Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-01 / 27. szám, kedd

III SZ0 195

5' február 1. Az NDK kormányának nyilatkozata a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatáról A Német Demokratikus Köztársaság kormányának elnöksége mellett működő sajtóhivatal jelentése szerint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének 1955. január 25-i határozatával kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta ki: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének 1955. január 25-1 határozata a Szovjetuniónak újabb meggyőző bizonyítéka arról, hogy Németország a béke és boldogabb jövő felé haladhat, ha elhatározza, hogy megsemmisíti a párizsi katonai egyezményeket és békeszerető, demokratikus Németországot teremt. A határozat új és nagy lépést jelent Németország békés egyesítése és az egész német nép teljes szuverenitásának elérése I felé. Még ebben az életfontosságú kérdésben is megkísérli Adenauer ugyanúgy, mint az össznémet szabad választások megvalósításának kérdésében, hogy megtévessze a német népet. Azt állítja, hogy a határozat semmi újat sem tartalmaz és nincs jelentősége Németország fejlődésében, mert a nybgati hatalmak már hasonló kijelentést tettek 1951-ben. Adenauer emellett elfelejti hozzáfűzni, hogy a nyugati hatalmaknak 1951. évi kijelentése a hadiállapot megszüntetéséről kizárólag az új háború előkészítését és a Kelet ellen irányuló európai hadsereg létesítését célozta. Ezeket a törekvéseket akarják ma a párizsi egyezmények segítségével megvalósítani. A Szovjetunió nyilatkozata a hadiállapot megszüntetéséről azonban nem célozza a katonai szövetségek megalakítását, hanem szabaddá akarja tenni az utat a német nép és a Szovjetunió békés kapcsolatainak haladéktalan megteremtéséhez, ha a bonni parlament visszautasítja a párizsi egyezményeket. Mire szolgál a nyugati nagyhatalmak nyilatkozata A nyugati nagyhatalmak nyilatkozata nem egyeztethető össze a német nép nemzeti érdekeivel, hanem a német nép kettéosztottságának elmélyítését szolgálja. A párizsi egyezmények által Nyugat-Németország megszállása katonai intervenció jellegét ölti magára 1998. évig, ami NyugatNémetország önállóságának elvesztését fogja jelenteni. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata ezzel szemben pontot tett a hitleri háború után és az egész német népnek lehetőséget ad arra, hogy jövőjét békében és. szabadságban építhesse. A Szövetségi Köztársaságnak lehetővé teszi, hogy azonnal megteremtse a Szovjetunióval a normális viszonyt, ha ezt kívánni fogja, és a párizsi egyezmények visszautasítása után haladéktalanul megkezdheti a Német Demokratikus Köztársasággal karöltve a szabad demokratikus össznémet vájasztások előkészítését. Ezeket a választásokat még 1955-ben meg lehet tartani és így Németország békés egyesítését hathatósan előmozdítani. Németország békés egyesítése lehetővé tenné Németországnak, hogy kívül maradjon a támadó jellegú egyoldalú katonai szerződéseken és hogy az európai biztonsági szerződésbe való bekapcsolódásával hozzájáruljon Németország és Európa békéjének biztosításához. Az össznémet választások jelentősége Az össznémet szabad választások ezenkívül alapot létesítenek a békeszerződés megkötésére egész Németországgal és megteremtik annak a lehetőségét, hogy Németországból kivonják az összes megszálló csapatokat. \ német nép határozhat eme világos és megvalósítható történelmi lehetőség felett. Aki nem akarja kihasználni ezt a lehetőséget, az vét a német nép jövő nemzedékei ellen. A Német Demokratikus Köztársaság ezért minden erejével a párizsi egyezmények ellen harcol és a ratifikálás esetén még fokozottabb mértékben fogja teljesíteni kötelességét, mint a béke őre. Mint a béke és a békés egyesítés bástyája, mindent megtesz, hogy Németország eme részét megvédje a német militarizmustól és imperializmustól. A Német De<mokratikus Köztársaság a Szovjetunióval és a béketáfcor többi államaival minden erejét felhasználja, hogy Adenauert megállítsa a háborúhoz vezető útjában. nyugat-németországi Majna-Frankfurtban a Németország újraegyesítéséért küzdő népi mozgalom A majnafrankfurti Szent Páltemplomban, ahol 1848-ban az első német nemzetgyűlés tanácskozott, a nyugatnémet szakszervezeti szövetség kezdeményezésére szombaton délután nagygyűlést tartottak a párizsi egyezmenyek ratifikálása ellen. A nagygyűlésen megkezdődött a Németország újraegységesitéséért küzdő népi mozgalom tevékenysége. A nagygyűlésen a nyugatnémet lakosság valamennyi rétegének több mint ezer vezető képviselője vett részt. Jelen volt Zinn, Hessen szociáldemokrata tartományi miniszterelnöke, Martin Niemöller, a hessen-nassaui evangélikus egyházkerület elnöke, Josef Wirth volt birodami kancellár, Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, Heinemann volt bonni külügyminiszter, Johannes Hessen, az ismert katolikus hittudós, Ernest tange, az Ifjúsági Szervezetek Össznémet Szövetségének küldötte, Erich Kästner világhírű német írő, valamint a nyugat-németországi politikai, szellemi és egyházi élet sok más vezető képviselője. A nagygyűlés első szónoka, Alfréd Weber heidelbergi egyetemi tanár, kijelentette, hogy a német nép szempontjából jóvátehetetlen bűn lenne kihasználatlanul hagyni a szovjet kormány észszerű javaslatait a német kérdés szabad össznémet választások útján történő békés és demokratikus megoldására. Georg Reuter, a nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség alelnöke hangsúlyozta: A bonni parlamentnek semmi esetre sem szabad ratifikálnia a népszavazás eredményének közzététele előtt a párizsi szerződéseket, amelyek lehetetlenné teszik Németország egyesítését. Az ülés utolsó szónoka Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, rámutatott arra, hogy a ném t nép egységet, békés függetlenséget, nemzeti és szociális biztonságot kíván. Az Adenauer-kormány politikája — folytatta Ollenhauer — akadályozza a nagyhatalmak megállapodását mind a német kérdésben, mind más kérdésekben. A párizsi szerződések el vetésévef lehetővé válnék Németország újraegyesítése és beilleszkedése az ENSz keretében létrehozandó összeurópai kollektív biztonsági rendszerbe. Ez az út szolgálja Németország és Európa érdekeit. Ollenhauer végül javasolta, hogy a nagygyűlés intézzen kiáltványt, amely felszólítja Nyugat-Németország parlamentjét és kormányát, hogy még a párizsi egyezmények további tárgyalása előtt tegyen megfelelő lépéseket a nyugati hatalmaknál a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi értekezlet haladéktalan összehívása érdekében. Az emberiségnek csaknem fele a szocializmus útját választotta — mondotta Thorez Mint már jelentettük, befejeződött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. A záróbeszédet Maurice Thorez, a párt főtitkára mondotta. Beszédének két alapgondolata volt; egyik: minden erővel elő kell segíteni a demokratikus és hazafias erők tömörülését a nyugatnémet felfegyverzés ellen és az atomháború veszélyének elhárításáért folytatott harcban. Másik: napról napra növelni kell a párt erőfeszítéseit a munkásosztály legközvetlenebb és leghalaszthatatlanabb követeléseinek kielégítésére. Thorez rámutatott arra, hogy a mindennapi események tényei szerte a világon bizonyítják a marxi tanítások vitathatatlan igazságát. A legdöntőbben bizonyítja ezt elsősorban az a tény, hogy manapság az emberiségnek csaknem fele a szocializmus útját választotta és ezen az úton halad szilárdan és minden hátrálás nélkül. A tények ereje Franciaországban is alátámasztotta a marxi tanítások tudományos igazságát. Thorez rátért arra, hogy a pártnak továbbra is a legnagyobb határozottsággal élére kell állnia annak a harcnak, amelyet a francia dolgozók jogos és halaszthatatlan bérköveteléseik kielégítéséért folytatnak, beleértve a dolgozó parasztság, valamint a középrétegek egyszerű embereinek követeléseit. is. A Francia Kommunista Párt — mondotta — már most is hatékonyan síkraszáll a mezőgazdasági munkások jogos követeléseiért és éppúgy harcolni fog a kisiparosok, valamint a kiskereskedők érdekeinek védelméért egy olyan" adóztatási politika ellen, amely teljes egészében a monopolisták profitjának növelését szolgálja. A párt minden eszközzel támogatni fogja a középrétegek egyszerű embereinek követelését, amelyek nem ellentétesek a munkásosztály érdekeivel. Thorez ezután arról beszélt, hogy meg kell teremteni a munkásosztály és az összes demokratikus és hazafias erők egységfrontját, amelynek célja a nép bizalmára támaszkodó demokratikus egységkormány létrehozása. Ha egy politikai párt ereje — mint ahogy ezt Lenin és Sztálin is tanítja — azon mérhető le, mennyire képes megszervezni akcióit, akkor méltán mondhatjuk, hogy pártunk az utóbbi hónapok során újból becsülettel megállta ezt az erőpróbát. Ha magunk köré tömörítjük az egész munkásosztályt és az összes demokratikusan gondolkodó hazafias erőket, meg tudjuk buktatni a háborús uszítók bűnös terveit. Hatojama japán miniszterelnök tárgyalásai a tokiói szovjet diplomácia vezetőjével Mint kiderül a tokiói rádió jelentéseiből, a japán sajtó és egyéb körök is híreket közölnek arról, hogy Hatojama japán minszterelnök január 25-én találkozott Domnickyval, a tokiói szovjet diplomácia vezetőjével. Ismeretes, hogy ezen a beszélgetésen Domnicky a szovjet kormány megbízásából nyilatkozott a szovjet-japán viszonnyal kapcsolatos nézetek kicserélése kérdésének szükségességéről. Azonban egyes körök megkísérlik, hogy a Hatojama és Domnicky közötti egyszerű találkozást úgy állítsák be, mint „tárgyalásokat" a Japán és a Szovjetunió közötti fontos kérdésekben. Így például a Kiodo Csusin hírügyI nökség közölte, hogy a szovjet diplomácia vezetője Hatojama elé igen konkrét és messzemenő nyilatkozatot terjesztett, „minden olyan kérdésről. amely Japánt és a Szovjetuniót érdekli, így például a Japán háborús búnösök kérdésében, akiket a Szovjetunióban tartanak fogva, valamint Habomaj és Sikotan kérdéséről." A „Jumiuri" újság azt írja, hogy Domnicky nyilatkozata a japán-amerikai viszonyra vonatkozott és „olyan kérdéseket tartalmazott, mint például a Habomaj és Sikotan-szigetek visszaadása Japánnak, a japánok repatriációja." Holott a Domnicky nyilatkozatával kapcsolatban nyilvánosságra hozott részletek világosan megmutatják, hogy a szovjet nyilatkozatban ilyen kérdések nem fordulnak elő. Az arab országok miniszterelnökeinek konferenciája Kairóban folytatódnak az arab országok miniszterelnökeinek tanácskozásai. Azt várták, hogy a tanácskozások már január 29-én befejeződnek, de mint az „A1 Gumhuria" című újság jelentette, a miniszterelnökök elhatározták, a tanácskozásokat január 51 -ig meghosszabbítják, hogy megtárgyalhassák a „arab országok kölcsönös viszonyának kérdéseit". A konferencia eredményeiről kiadott nyilatkozatot, amelyet Egyiptom. Szíria, Libanon, Jordánia és Irak képviselőinek kellett volna megszerkeszteniük, nem tették közzé, mivel Egyiptom és Irak képviselői megtagadták annak aláírását. Az ,.Al Ahbar" című újság azt írja hogy Egyiptom véleménye szerint ez a nyilatkozat „nem fejezte volna ki mindazt, amit a konferencián létrehoztak." Az „AI Gumhuria" című újság ebbő: az alklalomból azt írja, hogy az arab országok ligája megalapítása óta „most éli át legnehezebb válságát' \ kairói sajtó és rádió közölte, hogv Nuri Said, iraki miniszterelnök január 29-én az arab országok miniszterelnökeit arról értesítette, hogy elhatározta a Törökországgal kötendő katonai szerződés aláírását, valamint olyan lépést is hajlandó tenr.i, amely Irakot összekapcsolná Pakisztánnal és Iránnal, Angliával és az Egyesült Államokkal." Nuri Saidnak ez a lépése — írja az „Al Gumhuria" — annak szükség :s> ségét hozta létre, hogy revidiálják az arab országok ligájának alapokmányát. A kairói rádió jar.uár 30-án közölte, Nuri Said a miniszterelnökök tudomására hozta, hogy az arab országok ligájának „nincs joga beleavatkozni az ő politikájába." Mint a Francé Presse hírügynökség tudósítója jelenti Kairóból, hivatalos egyiptomi körök közölték, Irak miniszterelnöke kijelentette az arab országok miniszterelnökeinek, hogy országa nem tartja magára nézve kötelezőnek az arab országok ligájának alapokmányát az arab országok kollektív biztonságára vonatkozó paktummal kapcsolatban. Az Új Kína hírügynökség kapcsolatos kardcsörSdi Az Oj Kína hírügynökség megjegyzéseket fúz Eisenhower elnök január 24-i kongresszusi üzenetéhez. Az elnök ebben az üzenetben a tajvani tengerszoros helyzetével foglalkozott. Felhatalmazást kért a kongresszustól arra, hogy az Egyeáult Államok haderejének felhasználásával nyíltan beavatkozhassék a kínai népnek Tajvan, Penghu és a partmenti szigetek felszabadításáért vívott harcába, hogy közvetlen fegyveres agressziót intézhessen a kínai szárazföld ellen. Ez a lépés nemcsak azt jelenti, hogy az amerikai háborús körök nyíltan beavatkoznak Kína belügyeibe, hanem ezzel komoly lépést is tettek az űj háború előkészítése felé és arcátlanul agresszióval fenyegetőznek. Ez a terv, bármiképpen is leplezzék a „tűzszünetre" hivatkozva, Ázsia és az egész világ békéje ellen irányul. Eisenhower kongresszusi üzenetében bűnös és szégyenteljes módon szembe akar szállni a kínai népnek azzal az igazságos törekvésével, hogy felszabadítsa saját területét. Eisenhower azt állította, hogy a kínai nép, amikor szuverén jogának gyakorlására törekszik, amikor az áruló Csank Kaj-sek megszállása alól fel akarja szabadítani Tajvant és-a Penghu-szigeteket, akkor ezzel „agresszív" cselekményt követ el és „veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát". Mindenki tudja azonban, hogy az Egyesült Államok a Csendes-óceán túlsó partján van, több mint ťízezer mérföldre Tajvantól. Eisenhowernek Tajvannal kongresszusi üzenetéről Eisenhower Tajvan erőszakos elelrablását és az Egyesült Államok készülődését a nyílt fegyveres beavatkozásra úgy tüntette fel, hogy az szükséges lépés „Amerika biztonságának megőrzése és a béke érdekében." Noha Eisenhower üzenetében egyáltalán nem takarékoskodott a „béke" és a „védelem" szavakkal, az az akció, amelyhez a kongreszszus hozzájárulását kérte, világosan megmutatja, hogy kormánya totális támadó háborúra törekszik. Eisenhower azt is jelezte, hogy élni akar a háborús felhatalmazásával minden olyan esetben, amikor azt szükségesnek tartja, tehát valójában diktátori hatalmat kért a kongresszustól háború indítására, olyan hatalmat, amilyennel elődei sohasem rendelkeztek. Az Egyesült Államok elnöke ugyanakkor megismétli az „ENSz jószolgálatai révén megteremtendő tűzszünetről" hangoztatott félrevezető kijelentéseit és álszenteskedően üdvözli az ENSz-nek azt az akcióját, amely szerinte „véget vetné a Tajvan térségében folyó tényleges ellenségeskedésnek". Eisenhowernek a „békéről" és a „tüzszünetről" szóló fecsegése csak a világ közvéleményének megtévesztésére szolgál. Eisenhower üzenete — az elnök állításaival ellentétben — a feszültséget a tajvani övezetben nem enyhíti, hanem fokozza, háborús válságot idéz elő és súlyosan veszélyezteti' Ázsia, valamint a világ békéjét. A brit nép tiltakozik az USA-nak a Távol-Keleten folytatott provokációs akciói ellen Több brit szakszervezet tiltakozott az USA-nak a Tajvan sziget körzetében folytatott provokációs akciói ellen. A 400.000 tagot" számláló brit-kínai barátság társasága kijelentette: „Angliának el kel! ítélnie az Amerikai Egyesült Államok Kína elleni agreszszióját. Ez az agresszió háborúra vezethet." A „Daily Worker" című lap tudósítása szerint a „The Havillan Aircraft Company" társaság több üzemi tanácsa 4500 munkás nevében határozati javaslatot fogadott el, amelyben tiltakozik az USA durva beavatkozása ellen Kína ügyeibe. A határozati jaaslat felhívja a brit kormányt, hogy ítélje el az Egyesült Államok Tajvan elleni akcióit. A „Daily Worker" jelenti, hogy a 150.000 munkást képviselő birminghami szakszervezeti tanács végrehajtó bizottsága a brit Általanos Szakszervezeti Szövetségnek táviratot küldött, amelyben felhívja, hogy a brit szakszervezetek nevé'-en követelje, hogy az Egyesült Államok szüntessék be a kínai ügyekbe való beavatkozást. E lap közli Harry Pollittnak, NagyBritannia Kommunista Pártja főtitkárának cikkét. „Követelni kell — írja Pollitt —, hogy a brit kormány megtegye a szükséges lépéseket az amerikai tervek ellen. Ritkán fordult elő a szemtelen fegyvercsörtetésnek olyan példája, amilyet Eisenhower e heti nyilatkozatában hallottunk. Az Egyesült Államoknak a tajvani térületen nincs mit keresnie." *