Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-15 / 39. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. február 15. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 39. szám A mai számban: Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról. Viliam Širokýnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1955. február 10-i és 11-i ülésén megtartott beszámolójából. (1—2—3—4—5. old.) Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéről és továbbfejlesztéséről, valamint a falusi pártmunkáról t\ Širokýnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1955. február 10-i és 11-i ülésén megtartott beszámolójából Tisztelt elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Kózpjnti Bizottságának mai ülése kizárólag a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és falusi pótmunkánknak a kérdéseivel foglalkozik. Egész népgazdaságunk fejlődésének, tehát mezőgazdasági termelésünk gyarapodásának is alapja továbbra is nehéziparunk. Ebből az elvből indulnál; ki Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei a népgazdaság fejlesztését célzó 1955. évi állami terv ikdolgozására, amely irányelvek különösen nagy súlyt helyeznek a kulcsiparágak fejlesztésére. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei egyben egyik főfeladatul tűzték ki a szocialista országépités jelenlegi szakaszán a mezőgazdasági termelés lényeges növelését a legközelebbi 2—3 esztendőben, h >;jy megszüntessük a gyöt san fejadó ipar és a fejlődésében lemaradó mezőgazdaság közötti aránytalanságot. A nehézipar egyes ágazatainak sikeres fejlesztésével elégséges anyagi és műszaki bázist teremtettünk ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést is megfelelő színvonalra emeljük. A nehézipar egyes ágazatainak hatalmas arányú fejlesztése továbbra is múlhatatlan előfeltétele a mezőgazdaság fellendülésének, amely csakis áz egyre növekvő gépesítés, villamosítás és kémizálás alapján lehetséges. Ma az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan teljesítik Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a munkásosztály és a dolgozó parasztok szövetségének megszilárdítására vonatkozó irányelveit. Az elmúlt hónapok fejleményei teljes egészében igazolták pártunk X. kongresszusa irányvonalának helyességát. Annak ellenére azonban, hogy a párt-kongresszus és a központi bizottság különösen hangsúlyozta annak szükségét, hogy teljes figyelmünket a mezőgazdasági termelés gyarapításéra összpontosítsuk, megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelés még mindig lemarad, komoly nehézséget okoz népgazdaságunk valamennyi szakaszán és ez igen kedvezőtlen következményekkel jár egész népgazdaságunkra, a városi és falusi dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további smelésének biztosítására. Ugyanakkor azonban nťm szabad figyelmen kívül hagynunk, és ezt az elmúlt hónapok fejleményei szintén hiánytalanul igazolják, hogy a párt vonala, amely a mezőgazdasági termelés lényeges növelésére irányul, reális, bár az eddigi eredmények általában veve semmiképpen sem kielégítőek. • Engedjék meg, hogy felhívjam fi-. jjyelmük«>t arra, hogyan teljesítik a X. kongresszus irányelveit a mezőgazdasági termelés néhány fontos szakaszán. Ügy vélem, hogy értékelnünk kel! munkánk eredményeit, mégpedig a legnagyobb nyíltsággal és mindenekelőtt azoknak a nagy céloknak a szemszögéből, amelyeket elérni törekszünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem látunk meg, vagy lebecsülünk bizonyos részredményeket, amelyeket a mezőazdasági termelés bizonyos szakaszain lértünk. De arról van szó — s nem -.sbozom ezt ismételten hangsúlyozni - hogy nagy történelmi fontosságú s jelentőségű feladatot tűztünk ki tagunk elé, és minden intézkedési és redményt abból az egyeiült döntő Azempontból kell vizsgálnunk, megffrr lelnek-e a mezőgazdaság terén előttünk álló követelményeknek és feladatoknak. Ha valóban lényegesen növelni akarjuk mezőgazdasági termelésünket, akkor ma már nem elégedhetünk meg részeredményekkel, hanem egész pártunk összpontosított igyekezetére van szükségünk, hogy minél hathatósabban hajtsuk végre azokat a sokoldalú intézkedéseket, í.melyek egyedül alkalmasak arra, hogy gyors ütemben fejlesszék a mezőgaz»daság termelőerőit, lényegesen gyarapítsák a mezőgazdasági termelést és tartósan tovább szilárdítsák a munkások és a dolgozó parasztok szövetségét. Csakis az ilyen összpontosított igyekezet, csakis az egész párt, az egész dolgozó 'nép valóban hathatos mozgósítása, csakis az egész nép és mindenekelőtt a parasztság alkotó erőinék mozgósítása biztosíthatja számunkra a sikert. Mielőtt rátérnék a mezőgazdasági termelés egyes kérdéseire, rá akarok mutatni, mily kedvezőtlen következményekkel jár a mezőgazdasági termelés lemaradása népgazdaságunkra és népi demokratikus államunkra. Azóta, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat és győzelemre vittük a népi demokratikus rendszert, lényegesen emelkedett a városok és falvak dolgozó népének életszínvonala. Hála a foglalkoztatottság állandó növekedésének és a dolgozók reálbérei szüntelen emelkedésének, lényegesen megnőtt a közszükségleti cikkek minden fajtája után megnyilvánuló kereslet, érthető tehát, hogy fokozottak az élelmiszerekre való igények és a fogyasztó közönség egyre inkább jóminőségű árut keres. A legfontosabb élelmiszerek fogyasztása jelentősen meghaladta a háború előtti színvonalat, így például 1936-hoz képest előzetes számítások szerint 1954 végén az egy személyre számított átlagos évi húsfogyasztás 26,77 küogrammről 31 kilogrammra, a zsírfogyasztás 5,37 kilogrammra, a búzaliszt fogyasztása 80,53 kg-ról 141 kg-ra, a cukorfogyasztás 23,75 kg-ról 33 kg-ra emelkedett. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés intenzitása lényegében megmaradt a háború előtti színvonalon.- Ennek következtében évről évre nőnek a követelmények a mezőgazdasági termékek behozatalának fokozására. Ez természetesen igen egészségtelen és szerfölött kedvezőtlen helyzet. Ezért elsőrendű politikai és népgazdasági feladatunk, hogy lényegesen növeljük a hazai fogyasztás biztosítását saját forrásainkból, saját mezőgazdasági termelésünk alapján. Ebből indult ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa is, amikor a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítását követelte a legközelebbi 2—3 év' folyamán. Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa meggyőzően rámutatott arra, hogy ez a feladat teljesen reális, nemcsak azért, mivel a mezőgazdasági termelés további fejlesztésében erős ipari bázisra támaszkodhatunk, hanem azért is, mert 'mezőgazdaságunkban óriási tartalékok vannak, amelyek kihasználása lehetővé tenné a mezőgazdasági termelés gyorsütemű - fejlesztésének biztosítását. Ezek a tartalékok mindenekelőtt abban a lehetőségben állnak, hogy lényegesen növeljük a növénytermesztés hozamait és az állatállomány hasznosságát, továbbá, hogy belterjesebben használjuk fel a parlagon heverő vagy rosszul megművelt termőterületeket. A CsKP X. kongresszusának irányelvei megállapítják, hogy, 1957-ig 200 ezer hektár parlagon heverő földdel kell növelni a vetésterületet. Ha ennek a területnek egyik felét árpával vetnénk be, a másik felén pedig burgonyát ültetnénk, és a termést sertéstakarmányul használnánk fel, még a mai nem túlságosan nagy hozamok mellett is egyötödével növelhetnénk a lakosságunk ellátását szolgáló húsmennyiséget. A mezőgazdasági termények hozamai nálunk távolról sem érik el a mai lehetőségeket, mégpedig azért, mert nem használjuk ki elégségesen, tervszerűen és szervezetten a mezőgazdasági tudomány vívmányait, különösen a szovjet agrártudomány nagy eredményeit, kipróbált és bevált agrotechnikáját és zootechnika ját, továbbá azért, mert a gép- és traktorállomások munkáját általában a szántóföldek megművelésének, a rétek és legelők gondozásának alacsony színvonala jellemzi. A mezőgazdasági termények hektárhozamainak növelésében valóban elképzelhetetlen tartalékok rejlenek. így például, ha a jelenlegi terveinkben szereplő területen az árpa hektárhozamát csupán egy métermázsával növelnénk, akkor összesen 15 ezer tonna élősúlyú vágósertés hizlalásához szükséges takarmányt szereznénk. Figyelni kell továbbá arra, hogy milyen nagy jelentősége van a termés betakarításánál beálló veszteségek ellen folytatott harcnak. Az állami aratási felügyelőség adatai szerint ezek a veszteségek például tavaly a cukorrépában 16 százalékot tettek ki. Ha e veszteségeket felére csökkentenénk, úgy a cukoralapot kéthavi szükséglet mennyiségére növelhetnénk. A következő példa szemléltetően mutatja, mekkora tartalékaink vannak az állatállomány hasznosságának növelésére. A tehenek átlagos tejhozama ma nem éri el a háború előtti színvonalat. Az állami gazdaságokban azonban. a tejhozam meghaladja a háború előtti országos átlagot. Ez tehát azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán igenis elérhetjük a tehenek tejhozamának háború előtti színvonalát. Ha ezt valóban el is érnénk és az így nyert tejet feldolgoznánk, a fogyasztási tej mellett annyi vajra tennénk szert, hogy nemcsak fölöslegessé válnék a behozatal, hanem 40 százalékkal fokozhatnánk a lakosság egy évi vajellátását. Ez a néhány .példa távolról sem mutat rá mezőgazdasági termelésünk valamennyi tartalékára. Ahhoz azonban elegendő, hogy világosan lássuk, e tartalékok eddigi parlagon hevertotése nem magyarázható másképpen, minthogy sok elvtársunk még mindig nem értette meg, mily nagy a jelentősége és fontossága a mezőgazdasági termelés növelésének egész népgazdaságunk számára és ezzel árleszállítási politikánk számára is. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, milyen erőfeszítések történnek a gyakorlatban a növénytermesztés és a mezőgazdasági termelés gyarapítására, a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának a növelésére, vegyük számba, hogyan használják fel az állam részéről e célra rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés termelékenységének és belterjességének fokozásában nagy szerepe van a mezőgazdasági tudománynak és kutatómunkának, az új agrotechnikai és zootechnikai módszerek terjesztésének. Sajnos, Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa utqp sem következett be e téren javulás, vagy fordulat. Elszánt törekvésünk, hogy széleskörűen alkalmazzuk az agrotechnika és zootechnika új módszereit, csak akkor járhat teljes sikerrel, ha ezeket a módszereket nem elszigetelten, az egyes vidékek agrotechnikájának és zootechnikájának konkrét helyzetétől elszakítva vezetjük be és alkalmazzuk. Az új módszerek bevezetésével egyidejűleg ugyanis gondoskodni .kell arról, hogy a földművelés és az állattenyésztés alapelveit, amelyeket falvainkon jól ismernek, valamint a legjobb állattenyésztők bevált tapasztalatait ne csak pontosan betartsák, hanem továbbfejlesszék és terjesszék is. Mit sem segítenek a mezőgazdasági tudomány legnagyszerűbb vívmányai, ha ugyanakkor — amint az sajnos még eléggé gyakran előfordul — elhanyagolják, söt néha egyenesen bűnösen semmibe veszik a főid gondos megművelésének és az állatok lelkiismeretes gondozásának legelemibb alapelveit. Évente óriási értékek mennek veszendőbe csak azért, mert elhanyagolják a jó gazdálkodás ezen alapelveit. A jó gazdálkodás említett alapelveinek betartása nemcsak a tartósan nagy hektárhozamoknak és az állatállomány hasznosságának természetes előfeltételeit biztosítja, hanem megteremti az új tudományos módszerek célszerű és helyes kihasználásának előfeltételeit is. Közismert például, hogy komoly fogyatékosságokkal küzdünk a föld megművelésének minősége és a talajmegmunkálás elvégzése dolgában, valamint az is, hogy nem tartják be az agrotechnikai határidőket. Az efféle „agrotechnika" eredményei a csökkent terméshozamok és a gazos földek. A gép- és traktorállomások, nemzeti bizottságok, egységes földművesszövetkezetek, és valamennyi paraszt kötelessége, hogy következetesen ügyeljenek a föld gondos, lelkiismeretes és Idejében való megművelésére, a különféle mezei munkák agrotechnikai határidőinek pontos betartására és kihasználására és legfőbb ideje már, hogy a mezőgazdasági hatóságok megfelelő figyelmet fordítsanak a föld jó megmunkálására. A hektárhozamok növelésének igen fontos problémája a mi viszonyainkban az, hogy növeljük a talaj bumusztartalmát. Ezért oly nagy jelentőségű az istállótrágya minél nagyobb mérvű felhasználása, a komposzttrágyázás elterjesztése és más szerves trágyataitalékok, péWSul tőzeg, városi szerveshulladék-anyagok stb. kihasználása. Engedjék meg, hogy a tudományos irodalomra és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia anyagára támaszkodva, néhány példával rámutassak e problematika rendkívüli fontosságára. Az istállótrágya gondatlan kezelése következtében jelenleg a szerves anyagoknak kb. 40 százaléka veszendőbe megy. A kezelés megjavításával, gondosabb kezeléssel e veszteség felére csökkenthető. Ha az így nyert szerves anyagokat trágyázásra használjuk fel további 1,200.000—2,300.000 tonna burgonyát termeszthetünk, amiből 70—140 ezer tonna sertéshúst nyerhetünk élősúlyban. Ha az így nyert trágyát a cukorrépatermés gyarapítására használnánk fel, évente 250—400 ezer tonna-' val több cukrot termelhetnénk. Mindkét esetben azáltal, hogy a trágya fokozatosan két éven keresztül érezteti hatását, emellett még 280—450 ezer tonna gabonanemüt is termeszthetnénk. A jó gazdának így kell gondolkodnia és gazdálkodnia, ha valóban gyarapítani akarja gazdaságát Hasonló a helyzet a trágyáié felhasználásában is. A rossz kezelés következtében ma a trágyáié kétharmad része veszendőbe megy. Ez az anyag nitrogénban és káliumban egyaránt gazdag és ha a veszteséget felére csökkentenénk, és az így nyert trágyához megfelelő mennyiségű ásványi foszforsavat kevernénk és a keveréket a rétek trágyázására használnánk fel, anynyival növelhetnénk szénatermésünket, hogy ennek következtében 540 millió literrel több tejet termelhetnénk. Még mindig milliós értékek folynak el a semmibe az egységes földművesszövetkezetek és a kisparaszti gazdalságok udvarain, milliós értékek mennek így veszendőbe. Pártunk nem első ízben hívja fel a figyelmet az istállótrágya és a trágyáié gondos felhasználására, a hiba azonban ott keresendő, hogy a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek ebben az ügyben semmi lényegeset sem tettak és a nemzeti bizottságok sem fordítanak erre az ügyre megfelelő figyelmet. A városok és az ipar szerves .hulladékanyagaiban is fontos szerves trágya- és tápanyag tartalékok rejlenek, amelyeket fel lehetne használni komposzttrágya készítésére. Csupán a cseh országrészek 5000 lakosúnál nagyobb városaiban évente 600—800 ezer tonna trágyázásra alkalmas anyagot nem használnak fel. Kívánatos lenne, hogy szakembereink tüzetesen áttanulmányozzák ez értékes anyagok kihasználásának minden lehetőségét és gyakorlati intézkedéseket tegyenek, amelyek egyrészt hozzájárulnának mezőgazdaságunk felvirágoztatásához, másrészt pedig megtisztítanák folyóvizeinket a szennyezésektől. A marhatrágya helyes gondozása és kihasználása annál fontosabb, mivel a nagyobb humusztartalmú föld több műtrágyát bír el, illetve az ilyen földben a műtrágyák hatása sokkal nagyobb és még jobban növeli a terméshozamot. Az elégtelen humusztartalmú talajon műtrágyázással csak fele hatást érhetünk el. Pártunk X. kongresszusának irányelvei kötelességünkké teszik, hogy lényegesen megjavítsuk mezőgazdaságunk műtrágyaellátását. Már tavaly jelentősen növeltük a műtrágyaszállítmányokat 1953-hoz képest, az emelkedés nitrogéntartalmú műtrágyáknál 31,4 százalékot, foszfortartalmú műtrágyáknál 12,3 százalékot, kálisóknál 22 százalékot tett ki, de ez a mennyiség nem elegendő. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy az egy hektárra eső műtrágya mennyisége nálunk még távolról sem feleannyi, mint a Német Demokratikus Köztársaságban- Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a kérdést nem oldhatjuk meg egyszerűen a hazai termelésből származó, vagy külföldről befiozott műtrágyaszállítmányok fokozásával. A műtrágya felhasználása csak akkor gazdaságos, ha az agrotechnika megfelelően magas színvonalat ért el, vagyis ha tökéletesen iamerjük a talaj összetételét és elsajátítottuk a trágyázás technikáját. Ezért a rendelkezésünkre álló műtráJ J