Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-27 / 23. szám, csütörtök

4 UJSZ0 '1*955. január 27. A szovjet hadsereg 10 évvel ezelőtt felszabadította a hírhedt oswiečimi haláltábort MAI FIATALOK rA „l'Humanité" 1955. január 23. száma cikket közöl Dominique Desanti tollából, amelyből az alábbiakban részletet hozunk. 1945. január 27-én, harminc kilométerre Kaítowicetől, ötven kilométerre Krakkótól a szovjet hadsereg felszabadította a német fasiszta gyilkosok hírhedt haláltáborát Osiviečimet, — melyet 1940-ben állítottak fel a németek. Négymillió ártatlan áldozatot öltek meg gázkamrákban és krematóriumában. Több transzportot már érkezése napján a háláiba küldtek. 1943. március 9-én a drancyi haláltranszportból, mely 1200 személyből állt, száznegyvenet regisztráltak a táborban, 1060-at még ugyan azon a napon a gázkamrákban •pusztították él. 1943. január 23-án a romairwülei transzporttal kétszázharminc fiatal francia nő érkezett, az ellenállás hősnői, közöttük Danielie Casanova, MarieClaude, Vaillant-Couturier. Negyvenhármán élték túl a borzalmakat. 'A sók millió deportáltból néhány százan maradtak meg, akik felszabadulásuk napjára, 1945. január 27-re emlékeznek vissza, ma tíz évvel felszabadulásuk után... Janine Friedmann, akit tizennyolc éves korában deportáltak Párizsból, ezeket mondja: 1945. január 27-e, hajnali öt óra... Véget ért egy szörnyű éjszaka az úgynevezett revíren, ahol ápolónő voltam. Amikor a fábarak ajtaján kiléptem, a Lagerstrasse túlsó oldalán megpillantottam a szovjet hadsereg első katonáit. Ránkmosolyogtak, nem riadtak vissza tőlünk, élő csontvázaktól, akili a nyakukba borulva sírtunk a boldogságtól. Beléptek a halálbarakkokba és ők, akik annyi embertelenséget láttak a háború foAz Indiai Kongresszuspárt országos értekezlete vasárnap véget ért. *** Tito elnök elfogadta René Coty francia köztársasági elnök Franciaországba való meghívását. *** Nevada államban februárban újabb amerikai atomfegyverkísérleteket kezdenek. *** Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke február 15-én Párizsban találkozik Nehru indiai miniszterelnökkel. *** lyamán, csak ezt tudták mondani: „És ezt emberek tették veletek? Emberek?" Odette Elina így beszél: Január 27-én, felszabadulásunk reggelén, amikor a tábor melletti tó jeges vízéből mertem a táborban meghagyott néhány gyermek részére vizet — a túlsó oldalon háromlovas szánt pillantottam meg: a mesék orosz trojkája volt, egy asszony hajtotta a lovakat. A szél szétzilálta szőke, hosszú haját, mely vállára borult; szép volt, erős, egészséges. Szovjet katona. Számomra: az élet, a szabadság szimbóluma... Dr. A. F. (65.566. számú fogoly) párizsi orvos így emlékezik január 27-re: — Reggel 10 óra volt. A barakkkórház ajtaján egy hóember lép be. Felkiáltok: „Orosz!" Másnap már a szovjet egészségügyi szolgálattal együtt láttuk el a betegeket: tejet kaptak és könnyű ételeket. Egy moszkvai orvossal dolgoztam együtt. Értsék meg: három éve mint páriákat kezeltek bennünket, pofonokhoz, rúgáshoz, botozáshoz voltunk szokva. Sokan a drótkerítésen át családtagjaikat ismerték fel a halálba induló csoportok között. És most, egy orves, egy szovjet tiszt bajtársnak szólít bennünket — együtt dolgozunk, mint egyenrangúak, velünk dolgoznak ők is, úgy kezelik betegeinket., mint a szovjet sebesülteket. Nem vagyok kommunista, de soha, soha nem felejtem el a szovjet hadsereg emberszeretetét, jóságát. Ha nem akadályozzuk meg Nyugat-Németország felfegyverzését, elárulják Oswiečim négymillió s a háború harmincmillió áldozatának emlékét. Utat engedünk a jövő Oswiečimeinek, az atomháború Oswiečimeinek. A Burmáben tartózkodó csangkajsekista csapatok az utóbbi időben fokozták tevékenységüket. A Blltz című indiai lap azt írja, hogy a taivani koumintangista-klikk komolyan nyugtalankodik amiatt, hogy a burmai kormány 1955-ben nagyszabású támadást szándékszik intézni a Burmában tartozkodó koumintangista csapatok ellen. Tajpejben aggódnak amiatt, hogy e támadás következtében Csang Kaj-sek elvesztheti fontos ugródeszkáját a kontinens felé. A Ranguanban megjelenő Nation című lap közölte, hogy a burmai csangkajsekista bandák soraiban amerikalak is vannak? EZEK A — BEZZEG A MI IDŐNKBEN mások voltak a fiatalok — hajtogatta sipítozó vékony hangján minduntalan Mari néni. Ha meglátott, akkor egyhamar nem szabadultam tőle. Végig kellett hallgatnom beszédét. A felszabadulás után én is, mint sok más fiatal, építkezésre mentem dolgozni, s itt ismerkedtem meg az egyik faluban Mari nénivel, akitől csak a véletlen segítségével tudtam később szabadulni. Mifelénk azt szokták mondani, hogy akkor igazi legény a legény, ha tele van az erszénye. íratlan törvény, amely szerint értékelték a mi vidékünkön a legényeket. Keményfejü, mokány palócok laknak az Ipoly mentén. A jó bortól heves a vérük. Van bennük nyakasság és virtus. Voltak olyan falvak, ha valakinek egy hold földdel többje volt, az a szegényebbel nem ült egy asztalhoz a kocsmában. Most már kihalóban van ez a szokás, mert a szegényebb rétegek felemelkedtek, közös nevezőre hozta a parasztságot a nagyüzemi gazdálkodás Azelőtt, ha valaki végigsétált falunkon, a ruházatról azonnal megállapíthatta, ki a nagygazda fia. Ma már ez is a múlté, mert a volt szegények fiai is jói öltöznek. Hogy ki a nagyobb legény, az azelőtt a kocsmában dőlt el. Az volt a nap hőse, aki a legtöbb bort tudta meginni és fizetni. Erről aztán két hétig is beszéltek a faluban. Az volt a legnagyobb szégyen, ha valaki nem tudott többet rendelni és fizetni mint a vetélytársa. Többször előfordult, hogy a vetélytársak virtustól egymásra licitáltak a rendelésnél. Akármennyibe is került, mégis büszke volt az, aki a legtöbbet fizette. Ilyenkor ivott az egész kocsma, a potyabor jól csúszott a torkokon. Munkára azért is mentünk, hogy legyen egy kis friss pénz a háznál, meg eleget akartunk tenni az íratlan törvénynek is. Mert ha többet keres az ember, több marad zsebpénznek. Meghajtott a kalandvágy is, világot akartunk látni. Ebben az időben sokan járnak vidékünkről az ország minden részébe dolgozni. Ez végeredményben nagy hatással volt az emberekre, mert azok a fiatalok, akik munkára jártak, sokkal egészségesebben kezdtek gondolkozni. A falvak felébredtek tespedésükből, megtört a bigott gondolkozás! mód. MUNKAHELYÜNKÖN jól fizettek. A konyha szintén jő, csak hét kicsit szokatlan volt. Itt ismerkedtünk meg a -„knédlivel", amit odahaza nem ismertünk. Én igen' finyás voltam, otthon diétás koszton éltem. A diétát magam állítottam össze. A listán s z összes szárnyasállatok szerepeltek. Már kiskoromban megkedveltem a jó tyúkleveseket és a csirkepaprikást. Anyám ugyan a szárnyasok nagy részét elhordta a piacra, hogy egy k's pénzt csináljon, de azért néha-néha a konyhára is jutott. Ha hosszabb ideig nem volt szárnyas, akkor egyegy csirkét „megódalítottam", úgyhogy lesántult és le kellett vágni. Egy ideig hadi lábon voltam a szárnyasokkal, .mert nekem kellett a libákat őrizni. A falun minden gyerek, amellett, hogy iskolába jár, még libapásztor is. Én is igen vásott gyerek voltam és mialatt játszani mentem, A gyügyi fürdő Ipolyságtól nincs messze a már elég jól ismert gyügyi fürdő. 1955. január 8-án itt tartottuk meg az évzáró taggyűlést, amelyen a járási pártbizottság küldöttei is részt vettek. A beszámolóban értékeltük a múlt évben végzett munkát. Ki kell emelnünk Vilem Gusztávot, a fürdő vezetőjét, aki a pártszervezettel együttműködve fáradhatatlanul és odaadással azon dolgozik, hogy megváltoztassuk a gyügyi fürdő képét. Minden alkalmazott, a vezetőtől a fűtőig, részt vett a munkálatokban. Munkaidő után brigádmunkával elvégeztük azokat a feladatokat, amelyeket 1954-ben tűztünk magunk elé. az őrizetlen libákat elhajtotta a csősz. Volt ilyenkor haddelhadd. Anyám sokszor megkönyörült rajtam és titokban adott pénzt, hogy kiválthassam a libákat. A csirkékkel is sok baj »olt, vigyázni kellett arra, hogy a héja el ne vigye. őket. Egy ideig jól vigyáztam, de aztán jöttek a pajtások, játszottunk és én csak a kotlós kétségbeesett kurrogására lettem figyelmes, de már késő volt, mert a héja vitte a csirkét. A szárnyasokkal csak akkor békültem ki véglegesen, amikor az öcsém átvette a libapásztorságot. A munkahelyről csak ritkán jártam haza; ezért is hiányoztak a szárnyasok. Elmentünk egy párszor a vendéglőbe is, de amikor végigolvastuk az étlapot, kissé meghökkentünk. Fel volt sorolva rajta az egész történelem, egy sereg városnév, úgy hogy eleinte nem is mertünk rendelni. Később rájöttünk, hogy az ételek nem is olyan jók, mint ahogy az ember a nevük után gondolná. Néha elnéztem, hogy a szakácsok milyen bőszülten verik a húsdarabokat s elgondolkodtam rajta, hogy mit vétett az a húsdarab, hogy annyira csépelik. Később rájöttem erre is. Azért „potyolják", hogy szétverve, a kisebb hús minél nagyobbat mutasson. A szárnyasok után egyre jobban vágyódtam s elhatároztam, hogy főzetek egy csirkét a faluban. Találtam is egy idősebb nénit, aki hajlandó volt velem üzletet kötni. Jól elkészítette az ételt, de Mari néni miatt, aki a szomszédban lakott, sosem tudtam jó étvágygyal enni. A faluban igen kíváncsiak a messziről jött emberre. Ha észreveszik, hogy valahová idegen jött, máris odafut valaki megérdeklődni, hogy ki az illető és mi járatban van. így ismerkedtem meg Mari nénivel is. Első alkalommal, amikor átjött sót kérni, mint falun szokás, a háziaszszony marasztalta, ő pedig nem kérette magát. Leült és töviről hegyire kikérdezte, ki vagyok, honnan jöttem, stb. Majdnem minden héten mentem csirkét főzetni. Ha Mari néni észrevett, mindjárt átjött. Terebélyes testét nyugalomba helyezte a fali tűzhely mellett a kis székre és kezdte a mondókáját: — EZ A MAI FIATALSÁG, rossz útri tér. Moziba, színházba járnak, de a templomba annál kevesebbet. A Szekeres Mátyás lánya is kikezdett a pallérral. A szomszéd lánya is „elkutyult" a városban. Vége-hossza nem volt a siránkozásnak. Aztán mindent pontosan elbeszélt, ami a faluban történt. Hogy melyik lány kivel jár, hogy melyik menyecske kivel csalja az urát. Nekem már minden hajamszála az égnek állt, amikor megláttam Mari nénit, de kénytelen voltam végighallgatni. Ha a házi néni elkészítette az ebédet, gyorsan nekifogtam, hogy addig egyek, míg Mari néni nem jön. De Mari nénit nem lehetett becsapni. Alighogy hozzákészültem az ebédhez, máris hallatszottak léptei. Bejött és elkezdte mondókáját, miközben állandóan a számba nézett. Többször vitába szálltam vele, de ő nem engedett. A háziasszony beszélt valami gyanúsat Mari néni múltjáról, de hát azt szokták mondani, hogy a tolvajból lesz a legjobb csősz. így ment ez Az első ilyen munka a park rendbehozatala volt. A park rendezésénél 340 órát dolgoztunk le, további 120 órát pedig a szén betakarításánál, amit az állomásról szállítottunk a fürdőnek. Ezt a felajánlást a nemzeti bizottságba való választások tiszteletére tettük. A pártszervezet jó meggyőző munkája nyomán minden dolgozó megértette, hogy a gabona betakarítása a legfontosabb feladatok közé tartozik és ezért a gyügyi szövetkezetben 231 brigádórát dolgoztunk le, hogy a gabona minél előbb száraz, biztos helyen legyen. Az állomásra vezető út hónapokon keresztül. Mari néni nélkül alig tudtam egy-két csirkét elfogyasztani. Dicsérte az unokáját, hogy az milyen rendes leány, az nem menne ki a faluból semmiért. Jár az októberi litániákra, sőt esténként még a szentekhez is eljár imádkozni. T. i. némely faluban az a szokás, hogy a szentháromságot, vagy pedig több szentnek szobrát Is — ezt a helyi viszonyok után állapítják meg, nem tudom, milyen kulcs szerint — minden este más házhoz viszik és ott imádkoznak az öragasszonyok. Egyesek talán a fiatal korukban elkövetett bűneikért vezekelnek. Ha ezek a szobrok csakugyan azok volnának, amiknek ők gondolják, akkor az imádkozok nagy részét kizavarnák a helyiségből, mert falun többnyire azok szoktak minden héten áldozni, akik legtöbbet veszekednek a menyükkel. Jókai azt írja, az emberek elmennek a templomba, imádkoznak, az egyik istenhez, hogy segítse őket a másik istenhez, a pénzhez. Lehet, hogy ezért is imádkoznak itt. Ismertem olyan asszonyt is, aki minden reggel eljárt misére és buzgón imádkozott, hogy megnyerje a pört. Az a szerencse, hogy ezeknek a szobroknak nem kell enni adni, mert akkor biztos nem hordoznák olyan buzgón egyik helyről a másikra. Az áldozáson a legjobb katolikusok is összevesznek. Emlékszem, hogy meckafizetéskor (egyházi adó) vallás ide, vallás oda, a jó keresztények mindennek lehordják a papot. MARI NÉNI egyszer elhozta az unokáját is. Szép, kékszemű lányka volt. Majdnem rajta felejtettem a szememet. De azt gondoltam magamban, hogy ebből is olyan házsártos asszony lesz, mint a Mari néni, s többet rá se néztem. Közben a faluban folyt tovább az élet. A Szekeres-lány férjhezment a pallérhoz. A szomszédlényt eljegyezte egy villanyszerelő. Csirkét enni továbbra is eljártam és Mari néni csak jött. Ideje volt elég, anyagi gondjai nem voltak, mert kapta az öregségi segélyt. Már azon törtem a fejem, hogy felhagyok Mari néni miatt a csirkeevéssel. De aztán az egész ügy váratlanul elintéződött. Egyik nap megint ebédelni mentem. Jó étvággyal néztem a párolgó csirkepaprikást. Gondoltam, milyen jó volna elfogyasztani Mari néni nélkül. Gyorsan nekifogtam az evésnek, s közben az ablak felé tekintgettem. A háziasszony észrevette, titokzatosan mosolygott, majd megszólalt: — Ma nem jön Mari néni, mert — és itt jelentőségteljesen elhúzta a szót. — Miért? — tettem fel a kérdést. A háziasszony kárörvendöen mondta: — Keresztelő lesz náluk, „elkutyult" az unoka. Tovább nem is érdeklődtem. Jóízűen elfogyasztottam a csirkepaprikást, amely majdnem olyan jó volt, mint amilyet otthon szoktam enni. Egy alkalommal szembe jött velem Mari néni. Köszöntem neki, ő azonban úgy látszik nem akart velem találkozni, mert elkerült és bement az egyik üzletbe. építésén 546 brigádórát dolgoztunk le. Az adminisztrációban dolgozók is megértették a brigádmunka jelentőségét és munkaidejük letelte után 722 brigádórát dolgoztak le a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére pedig egy új virágházat építettek 178 óra alatt. Felajánlottuk, hogy 1955-ben brigádmunkával segítünk az új uszoda felépítésében és így hozzájárulunk ahhoz, hogy a dolgozók kényelmesen élvezhessék a természet adományát, a jó gyügyi gyógyvizet. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága január 26—27-én Párizsban teljes ülést tart. *** Mendes-France francia miniszterelnök szombaton másfélórás megbeszélést folytatott Tahar Ben Ammar tuniszi miniszterelnökkel. Husszein jordániai király európai útjáról hazatért Ammanba. *** 1954. december 17-től 1955. február li-ig az amerikai fél 11 esetben sértette meg a koreai fegyverszüneti egyezményt. *** Január 23-án Varsóban megkezdődött a Volt Ellenállók Nemzetközi Szövetsége irodájának ülésszaka. *** Három volt MRP — képviselő: Lipkowski asszony, Louis Vallon (akik kiléptek az MRP-ből) és André Denis, (akit kizártak az MRP-ből), valamint Leo Hamond szenátor (akit ugyancsak kizártak az MRP-ből) elhatározták, hogy „a munka demokratikus uniója" névvel új csoportot alakítanak. *** Háromoldalú gumi- és rizs-árucsereegyezményt köt Kína, Burma és Ceylon. A francia minisztertanács kedden ülést tart, amelyen a költségvetési ügyeken kívül megvizsgálja majd az észak-afrikai helyzetet. Kormánykörökben arról beszélnek, hogy egy észak-afrikai főbizottságot fognak felállítani, s annak élére Juin marsalit nevezik ki. Azt is híresztelik, hogy Dubois párizsi rendőrfőnököt nevezik majd ki algíri fökormányzónak Leonard jelenlegi főkormányzó helyébe. »»» Kétszázmillió dollár összegben kész azonnal kereskedelmi egyezményeket kötni a Német Demokratikus Köztársaság a tőkés államokkal, beleértve Nyugat-Németországot is — közölte egy londoni fogadáson Emil Senftleben, a lipcsei árumintavásár igazgatója. *** Collins tábornok, az Egyesült Államok dél-vietnami rendkívüli megbízottía. Washingtonban kijelentette, hogy Ngo Dinh Diem dél-vietnami miniszterelnök arra kérte az Egyesült Államokat, hogy vegye át a dél-vietnami fegyveres erők kiképzésének irányítását. *** Duisburg szakszervezeti ifjúsága legutóbbi értekezletén javasolta, hogy Nyugat-Németország ifjúságának képviselői a párizsi szerződés olvasásban való tárgyalásának napján vonuljanak tiltakozó menetben a bonni parlament elé. KÜLFÖLDI HÍREK dolgozói népünk egészségéért