Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-18 / 42. szám, péntek

1955. február 18. UJSZ0 3 Pineau benyújtotta javaslatát az új kormány összeállítására Christian Pineau jobboldali szocialista képviseld csütörtök reggel bejelentette, hogy sikerült elkészíteni javaslatát az új francia kormány összeállítására. A javaslatot egy napon belül Coty, a köztársaság elnöke elé terjeszti. Pineau, aki a miniszterelnöki funkció mellett még a külügyminiszten tárcát is meghagyja magának, kormánya összes tagjaivá Nyugat-Németország felfegyverzésének híveit javasolta Róbert Schumannal és Yvone Delbessal az élen, akiket miniszterelnökhelyettesekké szemelt ki. Az új kormány a nemzetgyűlésnek február 18-án mutatkozik be. A Reuter sajtóügynökség párizsi hírmondója megjegyzi, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a nemzetgyűlés az új kormányt jóváhagyja. így például a szocialista köztársasági frakciýU (a volt Gaullisták) nagy többsége a kormányban való részvétel ellen foglalt állást, dacára annak, hogy e párt néhány tagja hajlandónak mutatkozik „saját felelősségére" miniszteri tárcát vállalni. A szocialista párt azon viselői is, akik a párizsi egyezmények ellen szavaztak, kijelentették, hogy nem fogják támogatni Pineau kormányát, ha folytatni fogja Németország felfegyverzésének politikáját. A tengerentúli független képviselők csoportja szintén megtagadta Pineau támogatását. A „Les Echos" párizsi gazdasági napilap a Pineau kísérletének kommentárjában ezt írja: „Már most sem lehet Pineaut nagy reményekkel kecsegtetni arra nézve, hogy a kormányt sokáig fogja kézben tartani... A nép csak azt kérdezi, milyen sokáig tarthat ez'a körforgás?" I A Német Kommunista Párt elleni per hatodik napja A Németország Kommunista Pártja elleni per szerdai tárgyalása a karlsruhei szövetségi alkotmánybíróság előtt ismételtem igazolta milyen „jogi módszerekkel" igyekszenek az Adenauer kormány képviselői nyoma.it gyakorolni a bíróságra, hogyan folytassa le a peres eljárást, hogy elhallgattassa a Németország Kc»nmunista Pártja hangját. Adenauer megbízottjai durván félbeszakították Walter Fischnek, a Németország Kommunista Pártja megbízottjának Js a párt elnöksége tagjának beszédét. Dr. Wintrich, a bíróság elnöke erre a tárgyalást felfüggesztette, A csangkajsekisták aknamunkája Indonéziában A „Sulu Indonesia" és a „Berita Indonesia" című lapok közlik, hogy az utóbbi időben igen nagy tömegben fogtak el olyan személyeket, akik törvényellenesen fegyvert hordanak maguknál. Az elfogottak közül igen sok „masjum"-párti és csangkajsekpárti egyén van. A „Berita Indonesia" közölte, hogy Djakarban öt csangkajsekistát lefogtak, akik titokban érkeztek Tajvanról. Az újság követsii, hogy a kormány erélyes intézkedéseket foganatosítson a biztonság megvédésére. Mind ez ideig Indonéziában létezik egy olyan kuomintang-szervezet, amely aknamunkát folytat a köztársaság ellen. „Azonnal meg kell tiltani a kuomintangisták ^ ténykedését országunkban" írja az újság. JEGYZETEK Whisky-alap Bizonyára akadnak, akik elcsodálkoznak ezen a címen, pedig az amerikai kongresszus néhány tagja ironikusan így nevezte el azt a pénzösszeget, amelyet Eisenhower elnök javaslatára a külföldön élö diplomaták szórakozásaira, mulatozásaira szavazott meg a kongreszszus. Azt mindenki tudja, hogy manapság nem olyan rózsás az amerikai diplomaták helyzete az USA határain túl. A földkerekség minden zugában gyűlölik a kiszipolyozás, az erőszak, az atomhábarú apostolait. Ezt a vak is látja. Az elnök úr nem rossz ember, a 475 ezer dolláros alapot 700 ezer dollárra emeltette, hadd teljen whiskyre, ginre, pezsgőre az amerikai politika ügynökeinek. A mámor rózsaszín szemüvege talán használ, ezen keresztül talán nem veszik észre a népek gyűlöletét s undorát. Nem hiába mondta, néhányszor magáról Eisenhower úr, hogy ízig-vérig gentleman. Tagadhatatlan. Kiben van még annyi felebaráti szeretet, humanizmus, mint benne. Talán hónapokig gyötörte, kínozta, marcangolta a lelkiismerete, hogy valamelyik amerikai diplomata valahol szomjazik, vagy legjobb esetben csak olcsó sörön, spricceren tengeti életét. De most már nincs hiba. Az előrelátó jóságos Ike (Eisenhower beceneve) mindent elrendezett. Ti pedig, egyszerű amerikai adófizetők, ne töprengjetek, a belőletek kipréselt állami jövedelem olyan kiváló emberek kezében van, mint Eisenhower elnök, akinek van érzéke a kultúrához, aki olyan' nemes célokra szavaztatja meg pénzeteket, mint a békés célokat szolgáló „Whisky-alap". Népnébelő irodalom Made in USA Két-három éve egy amerikai lapban arról olvastam, hogy az Egyesült Államokban a legnagyobb példányszámban évek óta a biblia jelenik meg. Arra már nem emlékszem, hogy a bölcs irodalomtörAz ENSz i Tanácsának ütésérőt ténész milyen következtetésre jutott a biblia népszerűségével'kapcsolatban, de azt még most sem felejtettem el, hogy példátlan cinizmussal ócsárolta az újkori irodalmat és „előrelátóan megjósolta", hogy az elsőséget pedig még évtizedekig ostromolhatják a haladó firlcászok. Hogy nem így történt, arról a tisztelt irodalomszakértő nem tehet. A „népművelésnek" egy nélkülözhetetlen kézikönyve 1954-ben kiszorította első helyéről a bibliát 'és 12 milliós példányszámmal meghódította Amerikát. A kqnyvet egy bizonyos J. K. Lasser nevű úr írta és a zseniális mű• „Hogyan kozmetikázom a jövedelmi adóbevallomásomat" címet viseli. Aki valami izgalmas, kalandokkal zsúfolt regényt sejt a finoman fogalmazott cím mögött, téved. Korunk népsterű remekműve tanácsokat, próbál adni az egyre súlyosbodó jövedelmi adók ellen háborgó amerikai lakosságnak. Akadnak együgyűek, akik J. K. Lasser úr koholmányainak bedőlnek. Tizenkétmillióan kétségbeesésükben már beugrottak a kecsegtető címnek. Vajon hány millió azoknak a száma, akik ismerik az adók csökkentésének igazi módját, csak nem írhatják meg, nehogy hazaárulóknak bélyegezzék őket. A tudomány „szabadsága" Nem mondok újat, ha ide írom, hogy a tudósok általában olyan emberek, akik nemcsak arra használják a fejüket, hogy a kalapot legyen mire tenni, hanem gondolkoznak is. Már pedig ez nagy baj. Súlyos vétség. Ha nem is mindenütt, de Amerikában az. Itt van például a boylorski egyetem történészének, Č. H. Forthergill-nek az esete. Szegény ember. Egyszer elszólta magát, hogy ő bizony kételkedik abban, hogy Noé bárkájába, a bibliai méretek alapján belefért volna az egész akkori állatvilág. Micsoda? Ez az alak az eszét meri használni? Azért adták meg neki azt a lehetőséget, hogy egyetemen taníthat, hogy így visszaéljen vele? Tűrhetetlen! Útilaput- a talpára! És C. H. Forthergillt menesztették. SZŰCS BÉLA A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője február 14-én a Biztonsági Tanács ülésén mondott beszédében kimentette : „A Biztonsági Tanács meghallgatta most több ország képviselőjének beszédeit. Valamennyien ilyen vagy olyan formában elégedetlenségüknek adtak kifejezést a Kínai Népköztársaság kormányának válaszával kapcsolatban a Biztonsági Tanács meghívására, hogy vegyen részt az újzélandi küldöttség által javasolt napirend pontjainak megtárgyalásán. De az elégedetlenség e megnyilvánulásait, sőt a „kiábrándulásokat" is alig lehet komolyan venni, mivel a valóságban a szónokok közül talán senki sem várt pozitív választ a Kínai Népköztársaság kormányától a kapott meghívásra és* ezt a választ nem is lehetett várni. Páldául az United Press hírügynökség jelentéséből is kitűnik ez. A Kínai Népköztársaság válasza „csalódás, de várható volt", — mondja a hírügynökségnek február 3-i közleménye. És valóban a Biztonsági Tanács mily körülmények között határozta el a Kínai Népköztársaság képviselőjének meghívását és milyen célt követett ezzel? Amint ismeretes, a Biztonsági Tanács múlt ülésén napirendjére két pontot tűzött: az első, melyet ÜjZéland terjesztett elő „a kínai szárazföld_ •része közelében fekvő egyes sz getek körzetében folyó hadműveletekről" szóló kérdés volt, a második pont, amelyet a ovjetunió terjesztett elő „az Amerikai Egyesült Államok részéről a Kínai Népköztársasággal szemben Tajvan és más kínai szigetek térségében elkövetett agresszív cselekményekről" szólt. A Biztonsági Tanács többsége elhatározta, hogy előbb az újzélandi javaslatot tárgyalják meg, bár ez az elhatározás nem vette figyelembe a távol-keleti helyzet egész bonyolultságát. | A szovjet küldöttség felhívta a figyelmet arra, hogy a Kína szárazföldi része közelében fekvő egyes szigetek körzetében folyó hadműveletekről szóló újzélandi javaslat megkerüli az alapvető okokat, amelyeknek következtében Távol-Keleten feszült helyzet állott be. Jellemző, hogy azok a küldöttek, akik ma beszéltek, beismerték a távol-keleti béke veszélyeztetettségét, de a szónokok közül senki sem szólt azokról az okokról, amelyek ezt a veszélyt előidézték. A távol-keleti feszültség okai abból erednek, hogy az Egyesült Államok Csang Kaj-sek segítségével már néhány évvel ezelőtt bekebelezte és megszállta Tajvan-szigetét, a Penhu-szigeteket és más kínai szigeteket. Rámutattunk arra is, "hogy a partmenti kínai szigetek körzetében „a tűzszünetre" irányuló követelmény a valóságban nem egyéb manővernél, amelynek célja, rákényszeríteni a Kínai Népköztársaságot, hogy lemondjon szuverén jogairól a kínai nemzeti területre, Tajvan szigetére, a Penhuszigetekre és hogv ezzel törvényesítve lenne e szigeteknek az Egyesült Állajnok általi jogellenes megszállása. Ilyen körülmények között az újzélandi javaslat megtárgyalása tárgytalan. A Kínai Népköztársaság válasza teljes mértékben megerősíti a helyzet ilyen 'értékelését. A Kínai Népköztársaság kormányának válaszában a következőkről van szó: „Az Egyesült Államok agressziója Tajvan kínai terület ellen már hoszszabb idő óta forrása a távol-keleti feszültségnek. Az áruló Csang Kaj-sckklikkel való úgynevezett „kölcsönös védelmi szerződés" megkötése után az USA nemrégen további erős tengeri és légi alakulatokat küldött a tajvani szoros körzetébe, nyíltan háborúval fenyeget és háborús provokációkat folytat a kínai nép ellen. így a_ Kína-ellenes agresszió kiszélesítésére készülnek és ezzel tovább élesítik a távol-keleti feszültséget." Egyáltalán nem meglepő, hogy Ilyen körülmények között a Kínai NépkoÄársaság kormánya az újzélandi javaslatot, hogy a Biztonsági Tanács tárgyalja meg a Kína szárazföldi része közelében levő egyes szigetek körzetében folyó hadműveletek kérdését, úgy értékelte, mint Kína belügyeibe való nyilvánvaló beavatkozást és mint az Egyesült Államok Kína elleni agresszív akcióinak leplezését. Egyúttal ez a javaslat az ENSz alapokmánya fő alapelveinek közvetlen megsértését jelenti. A kínai nép szuverén jogainak nemzeti területük felszabadítására irányuló érvényesítése olyan kérdés, amely teljes mértékben Kína belügyeihez tartozik és sohasem váltott ki nemzetközi feszültséget és nem veszélyeztetheti a világbékét és a biztonságot. A távol-keleti feszültség igazi forrása és a világbéke veszélyeztetésének oka ebben a körzetben, az USA beavatkozása Kína belügyeibe. Ezután Szoboljev a Szovjetunió ismert javaslatáról beszélt, majd így folytatta: A Szovjetunió határozati javaslata szintén a „tűz azonnali beszüntetésére" irányul, mivel arra hív fel, hogy akadályozzanak meg minden katonai akciót — bármely részről — Tajvan körzetében s ebből a célból a Kínai Népköztársaság hatásköre alá nem tartozó összes fegyveres erőket vonják ki az e körzetben levő szigetekről. E szovjet javaslat és az újzélandi javaslat között, amely a kínai partmenti szigeteken „a tűzszünetre" irányul, alapvető különbség . van. Az újzéland| javaslat szerzői igyekeznek fenntartani a jelenlegi nyugtalanító helyzetet Tajvan és a partmenti szigetek körzetében és nem törődnek azon okok felszámolásával, amelyek ebben a körzetben előidézték a mostani feszültséget. Ellenkezőleg arra törekszenek, hogy ezeket az okokat eltussolják. A szovjet küldöttség javaslatával, amely azt a felhívást tartalmazza, hogy Tajvan körzetében semmilyen részről sem szabad megengedni a katonai akciókat, nemcsak a tűz beszüntetésének, hanem azon okok kiküszöbölésének kérdését is fölveti, •amelyek Távol-Keleten a nemzetközi helyzetben veszélyes feszültséget idéztek elő, vagyis az USA-nak Kína belügyeibe való beavatkozása beszüntetését. Mi rejlik a valóságban a Tajvan körzetében a „tűzszünetre" irányuló újzélandi javaslat mögött? Nem nehéz ezt megérteni, ha olyan személyiségek beszédeit idézzük, mint az Egyesült Államok elnöke, akinek a kongresszushoz intézett január 24-i üzenetéből kitűnik, hogy az USA Tajvant és Pescador-szigeteket örökre el akarja szakítani a Kínai Népköztársaságtól, miközben mindez békeszerető lépés formájában történik, amelynek célja állítólag a feszültség enyhítése, a „tűzszünet" ebben a körzetben. Az Egyesült Államok talán ezért küldte ki 7. flottáján kívül erős fegyveres alakulatainak egész sorát is, amelyeknek száma napról napra növekszik? Alig beszélhetünk komolyan arról, hegy az Egyesült Államok igyekszik ebben a körzetben a feszültség enyhítésére, ha ott fegyveres erői számát növeli. Vagy nem világos-e, hogy ebben a körzetben a „tűz beszüntetésére" irányuló propagandakampányra az Egyesült Államoknak csak azért van szüksége, hogy leplezze agresszív törekvéseit, amelyeknek célja, hogy bekebelezze ebbe a körzetbe az őskínai területet? 'De nem lehet elfogadni azt sem, hogy a Biztonsági Tanács képviselőinek egész sora be akarja vonni az ENSz-t ebbe a propagandakampányba és kész ezt a kampányt az ENSz nevében és zászlaja alatt vezetni az amerikai agresszív akciók leplezésére. Jellemző, hogy január 27-én a brit külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy „ha a pekingi kormány készséget mutatna a katonai akciók beszüntetésére, ezen az alapon (ha a Kínai Népköztársaság lemondana Tajvan területéről és a Penhu-szigetekről),

N akkor Anglia támogatná a Kínai Népköztársaságnak Tacsen, Macu és Quemoy partmenti szigetekre való igényét (vagyis az őskínai szigetekre való igényét)." Az említett nyilatkozat azt mutatja, hogy „a tajvani szorosban a tűzszünetre" irányuló egész propagandakampánynak nincs semmi köze a távol-keleti béke megvalósításához. Egyedüli célja, hogy leplezze a Kínai ügyeibe való durva beavatkozást, hogy leplezze a Kínai Népköztársasággal szemben támasztott igényt, hogy mondjon le a Tajvanra és más kínai • területekre való szuverén jogairól. A Tajvan körzetében végzett katonai akciók betiltására irányuló szovjet javaslat jelentősége, amelynek célja, hogy gyors ütemben véget vessenek Távol-Keleten a veszélyes feszültségnek, állandóan növekszik, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok folytatja agresszív akcióit a Kínai Népköztársaság ellen. Ezzel kapcsolatban lehetetlen elhallgatni TávolKeleten az amerikai fegyveres erők Kína-ellenes újabb katonai provokációit. Ismeretes, hogy éppen befejeződött Csang Kaj-sek katonaságának átcsoportosítása Tacsen-szegetéről más kínai szigetekre. Az is ismeretes, hogy ezt az operációt leplezetlenül támogatták és a Kínai Népköztársaságot ultimátumszerűén katonai akciókkal fenyegették arra az esetre, ha,megpróbálkozna megakadályozni Csang Kaj-sekék átcsoportosítását. Az operációt leplező minden szóbeli manőver ellenére, a lényegét teljesen érthetően maga Csang Kaj-sek tárta fel, amikor február 7-én kijelentette, hogy a kuomintang-katonaság átcsoportosításának célja a kínai szárazföldre való betörés előkészítése. Ezt az operációt leplező amerikai fegyveres akciók nem jelentenek-e agresszív cselekményt a Kínai Népköztársasággal szemben? A válasz csak egy lehet — a katonai provokációk újabb ténye ez a kínai néppel szemben. Az amerikai katonák nyíltan kérk' dnek azzal, hogy parancsuk van a „Kínai Népköztársaság repülőgépeinek megtámadására úgynevezett „üldözés" ürügye alatt bármely helyen, még a kínai területen, sőt a kínai repülőtéren is. E békeellenes provokációk reális veszélye február 9-én mutatkozott m*:g, amikor egy amerikai katonai repülőgép kínai légítérségbe nyomult be és a Kínai Népköztársaság légvédelme kínai területen lelőtte. Azt a tényt, hogy az amerikai katonai repülőgép törvényellenesen tartózkodott kínai terület, felett, be kellett ismernie Eisenhower elnöknek is. Ezzel kapcsolatban elitélni kell az amerikai vadászgépek csoportjának támadását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság repülőgépei ellen, amelyek február 5-én koreai terület fölött felderítést végeztek. Nem bizonyítják-e ezek a példák önmagukban elég meggyőzően a Kínai Népköztársaság elleni provokációs akciók egyre növekvő veszélyét, ameiy akciókban részt vesz az USA légi ltfidereje és tengerészete. Jogosan vetődik fel a kérdés: mit kell tennie a Biztonsági Tanácsnak, hogy Tajvan körzetében visszaállítsa a békét? Egyes küldöttek azt javasolták, hogy foglaljon el várakozó álláspontot, más szavakkai, hogy a Biztonsági Tanács maradjon tétlen. Ilyen javaslattal nem lehet egyetérteni. Szoboljev ezután az Egyesült Nemzetek alapokmányára hivatkozva, követelte a Kínai Népköztársaság azonnali felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, majd folytatta: Nem lehet kételkedni afelől, hogyha a Biztonsági Tanács merész intéz- « kedéseket tesz, amelyeknek célja, hogy véget vessenek az Egyesült Államok beavatkozásának Kína belügyeibe és a Kínai Népköztársasággal szemben elkövetett égbekiáltó igazságtalanság felszámolására, akkor könvnyű lesz elérni Távol-Keleten a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítését. A mondottak alapján a szovjet küldöttség jl^aslatot terjeszt be, hogy a Biztonsági Tanács határozzon a napirend második pontja „az Amerikai Ejyesült Államok részéről a Kínai Népköztársasággal szemben Tajvan és más kínai szigetek térségében elkövetett agreszszív cselekmények" tárgyalásának megkezdéséről.