Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-11 / 9. szám, kedd

ujsze 1955. január 11. A távösszeköttetésügyi dolgozók nagy feladatai a csehszlovák népgazdaság fejlődésével és népünk életszínvonalának emelkedésével kapcsolatban Vasárnap, január 9-én tartották Prá­gában a távösszeköttetésügyi dolgozók országos konferenciáját. Először talál­kozott itt a minisztériumoknak, fö­és központi igazgatóságoknak, a táv­összeköttetésügyi alkalmazottak szö­vetsége központi és kerületi bizottsá­gainak, a kerületi és járási hivatalok­nak több mint ezer vezető dolgozója. Nagy számban voltak képviselve a párt­ás szakszervezeti funkcionáriusok és a legjobb dolgozók. A tárgyaláson részt vettek továbbá Otakár Simúnek mér­nök, miniszter, az Állami Tervhivatal elnöke, dr. Alois Neuman távösszeköt­tetésügyi miniszter, Václav Pašek kép­viselő, a CsKP KB titkára és dr. h. c. •Alexander Horák távösszeköttetésügyi megbízott. A konferencia foglalkozott a CsKP X. kongresszusa által kitűzött felada­tok teljesítésével, az idei terv biztosí­tásával, a kollektív szerződések konk­rét voltát fokozó techpikai-szervezési intézkedések kidolgozásával és a szo­cialista munkaverseny további fejlőde­sével a távösszeköttetés üzeme és technikája szakaszán. A távösszeköttetésügyi dolgozók te­vékenységében előforduló hiányosságo­kat és sikereket dr. Alois Neuman mi­niszter értékelte. Főleg a távössze­köttetésügyi szolgálat tömegjellegét hangsúlyozta. A posta, távirat, telefoi? és rádió az egész polgárságot szolgálja, mellyel így állandó kapcsolatban van. A távösszeköttetésücfyi dolgozók a vita keretében arról beszéltek, mily módon biztosítják a technikai-üzemi és pénzügyi tervekből eredő feladatok szétírását. Otakár Šimúnek mérnök, miniszter, az Állami Tervhivatal elnöke a vita kere­tében jókívánatait fejezte ki a távösz.­szeköttetésügyi dolgozóknak elért si­kereikért. A konferencia részve#i nagv érdeklődéssel hallgatták Václav Pašek képviselőnek, a CsKP KB titkárának vitahozzászólását is. aki rámutatott a távösszeköttetésügy nagy jelentősé­gére népgazdaságunk szempontjából és felhívta a távösszeköttetésügyi dolgo­zókat, hogy feladataikat gyorsan, rend­szeresen és jól teljesítsék. Arra is rá­mutatott, hogy a távösszeköttetésügy­ben is a szocialista munkaverseny a munkatermelékenység fokozásának és az önköltség csökkentésének legjobb módszere. Az ülés befejező részében, melyet František Volf, a távösszeköttetésügyi alkalmazottak szövetségének élnöke zárt be, a konferencia részvevői jóva hagyták az Antonín Zápotocký köztái ­sasági elnöknek küldött távirat tartal­mát. A táviratban jelentik, hogy a kon­ferencia hozzájárult a távösszekötte­tésügyi dolgozók egységének megszilár­dításához. ígérik, hogy ebben az év­ben még jobban fogják teljesíteni fel­adataikat hazánk felvirágoztatása és a világbéke megszilárdítása érdekében. Nagy hazafias verseny városaink és falvaink szebbé tételére A Megbízottak Testülete mellett működő, városaink és falvaink fejlesz­tését irányító bizottság a következő felhívással fordul Szlovákia polgárai­hoz a hazafias versennyel kapcsolat­ban. Ha Szlovákia és egész hazánk fel­szabadításának 10. évfordulója nap­jaiban visszatekintünk köztársaságunk szabad és örömteli építésének elmúlt tíz évére, minden hazafinak a szívét öröm tölti el. A szabadig rövid tíz éve alatt eltávolítottuk änáború rom­jait, felépítettük a lerombolt hidakat, vasutakat és utakat, megújítottuk üze­meink termelését, leraktuk Szlovákia nagy iparosításának és a szocialista mezőgazdasági nagytermelésnek alap­jait. Üzemeink százaiban Szlovákia minden részén felépítettük szabadsá­gunk büszke emlékeit. A Vág-lépcső­zet, az árvái gát, az új vízierőművek, a modern üzemek, az űj fő- közép- és nemzeti iskolák, a példás internátusok és tanintézetek, az új stadionok és játszóterek, mindez örömteli eredmé­nye népünk fáradhatatlan munkájának. ' A szülőföld iránti szeretet, a—szlová­kiai röghöz való szeretet, a szülőfalu Iránti szeretet alapjaiban megváltoz­tatta hazánk képét. A kivándorlók el­maradott országából szemünk láttára új Szlovákia fejlődött s napról napra igényesebbek vagyunk. Azt akarjuk, hogy hazánk még szebb és benne az élet még örömteljesebb legyen. Azt akarjuk, hogy városaink és falvaink, kerületeink és járásaink szabadságunk 10. évfordulója alkalmából szépségük teljében ragyogjanak. ' A Megbízottak Testülete, hogy tá­mogassa a városokból és falvakból ki­induló kezdeményezést, amelyek e na­pokban ünneplik felszabadulásuk 10. évfordulóját, nagy hazafias versenyt indít városaink és-^községeink szépí­tésére és fejlesztésére. A hazafias verseny célja szebbé, kellemesebbé és kényelmesebbé tenni azt a környezetet, amelyben élünk és így a lehető legörömteljesebben meg­ünnepelni köztársaságunknak a szov­jet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulóját. A nagy hazafias versenyt a Meg­bízottak Testülete mellett működő Központi Bizottság, a kerületekben pe­(üg a kerületi nemzeti bizottságok mellett működő kerületi bizottságok fogják sžervezni és irányítani. A ver­seny két részre lesz felosztva: az el­ső rész ez év május 9-én fejeződik l?e. Az első rész győztesei zászlókat és díszokleveleket kapnak. A másik rész a naptári év végén fejeződik be. Akkor győzelmi zászlókat és tárgyi ajándékokat osztanak ki a győztesek között. A nagy hazafias verseny dí­jait a rádió és sajtó január végéig közli. A versenyben két győztes kerület, tíz járás és száz község lesz jutal­mazva. A kerületi verseny keretében 500 díjat osztanak ki oly kiváló eredményt elért egyéneknek, akik példájukkal és kezdeményezésükkel magukkal ragad­ják a többieket is és a legjobb mun­| kaeredményeket érik el; ezek meg­I kapják az „építő hazafi" aranyjel­vényt is. A többi példás dolgozók ok­levelet és „építő hazafi" ezüstjel­vényt kapnak. A verseny értékelésekor tekintetbe veszik; I. a) a végzett munka minőségét és mennyiségét, b) a mű közhasznúságát, c) az elvégzett munka értékét. II. a) A brigádmunkások és az ak­cióba bekapcsolódott más alko­tó dolgozók számát. b) a ledolgozott órák számát. III. a) A kezdeményezést, találékony­ságot, munkakészséget, a váro­sok és falvak szépítésénél, fejlesztésénél, valamint az ut­cák és terek külsejét és lak­hatóságát, b) a helyi anyagforráspk kihasz­nálását, c) a tartalékok feltárását, d) a kerületek, járások, községek, üzemek, kollektívák, utcák, há­zak stb. közötti kölcsönös se­gélynyújtás megszervezését. A nagy hazafias verseny városaink és falvaink ezreit, hazánk polgárainak millióit a hazafiasság és nemzeti büszkeség szilárd láncaival kapcsolja egybe, hogy szülőföldünk, Szlovákiánk, egész köztársaságunk fejlődjék, virá­gozzék és hatalmasodjék, hogy az élet napról napra szebb és örömtelibb le­gyen. Ha ezt a munkát vállvetve végez­zük, nem kételkedhetünk abban, hogy közös erőfeszítésünket siker koronáz­za. • H-HEHE-K—-i Ki mit nem tart kívánatosnak? Kuh, a „Chicago Sun and Times' levelezője azt közli. Washingtonból keltezett tudósításában, hogy 'Ei­senhower kormánya nem tartja kí­vánatosnak, hogy az ázsiai és afri­kai országok küszöbön álló értekez­letét megtartsák. Washingtonban elégedetlenked­nek amiatt is, hogy az értekezlet követelni fogja a nukleáris bom­bákkal való kísérletek megszünte­tését. Köztudomású, hogy az Egye­sült Államok kormánya éppen a közelmúltban úgy határozott, hogy ezeket a kísérleteket folytatni fog­ják. Természetesen ez még inkább hozzájárul ahhoz, hogy az ázsiai és afrikai népek fokozzák a háborús uszítók elleni békeharcukat. Ilyen értelemben beszélt Ali Sastroamid­jojo indonéz miniszterelnök, aki kijelentette, hogy a „béke cm ázsiai országok számára életfontos­sággal bír". A „New Age" komoly indiai hetilap éppen a fenti érte­kezlettel kapcsolatban írta, hogy , Ázsia és Afrika népe nem hajlandó megvalósítani Dulles tervét, amely azt célozza,, hogy a ázsiaiak az ázsiaiak ellen, az afrikaiak az afri­kaiak ellen harcoljanak. Az ázsiai Js afrikai országok né­pei azt nem tartják kívánatosnak, ha mások zavarják békés törekvé­seiket. Az indiai lap álláspontja arra mutat, hogy az ázsiai és afri­kai népek megtalálják a módját, hogy kellő nyomatékkal visszauta­sítsák az illetéktelen beavatkozást. Ez pedig a béke szempontjából nagyon is kívánatos. JÓS • • SZLOVÁKIÁBAN a gép- és traktor­állomások traktorosai és karbantartói körében nagy verseny indult a trak­torok és egyéb gépek téli javításainak idejében történő jó elvégzéséért. Ebbe a versenybe eddig 1661 egyén kapcso­lódott be, akik 1,340.196 korona érté­kű 1277 egyéni és 278 kollektív köte­lezettségvállalást tettek. Az eddig tel­jesített kötelezettségvállalások 620.478 korona megtakarítást jelentenek gazda­ságunk részére. BÁNYÁINKBAN már jó néhány olyan rohamcsapat dolgozik, amelyek a „Csehszlovák Vöröskereszt rohamcsa­pata" megtisztelő címet viselik. A leg­újabb ilyen csoport a Trutnov melletti radvanicei Sztahanov-bányában ala­kult. Tagjai vállalták, hogy a bányá­ban folyó szocialista munkaversenyben élenjáró helyet harcolnak ki maguknak és a munkahelyeken a biztonság bizto­sításában példát mutatnak. A kommunista é* munkáspártok szervező munkájának legfontosabb feladata (Folytatás az 1- oldalról) A kommunista és a munkáspártok állhatatosan küzdenek ezek ellen, a le­ninizmus szellemétől idegen jelenségek ellen, azokban az országokban pedig, amelyekben kormányzó pártokként mű­ködnek, az állami apparátusban is igye­keznek megszüntetni ezeket a jelensé­geket. Csou En-laj elvtárs, az országos kínai népképviseleti gyűlés ülésszakán elmondott beszámolójában hangsúlyoz­ta : „A Központi Bizottság és a kormány többször követelte, hogy az ország va­lamennyi állami szervének dolgozói összpontosítsák erőfeszítéseiket a bü­rokratizmus és az aktatologatás meg­szüntetésére, a bírálat és az önbírálat kiterjesztésére, a néptömegekhez fűző­dő kapcsolataik erősítésére." A világ kommunista és munkáspárt­jainak tapasztalataiból kitűnik, hogy a végrehajtás ellenőrzése csak akkor eredményes, ha rögtön a határozat el­fogadása után kezdődik, s egészen a határozat végleges teljesítéséig tart; ha a helyi szervezetekben maguk a ve­zetők végzik ezt, s ha személy szerint felelőssé teszik a határozatok végre­hajtóit. A végrehajtás ellenőrzése csak akkor biztosítja a párthatározatok pon­tos végrehajtását, s csak akkor neveli a párt kádereit, ha magas elvi színvo­nalon történik, ha az* ellenőrzésbe be­vonják a helyi pártaktívát és a párton­kívüli aktívát, a dolgozókat; ha a vég­rehajtás ellenőrzése együtt jár a bírá­lat és önbírálat széleskörű kibontako­zásával, ha forradalmi éberséget és en­gesztelhetetlenséget tanúsítanak a párt irányvonalának torzításával és a fogya­tékosságokkal szemben. „Az ártalmas elemek gyors leleplezésének és félre­állításának legjobb módja — állapítot­ta meg a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa — a demokratikus centralizmusról szóló elv állandó meg­tartása, az alulról jövő ellenőrzés, a munka közben történő ellenőrzés." A kommunista és munkáspártok ha­laszthatatlan feladatuknak tekintik, hogy a politikai feladatok színvonalára emeljék a szervező munkát, minden­képp javítsák a kádermunkát és a vég­rehajtás ellenőrzését. Meggyőződésünk, hogy ez sokoldalú tevékenységünkben új, még nagyobb sikerek biztosítéka. A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" című lap vezércikke. HONFOGLALÁS ILLÉS BÉLA REGÉNYTRI LÓG IÁJA Értékes, háromkötetes regénnyel gazdagodott az új' magyar irodalom. A könyv címe: Honfoglalás. Szerzője: Iliéi Béla. Illés Béla: ismert név. Ogyis mint író, úgyis mint harcos, aki fegyverrel a kezében küzdött hazája felszabadí­tásáért. Hazánk felszabadulás utáni dolgozói először az „Üj Szó"-ban foly­tatásokban megjelent „Fegyvert és vitézt éneklek" című kisregényéből ismerték meg. E regény később könyvalakban is megjelent és Petőfi költeményei mellett az első könyvter­mék volt, amit a felszabadulás utáni • magyar dolgozók magyar nyelven kap­tak. Később a „Kárpáti rapszódia" cí­mű könyve került hazai kiadásban a magyar dolgozók asztalára. A „Kár­páti rapszódia" akárcsak a „Fegyvert s vitézt éneklek"', ma is kedvelt ol­vasmánya számos magyar családnak. E nagysikerű könyvek írója ma új regénnyel jelentkezett, ami ha még nem is itteni kiadásban, de már el­jutott hozzánk is. E háromkötetes, hat részből álló regény olyan korszakról szól, amely a magyarságnak az utóbbi századok­ban legjelentősebb korszaka és ame­lyet méltán tartflnk az új honfogla­lás korszakának. \ . Illés Béla regénye a háború közép­pontjába visz, és egy vérhastizedelte tűzvonalból kivont század visszavonu­lásával kezdődik. A századnak 37 meg­maradt honvédjéből a kimerültség is áldozatokat követel, és a fáradt, csak erőlködéssel vánszorgó csoport' után emberhullák maradnak, amire a „Sas és varjú most közösen vadászik". Ez a magyar honvédekből álló embercso­port tengernyi szenvedésen esik ke­resztül, míg szovjet tankok elé kerül, amelyek foglyokká — valójában sza­badokká teszik őket. Odaát új élet kezdődik az éhségtől, fagytól gyötört katonáknak. Magyarul beszélő szovjet tisztekkel találkoznak, akik nem tekintik őket ellenségnek, hanem egyeseket iskolákba küldenek, hogy megtanulják mindazt, amit tud­niuk kell ahhoz, hogy részt vehesse­nek a magyar nép felszabadításában: az új honfoglalásban. így kerül iskolába a fogságba ke­rült honvédcsoport egyik tagja: Pász­tor Gyula, akiből később partizánpa­rancsnok lesz és aki Illés regényének egyik fő alakja. A regény további részében a hő­siesség és a helytállás számtalan pél­dájával találkozunk. Ugyanakkor meg­ismerkedünk azzal a mérhetetlen al­jassággal és merénylettel, amelyet a magyar urak a magyar nép ellen el­követtek. A „Honfoglalás" elénk tárja a né­met hadsereg gaztetteit is, és éles párhuzamot von az igazságos és igaz­ságtalan háborút folytató hadsereg katonáinak erkölcsi magatartása kö­zött. Míg az igazságos háborút viselő hadsereg katonáinak a legkisebb egyé­ni vállalkozásait is az igazság tüze fűti, addig a rablóháborút folytató, hadsereg katonáiban nincs nemes ér­zés, nincs emberszeretet, nincs meg­győződéstől táplált hősi helytállás. Ehelyett brutalitás, rablás van. Illés Béla könyvében számos neves és névtelen hőssel találkozunk, akik különböző helyeken is, de egyforma elszántsággal állják meg helyüket az emberi szabadságért vívott harcban. Számunkra különösen jó érzés, hogy> ebből a küzdelemből — amit a kön^v olyan hűen tükröz — a szovjet har­cosok oldalán ugyanolyan elszántság­gal a magyarok is kivették részüket, és köztük olyanok harcolnak a ma­gyar nép szabadságáért, mint Pásztor Gyula, Tolnai Péter és Bálint Géza. E három harcos: három regényhős, akiket Illés Bélának sikerült úgy meg­rajzolnia, hogy alakjuk örökre emié­kezetünkben marad. Pásztor Gyula és Tolnai Péter a fogságbarrválik kommunistává és alak­jukat a honfoglalás formázta hőssé. Ok új emberek, akik a magyar nép szabadságáért folytatott harcban szü­lettek. Bálint Géza régi harcos. Vele nfár mint kommunistával találkoztunk a J „Kárpáti rapszódiában", és e regény végén úgy váltunk el tőle, mint a Szovjetunióba emigrált pártmunkástól, aik így búcsúzott hazájától, ismerősei­től: .„Visszajövök ... Fogadom, hogy visszajövök! Tudom, hogy a Kárpá­toktól nyugatra később kel a v nap mint innét keletre, — de nincs olyan erő, mely útját állhatná — egyszer itt is világosság lesz, akkor visszajövök és akkor annak is lesz joga élni — aki jót akar csinálni." A jövendölés teljesült. Bálint Géza, akivel a „Honfoglalás"-ban már mint szovjet őrnaggyal találkozunk, vissza­jött. Ha egy negyedszázad, múlva is, de visszajött. A harcos egy Mun­kács és Beregszász környékére röp­lapokat szóró vadászgépen ülve látta viszont „azt a földet, ahol gyermek­korát töltötte" és „mint kopasz őr­nagy, a felhők közül nézte sötétségbe burkolt szülőföldjét, boldogan, büsz­kén, szorongó, fájó szívvel, teli nagy akarattal és ezer reménységgel". Illés könyvének magávalragadóan szépek azok a lírai részei, amelyek a hazatért Bálint érzelmeiről szólnak. Szívhez szólók azok a sorok if, ame­lyekben a szovjet harcosok oldslán álló magyar honfoglalók harcáról ír. Illés különös melegséggel ábrázolja mind a felszabadult szülőföldet, mind pedig azokat a harcokat, amelyeket a Pásztorok és a Bálintok a szülőföld felszabadításáért vívtak; s a mélysé­ges hazaszeretet mellett, a „Honfog­lalás"-on alapeszmeként végigvonul az a történelmi tény, hogy Magyar­ország felszabadításából a magyarok is kivették részüket. Amilyen meggyőzők Illésnek a ha­záról és a harcokról szóló sorai, , ugyanolyan hitelesek azok a sorok, amelyekben a Horthy-tisztek maga­tartásáról ír. Itt a szatíra fegyverét használja, amely megsemmisítően hat az egykori katonatisztek hordájára. ' Ügy ábrázolja a horthista tiszti- és tábornoki kart, hogy soraiból erősen érezzük: ezeknek a tiszteknek hiúsá­guknál és beképzeltségüknel már csak az aljasságuk nagyobb! \ Illés könyvét, mint katona olvastam. Ezért szólnom kell még azokról a sze­mélyi benyomásokról, amelyeket a „Honfoglalás" rám mint egyszerű köz­katonára tett. Itt azt kell megemlí­tenem: a „Honfoglalás" hűen elénk tárja az imperialista hadviselés ször­nyűségeit, és arra ösztönöz: tegyünk meg mindent, hogy imperialista há­ború többet ne ismétlődhessen meg. A „Honfoglalás"-ban számos helyen találkozunk hazai tájakkal és a mi vidékünkről való emberekkel. Hasz­nos lenne, ha a „Kárpáti rapszódia" után a Csehszlovákiai Magyar Könyv­kfedó Illés Béla „Honfoglalás" című regényét is megjelentetné. A „Hon­foglalás"-sal a csehszlovákiai magyar dolgozók méltó folytatását k-ipnák a „Kárpáti rapszódiá"-nak. Balázs Béla i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom