Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-19 / 67. szám, szombat

1955. március 19. III szo 3 NÉHÁNY SORBAN A FRANCÉ PRESSE sajtóügynökség jelentése szerint Antoine Pinay francia külügyminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottságának március 17-én tartott ülésén foglalkozott a KözelKelet helyzetével és rátért DélkeletÁzsia problémáira is. A „LE MONDE" című lap foglalkozik Edgár Faure miniszterelnöknek azzal a nyilatkozatával, hogy Franciaország esetleg hidrogénfegyvert fog gyártani. Franciaországban termonukleáris fegyverek gyártásáról csak elméleti alapon lehet tárgyalni, meit a kompetens körök véleménye szerint ehhez szükséges berendezésekkel nem rendelkeznek. AZ ÚJ KlNA sajtóiroda Pnom Penhu-i tudósítója közölte, hogy a kambodzsai király elhatározása folytán 1955. április 17-re kitűzött általános választásokat ez év szeptemberére halasztották el. LAWXON COLLINS tábornok, az USA dél-vietnami meghatalmazottja Pnom Penhuba érkezett, hogy tárgyaljon a Kambodzsába küldendő amerikai katonai misszió ügyében a kambodzsai kivatalokkal. MÁRCIUS 1.6-ÁN kezdődött a brit felsőházban a nemzetvédelmi politika kormányjavaslatának vitája. Swinton, a brit nemzetközösség minisztere * kormány nevében nyilatkozatot tett, amelyben megkísérelte a lázas atomfegyverkezés fokozásának politikáját mentegetni. NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN naponta erősödik az ellenállás a párizsi egyezményekkel szemben. A napokban a freiburgi építőmunkások gyűlést tartottak, amelyen egyhangúlag elítélték a párizsi egyezményeket. A Rajna vidéki Dinslakenban az építőmunkások szakszervezete elítélte a bonni kormány háborús politikáját és követelte, hogy fogadják el az NDK népi kamarájának javaslatát az össznémet népszavazás megvalósítására. PÁRIZSI POLITIKAI körökben élénken kommentálják Edgár Faure miniszterelnök szerdai nyilatkozatát, amelyben a francia kormánynak ar ól a szándékáról nyilatkozott, hogy megkezdenék a hidrogénbomba gyártását az országban Külön rámutatnak arra, hogy ezt a nyilatkozatot akkor tették, amikor Eisenhower és Dulles is nyilatkozott az atomfegyver felhasználásáról. W. Churchill és V. M. Molotov levélváltása Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozójáról Moszkvában a TASZSZ jelentése szerint a következő közleményt adták ki: Március 14-én a brit alsóház vitájában felszólalt Winston Churchill brit miniszterelnök azzal a határozati javaslattal kapcsolatban, amelyet a munkáspárt képviselői terjesztettek be Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió miniszterelnökei találkozójának megrendezéséről. Winston Churchill alsóházi felszólalásában március 14-én közölte azoknak a bizálmas leveleknek a tartalmát, amelyeket W. Churchill és a Szovjetunió külügyminisztere váltottak 1954 júliusában és augusztusában Anglia és a Szovjetunió kormányfői találkozójának ügyében, de nem ismertette ez okiratok pontos szövegét. E levelek tartalmából megállapítható, hogy Winston Churchill műit év július 4-én valóban javaslatot tett Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozójára, de július 27-i levelében saját maga mondott le erről a javaslatáról. Ezt azzal az ürüggyel tette, hogy a szovjet kormánynak július 24-én kelt jegyzékében tett javaslata az európai kollektív biztonsági értekezlet összehívására állítólag „helyettesíti" a két kormányfő W. Churchill javasolta összejövetelét. Ennek az érvnek az indokolatlansága már abból is nyilvánvaló, hogy kevéssel azután, hogy a brit miniszterelnök visszautasította NagyBritannia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozóját, a brit kormány közölte, hogy nem hajlandó részt venni az európai konferencián. V. M. Molotov július 31-én és augusztus 11-én kelt válaszaiban kimondottan megállapította, hogy indokolatlan volt a két kormányfő találkozójának kérdését egybekapcsolni a Szovjetuniónak az európai értekezlet összehívására vonatkozó javaslatával és hogy a genfi értekezlet sikerének, amelyet akkoriban értek el, szintén hozzá kell járulnia más kérdések megoldásához is. Közöljük a levelek teljes szövegét, amelyeket 1954-ben váltott W. Churchill és V. M. Molotov Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfői találkozójának megrendezése ügyében. 1 W. CHURCHILL ÜR LEVELE V. M. MOLOTOVNAK, AMELYET W. HAYTER MOSZKVAI BRIT NAGYKÖVET ADOTT ÁT 1954. JÚLIUS 4-ÉN Molotov úrnak a miniszterelnöktől. Bizalmas. Saját kezébe. 1. Érdekelne, milyen hatással volt amerikai utam az ön nézetére arról a kívánságomról, amelyet 1953. május 11,-én mondtam ki, hogy rendezzük meg a három nagyhatalom vezető személyiségeinek találkozóját és azokról a nyilatkozatokról, amelyeket néhányszor tettem az alsóházban abban az értelemben, hogy amennyiben ez az összejövetel megvalósíthatatlan lenne, magi_.n kísérlem meg a kapcsolat felvételét az Önök kormányával, ha az Önök kormánya ezt kívánná. Meg vagyok győződve arról, hogy az Egyesült Államok ezen az összejövetelen most nem vesznek részt, Ön azonban kétségtelenül ismeri azt a sokkal kedvezőbb nyilatkozatot, amelyet Eisenhower elnök tett e kérdésről a június 30-i sajtóértekezleten. Ügy vélem, hogy az Egyesült Államok a maga közvéleménye előtt annyira megerősíti helyzetemet, amennyire az csak lehetséges lesz. 2. Felmerül a kérdés: milyen álláspontot foglal el ezzel kapcsolatban az Önök kormánya? Ezt még azelőtt tudni szeretném, mielőtt hivatalos javaslatot terjesztünk Önök elé és mielőtt megvitatnánk a találkozó időpontjának és helyének kérdését. Aníhony Eden, akivel Ön sok baráti megbeszélést folytatott, persze velem jön. Sohasem volt szerencsém találkozni Malenkov úrral és emlékezetem szerint a háborús évek során sem találkoztam az Ön politikai kollegáinak egyikével sem. 3. Igen örülnék, ha közölné velem, helyeselne-e egy napirend nélküli baráti összejövetelt, amelynek egyetlen célja az volna, hogy értelmes módját találjuk annak, hogyan éljünk egymás mellett a növekvő bizalom, enyhülés és megelégedettség légkörében, 4. Bár összejövetelünk, bárhol is menjen végbe, egyszerű és nem hivatalos jellegű lesz és csak néhány napig tart, mégis egy szélesebbkörü Ä világ békemozgalmának harcos útja Őrök, vigyázzatok a strázsán! Az élet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet, Hogy átgázoljanak most rajta Véres ostoba fennségek. Ady A BÉKEMOZGALOM most öt éve írta fennállásának egyik legragyogóbb fejezetét.* 1950 március közepén ült össze Stockholmban a Béke-világkongresszus állandó bizottsága, amely néhány napi történelmi jelentőségű tanácskozás után felhívással fordult a világ minden jószándékú emberéhez, hogy aláírásával követelje az atomfegyver betiltását és e rendszabály megvalósításának szigorú nemzetközi ellenőrzését. A felhívás óriási visszhangot keltett. Ötszáz millió embert bírt nyílt kiállásra. Ötszáz millió ember fejezte ki aláríásával szíve mélyéből feltörő tiltakozását az atomfegyver használata ellen. Ilyen hatalmas méretű mozgalomra mindeddig nem volt példa. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy Mac Arthur, a véreskezű tábornok minden sürgetése ellenére — az amerikai imperialisták nem merészelték az atomfegyvert harcba vetni Észak- Koreában. Ez alkalommal nem érdektelen rámutatni néhány mozzanatra, amely a második világháborút követő békemozgalmat életre hívta. Emlékezzünk csak arra, hogy a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája már 1947-ben leszögezte, hogy a világ két táborra szakadt és ezért az imperialista agresszorok terveinek meghiúsítása céljából a demokratikus erők összefogására hívott fel. Alighogy megszületett az Egyesült Nemzetek Szervezete, az amerikai imperialisták és szövetségeseik félreérthetetlenül megmutatták, hogy nem érdekük barátságosan együttműködni a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Csakhamar nyilvánvaló lett, hogy az USA az ENSz-t világuralmi törekvéseinek szolgálatába igyekszik állítani,' és hogy ennek elérésére — a formális többség biztosítása érdekében — elsősorban a délamerikai államok küldöttségeit szavazógépek szerepére kárhoztatja. A görög nép szabadságának eltiprása, a jaltai és' potsdami megállapodások semmibevevése nem hagyott kétséget aziránt, hogy a világbékére árnyék borult. Az imperialisták sötét terveire — a békeszerető emberiség első szószólóiként csakhamar felfigyeltek az értelmiség legjobbjai, akik 1948-ban Wroclawban tartották meg kongresszusukat. 45 ország félezer tudósa, művésze, írója emelte fel szavát a béke védelmére. Itt rakták le a békemozgalom szervezeti alapjait. NÉHÁNY HÖNAPPAL később, 1949 áprilisában már létre is jött a Béke Híveinek I. Világkongresszusa, melyen 72 ország képviseletében 600 millió ember küldöttei vettek részt. E kongresszus folyománya volt azután az említett stockholmi értekezlet. A békemozgalom hatalmas erőtényezővé vált. Ezzel magyarázható, hogy az USA kormánykörei félelemmel és gyűlölettel nézték e nemzetközi mozgalmat, az uralmon levő angol „munkáskormány" pedig — az imperialisták politikájához igazodva — nem engedte meg, hogy a II. Béke-Világkongresszus Sheffildben ülésezhessék. Egy csomó küldöttől megtagadta a beutazási vízumot. Annál szélesebbre tárta azonban a testvéri népi demokratikus Lengyelország kormánya a kapukat Varsóban a béke követei előtt, akik követelték, hogy az ENSz térjen vissza küldetéséhez, a világbéke megszilárdításához és a nemzetközi együttműködés politikájának útjára. A II. Világkongresszuson megválasztott Béke-Világtanács a békepaktum megkötése céljából öthatalmi értekezlet összehívásáért szállt síkra. Ezért az eddiginél is nagyobb aláríási mozgalmat indított, melyben már 600 millió ember vett részt. Méltó helyet foglal el a békepralamentek sorában az 1952 decemberében Bécsben megtartott kongresszus is, ahol 35 nemzet küldöttei nyilatkoztatták ki száz- és százmillió dolgozó békeakaratát és jelölték meg az utat a világbéke biztosítására. A békemozgalom nemzetközi szerveinek minden tanácskozása arról tesz tanúságot, hogy a világ népei egyre jobban tudatában vannak az imperialisták háborús készülődéseinek. Ugyanakkor azonban mindinkább utat tör az a felismerés, hogy a béke megtartása végeredményben magukon a népeken múlik. A Béke-Világtanács elnökségének bővített ülésén 1955. január 19-én egyhangúlag elfogadták az atomháború előkészületei elleni felhívást. A BÉKESZERETŐ népek az egész világon lelkesedéssel fogadták a felhívást és az aláírási mozgalom már a legtöbb országban sikeresen folyik. A Béke-Világtanács elnöksége március 11. és 12. között megtartott ülésén határozatot fogadott él, amelynek értelmében május 22-re Helsinkibe összehívják valamenynyi ország békeszerető erőit a béke világtalálálkozóra, ahol szabadon megtárgyalják a békeharc halaszthatatlan kérdését. A határozat azzal fejeződik be: „Ha a népek erélyesen lépnek fel az atomfegyver ellen, egyetlen kormánynak sem lesz bátorsága azt felhasználni." S. J, találkozó előjátéka lehet, amelyen igen sok kérdés megoldható. Nincs azonban meghatalmazásom arra, hogy bármi mást mondjak, mint azt, amiben magam reménykedem. 5. Sokat gondolok azokra a baráti kapcsolatokra, amelyek háború idején fűztek egymáshoz és kérem, közölje velem minél előbb, mi a véleménye Önnek és barátainak 2. V. M. MOLOTOV LEVELE W. CHURCHILL ÚRNAK, ÁTADTA .1. MALIK, A SZOVJETUNIÓ NAGY-BRITANNIAI NAGYKÖVETE 1954. JÚLIUS 6-ÁN W. Churohill miniszterelnök úrnak. V. M. Molotovtól. Hálás vagyok Önnek fontos leveléért, amelyet július 4-én adott át nekem Hayter nagykövet. A szovjet kormány érdeklődéssel vette tudomásul e levelet és teljes mértékben felfogja jelentőségét. Biztosíthatom önt arról, hogy az ön kezdeményezése itt kedvező visszhangra talál, amelyet teljes mértékben meg is érdemel, különösen a jelenlegi általános helyzetben. Moszkvában rokonszenvvel fogadják az ön gondolatát egy baráti találkozóról, amelyen ön és J. M. Malenkov miniszterelnök venne részt, valamint az Ön nézeteit ez összejövetel céljairól. Természetesnek és magától értetődőnek találják, hogy ezen a találkozón részt venne A. Eden úr is. akinek közvetlen része van országaink kapcsolatainak alakulásában. Úgy véljük, az ilyer. személyes kapcsolat hozzájárulhat a vezető személyiségek szélesebbkörü találkozójának megvalósításához, amennyiben azt megfelelőnek tartják mindazon felek, akiknek érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása. Szükségesnek tartom, hogy tolmácsoljam Önnek a moszkvai vezető politikai tényezők közös nézetét. Gyakran visszaemlékeznek a háború idején fennállt baráti kapcsolatainkra és arra a kiváló szerepre, amelyet ön játszott e téren. Helyesen emlékeztetett Ön az akkori időkre. Felmerülhet a kérdés, miért álltak fenn a háború idején országaink között olyan kapcsolatok, amelyek annyira pozitív jelentőségűek voltak nemzeteink és a világ sorsára és miért nem alakulhatnak jelenleg ezek a kapcsolatok hasonló kedvező irányban. Mi a magunk részéről erre törekszünk és ebből a szempontból ítéljük meg az ön levelét. 1954. július 5-én. 3. W. CHURCHILL ÜR LEVELE V. M. MOLOTOVNAK, ÁTADTA W. HAYTER ÜR 1954. JÜLIUS 7-ÉN Igen hálás vagyok önnek leveléért és néhány nap múlva válaszolok rá. 4. W. CHURCHILL ÜR LEVELE V. M. MOLOTOVNAK, ÁTADTA W. HAYTER ÜR 1954. JÜLIUS 27-ÉN. A miniszterelnök személyes magánlevele Molotov úrnak. Sajnálom, hogy mindeddig nem válaszolhattam az Ön szíves levelére, amelyet Ön késedelem nélkül már július 5én küldött, de meg vagyok győződve arról, hogy az Eden úrral folytatott megbeszélései tartalmából megértette, hogy meg kellett várnom a genfi értekezlet befejezését. Örvendek, hogy ott megegyezésre jutottak és remélem, hogy ezt a megegyezést nem sértik meg. A kartársaimmal folytatott tanácskozások után újabb levelet akartam Önnek kúldeni, hogy a találkozó lefolytatását augusztus végére, vagy szeptember első felére javasoljam, valahol a félúton, mondjuk Bernben, Stockholmban, vagy Bécsben. Időközben azonban nyilvánosságra hozták az önök július 4-én kelt jegyzékét, amellyel válaszoltak május 7-i jegyzékünkre. Ez persze nem felel meg annak a tervnek, amelyet szem előtt tartottam. Az én célkitűzésem az volt és abban reménykedtem, hogy kormányaink vezetőinek nem hivatalos, kétoldaji tárgyalását valósítjuk meg. Önök azonban most, a genfi konferencia befejezése után úgy döntöttek, hogy hivatalos értekezletet javasolnak az európai államok és az Egyesült Államok részvételével, hogy ezen az értekezleten újból megvitassák azokat a javaslatokat, amelyeket néhány hónappal ezelőtt terjesztett elő a szovjet kormány az európai kollektív biztonság kérdésében, de amint gondolom, ezen az értekezleten nem számítanak a kormányfők részvételére. Ez nyilván egy időre helyettesíti azt a kisebbméretű, nem hivatalos összejövetelt, amelyet magam javasoltam, s amely esetleg a három-, vagy négyhatalom legfőbb tényezői értekezletének előjátéka lehetett volna. 5. V. M. MOLOTOV LEVELE W. CHURCHILL ÚRNAK, ÁTADTA J. A. MALIK 1954. JÜLIUS 31-ÉN ANTHONY EDEN ÜRNAK. W. Churchill miniszterelnök úrnak V. M. Molotovtól. Megkaptam július 27-én kelt levelét. Levelében Ön azt írja, hogy a július 24-i jegyzékünkben tett javaslatunk, hogy európai értekezletet hívjunk össze az európai kollektív biztonság kérdéséről, nyilván egy időre helyettesíti államaink kormányfőinek találkozóját, amelyet Ön javasolt. Ki kell jelentenem, nem találjuk indokoltnak azt a nézetet, hogy a napirend nélküli nem hivatalos összejövetelre vonatkozó javaslat, amelyet az ön július 4-én kelt levele tartalmaz, bármiféle kapcsolatba hozható lenne az európai biztonság ügyében a közeli hónapokban összehívandó értekezlettel. 1954. július 31-én. 6. W. CHURCHILL ÜR LEVELE V. M. MOLOTOVNAK, ÁTADTA W. HAYTER ÚR 1954. AUGUSZTUS 6-ÁN A miniszterelnök személyes magánlevele Molotov úrnak. Köszönöm július 31-én kelt levelét. Nem volt szándékomban annak közlése, hogy bármiképpen is megváltoztattam eredeti javaslatomat. Midőn azonban Ön váratlanul felújította berlini javaslatát, új helyzet állt elő, mivel lehetetlen volna, hogy nagyarányú hivatalos nemzetközi értekezlet menjen végbe egyidejűleg a kéthatalom legfőbb tényezőinek általam javasolt nem hivatalos értekezletével, amelyről nézetem szerint ön is úgy vélekedik, hogy hasznos lehetne. A brit, az amerikai és a francia kormány, amelyhez Önök hivatalosan fordultak, most dolgozza ki válaszát. Bár lehetséges, hogy a brit és más miniszterek az évnek ebben az időszakában úton lesznek, úgy vélem, hogy a három érdekelt kormány valószínűleg e hónap folyamán elküldi válaszát az önök diplomáciai jegyzékére. Várjunk ezért, amíg megtudjuk, mi történik ez irániban, és azután ez események fényében újból fontolóra vehetjük javaslatomat. 7. V. M. MOLOTOV LEVELE W. CHURCHILL ÚRNAK, ÁTADTA J. A. MALIK 1954. AUGUSZTUS 12-ÉN Személyes magánlevél W. Churchill miniszterelnök úrnak V. M. Molotovtól. Megkaptam augusztus 6-án kelt levelét, amelyben értesít arról, hogy egyáltalán nem változtatott eredeti tervén és vissza akar térni e kérdésre. Ami az európai értekezletről szóló javaslatunkat és a négy állam minisztereinek értekezletét illeti, ez, mint ön is tudja, válasz a három kormány ez irányú május 7-i jegyzékére. Válaszunkat természetszerűleg a genfi értekezlet befejezése utáni időpontra halasztottuk. Úgy véljük, hogy a Genfben elért pozitív eredményeknek hozzá kellene járulniuk más kérdések megoldásához is. Tekintettel azokra a megjegyzésekre, amelyeket ön tett július 24-i jegyzékünkkel kapcsolatban, szükségesnek tartottam, hogy előző levelemet a fentiekkel kiegészítsem. 1954. augusztus 11-én.