Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-29 / 25. szám, szombat

2 m %m 1955. Január 29. " A FELSZABADULT GÖMÖR A természeti kincsekben gazdag, szép Gömör tájai fölött tíz évvel ezelőtt ezekben a napokban ragyogott fel a szabadság felkelő napja. Véget ért a bányák szorgos munkásainak a tőkés uralom elleni harca — a szabadságot őhajtő munkásnép leghőbb vágya a felszabadító hős szovjet katonák dicső bevonulásával teljesült. Gömör bányavidéke a felszabadulás után újjászületett. Az ércbányák a tőkés uralom utolsó évtizedében pusztulásra voltak ítélve. A felszabadulás új élet kezdetét jelentette. Megindult a munka mindenütt. A bányák dolgozói részére új lakásnegyedek, a bányászifjúság számára tantermek, kényelmes otthonok épültek Vashegyen, Alsósajón, Rudňanyn, Korornpán, Lubeníken, Rozsnyón és mindenütt a gömöri bányavidéken. Mindezt a fejlődést az tette lehetővé, hogy a felszabadult ország népének lelkiismeretes, áldozatos munkája biztosítani tudta az országépítés nagy feladatainak teljesítését. Gömör arculata napról napra változik. Üj képet, szebb, tökéletesebb alakot ölt. A felszabadult köztársaság tíz éve többet nyújtott a gömörieknck, mint a kapitalizmus sok-sok évtizede, amikor a bányák ura még a kizsákmányoló részvénytársaság volt. Az idősebb bányászok igen jól emlékeznek ezekre az időkre, melyeknek szemtanúi voltak. Laciak-Tóda András nyugdíjas bányász sokat tud mondani a bányászok akkori életéről, a bányatelepek helyzetéről a nagy gazdasági krízis idejéből. Abban az időben az ő falujából mintegy 40 ember vándorolt ki Amerikába, Belgiumba és Franciaországba. ő maga is munka nélkül volt akkor, s mint öntudatos bányászt, aki a munkások jogaiért mindig síkraszállott, be is börtönözték. Sok minden történt azóta. A nyomorúságos évek keserveit most a körülötte pezsgő szabad, boldog élet feledteti. Az új lubeníki üzem a gömöriek egyik legnagyobb büszkesége. Itt épült fel Szlovákia egyik legmodernebb üzeme. Ez az új, korszerű berendezésű üzem a réginek romjain épült fel. melyet a kapitalista tulajdonosok szereltek le. Az üzem mellett már felépült az új lakónegyed. A modern épületekben a bányák és kohók dolgozói laknak. A családi házak eddig soha nem látott ütemben épülnek. A bányák dolgozói Rudnán, Rozsnyó közelében több mint 40 új családi házat építettek maguknak. A bányászfalvak külső képét mindenütt ezek az új családi házak teszik szebbé, tetszetősebbé. S ígv van ez Gömör bányavidékének minden falujában. A kizsákmányolás idejének szalmatetős kunyhói rohamosan eltűnnek, hogy helyüket új, modern családi házak foglalják el. A feudalizmus nagy urai és az iparmágnások a maguk kényelmére azelőtt pompával berendezett kastélyokat építettek itt. Ilyen a Rozsnyótól nem messze levő betléri Andrássykastély. Értékes berendezése, műtárgyai, hatalmas könyvtára, díszparkja, melyeknek létrehozását a dolgozók verejtékes munkája, alkotó készsége tette lehetővé — ma állami vagyont képeznek s a nyilvánosság számára nyitva állanak. A Hnilec folyón épült fel a dobsinai nagy vízierömű. X Farkasvölgy turbinái már második éve szolgáltatjak a villanyáramot üzemeinknek háztartásainknak. Rozsnyón, a gömöri bányavidék központjában is új bányászlakónegyed épült széles utcákkal, korszerű lakóhazakkal. A bányásznegyerí állandóan épül, fejlődik, új, meg új házak emel kednek ezen a helyen. Megváltozott a mezőgazdasági jellegű falvak élete is a felszabadulás óta. Jellemző példája ennek a változásnak Szilice község fejlődése. Ebben a félreeső hegyi faluban a parasztok szövetkezetbe tömörülve közösen gazdálkodnak. Egységes földmüvesszövetkezetük, a „Vörös Lobogó" egyike a kerület legjobb szövetkezeteinek korszerű gazdasági majorjával, nemrégen épült istállóival, baromfitelepével. A sziliceiek az állati termelésben értek el legszebb eredményeket Ebben nem kis érdeme van Szabó László etetőnek. A felszabadult Gömör tíz évének elért eredményeit az idei jubileumi esztendő a munkaterületek minden szakaszán további átütő erejű eredményekkel gazdagítja. Hatalmas erőforrás ez az építőmunka A munka frontján elért minden siker a béketábor egy-egy szilárd erődítménye. M. Gy A plzeni vasutasok /eve/e V. G. Bíazsenov mozdonyvezetőnek A plzeni vasútak alkalmazottai válaszoltak Viktor Grigorjevics Bíazsenov Sztálin-díjas mozdonyvezető levelére és közölték vele sikereiket, amelyeket tanácsai alapján értek el: Levelükben többek között ezeket írják: „Csehszlovákia Kommunista Pártja és a köztársaság kormánya feladatul tűzték ki a forgalom és az egész vasúti közlekedés megjavítását a szovjet vasutasok példája nyomán. Ezért állandóan az ön tanácsai alapján dolgozunk, kedves Viktor Grigorjevics." A továbbiakban a plzeni vasútak alkalmazottai közlik V. G. Blazsenovval, hogy a közlekedés megjavítása érdekében mit tett például Oskar Lummerding 62 éves mozdonyvezető, aki egész mozdonybrigádjával és munkatársainak széles kollektívájával a moz donyok jobb állapotáért és több kilo méter befutásáért harcolt. „Tudjuk, hogy minden siker, amit a nyugati határ közelében érünk el, csapást jelent a háborús gyújtogatók és korunk nyugalmának zavarói számára Az ön példája, tanácsa és önzetlen segítése megkönnyíti nagy feladatunkat — a korszerű vasúti forgalom kiépítését." A plzeni vasutasok levele, amelyben sikereikről írnak, a szovjet vasutasoknak küldött szívélyes üdvözletekkel fejeződik be és a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság vasúti dolgozóinak nagy barátságát bizonyítja. Zsigárdiak a pardubicei „Energovodüzemben Ha Prágából Bratislavába utazik az ember, a hosszú úton sokféle emberrel ismerkedhet meg. Kétféle -típusú utazó van. Az egyik, aki azonnal beszédbe elegyedik útitársaival, s perceken belül mindent tud útitársai életéről, a másik típus a zárkózottabb, csak annyit beszél, ami az együttutazás alatt éppen elkerülhetetlen. Jómagam a középúton haladok, se többet, se kevesebbet. De múlt heti utazásom alkalmával kivételesen átcsaptam a sokat beszélők, jobban mondva a sokat kérdezők táborába. Hogy miért? Megmondom azt is. Pardubice után magyar szó ütötte meg fülemet. Nem mintha ez szokatlan jelenség lenne ezen az útvonalon is, hiszen hazánk fővárosát hivatalosan, vagy egyéb okokból magyar ajkú lakosaink is sűrűn felkeresik. Inkább a témára lettem figyelmes, amely a fülkéből a vonat folyosójára csalt ki, ahonnan a hangokat hallottam. A folyosón néhány fiatalember, csupa 24— 28 év közötti egészséges, jókedvű munkás beszélgetett, évődött egymással. Furdalt a kíváncsiság, kik lehetnek, hova utaznak. Munkáskülsejű emberek, biztosan itt dolgoznak Csehországban, gondoltam. Odamentem, s megkérdeztem tőlük, kicsodák, honnan jönnek. — Kocsis Dezső vagyok, mondja az egyik megszólított. — Hol dolgoznak? — Pardubicén az „Energovod" alkalmazottai vagyunk valamennyien, hangzott a válasz. Nyolcadmagammal dolgozunk a cégnél Zsigárdról, folytatja tovább. Kérdésemre elmondja, hogy már idestova egy éve dolgoznak Pardubicén. Nyolcan vannak egy partiban. Mint érdekességet megjegyzi, hogy a négy Kocsis-fivér, Dezső, Jenő, István és Gábor együtt dolgoznak. A legfiatalabb fivér nemrég szerelt le s azóta ő is velük dolgozik. A csoport többi tagjai — Horváth Imre, Szűcs Lajos, Zemek József és Kecskés József — ugyancsak rokonok, illetve falubéli jóbarátok. — Milyen munkát végeznek? — Kábelcsöveket rakunk le — adja meg a választ Kocsis Dezső. A kábelfektetéshez szükséges 70—80 centiméter mélységű árkokat magunk ássuk és lefektetjük a kábeleket is. Arra a kérdésre, mennyit keresnek havonként, Kecskés elvtárs vá'aszol. Elmondja, hogy akkordban dolgoznak, havi keresetük 2400—2600 korona között mozog. — Normánkat — vág bele a beszédbe újból Kocsis elvtárs^ — havonta 200 százalékra teljesítjük, 300 munkaórát dolgozunk le havonként. S buszkén jegyzi meg: „abszencia nélkül." — A család is magukkal van? — Nem, mert úgy sem tudnánk állandóan velük lenni; munkabeosztásunk olyan, hogy egész héten át mindég másutt, Pardubicén kívül dolgozunk, inkább kéthetenként, fizetéskor megyünk haza két napra, hiszen 370 kilóméteres útért 56 korona kedvezményes árat fizetünk. — Nem fárasztó ez a sok utazás? — Nem, megszoktuk már, jó az öszszeköttetés. Galántáig megyünk gyorssal, onnan azonnal van csatlakozásunk haza, Zsigárdra. Elmesélik azt is, hogy hatan nősek, családjuk is van. Egyik a fiaival, másik a lányaival büszkélkedik. Kocsis Dezső sugárzó arccal, meséli, milyen jó érzés számára, amikor hazamegy és két virgonc iia, — nyolc és négy évesek, — megérkezéI se után kinyitják a koffert és keI resik az ajándékot. — Soha nem megyünk üres kézzel haza, — folytatja — a családnak praktikus ajándékot, a gyermekeknek játékot viszünk, s nem kis örömünk re szolgál, ha látjuk, milyen boldogan játszanak a hozott ajándékkal. — No és még egy kérdést, hogyan értik tneg a cseh elvtársakat, tudnak velük beszélni? — Igen, feleli Kecskés elvtárs, már egészen jól értjük a cseh nyelvet, s a cseh elvtársak készséggel állnak mindenben rendelkezésünkre, szívesen segítenek nekünk. Hogy a cseh nyelvet már jól értik, arról személyesen is meggyőződhettem, mert a kalauznővel éppen nagy vitába kerekedtek, amíg beszélgettünk, miután jegyüket a kalauznő valamilyen okból nem találta rendben. A vita komolyan, indulatosan indult, a csoport tagjai a maguk igazát vitatták, a kalauznő meg az előírásokhoz ragaszkodott, de a végén kedélyesen búcsúztak el egymástól, jeléül annak, hogy tört cseh nyelvtudásuk dacára is megmagyarázták, hol történt a hiba, s a kalauz-elvtársnő is megértette őket. • Bratislavához közeledtünk, szívélyesen, régi ismerősként vettem búcsút a nyolc magyar munkástól, akik olyan lelkesedéssel beszéltek munkájukról, hogy kiváltották belőlem a gondolatot — írni kell róluk. S. O. Tizenötezer koronával csökkentik a z önköltséget A Királyhelmeci Fogyasztási Szövetkezet dolgozói a felszabadulás 10. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy a kiskereskedelmi áruforgalom tervét az év végéig 101,5 százalékra teljesítik, az iperi árucikkek eladásának tervét pedig 105 százalékra. Vállalták a tojás és más mezőgazdasági termékek felvásárlásának túlteljesítését is. A munkatermelékenység emelését is célul tűzték a dolgozók. Kötelezettséget vállaltak, hogy az önköltséget jobb szervezéssel 15.000 koronával csökkentik. A kenyérellátás további megjavítására felajánlották, hogy a kenyér és péksütemény sütés: tervét ' 110 százalékra teljesítik. A szövetkezet dolgozói egyúttal versenyre hívták ki a kassai kerület fogyasztási szövetkezeteinek dolgozóit. TALÁLKOZO A szlovák egyetem aulája zsúfolásig megtelt fiatalokkal. Német, magyar, szlovák szavak röpködtek a levegőben, összefonódnak, egybeölelkeznek. Derű, bizakodás, a fiatal élet tavasza csillog a szemekben. Elönt, beborít mindent. Itt senki sem idegen. Minden sorompó iShull az ifjúság békeharca, életigenlése előtt. Mindenkire rátalál egy-egy mosoly. A tekintetek melegen, testvériesen egymásba kapcsolódnak. Mi ez, ha nem a közös szándék erőforrása, a gazdag élet sznbad lüktetése? Mi ez, ha nem a béke óhajtása, a barátság szenvedélyes keresése? Meleg kézfogásra nyílnak a tenyerek s az érzések is eavbekavcsolódnak. Ifjúság, szépséa. derű hasít utat a békés holnap felé. Kint, az aula előterében, kékinges'fiiik, lányok gyűlnek körbe. Összehajolnak. Beszédük megüti fülemet. Szlovákul társalognak. — Nincs még egy magyar jelvényed? — böki hátba társát egy nyurga fekete fiú. — Nekem is csak egy van — feleli a másik. — De van egy felesleges osztrákom. — Ide vele! — kap utána egy kis szöszi lány, s már tűzi is a mellére, a szíve fölé. A fekete fiú elégedetlen. — Hát egyikötöknek sincs egy fölös magyar jelvénye? — Nincs, nincs! Két fiatalember megy el a csoport mellett. — Nézd, azok magyarok! — int feléjük a szöszi lány. — Kabátjuk hajtókáján ott a piros-fehér-zöld jelvény. Egy pillanat, s már körbe is fogják a két magyar fiatalembert. Kérik a jelvényüket. Azok eleinte értelmetlenül bámulnak, de hamarosan megértik barátaik kívánságát. Nevetve nyújtják át a Dolgozó Ifjúsági Szövetség háromszínű jelvényét. Tíz pár kéz kap utánuk, de helyükbe már tűzik is a két fiatalember mellére a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség fehér-kék-piros jelvényét. Cserébe. A barátság kedves emlékéül. Összeölelkeznek. Szorongatják egymás kezét. — Legközelebb majd mi megyünk Budapestre — ígérik mindnyájan. A két magyar fiú — bár nem tud szlovákul — megérti. — Gyertek csak, gyertek, szívesen látunk benneteket — felelik egyszerre. Boldog kacagás viharzik végig a folyosón. DÉNES GYÖRGY • • • A CSISZ II. országos kongresszusa tiszteletére Orlova vidékén hat ifjúsági kollektíva versenyez. Az ifjú bányászok kötelezték magukat, hogy a februári események évfordulójáig 6300 tonna szenet fejtenek terven felül. Lelkesen és áldozatkészen dolgoztak és már január 26-án büszkén jelentették, hogy feladatukat 178 tonnával túlteljesítették. CSÜTÖRTÖKÖN, január 27-én a prágai Blaník-moziban megtartották a finn kinematográfia egyik művének első csehszlovákiai ünnepélyes bemutatóját. „A fehér rénszarvas" című film ez, amely a finn filmgyártást á VIII. filmfesztiválon képviselte Karlovy Vary-ban és megnyerte a legjoob fényképezésért járó díjat. JOSEF SKUPA tanár, nemzeti művész együttese a prágai Magyar Kultúrával együtt csütörtökön, január 27-én a Prága-Vynohrady-i színházban előadást tartott, amelyen bemutatták a Magyar Népköztársaságba rendezett körút alkalmával játszott számokat. AZ OSZTRAVAI VÁROSHÄZÄN szerdán, január 26-án délután megnyitották a Szakszervezeti Világszövetség mellett működő nemzetközi szakszervezete bányászszövetség kiállítását „A bányászok életéről az egész világon". A fényképek és gazdasági áttekintések világosan bizonyítják, hogy milyen nehéz viszonyok közt dolgoznak és milyen nyomorban ölnek a bányászok a kapitalista országokban, eltérően a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozóitól, ahol a legnagyobb gondoskodásban részesülnek. AZ ÜZEMEN BELÜLI ELSZÁMOLÁST több üzemünkben már 1951ben bevezették, amikor a könnyűipari és gépipari üzemekben megteremtették az első személyes takarékoskodási számlákat. Ma a gépiparban 37 olyan üzem van, ahol már legalább egy részlegen vagy egy műhelyben bevezették az üzemen belüli elszámolást. Az alkalmazottak a személyes takarékoskodás számláit 50 gépipari üzemben alkalmazták. m

.. 1 .. 1 udulesen Ez idén is minden héten több száz dolgozó utazik a szlovákiai és csehországi hegyekbe, ahol megérdemelt pihenésük örömteli perceit töltik. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden üdülőközpontjának dolgozói gondosan készülnek az elszállásolásra és mindenre, ami örömtelivé teszi a hegyekben való tartózkodást. Ez idén a téli szakszervezeti rekreáción körülbelül 100.000 munkás, hivatalnok és különféle foglalkozású dolgozó vesz részt hazánk különböző részeiből. Nemcsak a Magas- és Alacsony-Tátrába, hanem a Krkonošeba és a Beszkidekbe, Jeseníkbe és a többi hegyekbe is ellátogatnak dolgozóink és örömteli perceket élnek át. Az üdülőhelyek vezetősége előre elkészített műsorral várja a látogatókat. A kezdő síelőket tapasztalt síoktatóra és olyan síelőkre bízzák, akik már elsajátították ezt a sportot. Minden nap kirándulásokat rendeznek, azok a dolgozók pedig, akik nem síelnek, a hegyi erdőkben tesznek sétákat. Az idei téli rekreáción körülbelül 23.000 tanuló vesz részt a különféle iskolákból. A tanulók első csoportjai már megérkeztek a Magas-Tátrába és a Krkonošeba.