Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-01 / 1. szám, újév

w Viíág proletárfai egyesüljetek! "Ú."' • •,<V • 'v V. v' - • ssá SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 195S. ŰJÉV 30 fillér VIII. évfolyam. 1. šrám ISékés, boldog új esztendőt! Mindig jó érzés, ha az új esz­tendőt békében, munkával kezd­hetjük. Ez az 1955-ös új év nap­ja — hála a béketábor szívós har­cának és győzelmének — ugyan­csak békében kezdődik. Ennek el­lenére le kell szögeznünk azt a sajnálatos tényt, hogy az utolsó idők eseményei azt bizonyítják: az amerikai agresszív körök min­dent elkövetnek, hogy ezt a békés, nyugodt életet megzavarják. Az elmúlt esztendő, a szocialista táborhoz tartozó népek békehar­ca arra kényszerítette 1 az Egye­sült Államokat és uszályhordozóit, hogy beszüntessék a koreai hábo­rút, és hogy járuljalak hozzá az indokínai béke megteremtéséhez. Ezeket a sikereket, ezeket az ered­ményeket a világ józan közvéle­ménye, az emberiség abszolút többsége a legnagyobb megelége­déssel, örömmel fogadta, bízva ab­ban, hogy a tűzfészkek eloltása, hozzájárul ahhoz, amit minden építő, dolgozni vágyó, békeszerető ember kíván, hogy az embermé­szárlók, a vérszomjas gyilkosok, a háborús gyújtogatok nem kap­hatnak szabad kezet piromániás őrültségeik végrehajtásához. Vall­juk be őszintén, megnyugtató bol­dog érzés volt tudni azt, hogy a világon megszűntek a háborús ágyúdörgések, bombázások, pusz­títások, hogy a világon béke van. Számunkra, a szocialista tábor­ban ez a szó: béke — mindent jelent. Jelenti terveink megvaló­sítását, a dolgozók életszínvona­lának állandó emelését; jeienti célunk mielőbbi megvalósítását: a szocializmust. A másik tábor számára, az imperialista, kapita­lista világ és ezek legreakciósabb körei számára viszont a rettegést, a borzalmat jelenti. Jelenti a gazdasági válság kísértetének kö­zeledését. Az Egyesült Államok kapitalista körei az egyre elmé­lyülő gazdasági válságból az egyetlen kivezető utat természete­sen, mint mindig, ma is a fegyver­kezési verseny további fokozásá­ban látják. Így mindent elkövet­nek, hogy a világ békéjét zavar­ják hogy egy újabb háborút rob­bantsanak ki. A háborús gyárosok eme kis klikkje, amely a nyugati imperialista országokban még mindig hatalmat jelent, most újra Nyugat-Európa felfegyverzésében lá + í" 3 reménység utolsó lehetősé­gét. hogy a volt fasiszta hóhérok segítségével, az egyszer már csú­fosan szétvert Wehrmacht feltá­masztásával újabb háborús fe­szültséget idézzen elő, esetleg há­borút robbantson ki. Az amerikai monopolisták há­borús terveik végrehajtásához megfelelő támaszpontokat keres­nek Európában, abban az Európá­ban, amelynek népe az „Ami go home" jelszóval fogadta, illetve utálja ki az amerikai megszálló­kat. Európa népére nem támasz­kod :unak, ,gyűlölik és utálják őket Európában, mert Európa né­pe békét akar, nyugodt családi életet, munkát, kultúrát, szabad, független hazát, országot. Támasz­kodnak hát azokra a hasonszőrű imperialista burzsoá körökre Ang­liában és Franciaországban, ame­lyeknek közömbös a haza sorsa, a nemzet függetlensége, kultúrá­ja, élete. Ezek azok a körök, amelyek a szabadságjogok zászlaját félrelök­ték. Ezekről mondta Sztálin elv­társ utolsó beszédében, hogy. „A burzsoáziát azelőtt a nemzet ve­zetőinek tekintették, védelmezte a nemzetek jogait és függetlensé­írta: Lőrincz Gyula gét, amelyeket „mindenek" fölé helyezett. A „nemzeti elv"-nek most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áru­ba bo-sátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti füg­getlenség és a nemzeti szuvere­nitás zászlaját félrelökte. Kétség­telen, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magas­ra emelniök és előrevinniök, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nem­zet vezető erejévé akarnak vál­ni. Nincs más, aki magasra emel­je ezt a zászlót. így áll a dolog mostanában." Az emberek nem barátjai a hó­héroknak és megnyugtatásukra az utolsó világháború után az ame­rikaiak kénytelenek voltak enged­ményeket tenni a hóhérgyűlölők nyomásának. Jelentéktelenek vol­tak ezek az engedmények. Hitler tábornokai közül, a hóhérok közül* csak kettőt: Keitelt és Jodlt akasz­tották fel, a többit luxusceilák­ban üdültették, nyaraltatták, ahol háborús emlékezéseiket írták és tervezgették újabb véres hadjára­taikat. 1951-ben az amerikaiak be­fejezték a tömeggyikos táborno­kok szabadlábra helyezését. A „luxusbörtönök" után szükséges­nek mutatkozott gondoskodni is az állásnélküli tömeggyilkosokról. Mintegy 107 tábornagy és tábor­nok menekült meg ép bőrrel a tö­meggyilkosok közül, és járt kelt Nyugat-Németországban „kiszaba­dulásuk" után munka nélkül né­hány hónapig. Nem sokáig tartott álláskeresésük. A bonni kormány megnyitotta Blank hivatalát, ami nem más, mint a nyugatnémet honvédelmi minisztérium. Három évvel ezelőtt a Blank-hivatalban Biankón kívül még csak öt közeli munkatársa volt alkalmazásban, de 1952 végén már 520-an vol­tak. 1954 elején Blank mellett már több mint 900 munkatárs dolgozott, A hivatal élén Hensin­ger áll. a Hensinger, aki 1940­ben a Franciaország elleni hadjá­ratban vezető szerepet játszott. Érdekes a sors iróniája, hogy er­re a Hensingerre kell a dollár parancsára igennel szavazni a francia burzsoázia képviselőinek. Nehéz, nagyon nehéz igennel szavazni annak, akiben a nemzeti öntudat, a hazafias érzés legpa­rányibb szikrája is él még, és nem csoda, ha a francia kommunis­ta párt képviselőin kívül — akik egy emberként mondanak nemet — a többi pártok képviselői a pár­tok keretén belül is kettészakad­nak, és közülük többen gyáván dadogják el, hogy bár a francia nemzet abszolút többsége a rati­fikáció ellen van, Németország újrafelfegyverzése ellen van, ha­bár Franciaország érdeke ugyan­csak a ratifikáció elutasítását kí­vánná meg, ők megszavazzák a ratifikációt. Csakhogy ki nem mondják, hogy a júdáspénz, a 30 ezüstpénz, a dollár kötelez. Hen­singerre szavaznak, aki Blank hi­vatalában újabb támadó tervet készít Franciország ellen. Stumf vezérezredesre, a hitleri légierők volt vezérkari főnökére szavaz­nak, aki annakidején kidolgozta az Anglia elleni bombázási terve­ket, és aki mQst ugyancsak Blank hivatalában ül) és talán Párizs bombázásának tervén dolgozik. Mi nem állunk meg a békeharc­ban az új esztendőben sem. Fel­szabadulásunk tizedik eszu>ndeje következik, s ebben a tizedik év­ben még fokozottabb mértékben, mint eddig, azon leszünk, hogy a szocializmus épitéséneK útján még gyorsabban haladjunk előre, még nagyobb eredményeket érjünk ei. mint eddig elértünk. Az utolsó világháború azt mutatta, hogy az agresszorok teljes erővel törtek a munkások és parasztok államára, a Szovjetunióra, s ez a Szovjet­unió, ennek hős népe egyedül verte vissza az agresszorokat. Az elmúlt évtized alatt a Szovjetunió ereje hatalmasan nőtt. és kész visszaverni minden támadó erőt. De a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió támogatásával kifej­lődtek, megerősödtek a szocializ­mus táborának többi országai is, a népi demokratikus országok­Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Magyarország, Románia, Bul­gária es Albánia. A Távol-Keleten megalakult- a hatalmas hatszáz­milliós Kínai Népköztársaság Es fez a több, mint kilencszázmilliós tábor, a világ egyharmada, kellő­képpen fel van készülve arra, hogy minden háborús kísérletet, amely a szocializmus táborának békés, építő munkáját akarná megzavarni, energikusan vissza­verje. Nincs az az erő, amelyet ez a kilencszázmilliós tábor pozdor­jává ne zúzna, ha az építőmunká­jára kezet emel. Az új évvel mi felszabadulá­sunk tizedik évébe lépünk. Tíz éve őrködünk szabadságunk és békénk fölött, és az új esztendő­ben fokozott éberséggel őrizzük azt, amit dolgozó népünk tíz év alatt szabad hazánkban, a népi de­mokratikus Csehszlovák Köztár­saságban elért, felépített. Még fo­kozottabb mértékben őrködünk nemzeteink és nemzetségeink megbonthatatlan egysége, barát­sága fölött, mint eddig. Fokozot­tabb mértékben, elmélyítjük az utolsó évtizedben kialakult test­véri jó viszonyt, hogy ezzel is erősítsük hazánk védelmi erejét, s azt a hatalmas béketábort, amelynek kilencszázmilliós tábo­rába tartozik az a csehszlovákiai magyar kisebbség is, amely ma a teljes nemzeti egyenjogúságot él­vezi szabad, boldog, gyönyörű ha­zánkban, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. És mi innen, egy szabad, boldog, ha­zából üzenjük Franciaország né­pének, hogy ne felejtsék azt a dalt, amit 1792-ben a marseillei katonák énekeltek Párizsban, akik­ről nevét kapta: Szülőhazánknak szent szerelme Edzze bosszúra fegyverünk! Szép szabadság, te drága eszme, -Érted küzdünk, jöjj, küzdj velünk, Érted küzdünk, jöjj küzdj velünk. Hogy ott, hol rólad zeng az ének, Ott tűnjön föl a győzelem. Hogy ellenséged véresen Lássa, győzve győz a te néped! A fegyvert harcra hát! Be a 7ászlók alá! Hajrá, ha.j! Bár véresőn át Megvédjük a hazát! Petőfi Sándor Háború volt... Háború volt mindig éltem Legszebb gondolatja, Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontja! Egy szentség van a világon, • Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért vérzenünk kell; Ez a szentség a szabadság! Őrültek valának Mindazok, kik más egyébért Éltet áldozának. Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, ' t Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs: addig fegyvert, Fegyvert mind halálig! Tartson bár a háború az ítélet napjáig! $ 1 9 1 v H p ¥ I S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom