Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-11 / 36. szám, péntek

\ / w %za "1955. február Tí; Ä Csehszlovák Békevédők Bizottságának XXIII. plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról.) felégetni Prágánkat, kapnák ke­zükbe az atomfegyvereket, hogy az amerikai imperialisták és tár­saik szolgálataiban fölhasználhas­s>ák azokat rabló céljaikra^ Ezért terjedt el oly erősen a csehszlovák népnek Nyugat-Németország újra­felfegyverzése és az atomháború előkészítése elleni hazafias moz­galma, amely országunk építésé­ben és védelmének megszilárdítá­sában dicső építő tettekké fejlő­dik. A Csehszlovák Békevédők Bi­zottsága teljes mértékben a Béke­Világtanácsnak az' atomháború előkészítése elleni felhívása mel­llett foglal állást. 1955. február I 28-tól március 27-ig országos kampányt hirdet ennek a felhí­vásnak aláírására és a béke meg­őrzése nevében felhívja köztársa­ságunk minden polgárát annak aláírására. Aláírásunk bizonyítani fogja a felhívással .való egyetértésünket, amely az atomháború elleni harc­ra mozgósítja az egész vilpg em­bereinek százmiilóit. A hazaszere­tet kifejezője és azon elhatározás bizonyítéka lesz, hogy mindig úgy fogunk dolgozni, hogy hazánk le­győzhetetlen legyen. Szilárd akarattal a béke megvé­désére, a világ nemzeteivel egysé­gesen harcra hazánk biztonságá­ért, az egész nép boldogságáért! Harcra Nyugat-Németország új­rafelfegyverzése ellen, a Szovjet­uniónak az egységes, demokra­tikus német állam megteremtésé­re és az európai kollektív bizton­ság biztosítására vonatkozó javas­latáért! Harcra az atomháború gyújto­gatói ellen, az atomenergia' békés félhasználásáért, az élet felvirá­goztatásáért hazánkban és az egész világon! Prága, 1955. február 10. A CSEHSZLOVÁK BÉKEVÉDŐK BIZOTTSÁGA Ä szovjet békepolitika - a nemzetek biztonságának védelmezője (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjetunió, a népi Kína és a demok­rata tábor többi országai ellen irányul. Ezt a politikát, amely nagyhatalmi nyo­mással akarja megfélemlíteni az ösz­szes békés nemzeteket, drágán fizeti meg az amerikai nép. De emellett nem használ az Egyesült Államoknak sem, külpolitikai helyzete megszilárdításá­ban. Az USA még nemrégen azt kür­tölte világgá, hogy monopóliuma van az atomfegyverekre. Propagandájuk szétpattant, mint a szappanbuborék. Ma már minden ember tudja, hogy ugyanez a fegyver van a Szovjetunió kezében, amely azonban jóval meg­előzte az Egyesült Államokat az atom­energia békés felhásználására irányuló kísérletek szakaszán. Az imperialista tábort külső és belső ellentétek rázkódtatják. Elsősorban az úgynevezett „európai védelmi közös­ség" 1954. évi csődje igazolta ezt vilá­gosan, de ezt bizonyítják a párizsi egyezmények ratifikálásának elérésé­vel kapcsolatos egyre nagyobb nehéz­ségek is. Nem utolsó sorban bizonyítja ezt Mendes-France kormányának bu­kása is, amely elsősorban azért szen­vedett hajótörést, mert teljes mérték­ben az amerikai imperializmus szolgá­la t ábk állt. A Szovjetunió következete­sen kihasználja ezeket az ellentéteket a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében. Mint a tűz és víz, úgy különbözik egymástól az országok békés együtt­élésének és a nemzetközi feszültség további enyhítésének politikája, ame­lyet a Szovjetunió és a szocialista tá­bor összes országai folytatnak és a ka­tonai fenyegetések, a lázas fegyverkezés és atomzsarolás politikája, amelyet az USA érvényesít. A Szovjetunió a lázas fegyverkezés helyett az összes fegy­verzet lényeges csökkentését és az atomfegyver feltétlen betiltását java­solja az illetékes nemzetközi ellenőr­zésről szóló egyezménnyel együtt. A Szovjetunió kormánya az amerikai kor­mánynak átnyújtotta azt a szerződés­kötési javaslatot^ hogy tiltsák be az atomfegyvert és a nukleáris energiát kizárólag békés célokra használják. A Szovjetunió a demokrata tábor többi országaihoz hasonlóan senkit sem veszélyeztet és nem avatkozik más ál­lamok ügyeibe. Külpolitikája a külön­böző társadalmi rendszerek egymás mellett élésének lenini nemes alapel­veiből indul ki, amelyek azt tanítják, hogy ebben az időszakban megvan a reális lehetőség a béke, szabadság, és a nemzetek függetlenségének biztosK" tására. Molotov elvtárs beszámolójának, amelyet a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésén mondott s amely fényt vet a jelenlegi világhelyzetre, hatalmas nemzetközi jelentősége van. Az összes nemzetek újbó' hallották a szovjet kormány szilárd hangját, amely vi­lágosan és nyíltan beszélt minden égető kérdésről, amelyek gondot okoz­nak és gyakran nyugtalanítják az összes becsületes embereket. Ezek az emberek újból meggyőződnek arról, hogy a Szovjetunió nemzetei, kor­mánya és kommunista pártja el van­nak határozva minden módon fokozni az országuk gazdasága, kultúrája és jóléte további emelésére irányuló bé­keigyekezetüket. Meggyőződnek arról, hogy a Szovjetunió a nemzetek békés egymás mell L élése érdekében el van határozva minden erejével hozzá­járulni "az összes államok közötti bé­kés kapcsolatok elmélyítéséhez reális tárgyalások és egyezmények útján. De a^ nemzetek egyúttal újból meggyő­ződnek arról is, hogy a Szovjetunió Jel van készülve arra, hogy hataro­zottan megsémmisítse a béke ellen­ségeinek bármilyen agresszív terveit, akik az emberiséget új háború veszé­lyével fcn„ egetik. Országunk szilárdan és híven áll a Szovjetunió oldalán a nemzetközi fe­szültség , további enyhítéséért, az ál­lamok közötti békés együttműködésért folytatott harcában. És népünk, a Szovjetunió és a demokrata tábor többi országainak népéhez hasonlóan, készen áll megvédeni a béke ügyét, el van határozva a szovjet nép. oldalán még kitartóbban és következetesebben har­colni a háború erői ellen. Egy állami gazdaságban a tavaszi vetés elolt... A FÜSSI ÁLLAMI GAZDASÁG ha­tárában vagyunk. A messze távol­ban mozgó alak tűnik fel. Lassan közeledik, s néha-néha a földre hajlik, mintha keresne valamit. Mikor közelebb ér, látom, hogy bele-belemarkol a fekete földbe s azt ujjai között morzsolgatva, a fejét csóválja. Lépteimet szapo­rázva feléje tartok. Amint észre­vesz, ő is felém siet. Fiatal még, alig 36 éves. A kö­zéptermetű ember pirospozsgás ar­cát borostás szakáll takarja. Elő­reugró álla kemény akaratot árul el. Valamelyik szövetkezet elnöké­nek gondoltam, de tévedtem, mert mint a füssi állami gazdaság agronómusa mutatkozott be. Majd a távolba, egy csoport épületre mutatott, hogy az ott a gazdaság. Gépbúgás ütötte meg fülünket. — A traktorokat próbálják javí­tás után, hogy jól működnek-e — mondja csendesen. Azután embe­rek bukkannák elő, amint sietős léptekkel tartanak az egyik épü­let felé. A gazdaság lakóházai, istállói, sertésólai és egyéb gazdasági épü­letei fehéren merednek az ég felé. — Egy hónapja, hogy itt vagyok a gazdaságban — jegyzi meg az agrónomus, s mintha csak magá­nak mondaná, még hozzáteszi. — Bár régebben kerültem volna ide. Más lehetne itt minden. — Látszik rajta, hogy szereti munkáját és legfőképpen szereti a rendet. AMIKOR A GAZDASÁGBA JÖTT, sok könnyelműséget észlelt az egues munkaszakaszokon. Az első napon szemébe tűnt, hogy több vagon műtrágya a szabad ég alatt hever. Ezt nem nézhette sokáig. Három nap alatt fedél alá került a sok műtrágya. A dolgozókról megemlíti, hogy jobb munkát is végezhettek volna a múlt esztendőben. — Dehát az emberekkel bánni kell tudni — jegyzi meg röviden. Ha megbe­széltek volna velük mindent, job­ban • is dolgoztak volna — teszi még hozzá. Majd megemlíti, hogy 1948 óta volt a madárréti állami gazdaság agronómusa, és tanító is a kétéves mesteriskolán. Csalódás itt sem érte. A dolgo­zók megbecsülik, szeretik, hallgat­nak rá. Füri János nem olyan, mint a régi agronómus volt. Min­dent csak a dolgozókkal megbe­szélve tesz, segíti őket-munkájuk­ban és panaszaikat orvosolja. Rö­vid egy hónap alatt sok minden megváltozott a gazdaságban. A dolgozók vonzódását mi sem tük­rözi jobban, mint az a lázas munka, amely minden szakaszon folyik. Mindenfelé nagyban ké­szülnek a tavaszi munkálatokhoz és mindenütt nagy a munkakedv és jó a munkafegyelem. A MŰHELYEKBEN a gépjavítók szorgoskodnak. Minden traktort, minden ekét és gazdasági gépet kijavítottak már. Iparkodnak, hogyha jön a tavasz, nyomban megkezdhessék a munkát. Most éppen egy kukoricavető gép ja­vításán dolgoznak s azon törik fe­jüket, miképpen állíthatnák be négyzetes ültetésre. A kapát igaz­gatják, hogy pontosan 70 cm-re ássa az árkot, a tölcsér is rende­sen szórja a magot és a műtrá­gyát. Ha ez sikerül, sok pénzt és munkaerőt megtakarítanak. — Sok volna kézi erővel négyzete­sen elültetni 75 hektárnyi kuko­ricát — így okoskodnak a gépja­vítók. Ezután már csak a cséplő­gépeket kell megjavítaniuk. Elüt ez a kép a határban látot­taktól. Itt az ember szinte meg­elevenedve látja a tavaszt. Zajos jókedv, vidám gyerekhad hancú­rozása és a munka lüktetése az épületek között. Bármerre nézel, a tavasz jut eszedbe, pedig a ta­vasz hírnöke, a hosszúlábú gólya­madár még valahol messze, a dél­vidéken kelepel. Az üvegházban zöldelő palánták pedig egyenesen a májust varázsolják szemeid elé. A melegágyak között könnyű ru­hába öltözött asszonyok és lányok foglalatoskodnak. Ügyes kezekkel tépik a gyomot a palánták közül, mások meg a bokrosodó salátát locsolják. TÁVOLABB INNÉN megint más a kép. Az egyik fészer alatt öt gép zakatol, amint a rászerelt hordó­kat forgatják a dolgozólc Szem­cséstrágyát készítenek, hogy bő árpa- és kukoricatermést taka­rítsanak majd be. Harminc má­zsát készítettek már eddig és még 70-et akarnak készíteni, mert a száz hektár árpa- és kukoricaföld­re száz mázsára van szükségük. Egy mázsát szórnak szét egy hek­tárra a tavalyi 80 kg helyett. A vetőmag is készen áll már a, ta­vaszi vetéshez. Az összes árpa% és zab vetőmagot átszelektorózták, megtisztították és be is csávázták, hogy szükséq esetén kéznél le­gyen. HALÁSZ AMBRUS. H H » íz K A nagykaposi toronyóra Nagykaposon voltam. Az utcát róva éppen a református templom közelében jártam. Annyira elmerültem a szemlélődésben, hogy egy szerencsétien lépés után szép hosszában elvágódtam a járdán. Kissé elszégyeltem magamat, de hát jár így más is, különösképpen ott, ahc\ a lelkiismeretlen emberek télen nem tisztítják rendszeresen a jár­dát. A nagyobb baj azonban ott volt, hogy a karórám, amire szorgal­masan gyűjtöttem a pénzt f a kezemen volt, s az esésnél a járda kövezetéhez ütöttem, mire az megszűnt ketyegni. Még a mutatók is leestek róla. Ránéztem, s szívem elfacsarodott. Ki tudja, meg lehet-e még javítani — vetődött fel bennem a kérdés. Ekkor jutott hirtelen az eszembe, hogy talán már az autóbuszhoz is kellene mennem. Igen ám, de nem tudom, mennyi az idő. Pillantásom a templom tornya­ra esett, melyen ott büszkélkedett a toronyóra. Mégsem késem le*az autóbuszt — gondoltam reménykedve. Amikor jobban szemügyre vettem a toronyórát, újból elcsügged­tem. Az óra nem járt. Mitévő legyek, hogyan és kitől tudjam meg a pontos időt? Töprengésemből autóbuszom zúgása riasztott fel. Elsuhant mel­lettem. Nem utazhattam tovább. Arra gondoltam, utánanézek, miért nem jár a nagykaposi toronyóra. 1 Végignyargaltam az utcát. Mindenhova bekukkantottam, ahol gon­doltam. hogy némi felvilágosítást kaphatok. De sajnos, mindenki csak egy vállrándítással felelt. Annyit azonban mégis megtudtam, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt még működött az óra Nagy­kapos, valamint a nagykaposi járás dolgozóinak legnagyobb megelé­gedésére. Az elmúlt háború folyamán kisebb hibája történt, s azóta nincs, aki megjavítsa. Tulajdonképpen nem is az óra rossz, hanem egy bizonyos gerenda, amelybe az óra van foglalva. Nem különös, hogy ezt a csekély hibát egy évtized alatt nem voltak képesek meg­javítani? Ha a toronyórát a legrövidebb időn belül kijavítanák, sok dolgozó­na]c tennének vele hasznos szolgálatot. K. I. • • • A BESZTERCEBÁNYAI KERÜLET üzemei és vállalatai örömmel fogadták a városok és falvak rendezésére irá­nyuló versenyről szóló hírt és a győz­teseket értékes tárgyi jutalmakkal akarják megajándékozni. A rimaszom­bati járási ipari kombinát egy 1000 korona értékű írógépet ajándékoz, a losonci járási építőipari vállalat egy kutat épít 8000 korona értékben, a vendéglók és éttermek besztercebányai, vállalati igazgatósága a győztes k'ollek­tíva legjobb dolgozói részére két egy­hetes üdülést biztosít a besztercebányai kerület hegyi szállóiban és turistahá-' zaiban. SZERDÁN, február 9-én Szlovákia fővárosába, Bratislavába érkezett a Kí­nai Népköztársaság ifjúsági küldöttsé­ge, amely részt vett a CsISz II. kong­resszusán Prágában. A küldöttség tag­jai szlovákiai kéthetes tartózkodásuk alatt több üzemet, egységes földműves­szövetkezetet és pionírotthont tekinte­nek meg. A fiatal fiúkkal és lányokkal elbeszélgetnek munkájukról és a kínai ifjúság életéről. A PRÁGAI Övárosháza kiállítási ter­mében megnyitották az angol gyerme­kek rajzainak és festményeinek kiállí­tását. Az angol és csehszlovák gyerme­kek rajzainak hasonló kiállítását ren­dezte meg 1954. november 20-tól de­cember 4-ig terjedő napokban az An­gol-Csehszlovák Barátsági Liga a lon­doni lidicei otthonban. A BRNOl Antonín Zápotocký finom mechanikai üzem azt a feladatot kap­ta, hogy növelje a traktorok gyártását és egyúttal szerkesszék meg a kere­kes traktor új, tökéletesebb típusát. Az üzem dolgozói teljesítették ezt a feladatot, összeállították és elkészítet­ték a T 35 jelzésű traktort, amely mindenben megfelel a követelmények­nek. Ez a legnagyobb teljesítőképességű középnagyságú traktor, amelyet eddig üzemeinkben gyártottak. KÉT KIVÁLÓ MAGYAR MATEMA­TIKUS, Rédei László és Varga Ottó Kossuth-díjas tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia ievelezötagja Prágába érkezett. A KOMÁROMI MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ e hó közepén megkezdi vidé­ki vendégjátékait a komáromi bemuta­tókon nagy sikert elért Beaumarchais „A sevillai borbély" és zSpolská len­gyel írónő „Finom úri ház" című víg­játékával. Február 12-én Nyitrán, a kerület székhelyén játssza A sevillai borbélyt, majd február 20-tól Kassán a Néphadsereg Kultúrházában (a volt Veritasban) vendégszerepel. Kassán elő­adásra kerül Moliére „Fösvény" című vígjátéka is. Onnan valószínűleg a szepe­si közönséget keresik fel előadásaikkal. (S. J.) TIBOR GAŠPAREK, a Szlovák Fil­harmónia szóló hegedűművésze egyike azon élenjáró szlovák művészeknek, akik gyakran szerepelnek Prága hang­versenytermeiben. Ez a szlovák hege­dűművész szerdán, február 9-én a Művészotthonban rendezett hangver­senyt. NÁLEPKA KAPITÁNYNAK, a Szov­jetunió és a Szlovák Nemzeti Felkelés hősének édesanyja Smižany községben elsőnek tett hazafias kötelezettségvál­lalást: A gabonafélék- tervezett hek­tárhozamát egy mázsával, a burgonyáét 2 mázsával szárnyalja túl. Ezerkívül terven felül 5 mázsa burgonyát és rgy 110 kg-on felüli sertést ad be. JOZEF ŠVARC, a Františske Doly-i üveggyár dolgozója másfél évig dol­gozott a „Vízözön" nevű váza művészi díszítésén. A váza méretei rendkívü­liek. Fala 5 cm vastag, súlya 16 kg. Értékét egymillió koronára becsülik. A művészi üvegszakma ismert nemzet­közi szakértője, az osztrák Rath ki­jelentette, hogy a vázát az utóbbi 300 év folyamán készült legnagyobb műnek tartja. A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA a közművelődésügyi mi­niszter javaslatára elhatározta, ,hogy Karel Moravecet, a prágai Zeneművé­szeti Főiskola tanárát a zenészetfccn kifejtett hosszú évekig tartó kiváió munkájáért nemzeti művésszé nevezi ki. Á földművesek kötelezettségvállalásai köztársaságunk felszabadítása 10. évfordulójának tiszteletére A gottwaldovi kerületben egyre több egyénileg gazdálkodó földműves határozza el, hogy hazánknak a szov­jet hadsereg által való fölszabadítása 10. évfordulóját a mezőgazdasági ter­melés növelésével ünnepli meg. A kerületben már néhány száz kis- és kö­zépparaszt tett értékes kötelezettség­vállalásokat. Ezenkívül a mozgalom­ba bekapcsolódtak egész községek is, amelyekben eddig még nincsen EFSz. Ezek közé tartoznak a Valašské Mezi­ríci járásban levő Jurinka és Vysoká községek. Mindkét község, melyekben össze­sen 241 hektárnyi szántóterület van, ebben az évben kötelezettségvállalá­saik alapján 9500 kg sertéshúst, 4175 kg marhahúst, 8000 liter tejet és 'öbb mint 4000 tojást adnak be közellátási célokra. A két község helyi nemzeti bizott­ságai minden téren támogatni fogják az egyénileg gazdálkodó földművesek igyekezetét. Biztosítja számukra a gép- és traktorállomások segítségét, a közös betakarítást és a műtrágyák raktározását, s megszervezik a kárte­vő rovarok irtását. i r

Next

/
Oldalképek
Tartalom