Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-28 / 24. szám, péntek

4 UJSZ0 'Í955. január 28. (Folytatás a 3. oldalról.) naíista pártoknak, a magyar nacionalizmus legfőbb képviselőinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek, a mi esetünkben a magyar dolgozók, Csehszlovákiában egyenjogú állampolgárok legyenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja a maga részéről a proletár nemzetköziség eszméjét hirdette, harcolt a nemzeti kisebbségek jogaiért, a magyar iskolákért, a csehszlovákiai magyar dolgozók magasabb életszínvonaláért, gazdasági érdekeiért, politikai és kulturális egyenjogúságáért Ugyanakkor másfelől a magyar nacionalizmus Képviselői a cseh és a szlovák burzsoáziával karöltve, a magyar dolgozók ellen szövetkeztek, még a magyar dolgozók nemzetiségi jogainak feláldozása árárt is, csak azért, hogy megvédjék a maguk vagyonát. A horthysta irredentizmus magvát hintették el a magyar lakosság között, de Szent-Ivánvi vendégül látta birtokán Benest és vadászatot rendezett tiszteletére. A történelem lapjairól kitörülhetetlen az a tény, hogy a cseh burzsoázia segítségére sietett Horthynak, hogy megdönthesse a Magyar Tanácsköztársaságot. Csehszlovákia Kommunista Pártja védelmébe vette a Magyar Tanácsköztársaság üldözött híveit és hosszú éveken keresztül rejtegetett és bujtatott több magyar kommunistát, akiknek külföldre kellett menekülniük Horthy véres rezsimje elől. Pártunk mindenkor ellenséges ideológiának minősítette és elítélte a nacionalizmust. Pártunk támogatta a menekült magyar kommunistákat és a legnehezebb években, Horthy és Szálasi uralma idején segítséget nyújtott az illegális magyar kommunista mozgalomnak is. Csehszlovákiában a magyar nacionalizmus gyökerei 1918-ig nyúlnak vissza. E gondolatok hirdetői — grófok, Esterházyék és mások, akik kijárták a Horthy-rendszer irredentista-revizionista iskoláját — osztályérdekből hirdették e jelszavakat. A burzsoánacionalizmus eszméjét terjesztették, amely ellenségként állt szemben a munkásosztállyal, amely szabadon terjedt Benes és Masaryk áldemokratikus Csehszlovák Köztársaságában és 1938-ban a haza elárulásával tetőzödött be. A magyar burzsoánacionalisták nem a magyar nép, a magyar nemzet érdekeit tartották szem előtt, csak saját osztályérdekéiket követték és értük készek voltak elárulni Csehszlovákiát csakúgy, mint Magyarországot, készek voltak az orszácrot feláldozni az ellenségnek, Hitlernek, a német imperializmusnak, a fasizmusnak. Ugyanakkor, amikor az ország reakciós urai Münchenben és Bécsben az állam felosztásáról tárgyaltak, és elárulták hazánkat, Csehszlovákia Kommunista Pártja a köztársaság dolgozó népét nemzetiségi különbség nélkül a haza védelmére mozgósította. Gottwald elvtárs a hatalmas arányú kassai népgyűlésen Csehszlovákia Kommunista Pártjának nevében többek között kijelentette: „A horogkeresztes fasizmus ökle egyaránt fenyeget minden nemzetet, a lakosság valamennyi rétegét... A hitleristák útja Budapest felé nem hosszabb, mint Prága felé... Jól jegyezzék meg a magyarok, hogyha elesik Prága, Brünn és Bratislava, akkor elkerülhetetlenül el fog esni Budapest, Debrecen és Szeged is." A mi pártunk szava hívta fel nyíltan a nemzeteket összefogásra, együttes védelemre a közös ellenség, valamennyi nép esküdt ellensége, a fasizmus ellen. Ez a felhívás látnoki figyelmeztetés volt, amely világosan bizonyítja, hogy pártunk mindig a proletár nemzetköziség eszméjét hirdette, mert csakis ez az eszme viheti győzelemre a dolgozók ügyét, a nemzetek szabadságának, önállóságának és függetlenségének ügyét. Hogy ez nem sikerült 1938-ban, az a hazaáruló nacionalista klikk bűne, ameiy akkoriban uralmon volt és igazgatta országunkat. Pártunk figyelmeztető, óva intő szavait megértéssel fogadták Csehszlovákia magyar dolgozói és sok olyan magyar katona volt, aki nem akarta elhagyni a cseh határvidék erődjeit és lövészárkait, amikor a müncheni kapituláció értelmében át kellett adnunk ezt a területet. A magyarlakta vidéken a müncheni és a bécsi megegyezés közti időszakban érte el csúcspontját a nacionalista propaganda, az irredentista-revizionista uszítás és be kell ismernünk, hogy ez a propaganda aránylag igen sikeres volt még a magyar dolgozók között is. A kevéssé öntudatos magyar lakosság nacionalista mámorban élt, de hamarosan rádöbbent tévedésére és a fasiszta Horthy-rendszer alatt kijózanodott a burzsoánacionalizmusbóL Csehszlovákia Kommunista Pártjának szavai és Gottwald elvtárs szavai szomorú valósággá váltak. Prága. Brünn. Bratislava megszállása után sor került Magyarország megszállására is és a német fasizmus, imperializmus belehajszolta .Európa nemzeteit a második világháborúba, a véres pusztulásba. A magyar dolgozók már a Horthy-rendszer első napjaiban kiábrándultak a „paradicsomból", amelyet ez a rendszer ígért és adott nekik. De a revizionizmus, irredentizmus, burzsoánacionalizmus sodrába került kispolgári rétegeket sokkal inkább megfertőzne ez a méreg, ezért nem ismerhették fel egy csapásra "és idejében, hogy félrevezették őket. A csalódás és a kijózanodás náluk hosszadalmas, lassú folyamat volt. Sokan azonban teljesen még akkor sem szabadultak meg a magyar burzsoánacionalizmus ellenséges ideológiájától, amikor 1945-ben a dicső szovjet hadsereg felszabadította a Csehszlovák Köztársaságot. Hitler nacionalista frázisokkal hajszolta bele az európai nemzeteket a Szovjetunió elleni háborúba és abban reménykedett, hogy a soknemzetiségű szovjet hadsereg nemzetiségi okokból felbomlik és így könynyen legyőzhető lesz. Hitler oldalán, a német fasizmus oldalán a nacionalizmus csak üres jelszavakat jelentett. Ezzel szemben a Szovjetunióban a nemzetiségi kérdést a teljes egyenjogúság alapján oldották meg. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása erőt, hatalmat és egyben győzelmet is jelentett a nagyhangú, üres, nacionalista frázisokkal szemben. A Szovjetunió győzelme 1945-ben hatalmas csapást mért a nacionalizmusra. Természetesen 1945-ben, a felszabadulás után a magyar burzsoánaeionalizmussal megfertőzött kispolgári elemek, különösen pedig a reakció képviselői háttérbe vonultak, megbújtak és megfelelő alkalomra vártak, hogy feltámaszthassák és felújíthassák ellenséges ideológiájukat — a burzsoáaiacionalizmust 1945-ben a magyar burzsoánacionalisták egyidőre azért is visszavonultak, mert látták, hogy a kassai kormányprogram értelmében megkezdték az egykori hazaárulóknak, a köztársaság ellenségeinek, a németeknek és azoknak a magyaroknak a kitelepítését, akik a Csehszlovák Köztársaság ellenségeinek számítottak. A magyar nacionalisták passzivitása azonban nem tartott sokáig. Igen gyorsan kapcsolatot létesítettek a szlovák nacionalistákkal, akik a kormányprogrammal visszaélve ellentéteket és civódásokat szítottak nemzetiségeink között. Jól tudjuk, hogy ezekben az időkben a csehszlovákiai magyar dolgozók, főleg munkások, kis. és középparasztok különféle üldözéseknek voltak kitéve; a magyar reakció képviselői, kulákok és más kapitalista elemek azonban- nyugodtan élhettek. „kapcsolataik" voltak, megváltoztatták nemzetiségüket és ezzel elérték, hogy minden további baj nélkül megmaradhattak régi helyükön. Ez természetesen a nacionalisták malmára hajtotta a vizet és gyakran félreértések, visszásságok okozója lett a dolgozók között. Ebben az időben a kommunista párt és a munkásosztály elsőrendű és legfontosabb problémája a hatalom kérdése volt. Ez a helyzet 1948 februárjáig tartott, amikor a reakciós miniszterek államellenes puccsot szerveztek, abban reménykedve, hogy másodszor is sikerül az, ami az első világháború után már sikerült. Munkásosztályunk, dolgozó népünk a tapasztalt és bevált kommunista párt vezetésével leszámolt ezekkel a reakciós elemekkel és február dicső napjaiban megszilárdította a munkásosztály hatalmát. A februári események után világos volt, hogy Csehszlovákiában is sor kerül a nyílt kérdések rendezésére. A revizionizmus szelleme akkoriban már a Magyar Népköztársaságban sem nyilvánulhatott meg, mert a reakciós Nagy Ferenc és a nyugati hatalmak felé kacsingató hazaáruló klikk, kormányát Magyarországon is leleplezték és ott is megszilárdult a munkásosztály hatalma, így történt, hogy 1948 októberében a mi pártunk is napirendre tűzte Csehszlovákiában a magyar kérdés megoldását. A magyarok megkapták az állampolgárságot és a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság egyenjogú állampolgárai lettek. 1948. decemberében megjelent az első magyar újság, megalakult a Csehiszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, nyomdába kerültek az első magyar könyvek és fokozatosan megnyíltak a magyar iskolák. A magyar burzsoánacionalisták a nép jogainak leple alatt éppen ebben, az időben kezdtek hirdetni különféle demagóg követeléseket; hogy zavarják a baráti kapcsolatok megszilárdulását a magyar és szlovák nemzetiségű lakosok között. Első aktív fellépésük' az .volt, hogy igyekeztek befeketíteni a csehszlovákiai, magyar dolgozók előtt, azokat, a magyar elvtársakat, akik a lapok szerkesztőségében, vagy a Csemadokban valamiféle tisztséget vállaltak. Azt mondták róluk.' hogy „becseneltek", elárulták a magyar népet, és arra törekedtek, hogy bizalmatlanságot ébresszenek a magyar dolgozókban e funkcionáriusokkal. pártunk és kormányunk határozataival szemben. E magyar burzsoánacionalista elemek különösen a nemzeti bizottsági választások után azokat a magyar dolgozókat, akik tisztségeket vállaltak és tevékenyen dolgoznak a nemzeti bizottságokban, gúnyosan „állami magyaroknak" nevezték el. Csehszlovákiában a magyar burzsoánacionalizmus más formában is megnyilvánult Igen gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a Csemadokot — e szervezet feladatát helytelenül értelmezve — a ma,7yar dolgozók érdekeinek védelmezésére akarják felhasználni a hivatalokkal szemben. Ez leginkább iskolaügyi és kulturális kérdésekben fordul elő. A csehszlovákiai magyar dolgozók bizalommal viseltetnek pártunk és kormányunk iránt, ezzel a bizalommal fordulnak hivatalos szerveinkhez is, de el kell ismernünk, hogy a burzsoánacionalistáknak még ma is sok helyütt sikerül bizalmatlanságot kelteniük a magyar dolgozók soraiban közintézményeink iránt. Megnyilvánult ez a nemzeti bizottságokba való választások alkalmával is például Sáron, ahol a magyarok nem akartak jelölteket javasolni. Hasonló esetek fordultak elő Somor.ján, Gútán, Izsán és Perbetén. A magyar burzsoánacionalizmus kifejezője az osztályharc elsimítása is, például, ha az egységes földmű ves szövetkezetbe n kizárólag hamisan értelmezett nemzeti együttérzésből védelmezik „a maguk kulákját", a magyar kulákot. Az utóbbi időben különösen Léván és Rozsnyón voltunk tanúi annak, hogy egyes burzsoánacionalisták mindent nemzetiségi szempontból igyekeznek magyarázni. Ezekben a városokban szembetűnő a magyarok elszigetelődése, ami szintén a burzsoánacionalizmusnak egyik formája. Manapság már igen ritkán fordulnak elő súrlódások az „itteni" szlovákok és magyarok között. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanazt a csehszlovákiai m^fyar állampolgárok és az úgynevezett áttelepültek viszonyáról. Itt még igen gyakran tapasztalható a bizalmatlanság. ellenségeskedés, civakodás és elszigetelődés. Őszintén meg kell állapítanunk, nem harcolunk rendszeresen a magyar burzsoánacionalizmus megnyilvánulásai ellen, noha az utóbbi időben több előadást rendeztünk a nemzetiségi kérdésről, a burzsoánacionalizmus káros megnyilvánulásáról, dolgozóink együttes harcáról a múltban és együttes országépítő munkájáról a jelenben. Mégis a burzsoánacionalizmus elleni harc gyakran helytelen formát vesz fel, mégpedig abban az értelemben, hogy gyakrabban emlegetjük és pellengérezzük ki a burzsoá nacionalizmust másutt, mint a saját sorainkban. Szemünk láttára ment végbe a szlovák burzsoánacionalisták, Husák, Novomeský, Okáli és társaik leleplezése és ártalmatlannátétele. Ez abból a helyes kommunista törvényszerűségből következett, hogy a burzsoánacionalizmus ellen folytatott harc akkor a leghelyesebb és legeredményesebb, ha a saját sorainkban küzdünk ellene, ha a magunk nemzetéhez tartozó burzsoánacionalisták ellen irányul harcunk. így tettek a szlovák kommunisták. Szlovákia Kommunista Pártja példát mutatott a szlovák burzsoánacionalisták, a burzsoánacionalizmus képviselői ellen folytatott becsületes és következetes harcával. Szlovákia Kommunista Pártja példát mutat abban, hogy igen szigorúan lép fel minden burzsoáňacionalista elemmel szemben, amely m^g akarja zavarni nemzeteink nyugodt együttélését. Nekünk is ezt a példát kell követnünk harcunkban a burzsoánacionalizmus, az olyan eszmék ellen, amelyek idegenek a munkásosztálytól. Ha sikeres munkát akarunk végezni, tartsuk bs mi is ezeket az elveket és elsősorban a magunk portája előtt söprögessünk. A burzsoánacionalizmus elleni harchoz sok türelem és még több nevelőmunka kell. Előadásainkban, cikkeinkben rá kell mutatnunk a proletár nemzetköziség jelentőségére. a munkásmozgalom hagyományaira, a szabadságért vívott harcban népeink között kifejlődött pozitív kapcsolatokra, s együttes küzdelmünkre a hűbériség és tőkésrend ellen. Meg kell ismertetnünk magyar polgártársainkkal azokat a hagyomá nyokat,. amelyek a múltban összefűzték dol gozóinkat, nemzeteinket, nemzetiségeinket. Fejlesztenünk kell a proletár nemzetköziség tudatát és szellemét, hogy erősítse a csehszlovák hazafiságot, a szocialista hazafiság eszméjét. Bacílek elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953. december 18-án és 19-én megtartott teljes ülésén foglalkozott a magyar burzsoánacionalizmus megnyilvánulásaival Csehszlovákiában. Bacílek elvtárs akkor kijelentette: „A párt szerveinek vezetésével, a nemzetiségi politika helyes megvalósítását követve a jövőben a kommunistáknak, szlovákoknak és magyaroknak egyaránt az eddiginél elszántabban kell harcolniuk a burzsoánacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Mind a magyar.' mind a szlovák lakossá? között, naponként felvilágosító és népnevelő munkával kell népszerűsíteniük üzemeink és mezőgazdaságunk élenjáró dolgozóit, tekintet nélkül nemzetiségükre, szeretetet kell ébreszteniük közös hazánk, a Csehszlovák Köztársaság és szövetségesünk, a nagy Szovjetunió iránt A kommunisták nemzetiségi különbség nélkül Prágára emeljék szemüket. Ott székelnek pártunk képviselői, ott székel egész Csehszlovákia népének kormánya, amely megoldja Csehszlovákia valamennyi nemzetének problémáit, megoldja az ukrán és a magyar lakosság problémáit az ország többi nemzetének problémáival együtt. Csehszlovákia egész dolgozó népének, cseheknek és szlovákoknak, magyaroknak és ukránoknak közös a zászlaja, a fehér-kék-piros csehszlovák zászló, valamint a proletárharc, zászlaja, a nagy szocialista állam lobogója •— a vörös zászló. A piros-fehér-zöld zászló a baráti magyar állam zászlaja, amelyhez népünket és államunkat őszinte baráti kapcsolatok fűzik és amelynek lobogóját megtisztelő helyre teszszük a többi baráti állam lobogója mellé, a testvéri Lengyelország, Románia, Bulgária. Kína, vagy Korea zászlainak társaságában." Igen, a piros-fehér-zöld zászló nem lebecsülendő tényező a burzsoánacionalisták kezében. Szinte naponta felbukkan a pirosfehér-zöld zászló kérdése, bár már ismételten rámutattunk, hogy ez a zászló nem nemzetiségi jelkép, hanem az ország felségjogainak — az adott esetben Magyarország, a baráti Magyarország felségjogainak kifejezője. Ügyelnünk kell rá és nem szabad megengednünk, hogy a burzsoánacionalisták egy baráti állam zászlaját arra használják fel, hogy éket verjenek nemzeteink közé. Az utóbbi időben a kispolgári elemek igyekeznek érvényesíteni kétesértékű „segítségüket" a János vitéz mesedaljáték színrehozatalával és rendezésével is. Ebben a daljátékban, amely éles szatírával gúnyolja lei a Monarchiát, a franci királyság tehetetlenségét. előfordul a magyar zászló, a magyar zászlóhoz való hűség kérdése is. A nacionalista elemeknek ez alkalmul szolgál arra, hogy nálunk, Szlovákiában a magyar burzsoánacionalizmust táplálják. Magyarországon e dalmű a hazafiság eszméjét erősíti. De nálunk, Szlovákiában, nemzetiségileg kevert lakosságú területen a pirosfehér-zöld zászló felhasználása e darabban nem erősíti a szocialista hazafiság eszméjét, a csehszlovák haza szeretetét, nemzeteink békés együttélését és testvéri barátságát Itt nagyon sok függ a rendezőtől és meg kell állapítanunk, hogy azok a rendezők, akik lelkesen viszik színre a János vitéet, nem tanúsítanak hasonló „önzetlen" lelkesedést az új szocialista darabok bemutatásában. E mesejáték a Napoleon előtti időkben játszódik le, amikor a magyar zászló még nem is volt piros-fehér-zöld. Ha a rendezők komolyan fontolóra vennék a darabbal kapcsolatos problémákat, rájöhetnének arra, hogy a piros-fehér-zöld zászló kibontása e darabban történelmileg és ideológiailag egyaránt hamis. E zászló túlságos kihangsúlyozása joggal ébresztette a szlovák, de a magyar elvtársakban is azt az érzést hogy a magyar zászlót ebben a darabban nemzeteink barátságának megzavarására használják fel, illetve visszaélnek vele. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a csehszlovákiai magyar kommunisták sem harcolnak elég határozottan az e fajta jelenségek ellen. Egyfelől tévesen úgy vélik, hogy esetleg a népi demokratikus Magyarországot sértené, ha megmondanák a véleményüket, másrészt pedig nem akarnak kellemetlenségekbe keveredni, nem akarják megharagítani helybeli ismerőseiket és barátaikat és ezért inkább hagyják magukat sodortatni az eseményektől, nem küzdenek a helytelen nézetek ^llen. Ez azonban igen veszélyes és ártalmas jelenség, mert így akarva-akaratlan táplálják a burzsoánacionalizmust. Az efféle magatartás összeegyeztetheted len a szocialista hazafiság eszméjével, öszszeegveztethetetlen a hazaszeretettel, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság szeretetével, amelyre joggal lehetünk és vagyunk is büszkék azokért a sikereinkért, azokért az eredményekért, amelyeket az ország szocialista építésében értünk eL Ezt a jogos büszkeséget érzi minden csehszlovákiai magyar dolgozó. Ma különösen fontos, hogy a magyar dolgozók rendíthetetlen hűséggel viseltessenek hazánk, népi demokratikus államrendünk és szeretett pártunk iránt. Meggyőződésünk, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ezentúl fokozott mértékben szállnak harcba az ellenséges burzsoánacionalista ideológiával, amely osztályidegen és ellenséges, és még vagyunk győződve arról is, hogy dolgozóink ŕzí vükön viselik Novotný elvtárs szavait. amelyeket pártunk X. kongresszusán mondott: „A lenini-sztálini nemzetiségi politika elveinek következetes megvalósítása megszilárdította a csehek és a szlovákok testvéri barátságát, biztosította országunk valaifcLnnyi nemzetiségének teljes egyenjogúságát. Köztársaságunk nemzeteinek és nemzetiségeinek egysége hatalmas erejű tényező, amely biztosítja népi demokratikus államrendünk szilárdságát."