Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-16 / 304. szám, csütörtök

r.ik» Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. december 16. csütörtök 30 fillér VII. évfolyam. 304. szám A szocializmus további építésében, valamint a bé­kéért, hazánk biztonságának biztosításáért folyta­tott harcunkban előttünk álló nagy feladatok nagy embereket, áldozatkész, szent és igazságos ügyün­kért lángoló, lelkes hazafiakat követelnek meg. V. Siroky A Nemzeti Front kormányának hazafias programja A köztársaság kormánya hétfőn az új nemzetgyűlés elé lépett, hogy elő­terjessze programját — amint azt a május 9-i alkotmány megköveteli és felkérje a csehszlovák népnek ezt a legfelsőbb képviseleti és törvényhozó szervét, hogy szavazzon neki bizalmat. A kormánynyilatkozatot, melyet a Nem­zeti Front új kormányának nevében Viliam Siroky miniszterelnök adott elö, képviselőink lelkesen fogadták és egy­hangúlag jóváhagyták. A Nemzeti Front kormánya és annak programja így megnyerte a nemzetgyűlésnek, a nem­zetgyűlés összes képviselőinek teljes támogatását. Amint a kormánynyilat­kozatról szóló vita és a szavazás ered­ménye megmutatta, a nemzetgyűlés minden erejével e program megvalósí­tására fog törekedni, a köztársaság valamennyi becsületes és hűséges pol­gárával szoros együttműködésben élet­be lépteti ezt a programot. Népünk most nagy érdeklődéssel és figyelemmel ismerkedik meg a Nem­zeti Front kormányának hazafias prog­ramjával. Ez a figyelem, amelyet népünk köz­társaságunk kormánya nyilatkozatának szentel, érthető. Népünk tudatosítja, hogy mily nagy jelentősége van a kormányprogramnak, főleg a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor a nyu­gati hatalmak minden eszközzel el akarják érni a párizsi és londoni egyez­mények ratifikálását, szabaddá teázik a 1 német militaristák kezét és meg akarják hiúsítani a nemzetek békés együttélésre irányuló törekvését. A kormányprogram a moszkvai nyi­latkozat elveire támaszkodik, amely ha­tározottan és világosan kifejezi a béke­szerető nemzetek állásfoglalását és kö­zös intézkedésekről beszél, amelyeket a párizsi és londoni egyezmények rati­fikálása esetén foganatosítanának. Csehszlovákia népe feltétlenül a moszkvai nyilatkozat mellé állott. Szi­lárd szövetségben a legyőzhetetlen j Szovjetunióval, a népi Kínával, a béke­tábor többi országaival, és az egész világ békehíveivel fokozni fogja orszá­ga erejét, hogy semmilyen agresszor se merészkedjen virágzó hazánk ellen törni. Kormányunk békepolitikája megnyil­vánul abban is, hogy továbbra is töre­kedni fogunk az összes államokkal való baráti kapcsolatok, elsősorban a gaz­dasági és kulturális kapcsolatok kifej­lesztésére az egyenlőség, a független­ség kölcsönös tiszteletbentartása és a kölcsönös előnyök alapján. Kormányunk programja csak és csu­pán ,a nép javát tartja szem előtt. Ezt bizonyítják azok az intézkedések, amelyeket a népgazdaság, a tudomány és a nemzeti kultúra további fejlesztése érdekében valósítanak meg. Emellett a kormánynyilatkozat abból a tényből in­dul ki, hogy az ötéves tervben a nehéz­ipar és főként a gépipar gyors fejlesz­tésével megteremtettük a szocializmus építésének anyagi-műszaki támaszpont­ját. A kormánynyilatkozat egyik fő fel­adatul tűzi ki a mezőgazdasági termelés fokozását. Ez a cél csupán a munkások és a dolgozó parasztok munkásosztály­vezette szövetségének további meg­szilárdítása, a munkásosztály és a pa­rasztság testvéri együttműködése alap­ján érhető el. Ezért szükséges állan­dóan kedvező feltételeket teremteni a termelés fokozására az EFSz-ekben és az egyénileg gazdálkodó parasztoknál, és az is, hogy a munkásosztály és a szocialista ipar sokoldalú segítséget nyújtson a dolgozó parasztságnak. A mezőgazdasági termelés minden ága állandó, gyors növekedésének alapja az egységes földmüvesszövet­kezetek. A szövetkezetek megszilár­dításáról és további felvirágoztatásá­ról való gondoskodás , továbbra is a kormány és a nemzeti bizottságok figyelmének középpontjában fog ál­lani. Az EFSz-ek bebizonyították a szocialista mezőgazdasági nagyterme­lés túlsúlyát az egyéni gazdálkodás felett és gazdaságilag, szervezésileg és káderekben továbbra is megszi­lárdulnak. A mezőgazdasági termelés fokozá­sára országunkban minden szükséges előfeltétel megvan. Fejlett munkás­osztályunk és derék parasztságunk, a konstruktőrök, mezőgazdasági szakér­tők, nemzeti bizottságok, a gép- és traktorállomások dolgozói, a begyűj­tési dolgozók és az egész dolgozó nép segítségével kétségtelenül meg­valósítja a mezőgazdaság fejlesztésé­nek nagy és nehéz feladóit. Az ipar terén a kormány elsőren­dű feladatnak tartja azon akadályok leküzdését, amelyek a népgazdaság egyenletes fejlődését zavarják, hogy 1956-ban a második ötéves tervet az összes ágazatok összhangba hozott termelésével kezdhessük meg. Mi a teendő ennek érdekében? Elsősorban fokozni kell a szén- és ércfejtést, több villanyenergiát kell termelni, be kell hozni a bánya és ví­zierőművek építésében levő elmara­dást, teljesíteni kell az aglomerációs építkezések, tervét és fejleszteni kell a földtani kutatást. Gépipari termelésünknek gyártmá­nyaival gazdaságukat új, magasabb színvonalra kell emelnie. Emellett kell, hogy gépiparunk képes legyen hadseregünk . számára kellő mértékben legmagasabb világszínvonalú hadifel­szerelést szállítani. A gépipari ter­melésnek pontos, jó minőségét és a határidőket pontosan betartó terme­lésével támogatnia kell külkereske­delmünket is. A kormányprogram nem csekély feladatokat tűz ki gazdaságunk egyéb szakaszai számára is, különösen a közlekedésnek, a helyi gazdálkodás­nak, a lakás, iskola, népnevelő és kulturális intézmények építésének. Az összes gazdasági feladatok meg­oldásának fő kulcsa — amint azt a kormányhatározat hangsúlyozza — a munkatermelékenység szüntelen nö­veléséről való gondoskodás és a gaz­daságosság fokozása. Tekintettel az új követelményekre és a gazdasági szervek munkájának megjavítása ér­dekében a kormány megvalósítja az anyagi-műszaki ellátás tervezé­sének egyerűsítését és decentra­lizálását, fokozza az üzemi igazgatók kezdeményezését, felelősségét és te­kintélyét. Éppúgy, mint azokat a nagy ered­ményeket, amelyeket eddig elértünk, ezt a kormányprogramot is, csu ' akkor valósíthatjuk meg, ha az az egész nép, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szívügyévé vá­lik. Valóban minden előfeltétele meg­van ahhoz, hogy a kormányprogram népünk saját, közelálló ügyévé vál­jék. Hisz ez a program megfelel az összes dolgozók életérdekeinek, kife­jezésre juttatja a városok és falvak lakosainak vágyait. Biztosítja a békés alkotó munkát, megvédi a köztársasá­got az ellenséggel szemben, felvázol­ja a nemzeteink ragyogó jovőjéhez vezető utat. E program teljesítése mindany­nyiunktól függ. Éppúgy, mint ahogy a nemzetgyűlésben levő képviselő­ink kötelezték magukat e program teljesítésére, ugyanígy kötelezzük ma­gunkat mi is az üzemekben, a mező­gazdaságban, a hivatalokban, az isko­lákban, fegyveres alakulatokban, az összes munkahelyeken. Erőnk tudatá­ban példás egységben és felzárkózva a kommunista párt és a Nemzeti Front kormánya körül, tudatában an­nak, hogy jól végzett munkánk, fel­készültségünk súlyos csapást jelent az új háború előkészítőire, a kor­mányprogram megvalósításához hatá­rozottan hozzálátunk. 150 ezer prágai dolgozó szava megőrizzük a békét! A Dráaai Óvárosi tér már t.nhhS7.Ör volt tanúia npníink S hnm; mpríPrr^cí+oóLr a-7 omoluonM föl^t-H -idle-7 ón a Ír • Nóníit A prágai Óvárosi tér már többször volt tanúja népünk erejének és egységének. Az utóbbi években, amikor ösz­szegyűítek a főváros dolgozói, mindig manifesztáció ke­retében juttatták kifejezésre országunk nagyvonalú szo­cialista építésével való egyetértésüket, amelynek követ­ktztében évről-évre gazdagabb új élet fejlődik. És ezt az életet népünk nem hagyja senkitől megzavarni, sem, elvenni. Ezt jöttek elmondani a prágaiak kedden az Övá­ros-térre az új háború gyujtogatóinak címére, akik újból föl akarják fegyverezni Nyugat-Németországot és rom­ba akarják dönteni művünket, otthonunkat. A moszkvai konferencia békefelhívása erősen és bátran hangzott fel nemzetünk e történelmi helyén tízezrek szívétől és akaratától támogatva. A kora délutáni óráktól kezdve gyülekeztek a polgá­rok a főutcákon és egységesen mentek manifesztálni. A Smetana parton a smíchovi Skoda nemzeti vállalat munkásainak fúvószenekara játszott, akik megígérték, hogy az egész évi termelési tervet december 21-ig tel­jesítik. A Ján Sverma-üzem dolgozói a menet élén a ba­ráti országok államférfiak képeit és „Félre Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzésével!", „A Szovjetunióval a tartós világbékéért" jelszavakat vitték. Utánuk az orosz nyeivi és irodalmi főiskola hallgatói, a jövő orvosai, jo­gászai, technikusai, a smíchovi Tatran n. v. munkásai, a labe-odrai csehszlovák hajózási vállalat alkalmazottai és egyéb üzemek dolgozói következtek. A Celetná, Párizsi, Dlouhá, Zelezná és más mellékut­cákból jöttek az első menetoszlopok az ÖvároS-térre. Pár nillanat alatt épvbeolvadtak az egves menetoszlopok és megtöltötték a t°ret. Az ütemek munkásai, a hivatalno­kok. háztartástan nők. azok. akiknek legforróbb érdeke á béke. eliöttek hogv kimondják a döntő szót. És nem volt ovenqe a hanqiuk. Körülbelül 150.000 nráqai dolgozó qvűlt.össze a téren és a mellékutcákban, hogy megerősítsék az emelvény fölötti jelszónak: „Népünk szilárdan és határozottan áll a moszkvai konferencia nyil­latkozata mellett!" érvényességét. „Nem akarunk a fegyverkezésben versenyezni, békét és munkaversenyt akarunk", „A Szovjetunió — a béke védőbástyája", „Aki megtámad bennünket, nyakát töri!" Egy-két jelszó ez a sok közül, amelyeket a prágai nép a békemanifesztáción skandált. Az Övárosházán az óra négyet üt és a fő emelvényre lépnek pártunk és kormányunk képviselői és a többi ven­dégek. „Üdvözöljük kormányunkat" — hangzik a pol­gárok ajkáról. Hatalmas, hosszantartó „hurrá" tölti be a teret. Az emelvényen helyet foglaltak Antonín Zápotocky köztársasági elnök, Viliam Siroky miniszterelnök, Anto­nín Novotny. a CsKP KB első titkára, és a politikai iroda további tagjai, a kormány, a népi demokratikus or­szágok képviselői N. P. Firjubinnal, a Szovjetunió nagy­követével az élen. A tér lecsendesedett és fölhangzottak az" államhim­nuszok. A. Svoboda, Práqa főpolgármestere megnvitja a manifesztációt. Utána Viliam Siroky miniszterelnök be­szélt, akinek szavait gyakran megszakította a jelenlevők hatalmas tapsa. Majd dr. Emánuel Slechta mérnök-tanár és dr. Josef Plojhar miniszterek beszéltek. Béke utáni vágyukat és azt az elhatározásukat, hogy harcolni akarnak a békéért, a moszkvai konferencia nyilatkozatával való egyöntetű egyetértésüket a prágai dolgozók közös határozatban juttatták kifejezésre. A szavazásnál minden kéz a levegőbe lendült. Az Öváros-téren felhangzott a Munka dala. A prágai néü hatalmas manifesztációja véget ért. Békeharcunk folytatódik fö arcvonalunkon, a munka­helyeken. . Viliam Siroky miniszterelnök beszéde Drága barátaim, elvtársaim és test­véreim ! Dolgozóink az üzemekben, a 1 váro­sokon és falvakon, a tömeggyűlések ezrein beszélnek az európai országok­nak az európai béke és biztonság biz­tosításáról tartott törtenelmi moszk­vai értekezletén elhangzott nyilatko­zatról. Mindezeken a gyűléseken ha­talmasan felzendül egész népünk tel­jesen egységes és szilárd hazafias hangja. Ez a hang felháborodottan és könyörtelenül szembeszáll a nyugat­német militarizmus felújításáról ho­zott szégyenteljes párizsi egyezmé­nyekkel és a remilitarizált Nyugat­Németországnak a nyugati háborús tömbökbe való bekapcsolásával. Ez a hang kifejezésre juttatja nemzeteink­teljes egyetértését a moszkvai kon­ferencia eredményeivel és feltétlenül támogatja a konferencián részt vett államok nyilatkozatát A moszkvai konferencia nyilatkoza­ta kellő időben történt. Kifejezi azt, amit az emberek százmiltiói az egész világon éreznek és ami köztársasá­gunk minden egyes polgárának gon­dolkodását eltölti: a nemzeteknek út­ját kell állniok a párizsi egyezmé­nyeknek, útját kell állniok a militariz­mus felújításának Nyugat-Németor­szágban! Hisz a párizsi egyezmények a náci gyilkosok, rablók újrafelfegy­verzését jelentik. A párizsi egyezmé­nyeket e napokban némelyik nyuga­ti ország parlamentje elé terjesztik ratifikálás végett. Hihetetlen ez, de mégis tény! Nem egészen tíz évvel azután, hogy véget ért a második vi­lágháború, azt kívánják Franciaország, Olaszország, Belgium. Dánia és más államok képviselőitől, hogy egyezze­nek bele hóhéraik és kínzóik újrafel­fegyverzésébe. Nem egészen tíz év­j vei azután, hogy a vérengző fasisz­ta vadállatot az európai nemzetek, elsősorban a nagy Szovjetunió nem­zetei mérhetetlen áldozatok árán ár­talmatlanná tették, ismét az emberi­ségre akarják szabadítani. A nyugati hatalmak, főként az Ame­rikai Egyesült Államok uralkodó kö­rei nem törődve nemzeteik létérde­keivel,' minden téren nyomást fejte­nek ki ezen egyezmények ratifikálásá­nak meggyorsítására. A párizsi egyez­ményeket ratifikáltatni akarják, még mielőtt a nemzetek ellenállása meg­hiúsítaná e bűntett elkövetését. A na­ponta új meg új hazugságokat, csa­lásokat és álhíreket terjesztő nyuga­ti propagandagépezet el akarja tom­pítani az emberek éberségét, elfojta­ni ellenállását a párizsi egyezmények­ke! szemben. Nyugat-Némétországban már lázas előkészületek folynak arra, hogy teljes gőzzel megkezdjék az új Wehrmacht kiépítését. A náci tábor­nokok és SS-gyilkosok, akik kibújtak megérdemelt büntetésük alól, egyál­talán nem titkolják azt a meggyőző­désüket, hogy ismét eljött az ő nap­juk és hogy az új Wehrmachtot ugyanolyan szellemben kell kialakítani, mint Hitler idején volt. Nyíltan be­szélnek arról, hogy az új hadsereget „elsősorban a Keleten szerzett ta­pasztalatok alapján" kell kiépíteni. Ez annyit jelent, hogy a polgári lakosság tömeges legyilkolására, a szabadság­szerető nemzetek elleni állati gyűlö­letre kell kiépíteni. A ny\igati hatalmak uralkodó körei azt állítják, hogy a párizsi egyezmé­nyek nem az új háború kirobbantá­sara irányulnak, hanem a békét szol­gálják. Azonban saját tetteik rácá­folnak ezekre az állításokra. Vajon a béke ügyét szolgálja-e, ha fegy­verbe állítják az összes európai nem­zetek tegnapi megszállóit és kínzóit? És vajon a saját országuk demok­ratikus és békeszerető erői ellen tett nagyszabású intézkedéseik jelentenek-e egyebet,' mint a háborús előkészüle­tek szerves részét? Mi mást jelent a szégyenteljes hadjárat Nyugat-Né­metország demokratikus erői ellen és főként Németország Kommunista Pártjának üldözése, amely párt ret­tenthetetlenül harcra szervezi a né­met nép tömegeit Nyugat-Németor­szág remilitarizálása ellen!? Mi mást jelent az olasz nép demokratikus sza­badsága és jogai ellen indított had­járat!? Mindnyájan jól emlékezünk arra, hogy Hitler i ázzál kezdte vé­res háborús kalandját, hogy könyör­telen irtóhadjáratot indított saját or­szága demokratikus erői ellen. Az tf példájára követői is arra törekednek ma, hogy tervezett gaztetteikkel szemben minden ellenállást elfojtsa­nak. Még van idő a párizsi egyez­mények ratifikálásának megakadályo­zására. A prágai nép mai hatalmas manifesztációjáról felhívjuk Francia­ország, Olaszország, Belgium, Anglia és más államok hős népeit, amelyek­ke! együtt szenvedtünk és együtt harcoltunk a náci hódítók ellen: ne engedjék meg a párizsi egyezmények ratifikálását, ne engedjék az összes békeszerető nemzetek szabadsága és függetlensége legfőbb ellenségének üjraf elf egy vérzését! A nemzetek ha­tározott akarata ellen az imperialista uszítók maroknyi csoportja semmit sem tehet. Hazugság az, ha azt állít­ják, hogy a párizsi egyezmények nem irányulnak háborús célokra. Ez ugyan­olyan hazugság, mint mikor 1938-ban azt állították, hogy a szégyenteljes müncheni árulás megmenti az euró­pai békét. A második világháború vé­res tapasztalatai erról eléggé tanús­kodnak. A béketábor országai készek min­dent megtenni, ai összes nemzetközi kérdéseknek, beleszámítva a német kérdést is, tárgyalások és kölcsönös megegyezés útján való békés megol­dására. Készek minden téren kész­séggel fogadni a másik oldalról jövő minden őszinte törekvést. Rendithe­tetlen meggyőződésünk, hogy az ösz- • szes európai problémák, főleg a né­met kérdés megoldásának legjobb út­ja a kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely Európát a béke és a barátság egyetlen táborává ten­né. tekintet nélkül az egyes orszá­gok állami és társadalmi berende­zésére. A világ egyetlen országa nem­zeteinek sem érdekük a háború, — bé­kében akarnak élni. Ezért valamennyi nemzet életérdekeit fejezzük ki, amikor követeljük a kollektív biz­tonsági rendszer kiépítését, amely­ben egyetlen állam sem érezné ve­szélyeztetve magát és nyugodtan foly­tathatná munkáját. (Folytatás a 3. oldalon.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom