Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-07 / 6. szám, péntek

v 1955. január 7. UJSZ0 A HELYES ÜTON Múlt esztendei számvetés Csicsón Dél felé jár az idő, ahogy beértünk Csicsóra. Hárman bandukolunk a sáros országúton, s tekintetünk az udvarokban felállított katlanokra téved. A bográcsok alatt lángnyelvek csapkodnak, s ínycsiklandozó szagot áraszt a benne fölő étel. Kellemes a szag és csábító. Alig tudunk továbbmenni, mintha földbe gyökerezett volna a lábunk. Gondolván azonban, hogy beljebb a falu közepén majd csak elfelejtjük a jó szagot, s útnak indultunk. Tévedtünk! Mintha a falu népe öszszebeszélt volna, mindenfelé a falu szélén, a falu közepén, az alsó végen is mindenhol katlanok állnak az udvarokon. Alattuk ropog, ég a tűz, s mindenütt ugyanaz az orrcsiklandozó szag. Ilyen nagy faluban nehezen tudja meg az ember, hogy hány sertést „ítéltek halálra" ezen a napon, de az ott látottakból úgy véltük, hagy sokat. A hatalmas sonkák, a tele húsos teknők pedig arról tanúskodtak, hogy nem lehettek éppen kic<rinyek ezek a hízók Fogadni mertem volna bárkivel. hogy átlag felül voltak a 200 kilón. Az ám, de a szövetkezetesek nemcsak egyet vágtak. Volt olyan család is, amelyik kettőt is leölt. Meg is jegyezte egy bácsi, hogy ő még nem látott Csicsón ilyen „sertésvészt" Csicsón minden évben nagyobbra nőnek a sertések és számuk 'is jelentősen szaporodik. Sokkal többet, sokkal nagyobbakat vágtak az idén a szövetkezetesek, mint az elmúlt években. Ahhoz, hogy többet vághattak, az kellett, hogy többet neveljenek, hizlaljanak. Ahhoz pedig, hogy két mázsSn felülit vágjanak, több kukoricát is kellett termelniük. Az a tény pedig mindenki előtt ismeretes, hogy a sertésvágás feltétele a sertéshúsbeadnsi kötelezettségek teljesítése is. Akik tehát disznót vágnak, eleget tették állampolgári kötelezettségüknek. Nézzük csak meg, hogy igazat mondanak-e a disznótorok Csicsón? Győződjünk meg, mit is csináltak az 1954es év folyamán. Hogyan dolgoztak, mennyit adtak az államnak és a szövetkezetesek mennyivel élnek jobban mint azelőtt? Kezdjük mindjárt a növénytermelésnél. Gabonafélékből a múlt évben jóval magasabb átlaghozamot értek el annak ellenére, hogy az időjárás nem volt olyan kedvező mint az előző év» ben. Az alábbiakban közölt számadatokbői láthatjuk, hogyan dolgoztak a szövetkezetesek. Gabonafélékből az átlagos hektárhozamok: búza 21 mázsa rozs 20,5 „ árpa 24 „ zab 19,5 „ Nem megvetendő a kukoricánál és az ipari növényeknel elért hektárhozam sem. A kukorica átlagos hektárhozama 48 mázsa cukorrépa 376 „ dohány 16 „ len 30 „ cikória 254 Igaz, hogy búzából a magas hektárhozám ellenére sem érték el a tervezettet, mert 21 mázsa lett az átlagos hektárhozam, vagyis egy mázsával kevesebb a tervezettnél. Ennek oka a rossz időjárás, a nagy fagyok megritkították a búzát, sok kifagyott. Még így "is némely helyen 30 mäžsás hektárhozamot értek el. Árpánál viszont kétszeresen pótolták a hiányt, mert minden egyes hektáron 2 mázsával többet termeltek. Kukoricából 12 mázsával, cukorrépából 156 mázsával, cikóriából 104 és lenből 12 mázsával termelték többet a tervezettnél. Gabonafélékből járási méretben a legtöbbet itt termelték, sőt cikóriából és cukorrépából nekik volt a legnagyobb hektárhozamuk az egész bratislavai kerületben. • Az olvasók közül sokan felvethetik a kérdést, vajon hogyan érték el ezeket az eredményeket? Mi tette lehetővé, hogy ennyit termeltek? A kérdés egyszerű és én is megadhatom a választ. Először is a falu minden dolgozó parasztja a szövetkezetben dolgozik, ahol jó kezekben van a kormánykerék. Továbbá, hogy minden szövetkezetes érti a földdel való bánást, s tudja, mi kell a földnek. Igaz, az előző években voltak bajok és hibák. Fáradságos és kitartó munka kellett ahhoz, hogy idáig jussanak, meg kellett szüntetni a vezetésben a sőgorság, komaság elvét, állandó munkacsoportot kellett szervezni és ami a legfontosabb, a formáltó jutalmazás helyébe be kellett vezetni az érdem szerinti jutalmazást. Nem ment könnyen a dolog. Olyan ember kellett ennek a megvalósításához, mint Livinka István, aki most a szövetkezet elnöke, akit megválasztottak nemzetgyűlési képviselőnek is. Ez a fáradságot nem ismerő ember éjt nappallá téve dolgozott, szervezett. A siker nem maradt el. Az emberek barátot láttak benne, megszerették őt egyszerű, de őszinte szavaiért és bátran rábízták a szövetkezet vezetését erre a tapasztalt emberre. Soha nem találhattak volna jobb elnököt! Ott van mindenütt, mindenhol segít. Jó tanáccsal látja el társait, segíti valamennyiüket a munkában és egyéb ügyes-bajos dolgaikban. Maga semmit sem^ tesz a tagok háta mögött, magbeszél velük mindent, megvitatják mi a helyes, mi a helytelen, s mindig megtalálják a helyes utat. Az egyik termelési ágban elért szép eredmény azonban nem minden, ha a másik helyen ráfizetés van. 'Éppen ezért nagy gondot fordítottak az állattenyésztésre és az állatok hasznosságának növelésére is. A szovjet módszerek alkalmazásával az idén sokkol jobb volt az eredmény, mint tavaly, s nagyobb volt a bevétel az állati termékekből. Az érd?Thszerinti pótjutalmazás arra serkenti az etetőket és fejőket, hogy gondosan bánjanak az állatokkal A teheneknél igaz, csak 4 liter az átlagfejés, de a régi. öreg, rossz tehenek nagyon lecsökkentik a fejési átlagot. Éppen ezért állandóan cserélik a rossz teheneket és jófajtát szereznek be. Nem kisebb gondot fordítanak az anyakocákra és a hízósertésekre is. Az 1954-es évben 7,5 elválasztott malac esik egy anyakocára. A sertésgondozók munkájának eredménye, hogy a süldőknél 50 dkg-os napi súlygyarapodást értek el. A növendékmarháknál háromhónapos korig ugyanilyen a súlygyarapodás. A juho-j kat is nagy gonddal kezelik és ez idén minden darabról 4.25 kg gyapjút nyírtak le. Gazdagodnak, gyarapodnak a szövetkezeti tagok, s emellett nem feledkeznek meg az állam iránti kötelezettségről sem. Ezt tartják a legfontosabbnak, s teljesítik is mindenből beadási kötelezettségüket. A múlt évben a gabonaneműekből is sokat adtak az országnak terven felül. Kukoricából és húsból szintén a tervezetten felül juttattak, s cukorrépát 30 hektár földről 113 vagonnal szállítottak be. Több mint 200 százalékra teljesítették beadási köteleaettségüket. Cikóriából és lenből is jóval többet adtak be a tervezettnél. Egész éven át fáradságot nem kímélve dolgoztak. Kukoricájukat és cukorrépájukat. háromszor megkapálták. Jó munkájuknak meg is lett az eredménye. Szép pénzt kaptak egész éven át beadott termékeikért. i Hasonlítsuk össze az összbevételt az összkiadással, és mindjárt tiszta képet kapunk a múlt esztendő eredményéről. A tagság összbevétele 2,226.153 koronát tesz ki november végéig. Ebből növényi termékekért 1,309.775 koronát kaptak míg állati és hústermékeikért 692.048 koronát. Egyéb bevételük 224.330 korona volt. Az állati termékekből kapott pénz az összbevétel 32 százalékát teszi ki. Ez az eredmény mutatja, hogy érdemes bővíteni az állatállományt és növelni hasznosságukat. A bevétellel szemben az évi összkiadások 1,922.000 korona volt Ebből termelésre 1,004.000 korona és munkaegységekre 918.000 korona. Nem gazdálkodtak rosszul a csicsói szövetkezetesek. Az összbevétel 304.153 koronával volt több a kiadásoknál, amiből jut bőven a tagoknak az évvégi zárszámadáskor. Mindamellett még sokat építettek is. Két nagy istállót és egy ólat építettek fel a múlt évben. Már meszsziről szembetűnik a 96 darab fejőstehén befogadására szolgáló modern tehénistálló szellőző kéményeivel. A kisebbik sem megvetendő, amit 60 darab növendékállat számára készítettek. Vagy az 50 férőhelyes anyakocaól, amely ezenkívül még 250 szopósmalacot is befogad. Az építkezés terén is a legjobbak a csicsóiak a bratislavai kerületben, a kerületi vándorzászló ott díszeleg a szövetkezet irodájában. Csicsó még pár évvel ezelőtt nyomorúságos kis falu volt. Csak a gróf Kálnoky Sándor kastélya épült fel modernül, mintha megcsúfolná az alacsony, düledező, nádfedeles viskókat. A gróf úré volt a falu nagyrésze emberestül, kutyástul, macskástul. De nemcsak a gróf robotosai érezték a nyomort és Ínséget, nem volt jobb a sorsa a kis- és középparasztnak sem. Az adó, az uzsora, kamatra felvett kölcsönök elvitték ázt a kis jövedelmet, amit sovány földjeikből kihoztak. Ez már mind a múlté. A düledező kunyhók helyén új családi házak épülnek. A szövetkezetesek és állami gazdaságok dolgozóié ezek a lakások. Mi sem bizonyítja jobban a dolgozók jó sorát, minthogy ebben a kis faluban tavaly 20 új ház épült fel és még 22 félig kész vár felépítésre. Mindegyik házban új bútor van és a rádió hangja messzire hallatszik. Már csak itt-ott látni egy-egy nádfedeles házat a faluban, de ezek helyébe is rövidesen újat építenek. Sok-sok minden a jólétet, az új életet hirdeti. A közös gazdálkodás tette ezt lehetővé, jól dolgoztak a szövetkezetesek, kaptak is bőven mindenből. Kenyérre is jut a búzából és marad szabadeladásra is. Pénz dolgában sem panaszkodhatnak a tagok. Kilenc kgrona előleget, 2 kg búzát, 0,5 kg árpát és 25 dkg zabot kaptak minden egyes ledolgozott munkaegységre. Aki mindennap eljárt a munkába, szépen szerzett munkaegységet. Nézzük csak, mit keresett a Szüllő-család a múlt év íplyamán? Lányával és fiával november yégéig 1430 munkaegységet dolgožott le, s erre kapott 11.870 korona pénzelöleget, 28.60 mázsa búzát, 715 kg árpát és 360 kg zabot. Ehhez számítva a pótjutalmat és az évvégi zárszámadásból járó összeget, a család évi jövedelme meghaladja a 32.000 koronát Décsy Péter a sertések körül dolgozik. Az év folyamán egymaga 975 munkaegységet szerzett, amiért 8.775 korona előleget, 19,5 mázsa búzát, 490 kg árpát és 245 kg zabot kapott, aminek pénzbeli értéke 8.055 korona. Hozzászámítva a pótjutalm^t, a tagföldön termelt veteményt s a zárszámadásból járó pénzt, 11 hónapi keresete több mint 25.000 koronára rúgott. A szövetkezetnek ő a legjobb sertésgondozója. Sok-sok éjjelt az állatok mellett töltött. Mészáros Kálmán 6 hektáros középparaszt sem bánta meg, hogy belépett a szövetkezetbe. Saját szavait idézem, ezt mondta: „Meg vagyok elégedve a szövetkezettel, sokkal jobb sorom van mint azelőtt volt. Bőven megvan mindenem. Nincs énnekem a szövetkezetben semmi bajom." Hogyan is zúgolódna, amikor pénze, enni, innivalója bőven meg van. Egyetlen tag sem elégedetlenkedik tik a csicsói szövetkezetben. Mindnek megvan mindene, ami szükséges. Életszínvonaluk továbbra is emelkedni fog, s egyre gazdagabb lesz a szövetkezet is. Az eddiginél még nagyobb jövedelmet várnak. A tervet, amely szerint jelentősen nagyobb lesz a bevételük. már elkészítették az idei évre. Tervbevették, hogy a búza hektárhozamát 24,5 az árpáét 23,50, a rozsét- 21,30, a zabét 19,90 és a kukoricáét 40,80 mázsára emelik. Az idén ilyenformán még nagyobb jövedelemre számítanak, mint a múlt esztendőben. Halász Ambrus A mezőgazdasági termelés fellendítéséért Levelek a bősi mezőgazdasági mesteriskolából Bányáinkból, gyárainkból egyre több levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyekben domozómk arról írnak, 'hogy készek mindenkor támogatni a nagyüzemi gazdaságban működő dolgozó társaikat a mezőgazdaság • fejlesztésének nagy harcában. Nincs hazánknak egyetlen olyan polgára sem, aki pártunk és kormányunk nagyjelentőségű határozatában nem a maga életszínvonala emelkedését látná. Falvainkban pedig számos fiatal , jelentkezik mezőgazdasági szakiskolára, hogy a tudás fegyverével felvértezve magas szakképzettséggel hozzájáruljon mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. Az a három levél, amelyből alább részleteket közlünk, falusi dolgozó ifjaink tettrekészségéről tanúskodik. / HORVÁTH VINCE, a bősi mezőgazdasági mesteriskola tanulója írja, hogy az állami gazdaság dolgozói örömmel vették tudomásul pártunk és kormányunk intézkedését a mezőgazdaság fejlesztéséről. Az állami gazdaságok igazgatóságai felszólították a becsületes dolgozókat, hogy a mezőgazdaság fellendítése érdekében jelentkezzenek mezőgazdasági iskolába. „Mondanom sem kell, hogy a hívó szóra örömmel jelentkeztünk a bősi egyéves növénytermesztési mesteriskolába, hogy a szak- és politikai ismeretek megszerzésével hozzájárulhassunk a magasabb terméshozam eléréséhez és az életszínvonal emeléséhez. Az iskola második otthonunkká vált; az ellátás és a nevelés terén példásan kielégítenek bennünket. Az egyéves mesteriskola elvégzése után, mint gazdag tapasztalattal és tudással felvértezett szakkáderek hathatósan segíteni tudjuk majd a mezőgazdaságot. ' * » * BÖD G. LÁSZLÓ ugyancsak a bősi mezőgazdasági mesteriskolából írja, hogy alapos szakképzettséget szerezhet a mesteriskolában. Fiatal korában anyagi nehézségek miatt nem tudott tovább tanulni. Most pártunk és kormányunk lehetővé tette a továbbtanulást, mert gondoskodik családjáról. A rimaszombati járás simonyi EFSz-éből jelentkezett az iskolába. Levelében megemlíti, hogy szövetkezete hároméves múltra tekinthet vissza, s az elmúlt három esztendőben a szövetkezet tagjai új dohányszárítót, sertéshizlaldát és baromfifarmot építettek. A takarmányozás körül bajok vannak — írja — mert a legelők nagyrésze mocsaras helyen fekszik és így a takarmány nem a legjobb, nem a legízletesebb. Mint családapa azért határozta el magát a tanulásra, hogy az iskolából kikerülve a helyi nemzeti bizottsággal és a pártszervezettel együttműködve kiküszöbölje a fejlődést gátló hibákat és hozzájáruljon a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló hároméves terv mielőbbi teljesítéséhez. VARGA IMRE, a bősi mezőgazdasági mesteriskola tanulója arról számol be levelében, hogy örömmel vették tudomásul a gépállomás vezetőségének ama felhívását, hogy tudásuk, szakképzettségük gyarapítása érdekében vegyenek részt a mezőgazdasági mesteriskola munkájában. Célunk az, — írja — hogy a nagyszerű szovjet munkamódszereket átvigyük az EFSz-ekbe. Mi, komoly szaktanításban részesülő agronómusok elősegítjük a mezőgazdasági gépek minél nagyobb mértékben való kihasználását, egyszóval elősegítjük mezőgazdaságunk gépesítését. Az iskolában nagy lehetőségünk van a tanulásra és ha ezeket a lehetőségeket alaposan kihasználjuk, akkor biztos, hogy értékes emberejvé válunk mezőgazdaságunknak. Azzal, hogy szak- és politikai ismereteket szerzünk, a gép- és traktorállomások, valamint az EFSz-ek munkáját is segíthetjük r^ejd. 66 V> Jó munkával, jó szaktudással. (3

szt

ó' tavaszig, míg pihennek földjeink, használjuk ki a téli hónapokat! Szövetkezeti tagjaink és állami birtokaink dolgozói előtt nyitva vannak az iskolák kapui. A dolgozók bővíthetik szakmai és politikai tudásukat, a tanulás sem költségbe, sem időveszteségbe nem kerül. A nagyüzemi gazdálkodás megkívánja dolgozóinktól, hogy továbbképezzék magukat, mert nem elég csak felszántani földjeinket és emelni szarvasmarháink számát, hanem alapos elméleti tudással emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát. Emélni kell a hektárhozamot és fokozni a szarvasmarhák hasznosságát is — ez a nagyüzemi gazdálkodás célja. Ezt azonban csak jó munkával, fejlett szaktudással érhetjük el. Éttől az elvtől vezérelve nyitottunk meg járásunkban 28 esti tanfolyamot és 7 üzemi iskolát. A fentebb említett iskolákban a kövecsesi mezőgazdasági mesteriskola tanítói adnak elő. Hat szövetkezeti és két üzemi iskolában értékes munkát végeznek Caban és Horenitsky elvtársak, akik felajánlották, hogy március végéig hetente 8—8 órát fognak tanítani; éspedig Lénártfalván, Szentkirályon, Kövecsésen, Hamván. Ezekben az iskolákban a tanítást díjmentesen végzik. Az iskolázásra nagy súlyt fektetnek a tanítók. Azt akarják, hogy az oktatásban résztvevő szövetkezeti tagok, valamint az állami birtok dolgozói a legjobb szakképzettséget kapják. Szerintük helyes lenne, ha minden szövetkezeti tag részt venne az iskolázáson, mert ez nagyban segítené az életben rájuk háruló feladatok teljesítését. Jelentkezzetek hát egyre nagyobb számban a szövetkezeti és az üzemi iskolába! Gubáni Imre, Kövecses I Nagyobb felelősséget Nemrégiben a padányi traktorosbrigád még az első helyen állott a munka elvégzésében. A dicséretnek és • az elismerésnek Nagy Géza örült a legjobban, aki mint brigádvfezető jól megszervezte a munkát. A dicséret azonban fejébe szállott a vezetőnek és a brigád tagjainak, ami aztán nincs hasznára sem a traktorállomásnak, sem a szövetkezetnek. A traktorosok úgy gondolták, hogy ha már elismerték munkájukat, akkor minden rendben van, minden jól megy. A dolog azonban nem így történt, mert az utóbbi időben visszaesést észlelni munkájukban. Nem ellenőrzik a terv teljesítését. Ennek tudható be, hogy az hegyik traktoros, aki a padányi EFSz-ben vetés alá szántott, hármas ekével úgy ment neki a földnek, hogy a középső ekén még ekevas sem volt, nem beszélve arról, hogy 30—32 cm | helyett csak 19—20 cm mélyen szán-' I totta meg a földet. Az egyik eke pedig, amelyiken vas sem volt csak 13—14 cm mélyen túrta fel a földet Önkéntelenül is . felvetődik a kérdés, hogy ha a traktoros így látja el feladatát, vájjon a szövetkezet elérheti-e a tervezett hektárhozamokat. Hiszen köztudomású, hogy az ekevas nélkül „szántott" föld csak gyomot terem és- semmi egyebet. Nagy Géza brigádosnak, aki a helyi nemzeti bizottságnak is tagja, sokkal többet kellene törődnie a munka ellenőrzésével. Mi, a padányi EFSz tagjai azt kívánjuk a traktorosbrigádtól, hogy javítsa meg munkáját. A rosszul dolgozó traktorosok vegyenek példát László Károly traktorosról, akit nem érint ez a bírálat. Belucz Imre, Padány I /du. .' ü