Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-24 / 47. szám, csütörtök

1-955. február 24. U J $20 7 ROMÁIM ROLLAN D íiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiii'iiitiiiiiiiiiiiliiiiiininiMriiiiiiiiiiiiiliimiiiiiiiiniiiiniii i niiiiiniiniiiiii i i i n < • in Cf-j^b^uAs Lassan húz a szekér a falusi sárban, falusi emberek ülnek benne hárman. Pipájuk kék füstje ráfelhőz az égre, felhőből lett könnycsepp pityereg a rétre. Télvégi szél suhan, meghajtja a fákat, száraz ágaik közt rekedt ének támad. A megdagadt folyó a partból leharap, riadtan szállongnak fekete madarak. A vasbordás hídra leülnek pihenni, a folyópart csendjét nem zavarja semmi. Messzefutó sínek nedves fénye látszik, fölöttük lilaszín lomha felhő mászik. Az égre szivárog egy-két apró mécses, nemsokára tőlük a mennybolt is fényes. Néhol még hófoltok tarkítják a földet, nem látni még sehol, semmi, semmi zöldet. Télvégi alkonyat a tájra leszakad, de , holnap valahol talán már rügy fakad. Ordódy Katalin. yPíesémel mar. Mesémet már elmeséltem. A tündérektől messze értem, A tegnapi szín már nem varázs, új holnapok káprázat.át sejtem és állok, ahol a ma már fényesedik. Itt új dala kél az időnek, mely nem mese és sok-sok ember szerelmese. Csontos Vilmos. | I I mi I I I I 1 > 1 1 1 iniHIIIH'IHIHfltlHIllli'FII I lll|ll|llinit'|l<|M| l|!llll||!|.«IHll|1!IWHIWi|lillHI||Hi JCurinthy Cfcereuc: Regény Budapest ostromáról és felszabadulásáról Ahol a béke hívei, akarói elkötehizettjei élnek, szerte a világon mindenütt megemlékeznek Romáin Rollsndről, a szellem antiimperializmusának és antifasizmusának e tüneményes alakjáról, ki már tíz éve halott. Moszkvában e napokban bontották fel ünnepélyes keretek között, a kívánságára hagyatéki letétként őrzött hábr.rús naplóját, melynek első dátuma 1914. július 31., az utolsó pedig 1919. július 11. Az első világháború vád- és védirata> a háborús hatalmak sárga-, kék-, fehér- és vörös könyvei könyvtárak polcain porosodnak, minisztériumok titkos irattárait bizottságok böngészték: a bűnösség kérdését a győztesek és legyőzöttek a maguk módján kommentálták — utólag, az igazoltság káröivendezésével vagy a szánom-bánom hazug őszinteségével. De levéltári anyag, okmányigazolás lehet csupán, papiros-argumentáció és dátum-bolhászás irdatlan betű-útvesztője, melyben elvész a lényeg: az igazság. Mi a háború igazsága? Aki itt és így keresi, sohse találja meg. Az 1914-18ar. európai háború archívuma: Romáin Rclland írásaiban őrződött meg. Naplója e szellemtett emberi állhatatosságának egyöntetűségét és mindennapját fogja dokumentálni. Az igazságkeresőket ide kell majd utasítani, mert Romáin Rolland háborús magatartása példa volt, vád és ítélet: az emberi tisztesség és tisztaság cáfolhatatlansága. Az igazság: ember dolga. Az ertiber, aki erkölcsi lény, az igazságot csak lelkiismerete tisztaságával szolgálhatja, ha kell egyedül és ha kell, mindenki ellen — az egész világ, az egész jövő érdekében. Mint Romáin Rolland, a francia író, aki önkéntes svájci számkivetettségben, a tizennégyes imperializmus elmarasztalójaként, az írói tisztességnek, az igazra tanúságnak lett halhatatlan embere, „korának legerősebb morális élménye", ahogy Štefan Zweig mondotta. Romáin Rolland ember maradt az embertelenségben, aki iszonyodva jegyzi és bélyegzi a háborús téboly szellemi nyilatkozatait. Amikor leszögezi:' „1914 az értelem teljes ősszeA napokban elgondolkozva mentem az utcán. Észrevettem, hogy előttem pár lépéssel egy jó ismerősöm ballag. Úgy néztem, mintha sántítana. — Ő az, nem ő? — találgattam. M: a csuda lehet vele, hogy ily nehézkesen mozog? Meggyorsítva lépteimet utóiértem és az illemszabályokat figyelmen kívül hagyva, kissé tolakodóan az arcába néztem. — Mégis te vagy az, Magdi! — kiáltottam csodálkozva. — Már néhány perce figyellek, de sehogy se fért a fejembe, hogy te lennél, olyan szokatlan a járásod. — Jaj, szervusz. Örülök, hogy látlak. Ne is kérdezd, mi bajom. Tegnap egész nap padlót súroltam. Izomlázam van és minden tagom fáj, a lábam, a derekam, a hátam. Ha az ember egész nap az irodában ül, az ilyen váratlan tornagyakorlat teljesen kikészíti. — Na fiacskám, ha csak ez a bajod, akkor nem sajnállak. Azt hittem, isten tudja, mi történt veled. Tudod mit, van egy ötletem. Kisérj el engem, ne kérdezd hová és utána.. . szóval utána majd elbeszélgetünk a padlósúrolásról és az izomlázadról. Magdi kicsit csodálkozott az ajánlatomon. Szabadkozni kezdett, hogy sok a dolga, várják a gyerekek; De én nem engedtem a negyvennyolcból. Végül is győzött i női kíváncsiság. Fúrta az oldalát, hová akarom vinni és most már ellenvetés nélkül bandukolt velem Karlin egyik mellékutcájában. Mikor benyitottunk az egyik házba és kisvártatva egy tágas öltözőben találtuk magunkat, barátnőm a meglepetéstől alig tudott szóhoz jutni. — Te tornázol? — Tornázom — feleltem —, de ma csak megfigyelőként veszek részt az órán. A tornaterem ajtaja előtt zongorajáték ütötte meg fülünket. Csendesen beosontunk, hogy ne zavarjuk s tornázókat. A buzogányt ügyesen foromlását jelenti", akkor egy nyelven beszél Adyval: „Véres, szörnyű lakodalomban Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke lényege, Ki, ime senki, béna volt". Minden sora a háborús uszítás legbűnösebb kiszolgálóit, a véres toll embereit átkozza. A kezdet kezdetén szinte egyedülálló tett volt ez: a háború első áradásában magával sodorta az írás legjobbjait. Anatole Francé és Alfréd Döblin ez első sovén rohamnak éppúgy nem tudtak ellentállni, mint a háború részeg mámorába lökött tömeg. Toll nélkül, uszítás nélkül nincs háború: a szellem embereit mindennél jobban terheli a felelősség. Rolland nem akart bűnrészes lenni: „beszélek, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam". És írt és manifesztált, átkozott és büntetett, toborzott és erősített. Háborús regényének, a Clérambault-nak alcíme: „Egy szabad lelkiismeret története a háborúban". Ez, ennyi volt R. Rolland 1914—] 8-ban! Hogy ez mit jelent, azt Gorkij fejezte ki 1916-ban íit levelében: „ön egyike azon ritka embereknek, kiknek lelkét a háborús őrület nem fertőzte meg é«. nincs örvendetesebb bizonyosság, mint az a tudat, hogy az ön nemes szívében az emberiség legjobb alaptörvényei sérthetetlenek maradtak". Rolland háborús magatartása nem a szellemes nebáncsvirág-irtózása volt, a Jean Christophe írója tényeket állapított meg, leplezett le és antiimperializmust tudatosított: „Fel kell ismerni — mondotta — a célravezető küzdelem helyes irányát és ez nem irányulhat egyes népek ellen, de egy egész beteg társadalom ellen, mely a kizsákmányolásra és népek egymásközti féltékenységére van alapozva". Amikor az uszító francia íróknak üzen, akkor a sovinizmust hatálytalanítja: ,.Én a földön csak kétfajta népet ismerek: azokat, akik szenvednek és azokat, akik a szenvedések előidézői". E felismerés után nem csoda, ha Romáin Rolland az elsők egyike volt, akik bízón és újat sejtón figyeltek fel az 1917-es orosz eseményekre. Gorkij e tavasszal épp levelet ír F.ellandnak, amikor elér hozzá a febSPARTAKIÁD Irta: Kis tva gató nök csoportja kecsesen hajladozott a zene ütemére. A Spartakiádra készültek. — Nézd azt a rugalmasan mozgó ószhajú nőt az első sorban — intettem Magdának. — Nagymama. Hat éves unokája van. Bárcsak nekünk lenne ilyen alakunk negyvenyolc éves korunkban! És látod mögötte azt a középmagas barnahajút? — Hm — bólintott Magda. — Az ö fia az a kis srác ott a sarokban. Ha nincs kire hagynia, magával hozza, hogy részt vehessen a tréningen. Mellette pedig az a magas sovány három gyerek édesanyja. Magda csak félfüllel hallgatta, amit mondok. Féltem, hogy leesik a magas svédszekrényről, annyira előredőlt felsőtestével, miközben a tornázókat nézte. — Egy, kettő, fordulat, négy. Egy, kettő, fordulat, négy. Még egyszer elvtársnők. Megismételjük a második szakasztól, aztán tovább megyünk négy ütemmel — vezényli az előtornásznő. — Most pedig figyeljetek jól. A láb és a kéz ellentétes mozdulatot végez, elég nehéz. Próbáljuk meg. Először zene nélkül végzik az új gyakorlatot, de a harmadik, negyedik ismétlés után már valamennyien egész jól csinálják. Magdi ámul-bámul, milyen frissen, milyen fürgén mozognak a nők. Még véletlenül sem találunk egyforma ruhába öltözöttet. Az egyik rövid nadrágban, a másik hosszú melegítőben, piros, zöld, sárga, kék trikókban. De képzeljük el az óriási strahovi sportpályát, ahogy 16.000 tornásznö egyszerre végzi buzogánygyakorlatát kczépkék rövid tornanadrágban, a fehér blúzon ROH jelvénnyel, piros övvel, piros szalaggal. Csodálatos látvány lesz! ruári forradalom híre. A levelet megszakítja és a hírhez ujjongón fűzi az orthodox húsvéti köszöntést: „Krisztus feltámadott" és Rolland ugyanilyen örvendező megrendültséggel felelhette vissza: s,Valóban feltámadott!" Romáin Rolland élete végéig ei. újnak, a Szovjetunióban kiterebélyesedett változásnak lett propagáló hűségese. Aki 1931-ben leszögezte „A pénz uralja és béklyózza ma a világbékét, ahogy uralta és béklyózta a világháborút" az csak tökedöntő, háborúszüntető társadalmat igenelhet! Amikor 1933-ban Berlinben fellobbant a könyvmáglya és emberek ezrei kerültek börtönökbe, táborokba és ellenállók százai hóhérkézre, írók és t'.dósok tömegei számkivetésbe, Rolland, „Európa lelkiismerete" hitelének erkölcsi súlyával erősítette az antifasizmust. Az ellenség neve Hitler lett és a francia író németeket eszméltetett az igazságra. „Hitler nemzeti szocializmusa az igazi Németország legnagyobb ellensége". 1934. május elsején világgá kiáltja: „Sorakozzatok! Az emberiség van veszélyben! A béke van veszélyben! A béke, mindnyájunk közös kincse! A béke szolgálatában minden emberre, minden kézre szükség van! Senki se álljon félre!" Utolsó, tíz év előtti üzenete, már a mának szól. A győzelmet köszöntötte, a békét, de Ugyanakkor a veszélyt is jelezte, mely a német fasizmus feltámadásából, újra megerősödéséből adódhat : Kövessetek el mindent, hogy az utolsó öt év rémkorszaka ne térhessen vissza! És napjainkban egy francia államférfi, Mendes-France egyengethette a német fasizmus útját egy még rettenetesebb rémkorszak, az atomnihilizmus felé!... Romáin Rolland jelenvalósága, aktualitása kétségtelen! „Sorakozzatok! Az emberiség van veszélyben! A béke van veszélyben, mindnyájunk közös kincse! A béke szolgálatában minden emberre, minden kézre szükség van! Senki se álljon félre!''' Fábry Zoltán. Miután már másfél órája szorgalmasan tanulják a szabadgyakorlatot, vezetőjük, egy jóalakú teremtés pihenj-t vezényel, majd hat csoportra oszolva a különféle tornaszerekhez vonulnak. Az egyik csoport a korláton, a többi a gerendán, gyűrűn, szőnyegen, bordásfalnál végez egyszerű, de a test rugalmasságát biztosító gyakorlatokat. A hatodik csoportban régi ismerősünk, az őszhajú „nagymama" vezetésével néhányan ismétlik a buzogánygyakorlatot és pótolják a mulasztottakat Tornatanárnőjük, mindnyájuk Evicskája, most már szentelhet nekünk is egy kis időt. Bémová elvtársnö nappal hivatalban dolgozik, esténként pedig a Spartakiádra készülő csoportokat vezeti. Hetenkint ötször tanítja Prága különböző tornatermeiben a Spartakiád szabadgyakorlatait. Szombaton és vasárnap vidéki eHenőrzőutakra j8r. Tagja a Spartakiád gjyakorlatait irányító központi testületnek. — A végső célunk nemcsak a Spar- takiád sikeres lebonyolítása, hanem az, hogy a részvevők megszokják a testedzést és a Spartakiád után is állandó látogatói legyenek a tornatermeknek. — Mi a véleményed, sikerül ez? — kérdezzük tőle. — Azt hiszem, igen. Ez a karvíni csoport például nagyon szorgalmas. Ritkán marad otthon valaki és annak ellenére, hogy foglalkozás tekintetében a legkülönbözőbb összetételű a társaság — gyári munkásnők, hivatalnoknők, há'ziasszonyok, varrónők — kitűnő kollektívát alkotnak. Szentül megígérték, hogy a Spartakiád után is hűek maradnak a testgyakorláshoz. Magdi elgondolkozva hallgatta beszélgetésünket. Aztán megkérdezte, milyen napokon és hány órakor járok tornázni. Az izomlázáról nem esett több szó. Karinthy Ferenc „Budapesti tavasz" című könyvében a háborút idézi. Budapest ostromáról és tíz évvel ezelőtti életéről ír. A regény olvasása közben úgy gondoltam az akkori időkre, mint felejthetetlen rosszra és mint intő példára. Pedig Karinthy nemcsak az ostromról, nemcsak a pusztításról ír. Könyvében kibontakozik egy beteljesülést követő nagy, tiszta szerelem, amely derűt áraszt és szinte feledteti az emberöldöklést és azt, hogy ez a szerelem egy ostromlott város üldözött embereinek szivében fogant. A háború azonban nem tesz kivételt. Áldozatul követeli a szerelmest is, s a boldogság helyett, amit e nemes érzés ígért, bánat, kimondhatatlan fájdalom jut. Az olvasó e részletnél önkéntelenül is megáll és a könyv lapjairól küld megvetést, gyűlöletet a háború és akarói felé. A felszabadulás utáni magyar irodalomban számosan idéztek háborús emlékeket. Regények, versek, színdarabok, elbeszélések és másfajta írások végtelen sora tanúskodik erről. Karinthy Ferenc „Budapesti tavasz" című könyve mégis úttörő ezen a téren. Karinthy nem törekszik Budapest felszabadulásának teljes ábrázolására. Alakjai sem olyanok, hogy megfelelők lennének egy történelmi esemény hiteles ábrázolására. Amit azonban közel négyszáz oldalas könyvében megír, az jellemző és az akkori eseményeK lényegét adja. Két-három rövid fejezet kivételével, Budapesten játszódik le a regény. Itt válik katonaszökevénnyé Pintér Zoltán, a nyelvészettel foglalkozó fiatal bölcsészhallgató és Gazsó Bertalan, a fiatal bányászfiú. Mindketten itt kerülnek kapcsolatba a partizánmozgalommal, itt élik meg a felszabadulást, és a felszabadulás után itt teszik meg az első lépéseket az új élet felé. De a szabad élet elsó lépéséig, mint soksck milliónak, Pintér Zoltánnak és Gazsó Bertalannak is sok mindenen át kell esnie. Pintér Zoltán, miután megszökik a hadseregből, Budán lakó szüleinél keres menedéket. Magival viszi barátját és sorstársát, Gazsó Bertalant is. Pintér apja, az egyensúlyából kibillent erősen szovjetelienes beállítottságú iskolaigazgató azonban nem hajlandó lakását „szökött katonák" tanyájává tenni. Abban az esetben sem, ha fiáról van sző Pintér és Gazsó kénytelenek helyet változtatni. Egy pesti lakásba kerülnek, amely már más üldözöttnek is menedéket nyújt. Pintér Zoltán itt ismerkedik meg új lakótársuk, Turnovszky rokonával. Jutkával, aki szintén hamis iratokkal él. A bujkáló katonaszökevény Zoltán és a hamis iratokkal élo Jutka között heves szerelem sarjad, és ezt a/ életigenlő nagy szerelmet és az általa született szép terveket követeli áldozatul a háború... Mikor a nyilasok sorozatos razziát tartanak, Turnovszky a iánv tudtára adja: tanácsos továbbállhia. Jutka nem habozik cselekedni: mindenki tudta nélkül elhagyja a lakást. Sorsa tragikus lesz. A nyilasok elfogják és annak a számtalan sorsára jut, akiknek életük végállomása a Dunapart volt. Jutka tragikus pusztulása nemcsak megrendíti Zoltánt, hanem tettekre is sarkallja: az individualista értelmiségi csatlakozik a közösség ügyéért küzdő Markó és társai ellenálló csoportjához. Gazsó mellett, aki fokozatosan válik kommunistává, így Pintér is kiveszi részét az ellenállásból. A felszabadulás után aztán részben ö is már új emberként indulhat el az új étet felé. Karinthy ábrázolási módszerével Pintér és Gazsó fejlődésének bemutatása mellett közel hozza az olvasóhoz az ostromot, a felszabadulást és a város életét. A regény olvasása közben szinte magunk is átéljük mindazt, ami akkor történt. Karinthy írói tehetségét dicséri az is, hogy a cselekmény mindenütt lebilincselő, alakja; sem vesznek el, gondolatai sem szakadnak meg befejezetlenül. Regényének szerkezete, a sokféle szín és epizód ellenére serri kúszálódik. össze, hanem áttekinthető. Kár, hogy e jelentős könyv utolsó negyedében, mely a felszabadulás után játszódik, az író már nem tud olyan feszültséget teremteni, mint az előbbi részekben. E fogyatékosság ellénére is, a „Budapesti tavasz" megérdemli, tiogy úgy emlegessük, mint szép és nagy regényt és úgy gondoljunk rá, mint a tíz évvel ezelőtti Budapest regenyére. » * « Újsághírekből úgy értesültünk, hogy a „Budapesti tavasz" rövidesen második kiadásban jelenik meg. ťs április 4-én, Magyarország felszabadulásának napján, megfilmesítve kerül a közönség elé. Reméljük, hogy a film az esztendő folyamán hozzánk is eljut és így dolgozóinknak alkalmuk lesz ezt a kordokumentumnak beillő történetet egy izgalmas film keretében is megismerni. Balázs Béla.