Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-20 / 44. szám, vasárnap

/ I 4 IIISZÖ 1955. február 20. A felszabadulás jubileumi évében előre az EFSz-ek további fejlődéséért Marek Smida földművelésügyi miniszter beszéde a szövetkezetek II. országos kongresszusán szabad elhanyagolnia azt a feladatot, másrészt pedig a helyi viszonyoknak hogy magtermő parcellákon jó minősé- megfelelő jó minőségű vetőmagot és gű vetőmagot termeljen. Ezzel egyrészt ültetőanyagot termel. Különös gondot csökkenti a nemesített vetőmag be- kell fordítani a gabonavetömagok, here szerzésével kapcsolatos költségeket, j és takarmányfúmagok termesztésére. A négyzetes fészkes ültetés jelentősége Szövetkezeti tagok, elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszöntsem önöket, mint szövetkezeti parasztságunk legjobb képviselőit, akik áldozatosan és kitartóan harcolnak hazánk felvirágzásáért, előrehaladásáért és boldogságáért, falvaink jobb életéért, és üdvözöljem önöket az EFSz-ek mai nagyfontosságú II. országos kongresszusán. II. kongresszusunk olyan időben ül össze, amikor pártunk és kormányunk országos feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés lényeges növelését. Isríieretes, hogy az ötéves terv során a mezőgazdaság fejlődése jelentősen elmaradt az ipar fejlődése mögött. Míg ipari termelésünk a háború előtti színvonalhoz képest kétAhhoz, hogy helyesen megállapíthassuk, mi a teendő egységes földművesszövetkezeteink további megszilárdítása és termelésük gyarapítása érdekében, elsősorban értékelnünk kell munkájuk eddigi eredményeit. A szövetkezetek 1953-ban megtartott I. kongresszusa óta eltelt időszakot elsősorban az jellemzi, hogy tovább nőtt a III. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek száma. 1953 elején 5848 magasabbtípusú egységes földművesszövetketünk voit. 1955 januárjában a III. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek száma 6502-re emelkedett, vagyis 11 százalékkal gyarapodott az 1953. évi állapothoz képest. Nem kevés azoknak a földmüvesszövet.kezeteknek a száma, amelyek már leküzdötték a kezdeti nehézségeket és jelentős sikereket értek el a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésben. 1954-ben szövetkezeseink búzában 3.7 százalékkal, rozsban 4,3 százalékkal, árpában 10,1 százalékkal, zabban 12 százalékkal nagyobb átlagos hektárhozamokat értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Különösen jó eredményeket értek el szövetkezeteink a cukorrépatermesztésben. A múlt évben emelkedett a gazdasági állatok átlagos állománya is. Ez az emelkedés a termelés gyarapodásában, különösen a piaci termelés növekedésében is megmutatkozott így például bár a szövetkezetek termelése az országos tejtermelésnek csupán 16 százalékát teszi ki, a tej egész beadásában a szövetkezetek részesedése 1954 folyamán 25 százaléknál több volt. Lényegesen emelkedett az EFSz-ek részesedése a növényi termékek beadásában is. Míg 1952-ben szövetkezeteink az összes kenyérgabona mennyiségének csupán 16,3 százalékát szolgáltatták, 1954-ben már 30,7 százalékot tett ki részesedésük a beadásban, burgonyában pedig a beadott mennyiség 20,7 százalékot az 1952. évi 10 százalékkal sziemben. A szövetkezeti termelés legfőbb szakaszain és a szövetkezeti gazdálkodásban elért jó eredmények, a szövetkezetek egyre nagyobb részesedése a piaci termelésben azt mutatják, hogy az egységes földművesszövetkezetek nemcsak mezőgazdaságunkban, hanem egész népgazdaságunkban is jelentős erőt képviselnek. Az Egységes földművesszövetkezeteknek azonban nagy részük van a tartalékföldek megművelésében is — folytatta Smida elvtárs földmüvelésügyi miniszter és rámutatott arra, hogy az EFSz-ek által megművelt földek 65 százaléka a tagok révén került a szövetkezeti gazdálkodásba. 35 százaléka pedig másképpen. Ez azt jelenti, hogy EFSz-eink a gépállomások segítségével nagy földterületeket művelnek meg, amelyeiknek máskülönben nem lenne gazdájuk. Ennek következtében egy állandóan dolgozó szövetkezeti tagra több, mint 6 hektár megművelendő föld jut, egy egyéCsehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa meggyőzően rámutatott, hogy a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásának feladata teljesen reális, nemcsak azért, mivel a mezőgazdaság további fejleszszeresére emelkedett, mezőgazdasági termelésünk nagyjából a háború előtti színvonalon mozog. A CsKP Központi Bizottságának a közelmúltban megtartott ülése teljes nyíltsággal elemezte mezőgazdaságunk fogyatékosságait. A leghatározottabban hangsúlyozta azt a nagy feladatunkat, hogy már az idén kedvező fordulatot érjünk el és biztosítsuk ezzel a mezőgazdasági termelés fejlesztése hároméves tervének teljesítését. Smida miniszter elvtárs ezután foglalkozott a nemzetközi helyzettel, megemlékezett tízéves szabad életünk sikereiről és áttért a szocialista falu építésében elért sike- irtk mérlegének ismertetésére. nileg gazdálkodó parasztra pedig nem egészen 4 hektár. Természetes, hogy a kistermelés jelentősen elmarad a nagytermeiés mögött. Hála a gépesítés és a haladó mezőgazdasági tudomány támogatásának, a szövetkezeti tagok munkájának termelékenysége különösen a növénytermesztésben lényegesen nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoké. A nagyobb termelés az egyre növekvő jövedelemben is kifejezésre jut. 1951-ben a szövetkezetek tiszta jövedelme egy hektár termőterületről 253 korona volt. Ez a jövedelem 1954ben 981 koronára nőtt. Ugyanabban az időben az EFSz-ek anyagi alapjainak értéke 1 milliárd 084 millió koronáról 3 milliárd 141 millió koronára nőtt. A termelés gyarapodásával és a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdulásával emelkedik a szövetkezeti tagok életszínvonala is. Előzetes becslés szerint a caeh országrészekben 1954 folyamán az egységes földművesszövetkezeteknek már 39 százaléka ért el 16 koronánál nagyobb értékű munkaegységet. Az élenjáró egységes földművesszövetkezetek által elért sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek az EFSzek I- országos kongresszusán jóvánagyott mintaalapszabályzat alkalmazásával, amely az elmúlt időben teljesen bevált és hathatósan elősegítette a szövetkezetek belső megszilárdulását. Az elért sikerek nemcsak a munka jobb megszervezésének, hanem jelentős mértékben annak a fokozott támogatásnak az eredményei, amelyben államunk a gépállomások útján, hitelekkel és más módon részesiti az egységes földművesszövetkezeteket. Smida elvtárs földművelésügyi miniszter ezután arról szólott, hogy az elért sikerek ellenére sem lehetünk megelégedettek, mert még számos EFSz akad, ahol alacsony a munkaegység értéke, ahol jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésben. Bár a szövetkezetek állatállománya emelkedett, még mindig nem éri el az egyénileg gazdálkodó parasztok állattállományának színvonalát. Semmiesetre sem mondhatjuk azonban, hogy az egységes földművesszövetkezetek nem rendelkeznének minden, a termelés gyarapításához szükséges előfeltétellel. A nehézségek oka a lemaradó szövetkezetekben abban keresendő, hogy nem tartják be az alapszabályzatot, helytelenül szervezik meg és irányítják a munkát nem használják ki a termelés gyarapításának óriási lehetőségeit. A hiányok megszüntetésének és a termelés lényeges gyarapításának útját a meglévő óriási tartalékok kihasználása jelenti. Az elért jó eredmények nem csodás jelenségek, hanem az olyan szövetkezeti tagok becsületes munkájának az eredményei, akik meg akarják és meg tudják szervezni a munkát és növelni a termelést. tésében hatalmas ipari bázisra támaszkodhatunk, hanem azért is, mivel a mezőgazdaságban óriási tartalékok álnak rendelkezésünkre. amelyek kihasználása lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés rohamos fellendítését. Ezek a tartalékok elsősorban annak lehetőségében vannak, hogy lényegesen növeljük a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát és teljesen kihasználjuk az egész szántó- és mezőgazdasági termőterületet. A földművelésügyi miniszter ezután szólott a parlagon heverő, vagy kielégítetlenül megművelt földek kihasználásának fontosságáról, amelyek megművelése egyben jelentős beadási ás adókönnyítéseket is biztosít a szövetkezetnek és növeli bevételeit. A Maly-Malachov-i EFSz például 60 hektár tartalékföld megművelését vállalta. A szövetkezet ezáltal elsősorban takarmánya lapját níýelte. Ezálta

1 a természetbeni juttatásokon kívül a munkaegység értéke a tervbevett 10 koronáról 22.90 koronára emelkedett. A mezőgazdasági termelés növelésének legfőbb útja a mi viszonyaink közt a belterjesebb gazdálkodás Ez azt jelenti, hogy minden hektár termőterületről minél több növényi es állati terméket kell termelnünk EFSzeinknek* megvan minden feltételük ahhoz, hogy lényegesen gyarapítsák földjeik hektárhozamát. Nagy összefüggő területeken gazdálkodnak, amelyeket teljesen kihasználhatják a gépi eszközöket. Rendelkezésükre áll a gépállomások hatalmas gépparkja, elegendő műtrágyát, vetőmagot és ültetőanyagot kapnak és élvezi!; a haladó rpezogazdasčjgi tudomány segítségét is. Smida elvtárs földművelésügy. miniszter ezzel kapcsolatban rámutatott az agrotechnikai határidők és elvek betartásának szükségére és a megfelelő trágyázás jelentőségére. A trágya elégtelen kihasználása jelentősen csökkenti a szövetkezet jövedelmét, amint azt a Kutná Hora-i EFSz példája is tanúsítja. Ez a szövetkezet nem gazdálkodik rosszul. Már az 1953. gazdasági évben a munkaegység értékét a tervbevett 17.20 koronáról 27 koronára növelte. De ennél sokkal jobb eredményeket is elérhetett volna a szövetkezet, ha megfelelő gondot fordítottak volna a trágya kezelésére. A szövetkezetnek 80 tehene, 90 üszője, 12 borja, 12 lova és 230 sertése van. Az állatállomány évente 2074 tonna trágyát termel. A helytelen kezelés következtében a trágyából a nitrogén 60 százaléka, a foszforsav 10 százaléka, s a kálium 20 százaléka ment veszendőbe, ami mennyiségben 6210 kilogramm nitrogént, 414 kg. foszforsavat és 2484 kilogramm káliumot jelent. Műtrágyákra átszámítva ez 310 mázsa salétromot, 25 mázsa szuperfoszfátot és 62 mázsa 40 százalékos kálisőt jelent. A műtrágyák árát tekintetbe véve a szövetkezet vesztesége csaknem 28 ezer koronát tesz ki. A földművelésügyi miniszter a továbbiakban rámutatott arra, hogy a belterjes mezőgazdálkodás érdekében szövetkezeteinknek már az idei tavaszi munkák során a gépállomások agronőmusainak vezetésével alkalmazniuk kell a fejlett agrotechnikát. Ehhez hozzátartozik az is, hogy megfelelően egybehangolják a műtrágya és az istállótrágya alkalmazását. Nézzük például a sazenai EFSz (Kralupy járás) példáját. A szövetkezeti tagok a cukorrépa vetésterületének 40 százalékát istállótrágyával trágyázták (hektáronként 380 mázsás mennyiségben) és ezt 370 kilogramm műtrágyával egészítették ki. A vetésterület többi részét csak műtrágyával szórták be. Azon a területen, amelyet műtrágyával és istállótrágyával trágyáztak, 345 mázsás hektárhozamot értek el, a vetésterület többi részén csak 152,6 mázsa cukorrépa termett hektáronként. A kombinált trágyázású terület hektáronként 5154 korona jövedelmet hajtott, az a terület pedig, amelyet csak műtrágyával trágyáztak, 1885 koronát hozott hektáronként. Ha a műtrágyát az egész termőterületen istállótrágyával is kombinálták volna, akkor a cukorrépatermés 3675 mazsával, a jövedelem pedig 102 ezer koronával több lett volna. Gondoskodnunk kell arról is, hogy az egész termést veszteségmentesen takarítsuk be. A belterjesebb gazdálkodáshoz tartozik az is, hogy egész évre biztosítjuk saját takarmányalapunkat. A hektárhozamok növelését elősegíti a jó minőségű vetőmag és ültetőanyag használata. Ezért egyetlen szövetkezetnek sem A szövetkezeti tagok gyakran panaszkodnak amiatt, hogy kevés a takarmány, nincsenek megfelelő gazdasági épületeik, nem kielégítő az állattenyésztési termelés gépesítése, stb. De honnan szerezzünk takarmányt? A takarmányalap biztosításának helyes útját nemcsak a takarmánytermö terület kiszélesítésében kell látnunk, hanem abban is, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő értékes takarmányféléket termelünk és növeljük a takarmányok hektárhozamát a szántóföldeken, a réteken, u legelőkön. Hasonlítsuk összer például a rétek átlagos hektarhozamát a legjobb szövetkezetekben elért hozamokkal. Az átlagos hektárhozam 27 mázsa körül mozog. De hogy ez mennyire növelhető, azt megmutatták a slemenói szövetkezet (Nová Paka járás) tagjai, akik 1954-ben 40 hektárnyi területen átlag 115 mázsa szénát termeltek hektáronként. Növelni kell a burgonya és a szemestakarmányok termesztését is, hogy kielégítsük az egyre növekvő sertésállomány takarmányszükségletét. A burgonya terméshozamát tekintve EFSz-eink jelentősen elmaradnak az egyénileg gazdálkodó parasztok mögött. A silózás ugyan egyre inkább elterjed, de még mindig esetenkénti jellegű és a silótakarmány minősége sem kielégítő. Minden EFSzben előre ki kell dolgozni a silózás tervét és gondoskodni kell

1 arról, hogy az egész év folyamán készíthessenek silótakarmányt. Marek Smida földmüvelésügyi miniszter beszéde további részében rámutatott a

< kapás takarmánynövények, elsősorban a burgonya "és a kukorica nagy jelentőségére. Az ifjúság Falvában az első évek során a szövetkezeti tagoknak komoly gondokat okozott a szükséges takarmáriymenynyiség biztosítása. Hektáronként csak 22 mázsás kukoricatermést értek el. Az agrotechnika tökéletesítésével azonban az eredmények is megjavultak. Bevezették a kukorica ültetésének négyzetes-fészkes módszerét. Ennek következtében fokbzott mértékben alkalmazhatták a gépesítést, kevesebb munkaerőre volt szükség, és mégis sokkal nagyobb hektárhozamokat értek el, mint bármikor azelőtt. Egyúttal betartották az agrotechnikai elveket is, alkalmazták a haladó munkamódszereket és csak jó minőségű vetőmagot használtak. Az eredmény is ennek megfelelő volt. 1954-ben 35 hektáron 90 mázsa csöves kukoricát termeltek hektáronként, sőt egy 15 hektáros parcellán az átlagos hektárhozam elérte a 100 és fél métermázsát. Milyen agrotechnikai eljárást követnek a tavaszi munkák során? Boronálás után újból műtrágyát szórnak el a földön és vetésig gyommentesen, tisztán tartják a talajt. Nyolc-tíz Celsius fokra felmelegedett földbe vetik el a magot, csakis a négyzetes-fészkes módszerrel, 70x70 centiméteres fészektávolságban, vetés után a földet lehengerlők és mihelyt megkérgesedik a felülete, a sorokat néhányszor keresztben megboronálják, míg a kukorica nem nő 15 centiméter magasra. Akkor azután kiegyelik a parcellát és a fészkekben csak két-két tövet hagynak meg. A növény körül porhanyosítják a talajt és az első sarabolás előtt póttrágyázzák a sorokat. Két irányban sarabolnak, fokozatosan tíz centiméter mélységig. Virágzás előtt eltávolítják az üszkösödő hajtásokat, esetleg egész töveket is. Ennek az agrotechnikai módszernek a betartásával érték el a nagy hektárhozamot. A sertések takarmányszükségletének biztosításában a burgonyatermesztés fontos kihasználatlan tartalék. Az egységes földmüvesszövetkezetek 1954-ben csak 137,7 mázsa átlagos hektárhozamot értek el. Az egyénik*) gazdálkodó parasztok pedig 148,7 mázsát. Csupán ez a különbözet kereken 175.500 tonna burgonyával csökkentette a szövetkezetek takarmányalapját, ami élősúlyban 10 500 tonna sertéshúsnak felel meg. Ha 1955-ben a földművesszövetkezetek csupán 10 százalékkal haladják meg a magánszektor terméshozamát, további 12 300 tonna sertéshús termelését biztosíthatják. A földmüvelésügyi miniszter rámutatott arra, hogy a termesztett burgonyával lelkiismeretesen kell gazdálkodni és a tárolásnál bekövetkezett veszteségeket a legkisebb mértékre kell korlátozni. Nem alkalmazzák eléggé a burgonya párolását es silózását, bár a silózott burgonyánál a veszteség legfeljebb 5 százalék, vermelt burgonyánál eléri a 20 százalékot is. Éghajlati és talajviszonyaink igen kedvezőek a takarmánykáposzta termesztésére. Ez a növény különösen fejősteheneink számára alkalmas takarmány. Nagy terméshozamokat biztosit és lehetővé teszi, hogy télen sokáig zöldtakarmánnyal etethessük az állatokat. A dubickói EFSz (olomouci kerület) két hektáron 1200 mázsás hektáronkénti hozamot ért el, a rohozna; EFSz (jihlavai kerület) egy hektáron 1100 mázsa takarmánykáposztát termesztett Smida elvtárs földművelésügyi miniszter foglalkozott a szövetkezetekközös gazdálkodását szolgáló létesítmények építésével, ami sok helyütt nem mondható kielégítőnek. Elsősorban arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok kedvvel és lelkesedéssel fogjanak hozzá az építés munkájához, hisz a toužimi EFSz tagjai a maguk erejéből építették fel minden közös gazdálkodási létesítményüket és ennek alapján jelentősen gyarapíthatták állatállományukat és 350 hektár tartalékí'öld megművelését vállalhatták. Sok helyütt a szövetkezeti tagok azért nem építkeznek, mert félnek az adósságtól. A célszerűen felhasznált hitel azonban nagyon is kifizetődik, a szövetkezet könnyen törleszti és egyszersmind megnő a tagok jövedelme is. Nem kielégítő az istállói munkák gépesítése. Elsősorban a takarmány elosztásának, a trágya kihordásának és rakodásának gépesítésérdi, a gépi fejés és ae önműködő itatás kihasználásáról van szó. A gépállomások se fordítanak erre a kérdésre elég gondot. A szövetkezetek azonban sok helyütt maguk is segíthetnének a munkában. Az állattenyésztési termelés gépesítése nem oldható meg máról holnapra. Ezért fontos, hogy minden EFSz kezdeményezően lépjen fel ezen a téren és kihasználja a már meglevő gépi berendezéseket. Ez elsősorban a fejőgépekre érvényes, mert a gépi fejés jelentősen növeli a tejhozamot és semmiképpen sem ártalmas a fejőstehenek egészségére. Fontos, hogy helyesen szervezzék meg és díjazzák az állatgondozók munkáját. Ez mindig jelentősen növeli az állatok hasznosságát. A helytelen munkaszervezés és díjazás viszont éppen ellenkező eredménnyel jár. Például a malinovai EFŠz-ben (rakovníki járás) 1953-ban több, mint 20 anyasertést neveltek. Mivel ólaik nem voltak, az anyaállatokat kettesével, hármasával a szövetkezeti tagok között osztották szét és havonta két munkaegységet számítottak be nekik az állatok gondozásáért, tekintet nélkül arra, hogy egy anyasertéstől hány malacot neveltek fel. Az állatgondozók nem törődtek a kocákkal," ijem búgatták be őket, mert a kismalacok csak több munkát jelentettek volna számukra, de jövedelmüket nem növelték volna. Nem csoda, hogy a malinovai szövetkezeti tagok 1953-ban összesen csak 70 malacot neveltek fel, kocánként tehát kereken hármat. A szedlee; EFSz-ben (Miklov-vidéken), amely 1953. végén a felbomlás küszöbén állt. az állattenyésztési termelés munkájának helyes megszervezése és díjazása következtében a helyzet lényegesen megjavult. Az 1954. évi tavaszi munkáktól kezdve a szedleci EFSz a munkaversenyben köztársaságunk legjobb szövetkezeteinek sorába került. (•Folytatás az 5. oldalon.) Az EFSz-ek építésében és fejlesztésében az EFSz-ek I. kongresszusa óta elért eredmények Fokozzuk az EFSz-ek mezőgazdasági termelésének intenzitását *