Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-02 / 28. szám, szerda

1955. február 2. ül Síd A m üss t t k ŕ- term elés i és pénzügyi terv előkészítése minden dolgozó ügye Üzemünk — a bratislavai Ju­raj Dimitrov-üzem — dolgozói a brut­tó termelés évi tervét december 14-én teljesítették, vagyis öt nappal azon időpont előtt, amelyet a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 37. évfor­dulójára vállalt kötelezettségükben ki­tűztek. E szép eredmény az összss dolgozók érdeme. Kezdeményezésükön, alkotó lelkesedésükön, a haladó ter­melési módszerek állandó alkalmazá­sán és a szocialista munkaverseny­ben való fokozott részvételükön ala­púinak azok a sikerek, amelyeket üze­münk már hosszabb ideje elér. Ered­menyeinK KOze sorolhatjuk azt is, hogy a hajrá-munkát sikerült kiküszöböl­nünk, s ezt az a tény bizonyítja, hogy a navi tervfeladatokat egész éven át egyenletesen teljesítettük. A pártszervezet jól felkészült a mű­szaki-termelési és pénzügyi terv ki­dolgozására, melynek az üzem állami tervfeladatait kell biztosítania. Az összüzemi bizottság december 18-án megtartott ülésén a műszaki-terme­lési és pénzügyi terv előkészítését tü­zetesen megtárgyalta és kiosztotta az egyes feladatokat. Például az üzem igazgatójának, Haring elvtársnak az a feladat jutott, hogy kidolgozza és ha­táridőhöz kösse a műszaki-termelési és pénzügyi terv kidolgozásával kap­csolatos egyes műveleteket, és ezál­tal biztosítsa a megállapított határ­idő betartását. Az összes felelős gaz­dasági vezetők, a pártszervezet és a tömegs^ervezetek funkcionáriusainak tüzetes és pontos tájékoztatására de­cember hó végén egybehívták a gaz­dasági vezetők és politikai funkcioná­riusok aktíváját, amelyen megtárgyal­ták a műszaki-termelési és pénzügyi terv előkészítését. Ezenkívül minden termelési részleg számára egy felelős funkcionárius vezetése alatt álló 4—5 tagú bizottságokat létesítettek a fel­adatok jobb megszervezésének bizto­sítására. Az említett bizottságok arról gondoskodnak, hogy az egyes műhe­lyekben és üzemrészlegekben alapo­san kidolgozzák a műszaki-termelési és pénzügyi tervet. A bizottságok ár­tól is gondoskodnak, hogy a dolgozók­minden hozzászólását figyelembe ve­gyék és eszerint az egyes feladato­kat pontosabban rögzítsék. A pártszervezet maga irá­nyítja a műszaki-termelési és pénz­ügyi terv előkészítésével összefügjó egész politikai tömegmunkát. Gondos-* kodik például arról, hogy a faliújsá­got rendszeresen szerkesszék, hogy a népnevelőknek a műszaki-termelé­si és pénzügyi terv magyarázatában konkrét feladatokat adjanak. Irányel­veik értelmében az üzemi újság erről a tárgykörről már a cikkek egész so­rozatát közölte. A cikkek írói Haring igazgató és Valenta főmérnök elvtár­sak. Cikk jelent meg Klicha elvtárs kötelezettségvállalásáról és egyéb cik­kek is kerültek közlésre. Az üzemi -a­dió is foglalkozik küldéseiben a kér­désekkel. A dolgozókat ilyen módon megismertetik az új feladatokkal, tá­jékoztatják és figyelmeztetik őket a fogyatékosságokra és gyenge pontok­ra. Mindennek egy a célja: felébresz­teni a dolgozók kezdeményezését és felhasználni tapasztalataikat annak ér­dekében, hogy a kidolgozott terv a lehető legreálisabb legyen és hogy sa­ját tjervükké váljék. Az új esztendő első napjai már az új népgazdasági terv kidolgozásán vég­zett serény munkában értek bennün­ket. Ezek a feladatok tetemesebbek, mint a tavalyiak. A mutatószámok például arról beszélnek, hogy a brut­tó termelést 7,8%-kal, a munkaterme­lékenység tervét 17,1%-kal kell nö­velnünk, az önköltséget 4%-kal csök- j kentenünk. A pártszervezet gondoskodik arról, hogy a műszaki-termelési és pénz­ügyi terv kidolgozása minden dolgozó érdekévé váljék, hogy mindenki már eleve ismerje műhelyének, vagy mun­kahelyének feladatait. Az összüzemi bizottság ezért határozatot hozott, amelynek értelmében a vezető gazda­sági dolgozók kötelesek az adott fel­adatokat azonnal feldolgoztatni és az egyes műhelyek vezetőinek kiosztani. Az állami terv e feladatait azután a műhelyekben ebből a célból megtar­megbeszéléseken és gyűléseken vitatják meg. A dolgozók javaslato­kat tesznek, hogyan lehet a kitűzött feladatokat teljesíteni. Gyakran hnüunk olyan kétel­kedő kijelentéseket, hogy üzemünkben már nem találhatók nagyobb tartalé­kok, amelyek lényegesen befolyásol­hatnák a termelés növelését vagy az önköltség csökkentését. Ez a szóbe­széd nem véletlen, mert a megszokott gyakorlat számos esetben elvakít és leplezi azokat a fogyatékosságokat, amelyek fékezik a termelés fejlődé­sét. Hogy ez így van, arról dolgo­zóink már nem egyszer meggyőződ­tek saját tapasztalataik árán. . így például a párt X. kongresszusa után, múlt év júniusában a pártszer­vezet gondoskodott arról, hopy a kongresszus határozatait minden dol­gozó megismerje. Ez nem szorítkozott csupán a kongresszuson elfogadott ha­tározatok ismertetésére, hanem főleg arra irányult, hogy a dolgozók előtt megvilágítsák, azokat a feladatokat, amelyek e határozatokból üzemünkre hárulnak. Jól teljesítettük ezt a feladatot, kü­lönösen a mezőgazdasági termelésneK a legközelebbi két-három évben való növelését célzó irányelvek megvita­tásánál. Ezen irányelvek üzemünket is kötelezték, hogy ne várakozzon, hanem készüljön fel jól a terv fel­adatainak teljesítésére. A párt- és szakszervezeti gyűléseken, a jól elő­készített vitákban rámutattak arra, hogy megvannak a lehetőségek a ter­melés növelésére, annak olcsóbbá té­telére és tökéletesítésére, valamint a munkások fáradságos munkájának megkönnyítésére. Dolgozóink ilyen le­hetőségre bukkantak az üzemünkben jelentős mennyiségben termelt fosz­fát-műtrágya gyártásánál. Nehézke­sen folyt azonban és nem volt kelló mértékben gépesítve a raktárakban végzett munka és a vagonokba való rakodás, ami fékezte e munkahelyek teljesítőképességének teljesmérvú kihasználását. A munkások és műsza­kiak által kidolgozott és e fogyatékos­ságok kiküszöbölését célzó legjobb javaslatokat felterjesztettük az üzem vezetőségéhez, amely gondoskodott meg valósításukról. V Ma már automatikus emelőszerke­zet áll rendelkezésünkre. Leraktuk a vágányokat a raktárokig, amelyekben tökéletesítettük a munkaszervezést és egyéb tökéletesítéseket vc/ettünk be. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a műtrágyaterme'ést 30 százalékkal növeljük. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami terv a t'osz­fát-műtrágya termelésének növelését üzemünkben 15,6 százalékban határoz­ta meg, látjuk, mily helyesen jártunk el. Ma már határozottan tudjuk, hogy megvannak az előfeltételeink e foko­zott feladatnak nemcsak teljesítésé­hez, hanem túllépéséhez is. A mű­trágya gépesített rakodása szintén a termelékenység növelését és a mun­kások fáradságos munkájának meg­könnyítését jelenti. A növényi kártevők elleni vegyi óvó­szereket termelő dolgozóink mező­gazdaságunknak más formában nyúj­tottak segítséget. Az említett ter­mékeinkben tavaly nagy volt a hiány, mert csak nagy csomagolásban kerül­tek forgalomba és nem jutottak el a kiskereskedelembe. A kis mennyiségek fogyasztói, parasztok, kerttulajdono­sok és mások nem jutottak hozzá. Ez a hiányosság üzemünket is meg­károsította, mert lehetőségünk volt arra, hogy növeljük ezen szerek termelését. E tapasztalatokon okulva, a növényi kártevők elleni vegyi óvó­szereket ez idén már 1/2 és 1 kg-os ízléses csomagokba is töltöttük. Egyidejűleg felkészültünk a terme-' lés fokozására, amelyet tervünkbe foglalunk. (Jzemünk így nemcsak a kisfogyasztók szükségleteit elégíti ki, hanem hozzájárul a mezőgazdasági termelés fokozásához is. Ezek a példák mutatják az összes munkahelyek műszaki-termelési és pénzügyi tervének kidolgozásában részt vevő dolgozóknak azt, hogyan kell feltárni a tertnelési tartalékokat, afnelyek lehetővé teszik a fokozott feladatok teljesítését. Az ilyen pél­dákból minden munkás és műszaki dolgozó meggyőződik arról, hogy üze­münkben vannak tartalékok, csak fel kell tárni őket. A pártszervezetben, és a tömegszer­vezetekben, valamint az üzemveze­tőségben ténykedő • kommunisták a dolgozók figyelmét most a termelés további gazdaságosabbá tételére irá­nyítják. Nagy lehetőségek mutatkoz­nak például az átvétel ellenőrzésének tökéletesítése terén. Ennek a kérdés­nek a múltban nagyon kevés figyel­met szenteltünk és mint a legutóbbi tapasztalatok mutatják, a termelés gazdaságossága terén nagy mulasztá­sok történtek. Nagy különbözetek mu­tatkoznak például a kénes vasérc (pi­rit), kén és egyéb nyersanyagok jel­zett és tényleges szállításai között. Azonkívül az egyes műhelyekben dol­gozó munkások maguk is rámutatnak a nyersanyagokkal való gazdálkodás fogyatékosságaira. így például egy vagon kén kirakodása után, a vagon alapos kiseprésénél még 26 kg ként szedtek össze. Ez az egész munka csak néhány percet vett igénybe. A nagyszámú kén vagy egyéb nyers­anyag vagonszállítmányoknál, amelyek üzemünkbe érkeznek, ez a lehetőség nagy nyersanyagmegtakarítást jelent. Szükséges, hogy ily módon rendszere­sen takarékoskodjunk a nyersanyagok­kal. További nyersanyagveszteségek fordulnak ' elő az üzemi közlekedés hibájából, figyelmetlenség, óvat'attság miatt, pontatlan vételezés következté­ben x a raktárakban stb. Mindezek a tapasztalatok arra köteleznek bennün­ket, hogy takarékosabban bánjunk a nyersanyagokkal. A dolgozókat meg kell arra tanítanunk, hogy a nyersanyagokkal, a villamosenergiával, az idővel taka­rékoskodjanak. Dolgozóink értik a munkát, de az egyre növekvő felada­tok egyre nagyobb igényeket támasz­tanak a dolgozók képességeivel szem­ben. Egyre jobban szükségesnek mu­tatkozik a munka új, fejlettebb ter­melési módszereinek elsajatitása. Ezért javasolják maguk az egyes ter­melési részlegek dolgozói, hogy még következetesebben alkalrrtazzuk a szovjet újítók bevált módszeréit, ame­lyek arra mutatnak példát, h.igyan kell többet és jobb minőségben ter­melni, hogy kell az anyaggal takaré­koskodni stb. Ennek az oka az, hogy az eddigi eredmények meggyőzték dolgozóinkat e mójdszerek összes elő­nyeiről. A szakszervezet és a gazdasági ve­zetők feladata, hogy támogassák e módszerek elterjesztését. Még jobban meg kell szerveznünk az e módszere­ket ismertető tanfolyamokat. Ezáltal gondoskodunk összes dolgozóink szak­képzettségének tökéletesítéséről. Tö­rődjünk szakképzettségük fokozásaval, mind az üzemi munkaiskola, mind a távoktatás stb. révén. Az új műszaki-termelési és pénz­ügyi terv feladatai teljesítésének ér­dekében új felajánlások is születnek. Például Klicha elvtárs ifjúmunkás kö­telezettséget vállalt; hogy havonként 80 kwh villamosenergiát takarít meg. Az ilyen kezdeményezés jó példát mutat a többi dolgozóknak, akik saját kezdeményezésükkel biztosítják, hogy a terv feladatait ez idén újra nefn­csak teljesítjük, hanem túl is lép­jük. Az állami terv feladatainak jól biztosított szétírása és megvitatása közvetlenül a munkahelyen arról ke­zeskedik, hogy a dolgozók mindent megtesznek a feladatok tavalyi telje­sítéséhez hasonló jó eredmények el­érésére. A pártszervezet gondoskodik arról, hogy a dolgozók elé ne csak követelményeket állítsanak, hanem az elvégzett munkának megfelelő díja­zást is biztosítsanak számukra. A pártszervezet ezért e feladatokkal egyidejűleg arra is gondot fordít, hogy a kollektív szerződés kidolgozása és megvalósítása által a meghatározott feltételek teljesítése, a dolgozóknak szavatolja munkájuk megérdemelt ju­talmát. A dolgozóknak érezniök kell. hogy övék az üzem. Érezniök kell. hogy bérükön kívül olyan további elő­nyökben is részesülnek, amelyeket népi demokratikus hazánk alkotmánya is törvényesít. J. Mištuna, a bratislavai Juraj Dimitrov-üzem összüzemi pártbizottságának elnöke. A nemzeti bizottságok segítik az egyénileg gazdáikodé földműveseket A nemzeti bizottságok az év ele­jétől széleskörű kampányt szervez­nek, amelynek célja megteremteni az alapokat mezőgazdaságunk nagy fel­adatainak teljesítésére. A kampány központi jelszava: „A mezőgazdasági termelés növelése, az összes szövet­kezeti tagok és földművesek hazafias feladata." Ennek értelmében állítják összes minden községben a technikai­szervezési intézkedések 1955. évi ter­vét és a mezőgazdaság fejlődésének távlattervét a legközelebbi két-három évben a . CsKP X. kongresszusa, irány­elvei szerint. A helyi nemzeti bizottság funkcio­náriusai arra törekszenek, hogy a ter­vek az összes dolgozó parasztok és a község többi polgárai szívügyévé váljanak és hogy őket a szövetkezeti, tagok és áz egyénileg gazdálkodo földművesek konkréť' kötelezettség­vállalásaival alátámasszák. Ezzel kap­csolatban a helyi • feltételekből és: szükségletekből, a helyi - problémák alapos ismeretéből indulnak ki. Fon­tos feladatuk, hogy elmélyítsék a nép­pel való kapcsolatot, hogy naponta tanácskozzanak a szövetkezeti tagok­kal, a kis- és középparasztokkal a község ügyeiről és így a gyakorlat­ban- segítsék és irányítsák a mező­gazdasági termelés fejlődését. Ott, ahol a nemzeti bizottságok a község gazdasági és kulturális életé­nek vezetését kezükbe vették, jók az eredmények. így például a Liberec­vidéki chlumi HNB célul tűzte ki a helyi EFSz megszilárdítását, fejlesz­tését és a község öt egyénileg gaz­dálkodó földművesénél a termelés fel­lendítését. Egy állandó mezőgazdasá­gi bizottságot alakítottak, amelynek tagjait a község többi polgárai is se­gítik munkájukban. A bizottság együttműködve a traktoros brigáddal, a kis- és középparasztokkal, hozzá­járult a szövetkezeti közös gazdálko­dás fellendítéséhez. A falvakon ,a helyi nemzeti bizott­ságok megtárgyalták a szövetkezeti tagokkal és az egyénileg gazdálkodó földművesekkel a mezőgazdasági ter­melés fejlődésének konkrét terveit és segítik őket a teljesítésben. Arožňo­vi HNB tagjai a polgárok körében vég­zett jó munkájukkal elérték, hogy a földművesék' 7500 kg sertéshús, 7000 liter tej és 3000 darab tojás terven­felüli beadására kötelezték magukat. A prerovi járásban levó hochorl he­lyi nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya szintén gondoskodik a mező­gazdaság fellendítéséről. Az agitációs •és propagandamunkába bekapcsolták az összes tömegszervezeteket, me­lyeknek tagjai meggyőzik a kis- és középparasztokat a szövetkezeti közös gazdálkodás előnyeiről és megnyerik őket arra, hogy szocialista kötelezett­ségvállalásokat tegyenek a szovjet hadsereg által való fölszabadításunk 10. évfordulójának tiszteletére. Tanulságos történet 7 óth János éveken át a ko­máromi járási útlcarbantartási vál­lalat dolgozója volt. Tavaly a nem­zeti bizottságba való választások előtt eayik nap arról értesült, hogy jelölték a nemzeti bizottságba. Tóth elvtársat egy kissé meglepte a hír és sokszor gondolt arra, va­jon miért jelölték éppen őt a nem­zeti bizottságba? Mondogatta is odahaza feleségének: „Biz én nem tudom, ha meg is választanak, ho­gyan tudok én majd eléget tenni új hivatásomnak. Keveset értek a törvényhez, meg hát nem is voltam én soha a közigazgatás embere. A néppel bánni kell tudni és nem olyan könnyű dolog vezetni, ne­velni és szervezni." Végre elérkezett a választás. Tóth elvtársat beválasztották szü­lőfaluja, Keszegfalu helyi nemzeti bizottságába. Sőt mi több, a nem­zeti bizottság titkára lett. Azon a napon, amikor elfoglalta helyét, egész éjjel nem tudott aludni, azon gondolkozott, hogyan fogjon mun­kájához. Hosszú gondolkozás után aztán még is úgy döntött, hogy leg­jobb lesz ha régi módszerét alkal­mazza: az igazságot, őszinteséget, egyenességet. Tóth János elvtárs­ról ismeretes volt már régebben, hogy nagyon jó emberismérő. A ratás után az egyik este kint volt egy faluban előadást tartani, és amint hazafelé tartott, traktor búgására lett figyelmes. Megállott a frissen szántott föld végén, meg­várta, amíg a dűlő másik végéről visszatért a traktor. Felismerte a traktorost, a földet tudta, hogy kié, azzal tovább ment. Néhány nap múlva megbeszélést kellett tartania a traktorállomás brigádközvontján, ahol jelen vol­tak az összes traktorosok és bri­gádvezetők is. A beszámolót gon­dosan előkészítette, jól megfontol­ta, miről fog beszélni. Pár mon­datba foglalta a párt X. kongresz­szusának határozatát a gép- és traktorállomásokra vonatkozólag. Majd rátért az üzemanyaggal való takarékosságra, s ezžel rátapintott a feketén szántó traktorosra. — Van itt maguk között olyan munkatárs, aki éjjel feketén szán­togat egy pár koronáért — mon­dotta Tóth elvtárs a nemzeti bi­zottság titkára. — Ki volt az? — kérdezték a traktorosok. — Hogy ki v>olt, azt én tudom', de legjobb lesz, ha az illető előlép és bevallja őszintén. Csend támadt a helyiségben, de rövid várakozás után alig hallható hangon megszólalt a máskor min­dig nagyhangú Perdok Endre: — Elvtársak, be kell ismernem, hogy én voltam Varga Imrének feketén szántani. — Nincs annak semmi értelme, hogy pálcát törjünk Perdok elv­társ felett. Ö maga is rájött arra, hogy helytelenül járt el a kollek­tívával szemben. Meg vagyok győ­ződve róla, nem fog többé feketén szántani. Hisz minden egyéni gaz­dálkodónak meg van adva a lehe­tőség, hogy segítséget kérjen a traktorállomástól. 1 éhány nap múlva Tóth elv­társ kint járt a faluhoz tartozó ta­nyákon. Többek között megláto­gatta Varga Gézát is, akinek a felesége állandóan panaszkodni járt a nemzeti bizottsághoz, hogy nem tudják teljesíteni a húsbe­adást. Az asszony illedelmesen fogadta a váratlan vendéget, a szobába ve­zette és hellyel kínálta. — Nem ülök le Annus, tudja-e miért jöttem? — Nem tudom, de ha megmond­ja ... — Reggel óta nem voltam oda­haza és nagyon megéheztem. Az asszony egy pillanatra el­gondolkozott, aztán a kamrába ment, ahonnan jó darab avps sza­lonnával és egy füstölt sonkával tért vissza. — Parancsoljon, vágjon abból, amelyiket jobban szereti. A sonka jobb, a szalonna már avas — mon­dotta az asszony. — Köszönöm a szívességét, nem vagyok én éhes, csak meg akartam tudni, hogy valóban olyan szegény sorsban élnek, mint ahogy azt a nemzeti bizottságon állította. Az asszony fülig pirult, mint egy tetten ért rossz gyerek. Két hét múlva Vargáné ismét a nemzeti bizottságnál járt. de nem siránkozott, mint azelőtt. Afelől érdeklődött, hogy mikor lesz szál­lítás, szeretné kiegyenlíteni a hús­beadási kötelezettségét. Tóth elv­társ elmosolyodott és arra gondolt, hogy mégis csak sikerült rávenni Vargánét húsbeszolgaltatási köte­lezettsége teljesítésére. Urbán József •

Next

/
Oldalképek
Tartalom