Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-04 / 3. szám, kedd

1955. január 4. UJSZ0 5 A Csehszlovák Békevédők Bizottságának újévi jókívánatai AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Emlékezzünk...! A Csehszlovák Békevédok Bizottsá­ga az üj év alkalmából a következő üdvözlő táviratokat küldte: „A Békevédők Szovjet Bizottságának. Drága barátaink, a csehszlovák békevédők nevében forró testvéri üdvözleteinket és jókí­vánatainkat küldjük az új év alkalmá­ból. Az elkövetkező évben még na­gyobb igyekezetet fejtünk ki hazánk minden téren való megerősítésére, a csehszlovák és szovjet nép közötti testvéri kapcsolat további elmélyíté­sére és a szolidaritás megszilárdításá­ra az egész világ békeerői között. Éljen a nagy Szovjetunió — a világ­A régi bratislavaiak Állami Nagy­kórháznak nevezték. A felszabadulás utáni években Kerületi Nemzeti Egész­ségügyi Intézet lett a neve. A legta­lálóbb és legigazibb néven azonban a betegek nevezik, akik úgy hívják, hogy „Gyógyulók városa". Hóval belepett kertekkel és kavicsqs sétányokkal körülvett hatalmas épü­lettömbök, mint szürke felkiáltójelek meredeznek az ég felé. Ezekben az épületekben a bénák, a tüdőbetegek és egyéb betegségekben szenvedők várják legdrágább kincsük, egészségük visszanyerését. * * * Az igazgatósági épület bejáratánál egy feketekendős középkorú paraszt­asszony sírdogál. — Égbekiáltó igazságtalanság ez lelkeim, — panaszkodik a körülötte ácsorgó két-három fentjáró betegnek.— Szabályos orvosi beutalással érkeztem, majdnem egy fél napot rázattam ma­gam a vonattal, és ehol ni, még azt merik mondani, hogy menjek Komá­romba, toa kórházban^karok feküdni. A körülállók részvéttel vegyes kí­váncsisággal hallgatják a most Ynár inkább mérgében kesergő asszonyt, én pedig felkeresem az igazgatói iro­dát, hogy a legilletékesebbektől kap­jak felvilágosítást erről a kellemetle­nül ható esetről. Az igazgatói irodá­ban az igazgató helyettesét, dr. Teplý Richárd sebészfőorvost találom, aki így nyilatkozik: — Sajnos, nem egyedülállók az ilyen és ehhez hasonló jelenetek. Ezeknek a kellemetlen közjátékoknak azonban kizárólag csak a betegek és az őket szabálytalanul támogató kezelőorvosok az okai. A betegek ugyanis igen gyak­ran a legjelentéktelenebb betegsé­gekkel is a klinikákra szeretnének be­feküdni és enne'k ä jogtalan kívánság­nak a támogatására megnyerik kezelő­orvosukat is. Pedig hát egészségügyi szerveink éppen a bfetegek érdekében szigorúan előírják, hogy a betegsége­ket, a gyógyíthatóságukra való te­kintettel csakis a meghatározott he­lyeken lehet gyógyítani. Vannak ugyary­is olyan egyszerű betegségek, ame­lyek kezelésére a gyakorló orvos vagy a szakorvos is elegendő. De még ha kórházi ápolásra is szorul a beteg akkor is rendelkezésükre áll a legki­tűnőbb szakorvosokkal ellátott járási, vagy városi kórház. És ha csak egé­szen speciális, vagy különösen súlyos betegségről van szó, akkor, de csakis akkor van jogosultsága a betegnek arra, hogy klinikai ápolásban része­süljön. Mert hát ugyan hogyan is szolgálhatnánk a dolgozók érdekeit akkor, ha a súlyos betegeket el kelle­ne utasítanunk azért, mert csupa könnyű betegekkel lennének megtelve ágyaink? Ilyen eset állott fenn ennél az eló_bbi asszonynál is, akinek a be­utalása és saját vizsgálatunk szerint is olyan jelentéktelen betegsége van, hogy azt kezelőorvosa is játszva ki­kezelheti! * * * Teplý doktorral folytatott beszélge­tés után sétáljunk most végig kedves olvasó a „Gyógyulók városa" néhány épületrészén. Sajnos, a klinikák egyik legnevezetesebbjére, a gyermekklini­kára nem juthatunk be, egyrészt mert az a város egy másik részén van, másrészt azért, mert úti kalaúznőm, Nehajová Vellermina, az egészségügyi intézet kiváló műtősnővére, moso­lyogva jegyzi meg, hogy oda aztán még bennünket sem engednének ám be! A fertőzések elkerülése végett ugyanis — egy fogadószoba kivételé­vel — az orvosokon és a szolgálatban lévő ápolószemélyzeten kívül, senkinek sem szabad oda belépni. Részben en­nek a nagy elővigyázatosságnak kö­szönhető aztán az a gyönyörű ered­béke és a nemzetek közötti barátság védőbástyája! A Csehszlovák Békevédok Bizottsága." * * * „A világbéke kínai népi bizottságának. Drága barátaink, azt kívánjuk a nagy kínai népnek, hogy az új évben további sikereket érjen el hazája építésének és az ázsiai nemzetek szolidaritásának megszilár­dításában a világbéke érdekében. Éljen országaink népeinek törhetet­len barátsága! A Csehszlovák Békevédők Bizottsága." mény, amit a csecsemőhalandóság és az anyák életbenmaradása terén az utóbbi időkben elértek. Persze, az or­vostudomány mérföldes léptekkel való előretörése is elősegíti ezeket az ered­ményeket. A kor&szülött gyermekeket például egy üvegszekrényszerű szer­kezetbe fektetik — magyarázta veze­tőnőm — ahol aztán oxigénadagolás­sal és egy bizonyos állandó hőfokon való tartással annyira felerősítik, hogy a fejletlen kislbabát rendszerint meg is mentik az életnek. — Vagy itt van a vérbomlás meg­akadályozása — folytatta a nővér.— Egy majommal, a Macacus rhesus-szal foly­tatott kísérletezés folyamán felfedez­tek egy véralcsoportot, az Rh faktort, amely pozitív, vagy negatív képlet­formában minden ember vérösszeté­telében feltalálható. Előfordul azonban egy eset, amikor a férfi és a nő vé­rében az Rh faktor olyan képletfor­mában fordul elő, mely eset a tőlük születendő gyermeknél kétféle vérké­pe^ idéz elő. Ez az eset aztán a gyer­mekben úgynevezett vérbomlást okoz, amely régen bizony a csecsemő biz­tos halálát okozta. Ma már azonban, szülés előtt jóelőre megvizsgálják a férfi és a nő vérét, és ha ilyen eset állna fenn, már jóelőre gondoskodnak a gyermek megmentéséről. A gyermek megszületése Esetén ugyanis annak vérét — már elég teljes biztonsággal, — vérátömlesztés útján teljesen ki­cserélik. ( * • • További utunkon megtekintettük a dolgozóink egészségével különösképpen törődő klinikát is, amelyben kizárólag az üzemekben szerzett betegségeket gyógyítják. Itt külön nyilvántartanak minden olyan foglalkozási ágat, amely káros lehet az emberi egészségre, sőt a betegek gyógyításával párhuza­mosan arról is gondoskodni igyekez­nek, hogy megfelelő védelmi berende­zések javaslásával a jövőben kiküszö­bölhessék az üzemek ezeket a meg­betegedéseket. Megtekintem ezután még a fogásza­ti sebészetet is, amely mindössze négy éve működik és mint ilyen, első Szlovákiában. Külpnös dolgokat láthat az ember például a fogsebészet egyik ágán, az ortodencián, ahol többek kö­zött az olyan fogakat, amelyek oldalt, vagy kiállóan nőnek a szájban, bizo­nyos ruganyos drótszorítók segítsé­gével teljesen normális állású foggá szoktatják. — A legörvendetesebb fej­lődést azonban a régen oly hírhedett tüdő- és nemi betegségek klinikáján tapasztaltam. Ezeken a helyeken ugyanis ma már teljes bizonysággal tudják gyógyítani a régente oly ren­geteg áldozatot szedő betegségeket, mint a tüdőbajt, mint a nemi betej­ségek leggonoszabbját, a vérbajt is. * * * Körsétánkat a „Gyógyulók városa" so­kak szemében még ma is legretteget­tebb pavilonjában, a sebészeti klini­kán fejeztük be. Itt, ebben a négy mű­teremmel és legkorszerűbb orvosi se­gédeszközökkel felszerelt épületben a látogatásom elején szerzett kedves is­merősöm, Teplý Richard, a sebészeti és sérülési osztály vezetője fogad. Amikor észreveszi rajtam e nem ép­pen idegnyugtató helyen rosszul palás­tolt borzongásomat, mosolyogva igyek­szik elűzni rossz érzésemet. — Mások is hamar belesápadnaK a sebészetnek még csak az említésére is — kezdte megnyugtató magyaráza­tát Teplý doktor. — Pedig hát ma mér nincs oka ám senkinek sem félni a se­bészeti beavatkozásoktól. Mielőtt ugyanis a műtőasztalra kerülne a be­teg, a leggondosabb vizsgálatnak vet­jük alá és csak abban az esetben opi­ráljuk meg. ha mind a szíve, mind testi : erőnléte legtökéletesebben rendben | „A német béketanácsnak. Drága barátaink, az 1955. évben a német békevédők­nek sok sikert kívánunk a Nyugat­Németország újrafelfegyverzése ellen és az egységes demokratikus és bé­keszerető német állam megteremtésé­ért folytatott harcukban. Mélyüljön tovább a csehszlovák és német béke­mozgalom baráti együttműködése. A Csehszlovák Békevédők Bizottsága." van. Ha ezek a feltételek hiányoznak, akkor előbb feljavítjuk a beteg testi ellenállóképességét, ha gyenge a szív, akkctf- előbb megerősítjük a beteg szi­vét és csak azután végezzük el a mű­tétet. Sőt, ha úgy kívánja a helyzet, akkor csupán csak részoperációkat vég­zünk a betegen. v De különben is annyira tökéletes ma már a sebészet, hogy az opferációk leg­nagyobbrészt sikeresek. Különben is klinikánk professzora, Čárský Konstan­tin és docense Chorváth Vilmos Szlova­kia legjobb sebészei közé tartoznak; Suchý Ede docens pedig szintén egyik I.gjobb röntgenológusa Szlovákiának. Di: még az ápolónők között is olyan kiváló dolgozók vannak, mint pl. Gyurcsó Jo­zefina, akit szaktudásáról és lelkiisme­retességéről az egész köztársaságban ismernek — No de pár perc múlva éppen köny­nyü műtétet hajtunk végre — foly­tatja mosolyogva dr. Teplý Richárd, a sebészeti osztály főorvosa. — Ha saját szemével is meg akar győződni róla, hogy milyen „szörnyű dolog" is egy se­bészeti műtét, akkor megszerzem az engedélyt, vegyen részt rajta. * * * Hatalmas, halványzöld majolikával kirakott teremben folyt le életem egyik legizgalmasabb látványossága. A terem oldalfalain hosszú üvegszekrényben a legkülönösebb alakú orvosi műszerek csillognak. A közepén kb. 2 méter hosz­szú, bőrrel bevont asztalféle áll, amely­re egy jó méternyi átmérőjű ívlámpa ontja vakító fényét. Az egyik sarokból korszerű altatógép mered felénk, mig arrább az orvosi technika másik cso­dája, a vérzést elállító masina húzódik meg szerényen. Mindenütt csend, csend — csupán csak a szívem rémült dob­banása ver bele a kísérteties szertar­tásba. Mielőtt a műterembe lépnénk, teljesen át kell olyanná vedlenünk, mintha magunk is beletartoznánk ebbe az eddig csak filmekről ismert kórházi képbe. Az operációs teremben segédke­ző ápolót és engem is hófehér köpenybe bújtatnak, lábainkra gumicipőt kell húznunk, nehogy előforduljon a fertő­zésnek még csak a lehetősége is. Az operációt végző orvos, a két segédor­vos és a műtősnővér szintén gumici­pót húznak, majd szapannal és meleg­vízzel, alkohollal könyökig lemossák kezüket, majd arcukat is eltakaró csuklyaszerű köpenybe öltöznek, és csak úgy lépik át a műtőterem küszö­bét. Ezután behozzák a már elkábított és szintén fehér köpenybe burkolt be­teget. A műtőasztalra fektetik és máris itt a nagy pillanat. A most már köpeny nélkül fekvő beteg operálandó testré­szét fertőtlenítik, halk parancsok hal­latszanak, serceg a bőr, csillognak az apró kis ollók és csipeszek, az ívlámpa fénye sárga kígyóként követi az orvos pillanatig sem lankadó kézmozgását. Mire ráérnénk rosszul lenni, már kint is van az alattomos kis daganat, mér állítják is a véržŕst, hogy orvosaink egy újabb győzelmet írhassanak bé az emberi nyomorúsággal vívott örök harc történetébe. * * • Hűvös decemberi szélben, fázósan bújnak összébb -3 kórház fáinak meg­kopaszodott ágai. Az épületek ablak­szeméből halványsárgán csurognak elő a letompított villanyfénynyalábok. Az alkony beleölelkezik már a téli éjsza­kába, amikor búcsút veszek az emberi szenvedés és az emberi segíteni aka­rás e csodálatos birodalmától. Már át is lépem a hatalmas boltíves kaput, régen benne járok a tsillogó, villogó, kacagó, gyönyörű életben. Lelkemnek azonban egy kis darabkája még órák múlva Is i visszaszáll oda, ahol küzdenek ember­I társainkért, a „Gyógyulók városába". Neumann János 1944 őszén a fasiszták visszavonu­lásának útjába esett Ozsgyán község is. Nagy volt a forgalom a faluban. A visszavonulók között elsők voltak Horthy kakastollasai, akik jól megra­kott társzekereken családjukat is ma­gukkal vitték. Községünkben pár na­pig tartó dáridónak beillő pihenőt tar­tottak; kérdezni nem igen lehetett tőlük semmit, sőt nem is mertünk, mert nagyon félelmetes külsejük volt. Nem is lehetett abban az időben gyer­meket látni az úton, a felnőttek is csak nagyon sürgős dolgukat végez­ték. Valami „faut" emlegettek egy­más között, amit mi nem értettünk. Azért csak azt bizonyítgatták, hogy jön majd egy új fegyver, és akkor „jaj a vörösöknek", még ők is visz­szafordulnak kelet felé és majd meg­mutatják nekik, — de útjukat azért folytatták nyugat felé. Még aznap este megérkeztek a tüzérek Losonc felől községünkbe. A falu végén megálltak és jöttek a szálláscsinálók. A szélső háznál belökte a kaput egy szakasz­vezető és Igy kiáltott: „No, ide mind­járt bejöhet vagy négy kocsi:" — De alig lépett kettőt, újból ordított: „Vissza, mert mind itt döglik meg." Nem tudom, mitől ijedt meg a sza­kaszvezető úr. Azt hiszem, a sártól, mert a cifrábbak között sarat is em­legetett. Reggelig a gebék is megpi­hentek és a katonák is, aztán elin­dultak Rimaszombat felé. Alig két óra múlva már megint Losonc felé men­tek, két nap múlva falunk gazdái új­ból örülhettek visszajövetelüknek, és a nyáron összegyűjtött széna jobban fo­gyott. Már fiatal nem volt a faluban, de Szálasiék az idősebbekről sem feled­keztek meg. Falragaszokon hívták fel őket, hogy Szécsényben kell jelent­kezniük. Ennek a felhívásnak végre­hajtásával a szálasi-pribékek voltak megbízva, akik házról-házra járva ijesztgették a lakosságot. El is mentek a férfiak, de másnap éjjel haza is jöttek. Elbújt mindenki, ki hová tudott. Nagy juh- és szarvas­marhacsordát hajtottak a németek. A faluban mér nem fért el és élelem sem volt, ezért a rétekre terelték őket, ahol senki sem gondoskodott az A A kövecsesi mezőgazdasági iskola tanulói, valamint tanítói felháborodva tiltakoznak Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen. A faliújságokon na­ponta friss cikkek jelennek meg: „Nem akarunk háborút! Tiltakozunk a párizsi egyezmények ellen!" címmel. Mi tanulni akarunk, teljesíteni azo­kat a feladatokat, melyek pártunk X. kongresszusának határozataiból ránk hárulnak: fejleszteni akarjuk szocia­lista mezőgazdaságunkat, hogy emel­jük dolgozóink életszínvonalát. Tudatában vagyunk annak, mit je­lentene egy még borzalmasabb, har­madik világháború, melynek követ­keztében ismét özvegyek és árvák si­ratnák legkedvesebbjeiket és könny és jajszó váltaná fel minden kis család békéjét. Veszély fenyegetné az alkotásokat, mefyek országunk dolgo­zó népe lelkes munkáját hirdetik. Mi továbbra is építeni akarunk. Egy Katonai szolgálatom után újra el­foglaltam régi munkahelyemet. Mun­kábalépésem első óráiban nagyon meg­lepődtem. Ügy tűnt fel nekem, mint­ha kicserélték volna az iskolánkat. Az első pillanatban nem akartam hin­ni szemeimnek, és később a valóság még fokozta meglepetésemet. Először is szükségesnek tartom megemlíteni azt a megértő, barátsá­gos légkört, melyet az elvtársak kö­zött észleltem az iskolában. De a leg­nagyobb örömet mégis az szerezte ne­kem, mikof észrevettem az elvtársak fáradhatatlan munkáját az új eipber neveléséért. i eleségükröl, de közben hidegebbre is fordult az idő, lefagyott a lábuk a hasig érő sárban és mind ott pusztuit el. Aztán közeledett a front és a for­galom még nagyobb lett. Magyarok, németek, váltották egymást, mindegyik alakulat hol előre, hol hát­ra ment, de egy sem tudta, hová. Az ágyúszó mellett néha már a géppus­kát is lehetett hallani. Minél előbb szerettünk volna keresztülesni rajta. Már mindenkinek elege volt. Azonban a java még csak most következett. SS-katonák szállták meg a falunkat és ők tartották a frontot: A szovjet ka­tonáknak nem sokáig tudtak ellent­állni. Dél felől egy szovjet előőrs tért be 1945. január 3-án a hajnali órákban és a németek fejvesztetten menekültek Fazekas-Zsaluzsány fel?. A németek ezekben a napokban mu­tatták meg igazi énjüket. A falunk végén lévő nagy vasúti hidat s az alagút két végét a levegőbe röpítet­ték. Megállt a forgalom, el voltunk zárva a világtól, összeszedték a gaz­dáktól a szarvasmarha-, igavonó- és sertésállományt és elhajtották. A la­kosságot éjnek idején puskatussal a község elhagyására kényszerítették. Aki tudott, elbújt, a többiek jajve­székelve, a német puskatusok között mentek, amerre hajtották őket. Az elbújtak megkeresésére szerencsére már nem volt idejük, mert a szovjet katonák rajtuk csaptak és megaka­dályozták őket állati tervük keresz­tülvitelében. Azóta már újjáépített hidak és alagút hirdeti a szocializmus győzel­mét. Tíz éve már mindezeknek, de mi nem felejtettük el. Ha Amerika pénzmágnásai csak részben is átélték volna ezeket a napokat, az őrültek há­zába kerültek volna. Mindezek ellenére újabb háborúba akarják sodorni a vi­lágot. Ha már a háború anyagi pusztí­tásainak nyomait el is távolítottuk, de köztünk élnek azok az árvák, akik a múlt világháborúban szüleiket vesztet­ték el. Szoros egységben a béke és a Szovjetunió mellett, megvédjük sza­badságunkat. AgonáSf János, Ozsgyán szebb, boldogabb szocialista hazát akarunk építeni. Békésen akarunk él­ni, nem akarunk építés helyett rom­bolni. Ha vannak olyanok, akiknek jobban tetszik- a rombolás, mint az építés, rombolják azt, amit örököltek, amit gyűjtöttek a szegény dolgozók kizsákmányolásából. Tudatában va­gyunk annak, hogy milyen nyomorban élnek Amerika dolgozói. Tudjuk ezt a napi sajtóból, a rádióból, valamint a visszatértek elbeszéléséből. Szocialista hazánkban népünk élet­színvonala régen meghaladta Amerika dolgozóinak életszínvonalát. Ismétel­ten kijelentjük: Nem akarunk hábo­rút, nem akarunk fegyverdörgést hal­lani, de ha a helyzet megkívánja, megvédjük hazánk becsületét és a haladást, ha utolsó csepp vérünket Is fel kell áldoznunk. A kövecsesi mezőgazdasági iskola tanulói. Kötelességemnek tartom megírni az elvtársak elért eredményeit az egyes tantárgyakban. Odaadóan igyekeztek, hogy iskolánk tanulói elsajátítsák a szlovák nyelvet. A VI. és VII. osztály tanulói már folyékonyan beszélnek szlovákul. Azonfelül Micsurin-kört ala­kítottak és gyönyörű eredményeket értek el a növénytermelés terén. Ezek az igyekezetek és eredmé­nyek arra mutatnak, hogy a gútai nyolcéves általános iskola tanítói szív­ügyüknek tartják az új, szocialista ember nevelését. Retimocszky Gyula, tanító, Gúta. Ucl ÖO 2 lei Fölöttem a Tátra, alattam a lába. Ülök a derekán, egy mohos kö hátán és egy verset írok Igen, innen írok. Őriznek a fenyők, kőkontyú hegytetők, s a partizán sírok beszélgetnek velem. Gyurcsó István A „Gyógyulók városában" Békét akarunk! Az új ember neveléséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom