Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-23 / 70. szám, szerda

1955. március 23. IftSZO 5 Július Ďuriš pénzügyminiszter beszámolója az 1955. évi állami költségvetésről a nemzetgyűlésben Ezzel célszerűtlenül nagy anyagi és pénzügyi eszközöket, munkaerőke' és tervezési kapacitást kötnek le. Nem készítik el idejében a beruházásokra a terveket. Ezzel elaprózzuk az épít­kezési munkákat és fölöslegesen meg­hosszabbítjuk időtartamukat. 1954. de­cember 31-én 818 építkezésünk volt, amelyekre csak kevés munkaerőt és gépet juttathattunk. Ennek következ­tében az építkezések elhúzódnak és hallatlanul megdrágulnak. Ez késlel­teti és drágítja a lakásépítkezéseket is. Ezért a végrehajtandó beruházások felülvizsgálásával egyidejűleg intézke­déseket kell tenni arra, hogy megja­vítsuk a beruházások tervezését és okmányszerű előkészítését, olcsóbbá tegyük az építkezéseket, megjavítsuk az építő és szerelő vállalatok szerve­zetét, megjavítsuk az építőipari szer­vezetek munkáját, jobban és hatható­sabban kihasználjuk az építőipari gé­peket és gyorsabban alkalmazzuk az építőiparban az ipari munkamódsze­reket és az előgyártott elemek fel­használását. E téren fontos szerep jut a Beru­házási Banknak, amely nemcsak a be­ruházásokhoz szükséges pénzösszege­ket hivatott "a vállalatok rendelkezé­sére bocsátani, hanem konkréten tá­mogatnia kell munkájukban az építő­ipari vállalatokat és az építtetőket és Említettem már, mily nagy felada­tokat kell az idén teljesítenünk és pénzügyileg biztosítanunk, hogy tovább emelhessük népünk életszínvonalát. Sohasem felejthetjük, hogy az élet­színvonal törvényszerűen összefügg a termelés és a nemzeti jövedelem növekedésével, népgazdaságunk minő­ségi mutatószámainak teljesítésével, elsősorban a munkatermelékenység és az önköltségek szakaszán. Munkatermelékenység Köztársaságunkban nincs olyan dol­gozó ember, akinek személyes érdeke ne kívánná, hogy még több szenet bányásszunk, hogy még több villany­áramot termeljünk, földjeinkről még nagyobb termést gyűjtsünk be, hogy még több közszükségleti cikk, álljon rendelkezésünkre. Ezért a vállalatokban és az egy­séges földmüvesszövetkezetekben a dí­jazás alapja a munkaeredmény. A munkatermelékenység szüntelen Nö­velése és a végzett munka szerinti díjazás a szocialista országépítés fon­tos gazdasági törvénye. Ezeket a fontos törvényeket nem mindig tudjuk kellően felhasználni. Számos gazdasági ágazatban tavaly a munka termelékenysége kevésbé emelkedett, mint a bérek összege. A termelékenység és a bérek kö­zötti aránytalanság alapvető oka az, hogy nem értik meg, hogy a bérek nem növekedhetnek gyorsabban, mint a termelékenység és a termelés, mi­vel csak azt oszthatjuk el, amit ter­meltünk. Ezért lehetetlen egyidejűleg csökkenteni az árakat és túllépm a tervbevett béreket. Ennek a törvényszerűségnek a meg­sértése at;ra vezet, hogy egyesek más becsületej dolgozók munkájának ered­ményeit sajátítják el. Ezért egyetlen dolgozó, mint gaz­da e köztársaságban nem érthet egyet azzal, hogy egyes vállalatokban a bér­alapot és a termelést úgy osztják fel hónapokra és negyedévekre, hogy az­első két hónapban a tervet könnyen túlteljesíthetik és ennek alapján pót­jutalmakat fizethetnek ki, a harmadik­hónapban aztán nem teljesítik a ter­vet. Egyes vállalatokban ezt tapasz­talhattuk ez év első negyedévében is. A pénzügyi szervek, különösen a Pénzügyminisztérium és a bankok, de velük együttműködve a többj. minisz­térium, a vállalatok vezetősége, a szakszervezetek és minden egyes dol­gozó is fordítson fokozott gondot ar­ra, hogy termelésünket és népgazda­ságunkat ne veszélyeztessék ezek a komoly visszaélések, a végzett mun­ka szerinti bérezés elvének megsér­tései és a béralapok túllépése. A munkatermelékenység és a ter­melés növelésében komoly fogyaté­kosság tapasztalható a teljesítmény­normák terén, mégpedig a normák következetesen harcolnia kell azért, hogy megjavítsák a beruházási épít­kezések előkészületeit és érvényre juttassák építőiparunkban ^.gazdasá­gosság elvét. Közigazgatási apparátus Állami költségvetésünk az állarni közigazgatás céljaira 3469 millió ko­ronát Irányoz elő, vagyis a költség­vetési kiadások 4 százalékát. A múlt év.>en ismét emelkedett a közigazga­tási dolgozók száma. Ezzel kapcsolatban külön hangsú­lyozni kell, hogy a szocializmusban az állami és gazdasági apparátus fontos gazdasági szervező szerepét csak ak­kor teljesítheti, ha szüntelenül gya­rapítjuk az állami közigazgatás és a vállalati adminisztratíva dolgozóinak szakképzettségét, nem pedig azáltal, hogy növeljük számukat. A tervezés kezdeményező és operatív jellege, a gazdasági élet irányítása sem nyer azáltal, ha nagyobb összegeket fordí­tunk az úgynevezett papirosháborúra, javulást csakis úgy érhetünk el, ha alkalmazzuk a konkrét személyes irá­nyítás elvét. Az a tény, hogy helytelenül növelni igyekeznek a hivatalok és vállalatok adminisztratív erőinek számát és fel­duzzasztják az adminisztratív munka költségeit, szükségessé teszi az admi­nisztratív dolgozók számának szün­gyakorlati alkalmazásában és jelentő­ségük értelmezésében egyaránt. A tel­jesitménynormákat elsősorban a bér­megállapítás eszközének tekintik, nem pedig olyan tényezőnek, amelynek ré­vén megjavíthatjuk a munkamódsze­reket, a műszaki színvonalat és a munka szervezését. Ezért a teljesítménynormák nem segítik elő kellősn a termalés töké­letesítését, eszközül szolgálnak az egyenlösdi fenntartására a bérezésben az érdemszerinti díjazás elvének érvé­nyesítése helyett. A normák alacso­•nyak és ezért jelentősen túlteljesítik őket. A Gépipari Minisztérium szaka­szán például a múlt év harmadik ne­gyedévében a normákat átlag 201,5 százalékra, a negyedik negyedévben 206 százalékra teljesítették túl. A díjszabások és normák fogyatékossá­gaival is gyakran visszaélnek. A mi­nisztériumok, a vállalati vezetőségek és a szakszervezetek nem támaszkod­nak eléggé a dolgozók segítségére, hogy biztosítsák a teljesítménynek megfelelő munkabéreket. Gyakran el­tűrik azt is, hogy érdemteleneknek fizessenek ki pótjutalmakat, amelyek pedig fontos szerepet hivatottak ját­szani egész népgazdaságunk fejleszté­sében. Ismeretes, hogyan élnek vissza a normákkal és a pótjutalmakkal pl. a községi vállalatokban. A községi vállalatokban a termelé­si terv teljesítését a bevétel szerint állapítják meg. A bevételeket — a nem­zeti bizottságok és a fogyasztók elég­telen ellenőrzése következtében és megengedhetetlen módszerekkel nö­velik, hogy aztán nagyobb pótjutalma­kat fizethessenek ki. A munkatermelékenység és a ter­melés fejlesztésében komoly károkat okoznak a végzett munkáról vezetett helytelen és nehezen ellenőrizhető feljegyzések. Egyes gépállomásokon előfordul, hogy a bérkimutatásban a számadatokat össze-vissza javítgat­ják, a kimutatásokat nem írja alá sem az alkalmazott, sem a bérköny­velő. Az efféle hibák arra vezetnek, hogy pl. sok gépipari vállalatban tavaly túl­lépték a béralapot és a bérek gyor­sabban emelkedtek, mint a munka termelékenysége. Ezek a hibák száz­milliós károkat okoznak a dolgozóknak azzal, hogy csökkentik a nemzeti jö­vedelmet. A munkatermelékenységnek növe­lése, vagyis az élő munka részesedé­sének csökkentése a technika tökéle­tesítésével és ennek alapján az árak leszállítása és a reálbérek emelése valamennyi dolgozó legtermészetesebb érdeke. Ezért a termelés és a munka­termelékenység növelése mindig a döntő tényező — a dolgozó ember alkotó munkájára támaszkodhatik. telen csökkentését és szakképzettsé­gül növelését. Tavaly rendszeresítettük az álláso­kat a központi hivatalokban és a nem­zeti bizottságok hivatali apparátusában, de ezáltal csak az állami közigazga­tás hibáinak egy részét sikerült ki­küszöbölni. A vállalatokban jelenleg foglalkoznak az igazgatás, megjavítását célzó intézkedésekkel. Honvédelem Országépítésünk békés mcmkája közben egy pillanatra sem feledkez­tünk meg arról, hogy a nyugati reak­ciós erők új háborút akarnak kirob­bantani, lehetetlenné akarják tenni bé­kés életünket és fenyegetik nemze­teink szabadságát és függetlenségét. Ezért kötelességünk biztosítani, hogy néphadseregünk hűséges szö­vetségben a dicső szovjet hadsereggel megkapjon mindent, amire szüksége van mindannak megvédéséhez, amit népünk munkájával felépített, amire szüksége van ahhoz, hogy megvédje köztársaságunkat a nyugati imperia­listák által feltámasztott és szerve­zett náci Wehrmachttal szemben. Ennek megfelelően állami költség­vetésünk 10 430 millió koronát irányoz elő a köztársaság védelmének és biz­tonságának céljaira, vagyis a költség­vetési kiadások 12,1 százalékát, az 1954. évi 8,9 százalékkal szemben. A fentiek bizonyítékául szolgál 63 példás vállalat felhívása és kötelezett­ségvállalása, amelyek közül igen jó erer 1 lényeket értek el például a bratislavai Energotrust, a détšíni gép­gyár, a Hérman-kohó, a Veľké-pav- lovcei állami gazdaság, a šibicei gép­állomás dolgozói stb. Önköltségek A dolgozók részesedése a nemzeti jövedelemben attól is függ, milyen ölcsón termelünk, mennyit fordítunk a társadalmi terményből az elhasznált termelőeszközökre és mennyi marad meg a fogyasztási és a felhalmozási alap számára. Az önköltségek csökkentésének ter­vét tavaly nem teljesítette a Gépipari Minisztérium, a Kohóipari és Ércbá­nyászati Minisztérium, az Építészeti Minisztérium, a Tüzelőanyag- és Ener­getikaügyi Minisztérium, a Földműve­lésügyi Minisztérium, az Erdőgazdál­kodási és Faiparügyi Minisztérium. Azzal, hogy túlléptük a költségke­retet, az iparban és az építőiparban sok százmillió koronát vesztettünk. A költségek túllépésének fő oka a selejt. A selejtképződésnek minden egyes dolgozó kárát látja. Legtöbb kárt a selejt a Gépipari Minisztérium, valamint a Kohászati és Ércbányaügyi Minisztérium vállalataiban okozott. Ezekben ai. iparágakban teljesítik a legrosszabbul a párt és kormány ha­tározatát a gyártmányok minőségének megjavításáról. Külön hangsúlyozni kell, hogy 1949 óta szüntelenül emelkednek a szén­bányászat költségei. 1949 óta egy ton­na kőszén termelési költségei 45 szá­zalékkal, egy tonna barnaszén terme­lési költségei 28,6 százalékkal emel­kedtek. A költségkeret túllépése egyik oka annak, hogy évről évre nőnek az álla­mi gazdaságok veszteségei. Az állami gazdaság gazdálkodásának hiányaira mutat rá a körülmény, hogy a Vyšší- Brod-i gazdaságban egy mázsa ser­téshús termelési költségei 244 száza­lékkal nagyobbak, mint a palárikovoi gazdaságban. Egy liter tej termelési költsége a chomutovi állami gazdasag­ban 192 százalékkal több, mint a hlu­bokai gazdaságban. A dolgozóik érdekében nemcsak a termelés, hanem a kereskedelem költ­ségeit is csökkenteni kell. Ezért kö­telességünk megjavítani az állami és szövetkezeti kereskedelejp munkaszer­vezetét és gazdálkodását, hogy csök­kentsük a forgalmi költségeket, első­sorban a nagy áruveszteségeket és ez­zel korlátozzuk a beszerzési és el­adási árak közötti különbözetet. Népgazdaságunknak komoly károkat okoz az, hogy rosszul gazdálkodunk a nyersanyagokkal, segédanyagokkal, tüzelővel és villanyenergiával. Nem biztosítjuk eléggé a termelési felada­tokat indokolt és haladó műszaki-gaz­dasági átlagnormák révén. Sok válla­latnak nincsenek konkrét időtervei a normák kiterjesztésére és szilárdításá­ra, nem tartják nyilván a normák tel­jesítését és gyakorlati alkalmazását. A fogyasztási normák hiányosságai megnehezítik a forgóeszközök csök­kentését, hozzájárulnak a normánfe­lüli készletek kialakulásához és ezzel a vállalatok fizetési nehézségeihez, va­lamint idegen pénzeszközök szabályel­lenes felhasználáshoz. Sok vállalat nem utalja át idejében azokat a pénzösz­szegeket, amelyekkel az állami költ­ségvetés számol, nem törleszti a bank­hiteleket, nem fizeti ki idejében a szállítók számláit és jogtalanul hasz­nálja fel ezeket a pénzeszközöket. A vállalatok tervező és termelést irányító munkájának megjavítása, a munkatermelékenység növelése, az ön­költség csökkentése, a normánfelüli készletek felszámolása, a könyvelési, statisztikai és operatív műszaki nyil­vántartás megjavítása összefügg az ónálló elszámolás rendszerének beve­zetésével és elmélyítésével. A legtöbb minisztérium nem telje­sítette azt a kormányhatározatot, amelynek értelmében 1954. év végéig bizonyos kiválasztott vállalatok leg­fontosabb üzemeiben és műhelyeiben be kellett volna vezetni az önálló el­számolás rendszerét és a vállalatok­nak legalább a felében tömegesen be kellett volna vezetni a személyes meg­takarítási számlákat. Ezért a minisztériumoknak, a fő­osztályoknak és a vállalatoknak a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalommal szorosan együttműködve ki kell dol­gozniok az önálló elszámolás beveze­tését szolgáló szervezési intézkedések tervét, hogy 1955. évben a vállalatok javarészében bevezessék az önálló el­számolást. Az önálló elszámolás beve­zetésénél minél nagyobb mértékben ki kel! fejleszteni a munkások és műsza­ki dolgozók alkotó kezdeményezését. A., vállalatok szocialista kötelezett­ségvállalásai és a vállalások eredmé­nyei azt mutatják, hogy népgazdasá­gunknak megvan minden feltétele a termelés és a gazdaságosság gyor­sabb növelésére. Csak az említett 63 példás vállalat kötelezettségvállalásai jelentős össze­geket hoztak dolgozóinknak: 25 millió kófonával növelik a nyereséget, 30 millió koronával csökkentik a forgó­eszközök értékét és egyebekben 9 mil­lió korona megtakarítást eredményez­nek. A pénzügyi dolgozók 1954-ben kö­zelebbi kapcsolatba kerültek a termelő munkával, jelentősebb mértékben tá­mogatták a termelést, de még mindig nem tettek eleget azoknak a követel­ményeknek, amelyeket népgazdaságunk fejlődésének érdekei támasztanak ve­lük szemben. A nagyobb gazdaságos­ság megköveteli, hogy a pénzügyi szervek dolgozói még konkrétabban se­Népgazdasági tervünk és állami költségvetésünk fontos jellemzője, hogy a nemzeti bizottságok révén ki­dolgozásukba és . végrehajtásukba be­vonjuk a városok és falvak egész dolgozó népét. A nemzeti bizottságok, mint a dol­gozó nép államhatalmának szervei és az állami közigazgatás szervei, a ma­guk hatáskörében a párt és a kor­mány irányelvei szerint irányítják a gazdasági és kulturális országépítést, biztosítják a dolgozók millióinak rész­vételét ^ az állam igazgatásában, és a gazdasági élet irányításában. Jó gaz­dákként naponta és kitartóan gon­doskodnak a népgazdaság tovíibbfej­lesztéséről, valamint a körzetünkben a dolgozók szükségleteinek kielégí­téséről. A nemzeti bizottságoknak saját költségvetésük van, amelyek biztosít­ják a feladataik teljesítéséhez szük­séges pénzeszközöket. A nemzeti bizottságok kiadásaira ez idén összesen 15 524 millió koro­nát irányozunk elő, vagyis 7,5 siáza­lékkal többet, mint tavaly. A nemzeti bizottságok költségveté­sei révén mezőgazdaságunknak 791 millió koronát juttatunk, vagyis 23,6 százalékkal többet, mint a múlt év­ben. A közszükségleti cikkek és építő­gítsék a termelést, személyes kap­csolatok révén tudomást szerezzenek a termelés lehetőségeiről és fogyaté­kosságairól és ezáltal következetesen érvényre juttassák a gazdaságosság elvét. Az állami költségvetés bevételei Az állami költségvetés bevételei 1955-ben 86 209 millió koronát tesz­nek ki. Az állami költségvetés a termelés és a munkatermelékenység növelésére, valamint az önköltségek csökken­tésére támaszkodik. A szocialista gaz­dasági rendben az állami költségvetés döntő tényezői a szocialista vállala­tok gazdálkodásának eredményei. A beterjesztett költségvetésben ezek a bevételek az összes költségvetési bevételek 84,8 százalékára rúgnak. A legfontosabb bevétel a forgalmi adó és a teljesítményi adó, amelyek az állami bevételek 52,1 százalékát te­szik ki, kereken 44 935 millió koro­nát. A tavalyi árleszállítás következté­ben a forgalmi adó 6000 millió koro­nával csökkent. A term BIés növelé­sével a forgalmi adó az 1954. évi be­vételekhez képest mai árakra átszá­mítva 10,4 százalékkal emelkedik. Az állami költségvetés másik leg­fontosabb bevételi tétele a vállala­tok nyereségéből származó összegek; ezek azoknak a tételeknek a leszá­mítása után, amelyeket a vállalatok a beruházások biztosítására és forgó­eszközül használnak fel, a költség­vetési bevételek 15,1 százalékát te­szik íű, vagyis kereken 13 043 millió koronát. Ezenfelül a szocialista szektorból az állampénztárba kerülnek a felesleges forgóeszközök, azok a? összegek, amelyeket a vállalatok a nemzeti biz­tosítás céljaira fizetnek, a szövetke­zetek jövedelmi adója stb. A költségvetési bevételek - között szerepelnek" továbbá a lakosság adói, amelyek az állam bevételeinek csu­pán 11,9 százalékát, vagyis 10 256 millió korofiát tesznek ki. Az állami költségvetés végül kü­lönféle illetékekkel és kisebb bevé­telekkel is szátnol, amelyek a költ­ségvetési bevételek 3,3 százalékát te­szik ki. 1954-ben a vállalati nyereségek ter­vét különösen a Vegyiipari, a Könnyű­ipari és az Élelmiszeriparügyi Miniszté­rium teljesítette sikerrel. Ezzel szemben a legnagyobb összegekkel a Gépipari, a Kohóipari és Ércbányászati, az Épí­tészeti Minisztérium, a Tüzelőanyag­és Energetikaügyi Minisztérium ma­radtak adósai az állami költségvetés­nek és a dolgozóknak. 1954-ben a forgalmi adó és telje­sítményi adó tervét 100,5 százalékra teljesítettük az 1953. évi 98,1 száza­lékkal szemben. I anyagok termelésének további kiépí­tésére, a lakosság számára való szol­gáltatásokra, lakásépítésekre, a váro­sok és községek rendezésére, a helyi közlekedés biztosítására s hasonlók­ra 2562 millió koronát szánunk, vagyis a tavalyinál 16,2 százalékkal többet. Az iskolaügyre, kulturális, egész­"ségügyi és szociális célokra 10 612 millió koronát irányzott elő, ami 615 millió koronával, vagyis 6,1 százalékkal több, mint az 1954. évi hasonló kiadá­sok összege. A nemzeti bizottságok révén fedez­zük az iskolaügyi kiadások 81 szá­zalékát és az egészségügyi kiadások 86 százalékát. Ez arról tanúskodik, hogy a nemzeti bizottságok valóban hivatottak biztosítani a dolgozók min­dennapos szükségleteinek kielégítését. A nemzeti bizottságok előirányzott kiadásaikat csak 19,3 százalékban fede­zik saját bevételeikből. A fennmaradó rész fedezésére szolgál a 'forgalmi adóból, a szövetkezetek jövedelmi adó­jából, a lakosság fizette adókból és a gépállomások bevételeiből származó részesedésük. Vlindez azt mutatja, hogy a nem­ze.ti bizottságok bevételeinek legfőbb forrása a termelés, a terv minőségi mutatószámainak teljesítése, elsősor­(Folytatás a 6. oldalon.) IV. Az életszínvonal további emeléséért a termelés és a gazdaságosság növelése útján V, A nemzeti bizottságok gazdálkodása

Next

/
Oldalképek
Tartalom