Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-20 / 68. szám, vasárnap

NÉPHAD S < A BÉKE Aláírásainkkal és munkaeredményeinkkel válaszolunk az atomháború gyújtogatóinak fondorlataira Petrík tiszt egységénél e napokban fejeződött be az atomháború eltiltás bát követelő felhívás aláírásáért indí­tott kampány. Az egység tagjai \Ver-. ner tiszt alakulatánál mird egy szá­!'g aláiiták a Béke-Világtanács fel­hívását és a többi egységek közű! el­sőnek jelentették az akció sikeres be­fejezését. Hogyan értük el ezt a sikert? A kampány -tervezésének fö feladata az egység politikai dolgozójára nárult, aki a feladatot úgy oldotta meg, hogy összelő, ta az agitátorokat, s megma­gyarázta Nekik az akció jelentőségét. Ugyanakkor egységünk tagjai a poli­tikai tájékoztató keretén belül is megismerkedtek az atomháború meg­akadályozásáért folyo harc fontossá­gával. Egységünk agitátorait konkrét feladatokkai bíztak meg: világosítsák fel a gondjaikra bízott katonákat az aláírásgyűjtő akció lényegéről s gyüjt­ssnek alái-rasokat. Az- eredmény méi) aznap megmutatkozott. Az agitátorok nagy része végrehajtotta feladatát. Amint a szobákat jártam,, megszó­lítottam Partos közlegényt, vajon t-jdja-e, miért írta alá a Béke-Világ­tanáei felhívását. Nem tudta, de mi­!oä» megmagyaráztam neki, keserű­séggel emlékezett vissza a tíz évvel ezelőtt véget ért háború pusztításai­ra. — Háború nem lesz, mert a béke­tábor erős és Amerikában sem akar­niuk háborút a becsületes emberek. A kapitalistak fenyegetéseikkel és ideg­háborújukkal népünk erkölcsi egysé­get akarják aláásni, de — eredmény­telenül' M'lliókkal állnak szemben — mondja Ipser közkatona. S tovább járva a szobákat, minde­nütt ugyanaz a hangulat — a béke vágya. S ha az ember látja katonáink lelkesedését,, erőssé válik benne a h,it,. hogy a béketábor valóban legyőzhe­tetlen. Lőrincz László Jtle&évďemeLt dťe&érti A század feszes vigyázzban áll. A azé- : cl parartcsnok vezényszava hallat­szik: — Majerszky tizedes, kilépni! — Dicséretben részesül Majerszky tizedes a katonai nevelés terén elért sikereiért. Munkája szolgáljon pél­dául századunk katonáinak. Ezfcel ért véget a szombatesti pa­rancs . Nem először történt, hogy Majer­szky tizedes a század elé lépett, hogy fcgadja parancsnokai elismerését jó munkájáért. Mivel érdemelte ki Má­jerszký tizedes a sok dicséretet és. ahogy a századparancsnok mondta, „a század legjobb katonája" címet? Kezdjük talán Majerszky polgári foglalkozásánál. Tainító, magyar nem­zietiségű, és ugyanúgy, mint több baj­társának, kezdetben neki is nehézsé­gei voltak a szolgálati nyelvvel. Szor­galmas tanulással azonban elérte, hogy most ő tanítja a szolgálati nyelvre azokat a bajtársakat, akik nera tudinak sem szlovákul, sem csehül. Pártjelölt és tagja a CsISz-nek. Széleskörű politikai ismeretekkel ren­delkezik. A politikai iskolázás terén nagy munkát végzett. Igyekszik, hogy azt amit tud, átadja bajtársainak és belőlük öntudatos, hazájukat szerető, bátor katonákat neveljen. Nagy mér­tékben hozzájárult századunk politi­kai és kultúréletének fellendítéséhez. Egységünk életéről szóló neveíó cik­keit gyakran olvashatjuk az Új Szó hasábjsin is. Gondoskodik katonáink szabad idejének helyes kihasználásá­ról is. Megszervezte a Fučík-kärt, a sakk-kört és figyelmesen készíti elő bajtársait a nyári I. Országos Sparta­kiádra. Majerszky elvtárs viselője a Fučík- és a PPOV-jelvénynek. Sza Majerszky Márton tizedes között, amint sikereiről és tapasz­talatairól beszélget velük. Sem politi­kai, sem katonai tudását és általá­nos ismereteit nem- tartja meg ma­gának. Igyekszik átadni azokat. Az, hogy nagyon szereti polgári foglalkozását, megmutatkozik abban is, hogy példásan tölti be a hadse­regben nevelői feladatát. Hetenként­négy órát szentel az írás és olvasás tanítására azok között, akiknek nem volt alkalmuk megtanulni fiatal ko­rukban írni és olvasni. Erről a mun­kájáról sokat beszélhetnének Zsiga, Horváth, Nodzsó és Csenek bajtársak, akik neki köszönhetik, hogy 22 éves ťUCIK- es a , badidejében ott találjuk a katonák | karukban megtanultak írni és olvas­ni; s így értékesebb polgáraivá váltak hazánknak. Majerszky elvtárs kötelezettséget vállalt, hogy a csehszlovák hadsereg napjáig megszerzi a példás katona jelvényt. Megkérdeztük Majerszky elvtársat, hogy milyen tudat vezérli őt a reá­bízott feladatok teljesítésében. így válaszolt: — A népet szolgálom. Túry Alexej tiszt. Hogyan használjuk ki a jó filmeket A filmmel való munkát az egyes alakulatoknál a klub vezetője irányítja, aki felelős az egy­ség mozija rendes működéséért és an­nak kihasználásá­ért a nevelő mun­kában. Az ő hatáskörébe tartozik a ve­tített filmek propagálása és az előadá­sok látogatásának szervezése. A klub vezetője választja ki a film nevelő feladatának különböző formáit, melyekből a legtöbbször és a legjobban beváltak a bevezető szövegek és a fil­mek utáni közös viták. A bevezető szöveget akkor kell hasz­nálni, ha jónak látjuk kiszélesíteni a film tartalmát vagy előre meg akar­juk magyarázni a vetített film néhány fontosabb kérdését, hogy a néző gon­dosabban megfigyelhesse és könnyeb­ben megértse ezeket. A bevezető szö­vegeknek tartalmasaknak és rövidek­nek kell lenniük. Nem jó, ha tíz perc­nél tovább tartanak. Nem szabad meg­engedni, hogy a bevezető szöveg ismé­telje a film tartalmát, hanem azt ki kell hogy bővítse. Figyelmeztetnie kell a nézőt a film fő gondolataira. Az olyan filmek előtt, mely tudósok, művészek, utazók életével foglalkozik, Az Obrana Lidu 3000-ik kiadása 1955. március 19.-én adták ki a nemzetvédelmi minisztérium központi lap­jának, az Obrana Lidu napilapnak 3000. számát. A csehszlovák hadsereg sajtója nagy múltra tekint ebből az alkalom­ból vissza. Gazdag harci hagyományok folytatója az Obrana Lidu. A Nagy Honvédő Háború tüzében születtek meg elődei: a „Československá Rudá Armáda", a „Naše vojsko v SSSR", „Za svobodné Československo". „Pla- meň slobody" című újságok. Amint a harcoló csehszlovák katonákat a ka­tonai sajtó ösztönözte hős tettekre és mutatta a célt: a Csehszlovák Köz­társaság felszabadítását és a boldog jövő felépítését a Nagy Honvédő Há­ború küzdelemmel táti éveiben, — úgy harcol tovább ma a csehszlovák had­sereg sajtója. Tovább küzd a békés építés éveiben, hogy hadseregünk harc­rakész katonákat, új hősöket neveljen, akik békeszerető dolgozó népünket képesek megvédeni minden ellenséggel szemben. Ezt a feladatát a hadsereg sajtója fokozódó tevékenységgel igyekszik teljesíteni. Tanitja a katonákat a nehézségek leküzdésére, á fegyverek sze­retetére, és a legkorszerűbb harci teohnika alkalmazásával való harcra segíti nevelni őket. A hadsereg politikai osztályának parancsnoka, Ján Zeman tábornok, az Qtarana Lidu 3000. száma megjelenésével kapcsolatban intézett üdvözleté­nek szavaival üdvözöljük a hadsereg sajtó dolgozóit: „Kívánom a szerkesztők kollektívájának, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben járuljon hozzá a CsKP X. kongresszusa iárnyelveinek megvalósítá­sához a hadseregben és hogy hathatósan vegye ki a csehszlovák nép védelmi képességének fokozására irányuló törekvesao.." mint pl. Pavlov akadémikus, Micsurin, Mikuláš Aleš, a Nagy kaland, -vagy Musszorgszkij — megmagyarázzuk munkájuk vagy találmányaik jelentő­ségét. A történelmi filmek előtt tisz­tázzuk a nézők előtt azt a kort, amely­ben a film lejátszódik. A Császár és pékje pl. II. Rudolf kora — itt rámu­tatunk az akkori gazdasági és politikai helyzetre. Ugyanezt tesszük pl. a Ca­rycia védelme című filmnél is. A bevezető szövegeknek értelmesek­nek kell lenniük. A filmmel való fnunka másik fontos és nagyon használt formája a vetítés utáni közös- vita. Ha a vetítés után nincs erre elég idő,, úgy' másnap a klubban vagy a politikai nevelő szobá­ban rendezzük meg a vitát. A megbe­széléseket minden esetben jól elő kell készíteni. A klub vezetője a beszélge­tés vezetésével megbízza valamelyik kört, segít nekik megvilágítani a film mondanivalóját, rámutat a fontosabb gondolatokra és segít elökés?íteni a kérdéseket, amelyekkel a vitát meg­indítják. A ,,Titkos küldetés" című filmnél egyik körünk pl. ezeket a kérdéseket tűzte ki megvitatásra: „Miért volt szUkségük az imper-iaiiítáktiak Hitler­re és mire szolgált felfegyverzése?" „Hogyan és miért működtek együtt az amerikai konszernek és a német mono­póliumok a második világháború alatt?" „Milyen a Szovjetunió viszonya azon államokkal, amelyeket felszaba­dított a náci uralom alól?", „Hogyan harcolunk mi a békéért?". Az utóbbi kérdéshez előkészítették a példás ka­tonák hozzászólásait. Ebből az alkalom­ból rámutattak a jó és rossz példákra az alakulat keretén belül. A kör, miután megvitatja a k®rde-. seket, helyes megállapításokat von la a vitából. Ezután megbízza a kpr egyik tagját a megbeszélés levezetésével, aki a film levetítése után kilép és meg­nyitja a vitát. A vitát úgy vezeti, hoyy minden pontot folytatólagosan kimerít­hessünk. A zárószóban összevonja a helyes feleleteket és yitafelszólalásokat és újra rámutat a film főgondolatára. A filmmel való munka nagyon sok­oldalú és ha jól vezetjük, meghozza gyümölcsét. A nevelömunkának ez a módja is visszatükröződik majd a po­litikai és harci kiképzésben. Használ­juk ki alakulatainkban jól a filmeket ós válasszuk ki helyesen a velük való munka formáit. Darida Vilmos tizedes Egy fűzfákkal szegélyezett kes­keny patak szelte át a behavazott völgyet. Ezt a helyet választotta ki Novotný tiszt századának, mint a tá­madás kiinduló helyét. A fűzfák rész­ben álcázták is az egységet. A katonák gyors meneteléssel ér­ték el azt a vonalat, amelyről az el­lenségre törnek majd. Az ellenség ott volt a domb tetején. Mialatt a század parancsnoka a pa­rancsnoki felderítést végezte, a kato­nák örömmel fogadták a rövid pihe­nőt. Rajvonal-rajvonal mellett feküdt be a puha hótakaróba. „Századunk az elért vonalról kiin­dulva ... megsemmisíti a 4-es számú tájékozó-pont körzetében levő ellen­séget ..." — hangzottak a parancs­nok s-.avai. „Mindjárt megkezdődik" — gondolták a katonák ... Első kép — Század, előre! A gyors indulás után a katonák menetelő lépésben folytatják a táma­dást. Időközönként valamelyik egy­pillanatra megáll, hogy lőhessen az ellenség felé. Nem állapíthatjuk meg bizonyosan, hogy a lövés eltalálta-e célját. Az irányzék ugyanis, akármi­lyen közel is voltak az ellenséghez, mindig egyforma távolságra volt be­állítva. Tehát nem igen találhatták el d célt 1 - Állj! A katonák" néhány lépésre egymás­Igazi harcban nem így csinálnám... Harci gyakorlat négy k«pb«n tói lefeküdtek. A század parancsno­ka néhány méternyire áll a rajvonal mellett és vezényel. Az első tekintet­re azt gondolnánk, hogy minden a leg­nagyobb rendben van. A vezénysza­vakat alig ejti ki, már is adják-tovább a rajvonialon. A katonák a lehető legkisebb célt nyújtják az ellenségnek. Elég azon­ban közelebb jönni és megnézni az egyes harcosokat- A fejük a földhöz közel van és forró leheletük a hóban apró mélyedéseket olvaszt. Azt gondolod, hogy a harc hevében annyira beleélték magukat a helyzet­be. Az egyik katona még a fejét is félrehajtotta és balfülét a földhöz 'szorította. Talán azt hallgatja, nem használ-e az ellenség tankokat. De hová néznek a szemei? Miért nem fi­gyelik az ellenséget? A szemek las­san becsukódnak, a fej lejebb esik .,. Kihasználta a csendet a „fronton" és nyugalomra hajtotta fejét. És az el­lenség ? Az amúgyis abba hagyta a lö­völdözést és talán megvárja, míg fel­ébred ... Második kép Kolarovič tizedes egy kissé meg­előzte a rajvanalat. A század pa­rancsnoka visszavezényli. A tizedes visszafelé kúszik. Kezében tartja gép­pisztolyát, amelynek csövén ott van a védösapka. —: Hogyan akar ezzel lőni tizedes elvtárs? hangzik a kíváncsi kér­dés. — Amúgysem lövök, a századnál, ahol azelőtt voltam, nem kaptunk gyakorlati fegyvercsövet és megszok­tuk, hogy ezt védősapkával védjük, nehogy hó kerüljön a csőbe. Lehetséges, hogy abban a pillanat­ban a tizedes elvtársiak nem jutott eszébe, hogy az igazi harcban nem lőnek gyakorlócsővel és hogy akkor még jobban kellene vigyáznia fegy­verére ... Harmadik kép A tábori ásó bizonyára egyike a legfontosabb felszereléseknek, ame­lyeket a katona magával hord. Külö­nösen a mai időkben, amikor atom­fegyverek használatának lehetősége is fennáll, fontos, hogy a katonák jól tudják beásni magukat és tökélete­sen használni tudják a lapátot. Nem elég azonban azt kívánni a katonától, hogy csak az erre fenntartott gya­korlatok alkalmával tanuljon ásni, ha­nem a harci gyakorlatok folyamán is ügyelni kell erre. Hiszen azért tanul­ja a katona a lapáttal való bánásmó­dot, hogy harcban használja. Ezen a gyakorlaton azonban az el­lenkezőjét láttuk. Amikor a katonák lefeküdtek, senkinél sem láttuk azt az önkénytelen mozdulatot, hogy a tábori ásóhoz nyúlna. Észrevette ezt a pa­rancsnok is és hogy „mentse" a hely­zetet így szólott: „Legalább egy kis havat kotorjatok magatok elé ..." A friss havon világosan látszott a legkisebb folt is. Ez azonban némely katonának mindegy volt. Levették az álcázó fehér csuklyát a rohamsisak­ról és így kitűnő célul állították ki fe­jüket az ellenségnek. Lehet, hogy valaki így gondolkodott: „Igazi harcban nem így csinálnám." Mi azonban harcra készülünk fel és ezért ilyen felelőtlenséget nem tűrhe­tünk most sem, amikor a katonát ar­ra tanítjuk, hogyan viselkedjen a harc­ban. Negyedik kép Rövid idő alatt befejezték az ellen­ség által felrobbantott híd javítását. Tizenhét perc alatt folytathatták a járművek útjukat. Igazán nagyon szép eredmény, de ... Néhány perccel ezelőtt gázriadót ve­zényeltek. A hidászok a munkálatokat gázálarcban végezték. Ezen semmi kü­lönös nem volna. Hasonló helyzet akár-, mikor előfordulhat. A munka szépen ment, minden perc­cel több gerenda került a hídra. A gázálarcok alól kitörő párafellegek mutatták a fokozódó erőlködést. Hirtelen a parancsnak ismeretlen okokból levetette gázálarcát. Nem tar­tott hosszú ideig és a katonák egymás­után, követték a parancsnok példáját. Eleinte csak titokban lazították meg az álarcokat majd amikor a parancs­nok nem szólt semmit, levetették ők is. Pontosan a jelszó szerint cseleked­tek: „Tedd a?t, amit ép!" Könnyen elképzelhetjük, hpgyan tel­jesítenék feladatukat a harcban. Nem­csak, hogy nem építenék fel a hidat, de kevesen maradnának élve. Vagy ta­lán az igazi harcban nem így csinál­nák? * * * A taktikai gyakorlat egész sor hiá­nyosságokat tárt fel. Igaz, hogy az el­sőéves katonáknak még nem volt elég alkalmuk mindent tökéletesen elsajá­títani, de ilyen kifogás csak részben helyes. Hiszen a katonák olyan alap­vető dolgokban vétettek, amelyeket már az első napokban megtanulhattak. Sőt, mi több, a másodéves katonák sok esetben ugyanezt tették. A parancsnok feladata lesz, hogy e hiányosságok felett gondolkodjanak, tanuljanak helőlük, és igyekezzenek mielőbb kiküszöbölni őket. Ján Vávra (Megjelent az „Obrana lidu"-han)

Next

/
Oldalképek
Tartalom