Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-07 / 6. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava 1955. január 7. péntek 30 fillér VIII. évfolyam. 6. szám ' ... S v - ..'< . ... A mai számban: Az érsekújvári Elektrosvit dolgozói új munkagyőzelmeket akarnak elérni (2­ald.) G. M. Malenkov nyilatkozatának világvisszhangja <4. old.) A pártfegyelem az egyéni tanulókra is kötelező (3. old.) A mezőgazdasági termelés fellendítéséért («. old.) A strahovi stadion már elkészül az I. Országos Spartakiádra («. old.) A jólét emelkedésének legfontosabb feltétele Aki az elmúlt években legkisebb mér­tékben is érdeklődött országunk iránt, jól tudja, hogy a munkatermelékeny­ség növelésének követelménye nem új dolog, amit csak most fedeztek fel. A népi demokratikus köztársaság létezé­sének egész időszaka alatt a párt, a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács hangsúlyozták, hogy a munka­termelékenység növelése fő és dóntő feltétele a dolgozók életszínvonala emelkedésének. Ez valóban így van és erről maga az élet győz meg bennün­ket: mindent, amire szükségünk van, saját munkánkkal kell megszereznünk. Semmi sem hull magától az ölünkbe, jobb életünk egyedül attól függ, képe­sek leszünk-e egyre többet, olcsóbban és jobbat termelni. Ezeket az alapvető dolgokat az emberek megértik és el­ismerik. Egy év alatt hazánkban az életszín­vonal rohamosan emelkedett. 1954 első félévében a kiskereskedelmi forgalom az előző év ugyanezen időszakához vi­szonyítva 15%-kal, júliusban és au­gusztusban pedig 28%-kal emelkedett. Dolgozóink vásárló ereje az árleszállítás politikájának és a bérek további növe­kedésének következtében még nagyobb lett, mivel tekintetbe kell vennünk azt is, hogy jelentősen fokozódott a taka­rékoskodás. A munkások reálbérei jú­liusban a megelőző év ugyanezen hó­napjához viszonyítva egy ötödével let­tek magasabbak és egyidejűleg az ipar­ban 3,7%-kal lett nagyobb a foglalkoz­tatottság. Kétségtelen, hogy a dolgo­zók életszínvonala emelkedett. Valamennyiünknek öröme telhet az élet javulása terén elért sikerekből. De biztosan senkinek sem jut eszébe, hogy azt mondja, már olyan jó dolgunk van, hogy jobb nem is lehet. Ellenkező­leg, minél jobb dolgunk van, annál job­ban vágyódunk olyan dolgok után, ame­lyek kellemessé teszik az életet. És éppen azért, hogy minden igyekezetünk célja a jobb és elégedettebb élet, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy termelésünk milyen állapot­ban van, milyen ütemben növekszik a munka termelékenysége. Iparunk ágazatainak túlnyomó részé­ben mostanáig nem növekszik a mun­katermelékenység oly mértékben, aho­gyan kellene és ami megfelelne a X. pártkongresszus irányelveinek. Míg 1954. második negyedévében az ipar­ban a munkatermelékenység tervét 3,50/o-kai túlteljesítettük, addig a to­vábbi fejlődés nem volt egyforma min­den ágazatban. Például a kohóipar és ércbányaügyi minisztérium üzemeiben augusztusban a munkatermelékenység rtövekedésének tervét átlag 98,70/ 0-ra teljesítették. Ä gépipari üzemekben pe­dig csak 86,4%-ra, minek következté­ben az átlagos bérek terén 2,8%-kal túllépték a tervet. A munkatermelékenység növekedé­sének lassú üteme és a bérek gyors emelkedése az ipari ágazatokban ked­vezőtlenül nyilvánult meg a pénzügyi gazdálkodásban. A múlt év első hét hó­napjában az iparban a pénzügyi veszte­ségek, amelyeket a termelési önköltség kisméretű csökkenése idézett elő, 1136 millió koronát tettek ki. Ha a jövőben tartósan akarjuk emelni az életszínvo­nalat, akkor a munkatermelékenység növekedésének szakaszán "vető for­dulatot kel' elérnünk. Ezért van, hog" a jövő évi tervben a termelés növeke­désének kilenctized részét a munkater­melékenység fokozásával kell elérni. Ki akarjuk építeni a szocializmu : azt akarjuk, hogy dolgozóinknak jobb sora legyen. De ehhez nem elegendő, hogy a munkatermelékenységet csak egyes dolgozók és egyes üzemek nö­veljék. Ehhez az szükséges, hogy grun­dén munkahelyen minden dolgozó töb­bet, jobbat és olcsóbban termeljen. Ennek megvalósítására irányul a gaz­dasági, párt, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek dolgozóinak sokoldalú élénk tevékenysége minden egyes üzemben a technikai-ipari és pénzügyi tervek előkészítésében. Ezzel kapcso­latban a kezdeményezés nagyszerű pél­dáját adták a trnavai Kovosmalt dolgo­zóig ahol a technikai-ipari és pénzügyi tervek előkészítésénél alaposan és min­den téren ellenőrizték a termelés ed­digi módszereit a dolgozók széles rész­vételével. Ennek eredményei azok a technikai szervezési intézkedések, ame­lyeknek megvalósítása az első negyed­évben 3%-kal fokozza a munkaterme­lékenységet és 6000 koronával csök­kenti az önköltséget a tervvel szemben. És éppen arról van szó, hogv kezdemé­nyezésre serkentsük fejlett munkásain­kat, mestereinket, technikusainkat, összes dolgozóinkat és hogy kezdemé­nyezésüket úgy irányítsuk, hogy az egész népnek kézzelfogható haszna le­gyen belőle. Mindenütt a bölcs gazdák nézetét kell érvényesíteni és föl kell használni minden eszközt úgy, hogy 9 lehető legtöbbét és a leggazdaságosab­ban termeljünk. Ha termelékenyebben akarunk termelni, akkor nem pazarol­hatjuk sem a termelőeszközöket, sem a munkaerőt. Minden üzemben, a munkatermelé­kenység növekedésének eddig kihaszná­latlan nagy tartalékai vannak. Ha az egyes munkahelyeken az egész kollek­tíva, az összes munkások, mesterek, technikusok és gazdasági dolgozók alaposan megtárgyalják a termelési ta­nácskozásokon, mit lehetne javítani, hop" a tervet teljesítsék, az értékes ötletek és javaslatok százai születnének meg, amelyek felhasználásával és. ér­vényesítésével lényegesen emelhetnék a munkatermelékenységet. De főleg akkor teljesítjük az állami terv által elénk tűzött nagy feladatokat, akkor biztosítjuk és szárnyaljuk túl őket, ha a dolgozók minél nagyobb síáma fel­használja azokat az értékes találmányo­kat, újításokat, munkamódszereket, amelyeket újítóinknak és a szovjet sztahanovistáknak köszönhetünk. Ha minden egyes üzemben a legna­gyobb mértékben föltárjuk a munka­termelékenység növelésére szolgáló tartalékokat és ha felhasználjuk őket, akkor nagy lépést' teszünk előre fő cé­lunk megvalósítása felé, amely népünk jólétének emelésére irányul. Ezért mindenkinek igyekeznie kellene, hogy maga is a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a termelés növeléséhez olcsóbbá tételéhez és ezzel az élet megjavításához. Munkások, mesterek és technikusok! A termelési tanácskozásokon és gyűlé­seken tegyetek javaslatokat, milyen módon és milyen intézkedésekkel le­hetne növelni a munka termelékenysé­gét. Pellengérezzétek ki és leplezzétek le a bürokráciát, a rendetlenséget és hanyagságot, ami lehetetlenné teszi a több, jobb és olcsóbb termelést! Fej­lesszétek a szocialista munkaversenyt és a haladó munkamódszereket, ame­lyek országunk és népe gazdagsága megsokszorozásának megbízható mód­jai. Igyekezzetek mindenütt arra, hogy üzemeitekben a. technikai, ipari és pénzügyi tervek biztosítsák a munka­termelékenység fokozását és az önkölt­ség csökkentését nagyobb mértékben, mint ahogyan az állami terv megszabja. Fraňo Kráľ nemzeti művész állami temetése Csütörtök, január 6-a. Fraňo Kráľ elvtárs állami temetésének napja. A dolgozók és ifjúság ezrei érkeznek szüntelenül a bratislavai J. Komenský-egyetem épü­letéhez, hogy utoljára tisztelegjenek az elhúnyt Fraňo Kráľ író, nemzeti művész, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjelöltbe, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője előtt. A gyászzene hangjai mellett mély meg­illetődéssel faladnak át a gyászpompával díszített aulán a katafalk előtt, amelyen a szlovák nép hü fiának földi maradványait őrző koporsó áll. aki egész életét a kizsák­mányolás kiküszöböléséért, a boldog ma kiépítéséért folytatott harcnak szentelte. A katafalkot koszorúk, vi­rágok tömege borítja. A koporsó előtt, amely mellett állandóan váltják a díszórséqet. vörös bársonyból készült párnákon vannak kitéve azok a kitüntetések, amelyeket Fraňo Kráľnak, a munkásosztály és az egész dolgozó nép győzelméért folytatott harcban szerzett érdemeiért ado­mányoztak: a Szlovák Nemzeti Felkelés elsőfokú rendjele, a Februári qyőzelem elsőfokú rendjele és a munkában tanúsított hősiességért járó kitüntetés. A polgárok között, akik eljöttek búcsút venni Fraňo Kráľ elvtárstól, ott van Smrečany község küldöttsége is. amelyben az elhúnyt örömtelen qyermekkorát élte le. A részvétnyilvánító íveken a dolgozók aláírásokkal jut­tatják kifejezésre részvétüket, a nagv írónak a dolqozók jogai harcosának elvesztésén. i Az elhunyt katafalkja mellett Csehszlovákia Kommu­nista Pártja KB küldöttségének, a kormány küldöttségé­nek és Szlovákia Kommunista Pártja KB irodáiának tag­jai állnak díszőrséget. Röviddel 14 óra után érkezik a qyászpompával díszített aulába az elhunyt felesége, Elena Kráľova és a rokon­ság. A katafalk előtt foglalnak helyet a CsKP KB és a kor­máný küldöttségének tagjai. Jiŕi Hendrycti, a CsKP KB titkára. Ladislav Štolf közmúvelésüg.vi miniszter, Jozef Sekera, a Csehszlovák írószövetség Központi Bizottságának vezető titkára. Karol Bacílek, Michal Bakula. Marek Čulen, Pavel Dávid, Pavel Majlinq, Rudolf Strechaj. Šte- fan Šebesta, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagjai, Ludovit Benada, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagjelöltje. Jozef Kríž és Auqustin Michalič- ka, Szlovákia Kommunista Pártja KB titkárai. V. D. Kar­iakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula és a bratis­lavai konzuli testület taqjai, František Kubač. a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének és a Meqbízottak Testülete einökséqének tagjai, a megbízottak, a Szlovák Tudományos Akadémia, a Csehszlovák írószövetség küldöttséqe. a Nemzeti Front , pártjainak és tagozatainak vezető tényezői, a hadsereg és a belügyminisztérium fegyveres alakulatainak képvise­lői, az államdíjasok, érdemrendek és kitüntetések viselői és a pezinoki iárás választókerületéhez tartozó községek küldöttségei. W. A Mozart gyászindulójának elhangzása után And- rej Bagár államdíjas előadta Milan Lajčiak költeményét, melyben búcsút vett Fraňo Kráľtól. Szlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága nevében és a Megbízottak Testülette nevében az elhúnyt Fraňo Kráľ nemzeti művésztől Pavel Majlinq, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagja, a Szlovákiai Tervhivatal elnöke vett búcsút. Utána Fraňo Kráľ kiváló szlovák írótól František Heč- ko államdíjas, a Szlovák írószövetség elnöke vett bú­csút. , A J. A. Komenskv-eg.yetem aulájában felhahqzanak Smetana „Má vlasť" ciklusából „Vltava" szimfonikus szer­zeményének hangjai, amely az elhúnyt kedvelt zene­műve volt. A csehszlovák és szovjet himnuszok elhang­zása után a koporsót az egyetem előtti térre viszik, amelyet megtöltött a gyászoló lakosság hatalmas tömeqe. Néhány száz méter hosszú qyászmenet kiséri utolsó út­ján hazánk hü fiát, a Szovjetunióval való testvériség és barátság hirdetőjét, Fraňo Kráľ nemzeti művészt. A Štúr utcát, a Sztálin teret és a Békevédők utcáját a pol­gárok tömegei szegélyezik, akik mély megilletődéssel figyelik a nagy író utolsó útját. A tömeg feje fer lett félárbocra bocsátott állami és vörös zászlók lenge­nek. Az utcákon az orosz forradalmárok indulója hang­zik. Az utcai lámpákat fekete fátyol borítja. A Szlovák Tudományos Akadémia épülete előtt meg­áll a menet. Itt a elhunyttól a Szlovák Nemzeti Tanács nevében, melynek Fraňo Kráľ képviselője volt, annak el­nöke, František Kubač vesz búcsút. A Szlovák Tudományos Akadémia épülete előtti bú­csúvétel után, melyhez felvonultak a népi milícia és a hadsereg alakulatai, a koporsót Fraňo Kráľ elhunyt nemzeti művész földi maradványaival a brnói kremató­, riumba szállítják. Szlovákia fővárosa mély gyásszal búcsúzott attól az embertől, akinek neve örökre beíródott hazánkban a szo­cializmus építéséért és győzelméért folytatott harc tör­ténetébe. Pavel Majlingnak, az SzlKP KB irodája tagjának, a Szlovákiai Tervhivatal elnökének gyászbeszéde Tisztelt gyászoló gyülekezet, elv­társaink, barátaink! Az új esztendő első napjaiban, ja­nuár 3-án reggel váratlanul meghalt pártunk hű fia, Szlovákia Kommunista Pártja központi bizottsága irodájának jelöltje, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, nemzeti művészünk — Fraňo Kráľ elvtárs. Meghalt a nagy és szépjellemű ember felejthetetlen típusa, olyan em­ber, amilyet csak a kommunista párt tud nevelni: népe szabadságának tán­toríthatatlan harcosa volt, aki határ­talanul szerette dolgozó népét, nagy­műveltségű marxista, aki csak népr boldogságán és sikerein tudott örven­deni, olyan elvtárs, aki életének legne­hezebb pillanataiban sem vesztette el a munkásosztály közeli győzelmébe ve­tett törhetetlen hitét. Szeretetének legfőbb tárgya a kom­munista párt és a győzedelmes szo­cializmus országa, a Szovjetunió volt. Fraňo Kráľ elvtárs életsorsa dolgo­zó népünk sorsát és győzelmét teste­síti meg. Apja, a bányász az elviselhetetlen nyomortól otthonából kiűzetve, kiván­dorolt /Vmerikába, hogy tovább küsz­ködjék az amerikai bányákban. Az amerikai bányászok ugyanolyan nyo­mora, embertelen kizsákmányolUágj Kráľt, a szlovák kivándorlót is arra kényszerítette, hogy visszatérjen ha­zájába nyomorogni. Fraňo Kráľ mint állandóan éhségtől gyötrött kisfiú már 6 éves korától kezd­ve minden, tavasszal felment a juhász­tanyára, hogy mint pásztor nyomorú­ságos bérért megkeresse a legfonto­sabb életszükségletekre valót, mivel apja állandóan munkanélküli volt. A nagytehetségű fiú élénk érdeklő­dést mutatott a művelődés iránt. A nyomor miatt nem volt sem ideje, sem módja, hogy rendszeresen eljárjon a falusi iskolába. A határtalan nyomor állandóan földre sújtotta. Többévi pásztorkodás után egy szállodában kap munkát mint kisegítő, később épitke­| zéseken dolgozik mint napszámos, az­I tán mint ács. Az első világháború eseményei, a . ^gy Októberi Szocialista Forradalom kitörése s ennek blftása alatt a dol­gozó tömegek inaította forradalmi í mozgalom a burzsoá kormány ellen — élénk hatással voltak a nyomortól megkínzott és mélyen érző felejthe­tetlen Fraňo Kráľrá. A munkásosztály tömegei forradalmi erőinek hatalmas megnyilvánulásaiban látta Fraňo Kráľ a munkásság eljövendő nagy győ­zelmének biztosítékát, de egyszersmind a maga személyes boldogságának for­rását is. Ezért már mint fiatal ember részt vett a liptómiklósi május 1-i gyűlé­sen. Belépett Csehszlovákia Kommu­nista Pártjába alapítása első évében. A párt, és tanítása, az osztályel­j lenség ellen folytatott könyörtelen harca, átmeneti sikertelenségei, győzel­j mei formálták Fraňo Kráľ elvtárs i nagy tehetségét és jellemét. Termé­szetében, munkájában megvan, nagy oártunk odaadó tagjának minden tu­'ejdonsága: kitartás és szívósság a harc­ban, következetesség pártunk tanítása •ilapelveinek érvényesítésében, a mun­i kában, minden életkörülmény között, a marxizmus-leninizmus eszméinek győ­zelmébe vetett sziklaszilárd hite, az egyszerűség, szerénység, közvetlenség az érintkezésben, a haza és a dolgo­zó nép iránti odaadása. Mindezek a gyönyörű tulajdonságok jellemzik teljes mértékben és mindig Fraňo Kráľ elvtárs életét, munkáját és működését. v Törhetetlen kitartásának és szívós­ságának bizonysága tanulmányainak útja is. Koldus bérért végzett éjszakai alkalmaztatással, az iskolai szünidő alatti fizikai munkával kereste meg mint diák a nyomorúságos életfenn­tartáshoz szükséges összeget. Élete ezeri időszakának keménysége, az a hihetetlen nyomor, amelyben a fiatal Fraňo Kráľ élt, nehéz betegségének okozója lett, amelyből haláláig sem gyógyult ki. v Matlárházán kezdte • meg gyógyke­zeltetését. Itt megismerkedett a mar­xista irodalommal és Dušek cseh kom­munista érdeméből öntudatos harcos marxistává vált. A szanatóriumban való tartózkodása elmélyítette benne a burzsoázia elleni legyőzhetetlen ellenszenvet. Annak el­lenére, hogy komoly beteg volt, nem titkolt párttagsága miatt Fraňo Král elvtárstól megvonták a gyógyintézeti kezelést és így ki volt téve kényre kedvre a gyógyíthatatlan, súlyos, pusz­tító betegségnek. Anyagi eszközök, segítőtárs nélkül vetette magát Fraňo Kráľ. félelmet nem ismerve, a kapitalizmus és annak (Folytatás a 2 oidaíon.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom