Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-21 / 18. szám, péntek

'1955. január 21. UJSIgf 3 VEK A KAL ASZ. Kis híján háromnegyedmillió koronát osztottak szét a Vörös Lobogó EFSz-ben • • Délfelé jár az idő. Az ipolyviski utcák szokatlanul élénkek ezen a na­pon. A csúszós úton emberek igye­keznek a kultúrház felé. Nagy dolog­ra készülnek. Ma vetnek számot ar­ról, hogyan gazdálkodtak egész évben. Hírből már ismerjük a szövetkeze­tet. Azt is tudjuk, hogy mennyi pénzt adnak egy munkaegységre. De a biz­tonság kedveért még megkérdezzük Bartal Lajostól, az EFSz elnökétől: — Meglesz-e a 24 korona? Bartal elvtárs elmosolyodik, aztán így szól: — Huszonnyolcat #rtünk el. Egy kicsit elképedünk. Ezt nem vártuk. De hát ilyenek ezek a vis­kiek. Évközben nem igen dicseked­nek. Azt tartják, beszéljenek a té­nyek. A terem zsúfolásig megtelt, min­denki várja a vezetőség beszámolóját. Hamarosan megtudjuk az eredménye­ket, az EFSz helyzetét. Minden a leg­nagyobb rendben. Bali Kálmán köny­velő még a fillérekről is beszámol. Fontos a fillér is, mert fillérekből lesz a korona. Van egy szólásmondás, mely szerint a pénzre nagyon kell vi­gyázni, mert gömbölyű és hamar elgu­rul. Ezt tudják a viskiek is.^ök úgy gazdálkodnak, hogy a pénz útjának lejtője feléjük tartson és a közös kasszába guruljon. Ezt mutatja a pénzügyi gazdálkodás mérlege is. Pénzügyi tervüket 102 százalékra tel­jesítették. 2,344.595 korona bevéte­lük volt a tervezett 2,290.450 koro­nával szemben. Egész éven át 1,393.000 koronát adtak a munkaegy­ségekre a tervezett 1,200.000 koroná­val szemben. Ebből a mai napon 774.000 koronát osztanak szét. 1954­ben 800.000 koronával növekedett az EFSz vagyona. — Nagy ünnep ez a mai nap fa­lunkban. Gazdagon zárjuk az évet. Pedig négy évvel ezelőtt még gyer­mek ipőben jártunk — mondotta Ba­li elvtárs a vitában. A teremben viharos taps hangzik fel. Jóleső érzés nézni a lelkesedés­től kipirult arcokat. Büszkék szövet­• kezetükre. De lehetnek is, hiszen ha a kanyargós Ipoly partján mégv a forrásától egészen addig, míg a Daná­ba torkollik, nehéz párját találni ilyen szövetkezetnek, de még a messze vi­déken is. Mi a titka sikereiknek? A terve­zett munkaegységeket sem merítet­ték ki egészen, jövőre pedig még ke­vesebbet terveznek. Ezen egy ideig törtük a fejünket, de a beszámolóbői erre is megkaptuk a választ. Bár az egyes termelési ágakban nem érték el a tervezett hozamokat, de másutt, mint pl. a sertéstenyésztésben sok­kal több jövedelmet értek el, mint amennyit terveztek. A szabadpiacon jóval több terményt adtak el a ter­vezettnél. Arra pedig, hogy jövőre ke­vesebb lesz a munkaegységek száma és értékük két koronával lesz maga­sabb, Bali Kálmán felelt meg. — En­nek titka, hogy jobban kihasználjuk a gépeket. Nem az a fontos, hogy sok munkaegysége legyen valakinek, hanem hogy több legyen a munkaegy­ség értéke. Sikereink titka az em­berek jó viszonya a munkához. Szebela elvtárs záróbeszédében ezt mondta: — Erős ez a szövetkezet, mert a számok mögött szorgalmas, dolgos emberek állnak. így van ez Visken. A jövő évi tervet egyhangúlag jó­váhagyták. Mindenki tudja a köteles­ségét. A terv reális és mindannyiuk felemelkedését jelenti. — A terv megvalósítását a tagokra építettük, mondotta Szikszai elvtárs könyvelési tanácsadó. Az új terv fel­felé ívelő utat mutat. A gyűlésen is megállapíthattuk, hogy a tagok összetartanak, mint egy nagy család. A vezetőség jól dol­gozik és a tagság is tudja kötelessé­gét. így is kell ennek lenni. Ezt mondotta Könözsi Béla, a falu papja is. — Én is közétek jöttem, mert ér­zem, hogy nekem is ott a helyem, ahol a nép boldogságát látom. Dol­gozzatok úgy, mint egy nagy család. Becsüljétek egymást, hogy közösen, együtt harcolhassunk a munka front­ján a világbékéért — fejezte be sza­vait Könözsi. Az ipolyviskieket egybekovácsolták a múlt harcai. Talán egy faluban sem volt olyan nyomor ezen a vidéken, vagy ha volt is, nem hallatták annyit hangjukat a kapitalizmus ideje alatt. Erről tanúskodnak a különféle lapok­ban megjelent cikkek. A „Munkás" 1931. november 29-i számában így ír: „Ipolyvisk: vagy hetvenen jöttünk össze ipolyviski munkanélküliek, hogy munkát, kenyeret, segélyt követel­jünk." A következő év májusában 130-an sztrájkoltak Viskújmajoron. szetben dolgozik. 25.000.— koronát kap a család. A mellettem ülő Szikszai elvtárs megjegyzi: — Nyustin Jóska először a városban az építkezési kombinátnál dolgozott. Tudtam róla, hogy gazdasági iskolát végzett. Többször beszélgettem vele. hogy nem való neki ez a munka, jöj­jön inkább a szövetkezetbe dolgoz­ni. Eleinte húzódozott, de aztán még­is csak jelentkezett. Kisgazda fia. Ek­kora bevételük még sohasem volt. Hi­szen ennyi pénzen öt közepes tehe­net vehetnek. Csala István az egyseges földmüvesszövetkezet elnökétől, Bartal Lajos elv­társtól átveszi a pénzt. 19.000 korona osztalékot kapott, a családdal együtt pedig 27. 200 koronát. Tíz csendőrt rendeltek ki ellenük, de nem törtek meg. A „Munkás" ugyanazon év június 23-i száma arról számol be, hogy Jancsek kidobálta a kommunistákat a munkából. Tehát dolgoztak volna a viskiek, de nem volt hol. Ady Endre „Grófi szérűn" című versében így jellemzi a parasztság sorsát: Szenes kalászok énekelnek, Gonosz, Csúfos éneket: „Korgógyornrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?" „S mégis, mikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérűn ott zokog Egy egész koldus-sereg. Siratják a semmit, a másét, — A gróf tán éppen agarász — Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász. Nagyon is ráillett ez a vers az ipoly­viskiekre. Dolgoztak, harcoltak. Ké­sőb többen Franciaországba, Ameri­kába vándoroltak ki, hogy megélhe­tésüket biztosítsák. De az ipolyviski nép ném tört meg. Tovább harcoltak, mert tudták, hogy a föld egyszer az övék lesz és maguk gazdálkodhatnak rajta. Ezért olyan összetartok most is. Megválasztották a vezetőség tag­jait, akik a csákány, a vasvilla, a ka­pa mellől kerültek az élre s ott meg­mutatták, hogy becsületesek és tud­nak gazdálkodni. Bartal elvtárs a gyűlés végén még felállt. — Adjunk már valami netfet is a szövetkezetünknek. A vezetőség ja­vasolja, hogy ezentúl „Vörös lobogó­nak" hívjuk szövetkezetünket. A ja­vaslatot a tagok egyhangúlag meg­szavazták. Utolsó programpont a pénzosztás. Sebestyén Ignác jókora doboz pénzt hoz. Egymásután olvassák a neve­ket. Csala István sertésgondozó 19.000.— koronát kap. A családdal együtt 27.200-at. Előlegként 20.400 koronát kaptak, ezenfelül 51 mázsa búzát, 17 mázsa árpát, 7.5 mázsa ku­koricát, 17 mázsa szénát és szalmát. Csala elvtárs boldogan veszi át a nagy köteg pénzt. Azelőtt öccsével együtt Franciaországba jártak dolgoz­ni. A járásról kijött banktisztviselő­nek 10.000.— koronát ad át. Meg­kérdezzük, vajon azelőtt is volt-e bankban pénze. Arca megkeményedik és csak annyit mond: — Azért kellett idegenbe járnunk, hogy valami kis pénzt biztosítsunk a családnak. A Nyustin-család van soron. Nyus­tin Jóska veszi át a pénzt. A kerté­A névsort tovább olvassák. Minden­ki megkapja az elvégzett munkaegy­ségek után a 16.— korona osztalékot. Telnek az erszények. Egyesek haza­szaladnak a pénzzel, hogy otthon a családdal együtt még egyszer meg­számlálják. Folyton nő a betétek összege, estig 98.200.— koronát tesznek ki. A Nyustin-család 10.000­et, Bartal Lajos is 10.000.-et, Kovács György 5.000.-et, Dolinszky József 3.000-et jegyzett és többen kisebb­nagyobb összegeket. Nyustin József középparaszt fia át­veszi a családnak járó 25.000 korona osztalékot. Öröm sugárzik az arcokról. Nem is csoda, hiszen ebben a szövetkezetben igazán gondoskodnak az emberekről. A szociális alapra 53.750.— koronát ter­veznek. Az eddigi alap 9.234.— korona terményben és 50.273.— korona kész­pénzben. A kultúralapra 12.041.— ko­ronát terveznek. Ha a szövetkezeti tag megbetegszik, a gyógyszert az egész­ségügyi alapból fedezik. Erre 5.000.— koronát irányoztak elő. A családi pót­lékot már 1954-ben bevezették, most rendszeresítik. 1955-ben már minden családos ember az első gyerekre 50.—, a másodikra 70.—, a harmadikra 90.—, a negyedikre pedig 110.— koronát kap havonta. Tehát felkarolják azokat a ta­gokat is, akiknek nagyobb családjuk van és esetleg az asszony nem dolgoz­hat. Temetkezési segélyt már a múlt évben is fizettek. 1955-ben ezen a cí­men 500.— koronát utalnak ki. Minden szülés után 300.— korona pénzösszeget kap az anya. A nősülő fiatalokat is se­gítik. A múlt évben 300.— koronát kaptak az új házasok. A jövőben pedig aszerint jutalmazzák őket, hogy ki ho­gyan dolgozik a szövetkezetben. Aki megbetegszik, az a kórházban ingyenes kezelésben részesül és fél munkaegy­séget kap. Az egy munkaegységre tervezett 24 korona helyett tehát 28.— koronát fi­zetnek, de ezen felül természetben minden munkaegységre még 3 kg bú­zát, 1 kg árpát, 1 kg szénát és 0,5 kg kukoricát is adnak. Láthatjuk, hogy a szövetkezeti ta­goknak nagyon emelkedett a jövedel­me. Nagyon sok szövetkezeti tag már évközben is tett pénzt a bankba. A munkaegységek után járó gabonát töb­ben még most sem vették ki, mert nem tudják hová tenni. A szövetkezet sikereinek titka az is, hogy a pártszervezet tagjai a munká­ban is példát mutatnak. Példáu' Csala István párttag, a legjobb sertésgondo­ző, sok malacot választott el terven felül. Ezzel nagyban emelte a szövet­kezet jövedelmét. Gyönyör Pál a leg­jobb növendékállat-gondozó. így sorol­hatnánk tovább a többi kommunistát is. Természetesen, ha a pártonkívüliek látják, hogy a kommunisták nemcsak beszélnek, hanem cselekszenek is, ők is igyekeznek megállni helyüket a munkában. A pénzosztás ideje alatt az udvar végében Balla József főszakácskodásá­val Nyustin Lajosné, Csala Ignácné és többen készítik az ebédet. Pár perc múlva behozzák a jó párolgó borjú­pörköltet és a finom sertésszeleteket. Nagy adagot kap mindenki, de meg­birkózunk vele és a jó ipolymenti bor­ral igyekszünk leöblíteni. Ebéd után kezdődik a mulatság. A szövetkezeti tagok vígan járják a ro­pogós csárdást. A szünetekben boroz­gatunk, nagyokat iszunk. Az ipolyvis­kiek tudnak dolgozni, de mulatni is. Mindenkinek jő kedve van. Tóth Lajos, egy idősebb, fehérhajú bácsi, feláll és pohárköszöntőt mond: — Emelem poharam a szövetkezet elnökének, vezetőségének és az egész tagságnak egészségére, hogy a jövőben is mint egy nagy család együtt dolgoz­zunk és még nagyobb eredményeket érjünk el. Munkánkkal harcoljunk a világbékéért! Az idős bácsi szívből mondja ezeket a szavakat. Hiszen a múltban ő is ha­zátlan volt és sokat járt idegenben munka után. Kiürítjük poharunkból a gyöngyöző bort. Az emberek már kissé mámoro­sak, vígan nótáznak. A mellettem ülők azt mondják, hogy még azok az idős bácsik is énekelnek, akiket azelőtt az ilyesmire csak nehezen lehetett ráven­ni. Ott mulatnak köztük a meghívott egyéni gazdálkodók is a faluból. Töb­ben közülük érdeklődtek a szövetkezet munkája felől. Ök is belépnek a szö­vetkezetbe. Elbúcsúzunk a jókedvű emberektől. Arcukról tennivágyás, bizakodás tükrö­ződik. Derék emberek ezek. Pár évvel ezelőtt kevés volt az állat­állományuk és a vagyonuk is. Az első évzáró gyűlésen igen csekély volt az osztalék. De ók hittek a jövőben, lelki­ismeretesen dolgoztak és ma az elsők között haladnak. További eredményes munkájukhoz sok sikert kívánunk. Balla József KÜLFÖLDI HÍREK A Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi minisztériuma napiparancsban dicsérte meg a kínai népi felszabadító hadse­reg néhány légi és tengerészeti egy­ségét. Ezek az egységek január 10-én elsüllyesztették, illetőleg megrongál­ták a Csang Kaj-sek banda öt hadi­hajóját. * * * A Jugopress értesülése szerint feb­ruár 28-án kerül sor Ankarában a „balkáni szövetség" minisztereinek értekezletére. * * * Mint a római rádió jelenti, a hét­fői olasz minisztertanácson Scelba mi­niszterelnök és Martino külügyminisz­ter beszámoltak a legutóbbi olasz­francia tárgyalásokról. Hírügynökségi jelentések szerint Pella, a szén- és acélközösség elnöke kedden Baden-Baden közelében talál­kozik Adenauer kancellárral. Ezt kö­vetően Bonnba utazik, ahol látogatást tesz a Német Szövetségi Köztársaság elnökénél. * * » A Vietnami Tájékoztató Iroda jelen­tése szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztere és a hanoi francia Pasteur-intézet képviselője egyezményt írtak alá az intézet működéséről. Eszerint a Pas­teur-intézet a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság egészségügyi minisz­tériumának ellenőrzése alatt folytatja munkáját, és a kormány a további működéshez szükséges összeggel se­gíti az intézetet. Az AFP jelentése szerint Szíria és Libanon miniszterelnöke értesítette az egyiptomi kormányt, hogy elfogad­ja az arab országok miniszterelnökei­nek értekezletére szőlő meghívást. Laoszi értesülések szerint a laoszi királyság kormányának és az ellen­állási kormánynak december végére kitűzött politikai értekezletét mind­máig nem tartották meg, mivel a lao­szi királyság kormánya nem akarja kijelölni az ülés színhelyét. Santiagóból jelenti az AP, hogy Chile kormánya közölte: a jövőben több rezet szándékozik eladni Angliá­nak és kevesebbet az Egyesült Álla­moknak, mert Anglia jobb árat fizet. Tandzan Isibesi, japán külkereske­delmi és iparügyi miniszter kijelen­tette, hogy ki kell szélesíteni Japán­nak a Kínai Népköztársasággal foly­tatott kereskedelmét. Hozzátette: „A kormány elő fogja segíteni a magán­vállalkozóknak a Kínával folytatott kereskedelmet szolgáló erőfeszítéseit." Varsó felszabadításának tizedik év­fordulója alkalmából a Demokratikus Németors-:, y Nemzeti Frontja hétfőn ünnepi estét rendezett Berlinien. Az estén megjelent Ottó Grotcwuhl, Wal­ter Ulbricht, a kormány és a diplo­mácia testület számos tagja. Eisenhower elnök üzenete a kongresszushoz Eisenhower elnök január 17-én üze- I nopóliumok adója a tervezet szerint netet intézett a kongresszushoz az 1955. július 1-vel kezdődő 1955— 1956-os pénzügyi és költségvetési tervezetével kapcsolatban. Mint az üzenetből kitűnik, az Egyesült Álla­mok kormánykörei a következő pénz­ügyi évben fokozni akarják a fegy­verkezési hajszát. A költségvetés bevételi részét 60 milliárd dollárra, kiadási részét 62 milliárd 408 millió dollárra tervezik, tehát a költségvetési tervezet 2 milli­árd 408 millió dolláros deficitet irá­nyoz elő. Ily módon az USA állam­adóssága 1956 végére 276 milliárd dol­lárra növekszik. A költségvetés kiadási oldalának több mint 10 százalékát az államadósságok kamata emészti fel. Minthogy a kormány fő hitelezői a mo­nopóliumok, nekik jut a kamatok oroszlánrésze. A költségvetés bevéte­li oldalának zömét a lakosságra kive­tett adók képezik. A költségvetési ter­vezet a lakosság munkabér- és jöve­delemadóját körülbelül 2 milliárd dol­lárral akarja nwelni, viszont a mo­másfélmilliő dollárral csökken. A költségvetési kiadások zöme a katonai célokra irányul. Az előterjesz­tett költségvetési tervezetben a ka­tonai kiadásokat 40 milliárd 458 mil­lió dollárra tervezik, tehát azok a költségvetés kiadási oldalának 65 szá­zalékát jelentik. A költségvetés nagy összegeket irá­nyoz elő a tömegpusztító fegyverek gyártásának fokozására, továbbá a lé­gierő növelésére. A hadügyminiszté­rium előirányzatainak (34 milliárd dol­lár) kétharmadát a légierők fejlesz­tésére fordítják. Az atomerővel kap­csolatos munkákra kétmilliárd dollárt költenek. Az üzenetben Eisenhower reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok „hamarosan megkezdheti olyan had­felszerelési cikkeknek szállítását, amelyekre az új német fegyveres erőknek van szükségük." A költségvetés a lakosság szociá­lis szükségleteinek kielégítését szol­gáló kiadások további csökkentését irányozza elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom