Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-25 / 21. szám, kedd

1955 ianuár 25. m %io 3 Tézisek az első orosz forradalom 50. évfordulójára Az egész szovjet központi sajtó közzétette január 22-én az SzKP KB mellett működő Marx-Engels-Lenin és Sztálin intézmény által kiadott „téziseket az első orosz forradalom 50. évfordulójára." A tézisek bevezető része az 1905— 1907. évi első orosz forradalomnak mint az imperializmus korában lezajlott első népi forradalomnak világra szóló jelentőségét értékelik. Ezzei a forradalommal a világtörténelemnek új lapja kezdődött, az elvi, politikai fordulatok és forradalmi viharok korszaka. Ekkor fektették le az európai munkásmozgalom fellendülésének és az ázsiai elnyomott nemzetek nemzetiségi felszabadító mozgalmának alapköveit. A tézisek első része az oroszországi általános helyzettel foglalkozik a XIX. század végén és a XX. század elején. Felöleli a forradalom előkészítését és kezdetét egészen az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt III. kongresszusáig és Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban" című müvének kiadásáig, amely 1905 júliusában jelent meg és a bolsevik párt stratégiai tervének és taktikai irányvonalának indokolását tartalmazta. A tézisek második része az 1905— 1907. évi forradalom lefolyásával foglalk9zik, azokkal a konkrét tapasztalatokkal, amelyeket a bolsevikok a forradalomban szereztek, valamint a forradalom vereségeinek okaival. Továbbá azt tárgyalja, hogyan tértek át a forradalom szervezői a dolgozó tömegek előkészítésére, új, határozott támadásokra az uralkodó osztály ellen a földbirtokosok és a burzsoázia uralmának megdöntésére. A tézisek harmadik része magában foglalja és általánosítja az első orosz forradalom ama tapasztalatait, amelyek megdöntötték a II. Intenacionálé opportunistáinak dogmáit és megerősítették a proletárforradalom lenini teóriáját, amelyet a munkáspártok alkotó módon érvényesítettek és terjesztettek. A tézisek befejező része rámutat arra, hogy Oroszország munkásosztálya milyen hatalmas utat tett meg a kommunista párt vezetése alatt. 50 év alatt, az első forradalmi megmozdulás óta. A forradalom müve, amelyből egy fél századdal ezelőtt kialakult Oroszország nemzeteinek első hősies harca, most hatalmas arányban megnövekedett és megszilárdult — említik a tézisek. Ennek igen fontos bizonyítéka a demokratikus és szocialista tábor keletkezése és megerősödése, melynek élén a Szovjetunió halad. A szovjet nép forradalmi tapasztalata, a szocializmus világdöntő győzelme a Szovjetunióban, a szocializmus építésének sikerei a népi demokratikus államokban a kapitalista, gyarmati és függő államok dolgozó tömegeit határozott harcra serkentik az állandó békéért, a demokratikus szabadságért, a nemzeti függetlenségért és az imperialista elnyomás alól való felszabadulásért. A koalíció több képviselőtagja nem ért egyet Adenauer álláspontjával A sajtóiroda jelentése arról számol be, hogy Oberländer bonni miniszter „az össznémet tömb" nyugatnémet párt elnöke Adenauer elé terjesztette pártjának azt a követelését, hogy a Saar-vidékre vonatkozó egyezményt válasszák külön a párizsi egyezményektől. Oberländer kijelentette, hogy csakis azon feltétel alatt, ha ezt a követelést elfogadják, támogathatja „az össznémet tömb" a párizsi egyezmények ama részét, amely NyugatNémetország újrafelfegyverzésére vonatkozik, mivelhogy a Saar-vidéki egyezményt „az össznémet tömb" visszautasítja. A „Die Welt" című hamburgi lap január 21-én a bonni koalícióban uralkodó ellentétekre vonatkozólag azt írta, hogy „az össznémet tömb"-nek és a szabad demokratikus pártnak a Saar-vidék egyezménnyel szemben elfoglalt tagadó álláspontján kívül észlelhetők még nézeteltérések a bonni reakció köreiben a szovjet kormánynak a német kérdésben tett nyilatkozatát illetőleg. „A szovjet nyilatkozat és a szociáldemokrata párt, valamint a szakszervezetek újabb támadása a párizsi egyezmények ellen most Bonnban az összes politikai, beszélgetések legfőbb tárgyát képezi" — írja a lap. Az újság a továbbiakban rámutat arra, hogy a bonni kormánynak január 21-i ülése, amelyen a szovjet nyilatkozatról tárgyalt, ezeknek az ellentéteknek eredménye. A lap rámutat arra, hogy ezt az ülést a koalíciós párt ama képviselői követelték, akik nem értenek egyet Adenauer visszautasító álláspontjával a szovjet nyilatkozattal szemben és akik „az utolsó napokban minduntalan azt tanácsolták". hogy a szovjet javaslatot részletesen át kell tanulmányozni. Befejezésül a lap megállapítja, hogy a megoldatlan kérdések és véleménykülönbségek ipiatt Bonn-nak „le kell mondania arról a reményről, hogy a párizsi egyezmények második olvasásá' már február elején megtarthassák". A Remon elnök meggyilkolásakor kihirdetett ostromállapot Panamában nénteken véget ért. ^ * * * Tokióban január 22-én folytatódott a Japán parlament ülésszaka. F.nnek befejezésével január 24, vagy 25-én a parlamentet feloszlatják. Az atomenergia békés célokra való felhasználása az MDK-ban Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke fogadta Havemann tanárt, a berlini Humboldtegyetem fizikai-vegytani intézeténen vezetőjét. Havemann tanár tájékoztatta a köztársasági elnököt a Német Demokratikus Köztársaság tudósai előtt álló lehetőségekről a szovjet kormánynak azzal a határozatával kapcsolatban, hogy segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnál, az atomCTÖ békés célokra való felhasználásához. Wilhelm Pieck kijelentette: A Német Demokratikus Köztársaság tudósai csak az emberiség javára és csaK békés célokra használják majd fel az atomerőt. Az olasz szocialista párt központi bizottságának felhívása Az Avanti című újság közölte - az olasz szocialista párt központi bizottságának felhívását a párt összes tágjaihoz és a lakossághoz, a párt nagygyűlésének összehívása alkalmából. A felhívásban ezeket mondják: „Az olasz szocialista párt központi bizottsága, amely március 31-től április S-ig tartó időközre összehívta a párt XXXI. kongresszusát, baráti üdvözlettel fordul a szocialistákhoz és az összes dolgozókhoz. A párt nagygyűlése arra az időre esik, amikor megünneplik az ország felszabadulásénak 10. évfordulóját. A nagygyűlés Torinóban lesz, amsly vňros a nácizmus elleni fegyveres harc idején megörökítette dicső szerepét az ország történetében és amelynek munkásosztálya most éles harcot folytat a? üzemekben bevezetendő» fasiszta rendszer ellen. Francia—német ellentétek A nyugatnémet felfegyverkezés ellen vívott tömegharc számára újabb lehetőségeket ad az is. hogy — most már az elmúlt néhány héts tapasztalatai alapján világosabban bontakoznak ki a nyugatnémet-francia ellentétek. Mendes-France francia miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet miniszterelnök Baden-Baden-i találkozója egészen rendkívüli erőfeszítést jelentett ezeknek az ellentéteknek az elkenésére. A közlemény azt állítja, hogy különösen a Saar-vidék kérdésében sikerült is valamilyen ideiglenes megállapodásra jutni. Kétségtelen azonban, hogy ezek az erőfeszítések lényegében nem változtattak a helyzeten, s a bizalmatlanság légköre tovább élesedik a francia és nyugatnémet politikai körök között. A Manchester Guardian című angol lap bonni tudósítója így ír erről: „A MendesFrance és Adenauer közötti tárgyalások keltette lelkesedés elült, s a nyugatnémet politikai pártok szóvivői máris hangot adnak kételyeiknek ..." Még élesebben beszél francia részről a La Tribúne des Nations című polgári hetilap egyik cikkében Bemard Lavergne, a párizsi egyetem jogi karának professzora: „Mennél magasabbra csap a civódás lángja Párizs és Bonn között, annál makacsabbul hajtogatja Mendes-France, hogy tökéletes egyetértés van Franciaország és Németország között." A professzor következtetései szerint az ellentéteknek az élesedése és Washington további erőszakoskodása bomlasztóan hat az Atlanti Szövetségre. „A hivatalos hazugságok ellenére Franciaország és Németország között a feszültség minden nappal nő, s oly mértékben válik fokozottá, amilyen mértékben a Wehrmacht fenyegetőbb lesz ... Washington Németországot választotta ... s ennél az egyetlen ténynél fogva Franciaország mindennap jobban kiküszöbölődik az Atlanti Szövet»égböl." Ernst Fischer beszéde az osztrák parlamentben Az osztrák parlament ülésén a Nyugat-Németországgal kötendő három gazdasági egyezmény javaslatának tárgyalásánál Ernst Fischer, a népi ellenzék képviselője tartott beszédet. Ismertette az Ausztria és NyugatNémetország közötti kapcsolatokat és rámutatott Ausztria Anschlussának és szétszaggatásának fokozott veszedelmére. Az AuVztria és Nyugat-Németország közöti érintkezés hosszú időn át a nyugatnémet közigazgatási bíróság határozatának alapján folyt, amely határozat az 1938. évi Anschlussra vonatkozó törvényt érvényesnek nyilvánította. Csak viharos vita és komplikált manőverezés után határozta el végre a nyugatnémet kormány új törvényjavaslat elkészítését, amely azonban az Anschlusst nem

x tekinti önkényes és A guatemalai nép folytatja a harcot a reakciós Armas-rendszer ellen Guatemalában egyre növekszik a tiltakozó mozgalom a reakciós Armasrendszer ellen, amelyet az USA monopolista körei kényszerítettek Guatemalára. Guatemalai városokból érkezett hírek szerint január 20-án Guatemalában felkelés tört ki az Armas-rendszer ellen. A felkelők megkísérelték megszállni a Aurora katonai légitámaszpontot, amely a fővárostól nem messze fekszik, hogy ilyen módon szerezzenek fegyvereket. Éles harcra került sor, amelynek során a felkelőket megsemmisítették. Sokan közülük meghaltak és 100 személyt letartóztattak. Armas kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy a felkelésben Arbens volt guatemalai elnök követői is részt vettek. Amerikai hírügynökségek sajtójelentéseihői kiderül, hogy az Armasrendszer drákói óvintézkedéseket tesz, hogy elnyomja a guatemalai nép ellenállását. Az országban kihirdették az ostromállapotot és a sajtócenzúrát. A fővárosban 22 óra után tilos az utcán tartózkodni. A rendőrhatóságok folytatják a _ tömeges letartóztatásokat. Az Associated Press hírügynökség tudósítója rámutatott arra, hogy a január 20-i felkelés egyike volt az „eddig legjelentősebb kísérleteknek az Armas-rezsim ellen"! erőszakos cselekménynek, hanem „tárgytalannak" minősíti. Azonban semmiféle fondorlatos szövegezés nem álcázhatja a valódi szándékot és csak megerősíti az igazi terveket. Az Anschluss veszedelme nagyon is konKrét. Megvan annak a veszélynek lehetősége, hogy Nyugat-Ausztriát fokozatosan Nyugat-Németország befolyása alá helyezzék, fokozatosan „eltöröljék" a határokat és elérjék azt a helyzetet, amely csak kevéssé fog eltérni Nyugat-Ausztria valódi Anschlussától. Mindnyájan megértik, — folytatta Ernst Fischer —, hogy Németország kettéosztottsága a „Bizónia'' keletkezésével kezdődött. Ma Ausztriában ugyanezt a folyamatot éljük át. Az ellenőrzésről szóló egyezményekre való tekintet nélkül Tirolban amerikai haderők vannak. Ez nem csekély, kizárólag csak katonai jelentőségű dolog, hanem komoly lépést jelent a három nyugati övezet egyesítésére. Ha Tirolban amerikai-francia hadgyakorlatokat tartanak, ez azt jelenti, hogy nem léteznek semmiféle határok, „eltörölték" őket. Ugyanez a helyzet a megszálló csapatok közös hadgyakorlatainál Nyugat-Németországban. De milyen lesz a helyzet a NATO keretében létesített nyugatnémet hadosztályokkal. Hiszen a párizsi egyezmények szerint a nyugatnémet hadosztályokat bármelyik területre küldhetik, beleszámítva Ausztriát, tehát Tirolba is. Ennek következményeit nem nehéz előre látni. Ernst Fischer beszédének befejező részében felhívást intézett az összes békeszerető és demokratikus erők egyesítésére, hogy Ausztria kettéosztását megakadályozzák. | Az arab országok népei elutasítják a török-iraki szerződést Az elmúlt napokban az arab sajtó jelentette, hogy Törökország és Irak uralkodó körei Bagdadban kölcsönös biztonsági szerződést kötöttek. Menderes török miniszterelnök legutóbbi látogatása során jött létre ez a szerződés. A török felelős politikus útja Libanonon és Szírián át Egyiptomba vezet, ahol igyekszik az ottani uralkodó köröket rábírni hasonló paktum megkötésére, vagy ha ez nem sikerülne, akkor ezeket a kormányokat be szeretné vonni a török-pakisztáni katonai szerződés érdekkörébe. Menderes ezt a diplomáciai útját már régen előkészítette. Magas amerikai kormánykörök bízták őt meg ezzel a feladattal. Ez az út áll most az arab és a nyugati sajtó érdeklődésének középpontjában. A lapok felhívja a figyelmet arru, hogy Menderes lat-jgatása az arab országokban az elsó hivatalos látogatás 1918 óta Ekkor szűnt meg ugyanis a török uralom a Közel-Keleten! Nem lehet kétség afelől, hogy a török miniszterelnök iraki, szíriai és libanoni útjíi az arab országok megnyerésére irányul, amelyekkel idáig Törökország ' feszült viszonyban állott. Menderesnek ezzel az útjával messzemenő szándékai vannak. Nem arról van szó. hogy a világbéke nv.:g--vösítése szempontjából utazott Menderes a Közel-Keletre. Ha ez lenne útja célja, akkor Ázsia békeszerető népei nagy örömmel fogadnák őt. Ennek az útnak csak az imperialisták, azok uszályhordozói és az arab reakció örül. Az "új török poltika célja az, hogy megkönnyítse az arab államok csatlakozását a közép-keleti katonai blokkhoz, amelyet az Egyesült Államok igyekszik összekalapálni — a törökpakisztáni szerződés alapján —> írja az „Ar Rauad" című libanoni lap. Törökországnak ezt az új poltikáját tavaly határozták el a török diplomaták isztambuli konferenciáján, amelyen az USA törökországi nagykövete, Warren is részt vett. Az arab nép már négy éve állandóan elutasítja az imperialisták erőlködéseit ennek a tervnek megvalósítására. Az imperialista diplomaták legnagyobb eredménytelensége főleg abban rejlik, hogy nem sikerült elfelejtetniük az arab néppel a múltat. Az arab nép nagyon jól tudja, hogy a nyugati hatalmak politikája vele szemben mindig ugyanaz marad: rabszolgasorba dönteni a gyarmati népeket* elrabolni országuk kincseit, embertelenül kizsákmányolni- a lakosságot. Az imperialistáknak ez a törekvése különösen a jelen időben nyilvánul meg. amikor minden erejüket arra összpontosítják, hogy a Közel- és Közép-Kelet népeit veszélyes kalandjaikba belevonják, katonai szövetségre kényszerítve őket a Nyugattal. Az arab közvélemény elutasító magatartását az ilyenfajta imperialista háborús szövetségekkel szemben tolmácsolta újra Szalah Szalem egyiptomi miniszter, azzal érvelve, hogy a nyugati hatal<T Í. --A.*rX •< mak nem élvezik az arab nép bizalmát. Hasonló álláspontot foglalt el az arab országok ligájának politikai bizottsága is legutóbbi ülésén. Ez a helyzet ismeretes az imperialisták előtt is. Számtalan kudarcuk után Nuri Szaid, iraki miniszterelnöI köt szemelték ki arra, hogy gyújto; gató tervüket az arab országokban megvalósítsa. Nuri Szaid segítségével szét akarjak robbantani az arab államok eddigi egységes és elutasító álláspontját a Nyugattal kötendő katonai szövetséggel szemben. Irak miniszterelnökének az a feladata, hogy keltsen bizalmatlanságot az arab államok között és ellenségeskedést a Közel-Keleten, így előkészítvén a talajt az imperialistáknak háborús politikájuk megvalósítására. A török-iraki kölcsönös biztonsági szerződés megkötése az első lépés az angol-amerikai terv szerint az arab országok bevonására ebbe a katonai szerződésbe. A' szerződés egyúttal arról |s tanúskodik, hogy az iraki kormánykörök készségesen vették át ezt a szégyenletes szerepet, arra kötelezve magukat, hogy az arab nép szolidaritását szétzúzó eszközzé válnak az imperialisták kezében. A török-iraki szerződést élesen kritizálta Husszein Fami ismert egyiptomi újságíró is* Cikkében többek között így ír: „Vádoljuk Nuri Saidot, hogy engedett a nyugati imperialisták nyomásának, amely már 1951 óta nehezedik az arab államokra. Vádoljuk őt, hogy meghátrált azok előtt a hatalmak előtt, amelyei: egyes arab országokat megszállva tartanak és ott légi, tengerészeti és szárazföldi katonai támaszpontokat létesítettek. Vádoljuk őt azért. mert meghátrált azok előtt, akik félnek attól, j hogy megszilárdul az arab népek egy' sége, függetlensége és szabadsága. Feladta a küzdelmet a legdöntőbb pillanatban, amikor az jjrab nép az j imperialista elnyomók ellen harcolt és szabadságára törekedett." A török-iraki szerződés ellen nyilatkozott Szaúd-Arábia uralkodója, valamint Transjordánia, Szíria és Libanon kormánya is. A hírek szerint Menderesnek tovább kellett utaznia minden eredmény nélkül. Nuri Said kalandorpolitikája ellen nő az elégedetlenség magában Irakban /s. Az arab nép tántoríthatatlanul küzd , szabadságáért és egységéért. Minden nagyobb városban tiltakozó gyűléseket tartanak, amelyeken elítélik Nuri Said árulását. Az arab sajtó híradása szerint az arab nép képviselői követelik az arab államok ligája politikai bizottságának azonnali összehívását, amelynek hivatása volna a jelenlegi helyzet megvitatása a török-iraki kölcsönös biztonsági szerződés megkötése után. Az arab nép elszántan küzd érdekeinek megvédéséért. Erre a küzdelemre Ázsia minden békeszerető nemzete felfigyel és annál erősebben nő ellenállása az imperialisták durva beavatkozásával szemben. A békeszerető népek úgy tekintenek az új török-Iraki katonai szerződésre, mint oly cselekedetre, amely az arab nép érjdekei ellen irányul, veszélyezteti a békét és a nemzetközi biztonságot.