Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-08 / 7. szám, szombat

2 ifi s

ze 1955. január 8. Harc Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A Francia Általános Szakszervezeti Szövetség elnökségének nyilatkozata Mendes-France kormánya a választási rendszer megváltoztatására törekszik A Francia Általános Szakszervezeti Szövetség (GGT) elnöksége nyilatkozatot tett közzé, amelyben újból hangsúlyozza, mily komoly veszélyt jelentenek Franciaország számára a párizsi egyezmények. A nyilatkozat rámutat, hogy a nemzetgyűlés a párizsi egyezményeket csupán » képviselők szavazattöbbségének alapján ratifikálta. A GGT elnöksége felhívja a figyelmet arra, hogy a párizsi egyezményekben az a veszély rejlik, hogy Franciaországot belesodorják egy agresszív és revansista háborúba, amelyre Nyugat-Németország militarista körei törekednek. Ezenkívül a GGT elnöksége emlékeztet arra, — mondja továbbá a nyilatkozat — hogy a párizsi egyezméJanuár 5-én kezdődött meg az USA kongresszusénak rendes ülése. Eisenhower elnök január 6-án a képviselőház és a szenátus együttes ülésén megtartotta hagyományos programnyilatkozatát az „ország helyzetéről" Beszédének első részében az USA külpolitikájával foglalkozott és az amerikai diplomáciának azokkal a különféle óvintézkedéseivel, amelyek összefüggenek a világ különféle részeiben alakított katonai blokkokkal és koalíciókkal. Ezeknek a katonai blokkoknak a megalakítását és a német imperializmus felújítását az elnök „védelmi intézkedéseknek" nevezte, amelyek elősegítik a béke megőrzését Eisenhower továbbá kijelentette, hogv az USA-nak „minden esetre készen kell állnia, kihasználni minden tanácskozást, ha az elősegíti az igazságos és tartós béke biztosítását, amire az Egyesült Államok és más áüamok kötelezték magukat," Azonban az USA békeszándékainak biztosítása mellett az elnök nyilatkozata azt is bizonyítja, hogy az Egyesült Államok továbbra is a fokozott fegyverkezés rétidszerét támogatják. Eisenhower beszédének egy részében foglalkozott az USA hadügyi költségvetésével erre az évre, valamint a katonai előkészületekkel és felhívott arra, hogy gyártsák az eszszes fegyverekét és fejlesszék ki a (V. I.) Az elmúlt év utolsó napjaiban tartották meg az indonéziai Bogorban öt állam, — India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon — államfőinek konferenciáját. A konferencia legfőbb kéťdése az ázsiai és afrikai országok konferenciájának összehívása volt. A miniszterelnökök elhatározták, hogy ezt a konferenciát 1955. áprilisában tartják meg Indonéziában és meghívják rá 25 ázsiai és afrikai ország képviselőit. A meghívott országok a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán, Laosz, Kambodzsa, Dói-Vietnam, a Fülőp-sztgetík, Thaiföld, Nepál, Afganisztán, Irán, Irak, Törökország, Libanon, Szíria, Jordánia, SzaúdArábia, Jemen, Egyiptom, Szudán, Líbia, Abesszínia, a Középafrikai Unió. A konferencián India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon, mint öszszehívó államok vesznek részt. Mi ennek a bogorl értekezletnek a jelentősége és még inkább mi lesz a jelentősége az 1955. áprilisra öszszehívott konferenciának, ameíyre az ázsiai és afrikai országokat ily nagy szímban hívták meg. A bogorl értekezlet zárónyilatkozata megadja a magyarázatot erre a konferenciára. „Az afrikai-ázsiai értekezleten való részvétel — olvassuk a zárónyilatkozatban — nem jelenti azt, hogy a meghívott országok bármelyikének módosítania kellene álláspontját bármely más ország rendszerével kapcsolatban. A meghívás elfogadása csupán azt jelenti, hogy a részvevő állam egyetért az értekezlet célkitűzéseivel." Ezek a célkitűzések a következők: Küzdelem az atomfegyverek betiltásáért, harc a gyarmati rendszer ellen, közös akció a gazdasági együttműködés megvalósításáért, s nyek ratifikálása Franciaország nemzeti függetlenségének teljes elvesztéséhez vezet. Az elnökség újból hangsúlyozza azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a lázas fegyverkezés fokozásához vezetne és ezáltal még rosszabbá tenné a dolgozók helyzetét, A GGT elnöksége meg van győződve arról, hogy most még megvan a lehetőség arra, hogy ne engedjék meg a párizsi egyezmények végleges ratifikálását és felhívja a francia dolgozókat, követeljék, hogy a köztársasági tanács tagjai a párizsi egyezmények jóváhagyása ellen foglaljanak állást és fokozzák harcukat Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. hadcsapatok minden fajtáját felhasználásukra az új háborúban. A hadügyi költségvetés, mondja a nyilatkozat, „megállapítja, hogy tovább folytatják a stratégiailag fontos anyagkészletek felhalmozását és az USA mozgósítási alapjának megszilárdítását. A költségvetés egyúttal megállapítja haderőnk stratégiai összpontosítását egyes fegyvernemek arányának megváltoztatásával". A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az USA „továbbra is tökéletesíti és kibővíti a nukleáris fegyverek gyártását a szárazföldi csapatok, a tengerészet és a katonai légierők számára". Eisenhower e háborús készülődések mentegetéséré. megismételte azt az elcsépelt és értelmetlen állítást, hogy állítólag fennáll „a szovjet veszedelem". Eisenhower nyilatkozatából kitűnik, hogy az USA belpolitikája teljesen alá van rendelve az amerikai imperializmus külpolitikai céljainak. A nyilatkozatból kitűnik főleg az, hogy a „felforgató tevékenység" elleni harc ürügye alatt folytatják az USA uralkodó körei eddigi irányvonalával szemben támasztott minden ellenállás elnyomását. A nyilatkozat arra is rámutat, hogy a kormány katonai kiadásai ebben az évben kizárják az adók bármilyen csökkentését. együttes megmozdulás a világfeszültség csökkentése érdekében. Az áprilisban tervezett konferenciával kapcsolatban nem egy igen jelentős államférfi nyilatkozatát idézhetjük, akik mind nagy jelentőséget tulajdonítanak az elkövetkezendő eseményeknek. Nehru indiai miniszterelnök január 1-én kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy az áprilisra tervezett ázsiai-afrikai konferencia a béke megerősödését szolgálja. Az elkövetkező konferencia célja nem új tömb megalakítása — mondotta. Célja, hogy az országok kölcsönösen megismerjék egymást és a legszorosabban együttműködjenek, még akkor is, ba néhány kérdésben e Mentétek vannak közöttük. Ugyancsak idézzük Szasztroamidzsozso indonéz miniszterelnök nyilatkozatát, amelyet a január 2-i sajtókonferencián tett. Sza&ztroamidzsozso indonéz miniszterelnök határozottan a békés együttélés öt alapelve mellett foglalt állást, amelyeket Nehru és Csou Bn-laj szögeztek le az 1954-es év nyarán. Szasztroamídzsozso a nyugati országok azon kísérleteit, hogy kritizálják és lekiosinyeljék a bogori konferencie, valamint az ázsiai és afrikai országok konferenciájának jelentőségét, „felelőtlennek és a nemzetközi politikai ügyek ignorálása megnyilvánulásának minősítette." Az Imperialista sajtó természetesen nagy lármát csapott a bogori konferencia és az áprilisban megtartandó 25 afrikai és ázsiai állam értekezletével kapcsolatban. Ezen a megrökönyödésen nem is lehet csodálkozni, Az „Avanti" című olasz lap a Saar-kérdésben NyugatNémetország és Franciaország között uralkodó ellentétekről Ax „Avsnti" cfmfl lap Bonnból érkező hírt közölt az Adenauer #s Mendes-France között tartandó összejövetelről. A cikk rámutat a NyugatNémetország és Franciaország közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek sorozatára, különösen a Saar-kérdésre. Az Adenauerhez közelálló körökből érkező hírek szerint a bonni kormány állhatatosan azt „ajánlja" a német nagyiparosoknak, hogy utasítsák vissza a francia kereskedő körök ajánlatát a Saar-vidéki német vállalatok megvételére, mivel hogy erre az ajánlatra Bonnban úgy tekintenek, min: a Saar-vidéki vagyon likvidálásának szándékára és ezzel Nyugat-Németország helyezetének gyengítésére a Saar-kérdésben. Adenauer a Saar-vidéken érdekelt német ipari körökkel nemrégiben folytatott beszélgetésében kijelentette, b.r.'gy sohasem tekintette a MendesFrance-szal kötött egyezményt olyan okmánynak, amely eldönthetné a Saarvidék sorsát és hogy a Saar-vidék problémájához visszatér majd „sokkal kedvezőbb időben." A nyugati hatalmak nem óhajtják Németország egyesítését Az utóbbi időben az amerikai és angol sajtóban olyan cikkek jelentek meg, amelyeknek szerzői megpróbálják bebizonyítani annak szükségességét, hogy milyen fontos Németország szétszakítottságának megőrzése. Ilyen nézetek nagy nyugtalanságot keltenek a nyugatnémet lapok hasábjain. A „Frankfurter Allgtmeine" című újság közli Liprnannak, az amerikai megfigyelőnek megállapítását, amelyben arról van szó. hogy ftz USA kormányának semmiféle terve nincs Németország egyesítésére. Természetes — írja az újság — az USA állami departementje sietett ezt a nyilatkozatot kimagyarázni, amely a maga nemében egyedülálló volt. Az újság további hasonló véleményeket közöl és megjegyzi, hogy ezeknek célja előkészíteni a közvéleményt valami „nagyon is rosszra", t. i. .Németország kettészakítottságának meghosszabbítására igen hosszú időre, valamint Nyugat-Németország felfegyverzésének „szükségességére." „Nyugatnak az az érdeke, hogy a szövetségi köztársaság minél nagyobb katonai erőt képviseljen és nem érdeke Németország egyesítése" — írja a cikk. mert ezen az értekezleten például ott ülnek majd egymás mellett a Kínai Népköztársaság és Japán, ott lesz mind a két vietnami kormány, szóval olyan államok, amelyek más-más elveket vallanak és mégis egy asztalnál fognak ülrii, hogy döntsenek Ázsia és Afrika alapvető kérdéseiben. Különösen az angol sajtókommentárok mutatják, hogy nagy a nyugtalanság az áprilisi konferencia miatt, mert attól félnek, hogy ezután az értekezlet után még nagyobb lendületet vesz .1 az afrikai gyarmati területek népeinek szabadságharca és meghiúsulnak az angolok Afrikával kapcsolatos tervei. A nyugati burzsoá sajtó gyűlölködése odáig terjed, hogy például J. Alsop, az amerikai imperialisták egyik sajtóügynö&e kijelentette, ami Bandoengben készül, nem más mint a „színesek összeeskövése a fehérek ellen". Tátgyilagasabbnak tekinthető egy másik hírmagyarázónak, Walter Lippmannak ez a pár sora: „Nem ringatjuk magunkat semmilyen illúzióban azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és nyugat-európai fő szövetségeseik ezen az áprilisi értekezleten nem bírák, hanem vádlottak lesznek." És valóban valószínű, hogy ezen a konferencián a gyarmati és félgyarmati népek, a függő országok népei felsorolják majd mindazokat az igazságtal ságokat és kegyetlenségeket, mindazt az elnyomást és kizsákmányolást, amelyet i nyugati imperialisták velük szemben elkövettek és ami éppen az ázsiai és afrikai népek növekvő öntudata folytán egyre A Mendes-France kormány a nemzetgyűlés elnökségéhez törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint az 1646-ig érvényben volt parlamenti választási rendszert akarja felújítani. Amint ismeretes, 1946-ban bevezették a nemzetgyűlési képviselők választásában a proporcionális rendszert, minden megyében az egyes pártok által elért szavazatok száma szerint. 1951-ben a reakciós körök arra való törekvésükben, hogy a demokratikus pártokat megfosszák rendes parlamenti képviseletüktől, a megyék legtöbbjében új választási rendszert v< zettek be. E rendszer szerint az a párt (vagy párttömb), amely abszolút szavazattöbbségre tett szert, elnyerte a megye összes mandátumait. A francia kormány által előterjesztett törvényjavaslat alapján a képviselőket nem megyék, hanem kisebb választási körzetek szerint kell megválasztani, ami annyit jelent, hogy nem a pártok jelölő-listáira, hanem nehezebbé válik az imperialista hatalmak számára. Az amerikai Imperialisták mindent magtesznek, hogy Ázsiában megtarthassák és elmélyíthessék szerepüket. Eszközeikben sem válogatnak. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az Egyesült Államok úgynevezett „biztonsági egyezményt" kötött Taivan csangkaisekista bitorlóival. Itt arról van szó, hogy Washington a kuomintanggal kötött egyezményében nem csupán egy jogtalan és természetellenes helyzetet akar megrögzíteni, hanem a bitorlót további agresszív lépésekre serkenti. 24 órával azután, hogy aláírták Washington és a kuomintang egyezményét Gsang Kaj-sek „külügyminisztere" nyilatkozott és kijelentette: „Az egyezmény nem akadályozhatja meg kormányát abban, hogy hadműveleteket hajtson végre a kínai szárazföld ellen." A Csang Kaj-sek- kormánynak úgy látszik nagyon is szüksége van amerikai támogatásra, mert ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor látjuk, hogy 1954 január elseje és december 20-a között Kelet-Kína térségében összesen 1-32 repülőgépet vesztettek. Ezenkívül a csangkaisekístáknak 33 tengeri járművét rongálták meg, illetve süllyesztették el. Megsemmisült 13 tüzérségi állás, egy ponton-kikötő, 6 lőszer- és benzinraktár, és 4 parancsnoki állás. A háborús cselekmények során a kínai népi felszabadító hadsereg különféle típusú hajót, 421 külofiféle ágyút és egyéb hadianyagot zsákmányolt. Az USA és Csang Kaj-sek közötti katonai szerződés megvalósítása érdekében nemrégiben Radford, az USA veegyes képviselőkre kell leadni a szavazatokat. Az esetben, ba a képviselőjelölt nem tesz szert abszolút többségre, megrendezik a szavazás második körét, amelyben elegendő a megválasztatáshoz a szavazatok viszonylagos többsége. Ez a rendszer, ahogy azt a francia sajtó megállapította, megfelel a kormánykoalíció pártjainak, amelyek egyenkint nem örvendhetnek a választők széleskörű támogatásának, azonban a második szavazási körben közös jelöltben egyezhetnek meg és így megbuktathatják az ellenzék jelöltjét. A „Libération" c. lap az új törvényjavaslatra vonatkozó kommentárjában azt írja; Mindenkor, amikor a törvényhozó testületek választása közeledik, a kormánynak és az őt támogató többségnek csak arra van gondja, hogy megváltoztassa a választási törvényt ás ezzel igyekezzék az ellenzéki pártok képviseletét korlátozni. zéŕkari főnökei törzskarának elnöke Taivan szigetén járt, hogy előkészítse a talajt az USA és Csang Kaj-sek között nemrég aláírt katonai szerződés megvalósítására. Radford látogatása azt a célt is szolgálja, hogy az Egyesült Államok taivani megszállását megszilárdítsa, a Kína ellen irányuló agressziót kibővítse és főkép arra, hogy kiszélesítse az Lgyesült Államok fegyveres megszállásának terjedelmét a partmenti kírai szigetekre. Nyilvánvaló, hogy Taivan fontos helyet foglalt el Radford ;merikai admirális világkörüli útjában. k:idford több ízben felhívta a csangkajsek-klikket. Japánt és a Llszinmanklikket, hogy tömörüljenek egv észaKkelet-ázsiai agresszív tömbbe, Radford tárgyalásai arra mutatnak, hogy az USA fokozza a katonai fenyegetést Kínával szemben. Ilyen körülmények között még nagyobb jelentősége van az ly53 áprilisára összehívandó konferenciának és ezért írja a Kvanminzsibao <:ímü kínai újság, hogy M ázsiai és tfríkui országok közötti együttműködés megvalósítása, melyeknek körülbeiül egy milliárd lakosa van, kiszélesíti és megvalósítja a béke területeit Azsiíban és Afrikában, ami a béke s'k' res megvédése szempontjából ki fog hut- ní Keletre és az egész világra . . Elmúltak azok az idők, amikor idegenek határozhatták meg a keleti népek sorsát. Ma az ázsiai és afrikai népeknek elég erejük van ahhoz, hogy maguk határozzanak sorsukról. És egy milliárd ember békeakaratát nem lehet semmibe venni, ez olyan hatalmas han£, amely döntően beleszólhat a háború és béke kérdésébe és nincs kétség afelől, hogy hangja ezt harsogja majd: Békét akarunk.

1 Eisenhower nyilatkozata az „ország helyzetéről" Ázsiai tervek — ázsiai kérdések A Németország egyesítésére alakult bizottság felhívása a párizsi egyezmények elleni harcra A Németország egyesítésére alakult bizottság felhívást adott kl a német dolgozókhoz, hogy az összes békeszerető német közös akciójával hiúsítsák meg a katonai terveket és tegyék lehetetlenné a párizsi egyezmények ratifikálását a bonni parlamentben és hogy kikényszerítsék az össznémet választásokat és az össznémet kormány megalakítását. A felhívás a többi között azt mondja, hogy a párizsi egyezményeknek a nemzetgyűlésben történt megszavazása után „a katonai egyezmények kezdeményezői levetették álarcukat és nyíltan, elismerik, hogy a párizsi egyezmények célja Németország megsemmisítése. A londoni „Times" újévi számának vezércikkében szószerint azt írja, hogy „a francia nemzetgyűlésben történt szavazás után most végre remény van arra, hogy Németország és Európa végleg két, táborra szakad". E vezető angol lap ezzel elárulta, hogy a bonni kormány a nyugatnémet lakosság előtt tudatosan és állhatatosan eltagadta, hogy a párizsi egyezmények célja Németország örök időkre való szétszakítása." „Még mindig elég idő van arra, hogy szembeszálljunk ezzel a politikával" — mondotta a felhívás befejező része. — „Még megvan a lehetőség az egyezmények lehetetlenné tételére, amely egyezmények csak szerencsétlenséget és háborút hozhatnak, még elég idő van arra, hogy a parlamenten kívül összefogjanak az összes politikai pártok és különböző meggyőződésű, de békeszerető emberek, akiknek ellenzéki álláspontját Adenauer úr a parlamentben nem akarja tudomásul venni. Németország nem marad szétszakítva, nem valósul meg a hitleri tábornokok kormánya, Németország ' nem semmisül meg és fiatalságát nem áldozzák fel, ha ez ellen szembeszáll a szervezett munkásság hatalmas ereje és ha a német szakszervezetek kongresszusa határozatainak — amelyek az újrafelfegyverzés és a Witonai tervek ellen irányulnak — érvényt fognak szerezni. t