Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-05 / 4. szám, szerda

1955. január 5

. ||J SZ0 ; • l ^ élet r3attifánkan \ 5 Szép összegeket kapnak majd a zárszámadás után A FRISSEN ESETT HÖ mint fehér lepel terült szét a tájon. Amerre csak a szem ellát, mindenütt hólepte széles szántóföldek az út két oldalán. Csendes minden. Téli álmát alussza a táj. Itt-o£t egy fogolycsapat repül fel nagy hurrogással. Feltűnnek előttünk Batytyán község házai, a célnál vagyunk. Ami először is szemünkbe tűnik a faluban, az a volt urasági kastély, amelyet jelenlég csak raktárnak használnak, mégis elég emlékeztetően idézi fel bennünk a múltat. Az embernek keserűséggel telik meg a szíve, ha arra gondol, mit szenvedett itten a nép, kitéve az akkori urak kényekedvének. Gróf Sennyei Pálnak volt itt a birtoka, amelyen a 25 béresen kívül idénymunkások is dolgoztak. A gróf intézője és teljhatalmú .megbízottja Diőszeghy Imre volt. Az alkalmazottak között úgy válogatott, mintha csak közönséges áruval lett volna dolga. Akinek a személye nem tetszett, azt azonnal kidobtn a munkából, nem törődve azzal, hogy miből fog azután élni. Azok az emberek, akik annak idején az uraságnál mindenféle sanyargatásoknak voltak kitéve, húzták az igát, ma is itt élnek a községben, mint megelégedett szövetkezeti tagok, akik becsületes és békés munkával építik a boldog holnapot. A régi rossz napokra már csak mint kellemetlen emlékre gondolnak vissza. A volt urasági majorban ma korszerű gazdasági épületek sorakoznak. Az új sertésistállók és a dohányszárítók is a battyániak szorgos munkáját bizonyítják. CSONKA JÁNOS, a szövetkezet elnöke, büszkén mondja el, hogy kezdetben sok akadállyal kellett megküzdeniük. Azonban odaadó, becsületes munkával leküzdötték a nehézségeket s ma már bátran néznek az évzáró taggyűlés elé, amikor is beszámolnak az elmúlt év gazdasági eredményeiről. A tagok között járva mindenütt megelégedett emberekkel és asszonyokkal találkozunk, akiK készséggel beszélnek munkájukról és boldogan az elért eredményekről. Az 1954. év munkájának eredményei mind azt bizonyítják, hogy Battyán község dolgozó parasztjai a szocialista falu szorgos építői. Az elmúlt nyáron az időjárás nem vdTt a legkedvezőbb, s ezért a növénytermelésben, de legfőképpen a kalászosoknál nem érték el a várt hozamot, de a dohányés a rizstermelés, mely utóbbival még csak kísérleteznek, szép eredményeket hozott. A dohányból 10 mázsás hozamot értek el hektáronként, ami elég szép eredmény a battyáni határban. A beváltásnál 14 koronát kaptak kilónként. Rizsből 9,5 vagonnal termeltek a 40 hektárnyi területen. A BEGYŰJTÉSI MUNKÁKAT idejében és minden veszteség nélkül végezték el. Már október 20-ára befejezték az összes betakarítási munkát s amellett bőséges téli takarmányt is biztosítottak az állatállomány részére. Eleget tettek Ijeadási kötelezettségüknek is. Terven felül 50 darab sertést értékesítettek a szabadpiacon. Meg is lehet ám nézni sertéstenyésztésüket. A jól táplált és jól gondozott sertésállomány Szabó Józsefné és Horváth Péter odaadó munkáját dicséri. Egy anyasertéstől 10 malacot neveltek fel az év folyamán. A súlygyarapodás a hízósertéseknél az 1 kgot is meghaladja. Horváth Péter valamikor az uraságnál dolgozott. Abban az időben bizony alaposan kihasználták, munkáját nem értékelték, s annyit fizettek nekik, amennyit akartak. Ma Horváth Péterék családi ház építésére készülődnek. Meg van hozzá minden anyaguk, csak a tavaszt, a szép időt várják, hogy hozzáláthassanak a munkához. A kapitalista rendszerben ezt nem tehették meg, mert miből is? A községben most nemcsak Horváthék, hanem sokan mások is ott tartanak, hogy új családi házat építenek. Van miből, hiszen Horváth Péter egész évben előlegként több mint 10.000 koronát és több mint 25 mázsa búzát kapott. A megelégedés mosolyát fedezzük fel az arcukon, ahogyan elnézzük őket. Mennyi példás és élenjáró dolgozót Örömmel A felsőszemerédi EFSz tagjai megértették, hogy a tanulás az általános műveltség gyarapítását jelenti és hogy a tanulással a békét is erősíteni lehet. A szövetkezeti tagok részére szervezett munkaiskolába férfiak és nők, összesen 25 személy jelentkezett, ami szép szám egy 230 lakosú faluban. Még az iskola megnyitása előtt kijelentették a tagok, hogy tanulni fognak és pótolják azt, amit a múltban nem az ő hibájukból elmulasztottak. Egyetértenek abban, hogy hazánknak sokoldalúan képzett emberekre van szüksége. Az iskolában azonban nemcsak politikai nevelésben, hanem alapos szakképzettségben is részesülnevelt már a szocialista nagyüzemi termelés! Sőt elmondhatjuk, valamennyien példás tagjai szövetkezetüknek. ITT VANNAK PÉLDÁUL: Tóháty József, aki 630 munkaegységet, Kovács Béla 640 és Balogh Béla 650 munkaegységet szerzett. Ugyanakkor az asszonyok sem maradtak le a.férfiak mögött. Dohányos Mihályné, Bodnár Istvánné és Szivolics Istvánné példás munkájukkal kiérdemelték a tagság legnagyobb elismerését. Munkájukkal azért harcolnak, hogy a múlt soha se térhessen vissza és a világ valamennyi dolgozója békében dolgozhasson a világbéke megszilárdításáért. Elítélnek ők minden háborús nézetet, mert egyedüli céljuk a békés termelés. A kulturális élet terén is nagy a változás a községben. A kultúrház kedvelt szórakozóhelye mind a fiataloknak, mind az öregeknek. Az ifjúság a Csemadok- és a CsISz-szervezetekbe tömörülve színielőadásokkal Szórakoztatja a falu népét. A kapitalista rendszerben csak egy iskola volt a községben, ma nyolcéves magyar és szlovák nemzeti iskola is van, ahol a község dolgozóinuk gyermekei a legjobb nevelésben részesülnek. A kulturális élet fellendítésében nagy szerepet játszik a községi könyvtár is, amely állandóan rendelkezésére áll a falu dolgozó parasztjainak. HA ÖSSZEHASONLÍTJUK a múltat és a mát, világosan láthatjuk, hogy milyen változásokon ment át népi demokratikus államunk valamennyi községével együtt Battyán is. Kaszonyi István tanulnak nek. Megismerik a növények életét, ? talaj összetételét, a szovjet munkamódszereket. Az előadást érdeklődéssel hallgatják a dolgozók és hálájukat fejezik ki pártunknak és kormányunknak azért, hogy díjmentesen, jól fűtött iskolában tanulhatnak anyagi veszteség nélkül, mert arra az időre, amelyet az iskolában töltenek el, a múnkaegységeket is megkapják. Ezek az emberek azzal az eltökélt szándékkal hagyták el az Iskolák kapuit, hogy tovább tanulnak az eletben is, hogy hasznára lehessenek hazánknak. Oren Kálmán, a felsőszemerédi magyar tannyelvű iskola igazgató-tanítója Legutóbb Szolnocskáról írtam. Akkor szemrehányást kaptam azért, hogy minden szövetkezetről írok, csak o perbenyikiről nem. Valóban elhanyagoltam ezt a szövetkezetet, pedig ha' vesszük, itt is van bőven írniváló, ezt kellett megállapítanom, amikor a napokban megtekintettem a szövetkezetet. Az egységes földművesszövetkezet irodájában Kondás Józsefet, az elnököt keresem. A könyvelő, akinek mindig a négy fal között van dolga, azt mondja, hogy itt nem találom meg, mert az elnök csak igen keveset időzik az irodában. „De ha akarja, elkísérem magát, széjjelnézünk és csak ráakadunk valahol az elnökre" — ajánlkozik. Bácskái János zootechnikus mondja, hogy ott is járt, de már elment a mezőgazdasági csoport munkáját megtekinteni. Megyünk Fetykó Mihályhoz s ott megtudjuk, hogy Kondás elvtárs Királyhelmecre ment. így tehát nem volt szerencsénk. Visszatértem tehát a csoportvezetőkhöz és őket kértem meg, mondják el, mit végeztek el eddig a tervezett mezőgazdasági munkákból. Fetykó Mihály elmondja, hogy az összes mezőgazdasági munkákat elvégezték, beleértve az őszi mélyszántást is. Az építkezési csoport vezetője pedig arról világosít fel, hogy ők sajnos nem tudták a tervet, teljesíteni, mert kevés az építkezési anyag. Á könyvelővel elmegyünk még az irodába, ahol az után érdeklődöm, ami a legjobban érdekel, hogy a szövetkezet tagjai megelégedettek-e a jutalmazással. A kérdésre tüstént megkapom a választ, ami igazán meglepő, igazán szép.jróth Lajos például ledolgozott munkaegységei után 12.000 korona készpénzt és 30 mázsa terményt. Tóth Mihály 11.000 koronát és 32 i» ízsa terményt és végül Sápos Lajos 10.700 koronát és 33 mázsa terményt kapott előlegül. Még az évvégi zárszámadásig nem jutottak el. Hozzáértő emberek becslése szerint szép összeg lesz még az, amit a tagok a zárszámadás napja után kapnak. Zelenák István, Príbenyik A pálóciak hároméves fejlesztési tervéből A galántai járás mind a 22 EFSz-e kidolgozta a mezőgazdasági termelés hároméves fejlesztési tervét. A tervet a kosúti, királyrévi és a feketenyéki szövetkezetek készítették el leghamarább. Az elsők között szerepel a pálóci EFSz is, ahol a szövetkezet tagjai tisztában vannak vele, milyen nagy feladatok előtt állnak, ha teljesíteni akarják pártunk X. kongresszusának határozatait. A szövetkezeti tagok valamennyi EFSz-ben elhatározták, hogy minden erejüket latbavetve fognak küzdeni a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló hároméves terv megvalósításáért, mert mindenki előtt világos, hogy ezzel gyarapítják szövetkezetüket és hozzájárulnak dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. A pálóci szövetkezet már ebben az évben is jó eredményeket ért el. Búzából hektáronként átlag 22 mázsát termeltek, de hároméves terv szerint 1957-ben 26 mázsát termelnek hektáronként. A hektárhozamok emelését az agrotechnikai elvek helyes betartásával, kellő trágyázással és műtrágyázással és főleg a szovjet munkamódszerek alkalmazásával érik el. I A többi termékekből a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló hároméves terv így fest: Hektáronként: 1955' 1956: 1957: mázsákban: árpa kukorica cukorrépa dohány takarmányrép őszi lendek lucernaszéna egész évi tejhozam tehenenként: 1930 2200 2450 A szövetkezetben minden feltétel megvan arra, hogy teljesítsék a mezőgazdaság hároméves fejlesztési tervet. Krajčovič Ferdinánd Galánta. 25,1 26,30 27,80 32 34,80 37,5 290 315 330 15,2 16 18,5 355 380 100 200 210 220 50 53 55 tos eszköze azonban a szövetkezet munkaterve is. Természetesen e küldetést csak olyan terv teljesítheti, amely felkelti a tagok kezdeményezését, számbaveti és továbbfejleszti képességeiket. Nem elég, ha a hároméves terv csupán a szövetkezeti tagok kívánságait juttatja kifejezésre. Hogyan is tűzhetnék ki 1955-re feladatul 350 mázsás átlagos hektárhozam elérését cukorrépában, amikor az utóbbi öt év során a község határában egy hektáion nem termett több 280 mázsánál. Az ilyen feladat kezdettől fogva kétséget és bizonytalanságot ébresztene a cukorrépatermelő brigád tagjaiban, valószínűtlennek tartanák, hogy elérhetik a tervbevett hektárhozamot. És a tagoknak igazuk is volna. Csakis olyan feladat váltható valóra, amelynek teljesíthetőségéről meggyőzhetjük a szövetkezeti tagokat. De ha a már elérteknél kisebb feladatokat tűzünk magunk elé, úgy ez helytelen spekuláció, amely sohasem fizetődik ki. Számoljunk a gépek nagyobbmérvű kihasználásával Az évi termelési tervek összeállításánál komoly fogyatékosságnak számít az a körülmény is, hogy csak egyes szövetkezetek számolnak a mezei munkák fokozott gépesítésével. Ez természetesen kárára van a szövetkezetnek, sőt nefn csak a szövetkezetnek. A gépesítés lehetővé teszi, hogy a munkát gyorsabban, gyakran jobban végezzük el é6 ezzel növeljük a föld hozamát. A gépesítés elégtelen kihasználása tehát azt jelenti, hogy kevesebb terméket juttatunk a piacra, mint amennyit termelhetnénk. Lássunk egy példát. Burgonyatermelő vidéken öt jó EFSz együtt — a megállapított adatok szerint — hektáronként átlag 247 koronát fizetett a gépállomás munkájáért. Ugyanazon a vidéken öt másik szövetkezet átlag 153 koronát fizetett hektáronként a gépállomásnak. Ez a különbözet a terméseredményekben is kifejezésre jutott. Az első öt szövetkezetben a bruttó termelés értéke 1750 korona volt hektáronként, a másik csoportban csak 1076 korona. Kiderült tehát, hogy pazarlunk, ha igyekszünk megtakarítani a gépi munkát. Az első öt szóvetkezet hektáronként átlag 94 koronával többet fizetett a gépállomás munkájáért, de e különbözetnek az eredménye 674 koronával nagyobb jövedelem volt. Megfontoltan és értelmesen kell gazdálkodni a szövetkezet vagyonával. De egyáltalában nem értelmes eljárás, ha a gépállomás munkájáért, kifizetett összegen akarunk takarékoskodni. Sok szövetkezetünk helytelenül vélekedik a gépállomás munkájának hasznosságáról és ez oda vezet, hogy. hároméves terveikben is ahelyett, hogy egyre nagyobb mértékben vennék igénybe a gépállomás gépeit, a gépi munka kihasználása állandóan ugyanazon a színvonalon marad, sot egyes esetekben csökken. A CsKP X. kongresszusának irányelvei értelmében a mezőgazdasági gépek állományát jelentős mértékben növeljük. Abból indultunk ki, hogy a mezőgazdasági termelés gyarapítása ifagyobbmérvű gépesítést kíván meg. Valóban el sem képzelhető, hogy a mezőgazdasági termelést ugyanannyi gépi eszközzel növelhetnénk. A Szovjetunió példája e téren is okulás forrása számunkra. A szovjet mezőgazdaság terméseredményei annak arányában emelkedtek, ahogyan fokozták ;i gépesítést. Nálunk a gépesítés különösen fontos, hisz ismeretes, hogy mezőgazdaságunkban nem elég a munkaerő. A < szövetkezeti tagok a hároméves tervek összeállításánál elsősorban az állattenyésztés kérdéseivel foglalkoznak. Ez helyes is. Valóban sokkal több állati termékre van szükségünk, mint amennyit jelenleg termelünk. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az életszínvonal emelkedésével megnőtt a kereslet eme termékek iránt. Az állattenyésztés fejlesztése azonban megköveteli, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk az állatállományra, mint azt jelenleg sokhélyütt teszik. Ez tehát azt jelenti, hogy erre a szakaszra sok esetben további szövetkezeti tagokat kell áthelyezni. Hiányukat természetesen a növénytermesztés sínylené meg, s éppen ezért kell nagyobb mértékben alkalmazni a gépi munkát. Az állattenyésztést nem fejleszthetjük a takarmánytermesztós megfelelő növelése nélkül. Vannak már szövetkezeteink, amelyek a többivel azonos feltételek mellett elegendő takarmányt termesztenek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy éppen ezek a szövetkezetek nem csökkentik a gépi munka alkalmazását. A szükséges takarmány beszerzése nálunk a legtöbb e.setben nem a takarmányt termő terület bővítését, hanem hozamának jelentős növelését jelenti. Ezt viszont csakis a munkák fokozott gépesítésével érhetjük el. A hároméves terv tehát csak akkor jó, ha számol a munkálatok nagvobbmérvű gépesítésével. A termelés fejlesztése érdekében beruházásokra van szükség A szövetkezet hároméves fejlesztési tervének kidolgozásával kapcsolatban természetszerűleg számos probléma merül fel, mert a terv csak akkor helyes, ha esetenként számbaveszi a különböző helyi adottságokat. De van még egy kérdés, amely semmi körülmények között sem vitatható Ez a szövetkezet beruházásainak kérdése. Igaz, hogy különösért a közös tehénistálló és más létesítmények építésénél a szövetkezeti tagok számos nehézségbe ütköznek, amelyeket egymaguk nem oldhatnak meg. E kérdésekkel kapcsolatban az EFSz-ek lárási konferenciáin számos figyelemreméltó javaslat hangzik majd el, amelyek megvalósítása egyszerűsíti és megkönnyíti a szövetkezeti létesítmények építését. Téves lenne azonban, ha az eddigi hiányokból azt a következtetést vonnánk le a hároméves tervek kidolgozásánál, hogy csökkentsük minimumra a közös létesítmények építését és egyéb beruházásokat. A szövetkezetekben nem hanyagolhatók el az építkezések. Nem bővíthetjük, nem gyarapíthatjuk a termelést, ha nem fejtünk ki céltudatos beruházási tevékenységet. Sok szövetkezetben már meggyőződtek róla, hogy naponta súlyos veszteségeket szenvednének, ha nem istállóznák közösen az állatállományt. Ott, ahol az állatokat nem helyezték el közös istállóban, sok a torzsalkodás, a vita, ami eltereli a szövetkezeti tagok figyelmét a megoldásra váró sokkal fontosabb kérdésekről. Másfajta beruházások is számbajöhetnek. Például ott, ahol megvannak az ehhez szükséges feltételek, víziszárnyasokat akarnák tenyészteni. Be akarják vezetni a borjak N^ideg nevelését, amely értékesebb állatállomány tenyésztését teszi lehetővé stb. Azokban a szövetkezetekben, ahol nem számolnak a lehető legszélesebbkörű beruházásokai, a termelés kényszerűleg egyazon színvonalon marad. így aztán a tagok jövedelme sem gyarapodik. Mind ez ellentétben áll mind a szövetkezeti tagok, tfiind egész társadalmaink érdekeivel. A célunk az, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme a gyarapodó jövedelem alapján évről évre emelkedjék. Azokban ^ szövetkezetekben, amelyekből mindmáig nem űzték ki a zsíros parasztokat, különösen a beruházások kérdése alkotja éles viták tárgyát. A kulákok más kérdésekben is igyekeznek keresztülvinni ártalmas, ellenséges célkitűzéseiket. De különösen a beruházások kérdésében számítanak arra, hogy a szövetkezeti tagok meghallgatják a véleményüket, hisz a kapitalista köztársaság idején megismerték az adósságok fojtogató terhét. A kulákok a maguk zsebének hasznán győződtek meg róla, mennyire kifizetődnek a gazdaságban a beruházások. Éppen ezért kártevő igyekezetüket e kérdésre összpontosítják. Az ő céljuk elvégre csakis az lehet, hogy a szövetkezetnek kárt okozzanak és fékezzék fejlődését. Az adósságok kérdése ma már egészen másként áll, mint valamikor a kapitalista köztársaság idején. Akkoriban az adósság ürügyül szolgált arra, hogy a parasztot kikergethessék otthonából, dobraüssék a házát, kihúzzák a földet alóla. Ma azonban, ha a szövetkezet kölcsönt vesz fel, úgy ez kizárólag a termelés fejlesztését szolgálja. Elvégre a mi társadalmunkban ez a legfőbb cél. Minden, ami nálunk történik, nem a paraszt ellerf irányul, hanem ellenkezőleg, a parasztság javét és ezzel egész népünk boldogulását szolgálja. Magától értetődik, a beruházások netai oldhatják meg önmagukban a szövetkezeti termelés fejlesztésének valamennyi problémáját. • Kétségtelen azonban, hogy nélkülük a termelés lényegesen nem gyarapítható. * * * . A termelés hároméves fejlesztési terveit valamennyi EFSz-ben sürgősen ki kell dolgozni. E tervek hozzájárulnak a szövetkezetek további megszilárdításához, valamint a termelés oly színvonalra való emeléséhez, amelynek elérése a legközelebbi három évben feltétlenül szükséges. (Megjelent a Rudé Právoban.)