkezet. Ott voltam a kezdet kezdetén, azon a borongós őszi estén, amikor csak­nem hajnalba nyúlt a vita, a beszél­gttés fonala: „Aztán bírjuk majd erővel ilyen kevesen? Ki lesz az el­nök? Ki ért ilyen nagy gazdaság ve­zetéséhez? Hogyan is lesz az állatok­kal? És először istállót kell építeni!" flyen, s ehhez hasonló fontolgatások között nagysokára aztán mégiscsak határoztak s meatették az első lépése­ket a szövetkezeti gazdálkodás felé. De nem gondolja senki, hogy azon az estén végleg eldőlt a szövetkezet sor­sa, s minden úgy, ahogy kell, ment a maga útján. Sok-sok küszködés, meg nem értés, siker, sikertelenség és harc közepett e teltek a napok a szövetke­zetben. Hogy jobban megismerjük a szalóci szövetkezet életét, forgassuk csak vissza az idő kerekét. J ól indultak. Az első két év eredményei és sikerei már-már azt a látszatot keltették, hogy nagyon erős lábakon áll a szövetkezet. Mi tagadás, jól dolgoztak, s jó híre volt a szövetkezetnek az egész környéken. De a látszat csak. Az embereken, a tagságon az eredmények láttán, vala­hogy a megelégedettség lett úrrá. A vezetőség is úgy gondolkozott, hogy nincs itt már különösebb ve­zető munkára szükség, megy itt min­den magától. Ezután kevesebbet törő­dött a szervezéssel, az emberek neve­léséve' Ez odavezetett, hogy mindenki előtt csak egy cél volt: pusztán a munka. Hisz nem is kívánhatna job­bat, nemesebbet senki sem a paraszt­embertől, a szövetkezeti tagoktól, mint becsületes jó munkát, s azt, hogy a tagok minél többet tegyenek a közösség érdekében. Ez így helyes is volna, de nem így történt a sza­lóci szövetkezetben a későbbi eszten­dők folyamán. A nevelés hiánya miatt a tagság jórésze csak egyet látott, a czövetkezeti gondolatban: a maga ja­vát. Sok munkaegységet szerezni, vagy helyes vagy helytelen úton, a szó szoros értelmében követelni a zárszámadás után a munkaegységekre járó összeg másik felét, ez járt a fe­jükben, de nem gondoltak arra, ho­gyan áll a szövetkezet gazdasági hely­zete. Van-e miből fedezni a munka­egységek árát? Azután, amikor már annyira fejlődtek a dolgok, hogy a rossz munkafegyelem folytán nem tel­jesítették a termelési és beadási ter­vet. megingott bizalmuk- a szövetke­zeti gazdálkodásban, az embereket az egymás elleni harag emésztette, majd a megbánás, „jobb volna a régi sze­rint dolgozni" gondolat szállta meg a tagokat. Ne higgyük ám, hogy csak a hanyagok gondolkoztak így! Azok, akik még egyéni gazda korukban is rosszgazda hírében álltak, inkább hallgattak. Úgy vélték, valahogy csak eltelik az esztendő, s ha kevesebbet is dolgoznak, akkor is megkapják c munkaegységre járó jutalmat... Ki tudja, az ember belső érzései kifür­készhetetlenek, egyesek hogyan csap­ták be a szövetkezet vezetőségét és az egész tagságot. Hisz a munkacso­portok hiányában csoportvezetők sem valtak, s talán az isten se tudná meg­mondani, hogy fedezte-e a ledolgozott munka mennyisége és minősége a könyvelőnek, avagy az agronómusnak, illetve az elnöknek bemondott mun­kaegységek számát. Sokan úgy véle­kedtek. jut is, marad is, nincs ok az aggodalomra. Pedig volt. Ügy, ahogy azt az egyik napon Csunyocska Lász­ló, akinek sógora a lekenyei szövet­kezetben dolgozik, megmondta: Látjátok, Lekenyén sokkal ké­sőbb kezdték, mégis milyen jól men­nek a dolgok, egy fillér adósság sincs. De ott úgy van, ha jól dolgoztak egész esztendőben, s teljesítették a 1 vet, akkor az évvégi zárszámadáskor a lehetőségekhez mérten minden egyes tag megkapja megérdemelt ju­talmát ... Nálunk azonban mindegy, akár futja, akár nem, nyakló nélkül osztogatjuk a pénzt, és így adósság­ba keveredünk, igaza van Csúnyácska Lászlónak. fa miatt aztán az elmúlt évben már egyre jobban feszült a húr a szövetkezetben. Addig legalábbis a szövetkezet magva, a becsületes tagok között megvolt a megértés, az egyet­értés. Akkor keletkezett aztán a ka­varodás, amikor jó egypáran bejelen­tették, hogy kilépnek. Ehhez hozzá­járultak olyan dolgok, amelyeket a jól dolgozó tagok sem tűrhettek to­vább: a munkaegységek elherdálása. Az is helytelen volt, hogy a szövet­kezet elnöke egyszemélyben a helyi nemzeti bizottság elnöke is volt. Ké­sőbb a választások után sem válto­zott a helyzet, mert a szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizott­ság úgyszólván „farkasszemet" néztek egymással. — És mindehhez hozzá­járult a volt elnöknek nem minden esetben helyes magatartása, viselkedé­se. György Imre, a volt elnök nem rossz ember, s jó kommunistának ismerték. Már azért sem szabad el­ítélni őt, mivel négy éven át kevés támogatással, de mégis csak megtud­ta menteni azt a szövetkezetet, amely­ben az utóbbi időben már sok szom­széd, rokon fordított hátat egymás­nak azzal, hogy most már nincs kö­zös: munka, ha te mégy balra, én me­gyek jobbra a magam módján ... Ter­mészetes, ezzel nem akarjuk azt bizo­nyítani, hogy György Imre nem hi­bás. Mert megtörtént a baj, mégpedig akkor, amikor György Imre elnök kedvezményt kapott az államtól egy családi ház felépítésére. Hogy tisztán lássuk a dolgokat, a kedvezményt a szövetkezet kapta egy állami segít­séggel felépítendő családi típusházra. Nehéz volna megmagyarázni, hogy a házat miért éppen György Imrének ítélte oda a vezetőség. A faluban úgy mondják azért, mert ő volt akkor az elnök, hát' „minden szentnek maga felé hajlik a keze" alapján jutott hozzá. Osváth Lajos pénztáros úgy véleke­dik, hogy a vezetőségi tagok aláírták a határozatot, miszerint a nevezett kedvezmény György Imrét illeti. Zsúdel Béni az új elnök, aki annak idején tagja volt a veztőségnek, azt mondja, hogy 3 nem tudott a dolog­ról. Most már mindegy, tudott-e vagy nem. Hisz nem az a fontos, hogy kié lett a házépítési engedély. A kavaro­dás, a civakodás a helyi nemzeti bi­zottság titkára szerint ott kezdődött, hogy György Imre, a volt elnök a szövetkezetnek kiutalt épületfából használt fel bizonyos mennyiséget a házépítéshez. Most az a kérdés, milyen úton? Ha kölcsönkérte a szövetkezet­től, nincs és nem is lehet ok vádas­kodásra, hacsak úgy „elvitte" az már baj. Nagy baj, mégpedig azért, mert egy elnöknek, egy kommunistának jó példát kell mutatni a tagságnak. Ezenkívül még más is bántotta a jól dolgozó tagok önérzetét. Az, hogy többen nem munkaegységek szerint, hanem órabérre kapják a jutalmat. Jutalmat? Hát lehet azt jutalomnak nevezni? Nem! Hisz többekkel való beszélgetésem alapján megtudtam, hogy akik rendszeresen eljárnak dol­gozni a szövetkezetbe, azok tíz koro­nás előlegfizetés mellett alig kapnak 400—500 koronát havonta, míg azok, akik órabérre vagy havi fizetésre dol­goznak, 1000 koronát, sőt a szövetke­zet juhásza 1400 koronát kap havon­ta. Jellemző erre a szövetkezet alap­szabályzatát meghazudtoló fizetési rendszerre Osváth pénztáros megjegy­zése is, miszerint az elmúlt esztendő augusztus havában 15 000 koronát fi­zettek ki az órabéreseknek, s csak 11000 koronát kaptak azok, akik munkaegységre dolgoznak. Na, ezt már a tagok is megsokallták. Úgy látták helyesnek, ha új vezetőséget választanak. Zsudel Béni lett az új elnök, új vezetőségi és ellenőrző bi­zottsági tagokat is választottak. Az idén sokban javült már a helyzet, de a harc még nem állt meg. A reakció, meg a külákok tovább iz­gattak, s azt mondták az új elnökre, „az egyik eb, a másik kutya". A fcu­lákfecsegés azonban üres fülekre ta­lált. Azok ugyan, akik mégis kilép­tek, most minden erejükkel szeret­nék bebizonyítani igazukat, hogy job­ban tudnak termelni, mint a szövet­kezet. A többi kilépni szándékozó nem hallgatott a reakcióra, hanem a párt, a kommunisták meggyőző sza­vára. Gondolkozni kezdtek, fontolóra vették: vajon jót teszünk-e azzal, ha kilépünk? Szégyent hozunk saját ma­gunkra, meg a falura is. Mert, hogy első években jó híre volt c szalóci szövetkezetnek nemcsak a járásban és a környéken, hanem az egész ország­ban. ahhoz nem fér kétség. Azután olyan szavak is elhangzottak az esti beszélgetéseken, nem szabad enged­ni, hogy egyesek tönkretegyék ezt a szövetkezetet, amelyet négyesztendei erős munkával mégiscsak a fejlődés útjára vittünk. Hányszor lehetett hal­lani azokat, a szavakat is, jól terem a szalóci határ, sok a legelő, a rét, csak mindenkinek össze kell fogni, s rövidesen olyan virágzó szövetke­zet lehet Szalócon, hogy messze vi­dékről csodájára járnak ... így beszélgetett erről György Já­nos is, aki szintén megbánta már szándékát, hogy otthagyja a szövet­kezetet. Most, hogy látja a dolgok ál­lását, s azt, hogy a szövetkezetben egyre jobb a munkafegyelem, a ta­gok közti megértés, elfutja a harag, ha valaki úgy beszél a szövetkezet­ről, nincs annak jövője, nem lesz Szalócon jó szövetkezet. Ha már nem bírja hallgatni, mérgesen szól közbe: „De az istenit, ennek a határnak meg kell adni mindent ahhoz, hogy em­berségesen éljünk, gyarapodjunk, meglegyen mindenünk. Persze min­denkinek meg kell fogni a munka végét" Ilyenkor aztán követője is akad ... Zsúdel István már nem fia­tal, hetven év felé jár. De igen sokat tesz a szövetkezetért. Ű az ezermes­tere a szövetkezetnek. A traktorokat, ekéket, boronákat, de még a szecska­vágókat is megjavítja. (Csak olyan­kor méraelődik. ha nem- kap alkatré­szeket a szecskaváQókhoz, vagy a traktorokhoz.) Mert úgy szereti ám a szövetkezet gépeit, mintha sajátjai volnának. De mindenben rendszerető. Különösen haraaszik, ha valamelyik traktoros elhanyagolja a gépét. Ne adj isten iluenkor szeme elé kerülni. Le­szedi az illetőről méo a keresztvizet is. De igaza van! A minap is az egyik traktoros olyan elhanyagolt gépet vitt hozzá javítani, hogy az már kész botrány. El is kapta öt úgy isten­ioazában, és amint ő mondta, nem ártana az ilyen traktorosnak meg­vonni a fizetését, s ráadásul, mint rossz gyereket jól elnáspángolni. „A szövetkezet gépeire úgy kell vigyázni, mint az emberne': a szeme világára" — szokta mondani. S ezt a vélemé­nyét kétszeresen osztja azzal, hogy a szövetkezetért és a szövetkezet jö­vőjéért kész mindent megtenni. — Ha kilép a gyengéje, nem saj­náliuk. De a szövetkezet élni fog, mert abban van a jövő. És ha mégis esztelenül cselekednének az emberek, én már csak akkor hagyom itt a szö­vetkezetet, ha „elmegyek", de máskü­lönben. ha csak maoamra maradnék is. hü leszek a szövetkezethez. Hü le­szek azért, mert Szalócon lesz még jó szövetkezet! Mi is azt mondjuk, s azt mondják mindazok, akik megváltoztatták szán­dékukat és bennmaradtak a szövet­kezetben. Csak még annyit füzünk hozzá, hogy ezentúl a vezetőségnek jobban hozzá kell látnia az irányítás­hoz. állandó növénui és állattenyész­tési csoportokat kell szerveznie és a tagokat a ledolgozott munkaegységek arányában kell jutalmaznia. Ha majd jól .egszervezik a munkát, a jövőben nem fordulhat elő olyan eset. mint ottlétemkor is ... Ijőrincz Zoltán traktoros szán­tani indült. Az ekéhez kezelő kellett volna. Szívesen ment volna bárki, de senki sem tudott arról, hogy Lőrincz Zoltán szantani akar. A helyi nemzeti bizottsáQ titkára P ozmán László arra hivatkozott, hogy éjjel esett az eső no meo ez a húsvét előtti szombat, olyan félünnep, azért nincs ember Eddig még helyén volna a dolog. De ott a bökkenő, hogy a traktoros sem az elnökkel, sem a könyvelővel, sem az agronómussal (az agronómus be­teg) nem tudott értekezni, hogy ki jönne segítségére. Ha van csoport­vezető, mindezt elintézhették volna rö­viden, nem kellett volna a traktoros­nak házról-házra járnia, míg talál va­lakit. Ha történetesen Zsúdel István bácsi, az ezermester nincs kéznél, hát félnap is kereshetett volna segítőtár­sat a traktoros Ezen kell és lehet is segíteni, hisz az új vezetőség megválasztása után valóságos munkalázba esett a szövet­kezet tagsága, csak szervezni, irányí­tani kell őket és már előre megbízni munkafeladatokkal. Ma már minden­kinek az a gondolata: a szalóci szö­vetkezet szerezze vissza régi jó hír­nevét és ebben az esztendőben or szág-világ előtt bizonyítsa be, hogy a parasztság a jövőjét nem az egyéni, hanem csakis a közös nagyüzemi gaz­Iffi-^^-ban lelheti meg. MÉRY fERENC A szepsi traktorosok tavasza Sok függ most traktorosaink jó munkájától. A tavaszi munkálatok gyors és eredményes elvégzésében döntő szerepe van a gépek mun­kájának. A járás traktorbrigádjainak központjaiban lázas munka folyik, hogy a traktoregységek operatív terveit, melyeket hetenként állí­tanak össze a brigádállomásokon, teljesítsék. Ezek az operatív-ter­vek pontosan előírják külön-külön minden traktoros munkáját, hogy melyik dűlőn, mikor és mit kell el­végezni. A rendelkezésre álló rövid időt alaposan kihasználják a szepsi traktorosok. Kötelezettséget vállal­tak, hogy éjt, napot eggyé téve dolgoznak, s a járás szövetkeze­teinek és egyéni gazdáinak a szer­ződésekben tett ígéretüknek eleget tesznek. Minden traktorhoz két traktoros van beosztva, hogy a két műszakot így is biztosítsák. Gépi üzemzavar nem fogja a terv teljesítését hátráltatni — mondják a szepsi traktorosok. Ilyesmi nem is fordult eddig elő, s ha mégis előfordul, a hibát azonnal, még aznap kijavítják. A szepsi traktorállomás 35 új szakemberrel indult neki az idei évnek, Nagy részük a környék üze­meiből jött ide, mint Privigyi elv­társ, a kassai Szovjet Hadsereg­gépgyár volt dolgozója, aki jelen­leg a főmérnöki teendőket végzi az üzemben. Üj ember Sjavko tech­nikus is, és sokan mások, akik az építészetben, a normázásban s a gépeknek a haladó munkamód­szereknek megfelelő átalakításán dolgoznak. A szepsi traktorosok általánosították az agregátok hasz­nálatát, 12 agregátot, 10 simítót saját maguk készítettek el. A négyzetes-fészkes ültetéshez is készítettek agregátokat, hetet a burgonyaültetéshez, nyolcat a ku­koricavetéshez. A szepsi traktorosok munkáját politikai és szakmai felkészült­ség előzte meg. 28 traktoros vett részt szaktanfolyamon, s tervsze­rűen folyt a politikai, technikai és agrotechnikai továbbképzés az üze­mi munkaiskolán is. Már az eddigi tapasztalatokból is megállapítható, — ahogyan arról Kozmán János elvtárstól értesültünk —, hogy a tanulásnak már most mutatkoznak a jó eredményei. A jó munkában elól jár Juhász Gyula, akinek szakismerete a trak­torok és kombájnok javításában közismert. A traktorállomás leg­jobb kombájn-mechanikusa Stupák János, míg a lánctalpas traktorok mestere Nechman Rudolf. Azt mondják munkatársai, nem létezik nála olyasmi, ami megoldhatat­lan. A traktorállomások a múltban nem sok segítséget nyújtottak az egyénileg gazdálkodóknak. Nem végezték el azt a politikai felada­tukat, hogy a mezőgazdasági ter­melés gyarapítása érdekében a kis­és középparasztokat meggyőzték volna a gépek nagy segítségének jelentőségéről. Most más a helyzet a szepsi járásban. Minden faluban traktorok állanak az egyéni gaz­dák rendelkezésére, s a velük kö­tött szerződések alapján 1070 hek­táron jól haladnak a tavaszi mun­kákkal. A szepsi traktorosok kötelezett­ségvállalásai nagy segítséget nyúj­tanak a feladatok elvégzésében. Vállalták 50 hektáron a répa sara­bolását, a burgonya és kukorica négyzes-fészkes ültetését a szán­tóterületek 40%-án, s a költsé­geknek hektáronként két és fél százalékkal való csökkentését. Az agrotechnikai szolgálatban, a gé­pek karbantartásában, az állatte­nyésztési termelésben, a munka­szervezésben, a káderek nevelésé­ben vállalt kötelezettségek mind megannyi értékes hozzájárulás me­zőgazdaságunk fejlesztéséhez. A szepsi traktorosok nemes feladatok elvégzésére tettek ígéretet, s a vállalt kötelezettségek betartása ad tartalmat napi munkaprogram­juknak. Mészáros Gyula. Felismerték a% új módszerek nagy jelentőségét A csilizradványi szövetkezetben a legutóbbi vezetőségi gyűlésen elha­tározták, hogy a szövetkezeti gazda­ság minden munkaágazatában beve­zetik a pótjutalmazást. A tervfeladatok túllépése esetén nemcsak a csoportok tagjait, de a csoportvezetőket és a ve­zetőcég többi tagját is pótjutalomban részesítik. Ez az elhatározás nagy visszhangra talált a szövetkezeti ta­gok körében és napról napra jobb munkára serkenti a csilizradványiakat. Két évvel ezelőtt még rossz volt a munkafegyelem. Most azonban szor­galmasan dolgozik a tagság. Szin­te rá sem lehet ismerni a csiliz­radványiakra. A taggyűlésekre pon­tosan eljárnak, javaslatokat tesznek, hogy állandóan javítsák gazdálkodá­sukat. Már a múlt évi eredmények is szépek voltak. A rizstermelésben 42 mázsás átlagtermés elérésével szlovákiai viszonylatban a második helyre kerültek. Cukorrépából ugyancsak szép termést takarítottak be. Hektáronként elérték a 380 métermázsát. Kukoricából pe­dig 50 mázsás termésátlagot értek el. Az idén még szebb terméseredmé­nyek elérésén fáradoznak. Idejében elvetették a tavaszi gabonaneműeket. A kapásnövények jelentős részét négy­zetes-fészkesen ültetik. 16 hektáron ezzel a módszerrel ültetik a burgo­nyát. Kukoricát 30 hektáron vetnek négyzetesen. Két évvel ezelőtt még a csilizrad­ványiak is idegenkedtek az új munka­módszerek alkalmazásától. — Nem le­het azokat nálunk alkalmazni, no meg úgysem segítenek azok a termésho­zam növelésében — mondogatták a régihez szokott emberek. Ilyen véle­ménnyel fogadták az újat, a haladót, a hasznosabbat. De nem mindenki gondolkodott így. Akadtak a tagok között olyanok is, akik mégiscsak megpróbálkoztak az új munkamódszerekkel. Saját ma­guk ismerték fel jelentőségüket! Amint mondják: csupán a kereszt­es sűrűsoros vetési eljárás 2—3 mázsával növeli a terméshozamot hektáronként. Nem is vetnek most már másképpen, csak kereszt- vagy sűrűsorosan. A négyzetes-fészkes ültetési módszer előnyeiről is meggyőződtek. Most már ezt is alkalmazzák. , De nemcsak a növénytermelésben dolgoznak haladó munkamódszerekkel a csilizradványiak. Az állattenyész­tésben Malinyina és Surikov módszerét szorgalmazzák. S sz eredmények kéz­zelfoghatók! Az első negyedévben 7407 liter tejet, 8098 tojást és 3235 kg marhahúst adtak terven felül a közellátásnak. Hogy helyesen értékeljük azt a fej­lődést, amit a csilizradványiak az el­múlt évek során elértek, azt is meg kell mondanunk, sokat segített raj­tuk a Bratislavai Építövállalat. amely védnökséget vállalt a szövetkezet fö­lött. Mind politikai, mind szakmai té­ren hathatós segítséget nyújtottak ne­kik. A sürgős munkák közepette bri­gádmunkával segítettek. Szakembe­reik a szövetkezet sertés és marha­istállóiba beszerelték a vízvezetéket is. Az Építóvállalat munkásai és ve­zetői szívesen segítettek a falunak. Tudták, hogy segítségük elmélyíti a munkás-paraszt szövetséget és hoz­zájárul a szövetkezeti tagok munká­jának eredményessé tételéhez, a X. pártkongresszus kitűzte feladatok tel­jesítéséhez. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom