Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-10 / 35. szám, csütörtök

4 UISZ0 1955. február 10. \ V. N. Nolofov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén a nemzetközi helyzetről é$ a Szovjetunió kormányinak külpolitikájáról né még ez évben az össznémetországi szabad választások megtartását, amelyeknek célja Németország egységének békeszerető és demokratikus alapokon való felújítása volna. Ebben van a szovjet kormány német kérdésről szőlő január 15-i nyilatkozatának értelme. A franciáknak, belgáknak, norvégoknak és másoknak azt mondják, hogy a párizsi egyezmények, amelyek kimondják a Wehrmacht felújítását, szükségesek biztonságuk biztosítására. Aljasan félrevezetik őket azzal az állítással, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok a nyugateurópai népek biztonságát veszélyeztetik, habár azok is, akik ezt szünösszüntelen ismétlik, tudják, hogy ez békeszerető országunk és valamennyi népi demokratikus állam visszataszító piszkos rágalmazása. Azonban az agresszió politika hirdetőinek kezében van a legelterjedtebb burzsoá sajtó. Kezükben van a sok rádióállomás, amelyek nap-nap után réggeltői éjjelig rikoltoznak. Kezükben van az egész államapparátus és a töke által fizetett mindenféle ügynökök serege, akik eladják becsületüket és lelkiismeretüket, s akik bármikor készek bármiféle visszataszító szovjetellenes hazugságot és rágalmat terjeszteni és ezt mind aljasabban és mind szemtelenebbül teszik, mivel érzik, hogy lábuk alól kicsúszik a talaj. 3. Ä Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság Semmilyen rágalmazás és hazug kohóim; ny nem leple heti el a nemzetek előtt azt a tényt, hogy a Szovjetunió következetes harcot folytat a békéét t, az európai kollektív biztonság biztosításáért. A valamennyi európai állam kollektív biztonságára vonatkozó szovjet szerződési tervezet, amely nem tesz kü'önbséget azok társadalmi rendszere és állami berendezése tekintetében, mindenki előtt ismeretes. A szovjet javaslatot egész sor európai állam támogatja és az a legélénkebb visszhangra talál valamennyi államban, még azokban is, ahol az uralkodó körök mindent megtesznek a Szovjetunió kollektív biztonságra vonatk zó ajánlatainak elhallgatására, sőt ahol ezeknek az ajánlatoknak az értelmét egyenesen elferdítik. A szovjet kormány bejelentette ké :z égét más, az európai kollektív bi t n-'gra vonatkozó ajánlatok mejtárgv iására. Ebből a célból európai k' nf .reneia összehívását indítványozta, amelyen megtárgyalnák mind a szovjet javaslatot, mind az esetleges más, a békét és az európai biztonságot biztosító javaslatokat. Azinban a szovjet javaslat ellenzői közül senki sem tett semmiféle más j? v-> --latot az európai kollektív biztons'g garantálására. Az északatlanti tömb t g Hamuinak kormányai még az e kérdésre vonatkozó európai konferencián való részvételt is elutasították. Sőt kijelentették, hogy őket csak olyan szer'ődések érdeklik, amelyeket velük „egyenlő gondolkodásmódú" államok, vag"is az északatlanti tömb tagállamai kötnek. Ezzel megmutatták, mennyire el ^szerütlen a viszonyuk az Egyesült N izetek Szervezetében való részvét lükhöz, amely szervezetet valamennyi áľ 'mnak egyenjogú részvétele elvének ali^'j'n alakítottak meg, tekintet nélkü z illető államok társadalmi bérc .Jezésére. Ez~el a kijelentésükkel egyben azt is igazolták, hogy egyáltalán nem gondolnak a béke és az európai biztonság biztosítására és hogy katonai csoportosulásukat a Szovjetunió és a népi demokratikus államok elleni ellenséges sz'ndékkal alakították ki. A Szovjetuniónak a békére és valamennyi európai állam biztonságára, tekintet nélkül társadalmi berendezésükre, irányuló békepolitikájával szemben ezek az államok egyik államot a másik ellen állító katonai csoportosulások megteremtésének politikáját folytatják. Ezzel rájuk hárul minden felelősség a támadó tervekért és azért is, hogy nem a béke érdekét, nem saját népeik érdekét szolgálják, hanem az agresszív körök és uralkodó klikkek érdekét, amelyek támadó jellegű „erőpolitikát" folytatnak és amelyeket joggal nevezhetünk háborús uszítóknak. A Szovjetunió álláspontja a párizsi szerződések tekintetében teljesen világos. Ez az álláspont nem ad okot semmilyen félremagyarázásra. ' Világos előttünk, hogy a párizsi szerződések ratifikálása esetén Nyugat-Németország a militarizmus megújításának útjára lép és valósággal a német revansiszták kezébe kerül. Ügy hiszszük, helyesen gondoljuk azt, hogy azok a francia hazafiak is, akik Edouard Herriot figyelemreméltó nyilatkozatait hallgatják, jól tudják, hogy mindez hová vezet. Mivel a párizsi szerződések értelmében a remilitarizált Nyugat-Németország az északatlanti tömbbe és a nyugat-európai katonai unióba lép be, Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal és még néhány más állammal együtt, Európában új helyzet áll elő, mert ezzel aztán jelentős mértékben fokozódik az új háború veszedelme. biztosításáért Ezt nem nézheti tétlenül a Szovjetunió és a népi demokratikus államok, amelyek ellen irányulnak a párizsi egyezmények. A szovjet nép és hadserege őszintén kívánja a békét, de egyszersmind át van hatva mély öntudattal és elszántsággal arra, hogy megvédje szociális vívmányait. Ha az agresszor azelőtt is megkapta leckéjét, most sem szabad elfeledkeznie arról, hogy a Szovjetunió ereje óriási mértékben megnövekedett és hogy hadseregünkben minden száz személyre 77 kommunista és komszomolista jut. És a kommunisták, valamint a komszomolisták különösen jól tudják, hogyan kell megvédeni a kommunizmus vívmányait az agresszorok ellen. Tekintettel az Európában kialakult új helyzetre, sem a Szovjetunió, sem a többi békeszerető állam, amelyek ellen irányulnak a párizsi egyezmények, nem fognak ölbetett kézzel ülni. Kénytelenek lesznek megtenni a szükséges intézkedéseket biztonságuk további megszilárdítására és az európai béke biztosítására. Mindezt világosan kinyilatkoztatta a múlt év december másodikán befejezett moszkvai konferencia, amely közzétette rendíthetetlen egyértelmű deklarációját. Ezt a deklarációt aláírta a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársasán, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, A moszkvai konferencián részt vett nyolc állam világosan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzete megszilárdítására, valamint a béke és az európai biztonság biztosítására. Mindez új, nagy törekvéseket és anyagi áldozatokat követel meg tőlünk. De biztosíthatjuk önöket, militarista urak, hogy ez bennünket meg nem tántorít. A szükséges intézkedések közé tartozik elsősorban a moszkvai konferencián részt vett nyolc állam közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségi szerződés megkötésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, jelenleg eirre vonatkozó megbeszéléseket tartunk. Az új katonai tömbökre és tömörülésekre, amelyeket a német'militarizmussal együtt létesítenek, soraink fokozott tömörítésével, barátságunk további megszilárdításával, valamint egész együttműködésünk megjavításával, és -^hol szükséges lesz rá, a kölcsönös segélynyújtás további kibővítésével felelünk. Azon intézkedésekhez, amelyeket a felfegyverzett Nyugat-Németország részvételével létesített nyugat-európai katonai tömörülések megvalósítása esetén foganatosítanunk kell, hozzá kell csatolnunk az említett nyolc állam közös katonai vezetésének megteremtését. Ez az intézkedés a Szovjetunió és a többi békeszerető európai állam védelmi képessége megerősítésének szükségességéből folyik a különféle eshetőségek és meglepetések szem előtt tartásával. Ha megteremtjük a békeszerető európai államok közös katonai vezetését, akkor természetesen az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandos tervektől és békésebben fognak viselkedni. Ezt nyíltan kijelentjük és szükségesnek tartjuk, hogy népünk előtt megvilágítsuk a mai helyzetet. Meg vagyunk győződve arról, hogy népünk ezt helyesen fogja fel. Közismert tény, hogy a népek öntudatos viszonya az időszerű eseményekhez szolgálja legmegbízhatóbban a béke érdekét és biztosítja legjobban a békeszerető államok biztonságát. Mindabból, amit elmondottam, világosan látható, hogy a szovjet külpolitika a béke megőrzésére és megszilárdítására irányul. Ezért olyan intézkedések megtételére, és a többi államokkal való olyan egyezmények elérésére törekszünk, amelyek megfelelnek a nemzetközi kapcsolatok feszültsége enyhítése érdekeinek- Természetes azonban, hogy ezeket a célokat csak úgy érhetjük el, ha a másik fél is ugyanilyen irányú jóindulatot tanúsít. A többi államhoz való kapcsolatainkat elsősorban az szabja meg, milyen mértékben felel rneg e (kapcsolatok fejlesztése a béke megszilárdítása és megőrzése érdekeinek a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének következetes betartása mellett. Mit mondhatunk a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszonyról? Ez a viszony nem olyan, mint amilyen kívánatos volna. Javítható-e a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony? Igen, javítható. Ehhez azonban az szükséges, hogy erre ne csak a Szovjetunió, de az Egyesült Államok kormánya is törekedjék. Az Angliához és Franciaországhoz való viszony, amely nemrég kedvezően kezdett alakulni, zátonyra jutott, vagy pontosabban mondva beleütközött a párizsi egyezményekbe és az azokkal összefüggő, az agresszív német militarizmus felújítására irányuló tervekbe. Ha az események változatlanul a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása útján fognak haladni, ez azt fogja jelenteni, hogy Anglia és Franciaország nemcsak, hogy nem tartják tiszteletben azokat az egyezményeket, amelyeket a Szovjetunióval a második világháború folyamán kötöttek, hanem azokat egyenesen semmisnek, egy darab papírnak tekintik. Az egyezmények megszűnése elkerülhetetlenné válik, mert a párizsi egyezmények azzal, hogy megnyitják a német militarizmus megújítása és a felfegyverzett Nyugat-Németország szovjetellenes tömbökbe vonása felé vezető utat, összeegyeztethetetlenekké válnak az angol-szovjet és a franciaszovjet szerződéssel. Hasonlítsák ezt össze hazánk viszonyának fejlődésével olyan szomszédokhoz, mint amilyen Finnország és Norvégia. Finnországhoz való viszonyunk az 1948. évi barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján fejlődik. A tények egész sorát lehetne itt felsorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek a kapcsolatok mind gazdasági, mind politikai téren fejlődnek. A Kekkonen úr által vezetett finn kormányküldöttség múlt évi moszkvai látogatása és az A. I. Mikojan elvtárs által vezetett szovjet küldöttség finnországi látogatása hozzájárult a kölcsönös megértésen alapuló szovjet-finn kapcsolatok további javulásához. Ami a szovjet-norvég kapcsolatokat illeti, a Szovjetuniónak tekintettel ken lennie arra, hogy Norvégia egyik tagja lett az agresszív északatlanti tömbnek, amely tömb tevékenysége egyáltalán nem irányul az európai béke megszilárdítására. A norvégeknek határozottan nem volna szabad megfeledkeznek arról, hogy a Szovjetunió és Norvégia közötti jó szomszédi kapcsolatok megőrzése nemcsak a mi államunk, hanem Norvégia érdeke is. Meg kell említenem kölcsönös kapcsolatainkat olyan szomszédainkkal is, mint amilyenek Törökország, Irán és Afganisztán. Ki ne tudna arról, hogy a Szovjetunió minden lehetőt meg tett arra, hogy megjavítsa a Törökországgál való kapcsolatokat. Ezzel szemben a török hivatalos h-lyek olyan álláspontot foglalnak el, amely nem felel meg a rendes jó szomszédi kapcsolatoknak. Területeket és a partmenti vidéket idegen, főképp amerikai fegyveres erők tüntető jellegű hadgyakorlatai céljaira engedik át. A szovjet kormány úgy véli, hogy mind Törökország, mind a Szovjetunió érdeke azt kívánja, hogy fenntartsák e két állam között a jó szomszédi viszonyt. Az Iránnal való kapcsolatokban bizonyos javulás mutatkozott Hosszas tárgyalás után létrejött a fontos határ- és pénzügyi kérdéseket rendező szovjet-iráni egyezmény. Reméljük, hogy a szovjet-iráni kapcsolatok ez irányú további fejlődését nem fogja meggátolni az a nyomás, amit külföldi agresszív erők gyakorolnak Iránra s amelynek célja az, hogy ezt az államot a közel- és közép-keleti támadó jellegű katonai-politikai tömbbe bevonják. Afganisztánnal való kapcsolataink a rendes módon fejlődnek és úgy véljük, hogy ez megfelel mindkét ország érdekeinek. Nagy megnyugvással állapítjuk meg a Szovjetunió és India közötti barátságos viszony további megszilárdulását. Sikeresen fejlődnek politikai, gazdasági, valamint kulturális kapcsolataink, amelyek elősegítik országaink népei közeledését. Országaink kölcsönös tisztelettel és rokonszenvvel viseltetnek egymás iránt. E napokban fontos gazdasági egyezményt kötöttünk. Ez egyezmény alapján a Szovjetunió előnyös hosszúlejáratú hitel keretében kötelezte magát, hogy Indiában egy nagy kohászati üzemet épít, amely több mint egymillió tonna acélt és megfelelő mennyiségű hengerelt árut fog gyártani. A Szovjetunió szállítja a szükséges berendezést és megadja a szükséges műszaki segítséget is, beleértve a magas képzettségű szakemberek kiküldését. Készséggel tettünk eleget India kérésének, mert a kohászat fejlesztése Indiában hozzájárul a nemzeti függetlenség biztosításához és e régi és nagy ország gazdasági fellendüléséhez, melynek népeivel a Szovjetunió népei egész leikükből rokonszenveznek. Ez év nyarán a Szovjetunióba Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének látogatását Járják. Nehru úr látogatásénak híre a Szovjetunió népeiben nagyon barátságos visszhangot váltott ki. Viszonyunk két más ázsiai államhoz, Burmához és Indonéziához továbbra is szilárdul. A Szovjetunió és az arab államok közötti kapcsolatokban — Irak kivételével — az ntobbó időben pozitív tényeket jegyezhetünk fel. Azt a tényt, hogy Irak megszakította kapcsolatait a Szovjetunióival, főképp azzal lehet magyarázni, hogy a jelenlegi iraki kormány nagyon igyekszik úgy táncolni, ahogyan „a nyugati" imperialisták fütyülnek. Az arab államok jól tudják, hogy a Szovjetunió népei barátságos érzelmekkel viseltetnek ez államok iránt és tudják azt is, hogy a szovjet államban mindig megbízható támaszt találtak és találnak szuverenitásuk és nemzeti függetlenségük védelmére. Ismeretes, hogy a Szovjetunió arra törekszik, hogy a Japánnal való kapcsolatokat normalizálják. Az utóbbi időben a Szovjetunió közvetlen összeköttetésbe lépett a japán kormánnyal. Ettől a lépéstől pozitív eredményeket várunk. A Szovjetunió nagy figyelmet fordít az osztrák kérdés rendezésére, valamint a demokratikus Ausztria függetlenségének teljes felújítása kérdésére az európai béke megőrzése és megszilárdítása érdekében. A szovjet kormány indokolatlannak tart minden további halogatást az osztrák államszerződés megkötésében. Ugyanakkor azonban szükséges figyelembe venni azt a veszedelmet, amelyet Ausztriára a párizsi egyezmények mintájára készülő, s NyugatNémetország felfegyverzését célzó tervek jelentenek. Mindez indokolttá teszi, hogy a szovjet kormány az osztrák kérdésen ezeket a következtetéseket vonja le: Először: Szem előtt kell tartani, hogy az osztrák kérdést nem lehet a német kérdéstől elszigetelten megoldani, különös tekintettel a NyugatNémetország felfegyverzésére irányuló tervekre, amelyek fokozzák Ausztria elnyelésének (Anschluss) veszélyét. Ez annyit jelent, hogy a független, demokratikus Ausztria felújítására irányuló államszerződés megkötésére olyan megoldást kell találni, amely kizárná annak a lehetőségét, hogy Németország megvalósíthassa Ausztria új Anschlussát. Ez megkívánja, hogy a négy nagyhatalom a nénjét kérdésben megtegye azokat a lépéseket, amelyekre nézve már megegyezett. Ebben az esetben a négy nagyhatalom még a Németországgal való békeszerződés megkötése előtt visszavonhatná fegyveres erőit Ausztriából. Másodszor. Ausztriának köteleznie kell magát arra, hogy nem vesz részt semmi olyan hatalom ellen irányuló koalícióban, vagy katonai szövetségben, amelynek fegyveres erői részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában és nem engedi meg, hogy Ausztria területén idegen haditámaszpontokat létesítsenek. Ugyanakkor az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormányainak kötelezettséget kell váilalniok, hogy ezeket a követelményeket teljesíteni fogják. Harmaászor. Az osztrák kérdés gyors megoldása érdekében haladéktalanul össze kell hívni a négy nagyhatalom konferenciáját, amelyen megtárgyalnák mind a német kérdést, mind pedig az osztrák államszerződés megkötésének kérdését. Ez természetesen feltételezi Ausztria részvételét az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában. Emellett szem előtt kéli tartani, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén, amelyek megnyitják Nyugat-Németországban a militarizmus feltámasztásának útját, az Anschluss komoly veszedelme állana elő és ez fenyegetné Ausztria függetlenségét. Amint ismeretes, a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok terén az utóbbi időben sikereket értünk el. Nem tételezzük fel azt, hogy ez irányban már mindent megtettünk, de feltételezzük, hogy ez nem kis mértékben Jugoszláviától is függ. Amint látjuk, Jugoszlávia az utóbbi években bizonyos mértékben eltért azoktól a pozícióktól, amelyeket a második világháború utáni évekbeh elfoglalt. Ez természetesen teljesen Jugoszlávia belső ügye. A Szovjetunió a szovjet-jugoszláv gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kifejlesztésére- törekszik. Egyszersmind az együttműködés megteremtésére törekszünk az olyan, minden nép számira fontos kérdésben, mint amilyen a béke és a nemzetközi biztonság biztosításának ügye. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szovjet-jugoszláv kapcsolatok fejlesztésében előállott kedvező irányzat megfele' mind a Szovjetunió, mind Jugoszláv!népei érdekeinek. Beszéltem már arról, hogyun fejlődik a Szovjetunió viszonya a népi demokratikus országokhoz, Lengyelországhoz, Csehszlovákiához, Magyarországhoz, Romániához, Bulgáriához, Albániához és a Német Demokratikus Köztársasághoz. A Szovjetunió kapcsolatai ez államokhoz eredményesen fejlődnek a testvéri barátság és' a sokoldalú együttműködés alapján a béke megszilárdításának > és- a széles néptömegek életszínvonala emelésének érdekében. Keleten a testvéri barátság és széleskörű együttműködés hasonló kapcsolatai fejlődnek, egyrészt hazánk, másrészt a Kínai. Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A nagy Kínai Népköztársasággal a baráti és testvéri érzések kapcsai kötnek össze bennünket, amelyek évről évre erősödnek. A szovjet kormány-küldöttség múlt évi kínai látogatása N. Sz. HruscsovI