Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-20 / 93. szám, szerda

6 911SZÖ 1955. április 20. K AU Asztaliteniszezőink fölényesen legyőzték az olaszokat Utrechtben folytatódtak az asztalitenisz-világbajnokság küzdelmei. Válogatott együttesünk biztosan győzött az olaszok fölött. Női csapatunk azonban vereséget szenvedett a francia és a japán együttestől. Lackóné Kiss Ibolya: A F 125 évvel ezelőtt, 1830 április 16án hunyt el Katona József, a „Bánk bán" szerzője. Az álom, amelyből felriadt, valószínűtlenül mély volt, hasonló az ájulás okozta öntudatlansághoz. Most azonban, hogy érzékszervei ismét működésbe kezdtek, megállapította, hogy otthon van Kecskeméten, s tapogató újjai saját, politúros ágyaszélét tapogatják. — A tegnapi lakoma megárthatott — mormolta. — A bor túl erős volt és én ... igen, tegnap nagyon sokat ittam ... Világosságot gyújtott. Kezé reszketett, mikor felgyújtotta a gyengefényű mécsest, melyet esténként édesanyja helyezett az ágy melletti Székre. Most észrevette, hogy fiz ingeleje nedves, s ingujja is a boréhez tapad. Verejték gyöngyözött a testén. — Mi van velem? — kérdezte aggódva, s fel akart kelni, hogy száraz fehérneműt váltson, mikor azonban felemelkedett fektéből, hatalmas fájdalom hasított mellébe. Mintha szegekkel kivert abroncs szorította volna össze a szíve tájékát. A fájdalom szinte elviselhetetlenül nagy volt, s kisugárzott a bal vállába, fojtogatta a torkát, s mintha kiűzte volna a levegőt tüdejéből. Szemei kidülledtek, s nideg lett a szája. — Megfulladok — nyöszörögte, s összeszedve maradék erejét, kivánszorgott az ágyból. Az ablakhoz tántorgott, s kinyitotta annak mindkét Szárnyát. Április volt, bimbókat pattantó, szelíd tavaszidő... Zsendült már a búza a közeli határban, s friss földszagot hordott magában, az éjszakai szellő... Az éj hűvössége végigsuhant verejtékes testén, a szörnyű fájdalom azonban tovább is gyötörte. I Magasba emelte karját, hogy így megkönnyítse a tüdők munkáját. Mindhiába. A vaskapocs szorítása így sem hagyott alább ... Kiáltani akart, üvölteni, hogy jöjjenek, szaladjanak hozzá, s mentsék meg, még mielőtt megfullad. Ekkor azonban eszébe jutott az anyja, aiki a szomszédos szobában aludta az igazak álmát, ha megpillantaná — talán végzetes lenne rá Magábafolytotta azért a már-már kitörőiéiben lévő kiáltást, s remegő testével nekidőlt az ablakpárkánynak. Fenn, az ég-kárpiton csillagok ragyogtak. Sugarukat az arcába dobták. S ö csak állt, állt, magábaroskadva, s azt hitte, most azonnal vége. Igen, igen, vége szakad sivár életének, s ez úgy látszik, teljes bizonyosság. — Óh, ez a rente-ntő fájdalom.. . Nem! Nem bírom ki tovább! Ujjaival markolta a párkányt s féltestével mélyen kihajolt a tárt ablakon. Ez a hirtelen mozdulat okozta, vagy úgy is bekövetkezett volna? Nem tudta, csak érezte, hogy a fájdalma váratlanul megszűnt. Oly hirtelen hagyta el belsejét ez a kínzó érzés, amilyen gyorsan jött: szempillantás alatt. S ismét fellélegzett. Tüdejébe friss levegő hatolt és a szíve, az elébb még bolondul zakatoló szíve már rendes tempóban dolgozott. A rohama elmúlt... Visszavonszolta az ágyba elcsigázott testét. Rádobta a takaróra magát, s mozdulatlan maradt. Szeme égett, melle zihált s fülébe — mint távolodó vihar, zúgott, morajlott valami... Feküdt csendesein, s a fájdalomra gondolt, amely ilyen csúnyán, alattomban megtámadta testét. Meddig tartott ez a szörnyű roham ? Órákig ? Percekig? Vagy csak pillanatig, amelyben azonban hónapoknak szenvedése halmozódott össze ? Feküdt mozdulatlan s hallgatta az óra ketyegését, mely most távolinak, harangszónak tetszett. Máskülönben zaj sehol sem hallatszott, csak a szo-mszédszobából szivárgott néha nesz: mikor meg-megmozdult álmában az anyja. — Mi történt velem? Reszkető kezével végigsimította a homlokát, melyen gondszántotta, mély barázdák húztak sűrű árkot. ' — Beteg lennék? — tette, fel magának a kérdést. — S ez az abroncsként szorító fájdalom egy kezdődő nagy baj beköszöntő jele, vagy ez .. . ez talán a vég közeledte? Eddig sohasem gondolt a halálra. Az elmúlás lehetősége most ütött csak t&nyát a szívében, mint elodázhatatlan bizonyosság. S most eszébe villant, hogy földi léte alatt nem ért el semmit. Ami szépet, nagyot valaha tervezett, végig csak vágy maradt, ábránd, mely széthullott mint szélfúvásra a gyönge ködfelhő ... FD Mit ért el vele. hogy egyszer papírra rótta a lelke sugallatát, s megírta a „Bánk bánt", melyet úgy érlelt lassanként magában, mint a síró kagyló a fényes gyögyszemet? Valaha azt hitte, hogy nagy müvet alkotott Századokra szólót. Igen, valaha hitte, hogy drámájával megjavíthatja sok-sok ezer „Tiborc" jobbágy mostoha sorsát, s felrázhatja a tespedésből népe öntudatát. Alkotott egyszer valamit, és mire ment vele? Elhallgattatta a mérhetetlen közöny, s a cenzori tilalom: kiszabott kottára akarták szedetni a lelke fájdalmát.... S a többi gondolat, mely pattanásig feszítette belsejét? Mi lett belőlük? Örökre csak gondolatok maradtak, elhamvadtak mint a vágy melvet nem szít remény... Még azt sem mondhatja, hogy elfelejtették az írást. Hát elfelejthetik azt, amiről senkinek még csak tudomása sincsen ? És a tervezett házasság? Gyerekek? Ködből fogantattak. A család utáni vágyódása is be nem teljesült álma maradt... — Időm eljárt jaj és panasz között — buggyant ki száján az elkeseredes. S ez a roham ... Ez talán már az elmúlás kezdete. A sok dáridó ártott meg? Az ivás, a nótaszó melletti mulatozás? Dehát élhet itt másként? Semper idem: iratokkal tele íróasztal, n.yárspolgár-baratok, kisváros, amelynek a végén sorompó zárja el a messzeségbe vezető, hívogató utat... És sehol semmi mozgás, béklyótörése a lázongó szellemnek, csak por. bor, és zsíros, bő ételek... — Filiszterré váltam. Felsóhajtott, s vádlóan a tárt ablakon bevillanó csillagokra nézett. — Sic itur ad astra? Felnevétett. — Sic itur ad astra — dünnyögte gúnyosan, s megvetően legyintett jobbjával. Aztán oldalára fordult elcsigázott, megkínzott testével, s pár perc múlva elmerült a gondokat elűző álmok tengerében ... II. A korcsma, melybe másnap az úriszék ülése után a többiekkel együtt ebédelni ment, alacsony volt, füstös, s gerendái között a tegnap felszolgáit ételek szagai terjengtek. A konyhájában azonban ízletesen főztek, a bora tüzes volt, s Kecskeméten itt húzta legjobban a cigány... Ma különösen jól játszott a prímás, úgy cifrázta, zengette a nótát, hogy vele sírt vagy kacagott a szív is. Az úriszék tagjai ettek, ittak, s hallgatták a'cigányt. A körülhordott tálak gyorsan követték egymást zsíros falatokkal, tejfeles szószokkal, fűszeres vadhússal. A poharak is hamar kiürültek, a hegedű gyors ritmusban zengett, s csillogóvá varázsolta az ivok szemét. Felköszöntők hangzottak el, nagy, hangzatos szavak, melyekről már kiejtésük pillanatában tudták, hogy üres ígéretek. De szépen hangzottak, megismételték hát a szóvirágokat, s összecsendült a sok borospohár... Ő azonban kedvetlen maradt mindvégig. Nem ízlett a bor, nem ízlett az ebéd — immel-ámmal evett, s szájával csak éppen megérintette a pohara szélét. Nem ivott, keveset evett, s szemeivel valahova a falontúlra nézett... — Mi az Jóska? Nem csúszik az ital? Avagy megfogadtad, hogy harmincnyolc éves korodtól nem iszol? — veregette meg a vállát ügyvéd barátja. — Nem hiszünk ám neked! Mert hát amit szentül megfogadtál, azt se tartottad be! — ígértem volna valamit? — ámult el. — Nem emlékszem ilyesmire. — Nem-e? Hát nem te fogadkoztál újév napján hogy „meglássátok, Malakiás napján (ápr. 15-én) valami nevezetes dolog történik velem: vagy megházasodom, vagy meggazdagszom, vagy. . meghalok". S ma már április 16-a vagyon ... Hát öregem, nagy szószegő vagy te. Elnevette magát. — Igazad van. Tegnap volt Malakiás napja, s pénzem még annyi sincs, mint volt egy évvel ezelőtt, s szerelemben sem volt soha szerencsém ... De a halál? — felkacagott. — Hát az egy kicsit megkörnyékezett. Ogy látszik azonban meggondolta magát, és az éjjel nélkülem állt tovább. Erre mindnyájan nevettek, s az ügyvéd-barát intett a prímásnak: — Húzd el csak a főfiskális úrnak a kedvenc nótáját, hadd jöjjön meg a kedve! Lehetetlen volt az ellenállás: a tuss után sorra kellett koccintania a vidám társasággal. És ő most már ivott. Előbb csak könnyű bort, aztán nehezebbet, tüzeset. S lám, az ital nem hagyta cserben: Lassanként jóleső pára ködlött az agyára, s az arcokat maga körül jóságosnak, mosolygósnak látta, a kis kocsmát fényes vendéglőnek, a cigányt hegedűművésznek... S lassan elmosódott az eddig szeme előtt lebegő szomorú tekintetű drága arc: az édesanyja arca, s nem hallja a panaszkodó hangot: mindig csak mégy. mindig elmégy fiam ... Pedig érzem, hogy beteg vagy... Ágyban lenne a helyed... Nem, már nem látott mást, csak fehér abroszt, rajta a bort, s már szomjazott a torka. Ivott. Testét jóleső melegség járta át: az alkohol a vérébe hatolt. Hátradőlt székén, s hallgatta az édesbús nótákat. És a szíve megtelt reménységgel. Talán még sincs elveszve minden. Talán... Talán mégis előfogják adni a drámáját. Mert elő kell adniuk: Hiszen tudja, érzi, hogy nagy müvet alkotott. Olyan drámát írt, amelyhez hasonló még nem hangzott el a magyar színpadon.... Hiszen a nemzet keserve van benne, az ország nyomorúságát, keservét szedte versbe, harcát az idegen elnyomókkal, a nép sanyargatóival ...Só nem fog örökkön örökké poros aktákkal törődni, hanem ismét alkotni fog, hatalmas drámákat. Hiszen még nem öreg, mindössze harmincnyolc éves ... Elérzékenyült, s könnycsepp szivárgott a szeme sarkába. Már-már elfogta a megtisztító sírás, mikor édességet raktak az asztalra, mandulás perecet, diós patkót és mézes szíveket. És most az édességek láttán, ismét elébe villant az édesanyja képe. — Szereti az édességet — suttogta magában s tányérjára rakott belőlük egy csomót, aztán mint. a gyermek, aki csínyt követ el, titokban a zsebébe csúsztatta őket. Aztán újra ivott. Le sem tette azonban kezéből a kiürült poharat, váratlanul újra az a leírhatatlan fájdalom hasított szívébe, mint az elmúlt éjjel. Szomszédjához fordult s akart valamit mondani — a szó azonban a torkában akadt. Szeme vérbe borult, pupillája ijeszti* módon kitágult, s lila lett az ajka. — Mi van veled Jóska? — hajolt hozzá az asztalszomszéd, — s tarkójára ütött. — Cigányfalat szaladt a torkodra? — A szívem — suttogta. — Mint az éjjel... most is bolondozik. A barát arcára Sötét árnyék borult. — Beteg vagy? Gyere velem... Levegőre viszlek. A cigány éppen egy új nótába fogott. s felcsendült a mulatók éneke. Észre sem vették, hogy ketten eltávoztak. — Hazaviszlek ... Karol j belém Jóskám. — Nem, nem megyek haza... Anyám 'megijedne... A hivatalba viqyél, úgyis van egy csomó elintézni valóm. Vár rám féltucat akta. A feje szédült, a füle zúgott, lábát ólomsúlyok vonzották a földhöz. De azért ment hű barátja, Danis László mellett, akitől a városháza kapujában vált el. Illenaően megköszönte kedves szívességét, aztán kezet fogtak, s ő a kapualjba lépett. Itt hirtelen megállott. Meg kellett állnia: bensejében nagy suhintást érzett, s lélegzete mellkasában maradt. Szemei megnőttek, s homlokára — mint a gyász hírnöke — kiütköztek a verítékcseppek. A hidegség végigpergett fakóra vált arcán, s ő reszkető jobbjával zsebkendőjéért nyúlt. Ujjaival előkotorászta a fehér kiskendőt — s vele együtt kihullottak az anyjának szánt apró édességek .. . Kiáltani akart, élővé ocsúdni — de csak egy szó hagyta el száját. — Anyám! A drága szó azonban az ajkára fagyott. Nehéz teste hirtelen megrándult s a kapualj köveire esett. Ügy zuhant le, mint egy őserdőnek pompás törzsű, kemény, erős fája. S nem mozdult meg többé. — Mi az? Mi történt itt? — szaladt Össze az utca népe. — Ki esett itt össze? — Nemzetes Katona József főfiskális úr — csendült fel a városhajdú érces férfihangja. s tisztelettel kapta le süvegét fejéről. Lehajolt Katona teste fölé gyöngéd mozdulattal lesimította az üvegesedő szemeket, aztán parancsolón a kapuban bámészkodó ácsorgókhoz fordult: — Mit bámészkodtok itt? Nem láttatok még soha senkit sem meghalni? Lóduljatok a do}gotok Után! A nép széjjeloszlott. A hajdú meg lehajolt a szétszóródott édességek után, zsebrerakta a szétgurult kis mézes sziveket... Swaythling Kupa I. csoport: Hollandia—Egyiptom 5:3, Brazília—Olaszország 5:4, Hollandia—Brazília 1:5, Egyiptom—Jersey 5:0, CsehszlovákiaOlaszország 5:0, II. csoport: Magyarország—Írország 5:0, Finnország— Dánia 5:0, USA—Svédország 5:2, Bulgária—Portugália 5:0, III. csoport: Belgium—Ausztrália 2:5, JapánAusztria 5:0, Jugoszlávia—Dél-Vietnam 5:2, Jugoszlávia—Ausztria 5:1, IV. csoport: Spanyolország—Svájc 5:3, Saar-vidék—Libanon 5:4, Románia— Wales 5:0, Anglia—Németország 5:3, Románia—Németország 5:3, Angiia— Wales 5:0. Corbillon Kupa — I. csoport: Románia—Skócia 3:0, Belgium—JugoszláAz idei Béke-versenyre Ausztria legerősebb válogatottját nevezte be a következő összeállításban: Lindhout, Müller, Rauner, Reisinger, Wessely, Becksteiner; tartalék Sohiegl. Hárman közülük Müller, Reisinger és Becksteiner már tavaly és tavalyelőtt is indultak ezen a nagy nemzetközi spor'rendezésen. Ausztria már három ízben vett részt a Béke-versenyen. 1952-ben az osztrák csapat a 14. helyen. 1953-ban a 7. helyen végzett. Tavaly kerékpár-együttesük Deutsch kiesésével fejezte be a versenyt. Az idei indulók közül hiányzik a két legjobb országúti versenyző: Christian és Wukitschewits, akik a tavalyi évad folyamán sok értékes eredményt értek el. Christian kénytelen volt betegsége miatt megszakítani az edzést, Wukitschewits pedig legutóbbi versenye alkalmával csúnyán elesett, megsérült és kórházba kellett öt szállítani. . Az NDK válogatott kapitánya Töve Schur Az NDK együttesének már az előző évekből legismertebb tagja kétségen kívül Täve Schur. Az idén ő a kerékpár-csapat kapitánya. A legutóbbi előkészületet a Lipcse—Berlin közti 200 km-es útszakaszon tartották meg Ezen a találkozón Schur is indult. Versenytársai nagyon vigyáztak rá és minden szökési kísérletét megakadályozták. Mikor Schur látta, hogy gyors elhúzása kilátástalan, áttért versenytársainak oktatására, akik az NDK válogatott keretét alkotják. Fontos tanácsokkal látta el sporttársait és taktikusan fékezte a peleton iramát, s ezzel megkönnyítette négy versenyző elszakadását a peletontól. így sikerült elhúznia 110 km után Gruppénak és a fiatal Zirngieblnek, akik csakhamar ötperces előnyt szereztek. 35 km-rel a cél előtt Gruppé hirtelen faképnél hagyta Zirngieblt és fényes hajrával elsőnek ért a célba. Ideje 5 óra, 35 perc 20 mp. volt. via 0:3, Bulgária—Dánia -3:1, Románia—Belgium 3:0, Magyarország—Jugoszlávia 3:0, Skócia—Bulgária 3:0, II. csoport: Franciaország—Csehszlovákia 3:1, Japán—Saar-vidék 3:0, Egyiptom —Hollandia 1:3, Japán—Hollandia 3:0, Egyiptom—Saar-vidék 3:1, Csehszlovákia—Írország 3:0, III. csoport: Ausztria—Németország 3:1, Wales— USA 3:1, Svédország—Svájc 3:0, Anglia—Olaszország 3:0, Ausztria—Wales 3:0, Svájc—Olaszország 3:1, Anglia— USA 3:0, Németország—Svédország 1:3. További eredmények: Csehszlovákia—Brazília 5:0 (férfi), Csehszlovákia —Japán 0:3, (női). A válogatott keret összeállítása mind ez ideig még nem végleges, azonban annyi biztos, hogy Schur és Gruppé helyet kapnak benne. Számolnak Reiecke indulásával is, aki nemrég érkezett Nyugat-Németországból, mivel ott létfenntartását nem látta biztosítva. Tervezik továbbá Ben Funde és Betlef Zabl beállítását is. Csupán a hatodik versenyző kiválasztásának kérdése maradt még nyitva. Erre a helyre hárman jöhetnek számításba: Stolper, Fiedler és Reichmann. Az NDK együttesében szintúgy, mint a csehszlovák válogatottban, az idén új, fiatal versenyzők vesznek majd részt. Jugoszlávia csapata nem indul a Béke-versenyen. Rajtjuk lemondását azzal indokolják, hogy az együttes teljesítménye nem elegendő a Prága— Berlin—Varsó találkozóra. A lengyelek is szorgalmasan készülnek Lengyelországban éppen úgy, mint hazánkban, megtartották a kerékpáros válogató versenyeket a nagy nemzetközi találkozóra. A 100 km hosszú távra 28 induló jelenkezett. A versenyt Hadaszik nyerte 2 óra, 47 perc 16 mp alatt. Ugyanilyen idővel értek a célba Chwiendacz, Leszak és Krolák is. Wilczewszki és Grabowszki 2 óra 47 perc 17 mp alatt tették meg a távot. A 128 km-es távon 203 versenyző indult, közöttük kisebb teljesítményű kerékpározók is. A válogató-verseny sűrű esőben és hideg szélben került lebonyolításra. Csupán 14 versenyző ért a célba, a többi az út folyamán feladta a további küzdelmet. Győztes Krolák lett, akinek ideje 4 óra 17 perc 35 mp volt. Hasonló idő alatt értek a célba: Ülik, Hadaszik, Leszak, Chwiendacz, Wilczewszki, Grabowszki, Wieckowszki és Kovalszki is. A kerékpározók az időjárási viszonyok ellenére is 41 km-es óránkénti átlagsebességet értek el. A szovjet labdarúgó-bajnokságban fölényesen győzött a Moszkvai Dinamó A FORDULÓ EREDMÉNYEI: Dinamó Moszkva—Szovjet Szárnyak, Kujbisev 6:0. A moszkvai együttes kiváló játékkal főlényes győzelmet aratott ellenfelének otthonában. Sahtyor Stalino—Spartak Moszkva 0:2, Dinamó Tbilisi— PZ Leningrád 4:1, Spartak Minsk—Zenit Leningrád 0:1, Dinamó Kiev—Torpedó Moszkva 1:3, CDSA— Lokomotív Moszkva 1:0. * * * A MAGYAR LABDARÚGÓ NB vasárnapi fordulójának eredményei: Bp. Vörös Lobogó—Szombathelyi Törekvés 3:0, Bp. Vasas—Bp. Kinizsi 2:1, Diósgyőri Vasas—Dorogi Bányász 4:2, Vasas Győr—Pécsi Dózsa 2:1, Vasas Izzó—Salgótarján 1:1, Bp. Dózsa—Csepeli Vasas 3:3. A tabella élcsoportjának állása: 1. Bp. Vörös Lobogó 18 pont, 2. Kinizsi 14 pont, 3. Bp. Honvéd 12 pont és 4. Bp. Vasas 12 pont. AZ OSZTRÁK ÁLLAMLIGA ötödik fordulójának eredményei: Rapid—Simmering 1:0, Wacker—Bregenz 5:0, FC Wien—Ausztria Salzburg 2:1, Sportklub—Stadlau 5:2, Kapfenberg— Ausztria Bécs 2:1, Admira—Linzer ASK 2:1, Vienna—Grazer SC 1:1. A tabella élén most fej-fej mellett három csapat: a Vienna, Rapid és Sportklub 18 mérkőzésből szerzett 27 ponttal vezet. A sorrendet köztük csupán a gólarány dönti el. A bécsi Ausztria a tavaszi évadban eddig még nem győzött és 21 ponttal az ötödik helyen áll. * * » AZ OLASZ LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG 27. fordulójának eredményei: Atalanta—Fiorentina 5:1, Catania— Spal 1:0, Internacionále—Genda 0:1, Juventus—Udinese 1:1, Napoli—Triestina 4:0, Novara—Milano 1:1, Pro Patria —Lazio 2:0, Roma—Torino 1:0, Sampdoria—Bologna 2:0. A kerékpár Béke-versen y hírei Az osztrákok már bejeíentették csapatukat ÜJ SZO" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsáqa. Szerkeszti a szerkesztőbizottság.- Felelős- Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztóseg: Bratislava. Jesenskeho 8-10, telefon: 347-16 352-10. Kiadóhivatal. Bratislava. Gorkého 8 telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatalA-6Q129 "ál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártia Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava.