Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-15 / 303. szám, szerda

V*

5

4decembe

r O

l SM x:z ÉVVEL EZELŐTT, 1944. ősién érkezett el a történelem legnagyobb háborújának szele az Ipoly völgyébe. Mindenki érezte már a nagy vihar közeledtét. Az országutak zsúfolt forgalma az emberek nagy tragédiájáról beszélt. Az itt élö népet borzadással töltötte el a vörös hadsereg csapásaitól sújtott fasiszta bestia utolsó vonaglása, amely nem kímélt semmit és senkit, aki útjába esett. Aki eddig nem ismerte a híres erdélyi, alföldi szarvasmarhát, a méntelepek kiváló állatállományát, az most szemével láthatta; hatalmas tömegekben űzték, hajtották az országutakon nyugat felé, Németországba, A német nép felett uralkodó monopóliumok és hadikonszernek urai, a fasiszta-porosz generálisok minden megmozdítható tárgyat, eszközt és berendezést Németország felé irányiGyozfimfs torcolt nyomán j^sskgz (ÖUtcw 3fiwlyt)olg8jbett terén mondott szavait. „Tetszik az uraknak, vagy nem, ma és mindig kelet felé nézünk, mert ott a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, a győztes Szovjet hadsereggel született meg a mi szabadságunk is. Rövid ido kérdése, hogy ezt a szabadságot az 0 és a világ népeinek segítségével kiharcoljuk." Az itt élő nép várta a szabadságot hozó szovjet hadsereget. Minden faÜj tejüzem tottak. Lopták, kobozták a népek és nemzetek vagyonát, amely azok életét jelentette. Hogy minél nagyobb legyen a népek szenvedése és minél több érték halmozódjék fel a halálgyárosok kezén Németországban, a „Vörös rém" meséjével bolondították az embereket, hogy ezek legféltettebb kincseiket önként, maguk vigyék Németországba s hogy innen mindenükből kifosztva térjenek újból vissza a fasizmus által tönkretett, ezer sebtói vérző hazájukba. A környék dolgozó népe most a sok szenvedés láttára ismerte meg igazán, hogy milyenek a német hadijelentésekböl oly gyakran hallott „tervszerű visszavonulás" és „tervszerű elszakadási mozdulatok", — a visszavonuló, széjjelzüllött katonák és civilek tömegeinek sorsából, akiket a fasiszták és nyilas szolgáik kegyetlenül űztek-hajtottak az országutakon egyre nyugat felé. Az emberek ösztönösen is, de főleg a kommunisták munkájától indíttatva terveket szőttek, rejtekhelyek után néztek, hogy a fasiszta fenevad elől magukat és vagyonukat mentsék. A hadseregtől megszökött és a viszszavonulí'.sban lemorzsolódott katonák ezreit életük kockáztatása árán is elrejtették. Mentették, ami menthető a jövő, az új élet, a háború utáni idők számára. A közelgő vihar és a háború vérzivatara felizgatta az emberek idegeit. Igen érzékenyen reagáltak mindarra, ami sorsuk további alakulásával, jövőjükkel volt kapcsolatos. Mélységesen meggyűlölték a fasizmust, szidták, átkozták Hitlert és bandáját, amely a háború lángralobbantásávai megzavarta a népek nyugalmát és a nemzetek békés együttélését. Lelkük mélyén érezték a hábotú hiénái elleni harc. óriási fontosságát és azt, h"jfy mennyivel többet kellett volna siszta propaganda ellenére sem félt tőle; inkább félt attól, nehogy az őrjöngő vesztébe rohanó fasizmus magával rántsa az örvénybe. A SZOVJET HADSEREG hatalmas ereje elől visszavonuló német hadvezetés számításaiban nagy szerepet szánt az Ipoly folyónak, amely ősz és tél folyamán szokásos áradásaival elönti az Ipoly egész völgyét. A védelmi vonalak és a tankcsapdák egész sorát építette ki a völgyben és a völgyet uraló, környező hegyekben. Som ezek, sem pedig más intézkedések nem akadályozhatták meg a világ legerősebb hadseregét, a szovjet hadsereget abban, hogy bár nagy áldozatok árán, de elhozza a szabadságot az Ipolyvölgye dolgos népének is. December 13-a, az a nap, amikor :a győztes hadsereg első katonái a városért folyó véres utcai harcokhau minden akadályt leküzdve,i ötágú csillagos sapkájukkal, szabadságot hozó fegyvereikkel megjelentek. Ezekben a napokban a város lakosságának szeme várakozón' csüngött az Ipoly folyón. Ebből az irányból várta a szabadságot. Mindenki, ha ösztönszerűen is, de érezte, hogy történelmi pillanat érlelődik^ Az ellenség réme, az eddig csak hírből hallott sztálin-orgona hangja és halálosan pontos becsapódásai szinte komoran ünnepélyessé tették ezeket a várakozásteljes perceket. Az Ipoly völgyében a fasisztáknak még a hírhedt „tervszerű elszakadási mozdulata" sem sikerült; a szovjet hadsereg művészi átkarolással, a várossal együtt bekerítétte a szívósan védekező ellenséget, amely azonban ennek ellenére tovább harcolt. Felhúzódott azokra a háztetőkre, amelyek a védekezésre legalkalmasabbak voltak és kezében tartotta a város fontos pontjait. mmmm/m Ipolyságon új lakónegyedek épülnek tenniök a háború megakadályozására, mint amennyit kitörése előtt tettek. Sok ember abban az időben döbbent rá a kommunista párt által mutatott út helyességére és a szovjetek országának jelentőségére a békéért folyó harcban. Az egyszerű emberek -közül sokan kérdezték, honnan tudták a kommunisták olyan pontosan előrelátni a bekövetkezett események ' menetét. Volt, aki emlékezetében tartotta és pontosan idézni tudta a múltból a párt szónokának 1931ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Ipolyság piacRádiókészülékkel rejtőztek el a far siszták a piaci árusok ládáiban, hogy onnan irányítsák a harcokat. A temető kriptáit, a templom tornyát és minden rejtekhelyet felhasználtak a harc folytatására. A város lakossága segített felfedni az alattomos ellenség rejtekhelyeit. TÖTH JÁNOS a városba benyomuló első szovjet katonának nyomban megmutogatta a város hadászatilag fontos részeit, az üzemeket stb. Így a szovjet csapatok már a harcok alatt üzembehelyezhették a kovácsműhelyt a volt földesúr majorjában. Hronec elvtárs gépész, Jámbor István malommunkás társaikkal nyomban hozzáfogtak a leszerelt malom üzembehelyezéséhez. A szovjet emberre jellemző, hogy a katonák a malomból kikerült első lisztet a munkások között osztották széjjel. A gyűrűbe zárt német csapatok egy alkalommal megkísérelték az üzembehelyezett malom megtámadását. Bencsok Erzsébet több asszonytárséval együtt 35 tehén gondozását vállalta, hogy a harcok alatt a szovjet katonák konyháját ellássák friss tejjel. A Bencsok-család tagjai ma az állami gazdaság dolgozói. A felszabadulás 10. évfordulóján hálával gondolnak a szovjet katonákra, hogy megszabadították őket a kegyetlen földbirtokostól, aki félelmében Németországba menekült. — A szovjet katona e^lsó szava — beszéli el Bencsok Erzsébet —• az volt, van-e mit ennie a családnak'.' Rizst, cukrot és más élelmet ad£ak, hogy ne éhezzünk. A beszállásolt három szovjet orvos a következő szavakkal búcsúzott -"tőlünk: „Járjatok azon az úton, amelyen mi szovjet emberek járunk." Ügy búcsúztak tőlük, mint édes testvéreiktől. Jámbor Istvánné elmondja, mily fájó szívvel látott meghalni egy szovjet katonát, aki pár perccel előbb még óva intette őket, vigyázzanak magukra az óvóhelyen és ne menjenek ki, mert az ellenség a közelben leselkedik. Egy gyilkos golyó az ö házukért, az ö utcájukért folyó küzdelemben oltotta ki életét. A SZOVJET KATONÁK hősiessége nem ismert határt, mert állandóan előttük lebegett a nagy cél, amit a biztos győzelem tudományavai, a harcművészetével felfegyverzett kommunista párt és a szovjet kormány a fasiszta bestia elpusztításával jelölt meg számukra; hogy felszabadítsák azokat a népeket, amelyek a legsötétebb elnyomatásban élnek. A szovjet ember hazaszeretete össze van kötve a más népek és nemzetek iránti szeretettel, de halálosan gyűlöli a népek azon ellenségeit, akik a fosztogatást, a háborús szenvedéseket pénzszekrényeik megtöltésére használják fel. Ezért markolta a szovjet katona oly keményen és biztosan a fegyvert az Ipolyvölgy falvaiban, a házról házra folyó utcai harcokban, hogy hazánk földjén mélygyökeret verjen a szabadság fája és kinyíljanak virágai. MA TÍZ ÉV választ el bennünket attól az időtől, amikor valamennyien szr-nt fogadalmat tettünk a háború viszontagságainak hatása alatt, hogy úgy fogunk élni, dolgozni és harcolni, hogy sem nálunk, sem máshol soha többé fel ne éledjenek azok az erők, amelyekre a nagy katasztrófa felidézéséért gyűlölettel tekint minden becsületes ember. <ö Ipolyság és környéke dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül a felszabadítás. rövid tíz évét, szorgalmas 'kezük munkáját falvaik, városaik és az ország szocialista felépítésére használták. Amikor 1943. februárjában dolgozó népünk a romok eltakarításával a háború utolsó nyomait is eltüntette, új arcot kezdtek ölteni a falvak és Ipolyság is. A város azon részén, ahol tíz évvel ezelőtt a legkeményebb harc folyt, ahol a legtöbb szovjet katona vére festette pirosra a földet, épül az új városrész. Mintha csak érezte volna ri fasiszta bestia, hogy itt fog felépülni a szebb életnek az az új része, amely harcba indult és amely örökre ifnegpecsételte a zsarnokság sorsát. Hat lakástömb 24 lakással sorakozik itt egymás mellett rendezett utcáival, amelyek mögött újabb lakások és utcák körvonalai bontakoznak ki. 1955-ben újabb 9 lakástömb, 36 lakásegység építése ke;zdődik el ezen a részen. 1957-ig 104 új, korszerű lakás, tíz hektár területen gyönyörű liget, hat brigádközpont, modern állatkórház, ipari kombinát, új benzínállomás valóságos Gj várost fog alkotni. Itt van Ipolyság új tejüzeme, vágóhídja. Elkészült a város fő csatornahálózata. Befejezés elótt áll a bevásárlási központi áruház. Elkészült a fasiszták által felrobantott Ipoly-híd kétoldali járdával. Újjáépítették a járási kórház egy részét, melynek van modern gyermekosztálya, szülőosztálya, sebészete, belgyógyászata. Elkészült a járás egészségügyi gondozója, különféle rendelőkkel és osztályokkal. A járás dolgozóinak egészsége fölött 12 orvos őrködik. Különféle kommunális üzemeken átalakító munkálatokat végeztek. Ezenkívül napközi otthonok, óvodák, a Pionírok-háza és sok sok más eredmény tanúskodik a ti? év eredményes munkájáról. rik le, amit a rövid tíz év alatt elértek, hanem a jövőnek azon a gyönyörű távlatán, mely a felszabadítással nyílt meg számukra hazájukban. A SOKNEMZETISÉGŰ szovjet ország katonája a hazája és más népek iránti szeretetével- megmutatta a járás szlovák magyar dolgozóinak, hogyan kell szeretni a hazát, hogyan kell a nemzetek egyenjogúságának sztálini elvei alapján együttélni, dolgozni, alkotni és harcolni. Az ö példájukból kiindulva nem egyszer vették fel nálunk is a harcot a párt vezetésével a soraikban megbúvó régi kapitalista világ csökevényei, a nemzetiségi ellentétek szítói ellen. A harc eiedményéről az elért sikerek tanúskodnak. A választásokon a Nemzeti Front jelöltjeire leadott szavazatok, a választásokon való felsorakozás az A járás minden községében van telefonhálózat és autóbuszjárat. Tizenegy község kapott villanyt és 23 sportpályát. Kulturális téren is nagy a fejlődés. Míg a múlt kapitalista világban a járásnak 33 felekezeti iskolája, egy gimnáziuma és egy középiskolája volt 3.000 tanulóval, ma közel 5.000 tanuló jár különböző típusú iskolákba. A járásban 44 nemzeti iskola, 7 nyolcéves, 2 tizenegyéves iskola, 19 óvoda, 4 napközi otthon, 9 iskolai étkezde, egy járási Pionírotthon van tizenkét érdekkörrel. Ipolyságon hozzáfogtak egy modern kultúrház építéséhez. Paláston, Százdon és Ipolyvisken már felépültek a kultúrházak. További öt községben kü lönféle átalakításokkal épültek kultúrházak. Míg a múltban csak Ipolyságon volt mozi, addig ma a járás na gyobb falvaiban, Paláston. Ipolyvis ken, Ipolynyéken is van, a többi fal vakat pedig vándormozi látogatja. Ha községben helyi rádió is van. Rendkívül nagy változás ment vég be a falvak életében. A járás 33 köz ségéből 27-ben van egységes föld művesszövetkezet, ahol 145 nagy kor szerű gazdasági épület, istállók, rak tárák, tejhűtők, dohányszárítók ké szültek és 276 családi ház épült Ezenkívül 188 családi ház és 12 nagyobb építkezés van folyamatban. A járás földterületének több min 5ö százaléka tartozik a szociálist; szektorhoz. A traktorállomás 14 traktorosbrigádja a járás földterületénei 65 százalékát műveli meg, ami álta könnyebb lett a dolgozó parasztol munkája és növekszik a föld termőképessége. A járás szlovák és magyar dolgozói a felszabadulás jelentőségét, a. életükben végbemenő változást a 10 évforduló alkalmával nemcsak azokon az eredményeken keresztül méA szovjet hősök emlékműve ítt élö szlovák és magyar dolgozók szocialista hazafiságának fényes bizonyítéka volt, A 10. ÉVFORDULÓN mélységes felháborodással gondolnak a járás dolgozói a nyugati imperialista államok vezetőinek mesterkedéseire, akik újból fel akarják fegyverezni azt a német hadsereget, amely oly sok áldozatot és szenvedést hozott e vidék dolgozóinak is. • A lerombolt városokra és falvakra, a szenvedésre és az áldozatokra gondolva ökölbe szorul a keze a dolgozóknak és egy emberként sorakoznak fel abban a hatalmas megmozdulásban, amely hazánk egész népét áthatja tiltakozásává! a német hadsereg felfegyverzése ellen és a Szovjetunió által javasolt kollektív biztonságért. A Szovjetunióban járt egyik küldöttség női tagja elmondotta, hogy Grúziában járva a fogadas'ukra megjelent község lakói közül egy 70 év körüli anya igen feltűnően nézte őt. — Nem tudtam távozni, — mondja, — szemének bűvköréből anélkül, hogy meg ne kérdezzem, vajon mi az, ami annyira magamra vonta figyelmét? Az idős asszony így válaszolt: „Azért néztem, mert maguk annak az országnak a képviselői, amelynek földjén két fiam halt hősi halált. Mivel valószínűleg maga is anya, meg kell hogy értsen engem. Ezért arra kérem magukat, hogy úgy dolgozzanak és harcoljanak a békéért, hogy ne legyen többé olyan anya, akinek hozzám hasonló áldozatot kelljen hoznia." / Ez tehát a felszabadításunkért hatalmas áldozatokat hozott millió és millió snovjet anya, szülő és hitves hangja és kérése. Fogadjuk meg ezt saját érdekünkben. (Í1AJOR SÄNDOR. /