Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-09 / 58. szám, szerda

4 m%w 1935. március 9. <*Jgy oan ez jSősövi is Adenauer politikája veszélyezteti a párizsi egyezmények ratifikálását Éleződnek az ellentétek Franciaország és Nyugat-Németország között Az összes nyugatnémet újságok hi­teket közölnek Bonnból és Párizsból, amelyek arról számolnak be, hogy Franciaország és Nyugat-Németország között kiélesednek az ellentétek a Saar-kérdésben. Az ellentétek kiéleződésének egye­nes oka a francia külügyminiszter ki­jelentése volt. aki válaszolt Adenauer kijelentésére a Saar-kérdésben. A Saar-egyezmény magyarázatában a francia és a bonni kormány között igen nagyok az ellentétek. Mindkét fél kitart álláspontja mellett. Fran­ciaország és Nyugat-Németország el­lentéte a Saar-kérdésben nagy nyug­talanságot keltett a nyugatnémet és francia, a párizsi egyezményeket pár­toló körökben, mivel a legközelebbi napokban kell tárgyalni a párizsi egyezményekről a francia köztársasági tanácsban és a bonni szövetségi gyű­lésben. A „Welt am Sonntag" című újság ezt írja: „A német francia konfliktus a Saar-kérdésben, amely a párizsi egyezményeknek a szövetségi gyűlés­ben és a francia köztársasági ta­nácsban való tárgyalása előtt támadt, ámai módon kiéleződött. , Bonni politikai körökben már ar­1 beszélnek, hogy szükséges lesz, gy Adenauer tárgyaljon az új fran­miniszterelnökkel." A Franciaország és Nyugat-Német­ország ellentéte a Saar-kérdésben a francia sajtó érdeklődésének közép­pontjában áll. A „Figaro" című újság megállapít­ja, hogy a „francia-német ellentét a Saar-kérdés magyarázatában elérte kulminációs pontját". A politikai megfigyelők véleménye Mint a párizsi sajtó jelentéséből kitűnik, Edgár Faure kormánya igen nehéz helyzet előtt áll a párizsi egyez­ményeknek a köztársasági tanácsban való ratifikálása, az 1955-ös költség­vetés jóváhagyása, .az adóreform stb. tekintetében. A ,.Figaro" című újság ezeket a kérdéseket „igen veszélye­seknek" véli a kormányra, mivel vé­leménye szerint ezen a héten ezek a kérdések a kormánytöbbséget kemény próbára fogják tenni. Különösen nagy aggodalmat kelt a kormányban a párizsi egyezményei ratifikálásának kérdése. A párizsi saj­tó megfigyelői újra kiemelik, hogy a A nyugatnémet moponolisták gyorsan készülnek a fegyvergyártás kiszélesí­tésére. Igen sok iparágban (hajóépítő, automobil- és motoriparban) nagy elő­készületeket tesznek a háborús tö­megtermelésre. Lázas előkészületeket tesznek a ha­di-repülőgépgyár felújítására is. A DPA hírügynökség nemrégiben közölte, hogy Nyugat-Németországban jelenleg 26 repülőgépgyártó üzem van, amelyek készen állnak a termelés megkezdésé­re. Mint a német sajtó írja, a hadi-repü­lőgépek gyártásába bekapcsolódtak a volt hitlerista tervezők, Messer­schmidt, Dornier, Heinkel, Henschel, Focke és mások. A repülőgépgyártás középpontja Nyugat-Németországban Stuttgart. Itt van az „Eero-Union" társaság terve­zőinek központja. Ebbe a társaságba tartozik a Messerschmidt-, Heinkel-, Dornier- és Focke-cég. A társaság ulajdonát képezi ezenkívül a „Daim­-Benz A. G." automobilgyár >s ,ly a repülőgépmotorok legnagyobb itója. . autóipar is előkészületeket tesz borús termelésre. Mint a „Der rgen" című újság közölte, a nyu­gatnémet automobilipar kiállításán, amely nemrég fejeződött be Bonnban 52 katonai automobiltípust mutattak be, amelyeket a nyugatnémet Wehr­macht számára gyártanak majd. Az automobilipari vállalkozók szö­vetsége nemrégiben közölte, hogy a jelentősebb nyugatnémet autógyártó üzemekben már hosszabb idő óta dol­szerint Adenauernek nyílt kijelentése Saar-vidék! terveivel kapcsolatban és később a bonni diplomácia lépései, a párizsi egyezmények pártolóit Francia­országban nehéz helyzetbe hozták. Néhány újság, amely közel áll a francia uralkodó körökhöz, az Aden­auerrel folytatott vita során elítélte a közvélemény mesterséges félrevezeté­sét, amelyet azért alkalmaztak, hogy keresztül lehessen hajtani a párizsi egyezmények ratifikálását a párizsi és a nyugatnémet parlamentben. A jobboldali újságok felhívták az USA és Nagy-Bitannía kormányát, hogy valamilyen formában cáfolják meg Adenauernek azt a kijelentését, hogy őt ezek a kormányok biztosítot­ták arról, hogy felhagytak a francia álláspont támogatásával a Saar-kér­désben. A francia nemzetgyűlés ülése Vendroux, a francia nemzetgyűlés szocialista köztársasági képviselője ha­tározati javaslatot terjesztett elő, melyben ajánlja a kormánynak szük­séges intézkedések megtételét arra, hogy a párizsi egyezmények köztársa­ságtanácsbeli vitájának megkezdése előtt Londontól és Washingtontői olyan irányú nyilatkozatot kapjanak, amely megcáfolja a Saar-kérdésre vonatkozó amerika és angol felfogás német ma­gyarázatát. Amikor Vendroux a nemzetgyűlés vezetősége elé tárta javaslatát, egy­szersmind kérte, hogy azonnal tár­gyalják meg. köztársasági tanács tagjai félnek at­tól, hogy kompromittálják magukat azzal, ha megszavazzák a párizsi egyezmények ratifikálását a köztársa­sági tanácsi választások előestéjén Sok képviselő inkább szeretné külön­féle indítványokkal és javaslatokkal elhalasztani a párizsi egyezmények végső ratifikálását ez év őszére. A „Combat" című lap azt írja, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyver­zésének kérdése igen sok francia kör­zet választás előtti harcának közép­pontjában áll és, hogy „Edgár Faure többsége ellenérc igen nagy nehézsé­gekkel küzd." goznak új katonai autómodellek, leg­inkább teherjáró autók tervezésén. Mint a „Der Morgen" című lap közöl­te, a nyugatnémet határrendőrség kí­sérleteket folytat legújabb típusú pán­cél- és terepjáró autókkal, amelyeket a „Daimler-Benz A. G." művekben gyártottak. Az indiai kékevédők az atomháború elSen Az Üj Kína hírügynökség közölti.', hogy Sahib Singh Soghey, az Indiai Békevédők Bizottságának alelnöke, az indiai parlament tagja, március 5-én egy delhi sajtókonferencián elítélte a nyugati hatalmak atomháborús eló • készületeit. Soghey kijelentette, hogy a nyu­gati hatalmaknak az atomfegyverrel való fenyegetődzése bizonyítéka an­nak, hogy a Nyugat gyarmatosítani akarja Ázsiát. Felhívta az indiai né­pet, hogy utasítsa vissza az atomkí­sérleteket és felhasználásukat és se­gítsenek abban, hogy a Béke-Világ ­tanács nyilatkozatának minél nagyobb számban való aláírásával ki lehess ín kényszeríteni az atomfegyverek el­tiltását. Dr. Meghnad Saha, a Nyugatbengáü Békevédők Bizottságának elnöke ki­jelentette, hogy a NATO határozata az atomfegyver felhasználásáról alá­ássa a világbékét. Felhívta a világ né­peit, hogy ez e'Ien a legerélyesebbe i tiltakozzanak. Lehet, hogy sokan ismerik Bőst. Lehet, hogy sokan nem is hallottak erről a dunamenti faluról, ahol még a IX. században telepedtek meg az ide­szakadt besenyők. Azóta él a falu. De sok víz is folyt le azóta a Dunán és a falut átszelő, fürgén csörgedező Csiliz-patakban. Az utcákat ékesítő öreg topolyafák is mily sokat tudná­nak mesélni, s a mostani várból át­alakított kopott kastély, a környék­beli erdők is mily sokat tudnának re­gélni a hajdanában ideruccant csá­szári-királyi és herceg urak kaland­jairól, Mária Teréziáról, aki itt szülte esászárivadékát, II. Józsefet. Sok kacskaringós utcájáról is híres Bős. Jót nevetnek még ma is az emberek, amikor hallják az idősebbektől a ki­pödört bajszú huszárokról szóló me­sét, akik az egyik utcából a másikba járva nem tudtak kitalálni a faluból. Az ember a legszívesebben csak a jóra, szépre emlékezik," mert a rosz­szat, a szenvedéseket- nem kívánja. S erről a rosszról, szenvedésről szá­zával tudnának regéket mondani a bősiek: a jobbágy sorsról, az urasági cselédek szenvedéseiről, az Üchtritz­Amadé grófok és későbbi nagybirtoko­sok garázdálkodásairól. No meg az aranymosókról is. Az idősebb bősi polgárok még ma is emlékeznek hz apáiktól hallott aranymosókra. Vályú alakú, zsákkal borított deszkatákol­mányba öntögették a patak vizét, hogy felfogják a parányi csillogó aranv. vagy aranynak vélt szemecskéket Hogy volt-e valami hasznuk ebből, vagy csak a csaj fa szivárvány utáni hiábavaló futás vblt-e ez, nem tud­ni. De ahhoz nem kell nagy gondol­kodónak lenni, hogy rájöjjünk arra, hogy a szegény ember még a színek­ben tobzódó szivárványt is megszerez­né, csakhogy otthonába több meleg­séget, elégedettséget lophasson be. Hiába volt mindez. Ha az ember nem a maga ura, nem telik meg kamrája s mosolya is fanyar. A mának kellett eljönni, hogy a hősieken ejtett életsebek begyó­gyulhassanak, hogy szép ruhákban járjanak a pufőkarcű gyermekek, uj házak épüljenek a kanyargós utcá­kon és az egyenes szerdahelyi úton. I A volt urasági cselédek szemében még egy évtizeddel ezelőtt ls vágy­álomnak tűnhetett az a képzelet, hogy egyszer új, saját házban lakhassanak. Ma ez már valóság 1 Eddig száz új ház épült fel Bősön. Három évvel ez­előtt villanyt kapott a falu, van gyermekbölcsődéje, szövetkezeti áru­háza, nagy kultúrháza, fogorvosi ren­delője, mezőgazdasági iskolája. S az idén megkezdik a népstadion építését is. Bizony van mit félteniök a hősiek­nek, amikor háborús veszélyről halla­nak, hallják az atombombákkal való fenyegetést. Volna is mit veszíteniök, azt az életet, amely a leggyönyörűbb gyümölcsöt termi a világon: a sza­badságot s a benne rejlő teremtő erőt. Hagynák ezt elveszni a bősiek? Soha-soha meg nem engednék! Tud­ják, hogy az egész világon ma milliók és milliók írják alá a békeívet, tiltakoz­nak az atomháború ellen. S a sok­milliónyi aláírás között ott van a bősi lakosok neve is. Frývaldska Kamilla és Kővári Ferenc agitkettős kijelölt körzetükben minden házba bekopog­tattak. Jakusékat akkor nem találták otthon. Jakus Dezső szövetkezeti tag és a felesége, amikor megtudták, hogy utcájukban már jártak az alá­írásgyűjtők, megijedtek. Azt gondé; • ták, hogy hozzájuk már nem jönnek el újra és másnap reggel maguk men­tek el az agitkettősökhöz, hogy ala­írják a Béke-Világ tanács felhívását. A következő eseten sem cso­dálkozhattunk. A helyi nemzeti bizott­ság irodájában ültünk. A felek egy­másután nyitottak be. Házadót fizet­A dunaszerdahelyi járás egyik leg­kisebb községe Albár. Alig van százöt­ven lakosa. A kultúrmunkában viszont az első községek között áll. Főként a színjátszást kedvelik Albáron. A Cse­madok helyi szervezete a többi tömeg­szervezetekkel karöltve, az utolsó két évben több színdarabot tanult be és adott elő. Februárban különösen nagy sikert arattak és az egész járásban ismertté lett a Csemadok és a CsISz albári csoportja. A járás több községében elő­adták a Karikagyűrű című népszínmű­vet. Voltak Vásárúton, Vámosfaluban, tek, a tavalyi árvízkárokról, a tojás­begyűjtésről, a nemzetközi nőnapról tárgyaltak. Egyszerre csak betoppant egy idős bácsi, Jávorka Flórián. Apró termetű, 73 éves korát meghazudtoló, fürgemozgású ember. Kissé szétálló térdeivel úgy hat, mintha jártában is lovat nyergelne. Bajusza csodamódra huszáros. Jó nagyra növesztette s a végét oly hegyesre pödri, hogy még szúrni is tudna vele. És szemének csintalansággal teli csill jása is el­árulja, hogy adomaszerető és terjesztő ember lehet. Nem is hagyott bennün­ket anélkül, hogy gazdag tárházából néhányat el ne mondjon. Amikor elé­gedetten megállapíthatta, hogy tréfái nem maradtak hatás nélkül, mindnyá­jan jókedvűen nevettünk rajtuk, ko­molyan Papp Jánoshoz, a titkárhoz fordult. — Azt gondoljátok, hogy én a béke ellensége vagyok ?! — Hoay-hogy? — csodálkozott a titkár. — Még nem voitak nálam! Add csak ide azt a papirost, hadd írjam alá én is! — hadonászott az öreg. Papp János megértette az öreg he­veskedését, meg is nyugtatta, hogy az agitkettősök nem feledkeztek meg Jávorkáékról sem. — Én a vígságot szeretem, tudod-e? Van rádióm is, szeretem a jó zenét — mondja Flóri bácsi. — Addig, amíg az ember jól lakhatik, kalbászt, sza­lonnát ehet. csak jó lehet. Disznót öí­' r~> és most újra két malacot vet­tem. Lesz kalbász és szalonna jövő­re is! — És miért Írja alá a békeívet, Flóri bácsi? — érdeklődik Papp Já­nos. — Hát ezt még kérdezni is lehet? — Nekem is vannak gyermekeim és ... — számolgatni kezd magában Flóri bácsi. — Tizennégy unokám és négy dédunokám van! Én átéltem a háborút, nem kívánom, hogy ők is végigszenvedjék azt. Kérem, aki a háborút egyszer átéli, az több háborút nem akar. Négy évig voltam ott. Meg­tudom mutatni a nyomát is — és széttárja kabátját, felcibálja ingét és mutatja a forradást az oldalán. — Itt van ni! — Miből élt eddig Flóri bácsi? — kérdezem most tőle. — Volt egy kis földem, no meg náddal födögettem mások házait. — És móst? — Kapom az öregségi segélyt, de most is szeretek a házak tetején dol­gozni. Ölakat is csinálok és bizony eljárok még kapálni is a szövetke­zetbe ... Milyen kedves ez az öreg Flóri bácsi. Mennyire szeret még idős ko­rában is dolgozni. Beteg lenne, ha tétlenül kellene otthon ülnie. Nem tudom feledni szavait, a fülemben csengenek: Azt gondoljátok, hogy én a béke ellensége vagyok?! Dehogy, dehogy. Nagy békeharcos maga Fló­ri bácsi! A Dunaszerdahely felé ve­zető utat nyugodtan elkeresztelhet­nék a villák utcájának is. Takaros, nagyablakos, tágas házak sorakoznak az üt mindkét oldalán. Mind újak! A tájat még hótakaró fedi, gyermekek hógolyóznak, szánkóznak a házak előtt. Víg kacagásuk, csengő szavuk messzire hangzik a iényló, napsuga­ras télben. Traktorok dübörögnek megrakott pótkocsikkal az 'úton. Odébb meg. a kertek alján, ahol a szövetkezeti istállók magasodnak, nagy a mozgolódás. Trágyával meg­rakott szekerek húznak a mezők felé Hiába a tél, az arcpirosító szél, a hó, az ember s a melegségei még fél­marokkal szóró napsugarak már a ta­vaszt hirdetik. Kultúrmunka Albáron Hegyétén, Povodán és utoljára Duna­szerdahelyen. Möhöly Lajos tanító elvtárs elmon­dotta, hogy a Csemadok- és CsISz-ta­gok többnyire munkások, majdnem mindannyian távol a falutól gyárak­ban, traktoráilomásokon dolgoznak s nehéz munkájuk elvégzése után szín­darabok tanulásának szentelik idejü­ket. Beke Lajos, Marcel Rudolf, Nagy Géza, Görcs Anna, Kis Ilonka és a töb­biek önzetlen munkával segítik elő a csoport fejlődését. Möhöly Lajos taní­Minden új itt ezen a környéken. A lélegzethez, a szabad élethez jutott Bős új arculata ez. Milyen sivár is volna ez a hely, ha nem láthatnánk itt az új házakat, a játszadozó gyer­mekeket, a dohogó traktorokat s ott hátul a gazdasági épületeket. Életünk tavaszát hirdetik ezek és nem lenne .•mber az ember, ha nem féltené, óvná mindezt az újat olyan görcsös sze­retettel és ragaszkodással, mint ahogy veszedelem idején hajol gyermeke fölé az anya. Itt az Új házak egyikében lak­nak Fernyák Gyuláék is. Papp János­sal benyitunk hozzájuk. Csak az asz­szonyt találjuk otthon 12 éves fiával, f érje a szövetkezet mindennapos dol­gozója, legjobb sertésetetője ... Mi­lyen szép is a konyhájuk. Minden bútordarab új, még a tűzhely is. Mennyire, meglátszik az elégedettség a feketehajú Margit asszonyon és Gyermekén is. Vidámak, pedig még néhány esztendővel ezelőtt szomorú­ság ült a lelkükön. Az apát várták haza a fogságból. Nyolc évre ragadta el tőlük a háború. Keserves sone is volt az. Örültek, ha csak kenyér ts került az asztalra. Tizenöt éve, hogy összekerültek. Semmijük sem volt akkor. Az ura a grófnál cselédeske­dett. Csak fatalpú bakancsra telt ne­ki. Nem tudott abban dolgozni, egész nap mezítláb járta a mezőt. Hoi van már ez az élet! Messze, messze a múltban. Nincs meg már az a viskó sem, ahol azelőtt Fernyákék laktak Két kis szobában tizenketten szorong­tak. Visszakívánhatja-e a háborút a Fernyák-család? — Hogy mi? — mereszti ránk cso­dálkozó szemét Fernyákné és reme­gés fut rajta végig. Magához szorít­ja gyermekét és kifakad: — Nem, nem engedjük meg, hogy életünket újra feldúlják. Eleget szen­vedtünk eddig ... Látod, Jani, — fordul most Papp Jánoshoz — mégis akadnak olyanok, akik elégedetlenked­nek. Sokszor úgy összeszólalkozok ve­lük! Hát nem látják, hogy soha az életben nem éltünk úgy. ahogy most! — Itt van a fiam is — mondja kis­sé rosszalva Margit asszony, mintha, csak előttünk is oktatni szeretné gyermekét, — Disznót öltünk most, a fiú meg válogat. Nem tudja, hogy mit egyen. Azelőtt*; Még (húsz 'fil­lérért is agyon kellett sírnom ma­gam ... lói ÍS élnek Fernyákék. Fer­nyák Gyula 1951-ben lépett be a szö­vetkezetbe. Azóta nagyot fordult, ná­luk az élet. Az asszony sokat taka­lékoskodott és apródonként szerez­ték be a házépítéshez szükséges anyagot. A házat felépítették. Azóta rádiót, konyhabútort is vásároltak. — Most meg szobabútort akarunk venni — újságolja az asszony. — Disznókat nevelünk és eladjuk majd a felvásárlóknak. Szerződést is kötöt­tünk velük ... Lesz majd bútorra va­ló isi Ragyog az asszony szeme. Pedig vannak most is gondjai. Valamikor a gondok gúzsbakötötték őket. És most? Szeretnék, ha gyermekük még jobban tanulna és minél előbb beszereznék az új szobabútort. Gondok ezek is, de olyanok, amelyek beteljesülésükkel felemelik az embert és bánat helyett az öröm rózsáit ültetik lelkükbe. És Fernyákék tudják, hogy ez a vágyuk is valóra válik. Biztosak benne. Mi­lyen sokatmondó is a Margit asszony arcára kirajzolódó mosoly Benne van egész Bős boldogsága. Nem is akad itt egy ház, ahol ne a békére, a régi vágyak beteljesülésére szavaznának az emberek. Fernyákék is ezt tették. Ezért élnek és küzdenek a bősiek. PETRŐCI BÁLINT. tő, bár falujától távol tanít, mégis se­gít a szervezetek munkájában. Albárnak a kultúrmunkák céljaira nincs helyiség, az iskola egyetlen ter­mén kívül, de a csoport tagjai meg­mutatták, hogy bár nehezen, de kul­túrház nélkül is lehet eredményes munkát végezni. Az iskola terme kicsi és az előadásokról sokan kiszorulnak. Kultúrházat akarnak építeni. Már ma­guk is gyűjtöttek pénzt és ha a járás­tól is segítséget kapnak, tervüket valóra válthatják. Lobel Zoltán, Dunaszerdahely Sok képviselő szeretné elhalasztani ez év őszére a párizsi egyezmények végső ratifikálását Teljes gőzzel folynak a katonai előkészületek Nyugat-Németországban iiiiiiiíiEiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHsiiiiiiiiitiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiniiiiti iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiigiitatiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom