Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-22 / 19. szám, szombat

6 UJSZG 1955. január 22. #'5 POTOR 10 ÉVE Kötelezettségvál­lalásokkal, új mun­kamódszerek alkal­mazásával és a gé­pek fokozottabb kihasználásával küzdenek a pótori bányászok a fejtési terv teljesítéséért a jubileumi évben Egy eldugott délszlovákiai falucs­ka, Pótor környékén kezdett vagy 15 évvel ezelőtt váltakozó szerencsével Rozhold, Bakos, majd Michálik úr az­zal próbálkozni, lehetne-e ebből a földből szenet kicsikarni. Bányászat­nak, szénfejtésnek nem lehetett ne­vezni ezt a próbálkozást: amolyan földbevágott folyosóról volt szó, amely végén szén volt és ezt hordatták ki alkalmi munkásokkal. 1945 januárjá­ban azután ez a szénkotrás is abba­maradt, mert közeledett a front. Kékkőnél rövid időre megálltak a szovjet seregek, hogy újabb előre­. törésre készüljenek fel... Azután végleg eltűnt a háború képe a kékkői, pótori tájról. A kicsi, eldugott falucska kezdett feléledni, éppúgy, mint hazánk többi felszabadult része. Pártunk, kormá­nyunk, dolgozó népünk különös figyel­met szentel a szénfejtés állandó fo­kozásának. Hiszen a felszabadulás utáni időkben Szlovákia ipara hatal­masat fejlődött és az iparnak a szénnel — az ipar vérével — való ellátása újabb szénterületek feltárá­sát, a régiek jobb kihasználását, ki­bővítését tette szükségessé. így ke­rült sor a Pótor-kömyéki szénterü­let kihasználására is. A területet át­vették a handlovai szénbányák és megkezdték a fúrást, a szén szaksze­rű feltárását. A bányák egymásután kezdtek mű­ködni. 1949-ben a Szlatinka, 1950. ja­nuár 14-én a Bukovec. A Háj-bánya is elkezdte a munkát. A környék fa­luiból jöttek az ,új bányászok. Föld­művesekből, napszámosokból tevődött össze az első pótori bányászgárda, természetesen a tapasztalt, Handlová­ról, vagy más bányavidékről jött bá­nyászok oldalán. Nőtt a forgalom, az építkezési tem­pó, nőttek a bányák. Oj városka, „La­kótelep" született a kis falu mellett. Emeletes lakóházak, mozi, tornate­rem, tiszta, művészi képekkel díszí­tett üzemi étterem... Az autóbu­szok egymást váltják a megállónál. Autók robognak, villanyfény világít... Ilyenkor, évforduló idején különösen szembetűnnek ezek a változások. Népünk figyelme az utóbbi évek során gyakran fordult Pótor felé. Olyan része ez ma hazánknak, amely jelentős szerepet játszik iparunk, la­kosságunk szénnel való ellátásában. Most van egy éve annak, hogy a párt és a kormány kiadta határozatát a szénfejtés fokozására teendő halaszt­hatatlan intézkedésekről. Nézzük meg ebből az alkalomból a pótori bányá­szok életét, munkáját, azt, hogy mit értek el az elmúlt évben, amely e bá­nyák legnagyobb fejlődésének éve volt, milyen célkitűzésekkel indulnak a jövőbe. A pótori szénbányák legeredményesebb üzeme a Bukovec volt. A bánya dolgozói 12.304 tonna szenet fejtettek terven felül és 682 méterrel több folyosót hajtottak ki. — Ez idén 93 százalékkal magasabb lesz a terv, de teljesítjük — jelenti ki Bielik mérnök, a bánya üzemveze­tője. Merész kijelentés, de ha a bánya gépi felszerelését, a nagymértékben elvégzett előkészítési munkálatokat és a dolgozóknak munkához való jó­viszonyát tekintetbe vesszük, láthat­juk, hogy nem alaptalan a kijelen­tés. A munkahelyek előkészítésére for­dított figyelem volt a Bukovec-bánya legnagyobb erőssége az elmúlt év­ben. Malachovský elővájár gyorsfejtő csoportjának keze alatt rohamosan épültek az új folyosók, munkahelyek. A csoport legújabban két munkahelyet készített elő falfejtésre. Több szén­fal pedig több szenet jelent. Ez volt szemük előtt akkor is, amikor elfo­gadták az országos versenyfelhívást a kínai bányászok zászlajának elnye­réséért. Ebben a versenyben az új munkamódszerek alkalmazásának ki­bővítése, a terv és a normák telje­sítése, valamint a műszakmulasztás és a sérülések csökkentése lesznek a fő tényezők. A Malachovský-csoport tagjai voltak az elsők Pótoron, akik megértették a kínai bányászok üze­netét. A 230-as számú kombájnfal dolgo­zói is méltóan ünneplik meg a felsza­badulás 10. évfordulóját. Azt vállal­ták, hogy május 9-ig 1500 tonna sze­net fejtenek ki terven felül. A Bukovec-bánya dolgozóinak meg­van minden előfeltételük arra, hogy felemelt tervüket ebben az évben si­kerrel teljesítsék. A Szlatinka-bányában — Nem teljesí­tettük a múlt évi tervet — így fo­gadnak a Szlatinka­bányán. — Egy szénfalat üzembe­helyeztünk ugyan, ez 118 százalékra túl is ,/eljesítette a í tervet, de a bánya a tervteljesítésben elmaradt. Amikor az elmaradás okait keres­sük, sok panasz hangzik el. A múltban nemcsak elhanyagolták az előkészítési munkálatokat, hanem egyenesen ki­rabolták a frontokat, míg csak el nem öntötte őket a víz és az egész úgy­nevezett „északi körzet" használhatat­lanná vált. A bánya akkori vezetőjét leváltották ugyan, de Kmeť mérnök­nek, az új üzemvezetőnek nehéz fel­adatokkal kellett megbirkóznia. Az egyenletes fejtést csak úgy biztosít­hatta, hogy a megmaradt fejtési te­rületeken kevesebb munkaerőt ha­gyott, míg a dolgozók másik részét új területek előkészítésére irányította, így persze kevés munkaerővel a fej­tés tervét nem sikerült teljesíteni. Több ezer tonna szén volt a hiány az év végén. Az egyetlen helyes kiút ebből a helyzetből az új üzemvezető által ve­zetett előkészítési munkálatokat előnyben részesítő csökkentett fejtés volt. Ma már a bánya dolgozóit nem veszélyezteti ilyenfajta rablógazdál­kodás okozta zavar. A bánya teljes kihasználásához már csak az „északi körzet" hiányzik. Ott most víz van és széndioxid. Ezen a nehézségen a Banské Projekty bá­nyatervező dolgozói segíthetnek hatá­sosan. Rájuk vár a feladat, hogy le­hetővé tegyék a pótori Szlatinka-bá nya teljes kihasználását a bánya fe­lett folyó patak más irányba való te­relésével. Kombájn a Háj-bányában Gáspár, Fajcsik, Koronczi András csoportjai a 32-es számú D o m b a s­i J kombájnnal felsze­relt gépesített szénfalon dolgoz­nak. Koronczi Gyu­lával, a Gáspár­csoport kombájn­kezelőjével beszél­getünk a nagytel­jesítményű gép munkájáról. — Nincs jól kihasználva a kom­bájn — mondja Koronczi Gyula. — A gyakori üzemzavarok nem engedik megmutatni a kombájn legnagyobb teljesítményét. Amikor megjavítottuk a fejtőkarját, a szállító szalagokkal volt baj. Amikor a szállító szalagok is rendben voltak, a tárolóban, a „bun kerben" annyira felhalmozódott a szén, hogy meg kellett szakítani a fejtést. Kitűnt, hogy a kieresztőnél elaludt az oda beosztott eftiber. Bi­zony sokat kell még javítanunk mun­kánkon ... Koronczi Gyula panaszaiból többet orvosoltak már. A tél folyamán a fel­színen mozgó szállító szalagok a fagyban gyakran megrepedtek és el­szakadtak. Ennek kiküszöbölésére a szellőztető aknákból kitóduló meleg levegőt a futószallagokra irányítot­ták. Olyan berendezést szereltek a gépezetre, amelynek segítségével szükség szerint igazíthatják a gumi­szalag hosszát. Két órával sikerült lerövidíteni a kombájn áthelyezésének idejét. Ko­ronczi András elővájár javaslata alap­ján kihasználták a gép , hajtóerejét és így megteremtették az előfeltéte­leket a szénkombájn jobb kihaszná­lására. Amikor lefelé tartunk a bányába, Koronczi Géza műszakvezetövel ta­lálkozunk. — Este indulhatnak, elő van készít­ve a szénfal. Este Koronczi András elővájár. Me­gyeri, Tóth, Pócos vájárok, Bencsik kombájnkezelő műszak után is lent maradtak a bányában, hogy bizto­sítsák a holnapi fejtést. Kitartással, küzdeni akarással dolgoznak a szénfal csoportjai. Ahhoz azonban, hogy a kombájn a legnagyobb mértékben ki legyen hasz­nálva, feltétlenül szükséges minden egyes dolgozó Iegfelelősségteljesebb munkája. Egyetlen meggondolatlan lépés sok széntől fosztja meg ipa­runkat. Minden gépesített munkahely dolgozójának együtt kellene éreznie gépével, karbantartani, óvni kell azt, Az a feladat hárul most az elővájá­rokra és a csoportvezetőkre, hogy meggyőzzék munkatársaikat a felelős­ségteljes munka fontosságáról. Emlékszem, fél évvel ezelőtt, ami­kor Koronczi Géza bácsi 35. évfor­dulóját ünnepelte annak, hogy elő­ször lépett a bányába, azt mondot­ta: „Ne féljen elvtárs, a Koroncziak majd megmutatják, mit tudnak." Ojból itt az alkalom, Géza bácsi! VILCSEK GÉZA Válasz a palárikovói állami gazdaság versenyfelhívására A szocialista munkaverseny fellendítéséért a gömöri vasércbányákban A terv teljesíté­séért folyó harcot nagy mértékben elősegíti az, hogy a gömöri vasércbá­nyák üzemei és körzetei kölcsönö­sen versenyre hív­i ták ki egymást. A rozsnyói bányakörzethez tartozó Sadk>vsky-üzem dolgozói versenyre hívták a többi bányát. A felhívást el­sők között a vashegyi ércbánya dol­gozói fogadták el. A bányászok azzal az elhatározással kapcsolódtak be a munkaversenybe, hogy mind a havi, mind az egész évi tervet túltel­jesítik. Az eddigi eredmények azt mutat­ják, hogy a vashegyi bánya dolgozói elérték sikereiket. Rendet terem­tettek elsősorban a szervezés körüli nehézségekben. Habár az első dekád tervét csak 70 százalékra teljesítet­ték, ma már megtettek mindent, hogy a következő időszakban a vasércfej­tés fennakadás nélkül menjen. A vas­hegyi bányában megvan minden fel­tétel arra, hogy a havi tervet 100 százalékra teljesítsék. Rumpler mérnök, az üzem helyet­tes főmérnöke, ezeket mondja: — Szilárd. elhatározásunk, hogy eb­ben az évben sikerül bányászainknak a munkaidőt jól kihasználni és jól megszervezni a munkát. Február 1­től minden munkahelyen bevezetjük a ciklusos grafikon szerint való fej­tést. A napokban összüzemi termelési ér­tekezletet tartottak a vashegyi bánya dolgozói. Az értekezleten főleg bá­nyászok szólaltak fel. Többek között azt javasolták, hogy a munkaverseny eredményeit necsak százalékban, ha­nem pénzösszegben is tudassa velük a bánya vezetősége. A termelési értekezleten a bányá­szok helyesen foglaltak állást a gé­pesítés kérdésében is. A gömöri vas­ércbányákban valamikor általános je­lenség volt az új gépek és gépi be­rendezések iránti ellenszenv. Ma a termelési értekezleten kitűnt, hogy a" dolgozók érzik a jövesztő- és rakodó­gépek szükségességét. Egyre több munkahelyet gépesítenek. Tavaly míg egyetlen jövesztőgép sem volt az üzemben, ez év elejétől már három dolgozik és a jövőben még kettőt he­lyeznek üzembe. K. L. A zselízi állami gazdaság dolgozói az elmúlt napokban fogadták el a pa­lárikovói állami gazdaság idei ver­senyfelhívását. A mezőgazdasági ter­melés minden szakaszon való növelé­sére, a jobb gazdálkodás céljából és a C^AP X. kongresszusa határozatai­nak teljesítésére szocialista felaján­lásokat tettek hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulója alkalmából. A termelés további fokozásának le­hetőségeit a gazdaság vezetősége a dolgozókkal közvetlenül a munkahe­lyen vitatta meg. Az osztályokra, csoportokra, csapatokra és egyénekre szétírt terv ismertjjtjése után a nö­vénytermelésben és állattenyésztésben dolgozók több felajánlást tettek, ame­lyek a kollektív kötelezettségvállalá­sok alapjai. A növénytermelésbeti a dolgozók felajánlották, hogy terven felül 690.555 Kčs ér­tékű gabonát, kapásnövényt és egyéb terméket termelnek, az állat­tenyésztéssel kapcsolatos felajánlá­sok pedig 774.491 koronát jelente­nek. A gépesítési szakaszon dolgozók a gé­pek rendes karbantartásával, az üzem­anyagok megtakarításával, az alkat­részek javításával több ezer koronát takarítanak meg. A gazdaságban ösz­szesen 1,729.000.— korona értékű fel­ajánlást tettek. A helyesen irányított tömegpolitikai munka meghozta • az eredményt, ugyanis a dolgozók 83 százaléka csat­lakozott a szocialista versenyhez. A felajánlások teljesítésére a dolgozók a növénytermelésben és állatte­j nyésztésben egyaránt alkalmazzák a haladó módszereket és a legjobb dolgozók tapasztalatait. Tizenegy gazdaságban bevezetik P. A. Mali­nyina tehéngondozási módszerét. A sertések tervezett állatállományá­nak biztosítására Surikov szovjet zoo­technikus módszerét alkalmazzák és 300 borjúnál bevezetik a rideg borjú­nevelést. Az állatgondozók betartják a helyes etetési módszereket és a gazdaságos takarmányadagolás elveit. A növénytermelési dolgozók a ta­vasziakat kereszt- és sűrűsorosan vetik és 1.300 hektáron szemcsés­műtrágyát használnak. Tavaszra 22 vetöagregátot készítettek elő. A burgonyát az egész gazdaságban fészkes módszerrel ültetik. A rozsföl­deken elvégzik a pótbeporzást és 350 hektáron négyzetes fészkes módon ve^ tik a kukoricát. Az összes gazdaságban rendszeres ellenőrzést folytat a gazdaság vezető­sége, hogy megállapítsa az egyes fel­adatok és felajánlások teljesítését és hogy idejében segítséget nyújthasson a dolgozóknak a munkában előforduló akadályok eltávolításában. A felajánlá­sok teljesítésében nagy segítséget nyújt az üzemi tanács, a párt- és CsISz-szervezet és a többi tömeg­szervezet. Meggondolták... 1953-ban a kisgéresi szövetkezetben a kulákok és spekulánsok hada bom­lasztotta a szövetkezet egységét. Sok becsületes kis- és középparasztot si­került félrevezetniük, akik hallgatva az ellenséges propagandára, hűtlenek lettek a szövetkezethez. Csoportosan léptek ki a szövetkezetből, senki sem tudta marasztalni őket. Äm a bentmaradottak nem csüg­gedtek el. Kettőzött erővel láttak hozzá a munkához, hogy megmutas­sák, nem rossz a szövetkezet, ha rendesen dolgoznak a tagok. A jó munka eredménye až lett, hogy 1954-ben mindenből száz százalékon fe­lül teljesítették beadási kötelezettsé­güket, míg az 1953-as évi jó termés­ből ezzel elmaradtak. Augusztus 31-re tejből, húsból, tojásból és minden más termékből beadták a kötelező mennyiséget. Mézet 6 mázsával adtak terven felül és ezzel elnyerték a ke­rületi oklevelet. Húsz százalékkal ter­meltek többet mindenből az állami tervnél. A múlt évben búzából 20, árpából 28 mázsás hektárhozamot takarítottak be, míg 1953-ban alig a fele termett ennek. A tagok, akik kiléptek, amikor látták a jó munkát, még 1954 január­jában 29-en kérték visszavételüket a szövetkezetbe. Ezek a tagok ettől kezdve a szövetkezet legjobb dolgo­zói lettek, nagy segítséget nyújtottak abban, hogy november 15-re elvégez­ték az őszi munkákat és a mélyszán­tást is. Egyik sem bánta meg a 29 földmű­ves közül, hogy visszament a szövet­kezetbe. Ezt a kifizetett előlegek is mutatják. Eszenyi András 1.402 le­dolgozott munkaegysége után 14.020 koronát és 68 mázsa gabonát kapott. Gábor Lajos 12.000.— korona pénz­előleget és 58 mázsa gabonát, Illés István pedig 11.000.— koronát és 57 mázsa gabonát kapott a ledolgozott munkaegységek után. Még az évvégi zárszámadásnál is kapnak 7.— koronát minden egyes munkaegységre. A be­csületes kisparasztok meggyőződhet­tek arról, hogy egy szó sem igaz az elleaség által terjesztett hamis pro­pagandából. Zelenák István, Perbenyik Halastavat létesítenek A, z autóbuszon találkoztam Hajdú elvtárssal, az őrösi szövet­kezet instruktorával. A szövetkezet ügyes-bajos dolgairól beszélt. Többek között elmondotta, hogy a felelőtlen munkák következtében 150 almafacsemete és a barom­fiaknak legalább 80 százaléka pusztult el a múlt években. Felve­tette a vezetőségi tagok hanyag­ságát is, akik nem akartak közös istállót építeni az állatok számára. Pedig régen virágzó szövet­kezet lehetne itt már — mondja. — Kár, hogy hamarabb nem jöt­tem ide. Majd arról panaszkodik, hogy az 1951—52-es években szét­lopícodták a közös vagyont és olyan tagok furakodtak a szövet­kezetbe, akik elégedetlenséget szí­tottak a dolgozók között, s rontot­ták a szövetkezet jó hírnevét. Két év óta azonban minden meg­változott. A legrosszabb szövetke­zet a legjobbak közé verekedte fel magát. Elsősorban a rendbontókat és a spekulánsokat zárták ki a szö­vetkezetből. Ettől kezdve megja­vult a munka és szép eredménye­ket ért el a szövetkezet. A hektár­hozamok jóval magasabbak voltak, mint az előző évekban, az álatállo­mánynál pedig még nagyobb volt a siker. Az anyakocáktól átlagosan nyolc malacot választottak el, de olyan is akadt, amelyiktől 15 malacot, neveltek fel. Építkezések terén sem állnak rosszul. Amit a régi vezetők elhanyagoltak, azt nagy munka árán hozták rendbe az újak. Nincs olyan modern istálló egy sem a királyhelmeci járásban, mint az őrösi szövetkezeteseké. Most is két modern tehrnistálló felépítésén fáradoznak, nem törőd­ve az idő viszontagságaival. Ko­vács István, az EFSz elnöke örül a legjobban, mert amikor megvá­lasztották, nem hitte, hogy ilyen rövid idő alatt újjá szülessen a szö­vetkezet. H ároméves fejlesztési tervük szerint nagy gondot fordítanak a növénytermelésre. A múlt év áp­rilisától december 15-ig több mint 12? hektár rétet és legelőt szántottak fel, ahol kukoricát és veteményeket fognák termelni. To­vábbá 21 hektár földet rizs alá készítettek elő, s rövidesen meg­kezdik a munkálatokat, hogy ta­vasszal idejében elvethessék a rizst, amelyre olyan kíváncsiak a falu öreg lakói. A rizsföld mellé két hektár kiterjedésű halastavat is létesítenek, hogy ott kis hala­kat tenyésszenek és fellendítsék a járásban a haltenyésztést. Kalapos József, Mezőgazdasági Technikum, Lelesz / I

Next

/
Oldalképek
Tartalom