Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-21 / 94. szám, csütörtök

6 111S zo 1955. április 21. Harmadszor voltunk az idén a prágai kongresszusi palotában. Örökké feledhetetlen marad számunkra az a pillanat, amikor a februári CS1SZkongresszus lelkes hangulatiban a francia lányok képviselője azt kiáltotta a hivatalos tribünről az egész világnak: Szeressük egymást, éljen a szeretet! Nem mosódhat el soha az a kép sem, amikor az EFSZ-ek küldötteinek nagy, országos találkozóján kitüntették a 207 legjobb szövetkezetest. Zápotocký, Široký elvtársak hosszasan elbeszélgettek velük, bölcs útmutatással szolgáltak a jövő tennivalóihoz és maguk is meghallgatták a kitüntetetteket. Éppen ez a vezetés legjobb módszere: tanítani, de egyszersmind állandóan tanulni is azoktól, akik életük és harcuk során a gyakorlatban jól bevált tapasztalatokat gyűjtöttek össze. Ez a módszer biztosítja leginkább az elmélet és gyakorlat nélkülözhetetlen egységét. Élményekben gazdag volt a CSISZ és az EFSZ-ek idei kongresszusa. A Csehszlovákiai Békevédők III. kongresszusa ezen az incselkedő , áprilisi vasárnapon mégis egészen más. Más összetételben és ezért erejében is. Míg a CSISZ-kongresszus mindenekelőtt az ifjúságé, az EFSZ-kongresszus a szövetkezeteseké, a falusiaké volt, a békevédők kongreszszusa — mindenkié! Részt vettek rajta ipari munkások, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, értelmiségiek, tudósok, művészek, műszakiak, katonák, biztonsági testületek tagjai, férfiak, nők, anyák, apák, öregek, fiatalok, csehek, szlováko^, magyarok, ukránok, lengyelek, németek, városiak, falusiak színes népviseleteikben, az egyházak papjai és érdemes sportolók. Jelen volt több európai állam, köztük a Szovjetunió békebizottságának küldöttsége. Képviseltette magát mindenki, aki a BékeVilágtanácsnak az atomháborús előkészületek elleni felhívását aláirta, munkájával megpecsételte. Képviseltette magát ezerötszáz választott küldött és számos vendég révén az a közel kilenc és fél millió csehszlovák polgár, aki határozott hangon követeli a világ minden békeszerető emberével együtt, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver gyártását. Ez a világos, mindenki számára érthető követelmény még a közönyösök nagy részét is mozgósította, erkölcsi egységbe fonta és újból, mint már annyiszor, érvényesült Arany János, a nagy realista költő tételének igazIgazságunk mellett itt van erőnk is! sága, amit Vojtina Ars Poeticája című tanítókölteményében hirdet: Csakhogy nem ami rész szerint igaz, Olyan kell, mi egészben s mindig az ... Ezt az erkölcsi egységet fejezte ki a kongresszusi jelszó: „Szilárd akarattal megvédjük a békét, a világ népeivel való egységben harcba hazánk biztonságáért, népünk boldogságáért!" „Szilárd akarattal megvédjük a békét" — kormányunknak e programpontja valóban polgáraink egységes kívánságán alapul. De a békét nemcsak magunknak kívánjuk. A közös ellenség elleni közös harcban kell a népek egységét létrehozni. Békemozgalmunk közvetlen célja hazánk biztonságáról és lakosságunk jólétéről való gondoskodás. Könnnyűszerrel, vagy ingyen azonban semmihez sem jutunk. Mindenért meg kell dolgozni. Ezért szólít a jelsző harcba „hazánk biztonságáért, népünk boldogságáért!" A kongresszus a részvevők ünnepi hangulatában letárgyalta, milyen munkát végeztek a csehszlovákiai békevédők, hogyan harcoltak az atomháború, Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen és a tartós béke megőrzéséért, megszilárdításáért. A főbeszámoló befejeztével egymás után álltak fel népünk küldöttei és tettek hitet a béke, a boldogító termelőmunka mellett, nemcsak maguk, de falujuk, városuk, járásuk, kerületük nevében. A békés együttműködés jegyében szólaltak fel a külföldi vendégek is. A kongresszus kitűzte a békevédők új feladatait, új vezetőséget választott és megállapította annak a küldöttségnek az összetételét, amely Helsinkiben fogja képviselni a csehszlovák békevédőket a Béke-Világtanács ottani nagy összejövetelén. A békemozgalom eddig elért nagy eredményei fényesen igazolják, hogy a béke ügye erős kezekben van, hogy a béketábor ereje egyre nő, hogy híveinek száma a másik oldalon is állandóan növekszik, hogy a napnál fényesebben bizonyítjuk a két különböző rendszer békés együttélésének lehetőségét egy egész történelmi időszakra és főleg, hogy a béke megvédhető. Mégis: további magyaráz itra, meggyőző, népnevelő munkára nagyon nagy szükség van, mert vannak nég olyanok, akik csak formálisan írták alá a felhívást és nem érzik át teljesen annak belső tartalmát. Bár a békeszavazás nagy munkasikerek jegyében zajlott le és az agitációs párok alaposan megmagyarázták a szavazás nagy jelentőségét, bár népünk példás egyöntetűséggel állt ki a béke védelmére, mégis előfordult, hogy derék, becsületes emberek azt mondtak, mit ér az én aláírásom, mit ér az én állásfoglalásom? Ezt a kishitűséyet, ami régi életük megmaradt csökevényeinek megnyilatkozása, türelmesen, de mielőbb fel kell számolnunk. Mindnyájan felelősek vagyunk az ilyen kishitűek téves életszemléletéért. Hiszen, ők is tudnak a nácik, a nyilasok, a gárdisták barbár cselekedeteiről, a halál-táborok borzalmairól, emberek és gyermekek kínzásáról és meggyilkolásáról, városok, falvak, értékek elpusztításáról Mi készteti hát óket a hitetlenségre, miért nem szolgálunk a megcáfolhatatlan bizonyítékok ezreivel a jelenből, ha vannak, akik szívesen feledik a múltat? A közömbösökhöz kell most újra és újra eljutnunk ebben a tíz év előtti történelmi napokra emlékeztető időszakban és az ő közönyük ellen kell felvenni a harcot. Hisz ők is boldogságban akarnak élni. Ők is velünk tartanak, előttük kell egyszer s mindenkorra megvilágítanunk, hogy a gyilkosok nem pusztultak el, most is szomjaznak szeretteink és a magunk vérére. Gúnyosan nevetnek, kárörvendeznek, ha közönyt, nemtörődömséget észlelnek portáinkon. Nálunk, közvetlen körünkben már nem nyújtják ki véres lakomára vad karmaikat. De legyünk éberek: ne húnyjuk be szemünket, mert itt vannak a közeiben. Ha nem fogunk dorongot, ha nem állunk ki gyermekeink védelmére, ránk rohannak. Nem hagyhatunk rést a gyilkosok számára. Ne engedjük, hogy' a közönyösök eltereljék a ?zót, ha békéről beszélünk. Ne legytnek újsütetű Pató Pálok a népi demokratikus hazában, amikor a francia munkás, az olasz parasztasszony, a német ifjú, az osztrák tudós, az angol kispolgár, mind-mind a béke mellett tör lándzsát nyomasztó háborús élményekkel terhelten. Egyszerű szavakkal elmondható, hogy a Wehrmacht csizmája elleni harc összekapcsolódik most az amerikai atomőrület, a háború kiagyalói elleni küzdelemmel. És hogy az ember, a család, a munka érdekeiért folytatott állhatatos harcunkhoz a történelem első békés atomerőműve szolgáltatja az áramot, megérti ezt még a legcsökönyösebb ember is. Megérti, milyen szörnyű a háború, megérti, milyen gyönyörű a béke. Napról napra látja, hogy a kommunisták vezette munkásosztály, a szervezett dolgozók ereje a fennálló burzsoá rend cselekvőképességére is nagy befolyással van. Mi ez, ha nem a népi békeerők elismerése, amely megrettenti a burzsoázia képviselőit? Minden egyes ember magában is sokat számit. De nálunk, a szabad világban elmúltak már azok az idők, amikor az egyes megtérteket, Gorkij Pelageja Nyilovnáját, Capek Anyját és Karinthy Ferenc Zoltánját ünnepe

1 tük. Ma a tömegekre építünk. Igazságunk mellett a tömegekben van az erőnk. Ezért vesszük hát fel merészen és bátran a harcot az ellen a tévhit ellen, mitha a háború valamiféle elkerülhetetlen szükségesség volna. A háború nem természeti csapás. A háborút emberek készítik elő és éppen ezért az emberek arra is képesek, hogy megakadályozzák. Tőlünk függ, hogy ezt az elvet mielőbb általános érvényűvé tegyük. Ezt kell most . tudatosítani a legszélesebb rétegekben. Ez az, amit szembe kell szegezni azokkal az elvetemült bitangokkal, akifc — a közönyösökké] ellentétben — háborús hisztéria terjesztésével próbálnak megfelelő légkört teremteni őrült terveik kivitelezéséhez. Ezért időszerű napjainkban a kérdés: A békéért harcolsz, vagy a béke ellen ? Erre politikai és világnézeti különbségre való tekintet nélkül mindenkinek válaszolnia kell. A békevédök III. országos kongreszszusa igen jelentós politikai eseménynek bizonyult. Megmutatta: terjed, mély gyökereket ereszt köztársaságunkban az újfajta hazafiasság érzése. Ez a hazafiasság: a felszabadult, az ország gazdájává lett, /munkájának eredményeire joggal büszke nép öntudatos érzése. Ez az új hazafiasság < lválaszthatatlan a népünkben egyre e. ősödő internacionalizmustól. Felejthetetlenek azok a pillanatok, amikor a kongresszus béketábor vezetőerejét. népünk felszabadítóját, békénk és függetlenségünk legszilárdabb biztosítékát, a nagy Szovjetuniót ünnepelte. Közismert tény, hogy biztonságunkat és vívmányainkat csak a Szovjetunió oldalán, a béketáborban felzárkózva védhetjük meg, hogy sorsunk elválaszthatatlanul összeforrott a szabad országok sorsával és hogy a jó emberek mindenütt, az egész világon a mi békénkért is küzdenek, ezért hát nekünk is szent kötelezettségeink vannak irántuk. Hatalmas béketüntetés viharzott a nagy terem falai között. Elhallatszott nemcsak hazánk legkisebb, legtávolabbi falujába, de oda is, ahol Dulles párnázott ajtók mögé húzódott, csakhogy ne hallja a békeszerető népek szavát. Milliók elszánt akarata, lelkesedése, percekig zúgó tapsa, harcos kiáltások készülnek győzelemre vinni a bécsi követelést hazánkban is. Népünk békevágya óriási és egyre növekvő erő. Ez sarkallja különösen most, közvetlenül a felszabadulási ünnepségek előtt, újabb, magasabb termelési eredményekre a városok és falvak dolgozóit. A béke vágya él m'ndnyájunk szívében, ez acélozza mog izmainkat és ez lendít előre új sikerek felé. A békemozgalom kötelessége, hogy ezt az erőt még tovább fejlessze hazánk építése érdekében. A béke védelme: a politikai fő feladat. De a béke védelme ugyanakkor politikai kiindulópont is, amelyet minden egyes becsületes ember megért és amely éppen ezért mindenkit mozgósít A békemozgalom az az erő, amely az őszinte békevágyon túl jóformán mindenkit bevonhat az előttünk álló gyakorlati feladatok megoldásába, A békemozgalom lehetőséget nyújt arra, hogy a falusi dolgozók azgn rétegeit, főleg nőket, akik eddig távol álltak, vagy közömbösek voltak a politikával szemben, bekapcsolják hazánk életének pezsgő vérkeringésébe. Ezt fejezte ki felszólalásában a 18 gyermekes Katarina Ďurišová, az Olomouc-kerületbeli václavovi EFSZ tagja. A békemozgalom, mint a politikai öntudatraébresztés fontos eszköze, óriási segítséget nyújthat. Csehszlovákia népe megnyilatkozott a béke mellett. További munkánkban új szakaszhoz értünk. A hazatért küldöttek lelkiismeretesen számoljanak be társaiknak a kongresszusról. Ismertessék a kongresszus határozatát és buzdítsák a tömegeket a határozat végrehajtására. A legfontosabb termelési kérdéseket, a tavaszi munkák meggyorsításának ügyét kapcsolják össze a békéért vívott harccal. Magyarázzák el újra és újra, hogy a munkahely, a termőföld, a lakóház, az iskola — a békéért vívott harc megannyi küzdőtere. A csehszlovák békevédök nagy mozgalma legyen méltó a köztársaságunk népének szívében élő békevágyhoz. A Šumava, a Tátra, Csallóköz és Kelet-Szlovákia népének békevágya legyen erős kiállás, hatalmas cselekedet, amely dráua hazánkat a szabadság, a szocializmus és a béke legyőzhetetlen bástyájává emeli. Már nem kérjük, követeljük h békét, amely oszthatatlan, amelynek megőrzése legnagyobb harci győzelmünk és amelyet minden jószándékú ember meg is érdemel. SZILY IMRE ZDENÉK NEJE DLÝ: A korszakalkotó Kassai Kormányprogram Vasárnap délelőttönként, pontosan 10 óra 45 perckor rendszeresen megszólal a rádióban egy apásan meleq, mec/hitt hang. Aki először hali'/a, azt meglepi egyszerii közvetlensége, mintha tulajdonosa ott ülne vele egy szobában és egy küzdelmes nagy és szép élet élményeivel, leszűrt bölcsességével ajándékozná meg. Azok a tízezrek pedig, akik érdeklődéssel várják szavát, mindjárt első mondatánál felismerik: Nejedlý elvtárs beszél! Vajon miről tájékoztat ez az utolérhetetlen varázzsal, frisseséggel és okossággal csevegő nagy nevelő? Egyszer a cseh zenetitánról. Smetanáról, máskor a lanilók bölcséről. Komenskými, majd' a béke ügyéről, a sötétség rnlágának acsarkodásáról, mindig aktuális témákról beszél és mindig úgy, hogy a hallgató tisztábban látja szava meghallgatása után a napi tennivalókat és útbaigazítást kap egyúttal a holnapra is. A hang olykor-olykor öregesen megreszket — ne csodáljuk, hiszen egy hetvenhét esztendős idős ember szól hozzánk — mégis fiatalosnak érezzük, ahogy életünk nagy eseményeit magyarázza, örömeinkről és bajainkról beszél és teendőinket, munkánk célját tisztázza. Ha nagy. gazdag és harccal teli életére gondolunk, akkor megértjük hangja szenvedélyét és bölcsességét. Eqy sokat látott, sokat tapasztalt bölcs szól a rádióban a hallgatók tízezres tömegéhez, amely megtanulta tisztelni és szeretni ezt a qazdagéletü bölcs embert, aki oly szívesen osztja meg velünk tudását es tapasztalatait. Dolgozóinknak, akik nem ismerik a cseh nyelvet és ezért nem hallgatják ezeket a vasárnapi küldéseket, allcalmuk lesz lapunk hasábmrol megismerni Európának egyik legnagyobb élő gondolkodóját és zeneértőjét. Zdenék Nejedlý akadémikus az első köztársaság idején tanára volt a prágai Károly-egyetemnek és nemcsak négykötetes Smetana monográfiájával, a cseh zeneköltökről írt műveivel tette ismertté a nevét, hanem azzal a ténnyel is, hogy megalkuvástnem ismerő eréllyel harcolt a fasizmus és a háború réme ellen. Ez időben kampányt folytatott a spanyol köztársaság megvédéséért és előadásaiban kifejtette a párt jelszavát: A harc Madridért — harc Prágáért! Haladó nézeteiért és tevékenységéért üldözték és a fasiszta megszállás idején emigrálni kényszerült. Moszkvában folytatta nevelői tevékenységét. Vezető munkatársa volt a Nagy Honvédő Háború éveiben a Szovjetunió Tudományos Akadémia Történeti Tudományos Intézetének és ugyanakkor tevékenyen részt vett köztársaságunk népeinek felszabadító harcának megszervezésében. 1945-ben a Nemzeti Front kormányának tagjaként, mint közoktatásügyi miniszter visszatért a felszabadult hazába és azóta miniszteri, majd miniszterelnökhelyettesi és egyeb magas közjogi funkciókban, az iskola és oktatásügy, a közjó és a nép javán fárad. Ma ez a Leninrenddel kétszer kitüntetett tudós és államférfi, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség elnöke. * Az Üi Szó a mai nappal olvasótáborának lehetővé teszi, hogii magyarul megismerhesse Nejedlý elvtárs rádióbeszédei!. azokat a meleghangú és meghitt szavakat, amelyeket vasárnaponként intéz hallgatóihoz. Ügy hisszük, hogy a magyar dxilqozók nagy bará! iának szavait örömmel fwudja mindenki, aki látóköréi szélesíteni és szellemi életét gazdagítani törekszik. Elmúlt a húsvét, az ünnep napjai, amikor ismét üres frázisokat puffogtattak a békéről. Ores frázisokat azért, mert olyanok harsogták világgá őket, akik magukban hordozzák a háború terhét — a kapitalizmus és az imperializmus világának képviselői, akik számára a háború múltban és jelenben „ultima ratio", az utolsó érv, mellyel igényeiket igyekeznek érvényre juttatni. Hol idegen területről van szó, hol idegen nemzetekről, de kivétel nélkül mindig az a céljuk, hogy csillapítsák éhségüket a zsákmány, a profit után. Mivel pedig ez az éhség a kapitalistákban, imperialistákban kielégíthetet-, len, a konc sohasem elég, így aztán a háborút e világban magától értetődő eszköznek tekintették és tekintik, a jog teljességének és jogosult eszköznek. Évenként egyszer azonban e világ magára öltötte a béke fehér tógáját, és a békéről szónokolt, de csakis szónokolt és éppen csak egyszer egy évben — húsvét szombatján, utána azonban az ünnepi tógát ismét levetette és folytatta politikáját, amely a nemzetek közötti uszításból, ellenségeskedések szításából és új meg új háborúk előkészítéséből tevődik össze. A kapitalizmus és az imperializmus korszaka sohasem volt mentes a háború fenyegetésétől, amit e világ annál könnyebben viselt el, mivel a háború borzalmai nem őt, hanem az egyszerű dolgozó népet sújtották. így volt ez és így vnn ma is a kapitalizmus és az imperializmus világában. Nem akarom felsorolni, hány és micsoda háború ment végbe abban az időben, amelyre magam emlékszem, köztük két világháború, amely az egész emberiséget pusztította. Ma sem múlik el egy óra anélkül, hogy a világ valamelyik sarkában ne durrognának a puskák, ne dörögnének az ágyúk és más még pusztítóbb fegyverek, nem múlik el egy óra sem háború nélkül. Fegyverszünet? Az imperializmus még azt is a háború eszközévé tette. Koreában megkötötték a fegyverszünetet, de ez nem jelentett mást, csupán annyit, hogy az imperialisták hadereje felszabadult az indokínai háború céljaira. És a béke? E szó az imperialisták szájában lassanként valóban csak üres szó lesz. Amerika nincs hadiállapotban a népi Kínával, a két állam között béke uralkodik, ez azonban semmiképpen sem akadályozza meg Amerikát abban, hogy napról napra közvetlenül vagy csangkajsekista zsoldosai útján támadásokat intézzen és vérrel öntözze a kínai vizeket. Nem árt, ha ezt emlékezetünkbe idézzük, ha kellőképpen értékelni akarjuk, mit jelentett számunkra, csehszlovákiai lakosok számára, jelenünk és jövőnk szempontjából a kassai kormányprogram, amelynek tizedik évfordulójára emlékeztünk április hónap első napjaiban. És méltón emlékeztünk meg róla. A párt és a kormány küldöttsége, a köztársaság elnökével élén Kassára utazott, hogy ott, a helyszínen emlékezzen meg e történelmi eseményről és emlékét azon a helyen elevenítse fel, ahol e nagy mű létesült. Magam előtt látom ezt a kékes fedőlapú füzetkét, amelyet már Szlovákiában nyomtattak, még mielőtt megérkeztünk volna a szovjet hadsereg felszabadította Prágába. A kis füzet címlapján ez áll: „A csehek és szlovákok Nemzeti Frontja kormány riak programja". Milyen egyszerű, szinte hihetetlenül egyszerű szemre ez a kis füzetke, de ugyanilyen egyszeiü és tiszta maradandó tartalma is. És mégis korszakalkotó volt ez a kassai program, amely új korszakot nyitott nemzeteink, a csehek és a szlovákok történetében. Nem a kapitalista leigázás korszakát, hanem a kizsákmányoló imperializmus béklyójából való szabadulás korszakát, a népi, a népet szolgáló, a nép igazgatta újtípusú, szocia-