Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-21 / 94. szám, csütörtök

KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK * * Dobos Imre, a leleszi EFSZ elnöke Fiatalos lendület, határozott akarat, állandó tettrekészség s nem meghátrálás a felmerülő nehézségek elől — talán ezzel lehetne jellemezni Dobos Imre elvtársat, a leleszi egységes földművesszövetkezet elnökét. Mint szocialista harcosnak, s mint szövetkezeti elnöknek már jó néhány év tapasztalata áll mögötte. Funkcióját igazi szocialista testvériség szellemében tölti be. Ott látni őt mindenütt, ahol szükség van rá. A hajnali pirkadás már ott találja a gazdasági udvarban. Tanácskozik az agronómussal, meghallgatja a csoportvezetők beszámolóját, részt vesz a GTÄ brigádközpontjának gyűlésein. Intézkedik a gépek helyes szétosztásáról. A tagság körében mindenkihez van egy jó szava. Nyílt tekintete, mosolygó arca a legmélyebb szeretet és megbecsülést váltja ki a tagság részéről. Napi munkáját fáradhatatlanul végzi. Dobos elvtárs bírja a szövetkezeti tagok bizalmát. Felejthetetlen példa erre a szövetkezet legutóbbi évzáró taggyűlése, ahol a zsúfolásig megtelt kultúrházban a tagság egy emberként lelkes éljenzéssel adott kifejezést annak, hogy továbbra is öt^karják elnöküknek. A dolgozók iránti szeretete és tisztelete közismert a királyhelmeci járásban. A járás dolgozói tudják, hogy helyesen cselekedtek, amikor Dobos elvtársat megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek. Dobos elvtársnak nem volt valami könnyű ifjúsága. Tizennégyen voltak testvérek. Már csak heten élnek. A kapitalista rendszer a párhektáros kisparaszt szülőknek nem engedte meg, hogy fiukból, aki tehetséges volt, tanult embert neveljenek. Azonban az élet iskolája, az elnyomás és a kizsákmányolás elleni harc acélkeménnyé edzették Dobos elvtársat. Öregebb kommunistákkal kapcsolatot teremtve, kitéve magát az üldözésnek, do'gozott az új, szocialista falu felépítésén. A f ! za'radulás ehhez is megnyitotta az utat. Párttag lett és tagtársaival megkezdte a terveik megvalósítását. Kezdetben kevesen voltak. A nehézség meg sok, és néhányuknak valóságos harcot kellett vívniuk leküzdésükre. Dobos Imre nem csüggedt. A sikertelenség inkább buzdította, hogy jobban felkészüljön az akadályok leküzdésére. Törekvését siker koronázta. Ma boldogan tekint vissza az eltelt küzdelmes évekre és megelégedéssel mondja: — Megérte a sok fáradságos munkát. Megérte, mert szövetkezetük virágzó. Dobos Imre nem pihent meg. Az elért eredmények további munkára ösztönzik. Tanul, dolgozik, terveket sző, hogy mint kommunista mindig és mindenütt helyt tudjon állni. A kerületi pártkonferencia az SZLKP kongresszusára küldöttnek választotta meg. Komolyan készül erre a nagy napra, ahol tolmácsolni fogja járása kommunistáinak szeretetteljes üdvözletét s tiszta lelkiismerettel számol majd be a párt által kitűzött feladatok megvalósításáról. K. I. Holák József, a bratislavai Dimitrov-üzem mestere Holák József, a bratislavai Dimitrov-üzem egyik osztályának mestere. Csendes, halkszavú, nyugodt, kimért a járása. A gondolkodó ember benyomását keltette bennem, olyan emberét, aki kétszer mér, egyszer vág, mindent jól megfontol, mielőtt cselekedik. Azt mondja, megtiszteltetésnek veszi, hogy részt vehet a kongresszuson. Munkájáról szerény szavakkal, röviden tesz említést. A valóság azonban az, hogy kiváló mester ö, akit megbecsülnek az üzemben. A munkahelyén jobban ügyel mindenre mint a szemefényére. Mint propagandista arra tanítja az embereket, hogy a gépeket tartsák rendben, hogy egyenletesen, jól dolgozhassanak. Szeretik öt a fiatalok is, s olyan apa-fiú viszony alakúit ki köztük, pedig Holák József elvtárs még maga is fiatal. Ez azonban a tisztelet jele, hogy j ól bánik az emberekkel. Amerre elmegy, ismerősök köszöntik. Az üzem dolgozói tudják ám, hogy a kongresszusra megy. Az új épület alagsorán mentünk keresztül, ahol többen várakoztak. Míg Holák elvtárs bement az egyik helyiségbe, az emberekkel beszélgettem. Minden különös kérdezősködés nélkül elmondották, hogy Holák elvtárs a kongresszusra megy, és hogy valóban megérdemli ezt a nagy megtiszteltetést. A Dimitrov-üzem dolgozói büszkék küldöttjükre. Naqy megtiszteltetés az üzem részére Dimitrov elvtárs neve. Harcos életének jegyében dolgoznák a dimitrovisták, köztük Holák József elvtárs is, az üzem egyik élenjáró dolgozója. J B. Dr. Horný József \ egyetemi tanár Kovács Márton, Kovács Márton rozsnyói bányász apjának sok munkájába került, míg az első burzsoá köztársaság idején felnevelte hat gyermekét. Éjjel-nappal dolgozott az ochtinai fűrésztelepen. Ebben a kis gömöri faluban született Márton fia is. Mint munkás gyermeke nőtt fel. A tanulásra nem is gondolhatott. Senkinek sem állott érdekében, hogy a munkásfiú iskolába kerüljön. Így lett bányász. Már mint kisgyermek tudta, hogy hol a helye. A fiatal, 17 éves Márton a Komszomol, a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett ifjúsági szervezet tagja lett. A Komszomolban folytatott tevékenysége további életére is kihatással volt: állandóan harcolt a munkásosztály érdekeiért. Részt vett a sztrájkokban, s munkatársainak a marx-lenini tanítást magyarázta. Azután a rabság, a fasizmus évei következtek. Kovács rozsnyói bányász elvtárs a helyén állott és a munkásoknak az imperialista háború okait magyarázta, igyekezett őket meggyőzni arról, hogy ki kell tartamok. Reményt öntött szívükbe, hogy a szovjet hadsereg a leigázott népeknek meghozza a szabadságot. S bevárták ezt. A 38 éves Kovács elvtárs ma élénk agitációs munkát folytat munkatársai körében. Segít pártunk határozatainak a munkahelyeken való megvalósításában. a reakció elleni harcban. A jáchimovi bányákban is dolgozott. Amikor innen visszatért Rozsnyóra, Filicki elvtárssal, az érdemrendel kitüntetett bányásszal a Mária-bányá,ban dolgozott. Gyakran vitatkoznak a közös munkáról, amelyen sokat gondolkodtak, s azon törik a fejüket, hogy mit és hol javíthatnának. Most a Szovjetunióból érkezett géppel új módszerrel dolgoznak. FiAmikor dolgozhatott, ha volt munkája, téglát téglára rakott. Szaporán mozgott kezében a kőműveskanál, kalapács. Ha csak egy kis ideje is akadt, ment a többi munkásokhoz. Ketten-hárman összedugták fejüket. Nem holmi vidám tereferére. Nem. Klecs Sándornak, aki már harmadik éve elnöke a galántai járási nemzeti bizottságnak, más dolga volt akkor is. Komolyabb dolga. Ebéd alatt, cigarettázás közben nem egyszer el-elmondta — persze, csak akik előtt lehetett —, nogy: — Meglássátok, építünk mi még magunknak is. Régen volt ez, több mint két évtizede. A kenyérért, munkáért szüntelenül folyt a harc. És ő állta a sarat keményen, kommunistához \ Klees Sándor, a galántai JNB elnöke méltón, akár csak most, új funkciójában. A dolgozó, építő ember szemével tekint végig az új iskolaépületeken, a sportstadionon, a Sloboda asztalosüzem, a tanulóotthon, a tejüzem, a dohányszárítók épületein, s mindazon, amit a járásban egy évtized, egy szabad évtized alatt felépítettek. Még felsorolni, megnevezni is nehéz volna mindazt, amit az utolsó 10 évben építettek. Minden hatalom forrása a nép. Ez a jelszó számára törvény. A párt tanította meg őt erre. A múltban sem zárkózott el a dolgozó tömegek elől, most pedig másokat tanít a vezetésre. A járásban javul is a helyi nemzeti bizottságok munkája. Tósnyárasdon is megmutatkozik az eredmény. A tavaszi munkákkal, a begyűjtéssel nagyon az élre ugrottak. Miért? Egyszerű a felelet. A helyi nemzeti bizottság funkcionáriusai kéz a kézben együtt dolgoznak a néppel. Erre kéri, erre oktatja őket. Bolsevik módon, jó szóval, emberségesen. Állampolgári, kommunista kötelességükre tanítja munkatársait. Az eredmény nem marad el. A járás tavaly is az első volt a begyűjtésben. Most is az elsők a tej és a tojás begyűjtésében a bratislavai kerületben. Nem véletlen ez, Itt már a járási nemzeti bizottság irányító munkája nyomán a helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusainak meggyőző munkája is kidomborodik. — A helyi nemzeti bizottságok ez idén különösen nagy gondot fordítottak a tavaszi munkák elvégzésére a járásban. A tavasziak 85 százalékát keresztsorosan vetették el. A négyzetesfészkes ültetés is egyre nagyobb teret hődít, 900 hektárt vetnek, ültetnek el ily módon a tavaszon — mondja Klecs elvtárs. Ezek az eredmények nem magukból születtek. Emberek állnak mögöttük, köztük Klecs elvtárs is, pártunk harcos katonája, aki a kongresszuson bátran elmondhatja, hogy most is, akárcsak valamikor, a néppel együtt téglát téglára rakva építi a szebb holnapot. G. Á. Magas, szemüveges, őszülő férfi állt a katedrán. Végignézett a hallgatókon és szemüvegét megigazítva tovább magyarázott. A mérnöktanhallgatók figyelmesen hallgatták az 50 év körüli tanár minden szavát, aki minden erejét és tudományát a tanitásnak és a nevelésnek szenteli. Szeretik őt a hallgatók — habár szigorú —, mert alapos munkát követel meg tőlük. Tudják, hogy az alapos előkészület az iskolában — jobb munkát jelent majd az életben és a gyakorlatban. Három évvel ezelőtt nyílt meg a Szlovák Műegyetem építészeti-közgazdaságtani fakultása. Üjtípusú mérnökök fognak innen kikerülni, akik jó építészmérnökök és jó szervezők, meg gazdaságtani szakemberek is lesznek. Már az egyetem megalakításától kezdve itt dolgozik Dr. Horný József egyetemi tanár, mint a fakultás dékánja. Kezdettől fogva igyekszik tovább fejleszteni a még új iskolát, maga is bővíti tudását a szovjet szakkönyvek tanulmányozásával, amelyek alapján segédeszközt írt a hallgatók részére az építészeti-gazdaságtani ismeretekről. Apai gondoskodással törődik a hallgatók fejlődésével és nevelésével. Munkáját nemcsak pedagógiai vonalon végzi, hanem aktívan dolgozik a pártszervezetben, szakszervezetben és idős kora ellenére gyakran még az ifjúsági szervezet gyűlésein is részt vesz, ahol felszólalásaival, tanácsaival politikailag irányítja a fiatal CSISZ-tagok fejlődését. Odaadó pártmunkásnak ismerik dr. Horný elvtársat a műegyetem összes alkalmazottjai. Ha iskolánkívüli tevékenységét nézzük, megfigyelhetjük, hogy ez az őszülő egyetemi tanár egészen fiatalos odaadással dolgozik a közösség és a párt érdekében. Mint a kerületi pártbizottság plénumának tagja és a kerületi pártiskola előadója eddig több mint 100 szakelőadást dolgozott ki és vezetett szemináriumot az építészeti-gazdaságtani kérdések témájára. Tagja a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaságnak és a fakultás pártszervezeti bizottságának is, ahol bő tapasztalataival irányítja a fiatal kommunisták munkáját. Horný elvtárs már mint egyetemi hallgató is sokat dolgozott, hogy meg tudjon élni. öt éven keresztül egyúttal tanult és dolgozott is és már fiatal korában azok közé sorakozott, akik a munkások és kizsákmányoltak, a szegények érdekeiért és jogaiért harcoltak. Pártunkhoz és népünkhöz való hűségét és teljes odaadását már nem egyszer bebizonyította. A Szlovák Nemzeti Felkelés ideje alatt aktívan dolgozott a breznői repülőtér építésénél mint építészmérnök és örömmel fogadta itt az első leszálló szovjet repülőgépet. Régi tagja pártunknak és aktív terjesztője a marxistaleninista tudománynak. A felszabadulás után Rimaszombatban dolgozott mint mérnök, ahol politikai tevékenysége, munkaszeretete és szerény viselkedése miatt az építésnél dolgozó munkások nagyon megszerették. Horný elvtárs élete példaként szolgál az egyetem összes hallgatói részére. Észért helyezték belé bizalmukat az egyetem párttagjai. A kerületi pártkonferencia küldöttei Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa küldöttjének javasolták őt. Példaadó munkájáért vehet részt Szlovákia legjobbjainak ülésezésén. H. S. licki elvtárs és Kovács Márton a napi tervet 130—150 százalékra teljesítik. Kovács elvtárs az üzemi pártszervezetben dolgozik s a rozsnyói Gömöri Vasércbányák összüzemi bizottságának is tagja. A kassai kerületi pártkonferencián a küldöttek egyhangúlag a kerületi bizottság tagjává választották. Ez életének egyik legboldogabb napja volt. Ezen a napon az elvtársik iránta érzett bizalmukat fejezték ki. amikor a kongresszusra kerületük küldöttévé választották. Kovács elvtárs erről a következőképpen nyilatkozik : Ez igen megtisztelő számomra, s nagyon örülök, hogy részt vehetek a kongresszuson. Ha felszólalok, az elvtársaknak beszámolok munkánkról, s arról, hogy milyen módon akarjuk teljesíteni a párt által kitűzött feladatokat. P. R. Cservenka Mátyás

9 a bajcsi állami gazdaság fejője helyen alkalmazzák ezt a módszert — mondja boldogan és látszik rajta, hogy szívén viseli a szövetkezetek sorsát is. — Párttag vagyok. Ezért kötelességemnek tartom, hogy amit az állattenyésztési tanfolyamon tanultam, azt minden munkatársammal megismertessem, hogy ezzel is hozzájáruljak szocialista gazdaságunk építéséhez és a világbéke megszilárdításához. A mi gazdaságunk fejlődésén is látom, hogy az utóbbi időben megsokszorozódott azoknak a dolgozóknak száma, akik megértették pártunk felhívását és jobb eredményeket törekednek elérni, hogy minél rövidebb időn belül megvalósítsuk pártunk X. kongresszusának határozatát. — Hogyan készül Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusára? — kérdem. — Nagyon sokat akarok ott tanulni a beszámolóból s a felszólalásokból, hogy aztán még sakkal nagyobb politikai szervezőmunkát tudjak kifejteni dolgozó társaim körében. Cservenka Mátyás jó munkájával érdemelte ki, hogy részt vegyen Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán. 1950-ben kezdte alkalmazni Malinyina módszerét, bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe, s munkateljesítménye mindig 120—190 százalék volt, amiért megkapta az élmunkás kitüntetést. A bajcsi állami gazdaság 1953-ban mint legjobb fejőt értékes szakkönyvvel jutalmazta és 14 napi üdülésre Tátra Lomnicra küldte. 1954-ben dicsérő oklevelet kapott az etetésben és a fejésben elért eredményeiért. A múlt évben állatgondozási oktatáson vett részt, hogy tudását még jobban fejlessze és alkalmazza a gyakorlatban. Az iskola elvégzése után most még nagyobb segítséget tud nyújtani munkatársainak. Jó tanácsokkal segíti, tanítja valamennyit. D. Gy. A bajcsi állami gazdaság fejőjét virágoskertjében találom. Vasgereblyével dolgozza apróra a kert fekete földjét. Hátulról nézve fiatalembernek látszik, de amint felém fordul, látom, hogy középkorú lehet. Valami vonzó van a nézésében, ami arra készteti az embert, hogy elbeszélgessen vele. Barátságosan nyújtja felém a kezét bemutatkozásképpen és elmondja, hogy már elvégezte munkáját az állatok körül és ilyenkor a ház körül tesz-vesz. Mert szereti ám, ha lakása táján rend uralkodik. Szívvel-lélekkel beszél eredményeiről. — Hogy jó munkaeredményeket érek el, azt annak köszönhetem — mondja —, hogy állandóan olvasom a mezőgazdaságról és az állattenyésztésről szóló szakkönyveket. Ezekből a könyvekből már nagyon sokat tanultam és a tanultakat a gyakorlatban is megvalósítom. Célom az, hogy minél több állatgondozót megtanítsak Malinyina módszerének alkalmazására. A legnagyobb öröm számomra az, ha olvasom az újságban, hogy a föld- j müvesszövetkezetekben is már több |