Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-22 / 19. szám, szombat

4 U J £10 '1055. január 22. A „VÉRES VASÁRNAP" A kapitalizmus viharos fejlődése a feudális cári Oroszországban a XIX. század alkonyán kiélezte és anynvira tűrhetetlenné tette a belső és kiiisö ellentmondásokat, hogy azok forradalmi mozgásba hozták a tízmilliós paraszti és munkástöinegeket. A cári Oroszországban a dolgozó osztályok kettós igában senyvedtek: a tőke igájában, amelyet, a cárizmus és a feudális maradványok járma súlyosbított. Az orosz kapitalizmus ezért sajátságosan nyers és irgalmatlan volt. A tőkések nemcsak inukszakadtáig dolgoztatták a munkásokat fabatkáért, hanem őket is, mint a parasztságot, megfosztották legelemibb emberi jogaiktól. A munkanap 12—13, sőt több óráig tartott, s ezenkívül a tőkésnek joga volt azt tetszése szerint meghosszabbítani. A munkabér viszont nyomorúságos, az alamizsna szintjén volt. A magasfokon kvalifikált fémmunkások bére is csak egy rubel körül mozgott. Ilyen kvalifikációval bíró munkás azonban csak kevés voit. A munkásosztály zömének 20—25 kopejka volt a napi bére. S a parasztság gazdasági helyzete még rosszabb vc-lt. A termőföld, az erdők, a rétek óriási többsége a cáré, a néhány ezret kitevő grófé és főpapé, no meg a kulákságé volt. A parasztság tízmillió Ivánjának vagy egyáltalában nem volt, vagv a létfenntartáshoz elégtelen földje volt csak, s az uraktól drága pénzen bérbevett földön küzdött. A földnélküliség, a jobbágyság rengeteg maradványa és a földesurak, meg a kulákok kapzsisága fojtogatta és gyötörte a parasztságot. S még rettenetesebb sorsuk volt a nemzetiségek dolgozóinak, akik száméra a „népek börtönévé" változtatták az urak a cári Oroszországot. Ilyen körülmények és viszonyok között a munkásság és parasztság széles tömegei sorozatos lázongásokkal igyekeztek lerázni a cárizmus jármát, a nyakukról. Ezek a forradalmi megmozdulások kezdetben ösztönösek voltak, a XX. század hajnalán azonban Lenin munkásságának segítségével megszületett az az erő, a bolsevik párt, amely élére állt ennek a mozgalomnak, öntudatra ébresztette azt és megteremtette a munkásosztály és dolgozó parasztság politikai egységét a munkásosztály vezetésével. A lenini párt keletkezésével gyorssá vált és elmélyült az oroszországi munkásmozgalom, s megvalósult az, amit már Engels látott és megjósolt: a szocialista forradalom súlypontja Nyugatról Keletre, a cári Oroszországba tolódott át. Nyugcton, ahol a marxizmus tanítása alapján politikai pártot teremtett magának a munkásság, tudományos megindokolást, taktikát és célkitűzéseket kapott a munkásosztály harca és az I. és II. Internacionálé korában nagy vívmányokat harcolt ki magának, ezektől elvakítva a kapitalizmusnak a szabad konkurrencia korából a monopólkapitalizmusba való átmenete idején elvesztette forradalmi jellegét, reformista és opportunista szelleművé vált. S ha Mí: rx megállapította, hogy a „XIX. század utolsó harmadában a proletariátus úgy Angliában, mint Amerikában majdnem semmiféle politikai önállóságot nem fejtett ki", akkor az önálló munkás osztálypolitika feladása s a burzsoá politika sodrának követése hosszú időre lényege lett a II. Internacionálé pártjai többségének. A cári Oroszország ifjú munkásosztálya és lázongó paraszti tömegei viszont az „elmaradt" országból, a „muzsikok" Oroszországából már Engels idejében „a jelen század Franciaországát" teremtették meg, s „jogosan és törvényszerűen Oroszországé az új szociális társadalmi rend megteremtésének forradalmi iniciatívája". (Engels.) A cári kormány terrorral igyekezett vérbefojtani a munkásság és parasztság forradalmi mozgalmát, amelyhez már a diákság és az értelmiség java is csatlakozott. Amikor ez a módszer csődöt mondott, imperialista módra háborút robbantott ki Japánnal. A cári kormány és az imperialista kapitalisták azt remélték, hogy lekanyarítanak jó darabot Kína testéből és elűzik a prédától az egyik konkurrenst. Kína népe abban az időben vívta forradalmi szabadságharcát belső és külső kizsákmányolói és elnyomói ellen, s vajúdó állapotát kihasználva a német, angol, francia, orosz és japán imperialisták felosztására törekedtek. A cári kormány kalkulációja azonban csödöt mondott. A háború ahelyett, hogy csillapította volna a lázadó dolgozó tömegek nyomorát és elkeseredését, fokozta azt. A cárizmus rothadtsága és erkölcstelensége megnyilatkozott a főtisztek korruptságán és becstelenségén éppúgy, mint a burzsoá földbirtokosok kapzsiságán és önzésén. A háború terhe a munkŕ.sság és parasztság vállára nehezedett és a csatatereken az ó fiai véreztek és haltak a rossz és áruló vezetés miatt. A gyárak és a falvak dolgozóinak körében nőtt az elkeseredés, de nőtt az elszántság is. Sztrájkok hulláma söpört végig az országon, paraszti felkelések lángja pirított az égen. A cári kormány új fogáshoz nyúlt, hogy úrrá legyen a félelmetesen növekedő forradalmi erőkön. A bolsevikok vezette munkásszervezetekkel szemben az öntudatlan munkások jóhiszeműségére és megtéveszthetőségére számítva állami munkásszervezeteket kezdett alapítani, amelyeket rendőrspiclik szerveztek és vezettek. A bolsevikok segítségével azonban ezeket a nyilvánvalóan provokativ és áruló szervezeteket a munkások leleplezték s még a legelmaradottabbak is kerülték. Az ily módon csödöt mondott rendórspicli „munkásszervezetek" „mentöangyala" szerepében Gapon atya jelent meg. Ez a sikerült agitátora a kris.2Uir,i felebaráti szeretetnek, a petrooK di száműzetésre ítélt forradalmSjxwc fegyházának a „lelkiatyja" és egyúttal a titkosszentség, a hírhedt „ochranka" ágense volt. Az isten és a cárizmus ezen odaadó szolgája azt tanácsolta Zubatov ezredesnek, hogy ne nyíltan, a rendőrséggel szervezett, hanem látszólag független, s csupán titokban a rendőrséggel összefüggő és összejátszó munkásszervezeteket kell létesíteni. Az eszme tetté vált. Gapon engedélyt kapott ilýen szervezetek létesítésére s azonkívül fölös mennyiségű pénzt is a rendőrségtől, hogy a tagsági díj se terhelje a tagokat. A helyiségeket, az ügynökök fizetését és Gapon atya felfedezői díját az Ochranka fedezte. Gapon atya szervezetei hamarosan elterjedtek a petregrádi üzemekben és az öntudatlan, analfabéta, vallásos munkásság jelentős része meg hagyta magát téveszteni a rendőrspicli ígéreteivel. A szervezetekben a munkásságot a „szabadidő ésszerű felhasználására", „a munkásság jogainak és kötelességeinek ésszerű értelmezésére". „a munkafeltételek megjavítására a munkások ésszerű kezdeményezésével" és hasonló ésszerűségekre neveltek. Olvasótermekkel, vetített képekkel illusztrált előadásokkai, táncmulatságokkal és ehhez hasonló „kulturális" tevékenységgel igyekeztek a munkásság figyelmét félrevezetni. A forradalmi hangulat emelkedésével azonban a gaponista szervezetek munkássága is elégedetlenkedni kezdett. Sztrájkokban való részvételt és aktív fellépést követeltek a vezetőktől. 1905. január 16-án a petrográdi Putyílov-gyár egyik mestere jelentéktelen ok miatt elbocsátott négy gaponista munkást. A gyár munkássága, amely a háború okozta fokozott kizsákmányolás miatt amúgy is ingerült volt, követelte az elbocsátott munkások visszavételét. A gyár vezetősége a munkások kérésére azt válaszolta: „Menjetek a szervezetetekhez, segítsen az rajtatok". A kizsákmányolók emhertelen viselkedése a végsőkig fokozta még a gaponista munkások elkeseredését is és elhatározták, hogy leállítják a munkát. A következő három nap alatt a sztrájk átterejedt Petrográd számos üzemére, úgyhogy január 20-án már tebb mint 150.000 munkás sztrájkolt. Látva a forradalom irtózatos hullámát emelkedni, Gapon új ravaszsággal állt elő. Azt ajánlotta a munkásságnak, hogy szerkesszenek egy „kérvényt", amelyben elpanaszolják sérelmeiket és bajukat a cári „atyuskánek" és ünnepélyes processzióval vigyék és adják át magának a cárnak. \ papi csalárdság egy pillanatra megfogta a tömeget elfogadta a ravasz pap indítványát. „Te vagy utolsó menedékünk" — írták a cárnak a kérvényben. — „Ne utasítsd el a segítséget népedtől és vezesd ki őt a jogtalanság, nyomor és elmaradottság igájából..." S ezt a gonoszság diktálta könyörgést a gyárakban felolvasták, megtárgyalták és a bolsevikok felvilágosítása ellenére is elfogadták. 1905. január 22-én, vasárnap Petrográd utcáin minden irányból özönlött a békés és jóhiszemű, de negy többségben még öntudatlan munkások százezres tömege a cár Téli palotája felé. A cár parancsot adott az utcákat eltorlaszoló katonasegnak, hogy sortűzzel fogadja a népet. A halottak százainak és a súlyosan sebesültek ezreinek vére festette pirosra egy percen belül a főváros utcáinak kövezetét. „A cár megadta nekünk, — nos, majd mi is megadjuk a cárnak" — mondta a „véres vasárnapon" minden munkás a cári Oroszországban, akár gaponista volt azelőtt, akár nem. (jrapon kispekulált procesziójának vérbefojtása kezdetévé vált az oroszországi munkásság és parasztság két évig tartó forradalmának. A cári kormány cinikus gúnnyal hangoztatta „jó leckét adtunk nekik." S tényleg: „Nagy lecke volt ez — mondta harmadnap Lenin. — Az orosz proletariátus nem felejti el ezt a leckét". S később hozzátette: „A proletariátus meg fogja tanulni a kormány ezen katonai leckéjét. S a proletariátus megtanulja a polgárháború művészetét. ha már egyszer elkezdte a forradalmat." Az Októberi Forradalom szülötte, a cárizmus és az orosz kapitalizmus romjain azóta felépült s virágzó Szovjetunió bizonyítja, mennyire igaz volt Lenin előrelátása. De az 1905. január 22-1 „véres vasárnapjával" kezdődő s három évig tartó forradalom még csak főpróbája lett a győzelmes októberinek. A munkásosztály gazdasági sztrájkok szervezésével, amelyek a bolsevik tanítás következtében politikai jelleget nyertek, alapjában ingatta meg a cárizmus rendszerét. A munkásság példája magával ragadta a legöntudatosabb paraszti és katonai tömegeket úgy, hogy a forradalom az egész demokratikus és haladó érdekű és érzelmű nép ügyévé vált. S noha elbukott, jelentősége felmérhetetlen volt. A forradalom ugyanis kézzelfoghatóan megmutatta a népnek, hogy a cárizmus a nép alattomos és kérlelhetetlen ellensége, hogy a cárizmus hasonlatos „ahhoz a púpos emberhez, akit csak a sír egyenesít ki." A forradalom megmutatta továbbá a munkásságnak, hogy a liberális burzsoázia nem a néppel, hanem a cárral igyekszik szövetkezni s ezért nem a forradalom, hanem az ellenforradalom ereje. A forradalom igazolta Lenin tanítását, mely szerint az imperializmus korszakában a burzsoá demokratikus forradalomnak is csak és egyedül a munkásosztály lehet a vezető ereje. A munkásságnak aktív részt kell vennie a burzsoá demokratikus forradalomban, de nem úgy, ahogy azt a szociáldemokraták hirdettek: kivívni a burzsoázia számáré, a gazdasági „szabadság" feltételeit s azután átengedni neki a politikai hatalmat. Hanem úgy, hogy a burzsoá demokratikus forradalmat tovább fejleszti, átnöveszti a szocialista forradalomba, a proletariátus államának megszervezésébe. A forradalomban a néptömegek e teremtő géniusza megalkotta e jövendő proletárdiktatúra államhatalmának formáját: a szovjeteket. A forradalom bebizonyította Lenin azon tanítását is. hogy a dolgozó parasztság az egyetlen komoly szociális erő, amely minden kispolgári jellemvonása és ezen szociális lényegéhői folyó politikai ingadózása ellenére is szövetségese lehet a munkásságnak a kapitalizmus megdöntéséért és a szocializmus felépítéséért folyó harcban. S végül a forradalom megmutatta, hogy egyedül Lenin tanítása és pártja lehet a munkásság és parasztság szövetségének a vezére. A forradalom elmélete és gyakorlata megmutatta, hogy egyedül ez a párt tudja, mikor, hogyan kell az ellenséget győzelmi biztosságában támadni s ugyancsak ö tudja, hogyan kell balsiker esetén pánik nélkül kitérni az ellenség csapásai elöl. „véres vasárnap" tehát megmutatta azokat a negatív tényezőket, amelyek kiküszöbölése nélkül, s azokat a pozitív tényezőket, amelyek további elmélyítése és fejlesztése nélkül nem lett volna a tizenkét év múlva következő forradalom oly átütő sikerű, mint az a valóságban volt. S ezért tanulságos ma is, számunkra is. Szántó László. Ä párizsi egyezményeknek a köztársasági tanácsba® mié megtárgyalása előtt Mendes-France miniszterelnök mindjárt Baden-Badenből való viszszatérte után lépéseket tett az irányban, hogy a köztársasági tanácsot a londoni és párizsi egyezmények vitájának a legközelebbi időben való megkezdésére kényszerítse. A vita megkezdésének végleges időpontját eddig nem állapították meg. A köztársasági tanács összes tagjai naponta nagyszámú levelet, határozatot és beadványt kapnak és számos küldöttség látogatja meg őket. így P. Chevallier és Pierre de' la Contria szenátorokat az utóbbi napokban nyolc küldöttség kereste fel, amelyek követelték, hogy a szenátorok az egyezmények ellen szavazzanak. George Pernot szenátor, a köztársasági tanács külügyi bizottságának tagját a párizsi földalatti vasút alkalmazottainak küldöttsége kereste fel és tilMonichon szenátor is. A szakszervezeti küldöttségeknek kijelentette: „Az ügyek jelenlegi állása mellett nem takozó levelet adott át neki. A houil- I lehet az egyezményekre szavazni" lesi (Seine et Oise megye) városi üdü lő egészségügyi személyzetének kül döttségét Leo Chamon szenátor fogadta, akit az európai védelmi közösséggel szemben elfoglalt álláspontja miatt kizártak a MRP-pártból. Leo Chamon szenátor állást foglalt az egyezményekkel szemben, amelyek nagy veszélyt jelentenek Franciaországra és az egész világbékére nézve. Biztosította a küldöttséget, minden erejével igyekezni fog, hogy meggyőzze barátait az egyezmény elutasításának szükségességéről. Ellenséges álláspontot foglalt el az egyezményekkel szemben a Gironde -megyei Gaston Charlet, Haute-Vienne megye szocialista szenátora január 16-án fogadta az oradouri vértanúk családjai nemzeti szövetségének elnökét, aki felkérte őt, hogy foglaljon állást az egyezményekkel szemben. Charlet szenátor kijelentette, - hogy ellenzi Németország bármilyen címen való felfegyverzését és utalt a német probléma megoldására tett reális szovjet javaslatokra. A beszélgetés végén biztosította vendégét, hogy nem követ el árulást a volt deportált, halálrakínzott és kivégzett franciák emléke ellen. Európa minden tájáról hóviharokat és áradásokat jelentenek Franciaországban riasztó méreteket ölt az áradás. Rendkívül súlyos a helyzet az ország délkeleti részén. Lyon környékén a Rhone gyors áradása miatt több mint 300 embert kilakoltattak. Drome megyében nyolcvan tanyát elszigetelt az ár. Az ország nyugati és délnyugati részében a lakosság sok helyütt a házak emeleteire menekült a Loire és a Garonne áradása miatt. Két halott, tíz sebesült, az áramszolgáltatás és sok telefonvonal megszakadása, komoly vasúti forgalmi akadályok: ez a mérlege annak a viharnak, amely Salzburg környékén, Alsó- és Felső-Ausztriában dühöngött. A vihar egy földön levő repülőgépet két kilométeres távolságra sodort. Magában Bécsben — rövidebb időre — a szél 110 kilométeres óránkénti sebességre fokozódott. Lengyelországban is erős vihar dühöngött, amely sok szerencsétlenséget okozott. Varsóban a közlekedést több ízben meg kellett szakítani. A tengerről több hajó vészjeleket adott le. A RAJNA SZINTJE HAT MÉTERREL MEGHALADJA AZ ÄTLAGOT A Reuter jelenti, hogy a Rajna szintje Bonnban 8.35 méterrel csúcsmagasságot ért el. Ez a magasság 6 méterrel meghaladja az átlagot. Koblenz és Köln között, a Rajna közelében lakó több ezer embert elköltöztettek. A távbeszélőösszeköttetés megszakadt és az áramellátás is szünetel. Több útvonal víz alatt van és teljesen járh-ita tlan. A bonni szövetségi gyűlési palota Rajna felőli bejáratait csak csónakokon lehet megközelíteni. A bejáratoknál 40.000 homokzsákot helyeztek el, hogy az áradat be ne hatoljon az épület fő részébe. A víz mégis beszivárog és a vízmentesítő szivattyúknak állandóan működniök' kell. A Rajna, amely rendes körülmények között óránként öt kilométeres sebességgel folyik, elérte az óránkénti tizenkét kilométeres sebességet. Nyugat-Németországban a Rajnán kívül a Mosel, a Duna és a Majna is sokhelyütt kilépett medréből és hatalmas területeket árasztott el. Az árvíz eddig 15 halálos áldozatot követelt Nyugat-Németországban. A legsúlyosabb károkat a Mosel partvidéke szenvedte. Trier külváros utcáin e$y méter magasságban áll a víz. A tűzoltóság csónakokon szállítja az élelmet a házaikba szorult lakosságnak. Charles Bolté amerikai tábornok taivani látogatása során tanulmányozta azokat a terveket, melyek szerint egységesen amerikai mintára szervezik át C.vang Ka j-sek haderőinek öszszes katonai egységeit. Az AFP közölte, hogy Gaetano Martino olasz külügyminiszter hétfőn fogadta Gregoricsot. Jugoszlávia római nagykövetét és hosszabb ideig tartő megbeszélést folytatott vele. Izraeli kereskedelmi küldöttség indul a K r.ai Népköztársaságba. A bizottság tagjai négy hétig a kínai kormány vendégei lesznek. KÜLFÖLDI HÍREK Hamburgban 30.000 dolgozó tüntetésen tiltakozott a fasizmus felélesztése és a párizsi szerződések ratifikálása ellen. * * * A Brazil Békebizottság elítéli az Egyesült Államoknak azt a szándékát, hogy hidrogéíibomba-kísérleteket végezzenek a Déli-sark térségében. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége Palmiro Togliattit a párt központi bizottságának főtitkárává, luigi Longot pedig a főtitkár helyettesévé nevezte ki. A titkárságba beválasztották még Giorgio Amendolát, Arturi Colombit, Edoardo d'Onofriot, Gian Corlo Pajettát és Mauro Scoccimarrot. * • * A Szovjetunió egészségügyi minisztériumának meghívására repülőgépen Moszkvába érkezett dr. A. V. Baliga ismert indiai orvos, az indiaiszovjet társasaág elnöke. Dr. A. V. Baliga részt vesz a Szovjetunió orvoskongresszusán. * • * A Németország egyesítésére alakult bizottság kiadta a párizsi egyezmények fekete könyvét. A könyv címe: „Összeesküvés Németország ellen". A dokumentumgyűjtemény számos adatot tartalmaz a párizsi szerződések veszedelmes tartalmáról, mint például az egyezmények szerzőinek beszédeit, akiknek fő céljuk Németország tartós szétszakítottságának megőrzése és Európa békéjénolí veszélyeztetése A fekete könyv eg ben megmutatja a német népnek az utat, hogyan leh -t elhárítani Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének veszélyét és elérni a békés egyesítést. »