Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-24 / 97. szám, vasárnap

III s zo 1955. április 24. Beszámoló Szlovákia Kommunista Pártja Központ! Bizottsága munkájáról és a párt további feladatai junknak, egész , népünknek szem előtt kell tartania, hogy a népgazdaság további fellendülésének és sokoldalú fejlődésének legfőbb, döntő előfeltétele a munkatermelékenység minden eszközzel való növelése minden ágazatban, az iparoan, építőiparban, közlekedésben, mezőgazdaságban. Mindnyájunknak tudnunk kell, hogy a munkatermelékenység szüntelen emelkedése nélkül nem érhetjük el a dolgozók jólétének jelentós és gyors gyarapodását." Vajon mindig és mindenütt a fenti elvek értelmében járunk el? Sajnos, nem. Üzemeink műszaki felszeretésében a munkatermelékenység növelésének óriási tartalékai rejlenek, mivel a nagy, korszerű gépek gyakran kihasználatlanul maradnak. Mit mondjunk például a handlovai munkaszervezésről, ahol a korszerű kombájnokat 1954-ben 75 százalékra, 1955 első negyedévében 50 százalékra, a réselőgépeket 1954-ben 52 százalékra, 1955 első negyedében 55 százalékra használták ki. Hogyan nőhetne a munka termelékenysége az erdőgazdálkodásban, amikor a gépfürészek, drótkötélpályák és hernyótalpas traktorok kihasználatlanul hevernek és a fa leszállítására a parasztokat szólítják tel, akik igás ökrökkel szállítják le a kitermelt iát a völgybe? Hasonló kihasználatlan tartalékokat találhatunk gazdasági életünk majd minden szakaszán. Az 1955. évi népgazdasági terv nagy feladatainak teljesítése, amely szilárd alapul kell, hogy szolgáljon második ötéves tervünkhöz, megköveteli, hogy az idén alapvető fordulatot érjünk él a munkatermelékenység fejlődésében és azt helyes aranyba hozzuk a bérek és fizetések emelkedésével. A munkatermelékenység növeléséért vívott harcnak karöltve kell haladnia az önköltségek csökkentésével és a gazdaságosság rendszerének megszilárdításával. 1954ben globálisan sem csökkentettük az önköltségeket, különösen a gépipari minisztérium, az építészeti, erdő és faipari, élelmiszeripari megbízotti hivatalok szakaszán tapasztalhatók komoly fogyatékosságok. Az építőanyag- gyártó vállalatok önköltségei nemhogy csökkentek volna, hanem ellenkezőleg, 1953-hoz képest 2,63 százalékkal emelkedtek. Az erdő és faipari megbízotti hivatal szakaszán az összes termelési önköltségek kereken 38 millióval haladták túl a tervelőirányzatot az élelmiszeripari megoízotti hivatal szakaszán kereken 45 millió koronával, az építészeti megbízotti hivatal szakaszán több mint 165 millió koronával. Túllépték és még mindig túllépik a béralapokat is. 1954-ben csupán a megbízotti hivatalok hatáskörébe tartozó vállalatoknál összesen közel 90 millió koronára rúgott a béralapok relatív túllépésének összege. A termelés megszervezésében, irányításában és ellenőrzésében fellépő visszásságok csak még jobban megkönnyítik ezeket a jelenségeket. Hasonló kedvezőtlenül alakulnak a nem produktív költségek is, amelyek 1954-ben csak Szlovákia területén kereken 150 millió koronát tettek ki. Ez évben sem tapasztalható ezen a téren javulás, éppen ellenkezőleg, 1955. februárjában januárhoz képest a nem produktív költségek tovább emelkedtek. Így aztán már az év elején az a veszély áll fenn, hogy nem teljesítik az akkumuláció tervét, nem fizetik be az államkincstárba a tervben előirányzott nyereségeket. Meg kell állapítanunk, hogy a nyitrai, besztercebányai, zsolnai, kassai és eperjesi kerületben nem biztosítják kielégítően az állami bevételeket és hogy e kérdésekre a megbízotti hivatalokban is kevés figyelmet fordítanak. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy az állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták nem tartják eléggé szilárdan kezükben munkaszakaszuk irányítását. Egyes elvtársak, a megbízotti hivatalok felelős dolgozói nem látják el kellő felelősségtudattal a gondjaikra bízott munkaszakaszon az ellenőrzés feladatát. Ezért tapasztalhatók viszszásságok a kimutatásokban, egymásnak ellentmondó adatok a készletekről, anyagbeszerzésről és eladásról, ami lehetőséget nyújt a közvagyon megdézsmálására és javarészt itt keresendők a szövetkezeti kereskedelem leltári hiányainak okai. A m íkatermelékenység és a gazdaságosság elégtihn alakulásának megfontolandó jelensége a technológiai fegyelem megsértése, amely egyik íő oka a selejtgyártásnak. Üzemeinkben, különösen a gépgyárakban még mindig nagy a selejtszázalék. A myjavai Armatúra-gyárban a selejt 4,71 százalék, a dubnicai Vorosilov-művektojn 6,9 százalék volt. Hasonlóan nagy selejtszázalékkal „dicsekedhetnek" más gépipari üzemeink, sőt téglagyáraink is, ahol a télen ti millió téglát fagyasztottak meg. E felsorolt és még további fogyatékosságok megszüntetésére irányul az a törekvésünk, hogy bevezessük és elterjesszük a vállalaton belüli önálló elszámolást. Az idén minden termelési ágban alapvető lépést kell tennünk előre annak érdekében, hogy megteremtsük az önálló elszámolás bevezetésének feltételeit. A könynyúipari vállalatok példája mutatja, mit jelent a vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetése népgazdaságunk szempontjából. A könnyűipari megbízotti hivatal szakaszán 1954 végén a fő termelési üzemek 75,2 százalékában, a melléktermelésj üzemek 75.2 százalékában és a nem ipari gazdasági egységek 53,3 százalékában vezették be a vállalaton belüli önálló elszámolást. A könnyűipari dolgozók e példás igyekezete megtakarításokban is kifejezésre jutott, amelyek összege 1954-ben 1 473117 koronát tett ki. Ugyanakkor pótjutalmak cimén 289 460 koronát fizettek ki. E téren az idén példát mutatnak a bratislavai gyapotfeldolgozó üzem dolgozói, akik januárban összesen 91000 korona megtakarítást értek el. A vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetése azonban nagy követelményeket támaszt az irányítószervekkel szemben is, amelyeknek tökéletesen ismerniük kell az előttük álló feladatot. 1955-ben minden megbízotti hivatalnak, minden üzemnek teljesítenie és túlteljesítenie kell az önálló elszámolás bevezetésével kapcsolatos munkák tervét. Az újítómozgalom és a szocialista munkaverseny fejlesztését is úgy kell irányítanunk, hogy biztosítsa az ipar és a mezőgazdaság munkatermelékenységének növekedését és ezzel kapcsolatban a műszaki színvonal emelését, a gépi berendezések teljes kihasználását. a munka jobb megszervezését, a selejt elleni harcot. A szocialista munkaverseny fellendülése és tartalma azt tanúsítja, hogy városi és falusi dolgozóink kellő öntudattal rendelkeznek és helyesen látják népgazdaságunk feladatait. A felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére dolgozóink 64 051 egyéni, 17 952 kollektív és 827 üzemi kötelezettségvállalást tettek, amelyek összesen 215 096 936 korona megtakarítást jelentenek. A párt valamennyi szervének és szervezetének. a szakszervezetek minden dolgozójának, a közigazgatási dolgozóknak és minden fokú vezető szervnek egyik alapvető feladata, hogy felkarolja és továbbfejlessze az üzemek, szövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok dolgozóinak kezdeményezését és igyekezetüket helyes irányba fordítsa: a munkatermelékenység növelésére. Hogyan teljesítjük a párt X. kongresszusának határozatait a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről Iparunk rohamos fejlődése mellett a mezőgazdasági termelés általában visszamaradt. Ennek következtében komoly aránytalanság állt elő az ipari és a mezőgazdasági termelés között. Szlovákia ipari termelése a háború előtti színvonalhoz képest 1954-ben 467 százalékra emelkedett, mezőgazdasági termelésünk azonban mindössze 16 százalékkal gyarapodott, ebből a növénytermesztés 13 százalékkal és az állattenyésztési termelés 22 százalékkal. Mi az oka e komoly aránytalanságoknak? Míg a termelőeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodó és korszerű technikával felszerelt szocialista nagyipar gyors ütemben fejlődött, a kibővített szocialista újratermelés elveinek megfelelően, a mezőgazdaság, amelyben az alacsony termelékenységű kistermelés uralkodott, általában véve egy helyben topogott. A mezőgazdasági termelés lemaradásának további oka abban van, hogy nem használták ki a termelés növelésének minden lehetőségét a szocialista szektorban és a mezőgazdasági kistermelésben egyaránt. Mik a következményei a mezőgazdasági és ipari termelés között előállt aránytalanságoknak? Elsősorban az a tény, hogy a mezőgazdasági termelés lemaradása fékezi a dolgozók életszínvonalának még gyorsabb emelkedését, elsősorban a személyes fogyasztás növekedését. Ha az életszínvonal a mezőgazdasági termelés lemaradása ellenére is emelkedik, akkor meg kell állapítanunk, hogy a megnövekedett élélmiszerfogyasztást főleg külföldi behozatalból fedeztük. Ugyancsak rá kell mutatni arra is, hogy amint kohászaink felelősek azért, hogy elegendő menynyiségü acél álljon rendelkezésünkre, a gépipari dolgozók azért, hogy elegendő iparcikke! lássák el a piacot, ugyanúgy a mezőgazdaság minden dolgozója felelős azért, hogy elegendő kenyér, hús, tej és más mezőgazdasági termék álljon rendelkezésünkre. A CSKP X. kongresszusa igen gondosan foglalkozott a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi 2—3 évben való lényeges fejlesztésével kapcsolatos ' kérdésekkel. A kongresszus óta a CSKP KB és az SZLKP KB majdnem valamennyi ülésén foglalkozott a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. 1955. február 10-én, 11-én a CSKP KB ülésén Široký elvtárs részletesen elemezte azokat a politikai hibákat és hiányokat, amelyeket a pártnak a parasztkérdésben követett politikája keresztülvitelében tapasztalhattunk és megállapításait a következő 3 pontban foglalta össze: 1. A pártpolitika gyakorlati végrehajtásában továbbra is előfordul, hogy lebecsülik a munkásosztály s a kis- és középparasztok szilárd szövetségének szükségességét a szocializmus építésében, valamint a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére irányuló törekvéseket, aminek ideológiai-politikai gyökerei a szoriáldemokratizmusban keresendők. 2. A munkásosztály és az egész kis- és középparasztság szövetségének kérdését a munkásosztálv és a szövetkezeti parasztok szövetségére korlátozzák, aminek gyökerei a baloldali szektássághan keresendők. 3. Eltorzítottan értelmezik a mezőgazdasági termelés közgazdasági problémáit, aminek gyökerei a parasztkérdéssel kapcsolatos r»pportuuista. szűkkeblű rendi állásfoglalásban keresendők. Ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozott az SZLKP KB februári plenáris ülése is, és ennek ellenére az említett ülés óta Is megismétlődtek az említett hibák, még a párt kerületi és járási értekezletein is. Ezért továbbra is kitartóan kell harcolnunk azért, hogy helyesen hajtsuk végre a párt politikáját a parasztkérdésben, ezért ideológiai szakaszon és a gyakorlati végrehajtás szakaszán is egyaránt kel! küzdenünk. Ez év februárjában a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága gazdaság: és szakmai problémákkal is foglalkozott, amelyek összefüggnek a mezőgazdasági termelés fejlesztésével. Nem mondhatjuk tehát, hogy nem állnának rendelkezésünkre a párt legfelsőbb szerveinek és kormányunknak színvonalas határozatai, amelyek kidolgozásában részt vettek és amelyekbe beleegyeztek a mezőgazdasági dolgozók is. Az ipar és mezőgazdaság közötti aránytalanság leküzdésének kiindulópontja a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztéséről szóló határozatnak minden szempontjából való pnntos teljesítése. Nézzük tehát, mi a helyzet e feladatok teljesítésében nálunk, Szlovákiában Igen fontos kérdés az, hogy minden hektár földet megműveljünk A fiatalok toborzása a cseh határvidék termőföldjének megművelésére kielégítően és rövid idő alatt ment végbe. Elmondh.itjuk-e, hogy ezzel teljesítettük Szlovákiában pártunk e kérdéssel kapcsolatos határozatát? A CSKP Központi Bizottságának a cseh határvidék betelepítéséről hozott határozatát úgy kell értelmeznünk, hogy Szlovákia egyes községeit is, amelyekből kitelepítettük a nemeteket, ismét be kell telepítenünk és lelkiismeretesen meg kell művelnünk a gazdátlanul maradt földeket. Ezekben a falvakban sok parlagon heverő föld van, miről nem szabad megfeledkeznünk'. Ezenkívül Kelet-Szlovákiában 3830 hektár földet hagytak itt azok az ukrán elvtársak, akik a felszabadulás után a Szovjetunióba optáltak. De nemcsak erről van szó. Sok sűrűnlakott helységben is akad itt-ott egy-egy nagyobb határrész, amelyet elégtelenül, vagy egyáltalában nem művelnek meg. Ha a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságokban dolgozó elvtársaink e kérdésben jóakaratot és kezdeményezést tanúsítanak, ha pártunk e téren jó munkát végez, akkor ifjúságunk segítségével biztosíthatjuk, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon ugaron. Nem kevésbé fontos kérdés az is, hogy a kishozamú legelőket és réteket termőfölddé tegyük. Szlovákiában 66 025 hektár kishozamú rétünk és 29112 hektár olyan legelőnk van, amely a szükséges csatornázási és vízlecsapolási munkák elvégzése után szántóföldnek használható. A földmüvelésügyi megbízotti hivatalnak a vízgazdálkodási szervekkel együttműködésben szilárd távlati tervet kell kidolgoznia arra, hogy mit tesznek az idén, mit tesznek a jövő esztendőben, hol és hogyan alakítják át a 66 025 hektárnyi kishozamú rétet és a 29112 hektárnyi kishozamú legelőt termőfölddé, amelyek elegendő takarmányt biztosítanak majd állatállományunk számára. Ne feledkezzünk meg azokról a tapasztalatokról, amelyeket az Ifjúsági Faluban szereztek. Az ottani EFSZ épp ilyen terméketlen területen kezdett gazdálkodni és ma Szlovákia legjobb szövetkezete. Ugyancsak el kell dönteni, hogyan használjuk ki és tesszük termőképessé azt a 22 671 hektárnyi rétet és 127 563 hektárnyi legelőt, amelyet nehezen alakíthatnánk át szántófölddé. Ugyancsak véget kell vetnünk azoknak a hiányoknak is, amelyek Szlovákiában az egyik legsürgetőbb kérdésben, a termőföld rendes nyilvántartásának kérdésében tapasztalhatók. Szolgáljon számunkra figyelmeztetésül, hogy az idén Szlovákiában 46 000 hektár földterületen nem írhattunk elő beadási kötelezettségeket. Ezért elsősorban a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok a felelősek, amelyek nem tartják be a földterület nyilvántartásáról szóló irányelveket. A szlovákiai földmérési és térképészeti igazgatóság jelentése szerint, amely intézkedéseket tett annak érdekében hogy Szlovákia területén rendet teremtsenek a föld nyilvántartásában, a Szlovákiai Statisztikai Hivatal jelentésétől eltérően a mezőgazdasági termőterületben 170 147 hektárnyi különbség mutatkozik, ebből 78 341 hektár a szántóföld és 10 486 hektár a parlagon heverő föld. Nyilvántartásba nem vett (eltitkolt) szántóföldeket állapítottak meg az egyénileg gazdalkodó parasztoknál és a szocialista szektorban is különösen a szomszéd határban fekvő birtokok esetében. Ezekből az esetekből az következik, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a földek nyilvántartására, mivel így óriási földterületek sikkadnak el. E munkába szakértő és becsületes dolgozókat kell bevonnunk, meg kell javítanunk a földek nyilvántartását a helyi nemzeti bizottságokon és pontos terveket kell kidolgoznunk a szlovákiai földmérés; és térképészeti igazgatóság munkája eredményeinek szervezési és politikai biztosítására, hogy a földterületek jegyzékébe felvegyék az újonnan megállapított földeket is. Ezzel függ össze az a további fontos kérdés, hogy bűnös módon megsértik a földtulajdon oszthatatlanságáról szóló törvényt. A kulákok üzérkedő módon kihasználják a fennálló visszásságokat, a nemzeti bizottságok fegyelmezetlenségét és hogy kibújjanak a beadási kötelezettségek alól, földbirtokukat a család valamennyi tagjára íratják át még akkor is, ha azok nem gazdálkodnak a földeken. És a nemzeti bizottságok mindezt hallgatólag tűrik! A másik nem kevésbé fontos feladat, amelynek teljesítése biztosítja a mezőgazdasági termelés fejlesztését, az, hogy minél nagyobb hektárhozamokat érjünk el és minél jobban fokozzuk állatállományunk hasznosságát. Ezt úgy biztosíthatjuk, ha a mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteinek, a haladó hazai és szovjet tapasztalatoknak felhasználásával fokozzuk mezőgazdasági termelésünk belterjességét. Árról van szó, hogy a szocialista szektorban lényegesen növeljük a hektárhozamokat és igyanakkor az egyéni parasztgazdaságokban is biztosítsuk a nagyobb hektárhozamokat. Emellett nem feledkezünk meg arról sem, hogy a kisparaszt termelését csak táblás gazdálkodás segítségével növelheti lényegesen, mégpedig úgy, hogy földjeit az EFSZ-ben egyesíti és ott kihasználja az agronómia tudományos vívmá+ nyait, a gépesítést, a műtrágyákat és mindazokat az előnyöket, amelyeket a kormány biztosít az egységes földművesszövetkezeteknek. A párt kötelességünkké teszi, hogy szervezetileg és gazdaságilag megszilárdítsuk az EFSZ-eket, kibővítsük tagságukat, növeljük termelésüket és új EFSZ-eket alakítsunk mindenütt, ahol meg vannak hozzá a kedvező előfeltételek. Hogyan teljesítjük pártunk X. kongresszusának e határozatait? Az SZLKP KB irodája e hónapban jelentést kapott, amely megállapítja: „A műit évben az egységes I'öldmUvesszövetkezetek tovább eros. dtek. Megszűntek a kilépési nyilatkozatok és általában megszilárdult a szövetkezetek tagsági alapja." Igaz ez elvtársak? Nem egeszén. Igaz, hogy tavaly sok EFSZ megszilárdult. 1951-ben a jól gazdálkodó EFSZ-ek száma az 1952. évi 366 EFSZ-röl 893-ra emelkedett; ezekben tavaly a munkaegység értéke meghaladta a 8 koronát. Ez az összesen 1440 III. és IV. típusú EFSZ-nek (az 1955. április 1-i állapot szerint) 63,5 százaléka. Megjavult az EFSZek munkaszervezése is. 1954-ben megnőttek az EFSZ-ek állattenyésztési termelésből származó jövedelmei is, mégpedig 1953-hoz képest 17 százalékkal. Az oszthatatlan alapokra 164 228 000 koronát fordítottak, vagyis 44 százalékkal többet, mint 1953-ban. 1954-ben 344 677 000 koronával nőtt az EFSZ-ek vagyoni alapjának értéke és végül 1954 folyamán 10 új III. és IV. típusú EFSZ-et alapítottak, amelyek a mintaalapszabályzat szerint gazdálkodnak. Ezek EFSZ-eink kedvező eredményei. A felsorolt eredményeket azonban nem általánosíthatjuk. Pozitív és jó jelenségek mellett negatív jelenségekkel, kedvezőtlen eredményekkel is találkozunk. Az EFSZ-ek további fejlődését veszélyeztetné, ha nem látnánk meg őket. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy 1954-ben jobb volt a helyzet, mint 1953- ban. 1954-ben az EFSZ-ekben szövetkezett parasztporták száma 16 199-el csökkent, ebből 2039 tagot kizártak az EFSZ-ekből. Az EFSZ-ekbe 3451 új tag lépett be. Tíz új EFSZ alakult ugyan, de az EFSZ-ek egész száma 41-gyei csökkent. Az EFSZ-ek által megművelt földterület 85 386 hektárral csökkent, ebből 53 ?89 hektár a szántóföld. Az igazság tehát az, hogy 1954-ben további hanyatlást tapasztalhatunk a szóvetkezeti mozgalomban. 1953-hoz képest a szarvasmarhaállomány sűrűsége 100 hektár mezőgazdasági területre számítva 29,1 álaltról 28,7 állatra csökkent. A tehenek esetében ez az átlag 9,8 állatról 10,5 állatra emelkedett. A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában 16 098 sertéssel többet tartanak, mint amenynyit az EFSZ-ek alapszabályzata- megenged. A földművelésügyi megbízotti hivatal jelentése szerint az EFSZ-ek tagjainak háztáji gazda/ \