Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-04 / 30. szám, péntek

/ 1955. február 4

. ' A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata m s zo Jóslat Nem mondom: jó, hasznos, i sőt szükséges dolog a telefon. I Azért mégis elegen szidják. Érj dekes, hogy éppen azok ócsárol-1 ják, akik szoros kapcsolatbanl vannak vele, akik hivatásukat j sem tudnák nélküle ellátni. Ba- f ráti természetű közvélemény-1 kutatásom eredményeképpen f megállapítottam, hogy például! az újságírók sem imádják túl-1 ságosan a telefont. Az utóbbi f időben főleg azért nem, mert\ olyan kérdésekre óhajtanak f e- f leletet az érdeklődők, amilye-1 nékre a legjobb akarat mellett | sem tudnak válaszolni. Ilyen i kérdés, hogy meddig marad i uralmon Mendes-France nép- j áruló kormánya. Erre azonban * senki sem tud válaszolni, hal csak nem foglalkozik a jövendő- f mondás, vagy távolbalátás bo-| nyolult' mesterségével. Az. el- ? múlt években szerzett lapaszta-1 lataim alapján mégis elmondha-1 tom, hogy a francia kormányok j bukása igen gyakori és hirtelen' szokott bekövetkezni. Számolhatunk azzal, hogy Mendes-France kormánya rövidesen el fog tűnni az ismeretlenség süllyesztőjében. Türel-. mesék s vagyunk. Kivárjuk. A francia nép tudja, mikor mit kell cselekednie. (Jós>; A nyugatberlini ifjúság harca a párizsi egyezmények ellen A moszkvai „Pravda" a tajvani vitáról A moszkvai „Pravda" vezércikke hangoztatja, hogy az amerikai imperialisták igyekeznek kiélezni és bonyolulttá tenni a távol-keleti nemzetközi helyzetet. Ezt bizonyítja az amerikai haditengerészeti és légierő Tajvan térségében történt összevonása. Az Egyesült Államok állandósítani akarja Tajvan megszállását és a Távol-Keleten kirobbantandó agresszív háború előkészületeinek támaszpontjaként szándékozik felhasználni a szigetet. A szigetnek az USA részéről történt elrablása a legdurvább módon felrúgja a nemzetközi egyezményeket és ezért azt a cinikus önkény tényének kell tekinteni. Semmilyen erő sem akadályozhatja meg a Kínai Népköztársaságot abban, hogy Tajvan és a többi partmenti szigeteket újra az anyaországhoz csatalja és valamennyi területét egységes államba egyesítse. A szovjet kormányt nyugtalanítja a Tajvan és a többi partmenti kínai sziget körzetében előállott veszélyes helyzet. A k'ialakult helyzet fenyegeti a béke fennmaradását és fokozza az új háború veszélyét. A szovjet kormány véleménye szerint Tajvan kérdését feltétlenül meg kell vitatni a Biztonsági Tanácsban. A Szovjetunió határozattervezetet nyújtott be, amely javasolja, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el az Egyesült Államoknak a Kinai Népköztársaság ellen elkövetett agresszív cselekményeit, javasolja az Egyesült Államok kormányának, hogy haladéktalanul intézkedjék az agresszív cselekmények megszüntetése érdekében, továbbá az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul vonja vissza valamennyi légi, szárazföldi és tengeri haderejét Tajvanról. A Szovjetunió javaslatai megfelelnek ama népek reményeinek, amelyek a Tajvan térségében előáüoct veszélyes helyzet miatt veszélyeztetve látják a világ békéjének fennmaradását. • * • Az egész világ közvéleménye támogatja a kínai nép jogos követelését, hogy az amerikai imperialisták hagyjanak fel a Kínai Népköztársaság belügyeibe való beavatkozással. Ezekben a napokban a földkerekség milliói fejezik ki szolidaritásukat a hatalmas kínai néppel és megvetéssel bélyegzik meg az Egyesült Államok bűnös politikáját. Attlee nyilatkozata a tajvani kérdésről A Szakszervezeti Világszövetség titkársága e napokban tartott ülésén tnegtárgyalta a Szakszervezeti Világszövetség és az összes szakszervezetek részvételét a Béke-Világtapács bécsi felhívásának aláírási kampányában. Ezzel kapcsolatban a Szakszervezeti Világszövetség titkársága nyilatkozatot hagyott jóvá, amely a következőképpen hangzik: „A Szakszervezeti Világszövetség rtielegen támogatja a Béke-Világtanács bővített elnökségének bécsi ülésén elfogadott határozatokat. A Szakszervezeti Világszövetség teljes mértékben csatlakozik a Béke-Világtanács elnökségének az atomháború előkészületei ellen kiadott felhívásához. A Szakszervezeti Világszövetségi megvan győződve arról, hogy az egész világ dolgozói — tekintet nélkül arra, hogy a Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült szervezetekbe tartoznak-e, vagy sem — nagy lelkesedéssel vesznek részt az atomháború előkészületei ellen folytatott harcban és kivétel nélkül mindnyájan aláírják a felhívást. A Szakszervezeti Világszövetség felhívja az egész világ dolgozóit, hogy az üzemekben aláírási akciót szervezzenek és minden erőfeszítést megtegyenek e felhívás támogatására. Felhívja továbbá a dolgozókat, és elsősorban az európai országok dolgozóit és szakszervezeteit, hogy álljanak a párizsi egyezmények ellen folytatott A nyúgat-berlini ifjúság soraiban erősödik az ellenállás a végzetes párizsi egyezmények ellen, amelyek arra irányulnak, hogy Németország végleges kettéosztottsága árán a nyugatnémet militaristák kezeibe fegyvert adjanak. Az ifjúság nagy tüntetése után, amelyet január 30-án rendezett, a Németország egyesítésére- alakult nyugat-berlini akcióbizottság a Krezberg negyedben (amerikai szektor) február j 1-én további tüntetést rendezett a | harc élére, mert ezek az egyezmények a német militarizmusnak vezető szerepet szánnak az atomháború kirobbantásában. A Szakszervezeti Világszövetség emlékezteti az összes dolgozókat s a szakszervezeti szövetségek összes tagjait, hogy a háborúhoz vezető úton minden lépést mindig olyan intézkedések kísérnék, amelyek a dolgozó tömegek életszínvonalának csökkenéséhez vezetnek és a szakszervezeti, valamint a demokratikus jogok ellen irányulnak. A dolgozóknak az élet- és munkafeltételeik megjavításáért folytatott harca elválaszthatatlanul összefügg a békéért folytatott harcukkal, a kollektív biztonságért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az új háború és a militarizáció ellen folytatott harcukkal. Szemtől szembe azzal a komoly veszéllyel, amely a békét fenyegeti, szemtől szembe azzal a politikával, amely a nemzeteket nyomorba dönti és atomháborúba sodorja, a Szövetség megvan győződve arról, hogy az összes dolgozók, tekintet nélkül nemzetiségükre, szakszervezeti hovatartozásukra, politikai meggyőződésükre és vallásukra, meg tudják szilárdítani szövetségüket és fokozzák harcukat. Ezzel lényegesen hozzájárulnak a nemzetek békéjéért, szabadságáért és jólétéért folytatott harchoz." Neu-Kölln negyedben (szintén amerikai szektor). A neu-köllni főtéren mintegy 1000 ifjú és leány gyűlt öszsze, akik felvonulást rendeztek, jelszavas táblákat vittek a menetben, mialatt a katonai szerződések elleni népszavazást követelő és a felfegyverzést elítélő jelszavakat ismételték. A tiltakozó menet résztvevői a nézőközönség között a párizsi egyezmények elleni és Németország egyesítése melletti harcra való felhívást tartalmazó röpcédulákat osztottak szét,. A nyuI gat-berlini rendőrség erőszakos közbei lépésével megkísérelte a tüntetők szétkergetését, mialatt a menet néhány résztvevőjét letartóztatta. A nyugat-berlini diákok is kifejezik ellenszenvüket Adenauernek Németország szétosztottsága és a háborút előkészítő politikája ellen. A nyugatberlini pedagógiai főiskolán a diákok vitát rendeztek, amelyen egyhangúlag a párizsi egyezmények ellen foglaltak állást. Attlee volt munkáspárti miniszterelnök a Daily Herald-nak nyilatkozott a tajvani kérdésről. Attlee a következő javaslatot tette a tajvani térségben kialakult feszültség megszüntetésére : 1. Csang Kaj-seket és bábjait száműzni kell. — Világos, mondotta Attlee —, hogy a Csang Kaj-sek ellen folytatott polgárháborút a kínai népi kormány nyerte meg, amelyet csak az Egyesült Államok beavatkozása akadályozott meg Formóza elfoglalásában. 2. Formózát ki kell venni az Egyesült Államok védelmi gyűrűjéből. 3. A kínai népi kormánynak el kel! foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Attlee javaslatának első pontjával kapcsolatban kijelentette: a Munkáspártnak az az álláspontja, hogy Formózát bizonyos ideig nemzetközi ellenőrzés alatt kormányozzák és azután rendezzenek népszavazást a szigeten. Ugyanakkor azonban hozzátette, hogy „Csang Kaj-sek nem maradhat Formózán a semlegesítés idején." A Magyar Népköztársaság Állami Népi Együttese február 1-én lépett fel először a De l'Empire párizsi színházban. A 130 tagot számláló együttes Párizsban február 20-ig fog vendégszerepelni. A megnyitó előadáson részt vettek a francia nyilvános, kulturális és tudományos élet képviselői, a diplomáciai testület tagjai, a sajtó képviselői és nagyszámú közönség. Az előadás nagy sikert aratott. Küífio fitikai jegyietek Nyugat-Németország válaszúton Az elmúlt napokban, pontosabban január 25-én, újabb történelmi eseménnyel lett gazdagabb a béke megtartásáért és az egységes demokratikus Németország megteremtéséért vívott küzdelem. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendeletével kimondta, hogy a • Szovjetunió és Németország közti hadiállapot megszűnik és közöttük békés viszony létesül. Ennek folyományaképpen hatályát veszti minden olyan jogi korlátozás, mely a háború idején keletkezett a német állampolgárokkal kapcsolatban. A korlátozások megszüntetése tekintetében tehát a Szovjetunió nem tesz megkülönböztetést a ketté szakadt Németország állampolgárai közt. Ez a lépés kétségtelenül buzdítólag hat minden , hecsületes német dolgozóra, minden hazafira, aki a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a haladás útját akarja járni és irtózattal veti el a testvérháború és azon túlmenően az újabb világháború gondolatát, mely oly kedves az amerikai imperialistáknak és csatlósaiknak. A Szovjetunió újabb lépése ismét megmutatta a német népnek, hogy a szovjet kormány valóban kész a baráti Német Demokratikus Köztársasággal fenntartott békés kapcsolatokat Nyugat-Németországra is kiterjeszteni. Mint a Szovjetunió békepolitikájának minden megnyilatkozását, úgy ezt az új lépést is igyekezett a háborúra áhítozó reakció elhallgatni vagy legalább is lekicsinyelni. Mindazonáltal számos polgári lap kénytelen bevallani, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ismertetett rendelete mély visszhangot keltett a német nép szébs rétegeiben. Ebben a szellemben ír a „Messagero" című lap is. A „Basler National Zeitung" úgy véli, hogy a Szovjetunió döntése feltétlenül támogatja azokat az erőket, m elvek a párizsi egyezmények elfogadása előtt akarnak tárgyalásokat lélreh^/ni Moszkvával. A svéd lapok közű' a „Svenska Dagbladet" nem. titkolja, hogy az orosz nyilatkozat fejvesztettséget okozott Bonnban és „szükségképpen jelentős hatással lesz V a nyugatnémet közvéleményre a párizsi egyezményekről szóló vita küszöbén". A „fAurore" — Bidaulték lapja — valószínűnek tartja, hogy a szovjet lépésnek nagy befolyása lesz a nyugatnémet közvéleményre, elsősorban a szociáldemokratákra és a hatalmas szakszervezeti szövetségre. Nyugat-Németország népe valóban a legkevésbé sem közömbös a háborús uszítókkal szemben. Elmúltak azok az idők, mikor Dulles és Adenauer — mint Nyugat-Németország felfegyverzésének fő szekértolói a maguk szempontjából szilárdnak tartották a nyugat-németországi politikai helyzatet s biztosra vették, hogy az új Wehrmachtnak mi sem áll útjában. A nemrégen lezajlott hatalmas sztrájk, melyen 1 millió dolgozó védte szakszervezeti jogait s így a demokrácia meg a béke ügyét, a nagyarányú hamburgi tüntetés, az egyre jobban kibontakozó ellenállás, mely a „Németország újraegyesítéséért küzdő népi mozgalom" életrehívásában nyer kifejezést, és számos egyéb, az újrafelfegyverzés ellen szervezett tüntetés amellett szól, hogy Nyugat-Németországban nagy az erjedés és a párizsi szerződések ratifikálása távolról sem olyan biztató, mint ahogy Adenauerék kívánnák. Az angol „News Chronicle" című lap bonni tudósítója riadtan állapítja meg: „Valóban fennáll az a veszély, hogy a fegyverkezés ellen szervezett népi mozgalom hulláma elárasztja egész Nyugat-Németországot és ellenőrizhetetlenné válik." A fejlődő népi ellenállást tükrözi a Német Szociáldemokrata Párt elnökének Erich Ollenhauernek nemrégi rádióbeszéde is, mely szembehelyezkedve Adenauer kormányával, követeli, hogy a négy nagyhatalom a párizsi egyezmények ratifikálása előtt tárgyaljon Németország újraegyesítéséről. Jellemző a hangulatra Herbert Wehnernek, a bonni parlament össznémetügyi bizottsága elnökének nyilatkozata is, aki azt a reményét fejezte ki, hogy a hadiállapot megszűnése megnyitja a szovjet-német kapcsolatok mindkét félre gyümölcsöző fejezetét. De ellenzék üti fel a fejét a kormánykoalícióban is. Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke rádiónyilatkozatban követelte, hogy Bonn kezdeményezzen közvetlen tárgyalásokat Moszkvával. Az ugyancsak koalíciós Német Párt kifogásolja Adenauer egyoldali, a nyugati hatalmakhoz, elsősorban az USA-hoz húzó politikáját, ami a „Nyugat és Kelet közti arcvonal megmerevedésével fenyeget". Az Áttelepültek Pártjában élesednek a viszályok.' A bonni megfigyelők szerint Adenauer kormányának helyzete az utóbbi napokban leromlott. Mindez nem véletlen. A politikai válság legélesebben a bonni parlament össznémetügyi bizottságában mutatkozott, ahol Adenauernek nem sikerült a nyugatnémet—francia Saar,egyezményt elfogadtatni.' Ez volt az első eset, hogy Adenauert pártjának, a Kereszténydemokrata Uniónak egyes képviselői cserben hagyták. A bomlási tünetek gyökerei tehát mélyek és elágazóak. Még ha a legkülönbözőbbek is indítékai, bizonyos, hogy Adenauer ellenzéke egyre szélesebb. Az ellenállási mozgalom még nem érte el azt a mérvet, hogy Nyuoat-Németország felfegyverzésének veszélyét ne kellene komolyan számba venni, de mind több jel vall arra, hogy Nyugat-Németország dolgozói, a Német Demokratikus Köztársaság erőivel biztosíthatják és előbb-utóbb biztosítani is fogják a béke, a haladás diadalát^ amiben mi is, mint a német nép szomszédai olyannyira érdekeltek vagyunk. Míg Európában a párizsi egyezmények ratifikációja körüli harcok állanak a nemzetközi politika homlokterében, addig Ázsiában, az amerikai imperialisták által előidézett Tajvani provokációk vonják magukra a világ békeszerető népeinek, de ugyanakkor a háború nemzetközi hiénáinak a figyelmét is. Mint ismeretes, Eisenhower, aki szívesen tetszeleg a békeapostol szerepében, kijelentette: ha szükséges, „az Egyesült Államok hajlandó harcolni a szabad világ Formozában fennálló létfontosságú érdekeltségének megőrzéséért". Ennek az úgynevezett létfontos.ágú érdekeltségnek veszélyeztetését nyilván abban látja, hogy a kínai nép — mint azt Csou En-laj több ízb-n '..atározottan és félreérthetetlehangsúlyozta — nem fogja megérni. hog" amerikai'ik megszállva tartsák Tajvant és a Pescadores-szigeteket, amelyek a Kínai Népköztársaság elválaszthatatlan részei és a véreskezű bandita, Csang Kaj-sek „uralmát" felszámolva, visszafog' Jja e még idegen megszállás alatti területeket. Eisenhower, mint a jelek mutatják, nem akar érteni a szóból ( „védelmi célokból" egyre jobban erősíti a tajvani szorosban állomásozó 7. amerikai flottát. A hírek szerin atomfegyverek p ti hiányzanak a „védelem" eszközeinek sorából. Az amerikai imperialisták azonban jól tudják, hogy a világ közvéleménye a legnagyobb felháborodással nézi e sorozatos és elképesztő provokációkat és azt a törtető igyekezetet, hogy valamiképpen legalizálják a bérenc Csang Kaj-seket, akit szeretnének holmi partnernek beállítani mondván, hogy alapjában véve két Kínával állunk szemben, aminek gondolata persze csak eszelősök, vagy valóban teljesen agresszív szelleműek fejében születhetik meg. Eisenhower igyekszik az ENSz lobogóját felhasználni, hogy tajvani pozícióját biztosíthassa és leplezze a Kínai Népköztársaság ügyeibe való durva beavatkozást. De kit téveszthet meg mindez afelől, hogy az Egyesült Államok Tajvant haditámaszpontnak tekinti a népi Kína ellen tervezett háború és Ázsia szabad nemzeteinek leigázása céljából. Ki lesz olyan dőre elhinni, hogy Tajvant „védelmi okokból" kell tartani, mikor a Kínai Népköztársaság senkit sem fenyeget, tehát a 10.000 kilométerre fekvő USA-t sem. Az amerikai imperialisták agresszív cselekedetei még az USA-val szövetséges Nagy-Britannia közvéleményében is mély ellenszenvet váltanak ki. Attlee, akit nehéz népi demokráciák iránti szimpátiával vádolni, maga is kénytelen volt az alsóházban kijelenteni: „Formóza kétségkívül Kína alkotórésze... Az Egyesült Államok eljárása ezért a leplezetlen imperializmus megnyilvánulása, amelynek számára nincs mentség." Üj-Zéland miniszterelnöke leszögezte, hogy kormánya „nem szándékszik semmiféle kötelezettséget vállalni, amely beránthatná a Formoza körül esetleg kirobbanó fejleményekbe." Hasonló kijelentés hangzott el az angol külügyminisztérium egy mérvadó személyiségének szájából is. Párizs egyelőre óvatoskodóan hallgat. Az Egyesült Államok igyekszik az angol diplomáciát céljaira felhasználni. így Hayter moszkvai angol nagykövet a napokban átnyújtotta Molotov szovjet külügyminiszternek az angol kormány „nyomatékos tanácsait." A Szovjetunió azonban aligha hagyott a legkisebb kétséget is az iránt, hogy mit tart az USA magatartásáról és hogy jogosnak tartja a Kínai Népköztársaság álláspontját. A V. R.Hearst es Kingshury Smith amerikai újságírókkal folytatott beszélgetés során, Molotov ismételten leszögezte, hogy a TávolKeleten beállott feszültségért, ami a világ békéjére komoly veszélyt rejt magában, az USA felelős és a békeszerető világ véleményét kifejezve többek közt ezt mondta: „A Kínai Népköztársaság kormányának minden oka megvan követelni, hogy felújítsák törvényes jogát Tajvanra. Ami azonban a kínai nép által elvetett „Csang Kaj-sek-kormányt illeti, itt az ideje, hogy valahová eltűnjék és ne rontsa az államok közti kapcsolatokat, ahogy ezt most teszi, mikor az USA segítségével ott van, ahol nem kellene lennie. Mindaz, ami hozzájárul e probléma megoldásához, támogatásra talál a szovjet kormány részéről." Nem kérdés, hogy a hatalmas Kínai Népköztársaság a világbéke táborának aktív szolidaritására támaszkodva megoldja nemzeti függetlensége hiánytalan h'ztosításának kérdését. S. T. i