Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-27 / 23. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! 0M 4 . SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava. 1955. január 27. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam. 23. szám MEZŐGAZDÁSÁGUNK ÉLETÉBŐL • • Megtalálták helyüket A pozdisovl szövetkezetben a Surlkov-féle gyorshízlalási módszer segítségével már eddig 42 mázsa sertéshúst adtak be, amivel teljesítették az évi beadás háromnegyed részét. A pordisovi szövetkezeti tagok jó gazdálkodásának eredményei öt egyénileg gazdálkodó parasztnak. Kral Györgynek, Pavlikán Jánosnak, Menyki Mihálynak, Hemák Jánosnak és Pavlikán Mihálynak megmutatta a szövetkezet felé vezető utat. Az eddig egyénileg gazdálkodók a szövetkezetben az élő leltáron kívül 33 hektár szántófölddel és 8 hektár réttel gyarapították a szövetkezeti vagyont. Testvéri segítség Az erdő- és faipari miniszter, valamint a földművelésügyi miniszter felhívására a hliníki szövetkezeti tagok azzal válaszolnak, hogy közlekedési eszközökkel segítséget nyújtanak a Kis-Kárpátokban dolgozó erdőmunkásoknak a farakodásban és szállításban. A csehszlovák állami erdők ottani vezetőségével szerződést kötöttok, amelynek alapján a hegyekből az első negyedévben 500 köbméter tűzifát és 400 köbméter ölfát szállítanak le, amiért 25.000 koronát kapnak. Január 18. óta 3 pár lóval több köbméter ölfát szállítottak le a hegyekből, amely munkák során különösen Szadlon Valter és Václav János tűntek li. Gazdag szövetkezeti tagok Nagyobb hektárhozam, több állattenyésztési termék -, a szövetkezetek jövedelmezőségének és megszilárdításának erős alapja A Petrová-Ves-i szövetkezet jó gazdálkodása meghozta gyümölcsét. 4 szövetkezeti tagok meg vannak elégedve az eredménnyel és az utána járó jutalommal, amelynek nagyrészét betétkönyvre helyezik. A jutalmak kiűzetésének első napján hét szövetkeret' tag összesen 53.000 koronát teit a nkba. A jövő traktorosai A besztercebányai kerület hat járá- j sában folyik a traktorostanfolyam, amelyet a gép- és tráktorállomások, a járási Hadsereggel Való Együttműködök Szövetsége bizottságai is járási CsISz-bizottságok rendeznek. A CsISz szervezetei a kerületben eddig 257 fiatalt szereztek a tanfolyamra. A tornaijai járási CsISz-bizottság 84 CsISz-tagot szerzett, akik számára két tanfolyamot rendez. A besztercebányai járási CsISz-btzottság 30 fiatal traktorost, a korompai CsISz-szervezet 35, a kékkői 25, a poltári £1 fiatalt szerzett a tanfolyamra. „Jok sikert tovább i munkaiokhoz Fehér hólepel borítja a szunynyadó határt. Csend mindenfelé, csak a közeli hegyek ormán zúgnak a fenyvesek. Mintha téli álomból ébrednének, a szél fuvallatára megrázkódnak, s tűleveleikről sűrű fátylakban húll a zúzmara. Lent az aranyosmaróti völgyben sűrű ködfátyol vonja be az épületeket, s közben havasesö szemerkél. Átláthatatlan a köd, s találomra irányítjuk lelteinket a traktorállomás felé. Háromszori kérdezősködés után végre megtaláljuk. A néma csend után, mely utunkon kísért, meglepő a nagy zúgás, a kalapácsütések és a fúrógépek tompa moraja, amely a műhelyek felől hallatszik. Lüktet az élet, amerre nézünk. Az egyik helyen fiatal suhancok állják körül a traktort és egy harminc év körüli fiatalember kézzel-lábbal magyaráz a fiúknak. Tanoncok, a jövő traktorosai mindannyian. Szeretnénk egyetmást megtudni tőlük. Nem a gépvezetésre vagyunk kíváncsiak, úgyis látjuk, hogy annakidején egy sem bízná másra a kormánykereket. Rég összenőttek már ezek az emberek a géppel. Szivük együtt dobban talán a traktor motorjával. — Két hónapja, hogy utoljára traktoron ültem — sóhajt fel az egyik traktoros, — s ebbe a mondásába kapaszkodtunk bele. Tőle akartuk megtudni, amire olyan kíváncsiak vagyunk. Csak nagysokára sikerül beszédre bírnunk, mert pár szó után újra meg újra bánatosan néz ki az ablakon a messze elterülő tájra. A rügyfakadásra, a napsütéses tavaszra gondol, amikor majd újra a szabad táj gyermeke lesz, s gépével újra a mezőkön járhat. Végre belekezd mondókájába. — Két hónapja, hogy elvégeztük a

z ő*v munkákat és a téli mélyszántást, azóta itt tespedünk a műhelyekben — feleli bánatosan. — Tizenegyünket osztottak be a gépjavítók mellé, pedig higyjék el, inkább most is kint szántanék. Mindent elhiszünk, neki, olyan gyermekies őszinteséggel beszél. Mégis tovább noszogatjuk a beszédre. Akadozva fűzi tovább a szót, s habozik, hogy továbbfolytassa-e. Azután mégis elmondja, hogy a régebbi traktorosokat, beosztották a műhelyekbe, a gépjavítók mellé, hogy idejében elvégezzék a téli gépjavításokat. No meg aztán a csoportos módszerű javításhoz szükség volt rájuk is, mert csak 10 gépjavító szakembere van az állomásnak. Huszonegy részleget létesítettek, minden alkatrész más részlegen készül. Eleinte hallani sem akartak a részleoer javításról, csak mikor látták, hogy így sokkal könnyebb a munka és előnyösebb a javítás, kapcsolódtak be mindnyájan. Akkor örültek igazán, ha két traktort is kijavítottak egy nap alatt a ter-. vezett 1,4 helyett. Mindnagyobb és nagyobb lelkesedéssel folyt a munka és az emberi akarat csodákat művelt. A traktorok téli javítási terve 1955. január 25-ig szólt, s a traktorosok kötelezettséget vállaltak, hogy január 15-ig befejezik az összes traktorok javítását. Kitettek magukért azzal, hogy január I 10-én, vasárnap éjjel bejelentették, hogy készek a gépek. Mikor idáig ér beszédében, széles mosoly terül el arcán és látszik rajta, hogy ez a vasárnap éjjel kárpótolta őt minden veszteségért. Legyőzték versenytársukat, a szencieket, s elsők lettek a köztársaságban. Győzött az emberi akarat és élre törnek a mindig utolsók között kullogó aranyosmarótiak. Tizenöt nappal rövidítenék le o téli gépjavítások idejét és emellett jó munkát végeztek. Két körzeti mechanikus vizsgálta felül a munkájukat és tüzetesen átnéztek minden egyes megjavított gépet. Hogyan tudták mindezt végrehajtani az aranyosmaróti traktorosok? Úgy, hogy mikor az utolsó sárga levél is lehullott a fákról, már foglalkoztak a téli gépjavítáI sok problémájával. A traktorállomás tanult az előző év hibáiból és megfelelő vezetőkáde'reket, jó szakembereket állított a régiek helyébe. Bekapcsolódott a munkába minden épkézláb ember és legjobb szaktudásával igyekezett eleget tenni feL adatának. Az eredmény elérésében segített nekik az is, hogy a párt. a szakszervezet, a CsISz és a többi tömegszervezet, állandó irányítást nyújtott a traktorosoknak. Végül pedig azért érték el ezeket az eredményeket, mert az aranyosmaróti traktorállomáson új Bosánszky Imrék, Jókai Jánosok, Chren Mihályok, Szkladon Pálok, és Kazik Jánosok tűnnek fel, akik évről évre többet és jobban dolgoznak a traktorállomáson. Jó munkájukért szép jutalomban részesülnek a legközelebbi munkakiértékelésnél. A traktorállomás jó munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint a műhelyben a fali újságon függő távirat, amelyet elismerése jeléül küldött a Jedľové Kostolany-i szövetkezetesek kollektívája. Tartalma ez: „Mi, a Jedľové Kostolany-i szövetkezet tagjai büszkén vettük tudomásul, hogv meanyertétek a téli gépjavítások munkaversenyét és első helyre kerültünk. Szívből örülünk ennek a győzelemnek, mert a ti győzelmetek a mi győzelmünk is. Sok sikert kívánunk további munkátokhoz." * H?Hsz Ambrus A CsKP X. kongresszusa a mezőgazdasági termelés legközelebbi kéthárom éven belüli lényeges növelését tűzte ki feladatul. A mezőgazdasági termelés növelését, az összes szektorban: az állami gazdaságokban, az egységes földművesszövetkezetekben és az egyénileg dolgozó parasztoknál is biztosítani kéli. Természetes, hogyha a mezőgazdasági termelést az egyéni gazdaságokban is növelni akarjuk, akkor elsősorban az szükséges, hogy a szövetkezetek mezőgazdasági termelését növeljük lényegesen. A szövetkezeti termelés növelésének megvannak a feltételei. A földalapok, a szükséges gépi berendezés, a műtrágya, vetőmag és ültetményanyag, az építőanyagok, az emberek — a szövetkezeti tagok — képezik ezeket- a feltételeket és biztosítják e fontos feladatok teljesítését. Ha a szövetkezeti termelést emelni akarjuk, szükséges, hogy az egységes földművesszövetkezeteket megszilárdítsuk. Ez pedig a szövetkezetek termelésétől függ. Tehát a szövetkezetek megszilárdítása és a mezőgazdasági termelés növelésének biztosítása a szövetkezetekben két egymástól eivá' iaszthatatlan kellék. Hogy valamely szövetkezet gya rapszik-e vagy nem, azt legjobban a szövetkezet jövedelme tükrözi viszsza. Ha több terméket tudnak eladni, nagyobb a jövedelem, — kiváltképpen állati termékek után —, ez a szövetkezet megszilárdulása mellett tanúskodik. Mennél jobban és mennél gyorsabban emelkedik a szövetkezet jövedelme, annál meggyőzőbben bizonyíthatjuk, hogy a szövetkezet erősödik, fejlődik. Ezért a szövetkezeti tagoknak, a nemzeti bizottsági funkcionáriusoknak, a gép- és traktorállomási dolgozóknak elsőrendű feladata, hogy gondoskodjanak a szövetkezet jövedelmezőségének biztosításáról. A szövetkezeti évzáró taggyűlésekre való előkészületek és a járási szövetkezeti konferenciák bizonyítják hogy a szövetkezeti tagok nagyrésze már megértette, hogy az életszínvonal emelkedésének alapját nem a kölcsönös és egyéb támogatások, a követelmények előtt való megtorpanás, hanem a kitermelt értékek képezik. Hogy ez így van, erről tanúskodnak a szövetkezeteknek hazánk felszabadítása 10. évfordulója tiszteletére tett felajánlásai, amelyek ma sokkal szerényebbek, mint a múlt éviek, viszont minden felajánlás konkrét termelési lehetőségekkel van alátámasztva. A pavlicei szövetkezet tagjai felajánlották, hogy a tervvel szemben 20 vagonnal több cukorrépát termelnek. Azonkívül még 10.000 liter tejjel többet adnak az államnak. A szenei járásban a novy-sveti szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy terven felül 10.000 liter tejet, 80 mázsa sertéshúst adnak be. Hasonló felajánlást tettek a pöstyéni járásban a vrbovói szövetkezeti tagok, azonkívül a somorjai, érsekújvári, párkányi, losonci és királyhelmeci járásban is értékes kötelezettségvállalások történtek. A termelés növelésével együtt növekedik a tagok jövedelme és fejlődnek, erősödnek a szövetkezetek. A műit évben előfordultak olyan esetek, hogy a szövetkezeti tagok nagyrésze úgy gondolta, hogy a munkaegységek számának ledolgozása a lényeg, nem pedig a szükséges munka elvégzése, a tényleges termelés. A szenei szövetkezetben megtörtént, hogy egyes szövetkezeti tagok egy nap alatt 7 munkaegységet is ledolgoztak. Ez nem volt egyedülálló eset. A szeredi, a somorjai és az ógyallai járásban az elvtársak csökkentették a normákat és ilyen módon biztosították a nagyobbszámú munkaegységek ledolgozását. Az év végén azonban csalódtak, mert a sok munkaegységet nem tervezték be és nem biztosították a mezőgazdasági termelés növekedését sem, tehát a szövetkezet jövedelme sem növekedett annyira, hogy a tagok által ledolgozott munkaegységek értéket fedezhetné. Ilyen volt a helyzet a jókai és az új-jókai szövetkezetben is. Az idei termelési terv összeállításakor, a múlt hibáin okulva. a terv részletes megvitatásakor megállapították, hogy a múlt évi sikertelenségek egyik fő oka az alacsony normák és az alacsony fokú munkatermelékenység voltak. Az új(ólai Szövetkezeti tagok, akik ugvsnakkora területen gazdálkodnak az idén is, mint a múlt évben, csökkentették a munkaegységek számét. Ha a vetési terület lényegében nem változik is és ha igényesebb növényeket is vetnek, a múlt évi 98 munkaegységgel szemben csak 72—73 munkaegységet terveztek be hektáronként. A jókaiak a múlt évi munkaegységek számát 19.000-el csökkentik, bár ugyanakkora földterületen gazdálkodnak és « ter* mesztett növényfajták is egyeznek Q múlt éviekkel. Ha azt akarjuk, hogy szövetkeze-* teink erösebbek legyenek, szükséges, hogy a mezőgazdasági állatok száma a szövetkezeti közös istállóban szaporodjék. A szövetkezetek a 100 hektárnyi területre eső állatállomány felét sem érték el az egyénileg gazdálkodókkal szemben. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szarvasmarha-állomány az állattenyésztés alapja, s hogy a szövetkezetek állatállománya éppen ezen a téren hiányos, tudjuk, hogy csak ennek pótlásával biztosíthatjuk a szövetkezeti gazdálkodás lényeges javulását A szövetkezetek szarvasmarhaállományának növelését háromféleképpen biztosíthatjuk. Ennek egyik módja a saját nevelésből kikerüld borjakkal való pótlás, a másik az állatok összpontosítása, vagy az olyan szövetkezeti tagoktól való vásárlása, akik tötbet tartanak a háztáji gazdaságokban, mint amennyit a mintaszabályzat mtgenged. Harmadik mód a szarvasmarhaállománynak az egyénileg gazdálkodóktól vagy tenyésztőktől való beszerzése, akik szintén terven felüli számban tartanak állatokat. A szövetkezetek egy része tiltakozik az állatok vásárlása ellen, mert ez további beruházást jelent, ami csökkenti a munkaegységek értékét Az ilyen számítás rossz, mert a tagok számára a vásárolt jószág kéthárom éven belül lényeges jövedelmet, a munkaegységek értékének növekedését jelenti. Mindez többszörösen megtéríti az állatállomány kiegészítésekor kiadott összeget. Vanník olyan szövetkezetek, ahol a szarvasmarha-állomány és a sertésállomány teljes és a munkaegységek értéke mégis lényegesen kisebb, mint azok* ban a szövetkezetekben, ahol az állatállomány hiányos. Ennek oka az állatok alacsony haszonhozama. A szövetkezetek nagyrésze helytelenül jutalmazza a tagokat és ezért nem érik el az állatok tervezett haszonhozamát. Azt mondják, hogy a tagokat a ledolgozott munkaegységek szerint ke'l jutalmazni. Ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy ez úgy helyes, és igazságos jutalmazási módszer. Ha pl. két tehéngondozó, akik egyformán 12 tehenet gondoznak, 1,5 vagy 1,8 munkaegységet ér el, miközben az egyik a 12 tehéntől 30 liter, a másik átlag 50 liter tejet fej ki, vajon igazságos-e mindkettőnek egyforma jutalmazása? Vagy vannak sertésgondozók, akik valamennyien 25 sertést gondoznak és szintén 1,5—1,8 vagy 2 munkaegység értékét kapják fizetésként. Az egyik az év folyamán 25 anyasertéstói 200 malacot, a másik 350 malacot választ el. Itt is kérdezhetnék, igazságos-e a kettőnek egyforma jutalmazása ? A munka termelékenysége nem egyforma, ami bizonyítja, hogy munkájuk is különböző. Ezért szükséges, hogy a tehéngondozókat az elért te.ihozam, a sertésgondozókat az elválasztott malacok száma szerint vagy a súlygyarapodás alapján jutalmazzák. A szövetkezeti munkának helyei jutalmazása azt eredményezi, hogy a szövetkezeti tagok érdeklődnek e téli időszakban rendezett szövetkezeti munkaiskolák, szak- és politikai előadások iránt, hogy nagyobb tudást szerezzenek, hogy biztosíthassák a mezőgazdasági termelés növekedését. Ha a CsKP X. kongresszusának határozatait biztosítani akarjuk, tehát a mezőgazdasági termelés, de főként a szövetkezeti termelés lényeges növelésére törekszünk, biztosítanunk kell a szövetkezeti munka termelékenységének emelkedését. Ilyen módon megszilárdítjuk a szövetkezeteket és példaként állíthatjuk őket az egyénileg gazdálkodók elé. A szövetkezeti tagok élete pedig nyugodtabbá és gondtalanabbá válik. František Dvorský, az SzlKP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztáh'rn^k v«7f>töú>