Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-17 / 65. szám, csütörtök

6 U1SZ0 1955. márcus 17. tzélgvféi egy Qtedagéguš-kázašfcátial — A nép műveltsége a kommunista befolyás kiindulópontja, jelentette ki nemrég nagy bölcsen Harold Velde, az Egyesült Államok kongreszszusának tagja. Hoovernek, a FBI titkos szolgálat hirhedt igazgatójának kebelbarátja. Ezért: le a műveltséggel — ez ma Amerikában a hivatalos álláspont. Kultúrpolitikájuk eredményeivel meg lehetnek az urak elégedve. A People's Voice Detroitban megjelenő hetilap legutóbbi jelentése szerint az USA-ban nyolcmillió analfabéta él. A mi rendszerünk a nép műveltségétől nem irtózik. Ellenkezőleg: arra támaszkodik. Ezt a Majer pedagógus-házaspár mondta, akikkel a berouni tizenegyéves középiskola tanári szobájában beszélgetek. A tanítók napja előtt — amelyet a csehszlovák iskolaügy történetében ez év március 28-án először ünnepelnek — látogattam meg a példás pedagógusokat és iskolai, iskolánkívüli munkásságuk iránt érdeklődöm. Rengeteg jó tapasztalattal rendelkeznek ezek a tanerők, akik kettő híján harminc esztendeje oktatják eredményesen a tanulni vágyó ifjúságot. Mindkettőjükön látszik, hogy szeretik hivatásukat. Őszül már a hajuk. ráncosodik az arcuk, telnek az esztendők, de megy a munka és lelkesedéstől ragyog a szemük. Örök igazság, hogy nem öregszik az, akinek abban a szerencsében van osztályrésze, hogy élete legnagyobb részét az ifjúság körében töltheti. Bohumír Majer és Jarmila Majerová meglehetősen szerény emberek. Elfogódottan fogadják kérdéseimet. Nem szokták meg, hogy saját munkájukról számot adjanak. Ha nem bizonygatnám, hogy hivatalos helyen is és persze a szülők is méltányolják áldásos munkájukat, könnyen dolgomvégezetlenül távoznék. Megtudom, hogy amikor 1927 nyarán elvégezték Prágában az egyetemet és tanári oklevelet szereztek, az iskolaügyi minisztérium Liptovský Mikulásra osztotta be őket szolgálattételre. Akkortól vett közös irányt Majerék életútja, Tizenkét évig működtek Szlovákiában. 1939 óta a berouni középiskola tantestületének tagjai. Majer elvtárs cseh-, szlovák- és Jatin-, felesége francia- és testnevelés szakos. Majer elvtárs elsőrendű neve lő munkája mellett elnöke az intézet üzemi pártbizottságának. A békekampány megindításakor rendezett iskolai nagygyűlésen ő magyarázta a pedagógusoknak és a 14. életévüket betöltött diákoknak a békealáírások jelentőségét. Az aláírási akciót osztályonként szervezték meg. És hogy Vitkovsky igazgató, Majer elvtárs, a többi pedagógus és sok öntudatos növendék' agitációja alapos volt, azt legjobban az bizonyítja, hogy a békeíveket százszázalékosan aláírták. Az egyes osztályok CsISz-csoportjainak elnökei, Marié Hamplová, a X/a osztályból, Václav Valenta a Xl/b osztályból az egész osztály, az egész csehszlovák tanulóifjúság nevében jelentették ki, hogy tudatában vannak aláírásuk fontosságának, és nemcsak az atomháborús előkészületek ellen tiltakoznak, hanem szép hazánk további felvirágzásáért, a békés és biztonságos élet érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. A sport és testnevelés egyre nagyobb szerepet kap iskoláinkban. Jarmila Majerová ezért most főleg a tornatanításnak szenteli minden idejét. Legnagyobb szenvedélye a sport, a spartakiád előkészítése pedig valóságos szívügye. Tudja, hogy a siker, a régi haladó hagyományok merész felújítása kemény munkát igényel. Hivatalos óráin kívül a tanítónőképző pedagógiai iskolában is vállalt kötelezettséget, sőt tevékeny részt vesz az iskolán belüli és kívüli előkészületekben is. Vezetője a diákok tánccsoportjának és kerületi instruktora a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom spartakiád-bizottságának. Alaposan tévedne, aki azt hinné, hogy ez a munka, amely egyébként reggeltől estig lefoglalja — kielégítené. Esténként még külön foglalkozik üzemi sportolókkal, az önkéntes sportszervezetek keretén belül. Gyakorol a helyi Lokomotíva, az Eternit tornászaival, megszervezte a háziasszonyokat, külön népviseleti csoportja van. Kérdésemre, hogyan telik-e mindenre az idejéből, amikor a napnak csak 24 órája van, ezt válaszolja: — Szeretem a hivatásomat és nagyon szeretem a gyerekeket. Saját gyermekem nincs. Minden gyermeket sajátomnak érzek. Nem is veszem észre, hogyan telik munka közben a nap. zájárul az üzemanyagfogyasztás és az önköltségek csökkentéséhez, mivel minden traktoros tudja, hogy az elért megtakarításokért megfelelő prémiumot kap, tehát anyagilag közvetlenül érdekelt a gépállomás munkájában, gazdálkodásában és jövedelmezőségében. Azok a tapasztalatok, amelyeket aránylag rövid idő alatt gyűjtöttünk, azt tanúsítják, hogy az ónálló elszámo'ís megfelelően alkalmazott elemei jó eredményeket hoztak a mi gépállomásainkon is. Ezt bizonyítja a dunahidasi, dunaszerdahelyi, tapolcsányi és alsószeli brigádközpontok példája, ahoi 1954 első felében kísérletképpen bevezették az önálló elszámolás elemeit. Varga elvtárs, az alsószeli brigádközpont traktorosa például az önálló elszámolás rendszere alapján szeptemberben 266 liter üzemanyagot takarított meg 505 korona értékben s traktorának javítási költségeit 2347 koronával csökkentette, összesen tehát 2853 korona megtakarítást ért el. A traktorosok limitkönyveinek adatait összegezve megállapíthatjuk, hogy az alsószeli traktorosbrigád szeptemberben 605 liter üzemanyagot takarított meg 1149,50 korona értékben, a traktorok javítási költségeit 10 282,85 koronával csökkentette, összesen tehát 11 432,35 korona megtakarítást ért el. Hasonló eredményekkel dicsekedhettek a további hónapokban is és a szövetkezeti tagok kijelentése szerint a mezei munkák minősége is lényegesen megjavult. Ezek az adatok meggyőzően bizonyítják, mily nagy jelentősége van az önálló elszámolás elemei bevezetésének a brigádközpontok munkájában. Az elért eredmények aránylag rövid időn belül kedvező hatással vannak a gépállomás gazdálkodására is. Látjuk tehát, hogy az önálló elszámolás elemei arra késztetik a dolgozókat, hogy pontosan és idejében kidolgozzák a traktorosbrigádok munkatervét, nevezetesen az idény terveket, ami a gépállomás sikeres munkájának első előfeltétele. Ahhoz, hogy az önálló elszámolás szerinti gazdálkodás a gépállomáson és a traktorosbrigádnál sikerrel járjon, az EFSz-ek termelési tervét a gépállomások, illetve a brigádközpontok dolgozóival szoros együttműködésben kell kidolgozni. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az önálló elszámolás szerinti gazdálkodás megszilárdítja és még szorosabbá teszi a gépállomások brigádközpontjainak és az EFSz-eknek az együttműködését. Az önálló elszámolás szerinti gazdálkodás arra készteti továbbá a dolgozókat, hogy egyenletesen teljesítsék a tervet a progresszív normák alapián, ugyanakkor a munkák minősége is megjavul, az önálló elszámolás tehát nemcsak a munkatermelékenységre van kedvező hatással, hanem a munkák jobb minősége révén hozzájárul a hektárhozamok növeléséhez is. Világos tehát, hogy az önálló elszámolás elemeinek bevezetése a mi, rövid időn szerzett tapasztalataink szerint is hathatós segítőtársunknak bizonyult az önköltségek csökkentésében, a munka gazdaságosabbá tételében, szervezésének és minőségének megjavításában. Kívánatos tehát, hogy a többi gépállomások is kövessék a dunahidasi, dunaszerdahelyi, tapolcsányi és alsószeli brigádközpontok példáját Ing. Jozef Martanuv Ing. Alfonz Marko. Legnagyobb érdeme, hogy csoport jában mindenki — gyerek, felnőtt egyaránt — szívesen, odaadóan tornászik. Majerová keze alatt sokkal többen készülnek a spartakiádra, mint ahányan a terv szerint Berounból részt vehetnek. A tornászok minőségi versenyben állanak egymással, mert tudják, hogy nem mindenki kerülhet a prágai stadionba. Nehéz dió lesz még annak az eldöntése, hogy a jók közül kik a legjobbak, kik kerülnek be az utolsó napokban a döntőbe, többiek igazi sportszellemben azzal vigasztalják magukat, hogy legalább a járási és kerületi Spartakiádon vesznek részt, ami szintén nem megvetendő eredmény. — Tulajdonképpen csak a felszabadu lás óta látjuk világosan, milyen felelősségteljes a munkánk. Azon vagyunk, hogy a tanítás színvonalasabb, tanítványaink pedig öntudatosabbak legyenek — mondja Majerová tanárnő. — Ezért ^cjyüttmüködünk az ifjúság szövetséggel és a szülőkkel. Hiszen a szülő magatartása nagy befolyással van a gyerek lelkületére. A szülők bevonásával munkabrigádokat szervezünk, ügyelünk az iskola épü letének tisztaságára, játékteret és sportpályát építünk. Alaposan és jőelőre felkészülünk a hivatásválasztásra, amikor a gyermek természetes érdeklődését az állami terv szükségleteivel kell összhangba hoznunk. Szebbnél szebb pályák között lehet ma választani. A gyerekek álma, vá gya, kívánsága — egyet jelent a valósággal. Bányamérnök, építészmérnök, agronómus, állatorvos, gépész lehet mindenki, akinek tehetsége van hozzá. Azért is lett szebb a mi pályánk mert tudjuk, mi minden lehet a gyerekeinkből. A diákok az új népi állam felada taiból is részt kémek. A nagyobbak évről évre eljárnak komlószedésre a Rakovmík járásbeli prílepi EFSz-be ahol megbecsülést szereztek iskolájuknak, mert ők nyerték el az iskola- és munkaerőügyi minisztérium zászlaját. Tavaly például akadt olyan gyerek, aki két-három hét alatt 1000 Kčs-t keresett. Komlószedésen kívül tavaly a sümavai erdőkben is segíjtettek, ápolták, gondozták a fiatal facsemetéket, tisztogatták a kártékony rovaroktól a fák kérgét, begyűjtötték az értékes szénát. A legjobbak a minisztériumtól kerékpár-, aktatáska-, könyvajándékban részesülnek. E téren is oly ügyesen folynak az előkészületek — hiszen Majerová az egyik szervező —, hogy a növendékek jóformán könyörögtek, csakhogy mind elmehessenek. Az esti pihenés óráiban még kultúrműsorral is szolgáltak a diákok a falu népe és sajátmaguk szórakoztatására. Sokat lehetne még írni Majerékról. Megérdemlik a dicséretet. Az sem véletlen műve, hogy Majerová kiváló munkájáért a Balti-tengernél volt nyaraláson. Az sem véletlen, hogy régi tanítványaik, akik közül sok a tanító, egyetemi tanár, ma is felkeresik őket tanácsért, buzdításért, ha napi munkájuk közben nehézség merül fel. Szeretet és becsület övezi Majerékat Berounban, ebben a Prágához közeli járási kisvárosban. A tanítói pálya már régen nem olyan pálya,*ahogyan azt annak idején — igaz hűséggel — Gárdonyi Géza jellemezte. Hirtelen megindultságomban elhomályosodott szemekkel magam is úgy látom, büszkék lehetnek rájuk a helybeliek. A béke-akció sem kampányszerű a berouni középiskolában, hanem szerves része a pedagógusok mindennapi szorgalmas munkájának. Tudják a tanítók is, tanulók is, hogy csak békében élhet boldogan az ember. Béke kell a világnak, tehát béke lesz. Majerék jó békeharcosok. Nyugodt lelkiismerettel, boldog érzéssel, kommunista felelősséggel várhatják a küszöbön álló tanítók napját. Sok esztendő becsületes igyekezete és megfeszített munkája áll mögöttük. A növendékek, a szülők, az iskolaügyi minisztérium biztos nem feledkeznek meg róluk. De mert a mi életünkben soha sincs megállás, kérjük őket és hazánk minden pedagógusát, tanuljanak még tovább, még többet, hogy még sokkal jobban taníthassanak, hogy még sokkal többet tudjon a nép, mert nálunk — a béke táborában — n tudás nem más, mint maga a béke. Jó cr'ndnr PETER KARVAŠ

: Tanulságos történet a nevelésről Van- egy vastörvény, amely szerint az apát nem szabad munkájában zavarni. Minden esetben érvényes, kikötés, fellebbezés nélkül, néhány esetet kivéve, amelynek száma körülbelül egymillió. Nyílik az ajtó, és fiam őméltósága bűntudatosan megáll a küszöbön. Tudja, hogy kihágást követ el, de nem tud, nem bír ellenállni. Mutatóujja az alsóajkán, mintha gondolkozna, mivel is kezdje hirtelen, hosszú szempillái lecsukva, mintegy a bűn terhe alatt. Végre elhatározza magát, aránylag halkan, de azért elég hangosan, hogy az írógép kattogásán túlhallatszon, megszólal: — Apuka ... Türelmetlenül felsóhajtok, de ez mit sem változtat a dolgon. Utódomra nézek, aki a küszöbön áll, tudja hogy baj lesz, de nem tud, nem bír ellenállni. — Hányszor megmondtam már hogy... — kezdem emelt hangon. •— Igen — vág közbe gyorsan —, de ez most fontos. Komolyan. Becsületszavamra fontos 1 Ilyen nagy gyereknél a\ becsületszó komoly dolog. Mégis a lehető legridegebb arccal — amilyet csak vágni tudok, mint akit a felelet' egyáltalán nem érdekel — kérdezem: — Na. és miről van szó, gyorsan! A gyerek megbátorkodik, becsukja maga mögött az ajtót, és íróasztalomhoz lép. Feltekint, és váratlanul így szól: — Apuka, nevelj engem egy kicsit. Azóta, hogy megkért egy egész kicsi, de zenélő képeskönyv megírására, hasonló meglepő kéréssel nem fordult hozzám. ^ Eloltottam az asztali lámpát, s nem is vettem figyelembe. Ha jól emlékszem, valami egészen nem idevágót mondtam; „mit értesz ez alatt" — vagy —, hogy „hogy értsem ezt?" Alig láthatóan vállat vont. — így. Nevelj egy kicsit engem. A könyvben az volt, hogy a szülők nevelik gyerekeiket. Nem az volt? Az volt. Te szülő vagy? — Az vagyok — jelentettem ki elég szilárdan. - Nahát — nézett rám majdnem hálásan. — Én meg gyerek vagyok. Nevelj! A dolog komolyra fordult. Alkudni kezdtem. — Idefigyelj — tettem bátran vállára a kezem —, amint látod, most fontos munkám van. — Közben meggyújtottam a lámpát. Kicsit dühös arcot vágtam. Folytatta: — Minden szülő neveli gyermekét. A szomszédok Dusankáját is nevelik. Csak te nem nevelsz engem soha. — Ezt az anyjától hallotta — gondoltam és így szóltam: — Hogy mondhatsz ilyen lehetetlenségeket. Hát nem nevellek születésedtől kezdve önfeláldozóan?... — Nem emlékszem — mondta elgondolkozva. Felálltam és v.égigmentem a helyiségen. Annakidején vizsgáztam pedagógiából. Valamiről szó volt ott, nem tudom pontosan miről. Merően fiamra néztem, s ö így szólt: — Látod, már nem dolgozol. Egy kicsit nevelhetnél, igazán, csak egy kicsit. Névelgess egy keveset. az;tán dolgozhatsz. Mivel nem találtam hirtelen feleletet, ezt beleegyezésnek vette, leült a heverő szélére, szépen ölbetette kezét és várt. Biztosan kíváncsi volt, mit csinálok vele. Mindent egybevetve, a nevelés borzasztóan izgalmas dolog lehet. — Azt hiszem cseng a telefon — szóltam. Megrázta fejecskéjét. Valóban nem csengett. — A te korodban — szóltam oktatólag — a nevelési befolyás 75 százaléka az anyákra esik. Nem értette egészen, de biztonság kedvéért megjegyezte: — Anyu szolgálatban van. A helyzet reménytelen volt. Kezdtem magam meggyőzni, hogy a reménytelenség csak abban van. hogy nem folytathatom munkámat. — Tudod mit? Kérdezte hirtelen. Ügy tetszett, mintha a messzeségben némi remény Csillanna meg: lehet, hogy eszébe jutottak építőkockái, és elmegy számomra és helyettem pedagógiai intézetet építeni, vagy lekenyerezteti magát beleegyezésemmel, hogy elmehet Dusánhoz játszani. De folytatta: — Tudod mit? Már tudom, miért nem akarsz engem nevelni. Beleegyeztem volna minden, csak egy kicsit is méltó magyarázatba, de ő kijelentette: — Azért, mert tulajdonképpen nem is tudsz nevelni. — Ezt az anyja mondta neki — villant át agyamon. Sértődve mondtam: — Ne haragudj, ez hülyeség. — Pedig nem tudsz — toppantott a lábával. — Hát idehallgass — vesztettem el a türelmem. — Először is, ha tudni akarod, vizsgám van pedagógiából, másodszor, olvastam Makarenkót, és különben is kultúrember vagyok, harmadszor, majdnem hat éves gyakorlatom van. — Idefigyelj — mondtam szigorúan. A nevelés az nem olyan dolog, mint a fülmosás. Hosszú ideig eltart, nagyon bonyolult dolog, és megerőltető' munka ... — De ma elkezdhetnénk — javasolta. — Jó? — A fenébe is, — mondtam — értsd meg hát, hogy én ezt már régen elkezdtem. Vagy talán nem nevellek céltudatosan például a technika iránti érdeklődésre? Nem csináltam neked darut és függővasutat? — Csináltál, a fenébe is — mondta komolyan. Aztán elnevette magát. — Te szereted a gépeket... — És nem tanítlak talán a nyelvtan szeretetére? Nem olvasok el minden este, egy mesét? — Minden este nem — jegyezte meg. — Hát akkor minden hónapban. És nem magyarázom mindig, hogy levesevés közben nem szabad vizet inni, hogy csámcsogni nem illik, és hogy a tálból először a felnőttek vesznek, s csak azután te?... Ez talán nem nevelés ? — Mi az. hogy „fene"? — kérdezte meg fiam, leplezetlen tudásvággyal. — Az nem ide tartozik — haragudtam meg jogosan — és jegyezd meg, hogy nem való a felnőttek beszédét félbeszakítani, főleg a szüléidét nem! Mit is akartam mondani? Azt hiszem, egyáltalán semmit sem akartam mondani. Lopva az órára néztem, nem jön-e még feleségem. Hallgattam, hátha búg a lift, vagy zörög a kulcs a zárban. Köröskörül néma csönd, csak fiam szólalt meg a heverőn keservesen: — Nevelni nem tudsz. Búcsút mondtam a munkámnak, lemondtam végleg a reményről, hogy valaki látogatóba jön, vagy hogy tűzvész támad, leültem a székre, fiamat ölembe ültettem, apailag végigsimogattam haját, és így szóltam: — Az ember társadalmi lény. Hogy az emberi társadalom hasznos tagjává válhasson, nevelni kell. - Én nem akarok hasznos tag lenni, én sofőr leszek. Ez már elintézett és mindnyájunk által jóváhagyott dolog volt. — A sofőr is hasznos tagja a társadalomnak — mondtam. — A bányász is, a tanító is, az orvos is. Felnézett rám. — Az író is? — Azt hiszem a kérdésben semmi lenéző hangsúly nem volt. — Természetesen — mondtam — hogyan kérdezhetsz ilyesmit...? - Jó — felelte bizonytalanul. — Nevelhetsz tovább. — De hogy valaki valóban a társadalom hasznos tagjává válhasson, becsületesnek, dolgosnak, öntudatosnak, igazságosnak, büszkének és szeretetreméltónak kell lennie. Itt észrevettem, hogy fejtegetéseimnek nem szentel elég figyelmet. - Figyelsz? — ráztam meg egy kicsit. — Apukám — kérdezte, — anyuka is olyan ... hasznos ? — Természetesen — mondtam, mert ebben családunk egyetértett. — És ki hasznosabb anyu, vagy te? Feleletem — legyen az ilyen, vagy amolyan — beláthatatlan következményeire gondoltam. Köhintettem. — Ez a dolog ma még vizsgálat tárgya. Tényleg nem csenget a telefon? — Nem, — mondta — és apuka ... mindig olyannak kell lenni.'.. olyan minden-milyennek? — Milyennek? — Hát dolgos, és így ... — Magától értetődik, hogy mindig. Eltelt egv pillanat. — Vasárnap is? ... — Persze, hogy vasárnap is. — Hü, — mondta csodálkozva — és egy ember képes erre? — Képesnek kell lennie. Láttam, hogy végre hatottam rá. Kicsit megkönnyebültem. » — Na jó — mondta odaadóan. — Megpróbálom. (Folytatása a 7-ik oldalon.) *