Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)
1955-02-17 / 41. szám, csütörtök
1955. február 17. UJSZO 3 A Biztonsági Tanács ülése A Biztonsági Tanács február 14-i ülésén a tárgysorozati javaslat jóváhagyása után elsőnek Munro újzélandi küldött emelkedett szólásra. Sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nem hajlandó részt venni az újzélandi javaslat tárgyalásánál. Egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya egyáltalán nem utasítja vissza azt, hogy megtárgyalja a Tajvan és más kínai szigetek körzetében uralkodó feszültség enyhítésének kérdését, hajlandó elfoglalni törvényes helyét a Bizottsági Tanácsban és részt venni a szovjet küldöttség által előterjesztett ama javaslat tárgyalásánál, amely a tajvani körzetben uralkodó feszültség valódi okainak elhárítását célozza. Lodge amerikai küldött kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság válasza csalódást keltett. Lodge az USA agresszív akcióit Kína ellen olyan színben igyekszik feltüntetni, mintha ezek „védelmi jellegű" akciók volnának és az újzélandi javaslatot „békeszerető javaslatnak". minősítette. Dickson brit küldött kijelentette, hogy Nagy-Britannia támogatja az újzélandi javaslatot, mely szerinte megnyitja az „ésszerűség és a békéltetés útját". Dixon „sajnálkozását" fejezte ki a Kínai Népköztársaság kormányának válasza felett és azt mondotta, hogy Nagy-Britannia más országokkal tanácskozik és hajlandó minden észszerű, a kérdés megoldására irányuló javaslatot megtárgyalni. Azt javasolta, hogy az újzélandi kérdés tárgyalását egy ideig szüneteltessék, de amellett hagyják meg ezt a kérdést a Biztonsági Tanács tárgysorozatai programjában. A francia küldött támogatta Dixon javaslatát és azt mondotta, hogy a Biztc ' Tanács nem hagyhatja figyelmen kívül a kínai partvidéki szigetek körzetének helyzetét. Megnyugvásának adott kifejezést afölött, hogy a csangkajsekisták kiürítettek néhány kínai szigetet és az amerikai fe^vveres erők részvételét e kiürítésben mint „észszerűt", jellemezte, habár ismeretes, hogy az amerikai tengeri erök akciói beavatkozást jelentenek a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A Biztonsági Tanács ülésén ezután A. A. Szoboljev, a Szovjetunió küldöttje beszélt. Leleplezte az újzélandi javaslat célját és lényegét és megmagyarázta, hogy a Kínai Népköztársaság miért utasította vissza részvételét a Biztonsági Tanácsban e pont megtárgyalásánál. A. A. Szoboljev részletesen foglalkozott a Tajvan és más kínai szigetek körzetében uralkodó feszültség okaival, amelyek az USA-nak a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív akcióiban rejlenek és kijelentette, hogy amíg a Biztonsági Tanács nem tesz bátor lépéseket arra, hogy megakadályozza az USA beavatkozását Kína belügyeibe és fel nem számolja a Kínai Népköztársaság ellen irányuló hallatlan igazságtalanságokat, figyelembe véve azt, hogy a Kínai Népköztársaságnak nincs lehetősége elfoglalni törvényes helyét az ENSz-ben, nem érhető el a távolkeleti feszültség enyhülése és annak a veszélynek kiküszöbölése, amely a világbékét és a biztonságot fenyegeti a világnak ezen a tájékán. A szovjet küldött abból indult ki, hogy az újzélandi javaslat nem fele! meg a távolkeleti tényleges helyzetnek, hanem csak arra irányul, hogy a Tajvan és más kínai szigetek körzetében uralkodó nemzetközi feszültség okait leplezze. A szovjet küldött azt javasolta, hogy a Biztonsági Tanács határozza el a tárgysorozat második pontjának megtárgyalását „az USA agreszszív akcióiról a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan és más kínai szigetek körzetében." Szoboljev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió javaslatának megtárgyalása lehetővé teszi a szükséges lépesek megtételét azon okok eltávolítására, amelyek a távolkeleti háború kitörésének veszélyét rejtik magukban. Az a javaslat, hogy e kérdés tárgyalását a Biztonsági Tanácsban elhalasszák, — mondotta a szovjet küldött — a Biztonsági Tanácsot a valóságban tétlenségre kárhoztatja. Lodge, az USA küldötte az indokolatlan tagadás szokásos módját vette igénybe és kijelentette, hogy a szovjet küldött egész beszéde csak „a szokásos propaganda." Lodge beszéde után Belaunde, a Biztonsági Tanács elnöke különféle mesterkedésekkel igyekezett bebizonyítani, hogy a szovjet javaslat — rátérni a Szovjetunió küldöttsége által előterjesztett pont megtárgyalására — nincs benne a tárgysorozat programjában és a program célja elsősorban az újzélandi javaslat tárgyalásáról szóló már elfogadott javaslat felülvizsgálata. Ezzel kapcsolatban A. A. Szoboljev szovjet küldött hangsúlyozta, hogy nem kívánja a Biztonsági Tanács határozatának felülvizsgálását az újzélandi küldöttség által előterjesztett kérdés előnyben részesítéséről. A szovjet küldöttség javasolja — mondotta Szoboljev —, hogy a Szovjetunió által előterjesztett kérdést tárgyalják meg, amint azt a nyugati küldöttségek beszédei igazolják, az újzélandi kérdés megtárgyalását kimerítették. Rámutattunk már arra, hangsúlyozta Szoboljev, hogy az újzélandi javaslat megtárgyalása nem vezethet a távolkeleti feszültség megszüntetéséhez, mivel nem érinti annak igazi okait. A Biztonsági Tanácsot tétlenségre akarják kényszeríteni, — folytatta a szovjet küldött. — Nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe. A Szovjetunió javaslatának célja az, hogy konkrét határozatot hozzunk és megtegyük azokat a lépéseket, amelyek biztosítják a távolkeleti helyzet normalizálását. Az újzélandi küldött sietett kijelenteni. hogy küldöttsége javaslatának megtárgyalását nem merítették ki és ezért nem lehet még rátérni a Szovjetunió javaslatának megtárgyalására. Ezzel kapcsolatban Szoboljev ismételten hangsúlyozta, hogy Ojzéland képviselője a valóságban azt javasolja, hogy a Biztonsági Tanács tétlenségben tespedjen. Tétlenséggel nem lehet megoldani ilyen fontos kérdést. Szoboljev ragaszkodott hozzá, hogy a Biztonsági Tanács rátérjen a tárgysorozati program további kérdésének megtárgyalásához: „az USA agresszív akciói a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan és más kínai szigetek körzetében." A Szovjetunió küldötte azt kívánta, hogy ejtsék meg a szavazást javaslatára vonatkozólag. A Biztonsági Tanács többsége az amerikai és a brit küldöttséggel az élén visszautasította Szoboljev arra irányuló javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács térjen rá a szovjet javaslat megtárgyalására az amerikai agresszióról a Kínai Népköztársaság ellen. Az ülés ezzel véget ért. Támadás a berni román nagykövetség épülete ellen Beérkezett hírek szerint a román fasiszták egy felfegyverzett csoportja 14-ről 15-re virradó éjszaka Svájc fővárosában, Bernben, támadást intézett a Román Népköztársaság diplomáciai képviseletének épülete ellen. A banditák betörték a nagykövetség ablakait, benyomultak az épületbe és megszállták. Aurél Secut, a nagykövetség sofőrjét, aki az épületben tartózkodott, a támadók súlyosan megsebesítették. A gépfegyverekkel és revolverekkel kezdett támadás az egész negyedet megfélemlítette, de nem nyugtalanította úgylátszik a svájci hivatalokat, akik lehetővé tették a román emigránsok soraiból regrutálódott banditáknak, hogy támadást intézzenek a nagykövetség épülete ellen. A banditák későbbi jelentések szerint még mindig a nagykövetség épületében tartózkodnak. Nehru Kairóba érkezett Nehru indiai miniszterelnök Londonból, a brit impérium miniszterelnökeinek konferenciájáról visszatérőben február 15-én Kairóba érkezett. Közölték, hogy Nehru Egyiptomban két napot tölt és találkozik Naszer egyiptomi miniszterelnökkel. Az „A1 Gumhuria" című hivatalos egyiptomi lap azt írja, hogy India és Egyiptom miniszterelnökei tanácskozni fognak a nemzetközi helyzetről és országaik magatartásáról a katonai paktumokkal kapcsolatban. KÜLFÖLDI HÍREK A török hadügyminisztérium sajtóosztálya közölte, hogy február 14-én török területen megkezdődtek a katonaság hadgyakorlatai. A hadgyakorlatokon részt vesznek a NATO országok tisztjei is. » • * • A St.-Nazaire-i hajógyártan megkezdték két teherszállító hajó építését a Szovjetunió részére. A hajók egyenként 5.000 tonnásak lesznek. • « • Farisz el Kűri szíriai miniszterelnök néhány nappal ezelőtt lemondott. A kormány lemondását az úgynevezett Néppárt és Nemzeti Párt miniszterei között támadt nézeteltérések okozták. A néppárti miniszterek ugyanis arra törekedtek, hogy Szíria katonai együttműdésre lépjen a nyugati hatalmakkal. Az új kormányt Szabri Aszari, a Nemzeti Párt főtitkára alakította meg. Az új kormány programján szerepel a többi között a nyugati hatalmakkal való katonai szerződéseknek, valamint a nyugati hatalmak „katonai segítségének" elutasítása. A párizsi lapok jelentése szerint Ngo Dinh Diem dél-vietnami miniszter bejelentette, hogy életbe lépett a Franciaország, az Egyesült Államok és Dél-Vietnam között megkötött egyezmény, melynek értelmében a dél-vietnami hadsereg megszervezéséért és kiképzéséért mostantól kezdve O'Dániel tábornok, a sajgoni amerikai katonai misszió vezetője vállalja a felelősséget. • * • Február 15-én román kereskedelmi küldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttséget Miron Constantinescu, a Román Népköztársaság állami tervbizottságának elnöke, miniszterelnökhelyettes vezeti. » • • A Szovjetunió javaslata, hogy konferenciát hívjanak össze a Tajvan térségében előállott helyzet megbeszélésére, nagy visszhangot keltett az indonéz sajtó és közvélemény körében. Diaprieso, a parlament tagja kijelentette, hogy a Szovjetunió javaslatát djakarti politikai körökben nagy megnyugvással fogadták, mivel „lehetővé teszi Tajvan kérdésének megoldását békés úton és hozzájárul a nemzetközi feszültség csökentéséhez." A tajvani térség felszabadításának ügye, amely lényegében a Kínai Népköztársaság békéjének, sőt joggal mondhatjuk, az egész világ biztonságának egyik döntő mozzanata, továbbra is a legégetőbb kérdések közé tartozik. Mint ismeretes, az ENSz Biztonsági Tanácsa hétfőn foglalkozott annak a két javaslatnak napirendre tűzésével, amely e kérdéssel szorosan összefügg. Ámde a két javaslat szelleménél és horderejénél fogva a legkevésbé sem vonható egy kalap alá. Az egyik javaslatot a Szovjetuniónak ENSz-beli megbízottja, Szoboljev terjesztette a Biztonsági Tanács elé, a másikat Oj-Zéland küldöttje. A Szovjetunió kormánya mindenekelőtt azt kívánja, hogy a Biztonsági Tanácsból távolítsák el Csang Kaj-sek képviselőjét, aki jogtalanul foglal helyet az ENSz-ben és hívják meg a Biztonsági Tanácsba a Kínai Népköztársaság képviselőjét. A Szovjetunió követeli továbbá, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el az Egyesült Államoknak kínai területen elkövetett agresszív cselekményeit, hozzon határozatot arról, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinek ki kell ürítenie a tajvani térséget és tartózkodnia kell minden Kína ellen irányuló fegyveres akciótól. Ez a határőzati javaslat tökéletesen fedi azt az álláspontot, melyet Molotov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén elmondott beszédében is kifejtett, mikor többek között leszögezte: „Mi a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, ameiyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie ... Az Egyesült Államoknak Tajvan-szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Távol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke." Az újzélandi javaslat ellenben azt célozza, hogy a koreai esethez hasonKüfyofitikai jegyietek lóan az Egyesült Államok az ENSz lobogóját kisajátítva „törvényesíthesse" a Kínai Népköztársaság elleni agresszióját és Távol-Kelet békéje védelmének örve alatt továbbra is kezükben tartsa Tajvant. Jóllehet, a Szovjetunió javaslata, amelyet Nehru indiai miniszterelnök is támogat, a világ békeszerető népeinél a legkedvezőbb visszhangot kelti, a Biztonsági Tanács tárgyalásai a legkevésbé sem ígérkeznek biztatónak. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó lakájának, Csang Kajseknek „képviseletéről" lemondani és a Kínai Népköztársaságnak helyet biztosítani a Biztonsági Tanácsban. Mi sem természetesebb, hogy a Kínai Méüköztársaság a legélesebben szembehelyezkedik ezzel a törvényellenes és a nemzetközi jogot mélyen sértő magatartással, amelyet Anglia kormánya nem átall támogatni. Minthogy azonban a tajvani kérdés megoldása a világbéke megszilárdítása érdekében semmiképpen sem odázható el, a Szovjetunió nemzetközi értekezlet összehívását javasolja, melyben mindazok az országok részt vennének, amelyek a Tajvan és a többi kínai sziget térségében kialakult helyzet rendezésében különösen érdekeltek. Nehru rokonszenvvel nézi a tajvani kérdésben tartandó nemzetközi értekezlet összehívására tett szovjet javaslatot és mikor e hét elején elhagyta Londont, többek közt kijelentette, hogy India minden tőle telhető segítséget megad a tajvani probléma rendezéséhez. „India — mondotta Nehru — nem ismert el semmiféle formózai kormányt, egyetlen kínai kormánnyal kell tárgyalnunk." A Távol-Kelet békéjének megszilárdítását célozza az április 6-a és 10-e kőzött Üj-Delhiben megtartandó értekezlet is, amelyen Ázsia országainak küldöttei vesznek részt, hogy megvitassák a békés együttélés öt alapelvét, illetve annak megvalósítását. A múlt héten lefolytatott előkészítő tanácskozás jóváhagyta a titkárság létrehozását, melyben helyet foglal Burma, Ceylon, a Kínai Népköztársaság, India, Indonézia, Japán, Pakisztán és a Szovjetunió képviselője. A béke erői tehát erőteljesen vívják harcukat, az imperializmus agresszív szárnya ellen, amely a SEATO, ANZUS és egyéb nevű katonai blokkok szervezésével, fenyegetésekkel, lázas fegyverkezésekkel és kihívásokkal veszélyeztetik a világbékét. A Német Szociáldemokrata Párt vezetőjének, Ollenhauernek állásfoglalása, aki pártjának kétnapos rendkívüli értekezletén beszámolt Nehruval folytatott tárgyalásairól és megállapította, hogy a nyugatnémet lakosság hatalmas tömegei helyeslik a párizsi egyezmények elutasítására vonatkozó követelést. Nyugat-Németországban eddig még nem tapasztalt erőteljes mozgalom bontakozott ki a párizsi szerződések ellen, amelyek ratifikálásáról február végén dönt véglegesen a bonni parlament. Adenauerék helyzete tagadhatatlanul lényegesen megnehezült. A népi ellenállás nem ölt még ugyan eléggé szervezett formát és főleg komoly kárára van, hogy a szociáldemokrácia vezetőinek merev, szűklátókörről tanúskodó magatartása következtében még nem jött létre a munkáspártok akcióegysége, de a jelek arra engednek következtetni, hogy a béke, az egységes, demokratikus Németország erői utat törnek maguknak. Január végén bontott zászlót a Németország újraegyesítéséért küzdő népi mozgalom, melynek nagygyűlésén a nyugatnémet lakosság valamennyi rétegének ezernél több tekintélyes képviselője vett részt. Dortmundban már több mint 150.000 ember szavazott a ratifikálás ellen. Próbaszavazások folynak Aschaffenburg, Hof és Herford választókerületeiben is. Míg azelőtt a Szociáldemokrata Párt a parlamenten belül védte ellenzéki álláspontját, most már részt vesz a népi mozgalomban. A „Basler Nachrichten" című lap szükségesnek tartja megállapítani: „Egyre világosabbá válik, hogy a Német Szociáldemokrata Párt mindinkább radikalizálódik." A bonni kormányt idegesítik ezek az új fejlemények. Adenauer az elmúlt napokban unos-untalan szónokolt a rádióban, csűrt-csavart, torzította a Szovjetuniónak a német kérdésben elhangzott állásfoglalását. Maga Ollenhauer kénytelen volt leszögezni: „Az a benyomás alakult ki, mintha a bonni kormány külpolitikai apparátusa az amerikai külügyminisztérium szerve volna." Mindebből persze még korai volna azt a következtetést levonni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása Adenauerék feltételen kudarcával jár. Nem szabad elfelejteni, hogy a bonni kancellár pártjának abszolút többsége van a parlamentben, nem szólván arról, hogy a német nép e rossz szelleme nem fog visszariadni attól sem, hogy a zsarolás, a megvesztegetés és a terror minden eszközét latba vesse a háborús szerződések érvényre juttatása érdekében. Ilyen helyzetben — mint Max Reimann elytSrs, Németország Kommunista Pártja vezetőségének első titkára többek közt mondotta, a dolgozóknak két igen fontos fegyvert kell latba vetniük: a népszavazást és a sztrájkot. A népi mozgalom sikere azon fog múlni, mennyire követik majd a széles tömegek ezt az utat. Nyugat-Németország dolgozóinak küzdelme, mely a Német Demokratikus Köztársaság népében és kormányában a legszilárdabb támaszra talál, bátorítólag hat Franciaország béketáborára is. Franciaország sorsdöntő elhatározás előtt A franciaországi békevédok bizottsága Nyugat-Németország felfegyverzése ellen harci hetet rendez. Minden város, minden község népe, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, követelni fogja, a kerületi tanácstagok és polgármesterek fejezzék ki a dolgozók tiltakozását minden egyes szenátornál. A párizsi egyezmények rövid idő múlva a Köztársasági Tanács elé kerülnek. A már 12 napja tartó kormányválság ' mutatja legjobban, hogy Franciaország elveti a háborús haszonlesők tervezgetéseit — a béke útját akarja járni és a legélesebben elítéli a Wehrmacht feltámasztását. Pinay és Pflimfin sikertelen próbálkozásai után most Christian Pineau kísérli meg a kormány megalakítását, amely rendkívül nehéznek mutatkozik. Pineau egyike azoknak, akik NyugatNémetország felfegyverzéséért, a párizsi egyezmények ratifikálásáért szálltak síkra. Alapjában véve egyelőre pártjának, a szociáldemokrata pártnak és a Vatikán kegyeltjének, az MRP (népi republikánus mozgalom) támogatására épít. Mint a jelekből kitűnik, a burzsoázia pártjai meglehetősen tartózkodók Mendes-France méltó utódjelöltjével szemben és eltekintve alacsonyrendú, poziciószerzésre irányuló versengéseitől nem hagyhatják figyelmen kívül a nép fokozódó ellenállását olyan politikával szemben, amely „a széles nemzeti egység" leple alatt Franciaország békéjének legsúlyosabb veszélyeztetését, a dolgozók létérdekeinek semmibevevését jelenti. Ezért nem lehet tartós élete egyetlen egy kormánynak sem, amely a parlamenti kulisszák mögötti sötét játékoknak köszönheti létét és szembefordul a francia nép alapvető céljaival: a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség politikájának rendíthetetlen védelmével. S. J. V ' 1