Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-18 / 42. szám, péntek

1955. február 18. UJSZ0 3 Pineau benyújtotta javaslatát az új kormány összeállítására Christian Pineau jobboldali szocia­lista képviseld csütörtök reggel beje­lentette, hogy sikerült elkészíteni ja­vaslatát az új francia kormány össze­állítására. A javaslatot egy napon be­lül Coty, a köztársaság elnöke elé terjeszti. Pineau, aki a miniszterelnöki funk­ció mellett még a külügyminiszten tárcát is meghagyja magának, kormá­nya összes tagjaivá Nyugat-Németor­szág felfegyverzésének híveit java­solta Róbert Schumannal és Yvone Delbessal az élen, akiket miniszter­elnökhelyettesekké szemelt ki. Az új kormány a nemzetgyűlésnek február 18-án mutatkozik be. A Reuter sajtóügynökség párizsi hírmondója megjegyzi, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a nemzetgyűlés az új kormányt jóváhagyja. így például a szocialista köztársasági frakciýU (a volt Gaullisták) nagy többsége a kor­mányban való részvétel ellen foglalt állást, dacára annak, hogy e párt né­hány tagja hajlandónak mutatkozik „saját felelősségére" miniszteri tárcát vállalni. A szocialista párt azon viselői is, akik a párizsi egyezmények ellen szavaztak, kijelentették, hogy nem fogják támogatni Pineau kormá­nyát, ha folytatni fogja Németország felfegyverzésének politikáját. A tengerentúli független képviselők csoportja szintén megtagadta Pineau támogatását. A „Les Echos" párizsi gazdasági napilap a Pineau kísérletének kom­mentárjában ezt írja: „Már most sem lehet Pineaut nagy reményekkel ke­csegtetni arra nézve, hogy a kormányt sokáig fogja kézben tartani... A nép csak azt kérdezi, milyen sokáig tart­hat ez'a körforgás?" I A Német Kommunista Párt elleni per hatodik napja A Németország Kommunista Pártja elleni per szerdai tárgyalása a karls­ruhei szövetségi alkotmánybíróság előtt ismételtem igazolta milyen „jo­gi módszerekkel" igyekszenek az Ade­nauer kormány képviselői nyoma.it gyakorolni a bíróságra, hogyan foly­tassa le a peres eljárást, hogy elhall­gattassa a Németország Kc»nmunista Pártja hangját. Adenauer megbízottjai durván fél­beszakították Walter Fischnek, a Né­metország Kommunista Pártja megbí­zottjának Js a párt elnöksége tagjának beszédét. Dr. Wintrich, a bíróság el­nöke erre a tárgyalást felfüggesztette, A csangkajsekisták aknamunkája Indonéziában A „Sulu Indonesia" és a „Berita In­donesia" című lapok közlik, hogy az utóbbi időben igen nagy tömegben fogtak el olyan személyeket, akik tör­vényellenesen fegyvert hordanak ma­guknál. Az elfogottak közül igen sok „masjum"-párti és csangkajsekpárti egyén van. A „Berita Indonesia" kö­zölte, hogy Djakarban öt csangkaj­sekistát lefogtak, akik titokban ér­keztek Tajvanról. Az újság követsii, hogy a kormány erélyes intézkedése­ket foganatosítson a biztonság megvé­désére. Mind ez ideig Indonéziában lé­tezik egy olyan kuomintang-szervezet, amely aknamunkát folytat a köztár­saság ellen. „Azonnal meg kell tiltani a kuomintangisták ^ ténykedését or­szágunkban" írja az újság. JEGYZETEK Whisky-alap Bizonyára akadnak, akik elcso­dálkoznak ezen a címen, pedig az amerikai kongresszus néhány tagja ironikusan így nevezte el azt a pénzösszeget, amelyet Eisenhower elnök javaslatára a külföldön élö diplomaták szórakozásaira, mulato­zásaira szavazott meg a kongresz­szus. Azt mindenki tudja, hogy manapság nem olyan rózsás az amerikai diplomaták helyzete az USA határain túl. A földkerekség minden zugában gyűlölik a kiszi­polyozás, az erőszak, az atomhá­barú apostolait. Ezt a vak is látja. Az elnök úr nem rossz ember, a 475 ezer dolláros alapot 700 ezer dollárra emeltette, hadd teljen whiskyre, ginre, pezsgőre az ame­rikai politika ügynökeinek. A má­mor rózsaszín szemüvege talán használ, ezen keresztül talán nem veszik észre a népek gyűlöletét s undorát. Nem hiába mondta, né­hányszor magáról Eisenhower úr, hogy ízig-vérig gentleman. Tagad­hatatlan. Kiben van még annyi felebaráti szeretet, humanizmus, mint benne. Talán hónapokig gyö­törte, kínozta, marcangolta a lelki­ismerete, hogy valamelyik ameri­kai diplomata valahol szomjazik, vagy legjobb esetben csak olcsó sörön, spricceren tengeti életét. De most már nincs hiba. Az előrelátó jóságos Ike (Eisenhower beceneve) mindent elrendezett. Ti pedig, egyszerű amerikai adó­fizetők, ne töprengjetek, a belőletek kipréselt állami jövedelem olyan kiváló emberek kezében van, mint Eisenhower elnök, akinek van ér­zéke a kultúrához, aki olyan' nemes célokra szavaztatja meg pénzete­ket, mint a békés célokat szolgáló „Whisky-alap". Népnébelő irodalom Made in USA Két-három éve egy amerikai lapban arról olvastam, hogy az Egyesült Államokban a legnagyobb példányszámban évek óta a biblia jelenik meg. Arra már nem em­lékszem, hogy a bölcs irodalomtör­Az ENSz i Tanácsának ütésérőt ténész milyen következtetésre ju­tott a biblia népszerűségével'kap­csolatban, de azt még most sem felejtettem el, hogy példátlan ci­nizmussal ócsárolta az újkori iro­dalmat és „előrelátóan megjósol­ta", hogy az elsőséget pedig még évtizedekig ostromolhatják a hala­dó firlcászok. Hogy nem így történt, arról a tisztelt irodalomszakértő nem tehet. A „népművelésnek" egy nél­külözhetetlen kézikönyve 1954-ben kiszorította első helyéről a bibliát 'és 12 milliós példányszámmal meg­hódította Amerikát. A kqnyvet egy bizonyos J. K. Lasser nevű úr írta és a zseniális mű• „Hogyan kozmetikázom a jövedelmi adóbe­vallomásomat" címet viseli. Aki valami izgalmas, kalandokkal zsú­folt regényt sejt a finoman fogal­mazott cím mögött, téved. Korunk népsterű remekműve tanácsokat, próbál adni az egyre súlyosbodó jövedelmi adók ellen háborgó amerikai lakosságnak. Akadnak együgyűek, akik J. K. Lasser úr koholmányainak bedőlnek. Tizen­kétmillióan kétségbeesésükben már beugrottak a kecsegtető címnek. Vajon hány millió azoknak a szá­ma, akik ismerik az adók csökken­tésének igazi módját, csak nem ír­hatják meg, nehogy hazaárulók­nak bélyegezzék őket. A tudomány „szabadsága" Nem mondok újat, ha ide írom, hogy a tudósok általában olyan emberek, akik nemcsak arra hasz­nálják a fejüket, hogy a kalapot legyen mire tenni, hanem gondol­koznak is. Már pedig ez nagy baj. Súlyos vétség. Ha nem is minde­nütt, de Amerikában az. Itt van például a boylorski egyetem tör­ténészének, Č. H. Forthergill-nek az esete. Szegény ember. Egyszer elszólta magát, hogy ő bizony ké­telkedik abban, hogy Noé bárkájá­ba, a bibliai méretek alapján bele­fért volna az egész akkori állat­világ. Micsoda? Ez az alak az eszét meri használni? Azért adták meg neki azt a lehetőséget, hogy egye­temen taníthat, hogy így visszaél­jen vele? Tűrhetetlen! Útilaput- a talpára! És C. H. Forthergillt me­nesztették. SZŰCS BÉLA A. A. Szoboljev, a Szovjetunió kép­viselője február 14-én a Biztonsági Tanács ülésén mondott beszédében ki­mentette : „A Biztonsági Tanács meghallgatta most több ország képviselőjének be­szédeit. Valamennyien ilyen vagy olyan formában elégedetlenségüknek adtak kifejezést a Kínai Népköztársa­ság kormányának válaszával kapcso­latban a Biztonsági Tanács meghívá­sára, hogy vegyen részt az újzélandi küldöttség által javasolt napirend pontjainak megtárgyalásán. De az elégedetlenség e megnyilvá­nulásait, sőt a „kiábrándulásokat" is alig lehet komolyan venni, mivel a valóságban a szónokok közül talán senki sem várt pozitív választ a Kí­nai Népköztársaság kormányától a kapott meghívásra és* ezt a választ nem is lehetett várni. Páldául az Uni­ted Press hírügynökség jelentéséből is kitűnik ez. A Kínai Népköztársaság válasza „csalódás, de várható volt", — mondja a hírügynökségnek február 3-i közleménye. És valóban a Biztonsági Tanács mily körülmények között határozta el a Kínai Népköztársaság képviselőjének meghívását és milyen célt követett ezzel? Amint ismeretes, a Biztonsági Ta­nács múlt ülésén napirendjére két pontot tűzött: az első, melyet Üj­Zéland terjesztett elő „a kínai szá­razföld_ •része közelében fekvő egyes sz getek körzetében folyó hadművele­tekről" szóló kérdés volt, a második pont, amelyet a ovjetunió terjesz­tett elő „az Amerikai Egyesült Álla­mok részéről a Kínai Népköztársaság­gal szemben Tajvan és más kínai szi­getek térségében elkövetett agresszív cselekményekről" szólt. A Biztonsági Tanács többsége elhatározta, hogy előbb az újzélandi javaslatot tárgyal­ják meg, bár ez az elhatározás nem vette figyelembe a távol-keleti hely­zet egész bonyolultságát. | A szovjet küldöttség felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a Kína száraz­földi része közelében fekvő egyes szi­getek körzetében folyó hadműveletek­ről szóló újzélandi javaslat megkerüli az alapvető okokat, amelyeknek kö­vetkeztében Távol-Keleten feszült helyzet állott be. Jellemző, hogy azok a küldöttek, akik ma beszéltek, be­ismerték a távol-keleti béke veszélyez­tetettségét, de a szónokok közül sen­ki sem szólt azokról az okokról, ame­lyek ezt a veszélyt előidézték. A tá­vol-keleti feszültség okai abból ered­nek, hogy az Egyesült Államok Csang Kaj-sek segítségével már néhány év­vel ezelőtt bekebelezte és megszállta Tajvan-szigetét, a Penhu-szigeteket és más kínai szigeteket. Rámutattunk arra is, "hogy a part­menti kínai szigetek körzetében „a tűzszünetre" irányuló követelmény a valóságban nem egyéb manővernél, amelynek célja, rákényszeríteni a Kí­nai Népköztársaságot, hogy lemondjon szuverén jogairól a kínai nemzeti te­rületre, Tajvan szigetére, a Penhu­szigetekre és hogv ezzel törvényesítve lenne e szigeteknek az Egyesült Álla­jnok általi jogellenes megszállása. Ilyen körülmények között az újzélan­di javaslat megtárgyalása tárgytalan. A Kínai Népköztársaság válasza tel­jes mértékben megerősíti a helyzet ilyen 'értékelését. A Kínai Népköztár­saság kormányának válaszában a kö­vetkezőkről van szó: „Az Egyesült Államok agressziója Tajvan kínai terület ellen már hosz­szabb idő óta forrása a távol-keleti fe­szültségnek. Az áruló Csang Kaj-sck­klikkel való úgynevezett „kölcsönös védelmi szerződés" megkötése után az USA nemrégen további erős tengeri és légi alakulatokat küldött a tajvani szoros körzetébe, nyíltan háborúval fenyeget és háborús provokációkat folytat a kínai nép ellen. így a_ Kí­na-ellenes agresszió kiszélesítésére készülnek és ezzel tovább élesítik a távol-keleti feszültséget." Egyáltalán nem meglepő, hogy Ilyen körülmények között a Kínai NépkoÄársaság kormá­nya az újzélandi javaslatot, hogy a Biztonsági Tanács tárgyalja meg a Kína szárazföldi része közelében le­vő egyes szigetek körzetében folyó hadműveletek kérdését, úgy értékelte, mint Kína belügyeibe való nyilvánva­ló beavatkozást és mint az Egyesült Államok Kína elleni agresszív akciói­nak leplezését. Egyúttal ez a javaslat az ENSz alapokmánya fő alapelveinek közvetlen megsértését jelenti. A kínai nép szuverén jogainak nem­zeti területük felszabadítására irányu­ló érvényesítése olyan kérdés, amely teljes mértékben Kína belügyeihez tartozik és sohasem váltott ki nem­zetközi feszültséget és nem veszélyez­tetheti a világbékét és a biztonságot. A távol-keleti feszültség igazi for­rása és a világbéke veszélyezteté­sének oka ebben a körzetben, az USA beavatkozása Kína belügyeibe. Ezután Szoboljev a Szovjetunió is­mert javaslatáról beszélt, majd így folytatta: A Szovjetunió határozati javaslata szintén a „tűz azonnali beszüntetésé­re" irányul, mivel arra hív fel, hogy akadályozzanak meg minden katonai akciót — bármely részről — Taj­van körzetében s ebből a célból a Kínai Népköztársaság hatásköre alá nem tartozó összes fegyveres erőket vonják ki az e körzetben levő szige­tekről. E szovjet javaslat és az újzélandi javaslat között, amely a kínai part­menti szigeteken „a tűzszünetre" irányul, alapvető különbség . van. Az újzéland| javaslat szerzői igyekeznek fenntartani a jelenlegi nyugtalanító helyzetet Tajvan és a partmenti szi­getek körzetében és nem törődnek azon okok felszámolásával, amelyek ebben a körzetben előidézték a mos­tani feszültséget. Ellenkezőleg arra tö­rekszenek, hogy ezeket az okokat el­tussolják. A szovjet küldöttség javas­latával, amely azt a felhívást tartal­mazza, hogy Tajvan körzetében sem­milyen részről sem szabad megenged­ni a katonai akciókat, nemcsak a tűz beszüntetésének, hanem azon okok ki­küszöbölésének kérdését is fölveti, •amelyek Távol-Keleten a nemzetközi helyzetben veszélyes feszültséget idéz­tek elő, vagyis az USA-nak Kína bel­ügyeibe való beavatkozása beszünte­tését. Mi rejlik a valóságban a Tajvan körzetében a „tűzszünetre" irányuló újzélandi javaslat mögött? Nem nehéz ezt megérteni, ha olyan személyiségek beszédeit idézzük, mint az Egyesült Államok elnöke, akinek a kongresszus­hoz intézett január 24-i üzenetéből kitűnik, hogy az USA Tajvant és Pes­cador-szigeteket örökre el akarja sza­kítani a Kínai Népköztársaságtól, mi­közben mindez békeszerető lépés for­májában történik, amelynek célja ál­lítólag a feszültség enyhítése, a „tűz­szünet" ebben a körzetben. Az Egye­sült Államok talán ezért küldte ki 7. flottáján kívül erős fegyveres alaku­latainak egész sorát is, amelyeknek száma napról napra növekszik? Alig beszélhetünk komolyan arról, hegy az Egyesült Államok igyekszik ebben a körzetben a feszültség eny­hítésére, ha ott fegyveres erői szá­mát növeli. Vagy nem világos-e, hogy ebben a körzetben a „tűz beszüntetésére" irá­nyuló propagandakampányra az Egye­sült Államoknak csak azért van szük­sége, hogy leplezze agresszív törek­véseit, amelyeknek célja, hogy beke­belezze ebbe a körzetbe az őskínai területet? 'De nem lehet elfogadni azt sem, hogy a Biztonsági Tanács kép­viselőinek egész sora be akarja von­ni az ENSz-t ebbe a propagandakam­pányba és kész ezt a kampányt az ENSz nevében és zászlaja alatt vezet­ni az amerikai agresszív akciók lep­lezésére. Jellemző, hogy január 27-én a brit külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy „ha a pekingi kor­mány készséget mutatna a katonai akciók beszüntetésére, ezen az ala­pon (ha a Kínai Népköztársaság le­mondana Tajvan területéről és a Pen­hu-szigetekről), N akkor Anglia támo­gatná a Kínai Népköztársaságnak Ta­csen, Macu és Quemoy partmenti szi­getekre való igényét (vagyis az őskí­nai szigetekre való igényét)." Az említett nyilatkozat azt mutat­ja, hogy „a tajvani szorosban a tűz­szünetre" irányuló egész propaganda­kampánynak nincs semmi köze a tá­vol-keleti béke megvalósításához. Egye­düli célja, hogy leplezze a Kínai ügyeibe való durva beavatkozást, hogy leplezze a Kínai Népköztársasággal szemben támasztott igényt, hogy mondjon le a Tajvanra és más kínai • területekre való szuverén jogairól. A Tajvan körzetében végzett kato­nai akciók betiltására irányuló szov­jet javaslat jelentősége, amelynek cél­ja, hogy gyors ütemben véget vesse­nek Távol-Keleten a veszélyes fe­szültségnek, állandóan növekszik, te­kintettel arra, hogy az Egyesült Ál­lamok folytatja agresszív akcióit a Kí­nai Népköztársaság ellen. Ezzel kap­csolatban lehetetlen elhallgatni Távol­Keleten az amerikai fegyveres erők Kína-ellenes újabb katonai provoká­cióit. Ismeretes, hogy éppen befeje­ződött Csang Kaj-sek katonaságának átcsoportosítása Tacsen-szegetéről más kínai szigetekre. Az is ismeretes, hogy ezt az operációt leplezetlenül támo­gatták és a Kínai Népköztársaságot ultimátumszerűén katonai akciókkal fenyegették arra az esetre, ha,meg­próbálkozna megakadályozni Csang Kaj-sekék átcsoportosítását. Az ope­rációt leplező minden szóbeli manőver ellenére, a lényegét teljesen érthetően maga Csang Kaj-sek tárta fel, amikor február 7-én kijelentette, hogy a kuomintang-katonaság átcsoportosítá­sának célja a kínai szárazföldre való betörés előkészítése. Ezt az operációt leplező amerikai fegyveres akciók nem jelentenek-e agresszív cselek­ményt a Kínai Népköztársasággal szemben? A válasz csak egy lehet — a katonai provokációk újabb ténye ez a kínai néppel szemben. Az amerikai katonák nyíltan kér­k' dnek azzal, hogy parancsuk van a „Kínai Népköztársaság repülőgépeinek megtámadására úgynevezett „üldözés" ürügye alatt bármely helyen, még a kínai területen, sőt a kínai repülő­téren is. E békeellenes provokációk reális veszélye február 9-én mutatko­zott m*:g, amikor egy amerikai ka­­tonai repülőgép kínai légítérségbe nyo­mult be és a Kínai Népköztársaság légvédelme kínai területen lelőtte. Azt a tényt, hogy az amerikai katonai repülőgép törvényellenesen tartózko­dott kínai terület, felett, be kellett is­mernie Eisenhower elnöknek is. Ezzel kapcsolatban elitélni kell az ame­rikai vadászgépek csoportjának táma­dását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság repülőgépei ellen, ame­lyek február 5-én koreai terület fö­lött felderítést végeztek. Nem bizo­nyítják-e ezek a példák önmagukban elég meggyőzően a Kínai Népköztár­saság elleni provokációs akciók egyre növekvő veszélyét, ameiy akciókban részt vesz az USA légi ltfidereje és tengerészete. Jogosan vetődik fel a kérdés: mit kell tennie a Biztonsági Tanácsnak, hogy Tajvan körzetében visszaál­lítsa a békét? Egyes küldöttek azt javasolták, hogy foglaljon el vára­kozó álláspontot, más szavakkai, hogy a Biztonsági Tanács marad­jon tétlen. Ilyen javaslattal nem lehet egyetérteni. Szoboljev ezután az Egyesült Nem­zetek alapokmányára hivatkozva, köve­telte a Kínai Népköztársaság azonnali felvételét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe, majd folytatta: Nem lehet kételkedni afelől, hogy­ha a Biztonsági Tanács merész intéz- « kedéseket tesz, amelyeknek célja, hogy véget vessenek az Egyesült Ál­lamok beavatkozásának Kína belügyei­be és a Kínai Népköztársasággal szemben elkövetett égbekiáltó igaz­ságtalanság felszámolására, akkor könv­nyű lesz elérni Távol-Keleten a nem­zetközi helyzet feszültségének enyhí­tését. A mondottak alapján a szovjet kül­döttség jl^aslatot terjeszt be, hogy a Biztonsági Tanács határozzon a napi­rend második pontja „az Amerikai Ejyesült Államok ré­széről a Kínai Népköztársasággal szemben Tajvan és más kínai szige­tek térségében elkövetett agresz­szív cselekmények" tárgyalásának megkezdéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom