Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-18 / 15. szám, kedd

1955. január 18. UJSZ0 AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL A régi élet nem térhet vftsza! Nem Mgyhatju'- figyelmen kívül s mai külpolitikai eseményeket. Látnunx kell az imperialisták politikájának cél( ját, a háborút. Nehezen megszerzett szabadságunkat, melyért sok becsületes szovjet és csehszlovák dolgozónak vére folyt, szeretnék tőlünk elrabolni. hogy újra kihasználhassanak, hogy újra rabszolgákká tegyenek. Ismtrjük társadalmi rendszerüket. Tudjuk, min alapszik, hiszen mi is benne éltünk. Miénk volt a munka, napkeltétől napnyugtáig és ők szedték el munkánk gyümölcsét. És mi maradt nekünk: az élet keserűsége. Megelégeltük már politikájukat. Ez a világv már a múlté. Szebb, új életet élünk. Munkánk gyümölcsét már mi élvezzük. Természetes, hogy mindenki igényét még nem tudjuk száz százalékban kielégíteni. De ez a rövid tíz év is megmutatta, mi a különbség a régi és az uj élet között. Nagy nehézségek és akadályok vannak előttünk, amelyeket le kell küzdenünk. De az út, amelyen haladunk, helyes. Ezen az úton haladva kiépítjük szép, virágzó szocialista hazánkat. Rajtunk áll, hogy milyen ütemben haladunk ezen az úton. Minél többen magunkévá tesszük a többtermelés fontosságát, annál gyorsabban érjük el célunkat, a szocialista társadalmi kateljesítménye után részesedik a jarendszer felépítését, ^hol mindenki tehetsége szerint, érvényesülhet és mun^ vakban. Ezért a célért dolgozunk, a világ proletariátusával együtt. De nem csak dolgozunk. Ha valaki meg akarna gátolni célunk elérésében, azt fegyverrel semmisítjük meg. Bencsok Lajos, Felsőszemeréd A Csemadok pereszlényi helyi csoportja jól dolgozik A Csemadok pereszlényi helyi csoportja az ipolysági járás vándorzászlajának jelenlegi tulajdonosa. A helyi szervezet a napokban tartotta évzáró gyűlését, amelyré a község lakossága nagy számban jött el. A helyi nemzeti bizottság nagytermét zsúfolásig megtöltötték a vendégek és nagy figyelemmel hallgatták a gyűlés programját. A szokásos üdvözlő beszédek elhangzása után Balia Sándtír titkár beszámolója következett. A helyi csoport 130 százalékra teljesítette feladatát. A pénztári beszámolóból kitűnt, hogy a jól végzett munkának megvolt az eredménye. Sok hasznos dolgot szereztek be a szervezet számára. A Csemadok ipolysági járási titkára értékelte a csoport munkáját. Kiemelte, hogy a járási vándorzászlőt valóban megérdemelték. Az újonnan megválasztott vezetőség fogadalmat tett, hogy fokozni fogja a kultúrmunkát, mint a békeharc egyik legfontosabb eszközét. A gyűlést színvonalas kultúrműsor fejezte be, amelynek egyik legszebb száma a „Verbunkos"-tánc volt. Szarka Gyula, Pereszlény. Vagy alusznak, vagy nem hallják... Stuller Margit lu'oenki lakos levélben fordult szerkesztőségünkhöz, melyben elpanaszolja, hogy konyhájában a kémény már másfél éve használhatatlan állapotban van. Ha csak egy kis szél is fúj, már nem főzhet. S mivel az említett kis konyhában is alszik, télen nagyon sokat fagyoskodik. A konyha fala örökké kormos, piszkos, mert a füst nem megy ki a kéíiiSfiyen, hanem a falakra és mindenre lerakódik. Ha nem akar megfulladni, kénytelen az ablakokat, vagy az ajtót állandóan nyitva tartani. így természetesen hiába tüzel, mert minden meleg kimegy a konyhából. Már két kérvényt is küldött a ház tulajdonosához, a vashegyi ércbányák igazgatóságához, hogy javítsák meg konyhája kéményét, de a mai napig még csak választ sem kapott. Kérte a nemzeti bizottság egyik tagját, a kéményseprőt, a tűzoltókat, hogy segítsenek. Sajnos, eddig semmi nem történt. Végül a nemzeti bizottság képviselőit kérte meg. De ez a próbálkozása is eredménytelen maradt. Tél közepén vagyunk, és Stuller Margit konyhájában a kémény még mindig használhatatlan állapotban van. Ugy látszik, hogy a vashegyi ércbányák igazgatóságán az illetékesek vagy nagyon mélyen vannak a bányában, vagy nagyon magasan a hegyen, hogy Stuller Margit segélytkérő hangja sehogysem jut el hozzájuk. A kémény megjavítása érdekében nemcsak Stuller Margit fordult az ércbányák igazgatóságához, hanem a helyi nemzeti bizottság is. Az igazgatóság a HNB többszöri sürgetésére sem reagált. A vashegyi ércbányák ilyen gondoskodása nem serkenti alkalmazottait nagyobb eredmények elérésére, ahogy azt a helyi nemzeti bizottság is megállapította. A dolgozók meg nem felelő lakásokban laknak. Az igazgatóság annak ellenére, hogy minden oldalról figyelmeztetik, a legszükségesebb javításokat sem hajlandó elvégeztetni. Az a meggyőződésünk, hogy a vashegyi ércbányák igazgatósága teljesen megfeledkezett pártunk és kormányunk egyik legfőbb célkitűzéséről, az emberről való gondoskodásról. R. F. Fordítsunk nagyobb gondot a szövetkezeti munkaiskolák megszervezésére A szövetkezeti munkaiskolákba való toborzás a múlt évben nem volt rendszeres; egyes járások ennek ellenére teljesítették a toborzási tervet. A legtöbb szövetkezeti munkaiskolát a zólyomi járásban létesítették: a tervezett 12 helyett 14-et. A kerületben ebben az évben 2757en jelentkeztek a szövetkezeti munkaiskolába. A legnagyobb létszámot a zólyomi járásban érték el. A járási nemzeti bizottság dolgozói nagy gondot fordítanak a szövetkezeti munkaiskolák megszervezésére. A tervezett 203 hallgató helyett 406-ot szereztek. A hallgatók fele asszony. A rimaszombati járási nemzeti bizottság mezőgazdasági igazgatóságának dolgozói Dúžava községben is létesítettek szövetkezeti munkaiskolát, ahol ez idő szerint még nincs is egységes földművesszövetkézet, de ahol a kis- és középparasztok el akarják sajátítani a haladó munkamódszereket, hogy ilyen módon növelhessék a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát. A toborzás és a szövetkezeti munkaiskolák sikere a nemzeti bizottságok munkájától is függ. Ezt bizonyítja a zólyomi, a rimaszombati és a poltápi járási nemzeti bizottság munkájának eredni' rtj'e iš. Ezzel szemben a besztercebányai járási nemzeti bizottság mezőgazdasági igazgatóságának dolgozói keveset törődnek a "szövetkezeti munkaiskolákkal és nem biztosítják a létszánjot. Megtörtént, hogy Podlavicén a szövetkezeti tagok már ötször összejöttek, hogy megnyissák a szövetkezeti munkaiskolát, de még eddig senki sem jelenkezett a járási nemzeti bizottságról és az iskola nem nyílt meg. A besztercebányai járási nemzeti bizottságon még nem alakult meg a tanács, amely törődnék a szövezetkezi munkaiskolákkal. A poltári járásban jól dolgoznak a tanács tagjai. A szövetkezeti munkaiskolákban már hat előadást tartottak. A tanács hetenként egyszer értékeli a szövetkezeti munkaiskola munkáját, s az előforduló hiányosságokat azormal kiküszöböli. A szövetkezeti munkaiskolák szervezése terén szerzett eddigi tapasztalatok a kerület több szövetkezetében megjavították a munkát és növelték a szövetkezetek jövedelmét. Ezért nagyon fontos, hogy a szövetkezeti munkaiskolákat minél több szövetkezeti tag, kis- és középparaszt látogassa, hogy elsajátítsák a haladó munkamódszereket, nagyobb hektárhozamokat érjenek el és növeljék az állatok hasznosságát. Haas Vladimír. Ésszerűbben dolgozunk, többet és olcsóbban termelünk A FtJLEKI BÉKE-UZEM • műhelycsarnokai a nap egyetlen érájában sem csendesek. Ha a lengő fűrész búgása megszűnik, máris rázendít a szalag, vagy körfűrész, de a legtöbbször minden gép egyszerre működik. A „zenekar" azonban csak akkor teljes, ha a gyalu és marégépek egyenletes búgása is hallatszik. A gépek mellett szükség szerint egy vagy. két ember dolgozik. Kihasználják a gépek teljesítőképességét, amennyire csak lehet. Miközben az egyik gyalugép munkáját figyeljük, amely egyszerre gyalulja a deszka négy oldalát, megszólal mellettünk az egyik munkás: v — Valamikor ellenséges szemmel néztünk a gépekre, ma pedig legjobb segítőtársunknak tekintjük őket. Ügy is bánunk velük. Gondozzuk, védjük, hogy hosszú életük legyen. Az üzemrészlegen, műhelyekben mindenütt jókedvű arcokat találunk. Jogosan tölti el öröm és büszkeség a vállalat dolgozóit. Szorgalmas, igyekvő munkájuk nyomán az eredmény sem marad el. Teljesítették, sőt túlteljesítették tervüket az elmúlt esztendőben. — Minden ügy sikerét az emberek, a kollektíva egysége, öntudatossága dönti el — mondja Keresztes Gyula, az üzemi tanács elnöke. — Üzemünk dolgozóinak 98.4 százaléka kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. — A siker titka az — vegyül a beszélgetésbe Varga Pál, az üzem egyitf legjobb munkása, — hogy minden gépinek és munkásnak megvan a maga termelési programja. A vezetők tudják, melyik gépnek milyen munkát kell végeznie és ehhez idejében előkészítik a szükséges nyersanyagot, a rajzokat, szerszámot. Ez a munkaszervezés azért is jó, mert a dolgozók sokkal nagyobb gyakorlatra tesznek szert egy-egy munkadarab elkészítésénél, növekedik a teljesítmény és ezzel arányban keresetük is és ugyanakkor javul a munka minősége. A tervszerű, jól szervezett munka eredményeként a munka termelékenysége az elmúlt évben 6.4 százalékkal növekedett, ugyanakkor a munkasok átlagbére is 4.5 százalékkal emelkedett. A jó gazdálkodás bizonyítéka, hogy a munka termelékenysége az üzemben csaknem 2 százalékkal meghaladta a bérek emelkedését. Ez a legfontosabb eszköze a dolgozók életszínvonala emelésének, mert az árakat csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nő a termelékenység és csökken az önköltség. A VÁLLALAT VEZETŐSÉGE nagy gondot fordít a dolgozók szaktudásának emelésére. Minél magasabb a munkások szakképzettsége, annál jobban ismeri és annál teljesebben kihasználja a munkapadot és a gépeket. A képzettebb ember munkája jobb minőségű és termelékenyebb, mint az alacsonyabb tudással bíróké. Az előbbiek jobban megszervezik munkájukat, nem okoznak üzemzavart, géptörést, jobban tudnak takarékoskodni a nyersanyaggal, üzemanyaggal és villanyárammal. Jó példa erre Pavkó István, aki szorgalmasan tanul. Tanulása a munkában elért eredményekben tükröződik vissza. Az idősebb munkások sem akarnak lemaradni a fiatalok mögötf a tanulásban. Bujovszky Rudolf, a szabászmühely előmunkása. aki huszonöt esztendeje dolgozik az üzemben, nagy érdeklődéssel hallgatja a szakelőadásokat. Gazdag gyakorlati tapasztalatai vannak Bujovszky bácsinak a munkában, de mikor a technikai-gazdasági és pénzügyi tervről, vagy az üzemen belüli önálló elszámolásról beszél az előadó, érzi, hogy ezen a téren hiányosságai vannak. Mivel azonban nagy a tudás utáni vágya, bízik abban, hogy megbirkózik ezzel a tudománnyal is és megismeri az összefüggéseket. Bizonyosan sokan vannak, akik nem is gondolnak arra, hogy nemcsak a gyár képe változott meg, hanem ök maguk is. A felszabadulás előtt a gyáros önkényének kitett, éhbéren tengődő, nyomorgó munkásokból a felszabadulás utáni években öntudatos, kezdeményező emberek váltak. Ezek egyike Bujovszky Rudolf bácsi is. Munkahelyén állandóan szerveztervez, takarékoskodik, hogy teljesítse az összüzemi tervet. Minden esetben nagyon megfontolja a deszkák feldarabolásánál, hogy melyik szélességből, vagy vastagságból mit lehet csinálni. Nem egyszer kereste fel Végh János elvtársat, az üzemrészleg vezetőjét, kis deszkadarabbal, lécecskékkel a kezében konkrét javaslatokkal, hogy erre, vagy arra még fel lehetne használni ezeket a darabokat. A szakiskolázás folyamán megértette, hogy a takarékosság a jólét forrása. Jelentős része van abban, hogy a vállalat a múlt évben 11 hónap alatt 1.7 százalékkal csökkentette az önköltséget. Amellett az üzemben készült bútorok minősége is kielégítette a vásárlókat. Még szebb eredményeket érhettek volna el a vállalatban, ha a seprűkészítő üzemrészlegben nem küzdöttek volna anyaghiánnyal. Pavlovič János elvtárs, az üzem ciroktermelési instruktora arról beszél, hogy vanna-R olyan EFSz-ek, amelyek nagy gondot fordítanak a ciroktermelésre. A tekovské-hradeki EFSz-ben, amelynek elnöke Pápež elvtárs, 30 százalék cirokot termeltek terven felül az elmúlt évben. De vannak olyan szövetkezetek is, mint pl. a csataji, ahol ugyan betakarították a cirkot, de 10vább már nem törődtek vele. Szabad ég alatt, az esőzésnek kitéve hagyták és emiatt tönkrement a ciroktermés. AZ UTOLSÓ — EBBEN AZ ÉVBEN AZ ELSŐ — vállalati értekezleten sok szó esett, a múlt évi eredményekről, nehézségekről, de még több az ez évi terv teljesítésének biztosításáról. Nem mondhatnánk, hogy a termelési értekezlet részvevői fukarkodtak volna a bíráló szóval. Megbírálják a 0.1 üzem vezetőjét is, mert az év elsó napjaiban a deszkaszárítő nem teljesítette tervét, Molnár Lajos elvtárs, a 0.4 üzem vezetője beszámolójában arról beszélt, hogy az elmúlt esztendőben 240 hálószoba bútort készítettek terven felül. Továbbá, hogy február 15-ig beszerelik a hydraulikus prést és elkezdik a préselt deszka gyártását, aminek nagy jelentősége lesz, mert ezzel biztosítják a vállalat részére ebből a fontos anyagból a szükségletet. A füleki Béke-üzemben a múlt év utolsó és az újév első napjaiban nagy felülvizsgálat folyt azért, hogy megállapítsák, hogyan szervezzék meg ésszerűbben, okosabban, takarékosabban a vállalat munkáját. Ez az átszervezés üzemegységek összevonását, a termelés gazdaságosabb feltételeinek megteremtését jelenti. A munka jobb megszervezésével negyvenkét munkaerőt szabadítanak fel, ebből tizenhét hivatalnokot és huszonöt munkást, akik más vonalon dolgozhatnak. Az anyagbeszerzés egy központból való irányítása is nagyban elősegíti majd az üzemrészlegek anyaggal való folyamatos ellátását, amire főleg a 0.5-ös üzemnek van szüksége, mert a beszerzés helytelen szervezése következtében az elmúlt évben nagy nehézségeik voltak a gaucsok és fotelek gyártásában. A FÜLEKI BÉKE-UZEMBEN az átszervezés után még jobban, gazdaságosabban és olcsóbban fognak dolgozni termelni, mint .eddig. Az üzem dolgozói magukévá tették pártunk X. kongresszusának határozatait és eredményesen harcolnak megvalósításukért, mert ezzel az ő érdeküket, a dolgozók érdekeit szolgálják. Erdősi Ede FŐÚR, FIZETEK! Ki ne ismerné ezt a megszokott felszólítást, amellyel a fizetéssel megbízott főpincérnek tudtára adjuk, hogy ki szeretnők egyenlíteni számlánkat. Gazdag tapasztalataink vannak a vendéglátóipari alkalmazottaknak a vendégek iránt tanúsított magatartását, illetőleg. Mondjuk meg mindjárt, hogy ezek a tapasztalatok nem mindig a legkedvezőbbek. Még az utóbbi években is ' sok indokolt panasz merült. fel a pincérek, pincérnők munkája, viselkedése ellen. Hányszor előfordul, hogy a vendég fizetni szeretne, talán sürgős dolga van, de a főpincér nincs a helyén, nem törődik a vendéggel. Hibába es»nénk azonban, ha általánosítanánk. Az ötvenhét éves, hízásnak indult, de azért nesztelen járásával, ruganyos mozdulataival egy tánckomiküst is megszégyenítő fürge Sta- nislav Frnoch, a Karlový Vary-i Ota- va vendéglő fizetőpincére kiväó dolgozója szakmájának. A szépen Verendezett, feltűnően tiszta étteremben, ebéd vagy vacsora időben egyaránt megfigyelhető, hogy a „főúr" állandóan a vendégek kívánságai iránt érdeklődik, rendelkezésükre áll, az asztalokon rendezget, a felesleges poharakat, edényeget lerakja, segít a felszolgálóknak, az italosnak, s közben várakozás nélkül fizethet mindenki, aki távozni akar. Boszorkányosan ügyes ez az ember. Sokrétű elfoglaltsága mellett arra is van ideje, hogy a hozzá beosztott dolgozókkal és a kis pikolókkal i.i foglalkozzék. Első szempillantásira látszik, hogy szereti szakmáját és azon van, hogy munkatársainak átadhassa mindazt a tudást, amit évek hosszú során nehéz munkában elsajátított. " t rnoch főpincér fiatal korában Prágában, Bécsben, Párizsban és nemzetközi étkezőkocsikon dolgozott, hét nyelven beszél. A felszabadulás után több új vállalatot szervezett és olyan elismerést szerzett, hogy a belkereskedelmi minisztérium mindig különleges feladatok elvégzésével bízza meg. Nyáron például a Nemzetközi filmfesztivál vendégeinek étkezéséről gondoskodott. Most az a megbízatása, hogy a legnagyobb Karlový Vary-i vendéglátóipari vállalat Színvonalát emelje. Pedig igen nehéz a vendéglátóipari szakma. A vendégek igénye nő. Mindenki valami mást óhajt. Nemcsak az emberekkel kell — a teljes jiidegvér megőrzése mellett — foglalkozni. Szinte bűvészi kézügyességet és komoly áruismereti tudást tételez fel a szakma. Minden hús-, liszt- hüvelyes-, Halfajtát ismernie kell, hogy a pincér —és rajta keresztül az egész vállalat — a vendég megelégedését *kiérdemelje. Az öreg ŕ rnoch mindezzel már régen tisztában van és kérdésünkre — hát panasz nincsen? — szótlanul, de magabiztosan a panaszkönyvet nyújtja. A választások előtt, mint Karlový Vary képviselőjelöltje, pár napig az Otavában lakott és étkezett Richard Dvoŕák külkereskedelmi miniszter. Dvorák elvtárs a panaszkönyvbe ezt írta be: „Az életszínvonal emelkedésének vendéglőinkben is. meg kell nyilvánulnia. A párt és a kormány célja, hogy elérjük a vendégekről való bensőséges gondoskodást és a legjobban szolgáljuk ki őket. Az Otava személyzetének e cél eléréséhez sok sikert kívánok." Igen helyesen, külön — névszerint — Dvorák miniszter elvtárs senkit sem dicsért meg, hitz a siker titka mindig a kollektíva zavarmentes együttműködése. — Megjegyzése kellően kifejezésre juttatja, mit várunk a vendéglátóipari alkalmazottaktól. Beszélgetésünk során — azt hiszszük észrevétlenül — úgy irányítjuk a szót, hogy Frnoch elvtárs magáról, munkájáról egyet-mást elmondhasson. Az öreg azonban átlát terveinken és magáról nem beszél. Hallgat. Alois Frank, az Otaba nagyszálló felelős vezetője megjegyzi, hogy éppen üyen nagyszerű dolgozók kifogástalan munkája járul leginkább hozzá, hogy vendéglátóiparunk színvonalát emeíhésiük. Jó példájuk a közönyöspbb természetű dolgozókra is kedvező hatással va

n- — A nők legnagyobb része szintén jól megállja helyét'a szakmában — teszi még hozzá Frank elvtárs. Hiszen ez a szakma — főzés, tálalás — egészen közel áll a nők otthoni, megszokott munkájához. Frnoch főpincér már megszokta, hogy mindig oda küldik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Éppen ezért, és mert szereti a rendet, rajong szakmájáért, — készségesen változtatja munkahelyét. Nem mondhatja senki róla, hogy fluktuáns. Persjze sok helyen akad még javítani való. Ebből arra következtethetünk, hogy más városban, más étteremben is találkozhatunk még ezzel a harcsabajszú kis fiatal-öreggel. Pedig szívesen maradna már állandóan Prágában. Ott van lakása, ott él a családja is. Felelősségteljes megbízatását azonban komolyan veszi. Érzi,- tudja, hogy nevelő munkájának most értelme van. Felettesei és a vendégek, — mint legfelsőbb fórum — megbecsülik és ez igen-igen kellemes érzés. Ez is egyik oka, talán legfőbb oka, hogy egyre vidámabb, fiatalabb a fáradhatatlan Frnoch bács/i. JÓ SÁNDOR 0 S i